IV.
IV.
Nézetváltozás 1604-ben. – Rimay állhatossága és levele 1604 decz. 16-ikáról. – A szerencsi gyűlésen (1605 ) Bocskayhoz csatlakozik. – Bizalmi állása. – Szerepe. – Útja Erdélybe Bocskayval. – Irja a fejedelem leveleit. – Előhaladása. – Tekintélye. – Illésházynak bizalmasa. – Illésházy Bocskay mellett. – Illésházy és Rimay egyetértése. – Bocskay Budára megy. – A békealkudozások s a korponai és kassai ülés. – Rimay küldetése Illésházyhoz. – Bocskay levele. – A bécsi béke megkötése. – A zsitvatoroki béke. – Rimay Bocskay betegségéről. – Rimay a hajduk ügyében. – A zsitvatoroki béke. – Bocskay halála. – Rimay mint Illésházy híve. – Erről Rimay levele. – Illésházy bíztatása. – Rimay részvétele Bocskay temetésén. – Latin verse. – A király hűségére tér.
Mialatt ezekben az években változó szerencsével folyt a török háború, de a felszabadulás reményének vége lett s mialatt Erdélyben 1600–1604 közt az ismert borzalmak évei, a Basta uralma folyt: Rimay kevés kivétellel mind otthon tartózkodott. Csak megyéje dolgaiban vett részt s lemondani látszott róla, hogy a nyilvános életbe dobja magát, miután a hadi élettel szakított s egyéb tervei nem sikerültek.
Eközben azonban nagy változás állott elő az emberek gondolkozásában A mennyire óhajtották t. i. a magyarországiak azelőtt Erdély visszacsatolását s a török kiverését, most, midőn az ellenreformáczió diadalait kezdte aratni és a kényuralom hatalmi terjeszkedéseket tett; Erdély különállása s a törökszövetség mint a menedék egyetlen módja kezdte az emberek meggyőződését elfoglalni. Legkivált Észak-Magyarország protestánsai az eddig kivívott vallási előnyöknek legalább részben való megmentésében az Erdélyre támaszkodást találták az egyetlen mentő eszköznek.
Ezen az érzelem-változáson Rimay is átment. Az 1604-iki vallási erőszakok és alkotmánysértések mellett az emberek elméjének ez a felfogása adja magyarázatát a Bocskay majdnem tüneményesen gyors sikerének 1604 őszén s a következő év tavaszán; úgy hogy Bocskay az 1605. április közepén tartott szerencsi gyűlésre már huszonkét vármegyét hívhatott meg a tulajdonképeni Magyarországból.
Azonban Rimay nyugodt és megfontoló természete mellett elgondolható, hogy ez a nézetváltozás és a törvényes magyar királytól való elválás nála nem ment könnyen. Megállapítható egy újabban kezünkhöz jutott leveléből, hogy egész 1604 folyamán megyéjével együtt még nem csatlakozott Bocskayhoz.
E levél szerint ugyanis, melyet 1604. deczember 16-ikán írt Thurzó Györgynek, Nógrádmegye rendeivel együtt ennek házánál Esztergáron éppen köztanácskozás volt, melynek czélja nem lehetett más, mint az, hogy mit tegyen a megye Bocskay támadásával szemben, kinek hadai már a megye területén portyáztak. Innen küldte tudósítását Rimay arról, hogy Kolonits miként járt Bastának való segélyvivése közben, de ezt csak éppen említve, rátér arra, hogy az alföldi had (Bocskay hada) török és tatár segítséggel Rimaszombatba érkezett. Onnan a katonák portyázásokat tesznek Gálcs és Tamási felé, de a föld népét nem bántják s nyugalomra intik. Tudatja továbbá, hogy a császár pénzküldeménye, 250, mások szerint 200 ezer forint, a Basta számára négy nappal azelőtt (deczember 12.) Fülekbe érkezett. Onnan nem merték a Szepességbe vinni Rimaszombat felé, hanem Beszterczebánya felé indították, mert arra bátorságosabb az út. Azonban a 15-ikén elindított szekereket Bocskay katonái Vidafalvánál meglepték, a kísérő katonaságot Galsáig üzték s a pénzt elvitték. Ha dolguk így megy, tartani lehet, hogy az egész felföld a végekkel együtt kezökbe kerül. Mennyire nem volt még sem ő, sem az esztergári gyűlés Bocskay-párti, mutatja ez a megjegyzése: «mi ehez képest itt elég gondolatban (gondban), félelemben és reménységban tartjuk életünköt, Istenre bízván magunkot».* Tehát nem is akartak még ekkor Bocskayhoz csatlakozni.
