SZANA TAMÁS
SZANA TAMÁS
Az összekulcsolt karok s a néma ajk is imádság mondja Hugo Viktor, valószínűleg Szana Tamásra célozva.
Írni akarni is irodalom!
*
Ezen bevezetésből azt láthatná mindenki, hogy Szana csak akar írni, de nem ír. Pedig nem úgy áll a dolog. Ő ír és fog is írni. De mi nem fogjuk azt elismerni neki soha. Mi mindig azt fogjuk mondani magunk elé merengve: Ő írni akar.
*
Ott heverésznek előtted a Nagy szellemek, a Két Kisfaludy, az Otthon és a Figyelő vaskos kötetei, ott látod tisztán olvasható betűkkel a címlapon írta Szana Tamás. És nem tudod mégsem elhinni; ha megkérdik, mit írt, homlokodat végigsimítva ujjaddal, ásítva hörgöd: Ő írni akar.
*
Pedig fiatal korát tekintve elég figyelemreméltó munkálkodást fejtett ki, úgy is mint esztetikus, de kivált mint szerkesztő. Vállalatai sohasem nélkülözték a szoliditást, s mindig az előkelőbb folyóiratok sorában foglaltak helyet. Tartalmuk szembetűnőleg gazdagította a szépirodalmat, s egyszer sem vetettek árnyat arra. Két önálló műve is tagadhatatlanul nyereség, mert ha nem csorog, csöppen, s a csöppekből lesz a tenger.
De kinek jutna ez így eszébe? Az anyatermészet már úgy alkotja az írókat, hogy azok születésükkor magokkal hozzák a Szana iránti ellenséges érzeteket. Egy uralkodó nézet van. Aki Szanára nem haragszik, az nem valódi tehetség, annak még ki kell forrnia magát.
Ennélfogva Szanára mindenki haragszik.
Milyen keserű fátum tehát ennek a megfordított oldala, hogy t. i. Szana meg egyáltalában senkire sem haragszik, hanem annyira jóakarója minden embernek, hogy szinte hinnünk kell, miszerint azért nem ír kitűnőbb dolgokat, nehogy ez által okot szolgáltasson felebarátjainak, az irigységre.
Egyszer rá akartam venni Szanát, hogy lapjában támadja meg (valami aprólékos ügyről volt szó) Ágai Adolfot.
Mit gondol, uram? Egy olyan embert, akivel mindennap találkozunk s köszönünk egymásnak, mikor az Athenaeum mellett elmegyek?
Kilestem az alkalmat, mikor Ágai fürdőre urazott, s akkor megint javaslatba hoztam a megtámadást.
Mit gondol, uram? megtámadni egy olyan embert, aki nincs is itt Budapesten, s aki eszerint nem is védelmezheti magát!
*
Szana sohasem támad s a megtámadásokat csendes megadással tűri. Kálvinista. Ha bántják: annak úgy kellett történni, az az isten akarata volt. Abba bele kell nyugodni. Minden jó lélek dicséri az urat!
De ezen keresztényi jámborság dacára is, botorság lenne azt hinni, hogy Szana meg van nyugodva a világ folyásában. Elégedetlen, kivált az írókkal és a publikummal. Hol az egyikkel, hol a másikkal. De soha nem mind a kettővel, egyszerre.
Mert ha egyszerre lenne elégedetlen mind a kettővel, akkor Szanának meg kellene szűnnie gondolkozni, nyomban kitárva feküdnék előtte a nagy titok, amire a némán átvirrasztott éjek töprengései nem adják meg a feleletet.
Szana ugyanis előszeretettel foglalkozik azzal a kérdéssel: Miért nem írnak a magyarok olyan szépen, mint a franciák?
Majd ismét azon megmagyarázhatlan szimptómát veti föl: miért nem veszi a magyar publikum olyan mohón a szépirodalmi termékeket, mint a francia?
