IV. A görög császár Budán.
IV. A görög császár Budán.
DUSÁN szerb czár és a szent-szék közt megeredt levelezésben érdekes a pont, melyben a travi püspök ugyancsak a czár megbízásából arra kéri a pápát: kegyeskednék ő szentsége a törökök ellen indítandó hadjárat fővezérévé őt, a szerb czárt, kinevezni.* A mondottak után nem valószinűtlen, hogy a szerb a török veszedelmet és készségét a törökök ellen küzdeni, miután a pápák ismételten keresztes háborút hirdettek ellenök, első sorban a pápa jóindulatának megnyerése végett tolta előre. Más részt azonban nem kis gondot okozhattak akkor már a szerbeknek a törökök, kik, míg Dusán nyugaton nyesdeste a görög birodalmat, a keleten ugyanígy mívelkedének, hogy majdan az egész Balkán félszigetet hatalmokba kerítsék.
THEINER, Monum. Hung. II, 20. sz.
A pápa volt az európai fejedelmek közt az első, ki figyelmeztetett a török veszedelemre. 1343 szeptember hó 30-án írta már a magyar nemzetnek: A népek, melyeket köznyelven törököknek neveznek, egybegyűjtvén nemzeti erejöket, sok hadi hajóval Romániára, a keleti császárságra törtek; egyes helyeket és szigeteket elfoglalván, azokat tűzzel-vassal pusztítják, a lakosokat rabszíjra fűzik, eladják és hithagyásra kényszerítik. – Ez okból elrendelte a szent atya, hogy hatalmas hajóraj indúljon a törökök ellen, melynek kiállítását és vezérletét Hugóra, a cyprusi királyra, az ispitályosokra és a velenczei dogera bízta.
Egyúttal keresztes háborút hirdetett Cyprus szigetén, Romániában és Olaszországban, és elrendelte, hogy a keresztes háborút Magyarországon is ki kell hirdetni.* Tudjuk, hogy mind ez igyekezetnek nyaka szakadt.
THEINER, Monum. Hung. II. 985. 986. 1055. sz.
108. I. MURAD SZULTÁN.
A törökök, midőn Európába átjöttek, szervezetökkel és hadi gyakorlottságokkal a Balkán félsziget népeit minden tekintetben meghaladták. A hadviselés volt mesterségök és hadseregök kitünően volt szervezve. Kezdetben az ő hadi erejök is kiválólag lovasságban állott, de már 1330 körűl a gyalogság, a janicsárok képezték annak magvát. Köztudomású, hogy a janicsárok többnyire szüleiktől elragadott, Mohamed vallásában nevelt, keresztény gyermekek valának. E rendes gyalogság által bírták a városokat és várakat bevenni. – Ha valamely tartományt elfoglaltak, annak maradó meghódításán munkálkodtak, a midőn a földek harmadrészét Ázsiából áthozott mozlimekkel telepítették meg, viszont a hadértő és ellenállásra képes keresztény lakosságot Ázsiába szállították.
A török uralom megalapítója Orkhán fia és utódja, I. Murad szultán, szigorú, fáradhatatlan és bőkezű fejedelem volt. Már kormánya második évében elvette a görögöktől Drinápolyt, a keleti birodalom második fővárosát, melynek elfoglalása után Lalasahin török hadvezér és Rumélia első beglerbégje, azonnal Bolgárországra rontott, elfoglalta Eski-Zagorát és Philippopolist, honnét a körűlfekvő bolgár várakat hatalmába kerítette s a keresztény népeket «vojnak» czímen segélycsapataiba sorozta.
109. III. MIHÁLY ÉRME.
Nagy szerencsétlenség volt Bolgárországra az uralkodó ház zilált családi viszonya. Sándor czárnak, mindkét feleségétől, az oláhtól is, a zsidótól volt egy-egy, atyját túlélő fia; az oláhtól: STRACIMIR János; a zsidótól: SISMAN János, kik halálosan gyűlölték egymást, mire atyjok részrehajló kedvezése a zsidóasszony fia iránt, adott nem csekély részben okot. Ez ifjabbat szemelte ki Sándor czár trónja örökösévé, míg Stracimirt Bodony (Bdyn, Widdin) tartományával hitte kielégíthetni.
Midőn Sándor czár meghalt (1365), birodalmát, melynek oly nagy szüksége lett volna az egységre, fölosztva és szétmállva hagyta hátra. Az alsó végét a törökök foglalták el; Trnovoban Sisman székelt, tartománya Oláhországgal feküdt szemben; Stracimir Bodonyban, Bolgárország nyugati részében parancsolt, míg a Pontus-vidéki résznek korlátlan ura Dobrotić volt, kitől a Dobrudsa vette nevét.
