V. A NASZÁDOS FŐKAPITÁNY. 1557–1560.
V.
A NASZÁDOS FŐKAPITÁNY.
1557–1560.
A NASZÁDOS FŐKAPITÁNY.
1557–1560.
Komárom. Török rab.
Családi élet. – Naszádos ügyek. – A szerző Zaj. – Ferencz úr otthon, az udvarnál nagy a becsülete. Kortársainál nagy tisztessége vagyon. Frangepán Anna lakodalma. – 1559-ben a rendek az országos biróságba választják. – Zay a gazda, felesége, fiai. – Erdélyben ismét mozognak.
Immár haza jöve ő kegyelme jó egészségben;* nagyot jelentett e mondás Zay elárvúlt családjának. Szerető anyja már nem láthatta többé az ő szerelmetes fiát; az öreg asszony 1557 elején meghalt. Ez erélyes hölgy mindig élt valakiért, először férjeiért, azután gyermekeiért, agg korában unokáit nevelte. Egy perczig sem volt nyugta. Borbála a hű feleség jószágokat igazgatott, jobbágyokkal vesződött, s urának bankárja vala, még pedig jobb a galatai olaszoknál. A két asszony oly rendben vitt mindent, hogy Zaynak magánügyei miatt nem kellett elhanyagolni az országosakat. Alig érkezett haza, Bécsbe szólitá királya, kinek teljes bizodalmát megnyerte. Azon kevés magyar egyike Zay, kinek a költségeiből Ferdinánd nem vont le. A pozsonyi kamara vele szemben soha sem támasztott nehézséget, hanem – mikor volt miből – fizetett. Bécsben szabad bejárata volt az udvarhoz, előtte nem titkolóztak. Megjelentvén, hogy mint jártak Konstantinápolyban, Ferdinánd az ő tanácsát kérte ki, mitévő legyen a török ügyben? Okos tanácsot adott: a fegyveres békét ajánlotta. Szervezni kell a hadsereget, megtorolni a török pusztítást, nem adni okot tényleges háborúra, de félelmet sem kell mutatni. Ezekben a megtorlásokban nagy volt Zay. Senki úgy törököt fogni nem tudott, mint ő. Kiválasztotta mindig a java béget, kit a mieink ép olyan bánásban részesítettek, mint a basák a mi embereinket. A váltságösszegen azután osztozkodott kapitány és legénység. A diplomatából ismét katona lett, csakhogy tapasztaltabb, ravaszabb, emberekkel jobban bánni tudó, mint azelőtt. Követjárása idején folyton élt a naszádosok főkapitánya czímével, visszajövetelekor rögtön átvette a parancsnokságot, melyet akkor süve Paksy János, neki őszinte híve, foglalt el.
Családi lev. Frs.
A dunai naszádoknak akkoron nagy szerepök vala. Az országutak rossz és bizonytalan állapota következtében vízi úton történt a hadi szerek szállítása, a flotilla teljesítette továbbá a partvéd-szolgáláatot. A naszádos főkapitány, az országos főkapitányok rangjával bírt: nagy hatalommal és befolyással járó hivatal volt ez. A naszádok réve Komáromban volt s a legénység magyarokból és ráczokból állott. A hajóhad megfelelt kötelességének, csak a zsold pontatlan fizetésével volt mindig baj. Alig vette át Zay a főkapitányságot, máris zúgolódnak. Félesztendős hátralékot sürget a kapitány, s ezt is csak fél esztendei sürgetés után fizettetik ki.* A sürgetésben nem szerény a katona, a mi emberünk kiválóan ért hozzá. A szerző Zaynak most nyílik igazán tere. Vagyoni helyzetének javulása ettől az időtől kezdődik. 1550 óta birtokos Abaújmegyében, Fülödy György magvaszakadása után megkapván Szőlődöt, Kenderessy hűtlensége következtében 1557-ben Ujfalut, P.-Szerencset, Alsó-Mérát, Boldogkővárát kapja ugyanott és Szentgothárdi János cancelláriai tanácsos barátjával együtt Csongrádban egy gyönyörű birtokot: a mai derékegyházi pusztát és a hozzátartozandó részeket, Nagy-Pót; 1558-ban pedig ugyancsak Abaújban acquirál; Némehy János hűtlensége neki juttatja Al- és Felnémetit, Kápolnát, Zemplénben: Gödényt, Kereltót, Bolyraszkát, s egy ungi birtokot. Ezek a birtokok terelik Zay müködését éjszakkeleti Magyarországba, a hol négy évvel később életének őszét kezdé meg. Most katonáinak, s családjának él.
