XIX.
XIX.
Mint királyi biztos a Vaskapunál. Schmied számítása. Ozman basánál. Munka megkezdése julius 29-én. 1833. A Tiszára. Szegeden. Kedélyhangulatok. Nádorral levelezés. Széchenyi-út a Vaskapunál.
Az 1833. évi június 20-án már a nádor intézett hozzá levélben felhivást s ezt pár nap mulva Pozsonyban élő szóval ismétlé, hogy vállalja magára, mint királyi biztos, ama nagy munka megkezdését, melyért lelke égett. Széchenyi örömét, hogy mindig legyen kelyhébe egy ürömcsepp, csakis megint egészségének igazi vagy képzelt roncsolt állapota zavarta.
Megérte előbb azt az elégtételt is, hogy a hid iránti jelentését és javaslatát, melyet alább fogunk ismertetni, Pestmegye példájára a többi megyék is lelkesen felkarolták, s követeiket ez irányban kedvező utasításokkal látták el. Beöthy Ödönt felbiztatta azon indítványnak is megtételére, miszerint a legközelebbi országgyűlés már Pesten tartassék, természetesen az ingyenes szállások megszüntetése mellett. Ezt a Rendek többsége elfogadta; de a nádor, kit Schediusnak kelle ez iránt megkérdezni, az országgyűlés rendezését (coordinatioját) tartotta előbbrevalónak.
Széchenyi e napokban önmagának bizonyítványt állít ki arról, hogy «bámulatos nagy tevékenységet fejt ki». A nádor tudtával és beleegyezésével siet fel Bécsbe, hogy b. Stürmerrel, aztán Meternichhel és Reviczkyvel megbeszélje feladatát. Puthonhoz (Zimony jul. 12.) írt meghitt leveléből látjuk, hogy azt a sokféle beleszólást, mely az akkori viszonyok közt elkerülhető nem volt, sokkal félelmetesebb szirteknek tartotta, mint akár az Izlast, Tahtaliát, Grebent, stb. A szükséges ajánló leveleken, utasításokon kívül a kincstárból kap 5000 frtot s még 25,000 frtra közvetlen, 10,000 frtra pedig Vásárhelyi által utalványt.
Julius 8-án hajnalban indul Pestről, az I. Ferencz czímű gőzhajón: Mell- és gyomorgörcsei daczára, figyelemmel, bár egyuttal hüledezve tanulmányozza Schmied, oraviczai bányamester számítgatásait, a ki Dunánknak Moldovától Orsováig hajózhatóvá tételére nem kevesebbet, mint 90 évi munkát és három millió pfrtot kiván! Óriási volt ez összeg akkori szegénységünkhöz képest; s képzelhetni a szinte százados időhatár mint hatott arra, a ki hazája felvirágzását máris annyira elkésettnek tartotta.
Nem akartak-e, kérdi magában, jó módjával az országgyűléstől eltávolítani, hogy aztán, itt majd «fedezet hiánya miatt», cserben hagyjanak?! (Úgy is lett.)
Julius 9-én Erdőnél zátonyra kerülnek, s egy jó órát vesztegelnek. 10-én Péterváradon vannak. Radosovichot ágyából riasztja fel. Jankovicsot Lazarinival, s csajkásaival Zimonyba rendeli. Ide jókor délután érnek. Foith tábornokot azzal, hogy magát mint a kormány küldöttjét mutatja be nála, legkevésbbé sem hozza ki phlegmájából. – 11-én Belgrádon van, s itt Milos egy testvérével találkozik; estére még Zimonyba ér. A nehézségek, úgy látja, nagyok, de nem legyőzhetetlenek.
