XX.
XX.
67. A LÁNCZHÍD A BUDAI OLDALRÓL.
Gőzhajózási társaság érdekében. Stadium, lassan készül. Kapcsok az izgató és a mérséklő politikus közt. Munkáit külföldre viszi. Jelentés a Híd ügyében, 1833. Nemzeti kölcsön első eszméje. Külföldi útja Vásárhelyivel. Gőzhajórészvények gyűjtése Pozsonyban ünneplik. Folytonos tevékenység. Kirándulás Oláhországba. Zichy Károly t.
HAZA ÉRVÉN Végre Czenkre, s készülve újabb (angol-franczia) tanulmányútjára, ismét bővebben kifejti nézeteit. A gőzhajózási társulat érdekében, mely utóvégre le nem mondhat az ő dividendáiról, a kormánytól ezeket az «áldozatokat» kívánja: 1. Meghosszabbítását a társaság privilegiumának tíz évre. 2. A vármegyék, városok felhívását a kiszálló-helyek s hidak elkészítésére s rendben tartására. 3. Az egészségügyi – és harminczadi rendszabályok czélszerű módosítását. 4. Személyek és árúk biztonságának kieszközlését, a szerb, török és oláh hatóságoknál. 5. Kimondását annak, hogy a Dunahajózás a kormány védelme és pártfogása alatt áll. 6. Ingyen átengedését bizonyos időre a mitsem jövedelmező állami kőszén- és fakészleteknek. Nem egy máról holnapra számító bureaucrata szemüvegén át kell ezt, úgymond, megítélni, hanem a jövőt tekintő magasb szempontokból!» stb.
Mintegy pótlólag terjeszti fel nov. 4. rövid számadását a kapott 40,000 frtról, melyből a munkálatokra elköltött
12,682 frt 59.3/4 krt. Vásárhelyinek átadott 10,955 frt 49.1/4 s még nála maradt 16,361 frt 11 kr. készpénz, és 785 frt értékü ékszerek.
Folytatása van az érdekes levelezésnek elindulása előtt még Bécsből is (decz. 12. és 17.), aztán Párisból (1834 jan. 13.), Londonból (febr. 3., 24., 27., márcz. 18., 27., ápr. 3.) Majd ismét hazaérkeztekor Pestről stb.*
U. o. 214. sz.
Széchenyit a megkezdett anyagi vállalatok, bármennyire késznek mutatkozott is egész életét azokra «vesztegetni» el, annyira mégsem foglalták el, hogy a törvényhozás terén reá váró feladatokról s publicistai nagyhatású működésének folytatásáról csak egy perczig is megfeledkezett volna.
A Stadium, mely a Hitel és a Világ kiegészítőjeként végre egy kész reformprogrammot volt hozandó, lassan készült. Sokáig és szakgatva dolgozott rajta, sok javítni valót talált benne; s mikor már kész volt, még egy külföldi útja (augusztus–deczember 1832) és egy aldunai útja (julius–október 1833) jött közbe, míg e várva-várt elmeszülöttjét szárnyra bocsáthatta; közben az a kellemetlenség is történt, hogy barátja Wesselényi évek óta készülő munkáját a nádor Hartlebennél elkoboztatta. Néhány nap mulva (júniusban) az ő kéziratát is elvitette Drescher censortól. Ment aztán ez a gyanus corpus delicti ide s oda a budai m. kir. helytartó-tanácstól a bécsi udvari kanczelláriához s visza; nem tudták, mit csináljanak vele az emberek. Szokatlan és merész eszméknek legalább késleltetését is nyereségnek vették. Csodálatos fogalmak uralkodtak a sajtó működéséről. Széchenyinek nem hittek, hogy csak «eszmesurlódást» akar előidézni, hogy megadja magát fontosabb ellenokok és érvek előtt; másrészt az öreg Dezsewffynek sem hittek, hogy kritikája által csak élénkebb eszmecserét s így a jó ügynek biztosb győzedelmét akarja előidézni. Mennyi idő kelle hozzá, hogy Széchenyi eszméi megyénként megvitatva s a többségtől elfogadva, az országgyűlési követutasításokba menjenek át; mennyi fáradság, míg rést törnek az országos küldöttségek munkálataiba; hol van még a felsőház, mely minden haladásnak, előítéletből is, önérdekből is született ellensége s e részben a kormánynál is kormányiabb volt! Mennyi védárka, bástyája az ódon kormányzati rendszernek a megrögzött történelmi jognak és jogtalanságnak! S mégis féltek egy ártatlan könyvtől, mely esetleg az elméket mozgásba hozhatná, s a kedélyeket nyugtalaníthatná! 