III. Tvartko bosnya király.
III. Tvartko bosnya király.
KOTROMANIĆ István bánnak nem maradt fia, a báni méltóság átszármazott öcscsének Ulászlónak fiára, Tvartko* Istvánra, ki helyett, minthogy kiskorú volt, anyja Subić György leánya, Ilona kormányzott. Volt Ilona asszonynak még két fia: Farkas* és Dabisa utóbb bosnya király, de 1395 szeptemberben bekövetkezett halálaig egyúttal somogyi főispán. A jó viszony Lajos király és bánja közt csakhamar meglazúlt. Mi volt e viszály oka, kitetszik Gál főesperes leveléből, melyet püspökének, Kanizsai Istvánnak 1358 körűl írt: «A király és a bosnya bán közt helyre állott a béke és egyetértés – írja a főesperes – akképen, hogy a bán a halmai terűletet, minden hozzá tartozó várral átengedte az ifjabb királyasszonynak. Viszont a király megerősítette a bánt és öcscsét Bosnya és Ozora birtokában azon föltétel mellett, hogy a bán a patarénusokat és eretnekeket országából száműzni, a királynak hűséget tartani, minden hadjáratában, valahányszor fölhívja, szolgálatára lenni, azonfelül vagy ő, vagy öcscse folytonosan a királyi udvarban tartózkodni kötelességének ismerje.*
Tuertco, Tvrtko, Tvrdko.
Wolf, Vuk.
KUKULJEVIĆ, Arkiv za povestnicu jugoslavensku, II, 35: «inter d. regem et banum Boznensen.. facta est concordia et composicio: quod banus totam terram Holmi cum omnibus castris in eadem existentibus, pro iuribus domine regine innioris, eidem resignauit. E converso d. rex banatum Boznensem et Wzure eidem bano et fratri suo confirmauit ita, quod banus omnes paterenos et hereticos de terra sua eiicere teneatur, et quod omnem fidelitatem exhibet d. regi, et in omni expedicione sua fideliter tenebitur seruire, quando per d. regem fuerit requisitus, et ipse vel frater suus continuam in curia regia facient residenciam personalem.» Megerősíti e magán jelentést, hogy Csuzi János bán magát Halma urának (ami egyértelmű a helytartóval) nevezi, valamint hogy Farkas, a bán öcscse, sokáig tartózkodott Lajos király udvarában, mint maga állítja.
Úgy látszik tehát, a bogomilek ismét hatalmasan felütötték fejöket, s az ifú bánt, rájok támaszkodva, elkapta egy kis szédület, melyből azonban Lajos király hamar kiábrándította azzal, hogy közvetlenül befolyt a bosnya ügyekbe, és – mint Magyarországon is szokásban volt – némely hívét kivette a báni hatalom alól;* viszont elhatározta, hogy a pápának 1356 augusztus 11-én tett ígéretéhez képest, a patarénusok túlkapásait megfékezi.
Anjouk. dipl. Eml. II, 388. sz.
1363. évi juniusban tehát két sereget indított Bosnya ellen. Az egyiket rábízta Frankói Miklós, esztergomi érsekre és Kont Miklós nádorra. E sereg Ozorába tört és Srebreniket körűltáborolta, hogy megvegye; a mi azonban nem sikerült. Ezen hadjárat alkalmával történt, hogy az érsek és királyi kanczellár sátrából a királyi, nyilván nemes fémből készült pecsétnyomókat azok, kiknek őrizetére az érsek bízta volt, ellopták, és mint utóbb rájöttek, Beszterczén, valamely ötvösnek eladták. A király, mint a koríró egyenesen megjegyzi, ezzel nem törődött, hanem új pecsétnyomókat készíttetett; azokat ismét az érsekre bízta, hogy vele az elorzott pecsét alatt kiadott okiratokat is újból megerősítse, mint ez számos oklevélen mind e napig előfordúl.*
Chron. Budense, i. h. 324. l.