Julius 9-én Erdőnél zátonyra kerülnek, s egy jó órát vesztegelnek. 10-én Péterváradon vannak. Radosovichot ágyából riasztja fel. Jankovicsot Lazarinival, s csajkásaival Zimonyba rendeli. Ide jókor délután érnek. Foith tábornokot azzal, hogy magát mint a kormány küldöttjét mutatja be nála, legkevésbbé sem hozza ki phlegmájából. – 11-én Belgrádon van, s itt Milos egy testvérével találkozik; estére még Zimonyba ér. A nehézségek, úgy látja, nagyok, de nem legyőzhetetlenek.
61. TRAJÁN HÍDJA.
62. ORSOVA.
Julius 13-án, egy u. n. oraniczán (őrhajón) 10 evezővel, két altiszttel s egy Besits nevű hídmesterrel Pancsovára megy, hol Vásárhelyivel találkozik. Kocsin kirándul Kubinba. Másnap, 14-én, Baziásnál zivatar éri utól őket s bőrig áznak, Moldovát elérik. 15-én Svinitzán át, Stenka Costa, Sirinya, Islas, Tachtalia és Greben állomásokat szerencsésen meghaladva, s Kazant megbámulva, estére a komor kinézésű Orsován vannak. Vásárhelyin kívül vele voltak Philippovich, Melczel, és Hieronimi. Másnap az esőtől átnedvesült podgyászuk is megérkezett. Széchenyi díszmagyarba, Philippovich egyenruhába öltözik, s úgy teszik meg látogatásukat Ozman basánál, kit ügyöknek látszólag meg is nyernek.
Julius 17-én az oraniczán, melyet Telegraf névre keresztelnek, a Vaskapun áthaladnak, szerb és oláh urakkal barátságot kötnek, s ismét jól átázva érnek vissza Orsovára.
18-án ír a nádornak.* Egészsége megromlik. 19-én Mehadián lakást bérel, egy pfrtért naponként. Berni kapitány Roth alezredes, Grasenovich tábornok, Schatzberg hadügyi titkár nagy előzékenységet tanusítanak iránta, ismerik (fordításból) iratait.
Majláthnál Orsova jul, 19. 1833. 188. sz.
Itt a csajkások kapitányától megvesz egy oraniczát 300 pfrton.
Julius 29-ét, mint nevezetes napot kell kiemelnünk, mert e napon kezdődött meg a sziklarepesztési munkálat. Philippovics, a basánál diplomatizál, Széchenyi, keleti szokás szerint nem helytelen, de most czéltévesztett számítással, egy ajándékba küldött pipával támogatja. Hatás: a kötelességhű basa ágyuval akar reájuk tüzelni, ha a török vonalat érinteni merészkednének; a folyam tulsó felét ám méregessék, ha tetszik, ő nem tágít, míg szultánjától parancsot nem kap. A kereskedők is, kiket a basa kénye-kedve szerint taksálgat, panaszt emeltek volt; de a Hofkriegsrathtól azt a választ nyerték, hogy a Duna a törököké, s meg kell adni kinek-kinek a magáét! – Ha ez így van, teszi hozzá Széchenyi, úgy mindennel felhagyhatunk … Ír azonban Kisseleffnek, Ottenfelsnek, Milosnak stb. Maga is elmegy a basához, ki a nagyvezér világos tilalmára hivatkozva ellenzi a munkálatokat. Széchenyi figyelmét különben jég- és dinnyeküldeményekkel viszonozza. Minden szünetel.
63. AZ ORSOVAI PASA LAKÁSA.
Augusztus 5-én, miután sikeretlenül fáradott kőszén után, vendégeivel együtt (Jósika Miklós b., Sweerts gróf, Farkas Sándor) ismét átlátogat a basához, a ki neki az alatt valamelyes dohányt és selyemkelmét küldött, miért viszont Széchenyi egy pár Contriner-pisztolylyal és egy gyűrűvel kedveskedett neki. Kedélyesen mulnak a napok, derekasan pezsgőznek. Vannak mindig látogatók, külföldiek és honfiak, a kik segítik ölni az időt. Szemben a nem várt nehézségekkel, ily felkiáltásra fakad: «Igen nagy fába vágtam fejszémet!»
