IV.
IV.
A bécsi békekötés után II. Ferdinánd elérkezettnek látta az alkalmas időpontot, hogy elsőszülött fiát, Ferdinánd-Erneszt főherczeget magyar királylyá választassa. És fölszólította Pázmányt s a magyar cancellárt, igyekezzenek kipuhatolni, hogy szándéka mily fogadtatásra számíthat a rendek körében.*
Flórenczi követ 1624 május 25. Velenczei követ 1624 május 25, június 1, 8, 15-iki jelentéseik.
A következő év tavaszán Thurzó Szaniszló nádor halála újabb okot szolgáltatott az országgyűlés összehivására.
Ekkor a király szeptember 8-ra Sopronba hívta meg az ország rendeit s kilátásba helyezte, hogy személyesen fog körükben megjelenni; de tanácsosai javaslatára a királyválasztásról nem tett említést.
Azon kérdésre nézve, vajjon a királyválasztás a királyi előterjesztésben szőnyegre hozassék-e: két ellenkező fölfogás állott egymással szemben. A német tanácsosok úgy vélekedtek, hogy a királyválasztást későbbi időpontra kell halasztani; mert ha a főherczeg most választatik meg, ki kell állítania az atyja által elfogadott hitlevelet, mely a kath. vallásra és a királyi hatalomra sok tekintetben hátrányos, míg utóbb sikerülhet előnyösebb okmányt fogadtatni el a rendekkel; továbbá el kellene ismernie a rendek szabad választási jogát, mi a császári ház örökösödési jogát sértené.
Ellenben a spanyol követ, Harrach gróf, Pázmány és Esterházi a választás elhalasztásából komoly veszélyeket jósoltak a dynastiára, a kath. vallásra és országra; mert ha fiának megválasztatása előtt halna el II. Ferdinánd, a magyar rendek korlátlan választási szabadságot fognának igénybe venni, és ha ekkor a főherczeget meg is választanák, az eddigieknél még hátrányosabb föltételeket fogadtatnának el vele; sőt az sem lehetetlen, hogy a porta segítségével protestáns fejedelmet helyeznének a magyar trónra; a mi nem hiú agyrém, mert ha a magyarok Bethlent, a csehek a pfalzi Frigyest, koronás királyuk életében merték megválasztani: mennyivel inkább lehet ilyen eset ismétlődésétől akkor félni, mikor a trón üresedésben van.
A király könnyen átláthatta, hogy házának és fiának érdeke az utóbbi álláspont elfoglalását követeli. De elhatározásainak nem mindig az érdek volt rugója. Ez nem bírt előtte nyomatékkal, mikor aggályos lelke a kath. vallást, vagy házának jogait látta fenyegetve. És most elhitették vele, hogy fiának megválasztatása az örökösödési jogot megingatni, a kath. vallást és a királyi tekintélyt veszélyeztetni fogja. Mindenekelőtt tehát ezen aggodalmait kellett eloszlatni.
Pázmány ekkor azt a véleményét pendítette meg, hogy ha a főherczeg most csak megválasztatik, a koronázás pedig későbbre halasztatik, az országgyűlés nem fogja követelni a hitlevél kiállítását. Emellett meggyőzni igyekezett uralkodóját arról, hogy ha a rendek kérik föl, hogy fiát királylyá választatni engedje, ehez megegyezését adhatja, anélkül, hogy ebből az ausztriai ház örökösödési jogaira sérelem háromolnék. És sikerűlt a királyt megnyugtatnia; a miért is abban állapodott meg, hogy a királyi előterjesztésben a királyválasztásról hallgatni fog, és a rendek kezdeményezését várja be.*
KHEVENHILLER Ann. Ferd. X. 700 s kk. 11. Bécsi nuntius 1625 október 8. Velenczei követ 1625 aug. 6-iki jelentéseik.
A király 1625 október 13-án tartotta ünnepélves bevonulását Sopronyba. A rendek nevében Pázmány üdvözlé. «Immár egy század tűnt le – mondá többi között – azon szerencsétlen nap óta, melyen felséged őse Mohácsnál sírját találta. Azóta nagy szenvedések, súlyos csapások érték hazánkat. Engedje Isten, hogy az új század küszöben jólét, szerencse és diadalok kísérjék felségedet.»*
KHEVENHILLER X. 695
Az országgyűlés október 20-ika körűl kezdette meg munkásságát. A király óhajtása szerint legelőbb a királyi előterjesztéseknek kellett volna tárgyaltatni. De az ellenzék sürgette, hogy mindenekelőtt a nádori méltóság töltessék be. A király bizalmas tanácsosai attól tartván, hogy makacs ellenzés a királyválasztás sikerét koczkáztatni fogja, és remélvén, hogy sikerül Esterházi Miklósnak többséget szerezni: engedékenységet javasoltak.
És csakugyan, a szavazatok nagy többsége Esterházit emelte az ország legfőbb politikai méltóságára. A király és hívei joggal fontos eredménynek tekinthették e választást; az új nádorban a katholika egyház és a trón hatalmas támaszt nyert.