*
Francia és örökké csak a francia! Amennyire spanyol Lauka Guszti, annyira francia Szana Tamás! Feuillet, Daudet, Theuriet és Kock az olvasmánya, a grisette és ennek járulékai a csinos pisze orr, keskeny hosszúkás láb, hamis kék szemek, pikáns gömbölyű arc a szerelme, a francia konyha remekei a szarvasgombapástétom, a crčme az eledele.
Ezeknek látszik élni, amennyire irodalmi foglalkozásai engedik.
És ez bizonyára nemes életcél és nemes szenvedély, mind a három, de kivált a harmadik.
Báró Kemény Zsigmond és Kecskeméthy Aurél óta az irodalomnak nem volt ínyence, az evés művészetében különben is nehéz lévén az elméletet a gyakorlattal párosítani az irodalmi pályán.
Szana pótolja helyüket a terített asztalnál.
S ha látjátok szemeit csillogni s vastag szőke bajsza alatt derülő mosolyát, midőn a pincér eléje teszi a sikerült omlettet, vagy némán figyelitek aggodalmas, ráncbavont homlokát, midőn arról gondolkozik, hogy mit egyék még, és halljátok, mikor a kívánt ételt fontos, semmit ki nem felejtő értekezéssel megrendeli: mint nézzen ki, milyen ingredienciák kellenek hozzá, sok zsírt ne tegyen alája a szakácsné, mikor kell a tűzről levenni, hány szem bors teszi azt még jobbá, hirtelen hozzák be, födővel takarják le addig is, nehogy az íze kipárologjon ámulva fogtok felkiáltani: Íme, egy szakférfiú!
S ez ünnepélyes pillanatban még hangja is elveszti históriai nevezetességű gyorsaságát. Lassan, értelmesen csepegteti a pincér agyvelejébe drágagyöngyeit ez arany tudománynak, melynek a legtöbb hasznát veszi.
*
A hajdani vacsorapártnak kétségkívül nagy hátrányára vált, hogy Szanát nem számíthatta maga közé, mert Szana nélkül vacsorálni, Budapesten annyi, mint nem is vacsorálni.
De ez bizonyára nem a párttól függött, hanem Szanától, mégpedig két okból.
Először azon okból, mert Szana mindenkinek mindent megtesz; ha kívánod, hogy adja ki rossz versedet, sóhajt és kiadja a Petőfi-Társaság Lapjában; ha pénzed nincs, ad kölcsön; ha elpanaszlod, hogy a lábad fáj, csupa túlhajtott részvétből ő kezd el bicegni helyetted, csak azt ne kívánd, hogy veled menjen vacsorálni, ha nem tartozol különös kitüntetettjei közé, mert e kérdésben fellázad engedékenysége Ohó, ez fontos dolog, ez lehetetlen kívánság.
A másik ok, amiért Szana nem vacsorált a vacsorapárttal az, hogy nem is volt és most sem képviselő.
Mégpedig szintén két okból.
Először mert nem is lehet képviselő. Az országgyűlési gyorsírók tömeges kérvényt adnának be az ő megválasztása ellen, mert minden tudományukat tönkre tehetné a beszédeivel.
Másodszor pedig azért sem képviselő Szana Tamás, mert egyáltalában semmi hajlandóságot sem érez a politikai pálya iránt.
Előtte még a miniszter is obscurus ember, ha csak miniszter.
Egyszer azt kérdezte valaki tőle az írói körben: Nem tudod, Tamás, mikor fogad Széll Kálmán?
Ki az a Széll Kálmán? kérdi csodálkozva.
Hát a pénzügyminiszter.
Az meglehet mondja Szana hidegen , de még eddig nem írt semmit.
*
Becsmérli az írókat, de azért föléje helyezi a többi embernek s atyai szeretettel ragaszkodik hozzájok. Mint XIV. Lajost, mindig egy udvar környezi a szárnypróbálgató nemzedékből. S hogy ő magát elaltassa, miszerint nagy szellemek közt mozog, megteszi az egyiket jeles prózaírónak, a másikat kiváló műkritikusnak, míg a harmadikat mint poétát villámsebességgel röpíti pegazusa a Parnasszus legtetejére.
