ASBÓTH JÁNOS
ASBÓTH JÁNOS
Különös ember!
Megírta a magyar konzervatív politikát, mellyel felébresztette a konzervatív pártot, s alig egy évre rá elölte az Ébredést.
Írt egy komoly politikai tanulmányt, amibe belevágta a Grünwald munkáját.
És a lapok nem szidták meg ezért Grünwaldot, a forrást.
Később egy másik könyvet hozott létre Irodalmi és politikai arcképek címe alatt, amibe a saját korábbi dolgozatait ollózta be.
S csodálatos, ekkor a lapok mégis összeszidták Asbóthot, a forrást.
Ez a következetlenség annyira elbúsította, hogy azóta minden válogatás nélkül ollóz.
Még táviratokat is!
*
De én istenem, ha ma már olyan világot élünk, hogy jóhangzású irodalmi nevet lehet szerezni egy ollóval!
Miért ne tenné Asbóth is? Neki ehhez a foglalkozáshoz különben is van kedélye. (Bocsánatot kérek az olvasótól, hogy ezt a szót használom s nyelvünk szegénysége kényszerít Asbóthra is ráfogni, hogy kedélye van valamihez.)
Nemrég, midőn híre járt, hogy a Kelet Népé-t ő fogja szerkeszteni, a Nemzeti kaszinóban egy konzervatív képviselő (tehát szükségtelen külön megmondanom, hogy gróf) azt kérdezte tőle:
Te, John, igaz az a Kelet Népe história? Fogsz aztat az újságot te szerkeszteni újévtől?
Nem.
No, annak örülök
Miért? tudakolja Asbóth kíváncsian
Hát azért, mert nekem ez a láp sokba ván, és attól kellene félni, hogy a te szerkesztésed alatt az Egyetértés fogja átvenni a mi cikkeinket a megjelenésök előtt való nap.
*
Csak egyet nem ollózott Asbóth, azt az izét, amit a Nikó Lina-ügyben közölt tőle a Közvélemény.
Azon már teljesen látszik az eredeti felfogás.
A közvéleményt a Közvélemény-ben támadni meg, Asbóthi gondolat!
Pepit pártfogásba venni: Mucius Scaevolai erény! uti Jókai docet. (Figurát kellett volna mondanom, de hátha Pepi magára venné s duellum lenne belőle.)
De hiszen ha már a született mágnások is olyan nagyon lovagiasak, hogy egypár görbe szóért irtóháborút indítottak a skriblerek ellen, mennyivel lovagiasabbaknak kell lenniök még a nem született mágnásoknak, kiknek abban való hiányatosságát, emebben való bővelkedésük pótolja!
De mert egy francia író szerint, apróságokról lehet felismerni az igazi delnőt, Asbóth azt tartja: a konzervatív urat is.
1. Monoklija van.
2. Tagja a kaszinónak s nagyságoltatja magát.
3. Kuszi pajtása mindenkinek, ki abban a helyzetben van, hogy valami ragot tehet a neve elé. (K. Papp Miklós kivétel.)
4. Jól vív és lő.
5. 11 órakor kel és 5 órakor ebédel.
6. Járatja a Vadász és Versenylap-ot.
7. Tagja az Atlétikai klub-nak.
Ez azon hét kellék, mely a konzervativ ember külsőségét képezi, s itt hogy Kerkápolyi féle stílusban szóljak, a külső olyan belső, mely annyira megfelel a belsőnek, mintha a külső lenne a belsőnek külseje.
*
Csodálatos, hogy Asbóth, aki ennyire rabja még a külsőségeknek is, miként írhatott (bocsánat a szó helytelen alkalmazásaért) egy olyan vastag könyvet a szabadságról?
Miként (ny)írhatott mindjárt a bevezetésébe ilyen passzust: én egyenes gerinccel járok az utcán, ő, kinek a gerince örökös C-be hajlításhoz van dresszirozva.
Írni különben mindenről lehet mondaná Helfi, ki mindenről tud beszélni.
Aztán még az akkor volt!, amint Asbóth szokott védekezni.