L. egészen a Függelékben. Bécs. Kriegs-Arch. Schriften-Abth. Wiener H. K. R, Akten, fasc. 100. Egy levél. Hátlapján Rottal neve olvasható e jelzéssel: den 28. Decembris. 604. NB. a levél fordítás és nem Rimay írása. Oly fontosnak tartották, hogy ugyanott megvan német fordítása is. A fontos levélre Veress Endre úr hívta fel figyelmemet.
Azonban a szerencsi gyűlésre már Rimay is megjelent s ekkor nemcsak Bocskay híve lett, hanem Zierotin ajánlatára, kit erre hihetően Rimay maga kért meg, Bocskay maga mellé vette. Világos ez Thurzó Györgynek 1605. június 12-ikén írt leveléből, a hol ezt írja Kassáról: «Két hónapja még nincs, hogy én ő felsége mellé jöttem …» Büszke rá, hogy máris nagyobb befolyáshoz jutott. «Ő felsége – mond – beljebb vén (vőn) magához és a belső fökomornyikságot (cubicularius intimus) nekem adá. » Ebből egyszersmind megtudjuk Bocskay melletti bizalmi állásának valódi természetét.*
Államiratai. 136–138. l.
Ezóta, mint a fejedelem bizalmasa, mindenben a béke előmozdításán működött s szolgálatai a háttérben valóban jelentékenyek voltak, mert Bocskay hallgatott rá. Ekkép segítségére volt 1605. július 1-seje óta Forgách Zsigmondnak és Pográni Benedeknek, azután Thurzó Györgynek és társainak. Ez utóbbiak a béke ügyében július 3-ikától időztek Kassán.
A velök folytatott béketárgyalásokon Rimay volt az ajtónálló s a fejedelem ismételve őt küldte Thurzóért izenettel, midőn vele tárgyalni akart. Thurzó egyébként csak július 9-ikéig időzött Kassán, Forgáchék 17-ikéig, a mely napon Illésházy is Kassára érkezette.* Rimay befolyásának bizonyítéka, hogy Thurzó György a saját birtokainak kímélése érdekében neki is írt közbenjárás végett. Bocskay ki is adta erről a rendeletet, hivatkozva Thurzónak a haza és vallásszabadság érdekében az 1604-iki országgyűlésen tett szolgálataira. A fejedelem meghagyásából írt is Rimay azonnal Rhédei Ferencznek és Dengeleghi Mihálynak e tárgyban. Természetesen. Bocskay azt óhajtotta, hogy Thurzót maga részére nyerje s világos, hogy Rimay említett június 12-iki levele egyszersmind a fejedelem izenete gyanánt hangzott, azonban sikertelen maradt.*
Századok. 1867. 325., 327–28. l.
Államiratai. 136–38. l.
Mint a fejedelem belső embere, elkísérte őt erdélyi útjára is. Kassáról 1605. július 26-án indultak meg a Kolozsvárra augusztus 10-ikére összehivott országgyűlésre. Augusztus 22-én érkeztek Kolozsvárra, hová délután három órakor nagy díszszel vonultak be. Azonban a fejedelem a székely és szász követek kértére már 28-án Medgyesre indult s az országgyűlést oda tette át. Szeptember 14-én nyílt meg nagy fénynyel Medgyesen az országgyűlés, még aznap fejedelemnek választották Bocskayt és föl is eskették. Szeptember 18-án azonban már visszaindult, 25-én újra Kolozsvárt szállt meg s innen Bátor felé került, hol részt vett ecsedi Báthory István kir. kúriai bíró temetésén (meghalt július 27-én) s aztán Kassára tért vissza.*
Bethlen F. Historia VI. 316. s köv. lapok.
