I.
I.
19. ÍRÓI JELVÉNYEK.
Körutazás a hazában. Molnár tervei. Tököly Sebestyén. Dobó Ferencz. A pátronusok. Asztalos András. Hitbuzgósága és áldozatkészsége. Békési János. Somlyói Báthori István. Ujabb külföldi út. Nürnberg. Altdorf. Heidelberg. Kocher melletti Neustadt. Hála.
MOLNÁR hazatérése egészen új fordulatot jelez életében. Azon körutazás alatt, melyet most a szülei házból kiindulva a hazában tesz, hogy meglátogassa azon főurakat, polgárokat és lelkészeket, kik az egyház és irodalom pártolásáról voltak ismeretesek, megismerkedik azon férfiakkal, akik lehetővé teszik, hogy régóta ápolt irodalmi terveit megvalósítsa s a mellett – a mi ezzel szorosan összefügg – a tanulást is folytathassa.
Előbbi pártfogói, Fabricius s egykori tanítványa, Pap Ferencz, már elhaltak s újak után kellett nézni.
Egy régi jóakarója, a ki egykor a Fabriciustól gyüjtött pénzt közvetítette, Ambrosius késmárki lelkész még élt s most elvezette Topoly Sebestyénhez, a gazdag főúrhoz, Késmárk urához, a ki Győrnél tanúsított hősiességéért két év előtt nyert bárói czímet. Ez már István fia miatt is, a kiről Molnár hírt hozott, nagyon szívesen fogadta, a lelkészszel együtt magánál marasztotta ebéden s csak két nap múlva bocsátotta el.*
Napló 1600, jan. 3–4. Dictionarium Vngarico-Lat. 1604. 10. l. Quantas vero tibi gratias debeam, magnifice domine Sebastiane Toekoelyi, ignorare incivile ac rusticum, dissimulare vero impium foret. Tu enim me cum annis superioribus patriam inviserem, in arce tua cum reverendo viro d. Sebastiano Ambrosio ecclesiaste Kesmarcensi honorifice excepisti et per biduum clementer ac liberaliter tractavisti.
Szintén egy lelkész, Siderius János, ajánlotta Sárospatak ura s Bars vármegye főispánjához, Dobó Ferenczhez, az egri hős fiához.
De valódi, lelkes és bőkezű pártfogói nem a főurak, hanem az egyszerű polgárok soraiból kerülnek ki.
Ez osztály, dicséretére legyen mondva, a haza, az egyház, a nevelés, az irodalom és művelődés érdekében hozott áldozatokra nézve versenyez a dicsőségért a főurakkal. Az egyháznak ők a legerősebb és legbuzgóbb támaszai, templom- és iskolaépítésnél ők buzgólkodnak leginkább, sokszor erejüket meghaladó módon; a külföldi egyetemeken tanuló ifjak nagy része őket vallja kegyes patronusának, ők küldik föl, hogy ott kiképezzék magukat pappá, vagy tanítóvá; a magyar nyomtatványok egy része is nekik ajánlva s az ő költségükön jelenik meg.*
Molnár pártfogóinak jellemzéséhez az adatokat főleg levélgyűjteményéből merítettük. Másik forrás erre nézve műveinek ajánlása és előszava, a hol gyakran egész névsort közöl kisebb és nagyobb patronusairól. Az Institutio fordításában pedig egész külön részt szentel nekik, a nagyobbaknál hosszasabban időzve, a kisebbek neveit betűrendes sorba állítva össze.
20. ASZTALOS ANDRÁS NÉVALÁÍRÁSA.*
Asztalos András levele 1609 máj. 8. Olvasása: K(egyelmed)nek Jó Akaró Barattia Azthalos Andras (manu)p(rolpria». (Eredetije u. o. 227. sz.)