Bizony rég volt, s azóta már, kivált kolozsvári esete után, alkalmasint tetemesen leszállított áron kapható a szabadsága.
Honni soit qui mal y pense.
*
Egy idő óta nem foglalkozik semmivel. Pihen, mint az ugar várva, mit fognak belevetni vagy, hogy a szomszéd dűlőkből származzék át valami
Az ő barázdái nem áthidalhatlan sáncok
Beszélik, hogy államtitkárságra vágyik ha lehet most, ha nem lehet, majd Sennyey alatt
Mert ő úgy okoskodik, hogy minden konzervativ képviselő beválik miniszternek, és ebben annyiban igaza is lehet, hogy akad olyan miniszterünk is, aki még konzervativ képviselőnek sem válik be.
Ő ugyan – okoskodik tovább – nem képviselő, de már volt képviselőjelölt, minélfogva teljes joggal lehet legalább államtitkár.
Kívánatos is, hogy az legyen majd Sennyey alatt.
Mégpedig azért kívánjuk, mert, hogy Sennyey miniszter legyen, ahhoz okvetlen szükséges, hogy Tisza előbb megbukjék.
S hogy aztán Sennyey is megbukjék, ahhoz meg okvetlenül az szükséges, hogy Asbóth legyen az államtitkára.
*
Mikor a magyar konzervativ politika megjelenéseért, a kormány mint hivatalnokát felelősségre vonta, azzal védekezett, hogy miért ne lehetne igazi kormánypárti az, aki a kormány ellen ír?
Mikor pedig a konzervativek sátrához (tábornak nem mondható) szegődék, s mindig az uralkodó kormány pártolásában excellált, azzal indokolta, hogy miért ne lehetne az ellenzéki, aki a kormányt pártolja?
Én bizony nem is tudom, miért ne lehetne?
Végtelen magas politika ez, melyet a mai kor még nem képes felfogni. De ez persze nem az Asbóth hibája, hanem a koré, mely különben is hálás lehet Asbóth iránt.
Asbóth az, aki megajándékozta a kort egy tükörrel a saját szakállával.
Ebben örökké, híven találóan látszik az
Pali bácsi fölött pedig három vármegye disputál most, egyik sem akarva magán száradni hagyni hogy ő odavaló.
Nem is sértem hát meg a tekintetes municipiumok egyikét sem, hanem fennhagyván eldöntendő kérdésnek a származási helyét, egyszerűen nevéhez írom a predikátumait.
Ennél pártatlanabb eljárás nem képzelhető.
*
Pedig hát Szontágh Pál lenne akkora nagy ember, hogy a három vármegye is kicsiny lenne hozzá, ha nem volna felette szenvedélyes tarokkista.
Ebből a nyavalyából származnak minden politikai baklövései.
Mert mi egyébből is származhatnának?
Tiszta jellem, tiszta szív, tiszta kéz és tiszta ész.
Minden kelléke megvan a nagysághoz, s mégis egyre törpébb. Maholnap már olyan kicsinnyé lapul, hogy tárcát bíznak rá a Tisza-kabinetben.
*
Pedig úgy sajnálom. Olyan megenni való kedves ember. Csupa szeretetreméltóság, csupa adoma. Táblabíró, modern bőrbe compingálva. Még angolul is tud idézni. Az igaz, hogy rosszul, amit azonban nem lehet tőle rossz néven venni, mert abban a hírben is áll, hogy tudományos ember.
Annak ugyan még halandó ember nem jutott nyomára, a tudomány melyik ágában jeleskedik Pali bácsi leginkább de hiszen talán éppen azért áll ő tudományos férfiú reputációjában, hogy ezt tudta gondosan elrejteni a világ előtt.
*
A Pál név végzetes a mi parlamentünkben. A fordulás jár vele.
Szontágh Pali is fordult, először 67-ben mint Deákpárti a saját tengelye körül a baloldalra.
Azután másodszor is fordult a fúziónál, akkor is a saját tengelye körül. Csakhogy akkor már Tisza Kálmán volt az ő saját tengelye.
