2. sz., január 8. • BUDAPEST 1875. JAN. 8-ÁN
2. sz., január 8. •
BUDAPEST 1875. JAN. 8-ÁN
BUDAPEST 1875. JAN. 8-ÁN
Ellenzékünk túlságosan elbizakodott. Ha valóban hiszi, miszerint ő a jövő kormánya (ami még persze nem bizonyos), ahelyett, hogy a sült verebeket a levegőből várja, a tevékenység, munkálkodás utjára kellene lépnie s megmutatnia az erőt és munkaképességet, – melyet annyiszor emlegetett, s melyre most véleménye szerint oly nagy szükségünk van. Hadd látnánk már egyszer: mit akar és mit bír. A mi tisztelt ellenzékünk azonban nem ezt teszi, hanem mint a rest bakter, nagy szundikálva lesi, míg az óra utolsó homokja is lepottyan, mikor aztán rákerül a sor az ő kiáltására. És azalatt, míg elméje tétlenül kóvályog félálomban, félébren mindenféle bolondságokat kigondol nekieresztett fantáziája. Ilyen az a régi idea, amelynek újév napján tartott beszédében is kifejezést adott Tisza Kálmán: hogy a jobboldal liberálisabb tagjai csatlakozzanak a balközéphez. De hát miért csatlakozzanak? Hát van arról valakinek tudomása, hogy a balközép Tisza Kálmán kormányra juttatásán kívül is bír még valami olyan tervvel, amiért érdemes lenne küzdeni velök és támogatni őket? Lehet, hogy tudnak valamit – de nem akarják elárulni a haza megmentését célzó eszközt. Higgyék meg, mi szívesen adunk rá privilégiumot, sőt ha biztos eszközt mutatnak az ország bajainak orvoslására, nemcsak nem ellenezzük, hogy a Deák-párt egy része hozzájuk csatlakozzék, hanem hazaárulóknak fogjuk nyilvánítani mindazokat, kik a balközép zászlója alá lépni vonakodnak.
A jelen körülmények között azonban sok elbizakodottságot s kevés életbölcsességet tanúsít az ellenzék, midőn abban a csalálomban ringatja magát, hogy a Deák-párt azon neki meghódolandó részében annyi könnyelműséget tételez fel, hogy az csak úgy vakon hozzá csatlakozik.
Még sokkal eredetibb azon (mégpedig komolyan) felmerült (természetesen baloldali) kombináció, mely a Sennyei és Tisza egymásba olvadásától várja a haza üdvét. Soha ennél bolondabbat! Én mérget vettem volna rá ezelőtt évekkel, hogy olyan eset nem adhatja magát elő, midőn az ellenzék egy Sennyeivel s következésképp egy Forgách Antallal is szövetségre fog akarni lépni.
Mit nem tesz a hatalom utáni szertelen vágy! Az embert még a helyes észjárásától is megfosztja.
Higgye meg nekünk az ellenzék, hogy az ő kedveért bizony senki sem fogja elveit feladni – csak akkor, ha előbb bebizonyítja, hogy az ő elvei jobbak, s hogy azok létesítésére van benne elég erő, tapintat és ész.