Családi lev. 16–17. ll.
1558 tavaszát és nyarát Ugróczon tölti, építve várát, rendezve számadását, mialatt Paksy igazítja Komáromban a naszádosok dolgát, cserélgeti a török rabokat, és hozatja gazdálkodó főnökének a finom szőrű kecskéket.* A keleten szerzett tapasztalatok alapján gyümölcsöt nemesít s halastavakat ásat, melyekben pontyokat, tokokat akar tenyészteni. A halakat süve Zoltay István, most egri kapitány küldi neki felserdűlt fia Péter által, ki atyjának már jó segítségére van.* Zoltayéknak Egerben nagy örömök vala Verancsics püspökké kineveztetésében; (1558) Zaynak ez a jóakarója folyton látogatta őket s mindig dícsérte kedves úti társát, nagy barátsággal fogadván a deli Péter fiút is. Holmi, még az egri kapitányság idejéből való zálogok: kupák, kardok kiváltására is most kerűlt a sor. A csendéletet egy-egy Bécsbe rándulás szakította félbe. Gyakran a király, vagy fia Miksa hivatta, sokszor meg üzleti ügyekben ment föl. Hiába, éjszaknyugoti Magyarország geographiai középpontja Bécs, a honnan szükségleteiket fedezik. Már ekkor igyekezik az udvar Bécs naggyá és hatalmassá tételén; a magyar középpont Kolozsvár, mely miután megszűnik olyanként szerepelni, a magyarság mind az udvar székhelye: Bécs felé iparkodott. Zay annyit jár-kel Bécsben, hogy ott állandó lakást fogadott a Szent-Jeromos városrészben, Pantaleon Miklós házában. Volt két lakó szobája, egy háló kamarája, istállója, pinczéje, éléskamrája, s mindezért 40 font fillért (160 frtot) fizetett.* Mikor Bécsében mulat, régi magyar módra úri házat tart, a főemberek, sőt 1559-ben maga Miksa cseh király is meglátogatja.
Csal. lev. F. 7. 22.
U. o. F. fas. 4/18.
Családi lev. 6/II.
A királyi becsülettel együtt járt a kortársaké. A bécsi udvar emberei, s Magyarország Ferdinándpárti előkelői nemcsak tisztelik, de keresik barátságát. Társaságukban részt vévén, ő volt, a ki alaposan tudott hozzá szólni a török dolgokhoz, melyeket ők csak rémoldalokról ismertek. Hívják komának, násznagynak erre-arra. Barátsága Nádasdy Tamással bensővé lesz. Ott van Oláh Miklós unokaöcscsének Oláh Császár Miklósnak lakodalmán, ki Frangepán Annát, Nádasdyné atyjafiát, Frangepán György leányát vette nőűl. A lakodalom fényes volt. A menyasszony szegény, de jeles nemzetből vala, kit Nádasdyék házasítának ki. Az öreg Nádasdy adott neki ezüstnéműt, egy pohárszéket, hat szekeres lovat és egy hintót, egy udvarmestert, vénasszonyt, szolgáló leányokat, apródokat, subákat, köntösöket, szoknyákat, nyakbavalót, jegygyűrűt, számtalan üngöket, melyeket otthon az «vendégnek ki kell osztani», gyűrűket és koszorúkat, melyeket a lakadalmas vendégek kapnak. A vendégek viszont a menyasszonynak kedveskedtek ajándékokkal, Zay egy Bécsben csináltatott 200 frtot érő «bokálylyal» állított be. E lakodalmon az akkori egyházi és világi főbb rendű Magyarország majdnem teljes számmal volt jelen; meghívták II. sz. k. várost.