26. KÁTAY MIHÁLY NÉVALÁIRÁSA.*
Kátay Mihály névaláírása (53. l.) Bocskay Istvánnak 1605. szeptember 5-én kelt okleveléről. Eredetije a Magy. Nemz. Múzeum levéltárában. Olv.: M(ichael) Kathay p(ro)p(vi)a (manu)can(cellarius).
Rimay ugyan nyiltan nem szerepelt az erdélyi dolgokban, de világos, hogy Bocskay Magyarországra küldött legbizalmasabb leveleinek legalább egy részét vele iratta. Bizonyítékai ennek Bocskay 1605. június 28, július 10, október 24-iki, Illésházyhoz intézett levelei, melyekben a jeles férfiut, miután ez több levelében hű szolgálatait neki fölajánlotta s júliusban már tárgyaltak is Kassán, magához hívta, ügyéhez kapcsolta, lebeszélte a Bécsbe meneteltől s tudjuk, hogy még előbb Krakóba Kátay Mihályt követül is elküldte hozzá. E levelekben a bizalmas közlések egész sora van, de nem érintik közelebbről Rimay életét, csak úgy jellemzők, mint a bizalom jelei. Így Rimayval iratta meg a fejedelem, hogy békülni kész, de a prágai udvartól, melynek igéreteiben a nemzet annyit csalódott, biztosítékot kíván. Rimay kezeírása az is, hol Bocskay felajánlja a királynak a törökkel is a békekötést, mert ez most egészen tőle függ. Éppen ezért, mielőtt a nagyvezérrel találkoznék, Illésházyval óhajtott előbb tárgyalni. «De minekelőtte az a beszélgetés lenne, – írja Bocskay október 24.-én – értvén Homonnay urammal egymást kegyelmetek, adja értésére odafel, a kiknek illik, hogy én keresztyén ember vagyok s keresztyénnek akarnám ezután is a keresztyén országokkal mind magamat, mind peniglen nemzetemet esmertetnem. Lássa azért ő felségek, mint akarnak velem az ő javokra s hasznokra s megmaradásokra is a török nemzet előtt szolgáltatni, s mi jóval is akar ő felségek a magyar nemzetnek s nekem is lenni. Mert e bizony dolog, a mint e mostani főkövetétől is nekem üzente a vezér, hogyha én akarom és ha közönségesen a magyar nemzetnek vagy a magyar urak tanácsának is ugy tetszik hasznosbnak, avagy hogyha abban függ a magyar nemzetnek megmaradása s előmenetele: kész leszen a német nemzettel való békességre. De hogyha én nem akarom s nem akarja velem egyetemben a magyar tanács is, hát ő nem békéllik. Sőt, hogy kegyelmetek értse, ugyan tanácsol is engemet a vezér, hogy ne legyen meg még a németekkel való békéllésünk.»*
Kiadva e három levél Történelmi Tár. 1878. 644–48. l.
E levelezés, mely Bocskay egész gondolkozását teljes hűséggel tárja elénk, Rimay kezeírása, de nem egyszersmind fogalmazása. Világosan a fejedelem tollba mondta, mert egyszerűsége és határozottsága nem vall Rimay dagályos és czikornyás irályának szélességére és bőbeszédüségére.
Rövid időn, 1605 vége felé, Rimay már a fejedelem tanácsosa (consiliarius) és kincstartója (thesaurarius), de egyszersmind, a mint leveleinek czímzése mutatja, belső titoknoka is (secretarius intimus) lett.