11-én a tolmácscsal ujra elnéz a basához s most már jobban megértik egymást. A nagyvezér előbbi levele titokban tartandó, 10–12 nap alatt jobb parancs érkezhetik; mind a két fél járjon közbe a maga udvaránál. Való, hogy a két udvar, – a bécsi és a konstantinápolyi, – feltűnő hasonlatosságot mutat az elv- és rendszertelenségre nézve. A mint látjuk, sem itt, sem ott előkészítve épen semmi sem volt. A két szomszéd hatalmasság autonom képviselői azonban egymás közt szorosabbra fűzik a barátságot.* A török a magyarnak egy lovat, ez viszont amannak egy kocsit ajándékozott. Jellemző, hogy a Széchenyi ajándékait: pisztolyt, kocsit a mi kormányunk kiviteli vámmal terhelte meg, a mi csakugyan «secatura» volt. 16-án irja második jelentését a nádorhoz, kitől az alatt egy «jó választ» is kapott.*
Könnyű volna reszkirozni, mondá egy alkalommal kedélyesen a török, ha az embernek két feje volna. (Majláth 192. sz.)
A terjedelmes jelentést 1. Majláth I. k. 197. sz. .
Milost, ki a Vaskapunál nem sokat tehet érette, a sertésszállítás ürügye alatt igyekszik a vállalat érdekébe vonni. Basáját ismét egy sátornak adományozásával lepi meg. Saját egyéni élményeiről ezeket olvassuk: «Aug. 19-én egy keveset lovagoltam, egy keveset járkáltam s már úgy oda vagyok: nyomorult ficzkó. Komédia. Éjszakám így telt el: 1. Nem alvás, vértolulásaim miatt. 2. Éji zene Thalia papjaitól. 3. Égi háború. 4. Egerek. 5. Mindenféle baromfi s a balhák egy serege.»
Mehádia gyógyvize azonban szerencsére mindig felüdíti testét és lelkét.
21-én a Traján tábláit nézi meg.
22-én egy orosz ezredes, le chevalier Alenits, tiszteleg nála s őt oroszosan mindig generálisnak czímezi. «Nem tudta a jámbor, hogy még őrnagyságig sem vihettük fel!»
24-én lóháton utána néz Plavisevitzán az útcsinálásnak. – Este whist parthie. Ezt azért említjük meg, mert Széchenyi szemrehányást tett magának érte. Másnap aztán egész nap ír, pihenésül csak az egereket fogdossa. A basától kapott csődört elküldi Mezőhegyesre. – Ifju Nákót és Rigitzkyt ajánlólevéllel látja el Joannovicshoz; máskép nem lett volna nekik szabad a Vaskapu munkálatait megszemlélni. «Így teszik nálunk népszerűvé az ügyet!» – E két ifjú úrral és Manassival ismét ellátogat a basához, ki mindinkább puhul! 27-én hoz tőle Hegedüs egy imamét és csibukot, melyet Széchenyi különben elfogadni vonakodik, de megszomorítja azzal az izenettel, hogy a Vaskaput, mint birodalmuk kulcsát, nem adhatják ki kezükből; egy csatorna ásatását azonban nem elleneznék. Megírja ezt rögtön Ottenfelsnek.*
Sűrü levélváltását e kitűnő jó barátjával l. Majláth I. k.