A szerbek és bolgárok pártokra oszolva, szétszakadozva, a byzanti udvar régi pártoskodás által tönkre téve, elerőtlenedve lévén, a töröknek nem nehéz föladata volt Attikát elfoglalnia és Konstantinápolyt oly szorultságba hoznia, hogy császárja, V. János, kénytelen volt családja kincsét előbb elzálogosítani, aztán eladni Velenczében. Az ügyefogyott Palaiologos fűhöz-fához kapkodott. Elsőben a pápához folyamodott, visszatérési szándékát jelentvén. VI. Incze pápa János pattii püspököt küldé követűl Konstantinápolyba.
Mit végzett itt e szent életű férfiú, kitűnt V. János császár piros csigavérrel írt, arany pecséttel megerősített leveléből, melylyel ő szentségét biztosítja, hogy követét tisztelettel fogadta és örűlt az általa hozott levélnek.
110. IV. PALAIOLOGUS ÉRME.
Tudja meg ő szentsége, hogy ő, a császár, minden igyekezettel azon van, miszerint a keleti egyház a nyugati egyházzal egyesűljön; esküszik erre, valamint hogy mindazt hiszi, valamit a római egyház, hogy higyjen, eléje szab, és hogy e hitben akar élni, halni, és hogy soha el nem tér ez egyháztól.
Ezt az esküt letette Péter apostoli követ kezébe sok püspök jelenlétében. Most azonban nem teheti, hogy öszszes népe áttérjen, mert nem mindnyájan engedelmeskednek neki.
Hanem ha a pápa a segítséget megküldi, melyért eseng, senki sem fog ellenkezni. «Tudom, ugyanis, végzi a Palaiologos, ha követetek eljő a gályákkal és a kért segélylyel, mindnyájan meghódolnak és híveitek lesznek. Ne vessed meg tehát fiadat, szent atya, hisz az én összes nemzetségem kezdettől fogva akart engedelmeskedni a római egyháznak, valamint hogy nagyatyám holta napjáig engedelmeskedett is».*
MAZZERINO (igazabban: Maiziere Fülöp, a pattii püspök útitársa, aztán életírója) c. v, 28–33. – Palaiologos Mihályt érti a császár, ki követeket küldött a lyoni zsinatra (1274) s annak végzéseit elfogadta. Meghalt 1283-ban, és mert a római egyházba tért vissza, tetemét dísztelenűl elásták.
111. JÁNOS FRANCZIA KIRÁLY ARCZKÉPE.
A pápa a törökök ellen nem bírt kellő súlylyal föllépni. János franczia király, Péter cyprusi király fogadást tőnek ugyan, hogy fölveszik a keresztet és 1363 márczius 1-én megindulnak a törökök ellen. A keresztet csakugyan fölvették a pápa kezéből, ki a franczia királyt kinevezte a keresztes had fővezérének, a périgordi bíborost adta melléje pápai követül és megkérte Lajos magyar királyt, ne akadályozza azokat, kik az ő népéből a hadjáratban részt venni akarnak, de sőt segítségökre legyen.*
THEINER, Monum. Hung. II, 100. 105. 156. sz.
Azonban a vállalat sok akadályba ütközött. Elsőben is meghalt a franczia király és követte őt a halálban a périgordi bíboros. Ez utóbbi helyét ugyan méltán töltötte be Péter pattii püspök, immár konstantinápolyi patriárcha, a keresztes vállalat lelke; de a velenczeiek, kik szintén megígérték, hogy részt vesznek a szent vállalatban, a krétai lázadás miatt fölmentetni kérték magokat. Jó, hogy megadták az ígért hajók felét. Végre a keresztesek, kik a megjelölt kikötőkben annak idején megjelentek, megunva a várakozást, szétoszoltak, minthogy új vezérök, a cyprusi király, az európai udvarokban tisztelegvén, elkésett. Mindössze ötszáz lovasnál és hatszáz gyalogosnál többjök nem maradt. Mit lehetett e maroknyi néppel végezni? De a pápai követ nem esett kétségbe. Hajókra szállíttatta kisded csapatját és átvitorlázott Rhodusra, hol az antiochiai fejedelem és a rhodusi lovagok csatlakozván, a tízezerre fölszaporodott keresztes had elhatározta, hogy az egyiptomi szultánt támadja meg. Ritka szerencsével el is foglalta Alexandriát és – beérvén ennyi dicsőséggel haza vitorlázott. Péter patriarcha, volt pattii püspök, pedig bánatában, hogy minden igyekezete mellett sem foglalhatta vissza a szent sírt, megbetegedett és 1366 január 6-án elhunyt.* Az egyház választottjai közt tiszteli.