Ebben a szerepében állandóan egy elég tekintélyes levelezés tárgya, melyben igen előkelő felsőmagyarországi urak. és úrnők kérték pártfogását a fejedelemnél. Ezek Horváth Gáspár, Homonnay Drugeth Bálint, a fejedelem generálisa, a ki öt régi kedves barátjának czímezi és nevezi, Perényi Zsófia (Kolonitsné), Thurzó György, a ki a kassai ülésre nem mehetvén el, maga helyett Keczer Andrást ajánlja Rimay kegyeibe, aztán Thurzó Miklós, a ki jó néven veszi, hogy bizonyos dézma érdekében kedvében járt és Bosnyák Tamás, ki egy donatióban kéri közbenjárását, hogy úgy kapja meg, mint Rimay megfogalmazta.*
E levelek kelte: Horváth Gáspáré 1605. decz. 31., Krakóból. – Homonnayé 1605. elejéről Barkóból (Zemplénm.). Ugyancsak az ő másik levele 1606. január 5. Ungvárról. – Perényi Zsófiáé 1606. febr. 12. Léváról. – Thurzó Miklósé 1606. július 6. Bajmóczról. – Bosnyák Tamásé 1606. nov. 6. Fülekről, kivel egyébaránt élete végéig baráti viszonyban állt. L. ezeket Államiratai. 139–147., 149., 151. l. Bizonyára e leveleknek csak kis része maradt ránk.
27. BOCSKAI HAJDÚI 1605-BEN.*
A Bocskayt hajdui közt 1605-bent ábrázoló metszet (55. l.) a Szépművészeti Múzeum metszetgyüjteményében őrzött eredetiről újabb felvétel.
Mindebből az látszik, hogy Rimay főkép felsőmagyarországi összeköttetései érdekében járt el Bocskaynál. Másfelől azonban kiviláglik az is, hogy ő Thurzóval, a ki mindvégig királypárti maradt és Illésházyval, meg másokkal, a fejedelem környezetében ahhoz a békepárthoz tartozott, mely az okvetetlen törésig harczolni akarókat ellensúlyozta és le is győzte. Ebben minden egyeben kívül különösen két ok vezette ezt a pártot. Ezek egyike Bocskay hajdúinak szertelen pusztításai a felföldön s azon túl is, melyek által a fejedelem nyomást kívánt gyakorolni; mert tudta, hogy a mely pillanatban gyengébbnek mutatkozik, összes eddigi sikereinek vége. Másik az, hogy csak egy gyors és sikeres békétől várhatták a haza nyugalmát s ezért egyszerre akartak békét a török és a magyar király közt is.
De különösen Illésházy volt mindenben Rimay vezetője, a kit 1606. deczember 31-én a kor hízelgő nyelvén Josuénak nevez, de szemmelláthatóan neki ez meggyőződése is volt. Többre tartotta, mint Bocskayt és föképen mélyebbre látónak, ki a közérdeket inkább megérti, talán önzetlenebb is, mintha bizony Bocskay nélkül vala juthattak volna hasonló helyzetbe.
Rimay egyébként hihetőleg Bocskay mellett ismerkedett meg Illésházyval s minden esetre itt léptek közelebbi érintkezésbe.
Illésházy, mint láttuk, először 1605. július xy-én ment a fejedelem sürgetésére Kassara, tehát éppen azon értekezletek végen, melyekben Bocskay Thurzó Györgynek, Forgách Zsigmondnak és Pográni Benedeknek először adta át írásban békefeltételeit, melyeket ezek szintén írásban közöltek Mátyás főherczeggel.
E békepontok szövegezésében, melyek mindvégig a tárgyalásokban alapul szolgáltak, Illésházy is részt vett, sőt éppen tőle származik az a tanács, hogy a viszonyok kedvező alakulását és Bocskaynak a töröknél levő befolyását föl kell használnia, hogy egyidejűleg a német császár s a török közt is békét eszközöljön ki.
Illésházy ez alkalommal július 20-ig, a fejedelem Erdélybe indulásáig maradt Kassán. Bocskay ekkor Illésházynak nemcsak az udvar által elkobzott birtokait adta vissza, hanem kincstartójava s a Dunántúl főkapitányává tette.
28. ILLÉSHÁZY ISTVÁN NÉVALÁIRÁSA.*
Illésházy István névaláírása (56. l.) 1605. decz. 10-én. kelt leveléről. Eredeti a M. N. Múzeumban letéteményezett Forgách-levéltárban. Olv. Ste(pha)nus Illeshazj.