1833 november 15-ke volt a nevezetes nap, melyen Széchenyi e könyve megjelent. Ocskay püspök kapta az első példányokat, melyek a czímlap szerint Lipcsében nyomattak.* Mindamellett Reseta censor a többit lefoglaltatta. Ismét habozás, késedelem, új meg új izgalmak, míg fölszabadulhatott. A főherczeg nádor jól fogadja; nem úgy Cziráky, a régi rendszer leghatalmasabb védelmezője. Ez, meg Andrássy György, kinek egyes részleteket még a kéziratból felolvasott, elszörnyűködtek radicalismusa felett. Legbuzgóbb tisztelőinek egyike, Bertha Sándor, kivel levelezésben állt, így ír róla: «A rég óhajtott Stadium feltünt Pozsonyban. Negyed napja, melyen előbbeni értesítésemet írtam, a kerületi ülésben már kézen forgott a Stadium vagy nyolcz példányban, a követek és az ifjúság között. Örült mindenki annak látásán s bámulva dicsérték azon messzeható munkásságot, mely míg Orsova bérczeit hányatva, az ország physikai erejét neveli, az alatt csudatevő erővel készít biztos ösvényt másfelől morális erőnk előmozdítására. Megint, megint! – Van oly ifjú, ki egyszerre három példányt vett a már előtte félig-meddig ismert Stadiumból, hogy egyet kézi könyveül megtartván magának s azt könyv nélkül megtanulván, kettőt az ország legtávolabbi részébe küldjön el élet és boldogság eszközlésére.» – «Hogy ha 1831-ben kijött volna, mind az országgyűlési utasítványok, mind maguk a diaetai tanácskozások más színben tüntek volna föl; de lesz haszna még így is, magára az úrbéri tárgyra nézve is, a juridicum iránt pedig, a hol e munkát olvashatják, megjobbított új pótló utasítványokat készítenek.»
Stadium. Irta gróf SZÉCHENYI ISTVÁN 1831-ben. Kiadta Z…, 1833. I. Rész Lipcsében 1833. Wigand Ottónál.
68. A STADIUM CZÍMLAPJA.
69. GRÓF ANDRÁSSY GYÖRGY.
(Az Orsz. Képtárban levő eredetiről.)
A gróf tudniillik, hogy megfeleljen ama szemrehányásra, miként mindig csak általánosságokban mozog és positiv javaslatokkal nem lép föl, ezúttal újra kerek számú tizenkét törvényczikkben formulázta, nem épen egy-egy törvényjavaslat szabatosságával, de elég világosan s többé-kevésbbé erősen indokolt reformterveit. Ezek:
1. Hitel. Ismétlésével s bővebb kifejtésével a már többször is mondottaknak.
2. Ősiségi jog (aviticítas). Ez minden birtokot bizonytalanná tett, s bevallott czéljának, mely a nemesi családok föntartása volt, legkevésbbé sem felelt meg.*
V. ö. VÉCSEY TAMÁS szép dolgozatát: Széchenyi és a magyar magánjog. 1895.
3. Fiscalitás. Az előbbinek folyománya. Különben kárpótlás mellett (laudemium).
4. Birtokképesség (jus proprietatis). Még sok erős vitára adott alkalmat.
5. Törvény előtti egyenlőség. A híres I: 9. (Partis primae titulus nonus), melyben sokan alkotmányunk palladiumát látták, úgy mint az angolok az ő Habeas Corpus actájukban; de ezektől eltérőleg a személyes biztonság és szabadság jótéteményét, saját osztályukon kívül, a polgár társak nagy zömével megosztani vonakodtak.
