Kard.
Kard.
A kard formájában is nagy változást látunk. A régi könnyü szablya ugyan nem ment ki a használatból, de mellette mindinkább elterjedtek a kétségtelenül jobb vasu, széles pengéjű, kétélű nyugoti kardok. Jellemzi ezeket az egyenes keresztvas s a szintén egyenes markolat, mely régebben gomba-, s aztán e mellett a XIII. században különösen nálunk körte- és csónakalaku (23. t. 26–27) nagy gombban végződött. A markolat, penge és keresztvas előbb rövidebb, de a XIII. század felé, a midőn a nehéz vértezet kezd mindinkább elterjedni, a kard egyes részei is meghosszabbodnak. A kétélü kardok mellett nálunk előfordulnak az egyélü, egyenes kardok is (23. t. 25.).
A XIII. században a szablya is meghosszabbodott, mint a két tinodi szablyánál (23. t. 31–32.) tapasztaljuk. Alakja is inkább a népvándorláskori, mint a honfoglaláskori tipushoz hasonló; a markolat és keresztvas egyenes, mint a nyugoti kardoknál, de a markolatgombot most még nem találjuk meg, ellenben a közepén kissé kiszélesedő keresztvas nagyon egyezik a régebbi nyugoti kardok keresztvasával (V. ö. 23. tábla, 25, 28, 31.).*
Arch. Ért. XVI. 1896. 348–357. l. – Szendrei J. Magy. Hadt. Eml. 49–51. 104. sz., 59. l. 151. sz., 61. l. 175. sz., 64–66. l. 184–185. sz. – A bodrogvécsi és karosi X–XII. századbeli kardokat l. Arch. Ért. XX. 1900. 49. l.