BOCSKAY ISTVÁN.*
Bocskai István arczképe (57. l.). Egykorú rézmetszet után, mely Ernst Zajos gyüjteményében őriztetik. Aláírása: STEPHANVS BOCHKAY DE KIS | MARIA, PRINCEPS TRANSSYLVA | NIAE, | PARTIVM REGNI HVNGARIAE DOMI- | NVS, ET SICVLORVM COMES, ANNO MDCV. Alól: Desumta infcriptio ex daleris argenteis ab ipso cusis.
Ez volt az első alkalom, midőn egyrészről Bocskay belátta, hogy Illésházy az a férfiú, a ki a prágai udvarral és Mátyás főherczeggel való tárgyalásokra s a békekötés közvetítésére legalkalmasabb; másrészről Illésházy egy teljesen megbízható, szelíd, jóakaratú, hazaszerető embert ismert meg Rimayban, kinek egyetlen valódi dicsvágya volt a fejedelem mellett szolgálni hazája érdekeit és mert ezeket legjobban biztosítva egy, a királylyal kötött jó békében találta, tehát Illésházy utasítására mindent elkövetett, hogy a fejedelmet túlheves környezetével szemben a kettős békére hangolja.
Béke a lehetőség határai közt: ez volt az az elv, mely e két férfiut, Illésházyt mint főnököt, mint mestert és Rimayt mint tanítványt egy magasabb érdekben egyesítette. És ebben a szerény, derék férfiunak, mint a fejedelem bizalmasának, módjában volt oly szolgálatokat tenni, melyekre utóbb joggal hivatkozott s melyeket Illésházy is elismert.
Midőn Bocskay 1605. október elején Erdélyből Kassára visszatért, a mire a bécsi alkudozások miatt Illésházy majd nem türelmetlenül sürgette, Illésházy a fejedelemnél újra megjelent s neki tulajdonítható az, hogy a fejedelem, midőn Pest alá indult, hogy Lolla Mohamed nagyvezérrel találkozzék, október 23-ikáról kihirdette azt a tábori gyűlést, melyből utóbb a nevezetes korponai országgyűlés lett. Rimay természetesen elkísérte a fejedelmet Pest alá is, vele ment Illésházy és a fejedelem fővezére, Homonnay Drugeth Bálint is. Tanuja volt a november 11-iki (1605) Pest melletti fényes találkozásnak és ünnepi jeleneteinek. Együtt indult el november 12-én Rákosról a fejedelemmel s érkezett meg 17-ikén Korponára, hol a nagy súlyú gyűlés november 23-ikától deczember 3-ikáig tartott.
29. ILLÉSHÁZY PECSÉTJE.*
Illésházy pecsétjét (57. l.) az Országos Levéltár eredeti példányáról Cserna K. rajzolta. Körirata: STEPHANVS: ILLESHAZY: PALATIN(us) REGNI: HUNG(ariae).
Minderről Rimayt illetőleg csak annyit tudunk, hogy folyton a békepárthoz tartozott s e törekvéseiben Illésházyt támogatta, de neve a tárgyalások során nem fordul elő. A gyűlés lezajlása után, 1606. január 7-én Illésházy Bécsbe érkezett a béke feltételeivel. A fejedelem és vele Rimay Kassára tért vissza.
A bécsi tárgyalások február 9-ikéig tartottak, midőn Illésházy a különben elfogadhatatlan választ elküldte a fejedelemnek, ki most Kassán újabb országgyűlést tartott április 25-ikétől május 15-ikéig. Ezen a gyűlésen újra érintkezett Rimay Illésházyval, ki ez alkalommal, mint 1607. január 2-ikán írja, hat hetet töltött Kassán.
Május közepén indult el Kassáról, még pedig most már teljhatalommal Illésházy az újabb bécsi tárgyalásokra. Június 4-ikén érkezett Bécsbe, 6-ikán kezdtek tárgyalni s 23-án állapodtak meg a bécsi békében.
Ezekre az alkudozásokra esik, hogy Rimay, mint a fejedelem bizalmasa, már pár nap mulva, május 2-ik felében, Illésházynál járt. Így lehet az, hogy Illésházynak május 26-iki, Komáromban kelt levele Ali budai basához a Rimay fogalmazványában maradt ránk. A levél a törökkel folytatott béketárgyalásokról s a töröknek hódolandó falvak pontos feljegyzéséről szól.*
Tört. Tár. 1878. 276. l.