6. Nemtelenek pártvéde. Az akkori viszonyok megfoghatóva teszik Széchenyi e sajátságos eszméjét, mely az urak sorából választott tiszti ügyészek, a parasztság hivatalos védőinek, teendőit egy az érdeklettek által választandó tribunus plebisre ruházta volna át. Ily ujítás bármily észszerűnek látszik, míg a jobbágyi viszony fönnáll, mégis ellentétben áll Széchenyi e másik alaptételével: «minden, mi a földesúr interesséjét elkülönzi, mindkét félre káros, sőt veszedelmes». (231. l.) Nem is lépett életbe soha; előbb megért a jobbágyok teljes fölszabadításának eszméje.
7. Házi pénztár és országgyűlési költség terheit mindenki idom szerint (= aránylag) viselje. Nevezetes, hogy ekkor még ő is a nemesség adómentességének elvben föntartása mellett van; nehogy szerfelett visszariaszsza az uralkodó osztályt, mely «szűz vállaira», szegénysége mellett is oly igen büszke volt.
8. Vizek, útak, belvámok, stb. országgyűlési tárgyalások, alá tartozzanak. Ebből lett később az ő önálló magyar közlekedési ügyosztálya.
9. Monopoliumok, czéhek, limitatiók eltörlése.
10. Törvény csak magyar nyelven szerkesztessék.
11. Csak. a helytartó-tanács kormányozzon. Mint melyből utóbb az önálló miniszteriumnak kelle kifakadni; míg a közös ügyeket némileg helyettesítő bécsi udvari kancellária mindig kétes, sőt sérelmes intézménynek tekintetett, bár «parancsai» (mandata) előtt mindenki meghajolt.
12. Ítéletek, tanácskozások nyilvánossága.
A jobbágyság sorsának javítását, illetőleg teljes fölszabadulásának előkészítését annyira szívén hordja, akár ismét egy Kossuth Lajos. Avagy nem a későbbi Pesti Hirlapba illő idézetek-e ezek?
«Mi ma még köszönettel fogadtatnék, holnap semmibe vétetni s boszantani fog». Közel áll a Pesti Hirlap későbbi híres «Veletek vagy ellenetek» jeligéjéhez.
«A nagyobbrész szolgai helyeztetése a csekély fogyasztásnak egyedüli oka» .
Párvonala a török szultán és egy alkotmányos király között.
«Talio. A mint mi bánunk jobbágyainkkal, úgy bánnak (tehát helyesen!) viszont mi velünk!» – «Nem kellene tovább Istent kísértenünk!»
S végre az az ismeretes idézet a mi Corpus Jurisunkból az elnyomott nép «égbekiáltó» állapotáról. «Colonorum opressio, quorum clamor ascendit, jugiter ante conspectum Dei». (I. Ferdin. I. decr.)
Ismétli különben, mit a belfogyasztás fontosságáról más helyütt is mondott, s ujra «hervasztó fallaciának» nyilvánítja azt, mi az országos ellenzéknek évek óta legsúlyosabb vádja volt: a vámvonal megszüntetésére, szabad kereskedésre, nagyobb kivitelre való örökös utalást; oly országban, melyben oly gyakori az éhinség, s oly szegényesen élünk aránylag mindnyájan. Ismételte ezt később a Védegylet ellenében. Pedig «a szegénység legalább a mostani világban a szolgasággal határos» (Világ). Anglia jóllétét a «közszabadságból eredő nagy consumtiónak» tulajdonítja. S mind a mellett, hogy nálunk egész egy új királyság, legalább 1000 négyszög mérföld meghódítása áll előttünk, még pedig egy csepp vér kiontása nélkül (tudniillik vizeink szabályozása következtében), mégis a népesség szaporodását, s ezzel a belfogyasztásnak is emelését, nagyon kevésbe veszi. Axiomának tartja, hogy «nem a nép sokasága okozza egy vidék felvirágozását, hanem minéműsége». S ezt Anglia és Amerika példájával bebizonyítottnak véli. Utalva arra, hogy például nálunk 1830-ban a halandóság nagyobb volt cholera nélkül, mint 1831-ben cholerával, így okoskodik: «Nem a népesedés okozza hátramaradásunkat, hanem intellectuális erőnk és nemzetiségünk fejletlensége».
