III.
III.
A Pázmány által hozott áldozatok és udvartartásának nagy költségei megfelelő jövedelmet föltételeznek. Ez, mikor érseki székét elfoglalta, alig ment harminczezer forintra. Az érseki uradalmak egyik részét a török kezei között, másikát elhanyagolt állapotban találta; a tizedek nagy részét a kamara tartotta bérben oly árokon, melyek értéküknek alig felét, vagy harmadrészét képviselték. Emellett súlyos terhek nehezedtek vállaira. Az újvári őrség eltartására 25 ezer, Putnok- és Murányvárára 1000 forintot kellett évenkint fizetnie.
PÁZMÁNY PÉTER MISEMONDÓ RUHÁJA.
Az esztergomi főegyházban.
Mirkovszky Géza rajza után.
Ezen terhektől szerencsésen megszabadúlt; 1622-ben kieszközlé, hogy az újvári őrség fizetésétől fölmentetett. A következő évben visszanyerte, az évenkint mintegy 7000 forintot jövedelmező pisetumot, melyet a kamara félszázad óta visszatartott. Megvásárolta a liszkai tizedeket, melyeknek használatáért a szepesi káptalan 2000 forintot fizetett neki évenkint. Egyik főrangú tisztelője jelentékeny jövedelmi forrást nyitott meg neki. Pethe László, a m. kamara elnöké végrendeletében abaujmegyei somogyi birtokát hagyományozta részére; egy más terjedelmesebb uradalmat – mint láttuk – pedig rendelkezésére bízott, hogy jövedelmeit, – évenkint mintegy 4000 forintot – magyar ifjak nevelésére fordítsa. Pázmány 1626 óta jövedelmeit a 4500 forintnyi spanyol évdíj is gyarapította.
Pázmány jövedelmei ekként mintegy nyolczvanezer forintra emelkedtek; – tehát egy évtized alatt majdnem megháromszoroztattak.
Az esztergomi érseket megyéje egész területén – a mennyiben nem esett a török hódoltságba, tehát tíz vármegyében – a gabona és bortermés, a méhek és bárányok után tized illette meg. Pázmány ezeket nagyrészt maga természetben szedette; csak csekély részét adta bérbe a kamarának s a földesuraknak. A bérleti összegek együttvéve mintegy tizenkétezer forintot képviseltek.
Az érseki uradalmak között legjövedelmezőbb a pozsonyi, érsekujvári és drégelypalánki volt. De ezeket is sok csapás érte. 1619–1624 között a fölkelők bírták. 1623. és 1626-ban sokat szenvedtek a hadjáratok következtében.
Előbb és utobb is ki voltak téve a török csapatok dúlásainak.
Az uradalmaiból és a természetben szedett tizedekből befolyó jövedelem iránt tájékoznunk enged két adat. Pázmány 1623-ban 12 ezer mérő gabonát, mérőjét fél forintba, és 1000 hordó bort, hordóját öt forintba számítva; 1625-ben pedig 30 ezer mérő gabonát és 6000 hordó bort öszszesen 50 ezer forintért adott el a kamarának.
Pázmány uradalmaiban új jövedelmi forrásokat is készült megnyitni. Kísérletet tett a bányaműveléssel. 1633-ban Kapronczán aranyérnek jöttek nyomára; minélfogva ásatni kezdett, azon szándékkal, hogy bányát nyittat. De a munka csakhamar kárba veszett; az esőzések alatt víz árasztotta el az aknát; két év mulva fölhagyott a műveléssel.
Pázmány maga volt uradalmainak kormányzója. Sokféle egyházi, politikai és irodalmi foglalkozásai között, tudott időt találni, hogy a gazdaság legcsekélyebb részleteire kiterjeszsze figyelmét.
