I.
I.
18. NAGY-SZOMBAT 1666-BAN.
Pázmány tevékenysége II. Ferdinánd magyar királylyá választatása érdekében. Az 1618-ik évi pozsonyi országgyűlés. A nádor-választás, király-választás és koronázás. Az 1619-ik évi országgyűlés.
Bethlen Gárbor támadása. Pázmány menekülése Bécsbe. Két röpirata Bethlen ellen. Békealkudozások Bethlennel. A nikolsburgi békekötés.
Bethlen Gárbor támadása. Pázmány menekülése Bécsbe. Két röpirata Bethlen ellen. Békealkudozások Bethlennel. A nikolsburgi békekötés.
MÁSODIK Mátyás királynak nem voltak gyermekei. Mivel pedig 1615 óta folytonosan betegeskedett, a császári család körében az örökösödés ügye ismételve tanácskozások tárgyát képezte. Magyarország királyai, olyankor is, ha figyermekeik voltak, tanácsosnak tartották, az elsőszülött részére trónjuk örökségét biztosítani. Ez a jelen esetben még szükségesebbnek látszott.
Az utód személyének kijelölése nem okozott nehézséget. A király testvérei, Miksa és Albert főherczegek hajlott korban állottak, és szintén gyermektelenek voltak. Ezért nagybátyjoknak; Károly főherczegnek fiát, Ferdinándot tekintették a trón örökösének. Vallásos buzgalmában és jeles tehetségeiben az áldásos uralkodásnak, két figyermekében az ausztriai Habsburg-ház fönnmaradásának biztosítékát látták.
Mátyás fiának fogadta őt és 1617 tavaszán Csehország királyává választatta meg. Ekkor azután a magyar koronát kívánta fejére helyezni. Ezért (1617) deczember 13-ikára Pozsonyba király-választó országgyűlést hívott össze.
A királyi ház hivei mindent megtettek, hogy Ferdinándnak az útat a magyar trónra előkészítsék. Főleg Pázmány fejtett ki nagy tevékenységet; mire azon meggyőződés, hogy az ausztriai ház uralma Magyarország állami létének és jövendő fölvirágzásának egyik föltételét képezi; bizalmas viszonya, melyben Ferdinándhoz állott* és reményei, melyeket trónra jutásához kapcsolt, késztették vala.
Tanúskodik erről Ferdinándnak 1618 január 4-iki levele. Ugyanott. 146.
November havában a megyék az országgyűlési követek megválasztása és utasításaik megállapítása végett gyűléseket tartottak. Pázmány néhány ilyen gyűlésen személyesen megjelent, és hatalmas szavával a rendeket a király szándékainak megnyerni igyekezett.* A székhelyéről távolabb eső megyékhez emlékiratot intézett, melyben a Ferdinánd megválasztását ajánló érveket népszerű nyelven, hatásos módon fejtegette.
PÁZMÁNY később ezen agitatori működéseért megtámadtatván, «Falsć origionis motuum… refutatio» czímű 1620-ik évi röpiratában védelmezi magát a vádak ellen.
Abból indúl ki, hogy a trón betöltése, a király halála után háborút és vérontást szokott előidézni. Tanúságot tesz erről a történelem; jól tudhatják azt mindazok «valakik az Mohács hada után való királyválasztásbúl származott sok vérontást, pusztítást és végre utolsó veszedelmét hazánknak históriájában olvasták… Az mi atyáink, mivelhogy szájokban vala íze az interregnumnak, és az királyválasztásnak egyenetlensége rontotta és vesztette vala hazánkot, azon mesterkettek mindenkor, hogy ez az veszedelemség újabban hazánkra ne következnék». Utal Miksa, Rudolf, m. Mátyás választására. Czáfolja azokat, kik állítják, hogy ezen eljárás a szabad választás jogát csorbítja. «Bizony – úgymond – az mi atyáink és őseink az ő törvényeket és szabadságokat jól tudták, melyekért véreket is készek voltak kiontani; mindazonáltal azt soha meg sem gondolták, hogy szabad választásokkal vagy törvényeikkel ellenkeznék, hogy az királynak éltében successor választatnék. »
Azután áttér a megválasztandó király kellékeire. A legelső az, « hogy magyarországi vérbűl származott legyen; mert noha az mi eleink az szabad választást megtartották, de azért mindenkor azt követték az választásban, hogy meddig az királyi magból valaki találtatott, addig idegent akarattyok szerént nem választottak». A második kellék az, hogy olyan választassék « az ki szomszédságunkban hozzánk közel lakik, és oly értéke legyen, hogy Magyarországot oltalmazhassa az török ellen… és körösztyén fejedelmek atyafiúságával oly erős legyen, hogy segétséget reménylhessen, ha az török reánk rohanna. Annak okáért, valaki Csehországot, Morvával és Sziléziával, és mellette Ausztriát; Stiriával és Karinthiával birni fogja, úgy tetszik, hogy minékünk kintelen ahoz fejünket hajtanunk. » Magyarország « egy felől német provinciákkal határos, másfelől az törökökkel; lehetetlen, hogy Magyarország erejével az két hatalmas fejedelemség között megmaradhasson, hanem avagy az pogány torkában köll esni, avagy az szomszéd keresztyén fejedelem szárnya alatt kell megnyugodni».
