I.
I.
45. FRAKNÓ VÁRA.
Pázmány viszonya Esterházy Miklóssal. Esterházy vallásos buzgósága. A nádor és a prímás között támadott viszály. Eltérő álláspontjuk az erdélyi politika tárgyában. Pázmány viszonya a többi kath. főurakkal. Homonnai János. A Thurzók. Pálffy István. A Zrínyiek. Pázmány befolyása Zrínyi a költőre.
MAGYARORSZÁGI világi főurak soraiból a vallásos buzgalom számosakat avatott Pázmány munkatársaivá. FORGÁCH ZSIGMOND nádor, HOMONNAI GYÖRGY országbiró és PETHE LÁSZLÓ kamaraelnök, kik őt mint jezsuitát, majd mint érseket is, kormánya első éveiben hűségesen támogatták, korán (1622 előtt) költöztek az örökkévalóságba. De helyöket csakhamar méltó utódok foglalták el, kikben a kath. egyház szintén hatalmas támaszokat nyert.
Élükön ESTERHÁZI MIKLÓS nádor áll, kivel Pázmány két évtizeden keresztül benső viszonyban állott, melynek összekötő szálai akkor fonódtak, mikor a lángelméjű fiatal jezsuita könyvei az igénytelen állású ambitiósus köznemest a kath. egyházba vezérlék. Később a közélet legmagasabb állásaiban találkozva, a törekvések azonossága a viszonyt még szorosabbá tette.
Esterházi azon buzgalomért, melyet az országgyűléseken, a királyi tanácsban és a magán-életben, a kath. érdekek előmozdítása körül kifejtett, « a második Pázmány» elnevezést nyerte.* Állandóan udvarában tartott nehány jezsuita atyát, kik hívatva voltak prot. vendégeivel vallási vitákba bocsátkozni, melyekben maga is szivesen részt vett. Többeket nyert meg a kath. egyháznak, közöttök néhány előkelő család sarjait. Midőn 1629 körül a bicsei uradalom birtokába jutott, itt erélyesen hozzá látott az ellen-reformátió keresztűlviteléhez. Elrendelte, hogy a temetőbe csak katholikusokat szabad temetni, és jobbágyai közől csak azoknak engedte meg a házasodást, kik előbb az Ur testét katholikus pap kezeiből veszik. Majd kényszerítette protestáns jobbágyait, hogy vagy egyházukat, vagy az ő birtokait hagyják el. Vallásos bőkezűségét hirdeti a szent Ferencz rend zárdája, melyet Kismartonban alapított s a Nagyszombatban ker. sz. János tiszteletére emelt fényes szent egyház, melynek építési költségei 80 ezer forintot meghaladtak. Testvérei, Dániel és Pál, Kismartonban és Nógrádban telepítették meg a Jézus-társaság atyáit.
Palatium Regni Hung. 112.
De annak daczára, hogy Pázmány és Esterházi ugyanazon úton haladtak, közös czél felé, csakhamar komoly egyenetlenségek támadtak közöttük.
Pázmány, tehetségeinek felsőbbsége és a király korlátlan bizalma által, az ország politikai ügyeiben is, a vezérszerepet magához ragadta. Soká nem akadt a ki azt kérdésessé tegye. Forgách Zsigmond és Thurzó Szaniszló nádorok, duzzogva bár, türték a háttérbe szorítást. Esterházi veszélyesebb versenytárs volt. A hatalom utáni vágygyal olyan képességeket egyesített, melyek annak gyakorlására, szintúgy mint a trón érdekében hozott áldozatai, méltóvá tették. El volt határozva, hogy a nádori méltóság jogait egész terjedelmökben igénybe véve, a politikai ügyék vezetését másnak át nem engedi. Az összeütközés kikerűlhetetlenné vált.
Erre a legelső alkalom 1627 nyarán adatott, mikor a budai basa fenyegető magatartása következtében Esterházi, a király jóváhagyásával, közfölkelést hirdetett. Pázmány megtagadta az engedelmességet; és a törvény betűjére támaszkodva, azt állította, hogy fölkelést hirdetni csak a király van följogosítva. Ezen magatartásában a nádor, személye és méltósága ellen sérelmet, a törvény és az ország biztonsága ellen merényt látván, ünnepélyes óvást emelt. Mire a prímás egyik hiteles hely előtt ellenóvással válaszolt, és a megyékhez intézett körlevelében védelmezte magát. A nádor ezt nem tűrte el hallgatagon; ő is körleveleket küldött szét, melyekben Pázmányt azzal vádolta, hogy « a palatinusnak auctoritását elvenni és hazánkat valami confusióba hozni szándékozik»; egyszersmind a hatóságokat utasította, hogy mindazok irányában, kik a fölkelésben résztvenni vonakodtak, a törvény által megszabott büntetéseket alkalmazzák.
A király ismételve irt mindkettőhöz csillapító és békéltető leveleket; de ezek hatástalanok maradtak, és nem állították helyre a megzavart jó viszonyt. Esterházi nyiltan tudomására hozta a királynak, hogy éreztetni fogja neheztelését Pázmánynyal. « Mivel már ismerem ő kegyelmét – írja felőle a cancellárnak – megkelletik, úgy tetszik, magát mutatnom magának; eddig is semmitől egyébtől nem volt velem való egyenetlensége, hanem hogy felettéb engedtem neki; minthogy nem oroszlán természetű, contemnált érte… Jövendő nagyobb egyességünkért ideig magam jóakaratjának külső megvonásával szelidíteni fogom.»*
Az ezen viszályra vonatkozó iratok ki vannak adva Esterházi Miklós életrajzában. III. 210 és kk. 11.
Pázmány is épen így gondolkodott. «Nem gyűlölködöm ő kegyelmével; – így szól egyik levelében – de azért soha bizony nem szenvedem, hogy szinte mint kocsisát úgy tractáljon. Jobb távol szeretni egymást, mint közel gyűlölnünk ».*
Dallos Miklós győri püspökhöz, 1628 január 14-ikén. A levél a győri káptalan levéltárában.
Alig csendesedett le ez a zivatar, csakhamar követte egy másik.
Pázmány az 1629-ik évi zsinat végzéseit nyomtatásban kiadta, azokhoz függeléket csatolt, az esztergomi érsekek kiváltságairól, melyek értelmében politikai téren is a legelső helyet igényelte részökre, és úgy a királyi cancellárt mint a királyi személynököt az érsek helyettesének tüntette föl.*
Esterházi emlékirata KAZInál. Historia Regni Hungarić. 258–61.
Esterházi a prímás igényeit alaptalanoknak tartotta, és a király elé terjedelmes emlékiratot terjesztett, melyben kimutatni igyekezik, hogy Pázmány a prímási méltóság hatalomkörét, a nádori tiszt rovására túlterjesztvén, az ország törvényeivel összeütközésbe jő, és vitatja, hogy a nádort, mint a királynak távolléte alatt helytartóját, politikai gyülekezetekben az első hely illeti meg, melyet csak akkor enged át a prímásnak, a mikor a király személyesen jelen van, mert ez esetben helytartói tiszte megszűnik.
