III.
III.
Rangra és gazdagságra nézve leközelebb állt a nádorhoz HOMONNAI DRUGERTH JÁNOS gróf, az 1620-ban elhúnyt György egyetlen figyermeke, nagyterjedelmű birtokaival vallásos buzgalmának is örököse. A haldokló atya Pázmány és Esterházi gyámságára bízta. Vezetésök alatt már ifjú korában lényeges szolgálatokat tett a kath. ügynek. Tekintélyével és anyagi segélyezésével támogatta a birtokain működő jezsuita atyák térítői munkásságát. A prédikátorokat eltávolította és templomaikat megnyitotta a kath. isteni tiszteletnek. Igy tett 1628-ban Homonnán és Ungváron. Ezen eljárás nagy mértékben fölkeltette a protestánsok haragját. Sérelmeik orvoslását Zemplénmegye közönségénél keresték, és kikérték Bethlen közbenjárását is. Bethlen határozott fölszólalása daczára, a protestantismus Homonnán és vidékén nem éledt többé föl a szenvedett csapások súlya alatt. A következő évben a Jézus-társaság visszafoglalta homonnai zárdáját, honnan Bethlen első támadása távozni kényszeríté; négy atya sietett oda a kath. érdekek fölkarolására. És csakhamar a közel Varanó mezővárosból is kiszoríttattak a luth. prédikátorok; helyüket szent Ferencz szerzetesei foglalták el.
Nagy nyereség volt a kath. ügyre a THURZÓ-család elpártolása a protestantismustól. György és Szaniszló nádorok tanintézeteket alapítottak az ágostai felekezetnek, és nagyszámú lelkészeket tartottak fönn terjedelmes jószágaikon. György gróf egyetlen fia, Imre 1621-ben múlt ki; három év múlva Szaniszló nádor követte a sírba. Ennek özvegye és fiai – Ádám és Mihály grófok – családjuk hagyományaihoz híven, soká veszélyes ellenségei voltak a kath. ügynek, melyet nem egyszer támadtak meg. Így 1628 tavaszán egy luth. prédikátorra, ki a kath. egyházba lépett, e miatt boszúra gerjedve, fegyveres kisérettel törtek, és miután súlyos bántalmakkal halmozták el, kötözve Szeredre vitték superintendensükhöz, majd a semptei kastélyban sötét börtönbe vetették.
Pázmány mihelyt ezen erőszakos tettnek hírét vette, Ádám grófhoz küldé Pozsonymegye alispánját és az érseki uradalmak egyik tiszttartóját, kik a fogoly szabadon bocsátását követelték. A gróf vonakodott e fölhívásnak eleget tenni. És bár néhány nappal utóbb a fogoly elmenekült börtönéből, a prímás nem akarta megengedni, hogy a támadás büntetlenűl maradjon. «Ha a kath. vallás elleni sérelmek – írja a királynak – büntetés nélkül maradnak, ez a protestánsokat még merészebb tettekre buzdítja. Több protestáns prédikátor, kik áttérésről gondolkodnak, feszülten várják ezen ügy kimenetét; attól tartanak, hogy ők is hasonló üldöztetésnek lesznek kitéve. Méltóztassék emiatt felséged, saját tekintélye és a vallásszabadság érdekében, elrendelni, hogy a fenforgó ügy a rendes perfolyamra bocsáttatván, mit a jog és igazság követel, érvényesíttessék.»*
A pozsonyi kamara a királynak 1628 június 30 és november 6-án. PÁZMÁNY a királyhoz 1628 november 4. Az első az országos, az utóbbiak a prímási levéltárban.
