39. sz., szeptember 26. PETŐFI DÍSZKIADÁSA
PETŐFI DÍSZKIADÁSA
Megérte ezt az évet is
Megérte a magyar haza
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik kezünk,
De még azért elbirja fegyverünk
S a merre vág...
Ott hagyja fájó, mély nyomát.
Ott hagyja fájó, mély nyomát.
Haramja csorda képeden
Hogy majd az itélet napon
E bélyeg vádolód legyen
Vádolód az ur isten előtt
És gyujtsa rettentő haragra őt
Te ellened
Ki ránk veszett fogad fened.
De mit az élet nekünk?
Ha lesz is, soká lesz
S mi több, mi főbb,
Az isten könyörületes;
Majd meg kegyelmet adna nekik ő…
Ne várakozzunk; a vérengző
Kutyák felett
Tartsunk magunk itéletet.
Tartsunk oly vér itéletet,
Hogy elborzadjon a világ
Mindaddig szórjuk rájok
A szörnyű halálos nyavalyát
Mig hirmondónak marad csak egy
Ki majd otthon reszketve mondja meg
Hogy jaj neki,
Ki a magyart nem tiszteli!
Nekünk az isten most kevés,
Mert ő nem eléggé kemény,
Hozzád fohászkodom pokol
Ez uj esztendő ünnepén
Öntsd sziveinkbe minden dühödet
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
Mig e gazok
Közül a földön egy mozog.