Mindezen kellékek, úgymond, megvannak Ferdinánd cseh királyban, ki a szomszéd országokat és tartományokat birni fogja; a leghatalmasabb uralkodókkal rokonságban áll, és m. Ulászló király leányától származván, «genealogiáját szent Istvánra fölviheti » .
Végül meg akarja nyugtatni a protestáns rendeket, kik vallásuk érdekeit a trón-jelölt hitbuzgósága által fenyegetve látták. «Egy akadékot hallok, hogy némelyek forgatnak, tudniillik az filelmet, szabadságunkban és törvényünkben meg ne bolygasson ő felsége. De az hiába való félelem. Először, mert Csehországnak, Morvának, Sziléziának sokképen több szabadsági vagynak az hit dologban, hogy sem Magyarországnak; mindazáltal, minthogy ezek az országok tutták ennek az fejedelemnek kegyelmes tökéletességét és tökéletes igasságát, semmiben efféle félelem miatt meg nem tartózkottak. Másodszor, hiszem az koronázatkor az mi hazánknak és nemzetségünknek törvényire és régi szabadságára azért esküszik meg ő felsége, hogy bátorságosak lehessünk szabadságunkban.»*
PÁZMÁNY emlékirata Millernél, I. 88–95. (Hibásan 1625-re téve.)
19. II. FERDINÁND RÓMAI CSÁSZÁR ÉS MAGYAR KIRÁLY.
Pázmány működése, melyért Ferdinánd meleg szavakban biztosította őt háladatosságáról,* nem maradt eredménytelen; bár azon megyékben, hol a protestánsok képezték a többséget, erős ellenzéki szellem nyilvánúlt.
1617 deczember 7., 1618 január 4. és 23-ikán kelt levele. PÁZMÁNY Levelezése 1. 134,146, 150.
Sokan a királyválasztás elhalasztását kivánták, mert az a trónüresedés idején kedvezőbb alkalmat nyujtott az ország szabadságai biztosítására és a protestáns felekezetek jogainak kiterjesztésére. Mások hajlandók voltak a trón betöltéséről már most intézkedni; de a gyengébb, mérsékeltebb Miksa főherczeg volt jelöltjök.*
Szatmár megyéből 1618 február 20-ikán Dóczi Endréhez küldött tudósítás az Országos levéltárban. És PÁZMÁNY emlékirata.
Mindamellett a német miniszterek nem elégedtek meg azzal, hogy Ferdinánd megválasztását keresztűlvigyék, más czélokat is tűztek ki: az ausztriai ház trónörökösödési jogának elismerését, a nádori méltóság betöltésének mellőzését, a koronának Bécsbe szállítását. Mivel pedig biztosak lehettek a felől, hogy erős ellenállással fognak találkozni, el voltak határozva arra, hogy a megvesztegetés és erőszak eszközeit veszik igénybe; névszerint az ellenzék megfélemlítésére, esetleg elnyomására fegyveres erőt készültek alkalmazni.* Mivel pedig e czélra a spanyol udvartól kért segély késett, az országgyűlés határnapja ismételve elhalasztatott.*
A spanyol udvarral 1617 nyarán folytatott tárgyalásokra vonatkozó irományok a spanyol állami levéltárban.
1618 január 6, majd márczius 4-ik napjára.
Pázmány úgy a halasztást mint a fegyveres erő fölhasználását ellenezte. Azt tanácsolta, hogy az udvar a rendeket ne keserítse el, inkább a királyi kegyelem nyilatkozataival, a bizalmatlanság okainak eltávolításával nyugtassa meg; a királyi méltóság épségbentartása mellett, a rendek kivánatait lehetőleg teljesitse. Biztosította, hogy ily magatartást követve, Ferdinánd megválasztatását könynyen keresztülviheti. És szavának megvolt a kellő nyomatéka. A király, az utolsó perczben a spanyol segítségről és fegyveres erő kifejtéséről lemondott.*
PÁZMÁNYnak ez ügyben bemutatott emlékirata. MILLER. 1. 17–20. És Onate gróf bécsi spanyol követ 1618 ápril 4. és május 16-iki jelentései.