Mert, mint a Világban már megírta, «híd, út, vízcsatorna stb. soha sem fog embert alkotni; de a kifejlett s egyesített emberi lélek nem csak ily parányiságokat, hanem sokkal nagyobbakat is teremt».
S hogy mint már a Hitelben (tanácsképen) óhajtá: «hazánkban mindenkinek, vagy legalább a nagyobb résznek, gyomra, feje, erszénye ne legyen üres».
Bőven bizonyítgatja újra a földhitelintézet szükséges voltát, a nélkül, hogy megnevezné. Fejtegeti az ily intézmény szükséges előföltételeit stb.
Melancholiája is egynél több nyomot hagy.
Herder ellenében, ki nemzetünk (s a kisebb nemzetiségek) elenyésztét jövendölte, föllelkesül a gondolatért: «az emberiségnek egy nemzetet megtartani». Csak ülhessük meg már egyszer valahára «az ész, igazi érdem, halhatatlan erény diadalmának ünnepét». – «Csak magunkban a hiba; de egyszersmind a föltámadási erő».
De előttünk – «feneketlen sötétség tátong, melyből az egyszer oda elsülyedt nemzetiség, szabadság, becsület talán soha, soha, többé föl nem merül».
– – «Nincs oly bölcs kormány, oly próféta, ki egy lelketlen korcsnépet valóságos dicsőségre fölhevítni s igazi halhatatlanságra föltüzelni képes volna.»
Míg egy «convulsio nélküli szelid reformatio» lehetőségében bízik, az oppositióra megjegyzi, hogy «az (más országokban) beretva, élesen metsz, de fát vele nem vágnak».
«Az időnél nagyobb kincset nem ismerek s mivel érzem, mily sajnosan lop meg az, ki időmtül foszt meg: a haza legnagyobb tolvajának kell tartanom azt, ki a közidőt haszon nélkül és szükségen túl bitorolja el». – Nyilván a sérelmekre czéloz, melyekkel az országgyűléseknek annyi időt kelle elvesztegetniök.
Íme ismét megannyi kapcsok, korábbi izgató és későbbi mérséklő szereplése közt, mikép az ilyféléket föntebb talán nem helytelenül jelölém meg.
Talán el is vetette kissé a sulykot, mikor ilyet mond «gyávaságnak tekintem, ha egy fejedelem a jussaibul valamit elvétetni enged».
Deák legalább mást tanított, mikor így beszélt:
«Nem a fejedelem ad a nemzetnek jussokat, hanem a nemzet ad a fejedelemnek, mert a nemzet minden jussoknak forrása». (1834 augusztus 27. ker. ü.)
Az a Deák, kinek jelleme és észereje előtt Széchenyi önként meghajolt, s kit vezéreül szívesen fogadott volna.
Maga Széchenyi a közlekedési ügy rendezéséről szóló javaslatát az 1847/48-ki országgyűlésre ily megszólítással nyujtotta be: «Felséges haza!» Koronaőrré czélbavett megválasztatását is (1835 nov. 12.) a vegyes ülésben egybegyült országos rendek előtt ily megszólítással köszönte meg. A Bach ellen írt hires Blickjében azt mondja: «Nationalrechte verjähren nie». S még erősebben: «Wir achten den Menschen viel höher als einen Herzog, ja als einen Kaiser selbst. Denn Gott schuf den Menschen, während wir den Titel Dei gratia bei Herrschern, mit vielen andern plumpen Flagornerien für nichts anderes halten als für einen lächerlichen und äusserst ecklichen Adulations-Humbug». (464.)
Maga Széchenyi a közlekedési ügy rendezéséről szóló javaslatát az 1847/48-ki országgyűlésre ily megszólítással nyujtotta be: «Felséges haza!» Koronaőrré czélbavett megválasztatását is (1835 nov. 12.) a vegyes ülésben egybegyült országos rendek előtt ily megszólítással köszönte meg. A Bach ellen írt hires Blickjében azt mondja: «Nationalrechte verjähren nie». S még erősebben: «Wir achten den Menschen viel höher als einen Herzog, ja als einen Kaiser selbst. Denn Gott schuf den Menschen, während wir den Titel Dei gratia bei Herrschern, mit vielen andern plumpen Flagornerien für nichts anderes halten als für einen lächerlichen und äusserst ecklichen Adulations-Humbug». (464.)