Ily benyomások közt egy vágy ragadja meg lelkét, melynek sehogy sem birt ellent állani; a vágy a Tiszára vinni át egy gőzhajót, a Tiszára, melynek szűz partjai még soha olyat nem láttak! Augusztus 21-én Titelnél elszalasztja a gőzhajót; gyorsfogattal vágtat utána. Éjjel jön Elemérre, Kiss Ernő kastélyába, szeptember 1-én Török-Becsére, hol utoléri I. Ferencz hajót. A ráczok szájtátva bámultak, az asszonyok, boszorkányságot sejtve, keresztet vetegettek magukra, a magyarok renyhén megmaradtak csónakaikkal a víz közepén, alig lehetett a robogó gőzössel kitérni előlük. Erős szél is támadt; melynek csillapultával, szeptember 3-dika volt az a nap, melyen reggeli kilencz órakor Szegednél az első gőzhajó kikötött. Szeged lelkes népe, a piaristákkal élükön,* Kiss városbiró, Babarczy csongrádi alispán, Pepi és Gizella leányaival, a különben füstös casinó tagjai, stb. telhetőleg ünneplik. Széchenyi szivének e fogadtatás igen jól esett. Pallaviciniék urias reggelijét Algyőn tán kevesebbre becsülte, mint egy Ostrowsky nevű mészáros egyszerű ajándokát, egy faragott botot, melyet Széchenyi egy gyűrűvel viszonzott. A tábornokok, Lederer, ki e czélra 4-én odajött, Bretfeld, Koch, versenyeztek a polgárokkal. Vagy száz felköszöntést mondtak reá. A halászléhez jól izlett a champagnei. 5-én természetesen ismét nagy főfájásra ébredett s hat órakor barátságtalan időben távozott. Zentán történt, hogy a megye mérnöke egy szép új csatornával dicsekedvén, miután a gróf azon kérdésére; vajon «adott-e hozzá valamit a nemesség is»? tagadólag válaszolt, pirulva kelle azt a további csípős megjegyzését hallania, hogy «úgy bizony neki nem igen tetszik az».
A piaristák rektora Gruber volt. Egy öreg Karácsonyi nevü pap barátjához Vödröshez ezeket írja: A Hitelt olvastam, s elegendőkép nem köszönhetem – – Életem hosszabbodott, eszem és itéletem tágult, az egész létem nemesedett. – A szerzőt minek mondjam röviden? – Ha annyi hatalma mint tudománya, esze és akarata vagyon, a magyarok teremtőjének mondanám. stb.
6-án a római sánczot nézi meg, 7-én Babatován Hertelendy alispán megyei küldöttséggel üdvözli. Bogdanovicsot, ki pompás reggelire várta, úgy játszta ki, hogy az egész éhes társaságot saját hajójára hívta át s ott «ürühussal, erős széllel s liberális beszédekkel traktálta meg». Többeknek ez nem igen izlett. 2 órakor ért ismét Titelbe – s élvezte a kedvező benyomást, melyet a Duna akkor tesz, ha a Tiszáról jövünk beléje! 3-án a franczia Lamartine költővel ismerkedik meg, ki angol születésű nejével utazott arra. Évekkel később nagy emotióval olvasta a Girondistákról írt könyvét, «a brigandage glorificatióját» látva benne. 9-én Milos örvendeztette meg látogatásával. Sok pezsgőt ittak s kirándulást tettek a Száván. Ellenkezőleg az öreg Foithtal, Milos határozottan a gőzhajózási vállalat mellett nyilatkozott, volt is már négy részvénye; belátta a hasznot, melyet az különösen a sertéskereskedésnek hajtani fog. Megtérítette Husszein basát is s a jó ügynek ez új hivét melegen dicsérte Széchenyi előtt.
10-én Moldován, hova széllel s hullámmal küzködve érnek el, fölveszik Hoffman, Madersbach, Schleuchenstuhl, Buchwald stb. urakat; miután a rossz kőszénnel semmire sem mennek, fát vesznek, s néhány kanyarodás után ismét csak a Moldovához jutnak. Diszes fogatok Uj-Moldovára Hoffmanék úri házához röpítik, hol igen jól érzi magát. Örömmel tölti el szivét többi közt Madersbach azon kijelentése, hogy igenis «mindnyájunknak magyarokká kell lennünk s a magyarság üdvet fog reánk hozni!»