Rendszerint maga fogalmazta utasításait és rendeleteit, melyeket gazdatisztjeihez intézett. Így egy példa, a sok közől. 1627 tavaszán a fölvidéken Lónyay Zsigmond által bort, ökröket és juhokat vásárolt, melyeket Rozsnyóra kellett küldeni. Továbbszállításuk iránt eként utasítja Rozsnyóra küldött titkárát. «A Lónyay uram emberei a lábas marhával elérkezvén, nyugoszszák meg ott a marhát és a ki gondviselője a marhának jőjjön föl és itt (Sellyén) consignálja a marhát. És adjanak elegendő hajtót és segítsék Rozsnyóról Drégelyig. Ha föl nem akarna a Lónyay uram embere jönni, vegyék kezükhöz a lábas marhát, de két nemes ember legyen jelen, vagy három és ha addig ellész, te légy egyik. Szám és nem szerint fölírják, mennyi és pecsét alatt megküldjék Lónyay uramnak és nekem is. Oly ember kezébe adják pedig a marha gondviselését, a ki Tardoskeddig jőjjön és ő adja itt a mi embereink kezébe; a palánki udvarbiró csak segítséget adjon a hajtásra.» És a palánki udvarbirónak összevágó rendeletet küld: «A minemű lábas marhát Lónyay uram hajtat, azokra való segítséget, amennyi kívántatik adj. Valami fölföldi borokat hoznak, arra is elegendő segítséget adj. Se a lábas marhát, se a bort házadba és gondviselésedbe ne vedd, hanem a rozsnyói ember gondviselése alatt legyen.*
Instructio pro Egregio Mich. Komjati Secretario nostro; datum nélkül. És Instructio pro Egr. Joan. Fegyverneki Sellyéről 1627 ápril 17-én. Ered. fog. a prímási levéltárban.
PÁZMÁNY PÉTER TINTATARTÓJA
(A gyulafehérvári Batthyáni-könyvtár tulajdona.)
52. PÁZMÁNY TÉNTA-TARTOJA.
Ugyancsak 1627-ben, az újvári ferencziek zárdáját és templomát építvén, a szükséges vasrészeket Rozsnyón készítteté. Ezekre nézve részletes rendeleteket bocsát újvári és palánki tiszteihez. « Valami vasszerszámok csinálását – írja az utóbbihoz – rozsnyóiakra bíztam, árát te add meg a jószág proventusából, olyan pénzzel a mi ott jár, minthogy itt annak kelete nincsen. És előre is adass valami keveset Komjáti által quietantiára. Meghagytam Komjátinak, hogy ha lehet a vasszerszám árába buzát is adjon. Azért ha buzát is elvesznek, egy bizonyos helyig, melyet Komjáti megír, küldd el a buzát, onnan vitessék el a Rozsnyóhoz tartozó jobbágyok. Mikor a vasszerszámokat elvégzik, ládákba és általagokba lajstrom szerint vedd kezedbe és fogyatkozás nélkűl küldd Újvárba. Oly embert küldj vele, hogy Újvárban megnyissák a ládákat és a lajstrommal conferálják. Ha te is azt cselekszed, mikor kezedbe veszed, annál jobb.»*
Sellyéről ápril 10 s 17-dikén. Ezen s más gazd. utasítások eredeti fogalm. Ugyanott.
Tiszteinek számadásait szigorúan szokta átvizsgálni, és hogy a legcsekélyebb hiány sem kerülte el figyelmét, bizonyítják észrevételei. Egy alkalommal pozsonyi tisztje benyújtotta kimutatását a tiszti és szolgai személyzetről, mely az érsek távollétében, a pozsonyi palotában lakott és élelmeztetett. Ez 18 emberből állott, kikre naponként két köböl lisztet számítottak föl. Erre Pázmány a következő észrevételt teszi: « 18 ember, egy nap két szapu lisztet! Egy szapuból száz czipónál több leszen, sokkal is».*
Ugyanott dátum nélkül.
Tiszteinek, midőn hivatalukat elfoglalták, irásban kötelezniök kellett magokat, hogy a fölmerülő hiányokért és károkért magokra vállalják a felelősséget, mivégből lemondván nemesi szabadalmaikról, javaikat és személyöket a prímás rendelkezésére bocsátják.* Hogy pedig ezen szavak nem puszta phrasisok, tapasztalták tisztei. « Írtam volt idejőjj – írja körmöczi tisztének – az aranyakat vagy elhozzad, vagy elküldjed, semmi sem lőn. E levél látván pisetum jövedelmét, proventus molendini et alia una cum aureis hozd föl, hogy finaliter liquidálhasd rátióidat ad praesentem diem. Ha sz. György napig el nem jő, fogva hozatom.»*
Szalay Tamás ujvári udvarbiró 1623 april 23, Laky István pozsonyi udvarbiró 1682 július 24-ik és Mindszenty János jószágigazgató 1633 február 19-ikén kelt térítvényei. Ugyanott.