S így lett mameluk ő is.
Dacára, hogy sokkal több esze, jobb szíve s különb karaktere van, mintsem mameluk lehetne, ha gondolkoznék.
Pedig Szontagh Pál gondolkozó fő. Amikor nem tarokkozik és nem adomáz, örökké gondolkozik, de minthogy örökké vagy adomáz, vagy tarokkozik, ennélfogva sohasem gondolkozik.
Márpedig, hogy lehetne rossz néven venni, egy nem gondolkozó ember meggondolatlan cselekményeit?
Aztán Szontagh Pali még mindig legény. A családi tűzhely melegét, a szerető feleség hiányát nála a kompánia, a pártnerek pótolják.
Mit csinálna, hova lenne ő azok nélkül?
Nagyon hozzájuk szokott, kitanulta a természetüket, hibáikat, jó tulajdonaikat.
A Pista átkozottan sokáig kever, a Feriága, hogy a nagy tarokkokat mindig utoljára tartogatja. Józsinak szerencsétlen a keze járása, sohasem oszt honneurt, s az écarté-ja is örökké sovány.
Egyszóval, Pali bácsi elválhatatlanul hozzátapadt az ő partnereihez.
S az ő partnerei, mind a szabadelvű kör-ben maradtak.
Neki is maradni kellett.
*
Mondják, hogy Szontagh Pálnak egyébkint is nagy oka van hűnek lenni a szabadelvű klub-hoz, illetve Tiszához.
Mégpedig hálából.
Mert a WenckheimTisza-kormány alakulása idejében őt is megkínálta egy üres tárcával.
De már akkor kínálta meg, mikor előbb tíz embertől kapott kosarat.
S akkor is így kínálta meg:
Hátha azt mondanám Pali, hogy volna-e kedved a kabinetbe lépni, mit szólanál?
Azt mondanám, felelte Szontagh szerényen, hogy majd meggondolom reggelig.
És Tisza Kálmán reggel elfelejtette tőle megkérdezni: mire gondolta rá magát?
*
Ezért a sérelemért más ember halálos ellensége lett volna Tiszának.
Szontagh nem, Szontagh tovább is híve maradt, mert ő jó ember, türelmes ember s mutatja, hogy nem vágyik hatalomra, meg azután hiszen ott maradtak a pártnerek is
Idők múltával azonban úgy fordultak a dolgok, hogy most csakugyan igazuk van azoknak, kik némileg hálából eredettnek mondják Szontagh Pali mamelukságát.
Ő csakugyan hálás lehet Tisza iránt.
Azért, hogy akkor nem kérdezte meg tőle, mire gondolta rá magát.
*
Szontagh Pál egyike közéletünk régibb alakjainak, kik úgyszólván a közügyek szolgálatában öregedtek meg anélkül, hogy valakinek szolgáivá legyenek.
Ezért rí ki olyan nagyon abból a gárdából, ahova a tarokk juttatta.
Madáchnak igen jó barátja volt s nem egy eszmét adott neki sztregovai magányában a világhírű Ember tragédiája megírásához, melyben benne van ez a sor is:
Mert az ember gyenge gyenge.
No, ez igazán bebizonyult Szontagh Palin is, mert neki ugyancsak kevés erejébe került volna megtartani egykori népszerűségét, melyet drágán szerzett meg szép múltjával s ingyen adott oda.
És nem is azért gyenge ember ő, mert odaadta, hanem mert ingyen adta oda mondaná Beöthy Algernon.
*
Félig-meddig literátor is. A Madáchcsali benső barátság, a régibb írókkali érintkezés, Frankenburggal, Jókaival sat., neki is némi irodalmi szinezetet kölcsönzött, úgyhogy sokan, kivált mikor holmi könyvkiadó bizottságban látják, veterán író gyanánt is tisztelik azon hitben, hogy csak ők nem tudják, mit írt.
De Szontagh Pál nem az az ember, aki visszaélne e tévhittel. Nem is írt és nem is akar írni könyvet.
S ez a legnagyobb bizonyítéka, hogy valódi barátja az irodalomnak.