Tanulmányutjára, melyet rövid vázlatban fogunk ismertetni, magával vitte eddig kijött munkáinak egy-két példányát. Ezek voltak: Lovakrul, Hitel, ennek német fordítása Paziazzitól, Világ, Játékszín, Hídjelentés, német fordításaikkal együtt s utólag a Stadium is és a m. akademia Évkönyve. Kedveskedett velük külföldi jelességeknek, habár ezek nem sokat érthettek belőle s írójuk nevének helyes kiejtését sem tudták megtanulni. Gay Lussac által a franczia akademiánál, aztán a Royal Society, sőt a kalkuttai Asiatic Society könyvtárában is maradt egy-egy példány. Lássák, hogy mi magyarok is számítunk már tudomány és irodalom terén; utazó honfitársainknak meg mily kellemes meglepetés lesz, ily nyomokkal messze földön találkozni!
A sorban említett «Jelentésről» kell néhány szót szólanunk. E munkának, mely voltakép a Hidegyesület számára iratott, egész czíme ez: Gróf Andrássy Györgynek és gróf Széchenyi Istvánnak a budapesti hídegyesülethez irányzott jelentése, midőn külföldről visszatérének.* A maga nemében nagyon érdekes és tanulságos, az ügy érdekében tett korábbi tanulmányutjának eredményeit egybefoglaló, egészen Széchenyi stilusában írt, igazi szakmunka, mint valami nyilt levél így kezdődik: Tekintetes Egyesület! Valamint egyedül a közjó előmozdításának ösztöne bírt minket a társaságban levőket kézfogásra: úgy minket alulirottakat is útnak indulni s a külföld ebbeli tapasztalásit mieinkké tenni csak azon honfias vonzalom határozott, mely vajmi hathatósabban ébreszti fel az el nem aljasúlt emberi kebelben rejtező kötelességérzetet, mint akár mely remény, jutalom vagy parancs, stb. Beszámol aztán részletesen az angol szaktekintélyektől nyert felvilágosításokkal és adatokkal. Első volt ezek közt Tierney Clark, kihez egyhuzamban 18 s folytatólag újabb 20 (= 38) kérdőpontot intéztek, melyek mindegyikére az kielégítő s megnyugtató feleletet adott. Mutatóul néhányat szabad legyen felhoznunk. P. o. 1-ő. Minemű hidat tart Budapesten legalkalmasabbnak? Felelet: Függő lánczhidat. 2-ik. Minő hasonló nagyobbszerű építményeket ismer másutt? Menai 542 láb, Hammersmith 710 láb hosszaságú, stb. 3. Melyik pont legalkalmasabb? A térképen megjelölve. (Ott, a hol tényleg van.) 5. Hány oszlopra? A szerint, a hová teszik. 6. Nem fogja-e ezeket a jég elvinni? Ha jól lesznek építve, nem. (Usual precautions). 8. Lánczok nem szakadnak el? Ha csinálóik értik a dolgot, soha sem. 10. Lánczok hintálódzása? Nem veszélyes, akármi nagy szél legyen. 17. Vas erőssége? (tenacity, = Súlybirás). Pontosan megadva. 18. Ennek próbája? Tökéletesen megnyugtató. S így tovább. Megjegyzik, hogy Clark praxisa nem csak angol, hanem muszka is, mert Pétervárra is kiterjedt; pedig «ott sincs melegebb, mint minálunk», meg az a «Néva sem patak ám.«– Egyébiránt az élő mechanikusok legnagyobb emberét, a 76 éves Telfordot is megkérdezték. Ez a jégtorlaszok, áradások veszélyeitől mitsem tart, ha kellő távolságban lesznek az oszlopok. A Menai-híd magassága 100 láb, s mégsem aggasztó (Rajz mellékelve). A jókarbantartás költsége? A festék megujításán kívül alig valami stb. Érdekesek az amerikai Odgenhez intézett kérdések, melyekre t. k. a Delaware-híd, Philadelphia (permanent bridge) világhírű büszkesége s több példák felhozásával válaszolt, kiemelve, hogy Amerikában az ily vállalatok mind magán kezekben vannak, s nem annyira egyenes mint közvetett haszonra számítanak. Ezek ellenében nem hallgatják el Hartley és Wright szavazatjaikat, kik függő hidak ellen s inkább ívek mellett nyilatkoznak. (Walker véleménye még tudva nem volt.) A technikai kérdés, hogy a három lehető mód közül: faboltozat, vasboltozat, vasláncz, melyik választassék, még eldöntve nem lévén, minden lehető példák és számítások felhozattak. A drezdai, prágai, linczi; mely azonban rossz szerkezete miatt bomlott meg, a velenczei híres Rialtó, de a mely csak 90 láb hosszú, a Waterloo-híd, melyet Canova nem csak London, hanem a világ legszebb remekének tartott, stb. A jelentéstevők mindezek figyelembe vételével a lánczhidat ajánlják, daczára a kellemetlen ringásnak, a legtágabb ívek s legalacsonyabb járás miatt, stb.