A tiszttartónak újabb, szigorúbb térítvényt kelle 1633 márczius 24-ikén kiállítani. Ugyanott.
A pincze és konyha fölött is magának tartotta fönn a felügyeletet. 1627 tavaszán inti udvarbíráját: « Hordókra idején bőven gondot viselj. Idején kössed a hegyes helyen lakókra, hogy karót szerezzenek».* Pinczéje jó hírben állott. S míg a borokat, melyeket a dézsmaszedők gyűjtöttek be, az újvári katonák is szitkozódások között itták,* a maga borait, főleg tokaji aszuját és sopronyi ürmösét büszkén mutatta be és küldözgette főrangú barátainak.* Károly főherczeg többször vásárolt nála borokat.*
1627 ápril 10. Ered. fog. Ugyanott.
A kamara egy alkalommal panaszosan előadta Pázmánynak, hogy a bor, melyet tisztei az újvári katonák részére eladtak, nagyon rossz. A prímás válaszában megjegyzi, hogy ő csak olyan bort szolgáltathat, a minő terem. Ered. fog. Ugyanott.
1634 deczember 5-ikén és 1636 július 30-ikán Ditrichstein bíbornoknak írt levelei a bécsi állami levéltárban.
A főherczeg e végett 1623 ápril 2-án főkonyhamesterét küldi Pázmányhoz. A megbízó levél eredetije a prímási levéltárban.
Asztalának szükségleteiről szintén maga gondoskodott. «A konyhára – írja Sellyéről Újvárba – minden hétre egy borjút a majorból kell tartani, mikor fürödni ide jövök. Oly tehenek borjút, melyek meddők kell hagyni».*
1627 ápril 10. Ered. fog. Ugyanott.
És az újvári tiszt egy alkalommal közvetlenűl hozzá intézi ezen jelentését: «Egy kocsi hagymát és huszonnégy font viaszt is küldtem, tyúkokat annak fölötte 40. Itt a haltartóban a mi kevés hal van, ha Nagyságod javallja, besózatom és fölküldöm; immár hives lévén az idő, remélem, eláll. A míg az út hozzá leszen, a mit küldhetek, küldök Nagyságodnak parancsolatja szerint, a hol az idő hozzá nem leszen, ide betakarok mindent. »*
1626 szeptember 8. Ered. Ugyanott
A kertészkedés, úgy látszik, kedvelt időtöltését képezte. Egy alkalommal pozsonyi kertjéből már júniusban őszibaraczkokat küld Ditrichstein bíbornoknak, s dicsekszik, hogy a Törökországból hozatott csemetéket saját kezével oltotta a magyar törzsekbe.* Dinnyéje is sok volt, és a nevezett bíbornok Pozsonyból hetenként kapott dinnye-szállítmányokat.* A virágokat kiválóan kedvelte. Egy alkalommal bizonyos Ádám deákot megbízza, szerezzen részére «egy rozmarint, a milyenek a barátoknál vannak és egy fészek szegfüvet is».* Veresmarti Mihály egyik munkájának Pázmányhoz intézett ajánlólevelében, fölsorolja azon fejedelmeket, kik kertészkedéssel foglalkoztak. « Nagyságod is közikbe illik – úgy mond. – Magam is egynehányszor néztem efféle dolgokban is maga gyakorlását, a gyümölcsfiataloknak jó renddel ültetésekben, a vad fáknak oltásokban, ezeknek összeforradásuk után a szép oltványoknak tulajdon kezeivel irtogatásokban, egyengetésökben, nevelésökben foglalatosságát. »*
PÁZMÁNYnak 1636 június 20-ikán az olmüczi érsekhez írt levele Bécsben.
1636 július 30-án. Ugyanott.
PÁZMÁNY sajátkezű jegyzete, dátum nélkül a prímási levéltárban.
«Intő- és tanító-levél» czímű munkája élén. Az ajánlólevél 1634-ben iratott.