A nádorválasztás után a megyék és városok követei száz sérelmi pontot írtak össze, s ezek orvoslását sürgették. A legfontosabb pont az volt, mely a német hadak kivezetését sürgeté. Az urak táblája vonakodott a sérelmi fölterjesztéshez hozzájárulni. Több üzenetváltás sem vezetett eredményre, s nem maradt más hátra, mint vegyes ülésben tenni kísérletet a kiegyenlítés létesítésére.
A nádor szavazásra bocsátotta a kérdést: vajjon a német hadak benmaradhatnak-e az országban? A többség igennel felelt. Mindazáltal a főpapok és urak nem mulasztották el megóvni az ország érdekeit és a fönnálló törvények érvényét. A királynak tudomására hozták, hogy a rendeknek joguk lett volna a német hadak kivezetését követelni, és benmaradásukat csak rövid időre engeik meg, azalatt is pedig a nádor és magyar kapitányok hatósága alatt kell állaniok.
A nádor és a prímás igyekezeteinek a vallási sérelmek tárgyalását sikerült mellőztetni.
Ezalatt a klrály bizalmas hívei, főleg Pázmány, Sennyei és Esterházi nagy buzgalommal igyekeztek a rendeket a király szándékainak megnyerni, és a királyválasztás sikerét biztosítani. Kezdetben az eredmény kétségesnek látszott.
Legtöbb nehézséget Bethlen okozott, ki október első felében követet küldött Sopronba, hogy a király szándékai kivitele elé akadályokat gördítsen; a hét megye követeit és a protestáns rendeket megtorlással fenyegette, ha a választáshoz megegyezésöket adják. Izgatásai nem maradtak hatástalanok. Az ellenzék vezérei nagy tevékenységet fejtettek ki. A lengyelek példájára hivatkoztak, kik bár négy izben fölhivattak királyuk által, állhatatosan vonakodnak megválasztani utódját. Nagyobb nyomatékkal bírt egy más észrevételük: hogy a megyék és városok követei nincsenek fölhatalmazva a királyválasztáshoz járulni, mert ezen fontos ügyben nem kaptak küldőiktől utasításokat.
Az ellenzék kifogásait Pázmány és társai nem minden nehézség nélkül fosztották meg hatásuktól. Magyarország és Lengyelország viszonyai – mondották – lényegesen különbözők; itt a király életében soha sem választották meg utódját, hazánkban többször; a lengyelek választási szabadsága korlátlan, a magyaroké meg van szorítva. Az sem áll, hogy a követek küldőik utasítása nélkül nem bocsátkozhatnak a királyválasztásba; mert utasításaik általán fölhatalmazzák mindazon intézkedésekre, melyek az ország javának előmozdítására czéloznak; már pedig a királyválasztás biztosítaná az ország nyugalmát s elhárítaná az interregnum veszélyeit. A rábeszélés mellett más eszközök, igéretek és fenyegetések sem mellőztettek; sőt hol szükséges volt, pénzt sem kiméltek; e czélra mintegy 20–30 ezer forint utalványoztatott. Ily körülmények között az ellenzék mindinkább megfogyott és csaknem a hét megye rendeire olvadt le.*
CARAFFFA emlékirata 274. És a velenczei követ november 26-iki jelentése.
Ezekután Esterházi az országgyűlés november 23-diki ülésében föllépett indítványával: kéressék föl a király, hogy elsőszülött fiának királylyá választását engedje meg.
A főrendek lelkesedéssel fogadták a fölhívást. De az alsótáblánál a hét megye rendei vonakodtak az indítványhoz járulni. A nádor szavazásra bocsátotta a kérdést. Alig 10–12 szavazott nem-mel. Egy-két protestáns követ, hogy zavart okozzon, a király második fiának, Leopold főherczegnek nevét hangoztatta.*
Bécsi nuntius 1625 november 26 és velenczei követ deczember 3, összevetve a nádor előadásával. ESTERHÁZI II. 264. s kk. ll.
S így a túlnyomó többség végzéssé emelte, hogy «mivel fenséges Ferdinand ausztriai főherczeg úr, ő felségének legkedvesebb elsőszülöttje, rendkívüli szelídsége, kitünő bölcsesége és királyi jelleme által a hű karok és rendek szeretetét és tiszteletét kivívta: legméltóbbnak őt itélik, hogy ő felségétől jövő királyuk- és uroknak legalázatosabban kikérjék» .
A király november 25-én az országgyűlés fényes küldöttségét fogadta. Pázmány volt a szónok. « A rendek – mondá – az ország föntartása és biztosítása felől tanácskozván, elhatározták, hogy ő felségét közértelemmel fölkérik: méltóztatnék a császári ház iránti hódolatuk és hazájuk szeretete által sugalt hő óhajtásukat teljesíteni, és megengedni, hogy fenséges Ferdinand-Erneszt főherczeget ő felségének a magyar királyságban utódjává nyilváníthassák, királylyá választhassák és koronázhassák; készek lévén a királyi megegyezés elnyerése után, a választást eszközölni, a hitlevelet kiállítani és a koronázást végrehajtani. » A király kegyelmes szavakban jelenté ki megegyezését. « Miként maga – tette hozzá – kiváló szeretettel és gondoskodással viseltetett Magyarország iránt, fiában is hasonló érzelmeket fog ápolni » .*
KHEVENHILLER X. 702.
