V.
V.
Pázmány római küldetésében kitűzött czélját nem érte el; a franczia befolyást a római curiánál leküzdenie, a svéd királyt diadalútjában, a kath. hatalmak szövetségének létesítésével, föltartóztatnia nem sikerűlt. Mindazáltal kiváló diplomatiai képességeinek nyilatkozatai, erélye és tapintata, úgy császári küldőjének, mint a Habsburg-ház másik ágának, a spanyol udvarnak, részéről a legteljesebb elismerésre és méltánylatra találtak.
Sőt a spanyol államférfiak körében azon gondolat merűlt föl, hogy Pázmánynak, mint a császár rendes követének, Rómába mielőbb vissza kellene térni, mert huzamosabb ott tartózkodásától nagy eredményeket vártak. IV. Fülöp fölkarolta a tervet, és hogy valósítását elősegítse, kész volt Pázmány évdíját 3000 aranyról négy ezerre emelni. Megbízásából, bécsi követe előterjesztést tett a császárnál. De ez nehézségeket támasztott, bizonyára azért, mert legbizalmasabb tanácsosától nem szívesen vált volna meg.
II. Fülöp ellenben ragaszkodott tervéhez, és utasította követét, hogy újabb lépéseket tegyen, és «feszítse meg egész erejét». Az 1633-ik év második felében Onate grófot, mint rendkivüli követét, küldötte Bécsbe. Ez már több évvel azelőtt is képviselte királyát a bécsi udvarnál; akkor baráti viszonyba lépett Pázmánynyal. És képes volt uralkodója szándékának a császárt s a bíbornokot megnyerni.
Pázmány megfeledkezve hanyatló egészségéről, elszánta magát arra, hogy a nehéz állást elfogadja. Lehetséges, hogy a nagyravágyás kísértései is befolytak elhatározására. De bizonyára legfőbb tekintet gyanánt a kath. egyház lebegett szeme előtt, melynek most jelentékenyebb szolgálatokat vélt tehetni Rómában, mint hazájában.
Az egész 1634-ik éven át folytak Bécs és az Escuriál között a tárgyalások, melyekben a pénzügyi kérdésnek nagy szerepe volt, mert Pázmány távozása esetén, az esztergomi érsekségről lemondott volna, és hogy rangjához illőn tölthesse be hivatalát, 24.000 magyar forint évi fizetést kívánt magának biztosíttatni.*
Az ezen tárgyalásokra vonatkozó írományok a spanyol állami levéltárban őriztetnek, melyeket 1868-ban használtam föl.
Ezen tárgyalások nem vezettek eredményre. Hazánkra nézve ezt nagy szerencsének lehetett tekinteni. Mert habár Pázmány életpályája már vége felé közeledett, a hátralevő három esztendő leforgása alatt hozta létre legjelentékenyebb alapítványát: a nagyszombati egyetemet; és elhárítva azon veszélyt, mely Bethlen István 1636-ik évi föllépése által – mint láttuk – Erdélyt fenyegette, politikai szolgálataira a koronát tette föl.
44. ORBÁN PÁPA ÉRME.
)
ESZTERHÁZY MIKLÓS LEVELE PÁZMÁNYHOZ 1630. SEPT. 4.
(A primási levéltárban levő eredetiről.)