* Ily lakadalmak hozták közelebb egymáshoz az embereket, ekkor ismerték meg egymást a fiatalabbak, ittak baráti poharat az öregebbek, búsultak, vagy vígadtak az ország sorsán a vezérek. Ilyenkor beszélték meg sérelmeiket, óhajtásaikat. A közvélemény lassanként így képződött, gyűlt az anyag az országgyűlésekre, melyeket Ferdinánd bőven tartott, sok törvényt alkotott, melyek tele vannak palliativ intézkedésekkel. A törvénykezés s a pénzügy terén legtöbb a panasz. A törvényszékeknél nem kapnak igazságot az emberek, s adót nem bírják fizetni. Az ország nagybírái: nádor, országbíró s a személynök nem győznek eleget tenni a hozzájok följebbezett pereknek. Az 1559-iki országgyűlés czikkelyei közűl a 38. ezt tárgyalja.* A rendek törvénytudó, igazságos, nem szorosan bírói karhoz tartozó főembereket kérnek kineveztetni, kívánják, hogy a bíróság űléseiben ezek is vegyenek részt. A király ez indokolt kívánságnak enged s kinevezi a rendek kértére ülnököknek: a győri és nyitrai püspököket, Tahy Ferencz kir. főlovászmestert és Zay Ferencz, kir. tanácsost.
KÁROLYI és SZALAY V.: Nádasdy Tamás levelezése. 50–52. l. Családi lev. Missiles.
FRAKNÓI: M. Orsz. Emlékek. IV. 186. és Decr. Ferd. X. 1559. 38.
Míg Zay a közpályán mindinkább érvényesűl s családi hatalmát ekkép is növeli, Izabella pártosai: Perényiék, a Balassák erősen hadakoznak Kassa környékén, melyet Telekessi Imre, Ferdinánd magyar vezérei közt egyike a kiválóknak, – még a II. Lajos udvarából való – sikeresen védelmez s egyik csatát nyeri a másik után. Zay, Imre kapitánynak jó barátja, s Bécsben egy szószólója a János Zsigmond ellenes harczias pártnak. Ferdinánd ezt a buzgalmat arra használja, hogy előlegeket kér tőle naszádos hadának költségeire. Ferencz úr adja a pénzt, mert mindig akadt valami gazdájavesztett jószág, melyet tartozások, vagy szolgálatok fejében acquirálni lehetett. Innen az ő jóbarátsága a conventi és káptalani emberekkel, kiket borokkal és ajándékokkal keres föl, hogy a jószágok felvallásánál s a bizonyítványok kiadásánál símábban menjen a dolog. Jó feleségének ép annyi része van Zayék meggazdagodásában, mint Ferencznek a családfőnek. Ha ő nem ügyel mindenre: az ide s tova utazgató Zaynak nem sok ideje maradt volna pénzes dolgai eligazítására. A jobbágyok, – már a mikor tehetik – késedelmeskednek az adóval, még meg sem fizették a földesúri tartozásokat, már jön a vármegye rovója, hogy a «subsidium»-ot megvegye rajtok. A két írástudó udvari tiszt :András és Sebestyén diákok, alkalomadtán csalják az uraságot. András úr, kit gazdája «részeges barom»-nak nevez, a Zay Ferencz vette jó borokat mindig előbb kóstolja meg az uraságnál. Nemcsak az italt szereti a hív deák, hanem ínyencz is és ha Ferencz úr nincs otthon, a halastó ritka vendégeit urához méltó szenvedélylyel fogdossa ki és széltében vendégeskedik. Sebestyén deák nagy írástudó, de lusta. A juhok nyírására nem ügyel, mindent meg kell neki parancsolni. Zaynénak rendkívűl sok bosszúsága van a két úrral, neki a gyermekeire is gondot viselő anyának kell a sólymokra és ölyvekre ügyelni, melyekre ura még büszkébb, mint hadi sikereire. Mihálynak a juhászok felügyelőjének, meg az a baja, hogy mindig mást cselekszik, mint a mit parancsolnak. Mindig új theoriái vannak s passiv ellenállással akar győzedelmeskedni. Zay csak úgy bír vele ha megizeni «hamarsággal meg legyen minden» mert «úgy veszek össze vele, hogy soha el nem feledi». A lovaknak sem viselték nagy gondját. 