BALUZ. I, 372. – Hogy miért nem vett részt Nagy Lajos e hadjáratban, noha azt egykor megígérte volt a patii püspöknek, alább érintjük.
Közben I. Murad áttette székhelyét Ázsiából Europába, Brusszából Drinápolyba. Rövid időn kezére kerítette Thráczia várait és mind inkább szorította Bolgárországot.
Sisman czár meghódolt neki, hűbért fizetett a szultánnak és nővérét háremébe küldötte.*
JIREČEK, I. h. 323. l.
Ha már e tette nem jól jellemzi Sismant, még galádabb, a mit nem sokkal azután elkövetett. Jó maga tehetetlen Palaiologos V. János császár mindenütt segítséget keresett. Járt Velenczében, Budán, eljött Trnovoba is. A nyomorúlt Sisman, Bulgária utolsó czárja, börtönbe vettette a segélyt kérő császárt.
Nagy Lajos király, ki rég forgatta elméjében a hadjáratot a hitetlenek ellen, hisz a pattii püspöknek is megígérte, s az 1358. évi békekötésbe is bevette: annál inkább elérkezettnek látta az időt, hogy fogadalmát betöltse, minthogy ez által Bolgárországot, «mely születési jogánál őt megillette»,* Magyarországhoz szorosabban csatolni, népét a nyugati kereszténység és míveltség számára megnyerni reméllette.
Hazai Okmt. I, 160. l.
Kitetszik ez V. Orbán pápa eme magasztaló hymnusából inkább, mint leveléből, melyet Lajos királyhoz intézett: «Oh legbuzgóbb fejedelem, Isten szent egyházának legszeretettebb fia, ki az ájtatosság hevétől izzón, szánakozol szenvedő anyádon, és a mennyei királynak engedelmeskedvén, hadat járni óhajtasz, hogy az ő jegyesét a gonoszok támadása ellen megvédjed. Te vagy valóban a háladatosság fia, ki Isten adta hatalmadat alázatos szívvel megismervén, azt Isten kedve szerint majd az egyház gonosz fiai és ellenségei, majd a félhitűek és eretnekségben tévelygők, majd a pogányok és hitetlenek ellen igyekszel fordítani. Te vagy valóban a legkeresztényiebb király és fejedelem, ki nem vétkes gyönyörökben hivalkodol, hanem buzgón mívelkedel üdvözítőd neveért, földi birodalmadat e dícséretes áron az égivel óhajtván megcserélni». (1364 február 25.)*
THEINER, Monum. Hung. II, 107. sz
Nagy Lajos király a nála levő konstantinápolyi császárnak is megígérte segítségét, ha ez viszont az egységre visszatér. A császár e föltételre rá állott és együtt követséget küldöttek a szent-székhez; a császár Maginkaires György konstantinápolyi lovagot, a király Frater István nyitrai püspököt, kérvén a pápa hozzájárulását.
De a szent-szék, melynek jószívűségét az eretnekek és félhitűek annyiszor rászedték, igen huzakodva felelt a görög-magyar szövetségnek, válasza is igen lanyha volt. A pápa, jóllehet helyesli, hogy a magyar király a byzantiak védelmére vállalkozott azon czélból, hogy őket az egységre visszavezesse; a gondos és megfontolt eljárást ajánlja mégis, nehogy kárba veszszen, a mi haszonra volt megindítva. Ugyanis, – mint ezt régi iratok tanusítják, – a byzantiak az egyházzal folytatott hasonló alkudozásokkor, mindig ravaszúl és fondorkodva jártak el, az egyházat rendesen rászedték, kijátszották. A multról annál nagyobb valószínűséggel lehet következtetni a jövőre, minthogy a byzantiak nem meggyőződésből és tiszta szándékkal, hanem kényszerűségből, hogy a magyar király segítségét megnyerjék, fogadták a megtérést. Ezért ovatosan kell velök elbánni, és mivel az ügy hamarosan nem intézhető el, egy évet kell várni, mintegy időt engedvén az ígéret beváltására. Lajos király tehát ne indúljon személyesen a törökök ellen; az esetben is, ha a görög császár és fiai tényleg megtértek, csak fegyveres népét küldje segítségökre. Ő maga, ki jótevés nélkül meg nem lehet, időközben másféle jó tetteket míveljen. (1366 junius.)*
THEINER, Monum. Hung. II, 139. sz.
