44. sz., október 30. SZEMLE
44. sz., október 30.
SZEMLE
SZEMLE
A hét legemlegetettebb eseménye még folyvást Tisza miniszterelnöksége, melyhez legújabban a német császári trónbeszéd csatlakozott. Mint hajdan III. Napóleon trónbeszédei beszéd tárgyát képezték az egész világnak s alapul szolgáltak a politikusok tervezgetéseinek, ma a »vallásos« Vilmos tollába adott szavakat tekintjük azon hévmérőnek, melyből meg lehet ítélni, hogy »milyen az idő«. Nem lesz tehát érdektelen, ha az öreg császár trónbeszédét, melyet meghűlése következtében nem is ő maga olvasott fel, röviden ismertetjük:
A trónbeszéd eleje a reformokkal foglalkozik, s kilátásba helyeztetik a távírda és posta egyesítése, az ipartörvény revíziója (átigazítása), a büntetőtörvények és az írói tulajdonjog szabályozása, s végül – ami legmeglepőbb – az adófelemelés. Nem ugyan direkt úton, mint nálunk, hanem a kapcsolt tartományok kvótájának felemelése által.
Kinek ne tűnne fel ezen adóemelés ott, hol annyi milliárd hadizsákmány folyt be az utóbbi években? Kire költheték azt a tömérdek pénzt? Kegyes Vilmos mélyen hallgat róla, hogy emelik, folyton emelik a hadsereg óriási létszámát; hanem – mint mindig – ájtatosan emlékszik meg a békéről és annak kilátásba helyezett tartósságáról.
Végül kiemeli, hogy azon látogatás is, melyet az olasz királynál tett, támogatni van hivatva ama áldásos békét, melyet a népek helyeslése kísér.
Egyszóval az egész beszéd olyan »nesze semmi, fogd meg jól«, mint a trónbeszédek egyáltalában lenni szoktak, s ha mégis felette foglalkozik vele az európai sajtó, az csak azon fontos állásnak tulajdonítható, melyet a Bismarck háta mögött álló német császár ez idő szerint elfoglal az uralkodók közt.
*
Milán esküvője is megtörtént. Meglehetős csendben folyt le az ügyetlen udvarban; jelentősége csakis annyiban van, mert a keleti ügyekre, mik egyre békésebb színt kezdenek ölteni, jótékony befolyással volt. Az orosz cár képviselőjének (ki mint tanú is szerepelt) jelenléte a szerbek szemében a trónt olyan tekintélyessé emelte, hogy legalább egy időre nincs oka félni Milánnak attól, mit csak nemrég is valószínűnek látszott, hogy ti. a nemzet idegenkedése Milán ellen fordul, ha a harcias iránylatról leterelni akarná.
