MOLNÁR A NŐNEVELÉSRŐL.
MOLNÁR A NŐNEVELÉSRŐL.
Engedje az jó Isten, hogy az ktek istenes példájával egyéb főrenden és közrenden valo aszszony állatok is indíttassanak az írás olvasásnak tanulására és leánzó gyermecskeiknek is tanítására, követvén ebben egyéb igaz hiten valo sok keresztyén nemzetsegeknek szokásokat: holott mind falukban, városokban, leanygyermeki scholak is vadnak az mellyekben tisztesseges öregaszszony emberek tanítják az apró leánkákat olvasásra és catechismusra. Melly leányi scholáknak szükseges voltárul és jól rendeléséről igen szépen tanít Wilhelmus Zepper az Politia Ecclesiastica nevű könyvben. Ez illyen leánzók tanítására rendelt scholaknak hasznos voltában nem tudom kicsoda kételkedhetnék. Mert hiszem szép dolog midőn az házi gazdának külső hivatalja szerint távol létében az gazdaszszony az sz. bibliát cselédinek olvassa és azokkal is olvastatja, kiadott bérölt marháinak számát feljegyezheti, urának távol földre állapotját megirhatja, annak leveleit önnön maga megolvashatja. Vadnak jóllehet némellyek, az kik az irástudást ártalmasnak itilik lenni az aszszonyi állatnak, de azoknak ok nélkül való vélekedéseket mindennapi példák és minden időbeli sok bölcs embereknek irási meghamissitottak. Az bölcseség szerető tisztességesb pogányok között való sok irástudó aszszonyi állatoknak bölcsen irott könyvei ez mai napon is olvastatnak és azoknak tiszta életökről és dicséretes erkölcsökről sok bölcs ember irása tesznek bizonságot. Hieronymus idejében az sz. aszszonyok mind irástudók voltanak, az kiknek ő nagy becsülettel irott leveleket, ugymint Paulának, Marcellának, Furiának, Salvinának és többeknek. Az Laeta nevű aszszonnak pedig azt is szépen megirta, miképpen kelljen leányocskáját az irásra tanítani, mint formálja annak eleibe az betüket és az betük tormáját, mint varrassa véle valami keszkenőcskére. Egyeb tudós aszszonyi állatoknak irtak leveleket sz. Ambros, Agoston, Fulgentius és többek. Az mi időnkben, tellyes volt az keresztyen világ az angliai Ersebet királyné aszszonnak szép tudományokkal tündöklő tiszta életinek hirével, nevével, mellynek istenes birodalma alatt közel ötven esztendeig volt Angliaországnak kivánatos szép csendessége és békesége. Ennek idejében tisztult ki az Nagy Brittaniaországból minden papistaság. Ez az keresztyén szomszéd országokba levő bölcs doctoroknak nem csak leveleket szokott irni tulajdon kezével, hanem az Tigurumban tánitó (igy) Bullinger Henrik predikatort saját kezével varrott keszkenőnek küldésével is megtisztelte, az mint ezt nékem ezen Bullingernek leányátul való unokája Joh. Rodolf Lavaterus megbeszéllette, ez kiralne aszszonnak egyeb dicseretes és istenfelő cselekedeteivel egyetemben, az mellyeket felőle hallott és látott is Angliában laktában. Ha ki erről több példát kiván (tudniillik hogy az irás olvasás nem ártalmas az aszszonyi állatnak, hogyha véle jól él, mint egyéb Isten ajándékival) olvassa meg az Joh. Ludovicus Vivesnek De officío mariti és az Keresztyén aszszonyi állatnak tanitásáról irott könyveit, az mellyeket hasznos voltokért sok nyelvekre fordíttottanak. Magyaról Patai István praedikátor fordította meg, nem tudom, ha kinyomtattattac (igy) avagy nem. Én ezt bölcs Vivesnek, ki azelőtt száz esztendővel az ötödik Caroly császár praeceptora volt, az elsőb megnevezett könyvből egynehány szavait csak deákul irom ide, hogy valaki azt ne fogja reám, hogy aszszonyoknak akarok hizelkedni. (Következik a latin idézet.)
(Keresztyén Imádságos könyvecske 1621. Ajánlás.).