Ez emberek ügybuzgosága, haza- és egyházszeretetének példányképe volt Asztalos András. Egy tekintélyes polgár Nagyszombatban, a kit egy időben városa hadnagynak is megválasztott.*
A nagyszombati kovácsok czéhszabályaiban (1598.) neve így fordul elő: «Nos Georgius Hrachowichki judex, Andreas Aszthalos capitaneus, Thomas Köbl, Martirius Cheresdy etc. jurati cives civ. Tyrnaviensis. A következő évben már más tölti be e tisztet, ugyanis a nagyszombati gombkötők 1599. évben kelt czéhszabályaiban már ezek állanak a város élén: «Mi Cherody Martony biró, Hamar Dániel, város hadnagya, Hrakoviczky György, Khebel Tamás etc. szabad és király Szombathi városnak eskütt polgárai.» A budapesti m. kir. tud. egyetemi könyvtárban.
Javakorban levő családos ember volt már ekkor, nem nagy családdal: felesége volt és három leánya. Gazdag ember, a kinek több háza, földbirtoka, szőlője s nagy marhatenyésztése volt s e nagy vagyon fölösségét az egyház és iskola czéljaira költötte el. Buzgó kálvinista ember volt. Oly időben, mikor e vallásfelekezetre az egész országban rossz idők jártak, de különösen Nagyszombatban nehéz volt nekik megmaradni, ő viselte különösen szívén annak sorsát s ő volt legfőbb támasza, éltető lelke, irányzója. Tanult ember volt, a ki levelezésben állott külföldi tudósokkal is, a kik műveikkel is kedveskedtek neki.
A magyar irodalom ügyét is szívén viselte, ismerte és megszerezte annak minden nevezetesebb termékét. Külföldi egyetemre a maga költségén küldött fel tanulókat s buzgósága annyira ment, hogy a mikor felekezete később templomát és iskoláját elveszítette, egyik házát is átengedte e czélra, papról, tanítóról gondoskodott s az összes tanulókat saját költségén tartotta.*
Asztalosról igen rokonszenves képet rajzol Ipolyi, Veresmarti megtér, hist. 1875. Bevezetés, 256 kk. Asztalos jellemrajzához forrásul az a hét levél szolgál, mely Molnár levelezései között maradt fenn s a M. Tud. Akadémia könyvtárában van. E leveleket már 1862-ben kiadta Lichner Pál, a pozsonyi ág. ev. főiskola 1861/2. évi értesítőjében, 5–17. ll. Egy Remhez írott levelét a göttingai kir. egyetemi könyvtárban találtuk.
Szenczről kiinduló útjában legelőször is őt kereste föl Molnár. Asztalos bizonyára hallott már róla, sőt talán szüleit is ismerte, kik gyakran jártak be Nagyszombatra s a nagyreményű ifjút szívesen fogadta. Ekkor ismertethette meg Molnár a szótár szerkesztése s a biblia új kiadására vonatkozó terveivel, melyeknek ezután Asztalos lesz egyik legfőbb pátronusa. Most egyelőre barátsága és pártfogása zálogául öt aranynyal ajándékozta meg.
Másik pártfogó, mintegy az elvesztett Pap Ferencz helyébe, Kassán akadt Békési János személyében. Ennek életéről nincsenek bővebb adataink, csupán azon élénk érdeklődésnek maradt fenn emléke, melylyel a magyar irodalom iránt viseltetett s az őt Siderius ajánló-levelével meglátogató Molnártól is magyar könyveket kért. Molnárnak épen ilyen irodalmi tervei voltak s talán csupán e miatt, megtetszett neki, pártfogásába fogadta s «tanúsága folytatására» száz forintot adott neki.*
Napló, 1600 febr. 4. A Psalterium Vngaricum. 1607. 19.: Előljáró beszéd.
Általában ez út eredményére Molnárnak nem lehetett semmi panasza, mindenütt szívesen fogadták, ki kisebb, ki nagyobb összeggel segítette.
Utazásában még sok helyütt, jobbára lelkészeknél, tanítóknál, megfordult, így volt Gönczön,Visolyban, a hol akkor épen zsinat volt s végig nézett egy lelkészavatást, Szepsiben, Eperjesen, Lőcsén stb., s mire körútját bevégezte, együtt volt az az összeg, a mely a külföldi tartózkodást számára ismét egy időre biztosította.*
Napló, nov. 28.–febr. 12.