Pozsonyban, nyomattatott Füskuti Landerer Lajosnál 1833.
De, miként, honnét teremtsük elő a nagyszerű műnek létrehozásához szükséges eszközöket? A költséget, nem számítva a két városnak kártalanítását, kerek két millió pftra becsülik, az évi tatarozást pedig 40,000-re, melynek ellenében csak 100,000 pft bevétel volt kilátásba helyezve; így a beruházás alig 2%-ot jövedelmezne, föltéve, hogy a nemesek vámmentessége felfüggesztetvén, minden átmenő fizetne rajta! Egy részvénytársulatra (20 ezer aktiával) akkor még nem számíthatván, Széchenyi egy merész eszmével, egy az állam jóváhagyásával felveendő, 20–30 éves törlesztésen alapuló nagy kölcsön inditványával lép fel, mely egy első nemzeti kölcsön termékeny eszméjével majdnem azonos, noha tisztán és világosan kifejezve szintúgy nincsen, mint az ez alkalomból felállítandó, de aztán más czélokra is szolgálandó «nemzeti bank», vagy a pénz kezelésének s törlesztésének amerikai divat szerinti «banksystemája» sem volt. Annyit azonban előre is kimond, mit akkor oly kevesen akartak belátni, hogy a közteherviselés elvének kimondása és életbeléptetése nélkül hazánk újjáteremtése munkájában semmire sem fogunk menni. A papirospénz és adósságcsinálás iránti átalános ellenszenvet egy csomó hasonlattal igyekszik meggyengíteni. Nem lehetünk el, úgymond, víz nélkül, de bele is fulhatunk; a tűz legnagyobb jóltevőnk, de ellenségünk is lehet; a gyógyszer életet adhat, de ölhet is; baltával kenyeret keresni, de gyilkolni is lehet stb. Angliában a hidak alig hoznak 1%-ot, de ott inkább az indirekt haszonra néznek, s nagyobb hídjaik megannyi nemzeti büszkeség tárgyai. A mi lelkünk előtt is, folytatja, nem az a kényelem forgott: könnyebben juthatni a Duna egyik partjáról a másikra; de a sokkal nagyobb erkölcsi haszon, honunk minden egyéb teendőire nézve. Ez az ország rövid idő múlva egy paradicsommá változhatik, s a befektetett pénzösszegeket 100, sőt 1000% kamattal is fogja jutalmazni!
Az iránt, hogy a közös teherviselés elve, legalább a Hídra nézve, elfogadtatik, megnyugtatva levén, derültebb lélekkel indult útra Vásárhelyivel, negyedik, illetőleg ötödik, és utolsó külföldi útjára, Német-, Franczia- és Angolországba.