1559-ben meghalt a kedvencz «Jarkó» is; farkát emlékűl levágták. Zay lovászaira gyanakodott, hogy megétették a gazemberek, nem akarván többé a harapós, vén állattal törődni. A kastélyon dolgozó pallérok és művesek rakonczátlankodtak, úgy, hogy Zaynénak közibök kellett csapni.* Mikor a legidősebb fiú Péter otthon volt, csak ment a dolog valahogy, férfi volt a háznál. Nagy hasznát neki sem lehetett venni, mert Péter úr csak vadászott és olvasgatott. Sólymait, kutyáit oktatgatta s olvasta a bibliát, utóbb még imádságokat is írt. Az ifjabbak mulatósabbak; János, András, sokszor húzatják a zenészekkel és síposokkal, magától értetődvén anyjok távollétében. Áldott anyjok, kit a vidék «komor lakosai» szíve jóságáért imádtak, megtette a mi erélyétől kitelt, s türelemmel viselte nehéz sorsát. Ura, ki jó darabig inkább a köznek szolgál, gyakran hagyta magára, magányában istenes életet élt s a templomban kereste az írt fájdalmára. Az atyafiak, kik Zayt folyton ostromolták ezért, vagy amazért, gyakran nem tudták, hogy hol van. Ilyenkor mindig a szerelmetes ángyot: Borbála asszonyt keresik fel leveleikkel, hogy járjon közbe a vitézlő főkapitánynál, ki egyik nap Miksával tanácskozik a szelim és Bajazid (Szulejmán fiai) között kitört viszály fölött, másnap Paksy Jánossal igazítja el rab törökök sorsát s mindjárt utána Telekesi Imréné, Garay Kata panaszait – egy pár ökör forog szóban – veszi fontolóra. A derék sógorné csak azt kéri, hogy ez ügyben személyesen beszéljen a királylyal. A konstantinápolyi rab magyarok a Galata toronyban s a Jedikulában hozzá esengnek, tőle várják szabadúlásokat.*
Csal. lev. Missiles.
U. o. s Magyar Leveles Tár.
Így telt el három esztendő a naszádos és családi ügyekkel. Az 1560. esztendő nagy változást, új szereplési kört hozott Zaynak. A vagyonos, tekintélyes főúr 55. esztendejét járta, de testileg, lelkileg teljesen ép. Bántja ugyan néha a csúz, panaszkodik gyomráról, de megüli még a lovat s kardját még tudja suhogtatni. Mint diplomata sokat forgatta a pennát, de – mint minden régi, jó katona – visszavágyik a csatatérre. Különös valami az, hogy a sokoldalú ember, ki több téren megállja a helyét, mégis csak azt az ő tulajdon foglalkozását kedveli, mely gyermekkorától kezdve élethivatása, még ha azon nem is aratott oly sikert, mint más szerepében. A pezsgő, tettszomjazó vér Zayval megúntatta a cabineti irodát. Irigyelte a vén Telekesit, a ki folyvást vágta János Zsigmondékat. Vágya beteljesedett. Egy ügyes kalandor tünik fel Erdély határán, merész czélokkal s megnyeri a bécsi udvart. Telekesi meghal. Kassai főkapitánynyá Zay lesz, s főszerep jut neki egy olyan actióban, mely vajdákat buktat meg s emel trónra.
25. XVI. SZÁZADBELI NASZÁD.
