GRÓF FORGÁCH ANTAL
GRÓF FORGÁCH ANTAL
Szája becsukva csendes
Nem szól, nem hallatja magát s nem kíváncsi őt hallani senki. Pedig módjában lenne okos dolgokat is mondani. Legalább sokan azt hiszik.
Ez idő szerint félig konzervativ, félig kormánypárti s soha nem volt jobb meggyőződése. Rosszabb, az volt!
Abban a megyében, ahol ő lakik, s ahonnan egy kerületet képvisel, az országos képviselői állásokra egymás közt szoktak megalkudni a primipilusok. Nem egészen azért, mert ő ott lakik, hanem ő aztán egészen azért lakik ott.
*
Valaha kancellár volt, majd provizorius főispán lett s végre népképviselő.
Amennyire rangban kisebbedett az állása, annyira növekedett erkölcsi tekintetben.
Ő azonban nem érzi magát jól lefelé haladtában a lépcsőkön. Tisztább-e a levegő vagy nem tisztább, az előtte bagatelle.
Pártjának olyan házibútora, mint egy kiszolgált Bösendorfer-zongora. Valaha szépen szólt s magas kezek játszottak rajta: lehet, hogy a megereszkedett húrok most is ügyes hangokat adnának, de nyilvános koncerteken azért mégsem merik megbillenteni, mert félni lehet, hogy diszharmóniát szülne. En famille aztán, ha már megvan, ha egyébre nem is, legalább arra jó, hogy a kezdők tanulnak rajta.
*
Forgách Antalnak van egy kopott hasonlata, mely annyira elmaradhatatlan mellőle, hogy mikor új hasonlatot mond is, ennek az alkatelemeiből van megépítve.
Ha az ember keze fázik így a végzetes simile , belefúj és megmelegszik, ha ellenben forró az étele, arra is ráfúj és kihűl. Amiből az következnék, hogy ugyanazon egyén ugyanazon cselekménye egészen különböző benyomást gyakorolhat.
És ez a hasonlat az ő politikai működésének apologiája.
*
Számosan törik rajta a fejüket, miért képviselő Forgách Antal, miért tért vissza a rögös politikai pályához, hol nincs mit várnia, hol görbe szemmel néz rá még a saját pártjának finnyásabb része is?
Ha az ember nem azt hinné, hogy azon különféle bankok és részvénytársulatok, melyekkel összeköttetésben van, jó hasznát veszik a beavatott kéznek azt kellene gondolnunk, hogy egy démoni végzet átkos súlya az, mely odakergeti ahova nem kellene lépnie.
E második föltevés mellett szól az incompatibilitás, s ellene szól az első föltevésnek azon száraz tény, hogy eddig a gróf keze bizony keveset használt a nevét koptató intézeteknek; egymásután likvidált a Hungaria, Nemzeti biztosító társulat, Hunnia és Haza.
De az incompatibilitás érvét meggyöngíti a törvény azon sajátságos természete, hogy csak azokat zsenirozza, akik kijátszani nem bírják; az intézetek hanyatlásának történetéből levont okoskodást pedig ellensúlyozza az, hogy bár egy folyón evezett velük, az ő hajója sohasem kapott lyukat. De sőt emezeknek roncsaiból lett nemegyszer kitatarozva.
Azt hát mégsem képes senki tisztán meghatározni, miért képviselő Forgách Antal.
*
Bajos is lenne. Forgách Antalt nehéz kiismerni. Igazi Janusfő. Az egyik ábrázata meghunyászkodott citoyen, a másik dölyfös arisztokrata.
Oly meggyőzőleg beszél a demokrácia magasztos elveiről, hogy szinte könnye csordul az elérzékenyüléstől.
S egy félóra múlva már, ha szobájába vonul, hogy például valamelyik üzlettársának levelet írjon, ilyen adresse kerül a borítékra: An Jakob Weisz, Jud in Budapest.
