III.
III.
Széchényi György családi politikájának rugói. Első végrendeletei. Törekvése a családi vagyon egybentartására. Az 1690. és 1692-iki végrendeletek. A végrendelet megerősítése. Közczélokra tett hagyományai.
Széchényi György szerzett birtokainak túlnyomó része a Dunán túl: Fejér, Győr, Moson, Sopron, Vas és Zala megyékben feküdt. Csekélyebb kiterjedésűek és értékűek voltak birtokai a Dunán innen Árva, Nyitra, Pozsony, Trencsén és Szepesmegyékben.
Öcscsének, Lőrincznek, miután a néki korábban átadott jószágokat a törökök feldúlták volt, 1665-ben a győrmegyei rárói uradalmat, tíz esztendő múlva pedig a nezsideri uradalmat és a nyulasi jószágot engedte át.*
Az ezen birtokok átadására vonatkozó okiratok a családi levéltárban.
Elhatározásának rugóit nem gyengéd testvéri érzelmekben találjuk föl. Végrendeletei (melyeknek elsejét 1665-ben, a következőket az 1679., 1684., 1690., 1692. években készítette) egy meleg szót sem tartalmaznak Lőrinczről; ennek gyermekeivel pedig nagybátyjuk annyira keveset törődött, hogy azt sem tudta biztosan, melyik a kettő közűl az elsőszülött, s mi az ő neve.*
1665 szeptember 9-ikén. Csal. ltár, I. 3. I. 1.
Egy második végrendeletében, mely latin nyelven van szerkesztve, a következő módon szól róluk: «Ha rokonaim, s különösen két unokaöcsém ő felsége iránt hűtelenekké, eretnekekké vagy tékozlókká lennének: a győri káptalan verje ki őket, ha szükséges ő felsége támogatásával is, birtokaikból, a melyek a végvárak és őrségeik fönntartására fordíttassanak.»*
1679 január 13-ikán. U. ott, I. 3. I. 2.
Világos, hogy csak kötelességét akarta teljesíteni, a mikor atyafiairól gondoskodott, és az ambitió vezette, hogy nevét előkelő, hatalmas családban örökítse meg. A «vér» cultusa, nem az egyes rokonok iránti rokonszenv sarkalta a család gazdagságának megalapítására.
Egy alkalommal rokonait, mikor körükben az az aggodalom támadott, hogy új végrendelete rájok nézve hátrányos változtatásokat tartalmaz, így nyugtatta meg: «Rút, bolond ember az ... a ki elhiteti magával, hogy én a magam vérét megvessem; ennyi véres verétékkel, sok pénzemmel, fáradságommal, sőt mind véres verétékemmel szörzött állapotunkat idegen kézben ereszszem. Nem volna így igaz vér bennem.»*
1684 márczius 3-ikán Széchenyi Pál, pécsi püspökhöz. Csal. ltár. I. 3. I. 7.
Családi politikájának jellemző kifolyása volt első végrendeleteinek intézkedése, a mely a magyar birtokjognak a fiúgyermekek között egyenlő osztályt követelő gyakorlatától eltért, és a majorátus intézményének meghonosítására czélzott. Világosan megmondja, hogy azt «a mi Németországban történik» – («quod fit in Germania»), akarja életbeléptetni.
Ugyanis testvéröcscsének halála után (1678)* szerzeményeiből unokaöccsei részére két birtok-testet alakított; az egyiket a Dunán túl Mártonnak, a másikat a Dunán innen Györgynek, haszonélvezetűl tényleg átadta, és úgy rendelkezett, hogy holtuk után mindegyik birtok-test osztatlanúl szálljon mindig az elsőszülött fiúra, a ki testvéreit egyenként kétezer forint lefizetésével egyszer-mindenkorra kielégíti; az egyik ág kihaltával a másik, és mindkét fiág kihaltával a leányág örökösödik.
Széchenyi Lőrincznek 1678 január 23-ikán kelt végrendelete, és leányainak 1678 deczember 17-ikén kelt nyugtáik a hagyományozott összegek átvételéről. Csal. ltár. I. 3. I. 45. és 46.
Ezen rendelkezés jogi érvényességének föltétele volt a királyi jóváhagyás, a mit ki is eszközölt. Lipót 1682 deczember 24-én kelt okiratában őt szerzeményeire vonatkozólag a végrendelkezés korlátlan szabadságával ruházta föl, biztosítván, hogy alkotott vagy jövőben alkotandó végrendeletét meg fogja erősíteni.*
U. ott, I. 3. I. 5.
Valószínűleg közös megállapodás eredménye volt az, hogy ekkortájt Esterházy Pál nádor is a majorátus alapján rendezte családjában az örökösödést. Míg azonban az ő szándéka végrehajtatott és mai napig érvényben van; Széchényi György attól utóbb maga tért el, mikor unokaöcscsei közűl az egyik, Márton (1689) magtalanúl kimúlt. Az 1690 és 1692-ben alkotott új végrendeletek a György részére hagyományozott birtokok tekintetében az elsőszülöttségi örökösödést nem állapítják meg, és csak azt a megszorítást foglalják magukban, hogy a fiág kihalta után, Györgynek nem leányai, hanem nőtestvérei és ezek utódai örökösödnek.
