XXV. MÁRIA HAZAFIAS KEGYELETE. | Magyar Történeti Életrajzok

XXV.
MÁRIA HAZAFIAS KEGYELETE.

MÁRIA KIRÁLYNÉ escoriali sírját a kegyelet szentélyéül kell tekinteniök a németalföldieknek, kiknek érdekében e nő életének javarészén, egy negyedszázadon át nemes önfeláldozással, önemésztő gondokkal és önmaga iránt aló kíméletlenséggel fáradozott. De kegyelettel kell adóznunk nekünk magyaroknak is az ő emlékének, nemcsak azért, mert a sors őt hazánk trónjára ültette, hanem azért is, mert a nemzetet ért legnagyobb szerencsétlenségben, egy oly időben, mikor nálunk minden züllésnek indult, a pártoskodás és hazafiatlanság a haza további fennmaradását végveszedelemmel fenyegette, politikai pártot szervezni képes volt, mely, ha nehezen is, de ténleg mégis a haza megmentését eszközölte. De kegyelettel kell adóznunk emlékének kivált azért is, mert ő még azután is, hogy elvált tőlünk, nem szűnt meg érdeklődni országunk s nemzetünk iránt. Egyrészt mint magyarországi nagy uradalmaknak, terjedelmes özvegyi javaknak őt holtaiglan megillető haszonélvezője, másrészt mint hazánknak egykori királynője, melynek czímét mindvégiglen összes czimei élén viselte, összeköttetésben maradt velünk s országunkkal. Más országok s népek sorsát intézve, nem szünt meg magát a magyarországi események és viszonyok dolgában folyton informáltatni. «A magyar ügyek – mondja egyik jelesünk – az özvegy magyar királyné udvarában éppen a legélénkebb érdeklődés tárgyát képezték.»* Élénk levelezésben állott a magyar királylyal Ferdinánddal, kitől sok értesítést kapott hazai politikai és hadi eseményekről* s hogy mennyire bízott benne Ferdinánd, már csak azon egy tényből is kiviláglik, hogy ő neki 1552 január 2-ikán bevallotta, miszerint Frater Györg megöletése az ő tudtával történt.* Mária mindvégiglen Ferdinánd jóakaró tanácsadója s kormányzati törekvéseinek irányítója maradt. Hogy mily nagy hasznát vette Ferdinánd nővérének s hogy mennyire szorult annak tanácsára, mutatja az, hogy ő 1536 augusztus 3-ikán Innsbruckból hozzá Németalföldre írott levelében panaszkodik, hogy tőle oly ritkán kap leveleket, melyekre pedig szüksége van, hogy jól igazgathassa az ügyeket.* Levelezett egyes magyar főurakkal és mágnásasszonyokkal, így gróf Batthyány Ferenczczel, a volt horvátországi bánnal, utóbb I. Ferdinánd király legmeghittebb tanácsosával s annak nejével, Batthyány Katalinnal. Őket egyenest felszólította tudósítások küldésére.* És kapta is tőlük a gazdasági dolgokon kívül a politikai és hadi események hireit.* Mindazokat Mária, mint az ő nemes érdeklődését kielégítőket mindannyiszor hálás köszönettel vette.* Sűrűn levelezett Thurzó Elekkel, a kincstartóval, a későbbi helytartóval, míglen őt ebben öregbedő betegsége meg nem akadályozta.* Levelezett továbbá Pempflinger Sebestyénnel,* Thurzó Ferencz nyitrai és Szalaházy Tamás egri püspökkel,* kiket szintén egyenest felszólított hazai hírek közlésére.* Levelezett továbbá Scepper Kornél császári követtel,* valamint a magyar kamara grófjaival, bányai és uradalmi tisztjeivel, Eyczing Ulrikkal, magyarországi özvegyi birtokainak főgondviselőjével,* Schradt Kristóffal, egyik meghitt emberével,* Werner Györgygyel, egyik legbuzgóbb s legfáradozóbb magyarországi ügynökével s kamarai tanácsosával, kit a neki tett fontos szolgálataiért különös dicséretben részesített.* Oláh Miklóssal, ki által ő azon idő alatt, hogy oldalán mint titkár állott, fenntartotta magyarországi híveivel az összeköttetést* s kivel ő azután is, hogy tőle megvált, élénk levelezésben állott, mint olyannal, ki legmeghittebb s legbuzgóbb magyarországi ügynöke volt, kivel igen meg volt elégedve* s kit, mondhatni barátságával ajándékozott meg.* E híveinek és megbízott alantasainak leveles iratai dúsgazdaggá teszik a királyné brüsszeli levéltára kincses polczait és szekrényeit. Magyarországi ügynökei általán a hazai események mindmegannyi megbízott híradói voltak. Őket is egyenest felszólította hírek és tudósítások beküldésére.* Mindig örömmel fogadta ezek híradásait.* S ha olyan híreket kapott, melyek Ferdinándról kedvezőket, Magyarország nyugalmáról és békességéről előnyösöket jelentettek, mindig mintegy feléledt tőlük.* Nem egyszer maga elé idézte magyarországi tisztviselőit,* kiktől ilyenkor bővebb és körülményesebb informatiókat kaphatott. Ezért nem is lehet meglepő, hogy mindig tájékozott volt, nem egyszer a legapróbb részletekig a hazai eseményekről, Ferdinándnak a Szapolyaival folytatott béketárgyalásairól, a töröknek hadi mozgalmairól, Frater György politikai szerepléséről és a hazai gazdasági viszonyok állásáról. Szivesen, mindig készségesen fogadta a hozzá Magyarországból jötteket, érdeklődéssel hallgatva meg azok ujdonságolásait.* Viszont a maga embereit is sűrűn küldötte hozzánk rendeletének, meghagyásainak megbizatásaival.* Országgyűlési tárgyalásainkat soha meg nem szünő éber figyelemmel kísérte s az újraalkotott törvénykönyveink kivonatait vagy másolatait megküldette magának.* Oldalán magyar embert tartott hivatalában, mi a magyarság megbecsülését és megbízhatóságát jelenti oly időben, mikor az államférfiak szavahihetősége és megbízhatósága oly szomorú példákat szolgáltattak. Magyar titkárjához való ragaszkodása oly nagy volt, hogy az, mikor tőle megválni s Magyarországba való visszatérését tervezgette, gondosan óvakodott, nehogy a királyné azt idő előtt megtudja. Nyilvánvaló volt, hogy a kedvencz emberétől való megválás nagyon felizgatta volna.* Mi Oláh Miklós királynői titkárságának a királyné személyes viszonyaira vonatkozó számos nagyérdekű s nem egy fontos állampolitikai tudósítást köszönhetünk.* Mária nem egyszer pénzével, kölcsöneivel* vagy közvetítésével is segítségünkre volt,* a mi annál becsülendőbb érdeme volt, mert németalföldi kormányzásában a pénzszerzés nem éppen utolsó gondját tette neki. Mindig kész volt kéréseinket, mennyire tehette, teljesíteni.* Mikor tudtára esett, hogy Szoliman megindult Bécs ostromára, az általa nagy buzgósággal gyüjtött segédsereg számára az ég áldását megnyerendő, mindenütt az országban közájtatosságokat tartatott.* S hogy mennyire bizalomgerjesztő volt kéréseket teljesítő készsége, azok az adatok is mutatják, melyek szerint Oláh Miklós meg merte őt hívni primicziájára,* Szalaházy Tamás egri püspök pedig két ruhára való lila és fekete kelme küldésére.*