Lehetetlen tudni, melyik a valódi természete, mert a komédiázás nála tökélyre vitt tudomány, éppúgy, mint ahogy a tudománya tökélyre vitt komédiázás
*
Az alispán, a főjegyző, a főszolgabíró, több választópolgár és én (t. i. én Kákay Aranyos), mint deputáció kerestük fel egykor Kékkőn a hírhedt diplomatát, ki akkor vezette (arról a valamiről ne is szóljunk) a monarchia ügyeit, mikor a legnehezebb idők jártak ránk.
Forgách szereti a deputációkat, mert a népszerűség mesterségesen meggyújtott tüzének hozzáért pernyéi. Szívesen fogadott s megmutogatta vára nevezetességeit.
*
Itt van, uraim, ez a mappa! Ez itt a magyarországi vasúthálózat térképe. A legmagasabb pont a gödöllői pont. (És odabökött excellenciás ujjaival.)
Azután végighúzta nagy ujját egy bizonyos irányban s így szólott:
Erre kellene vasutat építeni stratégiai szempontból.
Majd ismét más irányban szalasztotta meg a másik kezét, teljes meggyőződéssel mondván:
Emerre pedig kereskedelmi szempontból.
Istenem, de nagy inzsillér! sóhajtott fel a főjegyző.
Ekkor sarkonfordult a gróf s véletlenül megpillantotta vis-á-vis a térképpel a Forgách család nemzetségi fáját, az alapító ősöktől kezdve le egészen hozzá, V. Antalig. Nos lári-fári minden családfa! De ha már megvan, mégsem dobhatja ki az ablakon.
Tiszta bolondság, uraim! Én nem adok rá egy fikarcnyit sem. Mint látni méltóztatik, az ősünk valami Hunt Pázmán. Hanem az nem igaz
Általános csodálkozás.
Nem is magyar ember volt. Német volt. Amennyire történeti búvárlataim folytán kinyomoznom sikerült, Patzmann volt a neve.
Áhítatos csend.
Címerünk pedig, mint látni méltóztatik, egy meztelen koronás nő. Nos, az onnan van, mert Mária királynő sokszor így is megmutatta magát Forgách Balázsnak a kópénak amennyire történelmi búvárlataim folytán kinyomoznom sikerült.
Ez aztán a nagy történész! sóhajtott fel az alispán.
*
A csontbútorzatú lovagterem harmadik szögletében, a régi Egyiptom mappája is ott van. Sok érdekes dolog elmondására nyújt alkalmat. Futólag, de mégis tudományos ízzel megemlékezik a régi egyiptomiak kultúrájáról, politikájáról, érinti iparviszonyaikat, építkezésüket, életmódjukat, művészi hézagokat hagyván közben, amiket csak azért látszik ki nem tölteni, hogy többet ne mondjon, mint amennyit az ámuló küldöttség gyarló értelmi tehetsége megbír. Nem feledkezik meg a nevezetes gúlákról sem, amiknek nyoma van a térképen, s ráncbavont szemölddel mutat az egyikre:
Itt fekszik Semiramis királyné!
A főszolgabíró enthusiasmussal kiált fel: Mi ehhez képest Rómer Flóris? s kíváncsian ágaskodik megnézni, hogy tulajdonképpen hol is fekszik hát Semiramis királyné.
*
Arra ugyan a szolgabíró úr sohasem fog rájönni, hogy hol fekszik Semiramis, arra azonban már a megyei vicenotáriusok is rájöttek, hogy a Forgách Antal tudománya leginkább abban fekszik, hogy igen folyékonyan el tudja könyv nélkül recitálni ezeket a dolgokat
Akik sokszor jártak nála deputációban, azok sokszor hallották tőle ugyanilyen rendben, ugyanilyen szellemesen, ugyanezekkel a szavakkal. Sem nem tanul hozzá, sem nem felejt belőle.
Ami határozottan mutatja, hogy jó emlékezőtehetsége van.
És ez sem megvetendő tulajdon, bár néha maliciózus. Mert hogy őbelőle sohasem lehet már sem népszerű ember, sem működő államférfi, annak egyedüli oka az, hogy nekünk is jó emlékező tehetségünk van.