A rövid idő, melyet még itthon töltött, az akademia üléseinek, a tudósok szokásos megvendégelésével, a Pest város bizottsági és tanácsüléseinek, a harminczad ronda épülete feletti tárgyalásoknak (első sorban a nádorral) Bécsben pedig a gőzhajózási társulatnak, melyre hamarjában 87 új részvényt iratott alá s ezen és egyéb ügyekben Metternich, Kolovrath, Revitzky, Razumovszky, Szécsen, Károly főherczeg, Pillersdorf, Szögyényi, s egyéb befolyásos urakkal való értekezéseknek volt szentelve. E mellett egészsége «mézzo crepato». Lopva lehetett pár perczet Amerling festőnek szentelnie, kitől elég jó s különben legismeretesebb arczképe is maradt reánk.*
Mint a két testvér Lajos és Pál ajándéka, az Akademia képes termében látható, több jeleseink s egy eszményített (Crescence alakjára emlékeztető) Hunnia társaságában.
Deczember 18-án hagyja el Bécset s megy Münchenbe, hol a király szokott szívességével fogadja, a legderekabb magyarnak nevezgeti, de dunagőzhajózási vállalatát, pénzszűke miatt csak némi vonakodással támogatja, (utólag mégis 10 részvényt vett) a württembergi királyt, kinél nem kisebb kegyben állt, rábeszéli 6 részvény vételére, s az ügyet melegen ajánlja Stahl és Faderer bankároknak, s ezt az eljárást Párisban is, Londonban is követi, hol a hazafias Eszterházy Pál hgnek 10 részvényével meg nem elégedve, hirlapi hirdetmények útján igyekszik a bankárok és nagy közönség érdeklődését felkölteni. Buzgalmát a vállalat igazgatója Puthon még meg is sokalta, szerinte «nem szorultunk mi az angolokra», úgy mint később egyszer a Hidra mondá Ulman, hogy Sinára nem szorult, s ha akarja ő maga is meg tudja azt csinálni …
Széchenyi egész útja, a legtanulságosabbak és a mellett legélvezetesebbek egyike volt; csak sajnálhatjuk, hogy följegyzéseit, nagy elfoglaltsága s részben betegeskedése miatt még a szokottnál is rövidebbre szabta. Vagy hazafias vállalataimat, vagy egészségemet kell feláldoznom, töprenkedék sokszor magában; de hagyján, inkább az utóbbit, s – életemet is!
Az érdekes nevek tömkelegéből, melyek naplójában előfordulnak, a hányat kiszemelünk, megannyit, sőt többet mellőznünk kell. Párisban úgylátszik Thiershez, kinek házában többször megfordult, sokkal jobban vonzódott, mint a polczon álló Guizothoz, noha politikai temperamentuma ehhez állott közelebb, míg Thierst inkább Kossuthtal állíthatnók párvonalba. A kamarában Lafayettét, az angol parliamentben az akkor nagy divatban volt O’Connelt szerette hallgatni. Eszterházynál majdnem mindennapos volt; megegyeztek abban, hogy Metternich herczeget, mint külügyminisztert is, korától elmaradott embernek nézték. Palmerston, Russel, Robert Peel stb. barátságukba fogadták. Be volt mutatva a királynál, (IV. Vilmos) kinél drawing roomban fehér nadrágban kelle tisztelegnie. Rothschild 1000 részvényről (t. i. consortiummal) beszél; lord Graham pedig felhatalmazza Metternichnek kijelenteni, hogy Anglia két kézzel fogja a Dunahajózás ügyét előmozdítani. Szinte felesleges mondanunk, hogy ideje legtöbb részét a Hidak további tanulmányozásának szentelte s legszívesebben Clark társaságában töltötte. A mellett nem hanyagolta el a méneseket s lóvásárokat, de a színházakat sem stb. Vásárhelyit szintúgy megzaklatta, mint máskor Beszédest. Saját nyugtalan lelkét, izzó lelkesedését akarta e komoly szakférfiakba átönteni, kik tanulmányaikba és számításaikba mélyedve, olykor nehézkeseknek mutatkoztak. Ujság volt akkor egy törmelékből s oltatlan mészből gyúrt vízhatlan czement (concrete) alapozási munkálatokra; ezt Széchenyi nagy előszeretettel tanulmányozta s készítésébe sajátkezűleg belegyakorolta magát. Gépek, gyárak most is napirenden voltak.