A főherczeg haladéktalanúl kiállította a választási hitlevelet, mely a november 27-én tartott vegyes ülésen lelkes öröm-nyilatkozatokkal fogadtatott. S most III. Ferdinand magyar királylyá kikiáltatott. A rendek tömegesen a királyi lakba siettek, hol Pázmány értesíté a királyt a szerencsésen végrehajtott választásról, s a megválasztottnak az ország szerencsekívánatait tolmácsolta.*
CARAFFA emlékirata 278 s kk. 11.
A koronázásra sietve megtették az előkészületeket. És deczember 8-án Pázmány a tizennyolcz éves főherczegnek fejére tette sz. István koronáját.
III. FERDINAND RÓMAI CSÁSZÁR S MAGYAR KIRÁLY.
(Van Dick festménye után Galle Kornél által készített metszetről, mely a Történelmi Képcsarnok tulajdona.)
28. III. FERDINAND MEGKORONÁZTATÁSA PÁZMÁNY ÁLTAL.
A királyválasztás megtörténtével a királyi előterjesztések vétettek tárgyalás alá, s ezek és a rendes országgyűlési ügyek letárgyalása után az ország rendei deczember 13-án szétoszlottak.
Az országgyűlés lefolyása és eredményei teljesen kielégíthették a királyt és híveit. A király- és nádorválasztás szerencsés keresztülvitele, úgyszintén a vallásügyi törvényczikk szerkezete a katholikus rendek hatalmát és győzelmét hirdeti. Ezt főleg Pázmánynak lehetett köszönni, ki a vezérszerepet, melyre állása és szellemi fölénye altal hivatva volt, buzgón és tapintatosan töltötte be. Érdemeit nemcsak a császári udvar, a spanyol kormány is elismerte és jutalmazta.
A spanyol királyok, hogy birodalmuknak V. Károly által megalapított hatalmát föntartsák, s politikai czélzataiknak az europai udvaroknál érvényt szerezzenek: tekintélyes államférfiakat, hírneves hadvezéreket, és befolyásos főpapokat jelentékeny évdíjak fizetése által kötelezték le.
Hazánkban III. Fülöp király Forgách Ferencz prímást és testvérét Zsigmond nádort tűntette ki bőkezűségének ily jeleivel. Amaz 3000 spanyol arany (=4500 magyar forint) évdíjt élvezett. Pázmány kezdetben nem gondolt arra, hogy magának ily évdíjt eszközöljön ki. De a Bethlen által előidézett zavarok idejében, mikor érseki jószágai részint elpusztúltak, részint idegen kezekbe jutottak, s előre látta, hogy azok visszanyerése után is több év fog elmúlni, míg gyümölcsözőkké teheti; folyamodott IV. Fülöphöz, hogy az elődje által élvezett évdíjt részére is utalványozza. *
A levél eredetije Spanyolország állami levéltárában, mely Simancasban őriztik.
Most, az 1625-dik évi országgyűlés után, a spanyol király bécsi követe kathatósan ajánlotta uralkodója figyelmébe Pázmányt. « A kegyelem, – úgy mond – melyben őt felséged részesíteni fogja, tiszteletteljes lesz felséged nevére, nyilvánosságra hozván, mint vágyódnak e távol nemzetek felséged kegyei és kitűntetései után; egyúttal a magyar nemzetre is nagy hatást fog gyakorolni, ha felséged kitűnteti és megtiszteli azokat, kik felséged házának jó szolgálatokat tesznek.» *
A november 28-án Sopronyban kelt levél dechifrirozott másolata Simancasban. Ugyanazon napon Don Andres de Cesada y Grades államtitkárnak is ír, kit felkér, hogy PÁZMÁNY ügyét támogassa. Eredetije Simancasban.
IV. Fülöp haladéktalanúl utalványozta Pázmány részére az évdíjt s erről hizelgő sorok kiséretében értesíté őt. «Ossona gróf értesíteni fog, – írja – mennyire örvendettem fenséges unokám Ferdinánd főherczegnek magyar királylyá választatása, s azon tudósítás fölött, hogy e sikert nagy részben neked kell köszönni, bölcseséged- és erélyednek, melylyel ezen ügyben eljártál. Minélfogva, mint illik, nagy hálára érezem magamat irányodban lekötelezve. S meglehetsz győződve, hogy bármiben kedveskedhetem neked, a bizalom, melyet jóakaratomba helyezesz, nem fog megcsalni. És jelenleg, hogyan a gróftól értesűlni fogsz, érdemeid iránti elismerésem jeléűl, az elődöd által élvezett 3000 arany évdíjt adományoztam részedre. »*
Az 1625 január 15-én kelt irata a prímási levéltárban.