És ez olympusi játék olyan igézetes álomba ringatná, mint egy igazi mohamedánt a hasis élvezete, ha föl nem ébresztené azon tudat, hogy ő az írói kör titkára.
*
Ébren is az. S itt van igazán elemében. Hangversenyeket rendez, holott ő maga semmi hangszeren nem játszik, bálokat arangiroz, bár ő maga sohasem táncol. Az írói kör az éltető levegője; ez hozza közel a nagy maestrohoz, Liszthez, kit évenkint egyszer hivatalos minőségben fogadhat az előszobában, s kiért lelkesülni akrkus ktus, (arisztokratikus kultusz). Az írói kör azon huzal, mely őt a nagyvilággal összeköti, és azon alapkő, melyről sokkal magasabbnak látszik.
Márpedig miért ne szeretne magasabbnak látszani?
Ha egyszer feloszlanék az írói kör, Szana kétségbeesetten küzdene ez ellen végleheleteig, s ha quod deus avertat mégis megtörténnék, ő makacsul még akkor is az írói kör titkára maradna.
Különböző álnevekre fizetné a tagsági díjakat és ott inná kapucinerét naponkint némán egyedül.
*
De amennyire Szana nem lehet el az írói kör nélkül, éppúgy el nem lehet az írói kör nélküle. Keletkezése és fennállása, ha érdem, az ő érdeme. És ez az érdem olyan, mint a verem: minél többet vesznek el belőle, annál nagyobb.
És csodálatosan nagyobbodik azok előtt is, akik csipdesik. Mennél jobban bántják, annál jobban szeretik. Olyan ő, mint a labda: nem kímélik, ütik, dobálják, de azért megszokták, nem nélkülözhetik.
Láttad Szanát?
Mikor beszéltél Szanával?
Hova jár most Szana?
Mit mond majd ehhez Szana?
Ez azon kérdéscsoport, mely két fiatal író társalgásában olyan bizonyosan benne van, mint a Szana kedvenc nyalánkságában, a virginia-szivarban a szalma.
*
A szana szó finn nyelven hírt jelent.
S amennyire mi a finnekkel, annyira körülbelől ő is rokonságban van a hír szóval.
Nemcsak azért, mert valamikor a hírrovatot vezette a Fővárosi Lapok-ban s a Delejtű-ben, hanem mert a pikáns híreket igen szereti, sőt néha maga is kigondol egyet-egyet a hiszékeny reporterek elbolondítására
S amint ilyenkor ártatlanul beszéli, milyen csodálatos esemény történt, mikor ő kresztüljött a Bástya utcán, s lopva egyet pillant a fülelő újdondászokra, mennyei kéj ömlik el II. Rákóczi Ferencével hasonlatos ábrázatán, s szürke szemeiben a boldogság mosolya tükröződik.
Szana élvez ilyenkor
Hátha még a költött újdonság másnap szórul szóra ott van a lapokban. Akkor Szana Tamás arról is elfeledkezik örömében, hogy ő Szana Tamás.
Sőt még talán arról is, hogy ő az írói kör titkára.
*
Irodalmi pályájának csúcspontja a múlt évre esik. Tavaly alapította meg a Petőfi-Társaságot, melynek szintén titkára.
Azóta neve karöltve jár Jókaiéval az előfizetési felhívásokon.
Sőt egyéb működésükben is némi közös vonás fedezhető fel.
Jókai egy művet írt, melynek hőse Manassé.
Szana egy másik dologba kezdett, amelynek a hőse Manasses.
Igaz, hogy Jókai is segített neki!
*
Szanának az a legnagyobb hibája, hogy valódi oltott francia. Mert ha francia nem lenne, angol is lehetne. Az angolok ugyanis először sokat tanulnak és azután írnak egy keveset. Szana megfordítva tett: ő először sokat írt, most pedig keveset tanul.
Ha ezentúl többet tanul és kevesebbet ír még valamikor kinőheti magát annyira, hogy nem fogja kicsinyleni maga mellett Gyulai Pált.
Az meg őt.