Hazajövet ismét a Rajnának, hol gondosan egybeállítja a Kölln és Maincz között 1827–1833 utazók 18,600-ról 75,000-ig szaporodó számadatait, s innét Frankfurt-, Nürnberg-, Regensburgnak, hol az épülő Walhalla kelti fel, később nyilvánulandó lelkesedését, végre Lincznek veszi útját s ápril 29-ke reggelén nagy podgyászával Bécsben, s május 1-én 1834.-ben több mint négy hónapi távollét után ismét Pozsonyban van.
Várva várták őt itt az alsó- és felsőházi honatyák, kik szavazatának súlyára egyik-másik §-nál számítottak; de ő úgy tett, mint a kit a bécsi s azután a pesti lófuttatások jobban érdekelnek. Közben a lelkes ifjúság összeszedközött, s a Tünde hajón nagyszerű fáklyászenével, szónoklatokkal, versekkel ünnepelte, május 10-én. Ekkor bocsátá szárnyra válaszképen azt a mondását, hogy előkelő nálunk rendesen későn kelőt jelent; de ő fogadást tesz, miként ezentúl mindennap egy órával később fekszik le s egy órával korábban kel föl, hogy annál több időt szentelhessen a hazának.
Négy hónap hamar elmúlt; egy elveszett napot sem jegyezhetnénk fel.
A pesti lóversenyek után, junius közepén már a Vaskapunál van, s mellesleg kezdi írni Pesti por és sár czímű munkáját. Innét gyorsan visszafordulva, haza néz; de a jó soproniak azzal riasztják el, hogy a főispáni installatióra ő vezényelje a 120 emberből álló megyei banderiumot. (Bosszankodva «hottentot sereg»-nek nevezi.) Badenben ismét Metternich-hel van érdekes találkozása s a kanczellárral szép terveket koholnak a jövőre. Pesten Földváryékkal a színház elhelyezése felett vagy czivódik vagy diplomatizál, a megye gyűlésén (aug. 26) éljeneket arat, Méreyvel a lotteriáról tanakodik, keres alkalmas helyet kikötőnek Ó-Budán stb. Fáy Andrásnak szerény intelmeit, hogy jobban vigyázzon népszerűségére, tudomásul veszi, s eféle zagyva benyomásokkal eltelve, siet ismét (szept. I.) az ő Vaskapujához. Útjában, a hol csak meglátják, kitüntetik; Temesvárott a megye üléstermében vállaikon körülhordják s leteszi táblabírói esküjét. Kezd írni a Jelenkorba, megkezdve s hosszú czikksorozatban folytatva, oly igen emlékezetes journalistai pályafutását.*
L. Gr. Széchenyi I. hirlapi czikkei. I. II. k.
Az Aldunáról ezúttal a szomszéd Oláhországba is tett kirándulást. Élvezte Bukarestben Ghika Sándor herczeg vendégszeretetét, megújítván régibb ismeretségeit, újabbakat is kötött, részt vett egy hadiszemlében s érdeklődött e szomszéd ország minden személyes, szellemi és anyagi viszonyai iránt. Rövid tartózkodás után azonban visszatért Orsovára, hol (okt. 19.) Milos herczeg, Ozman basával szíves látogatásával tisztelte meg s munkálatai folytatására biztatták. Ismét kölcsönös ajándékok. Mig a munkálatok folynak, üres óráiban a Stadiumon (t. i. ennek egy II-dik részén), majd a Hunnia kéziratán irogat, s küld jelentéseket a nádorhoz, leveleket honfitársaihoz. Végre Milos herczeget, hívására, Belgrádon vagy Topcsi-Derén (szegényes nyaralóján) meg akarja látogatni; de e szándék, a herczeg fiának megbetegedése miatt, meghiúsul. Vesztegzára kitelvén, 17-én Péterváradra s 19-én Pestre ér.* Itt azzal a hírrel lepik meg, hogy Zichy Károly, a Crescence férje, meghalt. Majd leesik lábáról. Váratlan, életének egy uj fordulópontjához ért.
L. gr. Sz. I. úti jegyzetei, és Levelei.