9. SZÉCHÉNYI GYÖRGY ELSŐ VÉGRENDELETÉNEK ZÁRADÉKA.
Az ekkor megalkotott családi vagyon a kapuvári, széplaki, felsővidéki, rárói, egervári, peleskei, szentgyörgyvári, kürti uradalmakból állottak, a melyekhez még néhány kisebb jószág, továbbá a pozsonyi, győri, nagyszombati és galgóczi házak tartoztak.
Egy másik unokaöcscsének, Széchenyi Pál veszprémi püspöknek csak díszkocsiját hat lóval és egyik bundáját hagyta.
Többi rokonai közűl pedig egyedűl Lőrincz egyik leányának, Imrikovics Györgynének fiait részesítette némi kedvezésben: a Buda vidékén fekvő Páty falut szánta nekik.
Az 1682-ben kieszközölt királyi oklevél általánosságban tartott fölhatalmazásában nem látván teljes biztosítékot: a veszprémi püspököt 1692 február elején Bécsbe küldötte, hogy százezer forintot készpénzben az udvari kamarának ajánlva föl, a végrendelet megerősítését eszközölje ki.*
Széchenyi Györgynek 1692 február 5-ikén kelt megbízó-levele. Csal. ltár, I. 2., 35.
Az udvarnál azonban nehézségeket támasztottak, a melyekről értesűlvén a százesztendős prímás a következőképen válaszol unokaöcscsének:
«Talán abban tennének a kamarák s ő felsége is valami difficultást, hogy annyit adtam az atyafiaknak? Egy az, hogy mindennek harmadrészit szabad volt nekik hadnom, noha tizedrészit sem hadtam annak, a kit ad pias causas hadtam. Másik az: mit hadtam? Kürt 13,000 forintban van. Ráró 20,000-ben egy része, másik része 10,000-ben, Széplak 20,000-ben, Fölső-vidék 50,000-ben, Egervár 36,000-ben. Mindez sem teszen annyit is, mint a mit ő fölségének hadtam és adtam: az a 100,000 forint s azonkivűl még; 120,000 forint. Hát hol még amit az ispotálokra hadtam és fundáltam?! Osztán mit kívánok én? Testamentomomnak confirmátióját? Meg van. Mert még ezelőtt tizenöt esztendővel kiadta ő fölsége az diplómát de facultate testandi quocumque modo. Egervár felől perennális fassiója van ő fölségének örökben az atyafiaknak. Széplakot palatinus uramtúl, Felső-vidéket Draskovics uraiméktúl birom zálogban, Rárót hasonlóképen. Mi közük az ilyenekhez a kamaráknak? Hiszen eladhatjuk most is, s oda fordíthatjuk a pénzt, valahová akarjuk. Ha ezeken s ilyeneken akadoznak, szégyenség tűlek. Ezeket mindenütt mondhatja kegyelmed!»*
Az 1692 február 19-ikén kelt levél u. ott, I. 7. I. 44.
Néhány nap múlva Leopold király aláírta a megerősítő okiratot, a melybe a végrendelet szövege egész terjedelmében be van iktatva.*
Az 1692 márczius 6-án kelt királyi okirat eredeti példánya a családi levéltárban 1. 3. 1. 15.
10. I. LIPÓT.*
I. Lipót és Széchényi Pál érsek arczképének (23. és 31. 1.) eredeti, egykorú olajfestmények, ugyanott őriztetnek.
Az agg főpapnak teljes joga volt felháborodni a kamara magaviseletén; mert hazája és királya iránt kötelességét buzgóbban és készségesebben mint ő, senki sem teljesíté.
Az 1682 deczember 24-iki diplomában a király hálásan elismeri, hogy Széchényi György Sümeg, Győr, Veszprém megerősítésére 50,000 forintnál többet költött, és Zalavár megerősítésére 50,000 forintot ajánlott föl.
A következő évben, a mikor Bécs városát a törökök ostromolták, és a császári pénztár az őrség zsoldjának fizetésére képtelenné vált, e czélra Széchényi Györgynek a bécsi Pázmány-intézetben elhelyezett pénzéből 61,560 forint fordíttatott.*
Kollonics kamara-elnök elismervénye u. ott.
József király koronázása ünnepélyességeinek költségeire (1687) a prímás 20,000 forintot bocsátott az udvar rendelkezésére.
A végrendeletben, melynek megerősítéséért folyamodott, a 100,000 forint értékű belatinczi uradalmat és a liekavai uradalmat terhelő zálogösszegből 20,000 forintot, a magyarországi végvárak czéljaira hagyományozta; az érseki jószágokban és a szarvkői uradalomban halála után található gabona- és borkészletet a királyi seregek élelmezésére rendelte átadatni.
A 337,000 forint értékű csejtei, szarvkői és vágbeszterczei uradalmakról akképpen intézkedett, hogy Pesten alapítandó kórház ellátására szolgáljanak, a hol háború idején sebesűlt katonák, béke idején beteg katonák és polgárok egyaránt ápolásban részesűljenek.