Mi tárgyban járt ekkor Rimay Illésházynál? Erre nézve elég biztos hozzávetés tehető. Ugyanis láttuk, hogy Illésházy Kassán úgy a rendektől, mint Bocskaytól teljes meghatalmazást kapott az újabb tárgyalásokra, mely meghatalmazás május 15-én kelt. Azonban, mint Bocskaynak ezekben a napokban Illésházyhoz írt levelei mutatják, a fejedelem környezetében olyas hírek járták, hogy Illésházy a magyarok és Bocskay érdekei mellőzésével is békét köt. E hírekre pedig jó alkalom volt az, hogy Illésházy még az udvarral való megegyezés előtt a hadi nép egy részét Bocskay tudtán kívül elbocsátotta, mi által Bocskayt a török előtt is gyanuba keverte. E miatt Bocskay szemrehányásokat tett neki június 3-iki levelében is, intve, hogy utasításaihoz és a haza javához tartsa magát. Mert Bocskay természetszerüleg és méltán meg volt róla győződve, hogy a mely pillanatban a prágai udvarnak sem az ő, sem a török fegyveres erejétől nincs mit tartania, vagy ha a törökkel békét köthet Bocskay feje fölött, azonnal minden eddigi győzelmeinek gyümölcse oda van, holott pedig ő maga már ebben az időben betegségtől gyötörve időzött Kassán s csak onnan intézhette ügyeit.
30. KORPONAI RÉGI VÁROSKAPU.*
A korponai régi városkapu (59. l.) újabb felvétel után készült.
E részletkérdésekben járt Rimay a fejedelem nevében Illésházynál. Ezeknek az itt említett körülményeknek és Rimay szóbeli értesítésének lett eredménye, hogy június elején Bocskay váratlanul a béketárgyalásokat megszüntette és június 14-iki újabb részletes utasításaiban, melyeket elfogadtak és aláírtak a közben összehívott erdélyi és felsőmagyarországi rendek képviselői is, ennek részletes okait adván, ezt az iratot Rimayval akarta Illésházyhoz küldeni, de Rimay betegsége miatt Deseőfy János által küldte el.*
U. o. 288., 298. l.
Az eredményt csak röviden említjük. Illésházy felháborodva utasította vissza a vádakat július 2-ikán, de miközben Bocskay még pár levélben figyelmeztette, hogy a májusi utasításokhoz tartsa magát, ő már június 23-án megkötötte a békét és július 4-én egy ünnepélyes nyilatkozatban fejtette ki, hogy teljhatalmánál fogva ezt tenni joga volt.
Augusztus 6-án Rudolf, 17-én Bocskay is aláírván a bécsi békét, most már csak a zsitvatoroki békealkudozások befejezése volt hátra. Ebben is Illésházy volt a Bocskay fő megbizottja. Ugy látszik, hogy Rimay egyszer ebben az ügyben is izenettel járt nála; de ez csak föltevés, melyet Illésházynak október 8-iki Rimayhoz intézett és erre Rimaynak deczember 31-iki válasza támogatni látszik. Nem lehet tehát róla e békekötésben mint a fejedelem megbizottjáról beszélni, mint a hogy ezt írják; mert a zsitvatoroki tárgyalásokon nem is volt jelen. Illésházy itt említett levele válasz a Rimayéra, ki őt a fejedelem nagy betegségéről tudósította.
31. DESSŐFY JÁNOS NÉVALÁIRÁSA.*
Dessőffy János névaláírása (60. l.) 1607. november 2-áín Magochy Ferenczhez írt leveléből. Eredetije Orsz. Levéltár, Missilis-levelek. Olv. Johannes Desseoff˙r Capitane(us) Tokay(ensis) mp.