64. LAMARTINE.
(Schlick metszvénye után.)
12-én Orsován huszonöt levelet talál, köztük egy dicsérőt és bátorítót a főherczeg nádortól.* 13-án dolgozik Vásárhelyivel. 14-én ismét basájánál van, a ki minden bajt a Szerdár Ekremre tol s csibukot, lülét és imamét ad. 15-én meglátogatja Milutinovich altábornagy, 16-án ismét Mehadia fürdőjében keres és talál enyhülést, 17-én küldi harmadik jelentését a nádorhoz.*
Aug. 26. 950. sz. a.
Majláth I. k. 205. sz. Orsova, szept. 16. 1833.
18-án a punikovai barlangot nézik meg. Fáklyáik kialudván, nem a legkellemesebb benyomásuk van. Jönnek a munkálatokat megszemlélni Roth alezredes, Hentzy, Heyman és Bolza őrnagyok, Berni kapitány. Vásárhelyi megvendégeli őket szabad ég alatt. Este whist. Philippovich, kinek szerfelett erős rokon- és ellenszenvei vannak, Vásárhelyi ellen nyilatkozik. Széchenyit ez gondolkodóba ejti. «Mentől inkább átgondolom, mily nagy munkát vállaltam magamra, annál jobban borzongat a hideg. Hazámfiait, a magyarokat, regenerálni, és a Dunát föleleveníteni! – Ez életembe fog kerülni. Hagyján, szebben nem veszthetném el azt!» …
Ábrándos beteges hangulata, mint többnyire, testi bajaival függ össze. Mikor ama sorokat írta, 12 pióczát rakatott fel magára s két órai vérzés után, szivét üresnek, lelkét életuntnak, egy jobb világba vágyódónak találja: ily nyomorult testtel, úgymond, mitsem ér az élet. Ez 20-án volt, 21-dikét, mint születése napját, soha sem mulasztja el megemlíteni. Akkor 42 éves volt, de testileg, úgy érzi, már 74!
Erős záporesők elszaggatták a hidakat, s áradással fenyegetnek.
A mint javul egészsége, a mint kiderül az idő, úgy világosodik kedélye is, s majd mindent ismét «rózsaszínben» lát.
28-án Ogredinánál a víz alatt próbálnak repeszteni, nem akar elsülni. De azért, Berni vezetése alatt, erélyesen folytatják. Széchenyi mindent lehető jó rendben hagy s készül haza felé.
Útba ejti Karansebest, Lugost, Temesvárt. Itt Bedekovich, Söldenhofen, Milutinovich, Borjneburg, Modler, Schatzberg, Radványi, Schneller, stb. minden módon kitüntetik. Megbeszélik az alibunári mocsár kiszárítását, mely Hentzy számitása szerint harmadfél millió pfrtba kerülne. Még egyéb dolgunk is van Magyarországon, úgy vélekedik Széchenyi.
65. VÁSÁRHELYI PÁL.
(Barabás Miklóstól. Orsz. Képtár.)
Október 5-én Aradon, 6-án Tornyán van, Marczibányiéknál, 7-én Mezőhegyesen, hol Boxbergnek vendége; de elszörnyed a lovak idomtalan kosorraiktól, melyekkel az egész országot «systematice inficiálják».
8-án Kecskemétre, 9-én Pestre ér s 14-én már ismét Pozsonyban találkozunk vele, hol, mint tudjuk, együtt volt és szorgalmasan dolgozott, bár Széchenyi szerint «szunyókált», az országgyűlés.