100. TVARTKO ISTVÁN ÉRME.
101. LAJOS KIRÁLY ELSŐ NAGY PECSÉTJE. Előlap.
Körirata: x LODOVICVS x DEI x GRA(tia) HVNGARIE DALMACIE x CROACIE x RAME x S(er)VIE x GALICIE x LODOMERIE x
A király hadserege – biztosat felőle nem tudunk, de úgy tetszik, – több eredménynyel járt, minthogy nemsokára aztán Celsi Lőrincz velenczei doge szerencséjének tartotta, hogy Tvartkót, Isten kegyelméből egész Bosnya bánját, öcscsét Farkast és anyjokat Ilonát – megkeresésökre mégis – Velencze polgárai közé fölvehette;* ha ugyan ez igyekezet, hogy Velenczében a szükség esetére menedéket kerestek, nem arra mutat, hogy a bosnya báni család nem érezte magát biztosnak hazájában.* Ez utóbbi fölvét nem egészen jogosulatlan, minthogy 1365-ben csakugyan lázadás tört ki Bosnyaországban, Tvartkó anyjostól menekülni kényszerült és Lajos királynál keresni pártfogást, melyet meg is nyert. E lázadás oka egyebek közt az is lehetett, hogy frater Peregrinus, Bosnya tudós és buzgó püspöke, hozzá látott a bogomilek megtérítéséhez.*
Anjouk. dipl. Eml. II. 454 sz. de dato: 1364 szeptember 7.
KLAIĆ e hadjáratot 1360-ra teszi és az 1363. évi hadjáratot nem ismeri. Pedig kétségtelen, I. hogy 1363-ban volt bosnya hadjárat, melynek residenciája 1363 augusztus 27. napjára volt kihirdetve (KNAUZ, Kortan, 260.); 2. hogy Lajos király részt vett e hadjáratban, minthogy 1363 julius 10-én in castro prope Zakul keltez. (M. Tört. Tár, IX, 28.) Szokol alatt valószínűleg a Bihács közelében, de már Bosnyában fekvő mai Szokolácsot kell érteni. Ismerünk azonban még két Szokolt: egyet, mely Trávniktól egyenes vonalban nyugatra fekszik a Pliva mellett; mást, mely a Bosnya és Szerbia közt határt képező Drina közelében, de már Szerbiában fekszik. (NAGY IVÁN, Századok, III, 130.) – Hogy pedig 1360-ban nem volt a mondott hadjárat, kitűnik abból, minthogy Lajos király 1364-ben új pecsétjével, melyet az Ozorában ellopott helyett készíttetett, nemcsak 1360 augusztus 26-án, 1361 deczember 1-én, hanem 1363 május 4-én kelt okiratokat is megerősített. (Hazai Okmt. II, 109–113. V, 139. – FEJÉR, CD. IX/III, 399) Mi kétségtelen jele annak, hogy 1363 május 4-én a régi pecsét még megvolt; tehát a hadjárat előbbre, s így 1360-ra sem tehető.
A küküllei főesperes írja: «Patereni de Bozna… per d. Peregrinum episcopum Boznensem… virum magne deuocionis et sciencie ad fidem, rege promovente, conuertuntur et baptizantur.» (Chron. Budense, i. h. 336. l.)
102. LAJOS KIRÁLY ELSŐ NAGY PECSÉTJE. Hátlap.
Körirata: COMANIE x BVLGARIE x REX x PRINCEPS x SALERNITANVS x ET x HONORIS x MONTIS x S(an)CTI x ANGELI x D(omi)N(u)S x