Pázmányt gazdászata gyakori üzleti összeköttetésbe hozta a bécsi császári és a pozsonyi magyar kamarával, melyek a hadsereg élelmezési szükségleteit nála szerezték be, természetesen, nagylelkűségére hivatkozva, a folyó áraknál olcsóbban. Így példáúl 1623 tavaszán harmadfél forintba számították a gabona mérőjét, bár piaczi ára hét forint volt. Mindamellett elnézésére számítva, a kamara többnyire elmulasztotta a szerződésekben elvállalt kötelezettségeknek eleget tenni; és a fizetéseket oly rossz érczpénzben teljesítette, melyet csak veszteséggel lehetett értékesíteni. Pázmány üzletei eként épen nem voltak előnyösek. S a pénzügyi hatóságok számos panaszra adtak neki okot, és mégis 1624 végén nem haboztak Pázmányt, minden alap nélkül, kötelezettségeinek elmulasztása miatt vádolni, állítólag azért, hogy 7600 mérő gabonát, bár ára előre kifizettetett, be nem szállított. « Bizonyosak lehetnek afelől, – így válaszol – hogy nekem a gabona árát soha sem fizették ki előre; a fizetés mindenkor a gabona átvétele után szokott eszközöltetni. Sőt ezer és néhány száz mérő árát mai napig sem fizették le, s az élelmezési tisztek kötelezvényei beváltatlanúl vannak kezeim között; de ismervén a pénzügyi nehézségeket, nem sürgettem a tartozás kifizetését. Hibázott tehát, ki uraságtokkal elhitette, hogy nekem valamit előre fizettek ki. »
A kamara a katonai élelmezés szükségleteinek födözésére érseki tizedeket is szokott bérelni, s ez iránt többször folytatott tárgyalásokat Pázmánynyal, ki mindannyiszor előzékenynek bizonyította magát.
De engedékenysége elérte a határt, mikor nem személyes előnyeiről volt szó, hanem az érsekség birtokjogait látta veszélyeztetve. Ily esetekben erélylyel emeli szavát a kamara túlterjeszkedései ellen. Így tett 1626-ban, mikor a király által fölhivatott, engedje át a kamarának Újvárban az érsekség malmát és bormérési jogát, mely jelentékeny jövedelmi forrás vala. A cancellár és gróf Pálffy Pál a magyar kamara elnöke személyesen megjelentek nála, hogy beleegyezését kieszközöljék. De Pázmány önérzettel utalva az áldozatokra, melyeket a trón és haza érdekében hozott, hivatkozva az egyház sokféle szükségeire, melyek összes pénzerejét igénybe veszik és kötelességére, mely jogainak föntartását parancsolja: emelkedett és erőteljes szavakban adja tudtára a királynak elhatározását. «Isten legyen nekem irgalmas – úgy mond, – kész vagyok inkább életemet és állásomat föláldozni, mint megszegve kötelességemet megengedni, hogy elődeim öröksége, a szent királyok alamizsnái, akár kicsinyben akár nagyban, bár miként megcsonkíttassanak. Nem is illő, hogy a kamara megfoszszon a szent királyok adományaitól. És felséged vallásos buzgalmáról fölteszem, hogy az egyházi jövedelmeket inkább gyarapítani, mint megcsonkítani akarja ».*
PÁZMÁNY fölterjesztése 1626 augusztus 26. Ered. fog. Ugyanott.
E sorok nem maradtak hatás nélkül; a kamara kénytelen volt tervét elejteni. Három évvel utóbb már csak az érseki malom mellett új malmot kívánt építeni, melyben a véghelyek szükségleteire szolgáló gabona őröltetnék. A prímás föltétlenűl elutasította a kamara ezen propositioit is. «Reméllem – írja ez ügyben – a jó és igazságos császár tiszteletben fogja tartani jogomat, melyet a törvény a legcsekélyebb nemes embernek is biztosít. Én esküm által kötelezve vagyok, hogy egyházam jogait és jövedelmeit sértetlenül föntartom és megvédelmezem. Isten legyen nekem irgalmas, egyházam érdekei ellen sem kicsiny, sem nagy sérelmet nem tűrök. Inkább ma lemondok méltóságomról, de míg azt bírom, kötelességeim teljesítését nem mulasztom el.»*
1629 június 15. MILLER II. 15. l.
