IV.
IV.
Zsigmond tanácsot kér Ulászlótól, kit válaszszon feleségül. Ez Szapolyai Borbálát ajánlja. Szatmári visszavonatja az ajánlatot, de nem ér czélt. A menyegzőn megjelent Szatmári küldöttje is.
Ulászló király, mint már tudjuk,* 1511 január végén Boroszlóban tartotta udvarát. Szapolyai pártja különösen szivesen vette volna, ha a király itt öcscsével, Zsigmonddal találkozhatik, mert hitte, hogy a lengyel király személyes befolyásával rá fogja bírni Ulászlót, hogy a Miksa császár családjával szándékolt kettős házasság tervét ejtse el. Ez azonban kába reménység volt, mert Ulászló éppen akkor igérte meg a Boroszlóban szintén megjelent császári követeknek, hogy a kettős házasságot siettetni fogja. Maga Zsigmond sem jelenhetett meg Boroszlóban, mert országának ügyei otthon tartották. Elküldötte azonban Tomiczki Péter krakkói főesperest, a nagyeszű diplomatát, ki, ha nem is oly irányban, mint csak az imént jeleztük, nagy szolgálatokat volt teendő a Szapolyai-pártnak.
L. a cambray-i liga ügyében folyt tárgyalásokról szóló fejezetet.
A krakkói főesperes nyilvános fogadtatásán előadta, hogy ura a törökökkel fennálló fegyverszünetet minél tovább óhajtja kiterjeszteni; hogy Ulászló támogatását kéri a moldvai vajda számára a tatárok ellen; hogy a Magyar- és Lengyelország közti határvillongások megszüntetésére egy magyar és lengyel urakból álló bizottság kiküldése kivánatos s végül előterjesztette királya abbeli panaszát, hogy a poroszországi német lovagrend nagymestere vonakodik a hűségesküt letenni.
Ulászló válaszában oda nyilatkozott, hogy a törökökkel fennálló fegyverszünetre nézve egyértelemben van öcscsével, mert országa méltóságának rovására is esnek a gyakori követküldés ez ügyben; a moldvai vajdának kész segítséget adni, úgyszintén a határszélek rendezésére is biztosokat kiküldeni, de mindkét ügyet az országgyűlés elé akarja terjeszteni, ennek határozata után értesíteni fogja a lengyel királyt; a lovagrend nagymesterével szemben pedig tanácsolja, egy ideig legyen türelemmel.
Tomiczkinak azonban – s itt kezdődik a Szapolyaiak javára való munkálkodása – még más megbizatása is volt: Ulászló beleegyezését kinyerni Zsigmond királynak Szapolyai Borbálával szándékolt házasságához. Ime a Szapolyaiak terve, melyet már évekkel előbb felvetettek, közeledett a megvalósuláshoz. Az ügy nagy óvatosságot kivánt, mert kétségtelen volt, hogy, ha Szatmári idejében tudomást vesz róla, Ulászló beleegyezését nem fogja megadni. Bevárta tehát Tomiczki, míg az urak s velök a kanczellár is, elutaznak Boroszlóból Budára a szent György napra hirdetett országgyülésre. Mikor ez megtörtént, kihallgatásra jelentkezett. Való szándékát elhallgatva, tanácsot kért Ulászlótól, melyik magyar főúr leányát ajánlaná hitvesül öcscsének, mert eltökélt szándéka házasságra lépni, de nem lengyel nővel, nehogy ez által vetélkedést támaszszon a lengyel nagyok között.
Ulászló válaszát máskorra halasztotta.
Időközben Tomiczki teljesen megnyerte ügyének Hammel Mihály prépostot, Ulászló lelki vezérét.*
Hammel Mihály budavári archipresbiter az esztergomi szent István-prépostságot bírta. Act. Tom. II. 3. Az «archipresbiter» név eredetére vonatkozólag olv. már idézett tanulmányomat: Magyarország a XV. sz. végén stb.
50. TOMICZKI PÉTER ARCZKÉPE.*
Tomiczki Péter arczképe (145. l.) Tepplar Antal metszete a krakkói egy. könyvtár metszetgyüjteményében.
Hammel a király figyelmét Szapolyai Borbálára irányította, kinek ritka erényeit – mondotta a prépost – a boldogúlt Anna királyné is magasztalta, őt magát barátságára méltatta, anyját pedig leánya keresztanyjául választotta.
Ugyanilyen irányban működött a kijelölt ara nagybátyja, Kázmér tescheni herczeg.
Így történt, hogy mikor Tomiczki újból megjelent Ulászló előtt, ez öcscsének nőül Szapolyai Borbálát ajánlotta. Sőt külön követet is küldött Krakkóba Hammel Mihály személyében, hogy ajánlatát Zsigmondnak megvigye.*
Act. Tom. II. 4.
A Szapolyai-család, nehogy szépen indúlt reményei esetleg meghiusuljanak, siettette a dolgot. Hammel Mihály még Krakkóban volt, mikor megérkezett oda Kázmér herczeg is a Szapolyai Borbála anyjától és testvéreitől aláírt házassági szerződéssel.
A Szapolyaiak ellenei, főképen Perényi nádor, Szatmári kanczellár felháborodtak, mikor ezekről értesültek. A nádor indítványára Szatmári kereste fel Ulászlót, hogy ajánlatának visszavonására bírja. Czélt ért. A király sietve küldte Proczek Jánost Zsigmondhoz, azzal az üzenettel, hogy félrevezették, mikor Szapolyai Borbálát ajánltatták vele hitvesül, visszavonja ajánlatát, sőt beleegyezését is az eljegyzéstől, miért is kéri öcscsét, hogy álljon el szándékától, vagy legalább halaszsza el az eljegyzést addig, míg vele találkozhatik, a mi Brünnben rövid idő alatt megtörténhetik.