103. LAJOS KIRÁLY MÁSODIK NAGY PECSÉTJE. Előlap.
Körirata: LODOVICVS x DEI x GRACIA x HVNGARIE x DALMACIE x RAME x SERVIE x GALLICIE x LODOMERIE x COMANIE x BVLG x
A második sorban: ARIEQVE x REX x PRINCEPS x SALLERNITANVS x ET x HONORIS x MONTIS x SANCTI x ANGELI x DOMINVS x
A lázadás kitöréséről és eredményéről a következőkben értesülünk: A velenczei doge azon panaszára, hogy a bosnya hamis pénz miatt sok kárt szenvednek a velenczei kereskedők, azt a választ adta Tvartkó, hogy ezt fájlalja ugyan; de az ő nemesei hűtelenek Isten ellen és ő ellene. Őt és anyját az országból gyalázatosan elkergették és teljesen kivetették. Isten után csakis Lajosnak, a dicső magyar királynak köszöni, hogy valamiképen ismét visszafogadták őket saját országokban, jóllehet nem az egészben. Azért valameddig teljesen meg nem erősödik, nem büntetheti, nem tömlöczöztetheti a bűnösöket.
104. LAJOS KIRÁLY MÁSODIK NAGY PECSÉTJE. Hátlap.
Körirata: S(igillum) x SECVNDVM x LODOVICI x DEI x GRA(tia) x REGIS x HVNGARIE x ET x ALIORVM x REGNORVM x IN x ALIA x PARTE x SIGILLI x EXPRESSORVM x
Tvartkó e levelében Isten és ura, királya, Lajos király kegyelméből nevezi magát bosnya bánnak.*
Anjouk. dipl. Eml. II, 482. szám: «Tuertco Dei gracia et domini nostri Ludovici regis banus Bosnie».
Nem egészen világos, ha valjon ez utóbbi lázadást a bogomilek keltették-e, minthogy a lázadás élén Tvartkó öcscse, Farkas, az ifjabb bán állott, kit bátyjának végre is sikerült az országból kiszorítani. Raguzából, hol Farkas menedéket talált, szintén ki szerette volna üldözni (1367 június 1.); de Raguza szabad város polgárai, urok, a magyar király becsületéhez támasztva hátokat, megtagadták e kívánságot.* Pedig Farkas-István, mint «az ifjabb bosnya bán» magát nevezte, ki hosszú ideig Lajos magyar király udvarában tartózkodott, katholikus volt. Önérzettel teljes levelet írt V. Orbán pápához, melyben magát, ellentétben a legtöbb előbbi bosnya bánnal, nyiltan hű katholikusnak vallja és keserűn panaszkodik bátyjára, az eretnekek pártfogójára, hogy őt örökétől megfosztotta, üldözi.
KLAIĆ, i. m. 194. l.
105. LAJOS KIRÁLY TITKOS PECSÉTJE.
Körirata: S(igillum) x SECR(etum) x LODOVICI x RE(gis) x
V. Orbán pápa; ha csakugyan ekképen volna a dolog, mint az ifjabb bán előadta, Lajos király oltalmába ajánlja őt.* Írt Farkasnak is vígasztaló levelet, melyben kijelenti, hogy ha Rómába, hol a pápa akkor rövid időn tartózkodott, eljő, szívesen látja, valamint, hogy köszöni a lovat, melyet Farkas a pápának küldött. (1369 deczember 14.)*
Hogy Lajos király nem értett egyet Farkassal, se föl nem használta őt eszközűl bátyja megtörésére, mint némelyek vélik, kitetszik abból, mert nem pártolta. Ha Lajos pártolásra méltónak találta volna, nem kellett volna a pápához fordulnia.
THEINER, Monum. Hung. II, 175–6. szám.
Más és alaposabb panasza is volt a pápának a bosnya bán ellen. Tvartkó bosnya bán, a Te alattvalód – írja ő szentsége 1370 ápril 8-án Lajos királynak – és Tvartkó anyja, néhai Pál, dalmát és horvát bán leánya, unokáját (Katalint), a Gergely leányát, nevelés és kiházasítás végett magokhoz vették. Most azonban (Vukašin) a szerb király félhitű fiának kívánják feleségül adni szülei megegyezte nélkül. A pápa ezt megtiltja és utasítja Tvartkót, hogy a leányt vagy szüleinek adja vissza, vagy Lajos magyar király udvarába küldje.*
THEINER, Monum. Hung. II, 190–1. szám. – Anjouk. dipl. Eml. II, 509. sz.