Ugyanis Bocskay, mint tudjuk, méreg miatt 1606. május második felében veszélyes beteg lett s noha pár nap mulva, május 24-én jobbulást érzett, többé nem gyógyult meg, deczember 29-én bekövetkezett haláláig. Állapotáról május 25-ike óta Rimay mindegyre értesíti Illésházyt, úgy a bécsi, mint a zsitvatoroki tárgyalások alatt. Eközben azonban Bocskay, míg ezt a második békét is meg nem kötötték, a hajdukat körülbelül ugyanazon létszámban és folytonos hadi állapotban tartotta a felvidéken a föld népének rendkívüli megterhelésére, kiknek éppen ezért visszahívását Illésházy untalan sürgette. Rimayt is meghízta, hogy Bocskayra hasson s egyszersmind tudósítsa őt a fejedelem állapotáról.
E két dologra, de kivált a hajdukra vonatkozik Illésházy levele. Szerinte a hajduk által sanyargatott szegény emberek sírása, rívása oka a fejedelem betegségének; sőt ő is e miatt volt beteg, holott ő ehhez az istentelenséghez tanácsát nem adta. Ez annyira meggyőződése volt, hogy utóbb 1607. január 10-iki levelében Bocskay halálát is az Isten e miatti haragjának s nem méregnek tulajdonítja. Igéri, hogy csak annál inkább rajta lesz a török béke megkötésén. Kéri Rimayt, hogy, mert készek a hajduk maguk is visszatérni és letelepedni, bírja rá a fejedelmet, hiszen a hajduk használható része Komáromtól a Tiszáig fekvő végvárakban is letelepíthető, melyekbe 18–20.000 ember kell. A többi ám menjen haza szántani. Több más apróbb dolgát is rábízza s egyszersmind igéri, hogy oda való dolgait viszont meg ő fogja eligazítani és inti, hogy híre nélkül meg ne házasodjék.*
Rimay: Államiratai. 150, 155., 156. l.
32. BOCSKAY HAJDUJA. I.
Végre 1606. november 11-én aláírták a zsitvatoroki békekötést is a török, Rudolf és Bocskay megbizottjai. Illésházy a sikeres fáradozás önérzetével személyesen vitte el Kassára pecsét alatt a békekötés egy példányát.*
Rimay: Államiratai. 163. l.
A mint a ránk maradt fontos, de eddig mégis csak hiányosan ismert levelezésből világos, Illésházy úgy levelekben, mint ritkább találkozásaik alkalmából sok titkos izenetet adott át Rimaynak a fejedelem számára és más bizalmas dolgokkal is megbízta. Ezek közé tartozik a hajduk elbocsátásán kívül különösen az, hogy leveleit Bocskay írásai közül gyüjtse össze és szolgáltassa neki viszsza; mert már ekkor világos volt, hogy a fejedelem sokáig nem élhet. Ezt Nyáry és Rimay megtették s Illésházy a saját leveleit a legnagyobb részben visszakapta. A hajdukra nézve Rimay 1606. deczember 31-éről, tehát Bocskay halála után két nappal, ezeket írja: «Nagyságod arányozhatta s vehette eszébe jól, az jó és haszonra való tanács mely igen nehezen vert fészket (a fejedelem) fejébe, s mely rest executora is vala a publicum commodumra szolgáló dolgoknak». Elmondja aztán, hogy sok minden nem történt volna, ha csak megfogadja azokat, a miket Illésházy legutóbb is tőle izent. Itt egy oly találkozásra utal, melynek idejét csak sejtjük, hogy a zsitvatoroki tárgyalások megkezdése előtti időre vonatkozik. Arra kéri aztán Illésházyt, hogy tarthassa meg földjét, hogy «lakhassék is az maga természete szerint való csendes s istenfélelemben nevelt emberekkel együtt». Ha megtarthatná a Bocskay által neki adott jószágot, melyet egy bizonyos összegben kapott, vagy ha megkapja az összeget, akkor már csak Illésházyért sem megy Erdélybe lakni. Kéri ebben segítségét; «mert – mond – Nagyságoddal bizonyíthatok, hogy én a keresztyénségnek itt laktomban nem voltam gonosz és haszontalan szolgája; operált általam is nem keveset az úristen, holott minden occasióban, ugyan gyűlölségem nevelésével is, mindenkoron oppugnáltam én az én uramot, hogy a keresztyén fejedelmekkel megegyezzen. O maga körül is penig a mennyi nyughatatlan forgolódásom lőn éjjel-nappal, méltó, hogy ottan Nagyságod által az én jutalmam rám térjen».