Nem kevéssé meglepő, hogy néhány hónappal utóbb Thurzó Ádám gróf, Mihály testvérével és anyjával azon egyház kebelébe lép, melyet imént gyűlölt és üldözött. És újan fölkarolt vallásuk érdekeit ritka buzgalommal teszik magukévá. A galgóczi monostort visszaadták egykori birtokosainak, a szent Ferencz-rend szerzeteseinek. Igéretet tettek, hogy jószágaikról eltávolítják a protestáns prédikátorokat, kiknek száma harminczra rúgott. Igéretek- és fenyegetésekkel igyekeztek rábirni a prédikátorokat, hogy szintén vallást cseréljenek. És magát a superintendenst, Brunszvik Tamást is megnyerték. A többi prédikátorok irányában erőszakhoz nyúltak, elűzték őket és a templomokat visszaadták a kath. isteni tiszteletnek. Azonban sok helyütt hajótörést szenvedtek törekvéseik.* Galgóczon fenyegető állást foglaltak el a protestánsok, és az országos törvényekre hivatkozva, követelték, hogy miután templomaikat elfoglalták, legalább házhelyet engedjenek nekik, hol imaházat építhessenek. A gróf szolgái pedig kijelentették, hogy készebbek őt elhagyni, mint a protestáns isteni tiszteletet nélkülözni.
Ezen adatokat a pozsonyi főesperesség 1634-iki visitátiójának jegyzőkönyvéből vettem.
Pázmány – kihez a gróf fiúi bizalommal fordult tanácsért – kitartásra buzdította. « Édes fiam uram, úgymond, ebben a dologban embernek nem kell magát megcsalni, mert nagy és lélek üdvösségében járó dolog. Azért először fundamentomul azt vetem, a mi tökéletes igazság, hogy kegyelmed az ország törvénye és articulusi szerint nem tartozik a maga jószágában templomot engedni a lutheránusoknak. Mert noha sokszor vitatták azt a más hitű atyafiak, hogy a templomokat a földesurak nekiök engedjék, de soha az ország reá nem ment, hanem a templomoknak jus patronátussága a földesurak kezében és teljes hatalmában maradt. Azért a templomokhoz semmi just és igazságot soha nem adott ez ország subditusoknak…»*
PÁZMÁNY levele a prímási levéltárban.
Gróf PÁLFFY ISTVÁN újvári főkapitánynyal Pázmány baráti viszonyban állott. Leveleiből, melyekben «barátjának és komájának» nevezi, szivélyes hang szól.
Így Pálffy 1631 május végén a Tardoskedről Pozsonyba visszatérő bíbornokot meghívta, hogy útközben kastélyában szálljon meg. Pázmány nem fogadta el e meghívást. «A kegyelmed jóakaratját – írja – igen nagy jóakaratnak jeléül veszem kegyelmedtől. De minthogy magamnak is házam vagyon útban, noha oly rongyos is, mégis oda szállok és alkalmatlanságot nem teszek kegyelmednek. Hogy pedig kegyelmed ebéden kívánja ott a kegyelmed házánál létemet, azt is igen jó szívvel cselekedném; de minthogy minekünk a pap urakkal holnap bőjtünk és egyéb sok occupátióink lesznek, kegyelmedtől bocsánatot kérek, hogy ott nem lehetek. Sőt azon kérem kegyelmedet, hogy kegyelmed is bőjtöljön velünk együtt. »*
1631 május 30. A Pálffi-család pozsonyi levéltárában.
Pázmány Alamizsnás szent János mausoleumja ünnepélyes fölszentelésére is meghívta őt. «Ha kegyelmednek annyi üressége lehetne, hogy jelen volna, igen akarnám. Kérem is kegyelmedet, ha lehet, legyen jelen. Tiszteljük az Istennek kedves szolgáját. Ha pedig kegyelmednek foglalatossági nem engednék ott létét, parancsolja meg kegyelmed a várban, hogy lőjenek, a mikor annak ideje leszen, az öreg lövő szerszámból.»*
1632 január 18. Ugyanott.
Pázmány, néhány héttel halála előtt, meghívást vett Pálffy Istvántól leányának menyegzőjére. «Kegyelmednek megszolgálom – olvassuk a válaszban – hogy a többi jóakarói között én rólam sem feledkezett meg. Kívánom, hogy ez a szent házasság Istennek dicséretére és kegyelmednek örömére legyen. Igazsággal irom kegyelmednek, hogy vigasztalásomra volna, hogy ha jelenlétünkkel a kegyelmed szerelmes leányának tisztességes menyegzői lakodalmának szolgáltatását tisztelnők. De Isten látja, hogy a sok mindennapi nehéz nyavalyák, melyek miatt most is csak Isten tudja hogy vagyok, annyira megtörtek, hogy nem látom annyira való erőmet, hogy oda mehessek, legfőképen az ilyen állapotra teljességgel alkalmatlannak ismerem magamat. Hanem az Úristent kérem, hogy tegye az új házasokat szerencséssé és hogy kegyelmed a többi gyermekeinek is öröme napját vehesse, szívem szerint kívánom. »*
1637 január 17. Ugyanott.