106. SOKOL VÁRA.
E mellett a térítés szakadatlanul folyt. Nem csak Bosnyában, de Szerbországban és Bessarábiában (? in partibus Basarát) nagy volt az aratás, de kevés az arató. A ferencziek bosnya vikáriusának kérésére fölhívja tehát XI. Gergely pápa a szent-ferenczrendi kolostorok főnökeit, különösen Assisiét, minthogy a Portiunculára sok szerzetes összegyűlekezik, engedjenek alkalmas rendtársakat, sőt megtért atyafiakat (fratres conversi, külön osztálya a szerzetes atyafiaknak) mégis hatvannál nem többet a nevezett tartományokba menni. Egyúttal megengedi Lajos magyar király, a «legkeresztényiebb fejedelem» megkeresésére, hogy a nevezett tartományokban * tizenkét zárdát építsenek – senki ellenmondásával nem törődvén.
«In territorio fori de Roinich, spectante ad nobilem virum Nicholaum de Altamanich, sub dominio regis Rascie duo loca, et in contrata de Glas, sub dominio dicti regis Ungarie unum, et alia novem loca in predictis Bosnie, Rascie et Basarat ciuitatibus et partibus quibuscunque.» Látható ebből, mily korlátlan hatalommal rendelkezett itt a magyar király.
E részről tehát nem volt baj; hanem annál nagyobb volt a veszedelem a törökök részéről.
Huszonöt esztendő alatt a törökök nagyszerű átalakítást tettek a Balkán félszigeten. Thrácziában egész otthonosak voltak már; Byzancz aléltan várta halálát; Bolgáriától, Macedoniától, Albániától, a hellén félszigettől nem volt mit tartaniok. Csak még három állam: Szerbia, Bosnya és Zeta volt hátra. Ezek látván a mindinkább tornyosuló veszedelmet, egyesültek a Kulpától a Sarig, az Adriától a Timokig.
107. KÖZÉPKORI BOSNYA KARD.
Szerbia a mariczai ütközet óta nagyot sülyedt. LÁZÁR, az ország uralkodója, nem császár, nem is király, hanem csak fejedelem, knéz czímet viselt. Tőle csaknem függetlenűl uralkodott BRANKOVICS VUK Pristinában. Miközben hatalommá fejlődött TVARTKO, Stracimir bolgár fejedelem veje és a magyar király kegyelméből Bosnya bánja.
Anyai ágról, mint Dragutin szerb király unokája, ő volt az utolsó Nemánya, és a szerb trón örökösének vélte magát. Milesevoban, szent Száva sírjánál, 1376-ban királylyá koronáztatta tehát magát és e czímet vette föl: Szerbia, Bosnya, a tengervidék és a nyugati tartományok királya.
A délszláv történetírók azon állítása, hogy Tvartkó, midőn magát királynak koronáztatta, lerázta egyúttal a magyar király főhatóságát, semmiképen sincs megokolva. Sokkal valószinübb, hogy a bosnya bán hatalmának terjeszkedése a mint kezdettől fogva a magyar király érdekében állott, úgy királylyá való koronázása a magyar király jóváhagyásával és engedelmével történt.
Láttuk, mily közvetlenűl rendelkezett a pápa, Lajos király óhajtásához képest nemcsak Bosnyában, de Szerbiában és Bessarábiában is; látni fogjuk, hogy ugyanekkor a bolgár fejedelem, Tvartkó ipja, a magyar királynak csak helytartója volt.
Hogy Tvartkónak titkos szándéka vala függetlenné tenni magát, azt tagadni azért sem lehet, mert Lajos király halála után ezt megmutatta. De míg Nagy Lajos élt, dupla koronája daczára meglapult a nagyra látó friss király.
Szándéka volt hatalmát a tengerig Ragusa és Cattaro felé kiterjeszteni. De Ragusa 1379 julius 26-án panaszt emelt közös uroknál és – Tvartkó király szó nélkül letett tervéről.
Lajos király mind haláláig főura maradt Bosnyának.