Első «hivatalos» dunai útja Széchenyinek alkalmat nyujtott a nádorral ama sok oldalról tanulságos levelezésbe bocsátkozni, melynek nagyobb része immár rendelkezésünkre áll. Már egy évvel előbb (májusban 1832) egy medervájó gépnek (dredging-engine) beszerzése s várható haszna iránt kellett jelentést tennie. Ennek költségét 5000 fontra, = 50,000 pengőforintra számította; az évi kiadást (200 munkanapot téve fel) 6760 pftra, a beruházott tőke kamatját s törlesztését 6000 pftra; de a várható eredményt e kiadás bőséges fedezésén felül kihatásaiban százszorosra is becsülte.* Pozsonyból még elindulása előtt (június 25, 1833.) a nádorhoz intézett levelében a vállalatnak lehető titokban tartását stb. kéri, s a feladatot, Európa leghatalmasabb folyamának felszabadítását, mely annyi évszázadok óta megoldatlan áll előttünk, (Hardegg ellenére) óriásinak (Ein Riesenwerk) mondja, mely egészen arra való, hogy egy olyan császári herczegnek, minőt ő fenségében ismer, akaraterejét s férfias kitartását próbára tegye, de be is igazolja stb.*
Majláth I. k. 168. sz. –
U. o. 182. sz.
66. VASKAPU: KAZÁN-SZOROS, SZÉCHENYI-ÚT.
(Cserna Károly eredeti rajza.)
Orsováról (1833 jul. 19.) írt hosszú levelében panaszra fakad a bécsi főhaditanács szűkkeblűsége ellen, mely megtagadja a czélhoz kívántató eszközöket. Kiterjeszkedik a megkezdett munkálat legapróbb részleteire s az egész vállalatnak úgy politikai, mint nemzetgazdasági oldalaira. Minthogy minden a világon kölcsönösen hat egymásra, a hajózás akadályainak elhárítása a kereskedelmi forgalom élénkítésére, s az viszont a gőzhajózási társulat nagyobb tevékenységére fog befolyással lenni. Két új hajónak (a tervezett egy helyett) építését elengedhetetlennek tartja* egyik Skela Gladovától Galatzig, másik innét Konstantinápolyig, járjon; a Vaskapuhoz pedig Berzaszkától apróbb sikér hajók szállítsák át az útasokat. Ily módon 14 naponként «rendes járatok» lennének, – s e szóban nagy varázserő rejlik, – Bécs és Konstantinápoly közt (négyféle hajón s 10 nap alatt!) behozhatók. Aztán védelmébe veszi a derék Vásárhelyit, az ellene katonai részről szórt rágalmak és becsmérlések ellenében stb.*
L. Puthonhoz is e tárgyban irt levelét.
Majláth I. k. 188. sz.
Egy hónap mulva (aug. 16.) már a Kazánnál megkezdett sziklarepesztésekről tesz jelentést. Ez megkezdése volt azon útnak, mely ma is Széchenyi nevét viseli s 1885 óta egy emléktáblával ékeskedik.
Szept. 16-án, mikor már hazafelé készül, hálával eltelve fenséges pártfogója iránt, kihez hasonlók ha volnának minden fejedelmek, mily könnyen haladna akkor előre az emberiség! – azt a kérdést intézi önmagához: miért van ő voltakép itten? s mi az ő feladata? Csak azzal felel, hogy ő neki mindazt, a minek itt történni kell, kipuhatolni s tisztába hozni a kötelessége, miszerint az oly parlagon heverő s csakis az együgyű törökök által használt Duna az egész ausztriai monarchiának egy hasznos kereskedelmi csatornájává válhasson stb. Ajánlja újra magas pártfogójának figyelmébe a gőzhajózási társaságot s reményli, hogy a jövő év márcziusában a mi I. Ferencz hajónk a kataraktákon áthatolva, mintegy «birtokba fogja venni» a folyót. Úgy vélekedett t. i. hogy egy magántársulat ezt feltünés nélkül teheti, holott ha a kormány maga tenné, ez nyomban felébresztené a szomszéd államok féltékenységét.*
L. József nádorhoz 1834 jan. 15-én írt levelét. (MAILÁTH: 221. sz. stb,)
