1. sz., január 1. • BUDAPEST JAN. 1-ÉN 1875
1. sz., január 1. • BUDAPEST JAN. 1-ÉN 1875
Mondják, hogy a pokol jó szándékokkal van kövezve – mégiscsak pokol. Mi sem tagadjuk, hogy jelen kormányunk, valamint az előtte valók is teliden-tele voltak, illetve vannak jóakarattal, nemes szándékkal s a haza boldogítására szánt tervekkel. Ez iránt nincs panasz. Próbálgatják is mindenféleképpen kitalálni a módját, mellyel segítni lehetne bajain. Sem ez, sem az nem használ, megpróbálnak még egy harmadik vagy negyedik orvosságot: hátha véletlenül éppen az gyógyítaná meg? Úgy tesznek Magyarországgal, mintha már holttetem volna, mely érzéketlen a rajta véghez vitt műtétek alatt.
Pedig hát éppen ez a legnagyobb baj. Egy ily kísérlet többet árt, mintha korábbi állapotában hagyatnék. Ez lesz előbb-utóbb megölője.
A jóakarat még magában nem elegendő a kormányrúd vezetéséhez. Oda szilárd és biztos kéz kell, mely tudja azt, hogy mit miért tesz, mit bír elérni és milyen eszközöket kell használnia.
Igaz, hogy lehetetlent kívánni nem lehet senkitől, s a csodák ideje is régen lejárt, olyan kormányra tehát nem akadhatunk, mely egyszerre megtöltse a semmiből milliókkal az üres státus-kasszát; hanem igenis kívánnunk kell oly kormányt, mely a lehető eszközöket megragadva, bírjon bátorsággal és kitartással, azokkal ha lassan is, de biztosan jobb karba állítani Magyarországot.
Fájdalom, véleményünk szerint, csak egy eszköz áll rendelkezésünkre – a takarékosság és a jó beosztás, amihez pedig ugyancsak nehéz lesz hozzászoknia egy új kormánynak, bőkezű elődei után.
Ha következetes takarékossági rendszert fog követni kormányunk, s lassan-lassan egyszersmind fejleszti az adózó nép vagyoni gyarapodását – akkor még – talpra állhatunk.
Mert a nemzet vagyonosodására fordított gond olyan, mint a nagy kamatra kiadott tőke, mely tízszerezve kerül vissza.