ZRÍNYI GYÖRGY horvátországi bánt Pázmány befolyása nyerte meg a kath. vallásnak, melynek a Muraközben restaurátorává lőn. Terjedelmes birtokairól elűzte a prédikátorokat, és minden eszközt fölhasznált, hogy jobbágyait a protestantismustól elvonja. « Mostan – írja ő maga 1626-ban – a hćretikus prédikátorokat is, többet tíznél kikergettem s Isten kegyelmességéből csak az egy igaz kath. Religió hirdettetik. » Pázmány iránt kiváló tisztelettel viseltetett, és midőn a németországi hadjáratra indúlt, fiait s uradalmait pártfogásába ajánjá. «Az én árva fiaimat Nagyságodnak alázatosan ajánlom, legyen Nagyságod pátrónusok, a mely Nagyságodtól opus misericordić leszen. Mivelhogy tudom azt is, hogy Nagyságod a megromlott Magyarországnak jóakarója, akarám a muraközi dolgot is Nagyságodnak commendálnom, a honnét Magyarországnak, Tót-, Horvátországnak és Stiriának nagy salusa, avagy permansiója dependeál; legyen Nagyságod azon, hogy jó gondviseletről meg ne fogyatkozzék.»* Zrínyi még ugyanazon év végén a prímás pozsonyi palotájában halt meg.
1626 február 21 Bécsből. A prímási levéltárban.
Pázmány atyai buzgalommal karolta föl a hét árvát, kik közöl az idősebbik MIKLÓS gróf a költő és hadvezér babérjait fogja kiküzdeni; az ifjabbik PÉTER, mint összeesküvés vezére, hóhér pallosa alatt fogja végezni életét. II. Ferdinand, a prímás ajánlatára, Domitrovics zágrábi püspököt rendelte gyámjukká, és szintén az ő kérésére, Miklósnak, már tizenkét éves korában, a főlovászmesteri méltóságot adományozta.* Domitrovics halála után (1630) Pázmány maga vette át a gyámságot. Hogy közvetlenűl felügyelhessen a két ifjú nevelésére, Nagyszombatba hozatta őket, és a jezsuiták gymnásiumába adta.
PÁZMÁNY 1628 márczius 11-ikén kéri a királyt, hogy e méltóságot Miklós grófnak adományozza. Az Országos Levéltárban.
Zrinyi Miklós szellemi fejlődésében a tanárok oktatásánál, a nagy főpappal való személyes érintkezés bizonyára még mélyebb nyomokat hagyott. És Pázmány a nagytehetségű fiatal főúrban amint a vallásos és nemzeti érzést ápolta, szintúgy az európai műveltség és az olasz irodalom hatásainak befogadására is megadta az első impulsust az által, hogy egy kiváló műveltségű esztergomi kanonok mentorsága alatt (1636) olaszországi útra küldötte őt. Érdekes, hogy épen ez időtájt utazott Milton, a hírneves angol költő is Olaszországba, s ott kapott kedvet az idyllek írására.
« A mi a hős Zrínyinek Csáktornya; a mi az állam férfiúi vallásos ember és magyar prózaíró Zrínyinek Nagyszombat; az lehetett a költő Zrínyinek Olaszország. Ki tudja megírta volna-e idylljeit és hőskölteményét Tassó hazájának e meglátogatása nélkül?» És az a jeles történetíró, kitől e sorokat kölcsönözzük, Pázmánynak Zrínyi Miklósra gyakorolt befolyásáról szólva, joggal mondhatta, hogy « Pázmánynak csak e tekintetben is sokkal tartozik a magyar irodalom!»*
SALAMON Ferencz. Zrínyi Miklós ifjúsága- Arany János «Koszorú»-jában. 1864-ik évfolyam. 218.)
47. ESTERHÁZI MIKLÓS NÁDOR PECSÉTJE.
ZRINYI MIKLÓS.
(Gróf Apponyi Sándor gyüteményéből.)