33. BOCSKAY HAJDUJA. II.*
Bocskay hajduja I., II. (61., 62. l.) a Történelmi Társulat felolvasási sorozatában (IV.) megjelent Bocskay-Emlékkönyvből (35. l.) vétetett át. Aláírása: I. Im auszug So zur Freüd als Streitt | der He˙duck ist gerist vnd Kle˙dt. | II. Den Soldaten vor Regen vnd kält | Sein Käppenek verwahrt, verhült.
34. KASSA.*
Kassa a XVII. század elején (63. l.). A néhai Bubics Zsigmond gyüjteményében volt Schnitzer Lukács-féle metszetről.
Illésházy 1607. január 10-iki válaszában teljes pártfogást igér Rimaynak, a ki ily előzmények után határozta el, hogy visszatér Nógrádba és a király hűségére. Egészben örvendett, hogy a nehéz viszonyokból szabadul s nem kell Erdélybe mennie.
35. THÖKÖLY SEBESTYÉN NÉVALÁIRÁSA.*
Thököly Sebestyén névaláírása (64. l.) Késmárkon 1602. szept. 18-án kelt leveléből. Olv. Sebastianus Theokeoly (manupropria).
Egyelőre azonban Kassán maradt. Bethlen Farkas említi, hogy midőn 1607. február 2-án ott a nagy templomban Bocskay nagyszabású halotti ünnepét tartották, a feldíszített koporsó mellett előbb Alvinczy Péter ref. pap, utána Rimay tartott beszédet, mindkettő magyar nyelven, végül Thököly Sebestyén latinul. Ekkor a halotti tisztesség folytatását más napra halasztották, mikor a holttestet is Erdélybe indították. Erre az alkalomra régi magyar szokás szerint, mint Ortelius írja, egy gyász-zászló is készült s ennek egyik oldalát arany betükkel a Bocskay érdemeiről szóló felirat, másikat pedig hét distichon ékesítette. Ez utóbbiakat, mint Bethlen Farkas írja, szintén Rimay költötte. Ezekben Bocskay nevében szól, hogy Christus koronája, Pannonia, az ő szülőföldje, ő Christus nevében folytatott háborut s a haza üdvéért fogott fegyvert; az ő vezetése alatt a haza győzött, ő békét szerzett, most ő maga legyőzetett, de nem a harcz, hanem méreg miatt. Kéri Krisztust, egyetlen üdvösségét, hogy tegye, mert teheti, hogy míg ő nyugszik, hazája Krisztust dicsőítse s szent dicsérete megsokszorozva, hazája térein mérhetetlen díszre jusson. Ezt a zászlót, midőn Bocskayt Kolozsvárt eltemették, sírja fölé függesztették.
36. ALVINCZY PÉTER NÉVALÁIRÁSA.*
Alvinczy Péter névaláívása (64. l.) Thurzó Györgyhöz 1618. szeptember 3-án írt leveléről. Eredetije az árvai uradalmi levéltárban. Olvasása: Petr(us) P(aulus) Alvinci mp.
Azonban, noha, mint láttuk, e verseket Rimay írta, ő maga az erdélyi temetésen nem vett részt. Hazatért s Illésházyval együtt II. Mátyás hűségére állott és szolgálatába szegődött.*
L. Bethlen F. Historia. VI. (1793) 478. és 497–8. l. (Jegyzet.) Utóbbi helyen közölve a I4 latin verssor. Kiadva ugyanez Ortelius Redivivus et continuatus. 1665, I. 430. l. Bod Péter Hungarus Tymbaules. 1764. 39. l. A két szöveg pár helyen kissé eltérő. Kiadva l. még: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungaricis historica. (Közli Fabó András.) II. 328. l. (Schmal Andreas Adversaria 1765. cz. művében.) A szöveg szintén némileg eltérő.
