SZÍNÉSZEINK II. – Két közlemény –
SZÍNÉSZEINK II.
– Két közlemény –
– Két közlemény –
Összes színészeink között első helyen Somogyiné áll s magasan válik ki valamennyi közül. Nem tartozik a nagy tehetségek sorába, de a maga nemében kész színésznő, akin sohasem fog az megesni, hogy valamely szerepet elejtsen, legfeljebb rossz felfogással fogja azt játszani, de mindig átgondoltan. Ha Somogyiné azon helyzetbe jutna, mibe a nagyobb színpadok tagjai vannak, hogy nehány szerepet játszanak csak, művészi játékot produkálhatna. – Az egyedüli ő színpadunkon, ki azonfelül hogy átgondolja szerepét, úgyszólván át is érzi. Bizonyos közvetlenséggel játszik s oly melegséggel, mely legalább pillanatokra feledteti, hogy nem igazi élet az a deszkákon. Alakja szerepkörébe való; szalonias, hangja rokonszenves, helyesen hangsúlyoz, szépen szaval, felfogása többnyire a nemes irány felé hajlik. Hibái, hogy alakítani nem tud, s hogy a mozgása nem elég szalonias. Az utóbbit könnyen pótolhatja, az előbbit pedig legalább kísértse meg – mert meglehet, hogy fogja tudni, miután arcjátéka tagadhatatlanul van.
Bodroginé egyike azon színésznőknek, kik még a régi nagyok nyomain járnak. Ahányszor eddig láttuk kisebb szerepekben (a »Kintornás család«-ban és »Sárga csikó«-ban), mindig tökéletes, mindig kifogástalan volt. Bimbóné szerepében »minta Bimbónét« mutatott be. A fővárosi Népszínház nagy hasznát vehetné, hol nagyon vékony színésznők személyesítik az anyákat. Figyelmeztetjük rá az illető köröket.
Csillag Fáni egyike a társulat azon tehetséges tagjainak, kiknek jövője iránt a legszebb reményekkel lehetünk.
– A naiv szakmakörbe egyéniségénél s gyermekded alakjánál fogva határozottan beillik. S ha azon kisebb hibákról, melyeket eddigi föllépteiben tapasztaltunk, mint kissé idegenszerű kiejtéséről, kevés modorosságáról stb. leszokik, a naiv szakmakörben egyike lehet a vidék legjobb színésznőinek. És e reményünk valósulását annál inkább hisszük, mert a kisasszony szorgalmat és sok dicséretreméltó igyekezetet tanúsított már eddig is, s ha ezeket a természettől nyert adományaival fokozatosan s arányosan egyesíti, még sokra viheti. A közönség eddigi törekvéseit, tehetségét s szorgalmát máris méltányolja s nagyon kívánatos, hogy a közönség rokonszenvével a kisasszony művészete is emelkedjék.
Rott Mari asszonyhoz sok szép reményeket kötöttünk, melyek eddig nem valósultak. A hősnői szakmakörhöz szép alakkal, kifejező arccal s olykor emelkedett játékkal is rendelkezik. De ha szerepei a színpadon változnak is, az ő egyénisége alig megy változáson keresztül. Van egy sajátsága, melyet minden alakításába becsempész. S ez a büszkeség. A Boglár Ágnes szerepében épp oly büszke, mint a Saint-tropezi úrnőben, vagy a kintornás-Mariban. Mariban épp oly királynői méltóságot fejez ki, mint aminő csak egy Gertrúdhoz illik. S ez a sajátsága majdnem minden szerepét merevvé teszi, úgyhogy az alakítás egyik főkellékét, a melegséget teljesen nélkülöznünk kell az ő alakjaiban. S ezek oly hibák, melyek alakításait nem képesek rokonszenvesekké tenni.
A férfiak közül a derék Somogyi a társulat lelke; rendező, hős, első szerelmes. Egyike a legértékesebb színészeknek, ki egész lelkével csügg hivatásán s kinek kár tehetségét a provincián elforgácsolni. Még eddig nem láttuk nagy szerepben, melyben tehetségét kellőleg meltányolhattuk volna. De ezen tehetség előcsillan minden nap. Leginkább feltűnt az nekünk az »Ő nem féltékeny« s a »Házasság politikája« című darabokban, melyeket egy este közvetlen egymás után kellett különböző felfogással adnia. A darabok rosszak, s az említett szerepek kicsinyek, de arra elég jók voltak mégis, hogy Somogyi a műértő szeme előtt igazi bravúr-feladatot oldjon meg. Somogyiról bővebben fogunk írni külön, mihelyt először lesz egyéniségéhez mért szerepe.
A közönség szeretetében Rónaszéky osztozik Somogyival. Rónaszékynek hálás szerepköre van. Az őhozzá hasonló kaliberű színésznek csak a kezét kell kinyújtania a tapsok után. S ő ki is nyújtja mind a kettőt. Ez tán a legnagyobb hibája. Túloz a nagyobb tetszés kedvéért s nemegyszer vét a jóízlés ellen emiatt. Különben tehetséges, majdnem zseniális.
Mezeyt nagyon sokféle szerepben láttuk már. Pater Knittelius, Larivaudičre, György (St.-tropezi úrno), Puck báró s több komoly és komikus szerepben váltakozva bebizonyította, hogy az intrikum és jellemkomikum szerepkörben egyaránt jeles színész. Míg az intrikus és komoly apaszerepekben tanulmánnyal játszik, a komikus szerepekben is helyesen oldja meg föladatát. Hogy énekelni nem tud, annak nem ő az oka; s hogy mégis énekeltetnek vele, arról sem ő tehet. De bármit játszik is Mezey, soha semmit sem ront el, és így sokoldalúsága mellett a társulat leghasznavehetőbb tagjai közé tartozik. S a közönség Mezeyt szereti és méltányolja.
Prielle Pétert már ismeri közönségünk. Ő nem nagyszabású tehetség, de értelmes, gyakorlati színész s majdnem minden szerepében jól alakít. A vidéken elsőrendű színész, ezek előnyeivel és ezek hibái nélkül. Mindig készülten lép a színpadra.
Bodroghy apó, a kedélyes és érzelmes apaszerepekben jó. Ha nem játszatnának vele operett-buffókat s általában nem neki való szerepeket, valódi szerepkörében képes volna az ehhez kötött igényeknek teljesen megfelelni, aminek háromévi ittléte óta számtalan tanújelét adta.
A másodrendű szereplők között Liptay sok igyekezetet tanúsított több ízben, Németh pedig értelmes, tehetséges és használható erőnek bizonyult. Mindkettő megérdemelné az igazgatóság nagyobb figyelmét. A többieknek még nemigen volt alkalmuk kitűnni.
Ha erre alkalom lesz, mi is meg fogunk róla emlékezni.