Útja vége felé Rosenbergen somlyói Báthori Istvánt látogatta meg, a ki épen útra készen állott, hogy a pozsonyi országgyűlésre menjen. Fölvette Molnárt kocsijára s elvitte egészen Szenczig, úgy folytatta útját tovább Pozsony felé.*
U. o. febr. 13–19.
E hosszú, majd három hónapi utazás után megelégedéssel töltött el egy pár hetet szülőföldén s ismét föléledt reménynyel nézett a jövő és egy újabb útazás elé.
Ez új külföldi útra, melynek czélja egyelőre ismét Heidelberg volt, márczius 6-án indult el egy barátjával, Suri Orvos Mihálylyal, a ki oda tanulás végett készült.
Útjok Pozsonyon ment keresztül, a hol akkor épen országgyűlést tartottak. Itt fölkeresték az ismerős főurakat, a többi között Tököly Sebestyént, a ki mindkettővel barátságosan kezet fogott s útjokhoz sok szerencsét kivánt.*
Molnár erről később hálálkodva emlékezik meg a Dictionarium Ungarico-Lat. 1604. 10. lapján: Germaniam repetenti mihi comitique meo d. Michaeli Surio, Posonii in comitiis perrecta clementi dextra, faustum iter exemplo propemodum incredibili és precatus.
21. POZSONY A XVII. SZÁZADBAN.*
Pozsony XVII. századbéli képét Albrizzi «L’origine del Danubio. Velencze 1684». cz. műve 71. lapján közölt metszetről reprodukáltattuk. A kép aláírása: 1. La torre del Castello, doue nien guardata le Corona d'Ongaria. 2. Il Danubio. 3. Isola de Schutt.
Bécsből a nürnbergi postással utaztak tovább s Linzen, Regensburgon, Neumarkon keresztül husvét második napján megérkeztek Altdorfba. Itt megnézték az egyetemet, melyet a nürnbergi tanács 1573. alapított, másnap pedig Nürnbergbe mentek át, mely város régi szép épületei, forrásai, rendezett utczáival az utazókat általában elragadta s később Molnár is azt írta róla: «Németországi főváros, mely szép épületekkel, gazdagsággal, árosnéppel, külömb-külömb drága mívekkel és mesteremberekkel híres-neves ez egész Európába’, Németországban egyéb városokat fölyülmulván, az olasz Valencével vetekedik.» S azt is megjegyezte róla, hogy «ez a város nemcsak Németországnak, hanem az egész Európának szinte közepén vagyon.»*
Dictionarium Latino-Vng. 1604. «Noriberga» szó alatt.
Altdorfban Rittershausen Konrád tanárral ismerkedett meg, a ki később legnagyobb pártfogója lesz. Most csak szóbeli üdvözleteket küldött tőle heidelbergi tanárokhoz és tudósokhoz, mely egyúttal a vivőnek ajánló-levele is volt.*
Levelezés, 1600 márcz. 25.
Heidelbergbe Molnár Surit csak elvezette, de maga nem időzött ott hosszasabban, csak megpihent a baráti körben, «a kikkel való találkozás az út minden bajait elfelejtette» s könyveket küldött a haza utazó magyar tanulóktól Sideriusnak és pártfogójának Békésinek s azután útra kelt, hogy megnézze e vidék nevezetességeit.
E kiránduláson, mely egy hétig tartott, a Kocher melletti Neustadtban megnézte azt az óriási hársat, mely legvastagabb egész Németországban, «melynek – mint írja – külső széle az ellenben való széléhez 44 lépésnyire vagyon, az minemő lépést én tehettem». Ezt, hír szerint, egy kocsis ültette oda s akkor már száztizennyolcz oszlop tartotta, rajta fejedelmek czímereivel, egyen 1530 évszámmal.*
Napló, 1600 jun. 16.
Hálában megnézte, hogyan főzik a forrás-vízből a sót s azután meglátogatta egy barátja s volt heidelbergi lakótársa szüleit, a kik nagyon szívesen fogadták. Mig a háziasszony ozsonnát készített azalatt leánya levelet irott Minnebergben levő testvérének, melyet Molnár visszatérő útjában átadott neki.