Proczek még nem járhatott el megbizatásában, mikor Zsigmond király éppen Szatmárihoz írt levelében tudatta, hogy eltökélt akarata Szapolyai Borbálát nőül venni.
Mikor a mult években – így ír a lengyel király – Magyarországban tartózkodtunk, azt hiszszük, semmit sem mulasztottunk el, hogy az uraknak a jóakaratát megnyerjük s rajta voltunk, hogy legkisebb okot se szolgáltassunk arra, hogy minket bárki is hálátlansággal vádolhasson. Most pedig, hogy háladatos lelkünknek készséges jóakaratát országtok iránt még nyilvánvalóbban megmutassuk, ámbátor más nemzetek részéről is tétettek nekünk házassági ajánlatok, a néhai Szapolyai István, Magyarország nádora leányával való házasságot ez ajánlatoknak elébe tettük, abban a hitben, hogy ez úgy atyaságodnak, mint a többi uraknak tetszésével fog találkozni.*
Acta Tomiciana, II. 3.
Szatmári azonban még mindig nem adta fel reménységét. Proczeket rövid időközben követte a második, majd a harmadik futár.*
Pasqualigo velenczei követ jelentése Budáról, 1512. január 8-áról.
Azonban mindez hiábavaló volt. A futárok azzal az üzenettel tértek vissza, hogy Zsigmond nem hajlandó az eljegyzést felbontani, sem a menyegzőt elhalasztani, a házassági szerződést már aláírta s így szava és esküje egyaránt kötik annak megtartására.*
Ugyanezen jelentésben.
Mindez tényleg így volt. A tárgyalások, melyek Hammel Mihály, Ulászló küldöttje, Kázmér herczeg, a Szapolyai-család képviselője s Zsigmond tanácsosai között a házassági szerződés felett folytak, gyors befejezést nyertek s 1511 deczember 5-ikén Zsigmond király tudtára adta országa főrendeinek, hogy hallgatva bátyja, Ulászló király tanácsára, engedve országnagyjai gyakori buzdításának, eljegyezte Szapolyai Borbálát; felszólítja tehát őket, hogy ez örömteljes esemény alkalmából, melyből úgy Lengyel- mint Magyarországra csak jó származhatik, őt üdvözöljék.*
Acta Tomiciana, II. 4.
51. SZENTGYÖRGYI PÉTER PECSÉTJE.*
Szentgyörgyi Péter pecsétje (147. l.) Cserna Károly rajza az Orsz. levéltárban levő eredetiről. (Dipl. 22.955. sz.)
Kevéssel utóbb Budára érkezett Sidloviczki Kristóf, hogy hivatalosan közölje Ulászlóval az eljegyzés megtörténtét s hogy Ulászlót s az urakat meghivja a menyegzőre.
Meghivattak pedig az urak közül: az esztergomi és kalocsai érsekek, a váradi és győri püspökök, továbbá Brandenburgi György, Perényi Imre, Szentgyörgyi Péter és Szatmári György. Bízunk benne, – így hangzik a Szatmárihoz küldött meghivó – hogy atyaságod az irántunk való nagy szereteténel fogva menyegzőnkön megjelenni méltóztatik. A miért is atyaságodat jelen sorainkkal is meghivjuk, kérve, hogy menyegzőnket és menyasszonyunknak királynévá koronázása ünnepélyét jelenlétével megtisztelje. Gondunk lesz reá, hogy atyaságodnak ezen jó baráti szolgálatáért tőlünk telhetőleg hálásak legyünk.*
Acta Tomiciana, II. 10. 11.
Szatmári, mint diplomatához illik, jó arczczal nézte a gonosz játékot – egyelőre.
A menyegző 1512 február 8-ikára, vasárnapra, tüzetett ki. Zsigmond király Lubránszki János poseni püspököt, Sidloviczki Kristóf és Gorszki Lukács urakat küldötte arájáért,* ki is ezek, valamint anyja, Hedvig herczegnő, testvére, János és nagybátyja, Kázmér herczeg kiséretében február 6-ikán érkezett Krakkóba.* A menyegző és a koronázás két nappal utóbb a legnagyobb fénynyel ment végbe a lengyel egyházi és világi nagyok, s a külföldi fejedelmek nagyszámú küldötteinek, köztük a pápa követének jelenlétében. A magyar király üdvözletét és ajándékait Thurzó János boroszlói püspök és Sárkány Ambrus pozsonyi főispán vitték meg; az urak közül pedig Bakócz Tamás, Szatmári György, Thurzó Zsigmond, váradi püspök s Perényi Imre nádor két-két, Frangepán Gergely kalocsai érsek s Szentgyörgyi Péter egy-egy képviselőt küldtek, kik, éppen úgy, mint a király küldöttei, értékes ajándékokat nyújtottak át a boldog királyi párnak.
Pasqualigo velenczei követ jelentése Budáról, 1512. január 15-éről.
Acta Tomiciana, II. 2. 17.; Jodocus Decius (Zsigmond király titkára): De temporibus Sigismundi regis; Istvánffi i. m. IV. 39.
A Szapolyai-család vágyai tehát, legalább részben, immár teljesültek. Egyik tagjának fején királyi korona ragyogott. S bár ez a tény első sorban a Szapolyaiak dicsőségét hirdette, nem maradhatott közömbös a nemzet előtt sem, hogy egy magyar főur leánya választatott e korona viselésére.