Ipolyi: Oláh Miklós levelezése. (Codex epistolaris.) Előszó III. l.

Így értesíti Ferdinánd 1532 június 22-ikén Regensburgból Máriát ennek felkérésére, azon sereg számáról, melyet Ferdinánd és V. Károly a közelgő török ellen összegyűjtöttek. (Másolat a brüsszeli kir. ltban. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 168.) Ugyanő értesíti 1541 április 22-ikén a királynét arról, hogy a törökök Pestről visszahuzódtak, hogy Ferdinánd seregei Buda ellen készülnek stb. (Ferdinánd sajátkezű levele Máriához a brüsszeli kir. ltárban. Közölve u. o. II, 37.) Ugyanő Regensburgból 1541 június 30-ikán Buda ostromáról, melyet megvenni is remél. (Sajátkezű levele. Közli Hatvani: Brüss. Okmtár II, 39–40.) Ugyanő Prágából 1543 július 24-ikéről, hogy Siklós elveszte után egyéb helyek is veszélyben forognak, különösen félti Székesfehérvárt s panaszkodik Martinuzzi ellen, ki előbb titkosan tett fondorlatait most egészen nyiltan kezdi folytatni. (Ered. közli Brüss. Okmt. II, 92–93.) Ugyanő Passauból 1552 június 26-ikán szintén magyar ügyekről, Achmet basának a Dunán való átkeléséről s szándékáról Temesvárt ostromolni. (U. o. II, 333.)

Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 315–14.

A sajátkezű, franczia ered. levél brüsszeli áll. ltárban van. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 351.

Quoniam a Mate vra jniunctum habeo, vt ea quae hic in Hungaria fiunt vel accidunt semper suo ordine Mati vrae perscribere non pretermitterem, volui igitur obmittere… Igy ír Batthyány Ferencz Mária királynénak Ujvárról 1552 április 18-ikán. (Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 331.) Ugyanő írja egy másik, Máriához 1552 deczember 14-ikén intézett levelében: Ceterum vbi Matas Vra mandat mihi, vt noua si qua hic deinceps quoque euenerint Mati Vrae sedulo vescribam. (Hatvaninál: Brüss. Okmt. II, 309.)

Igy tudósítja a királynét az imént említett levelekben Becse, Becskerek, Lippa török által történt megvételéről, Temesvár sikertelen ostromáról, Lippának a mieink által való visszavételéről. (U. o. II, 309–11.) Majd1552 szeptember 2-ikán Temesvár elestéről, Losonczy hősi haláláról. Veszprém elfoglaltatásáról, Teuffel fővezér megveretéséről és elfogatásáról stb. Brüsseli Okmtár II, 351–54.)

Egyik 1551 november 23-ikán írott levelében köszöni Batthyány Ferencznek azt a hozzá Bécsből 1551 augusztus 29-ikén és november 1-sején intézett levelét, ex quibus praesentem Regni Hungariae Statum cognouimus, qui vt in dies in melius verget, ex animo optamus … tibique propter scriptas nouitates … clementer gratias agrimus. Patentes ut quidquid in posterum noui amplius euenerit, id nobis omni tempore sedulo prescribas et significes. (Brüsseli Okmtár II, 298.)

Oláh Miklós egyik 1534. évi, Thurzó Elekhez irott levelében mondja: Quod regina rarius scribat, quam solita fuit, infirmitati magis tribuendum est, quam alteri rei, quae fecit iam a multo tempore, ut non modo non scriberet et rebus aliquibus aut priuatis aut publicis se immisceret, sed etiam ne domo egrederetur, verum speramus eam vernis amenisque his temporibus aduenientibus conualituram, tunc ad te scribet. (Levelezése 463. l.) Oláh egy másik levelében, 1534 július 27-ikén írja Thurzó Eleknek: Litteras suae maiestatis mitto ad te cum praesentibus. (U. o. 516. l.)

Regina quoque ad te saepius scripsit, írja Oláh 1534 márczius 4-ikén Pempflinger Sebestyénnek, et pariter ego in rebus meis multocies, ac litteras ad manus consiliariorum reginae misimus, sed ut video, non fuerunt ad te missae. (Levelezése 466. l.)

Ez kitetszik ennek 1531 május 2-ikán Oláh Miklóshoz intézett leveléből: Noua, mondja ebben, quae in praesentia apud nos sint, ad Serenissimam dominam reginam perscripsimus. Hogy a királynét annak vára, Munkács felől tudósította, ugyanezen oklevélből kitetszik. (Levelezése 128. l.) Egy másik 1531 szeptember 29-ikén Oláh Miklóshoz írott levele szerint: Novi siquid apud nos est, ex litteris ad Serenissimam Dominam reginam datis D. V. intelliget. (Levelezése 153. l.) Tamás püspöknek egy másik 1532 április 5-ikén Pozsonyból Oláhhoz intézett levelében szintén olvassuk: Maiestati reginali scripsi prolixius de rebus omnibus, quae vel in mentem vel in buccam venerunt. (U. o. 211. l.) Oláh Miklósnak egy 1535 márczius 10-ikén Szalaházyhoz intézett levelében olvassuk: Serenissima mea regina non quod immemor tui fuerit non scripsit a multis temporibus ad te, sed quod male valuit, et multis caesaris occupata negotiis, nunc tamen scripsit, quatenus ocium habere potuit. (Levelezése 548. l.)

De rebus Hungariae et Joannis tractatibus nihil huc certi scribitur, írja Oláh Szalaházy püspöknek. Regina cupida esset ea intellegiere, quae certa istic aguntur. (1535 márczius 10-ike. Brüsszel. (Levelezése 548. l.)

L. Scepper Kornélnak 1533 január 1-sején innsbruckból Máriához intézett, a brüsszeli kir. ltárban levő s Hatvani által kiadott levelét. (Brüsseli Okmtár I, 191.) Scepper egyik 1533 február 8-ikán Linzből Oláh Miklóshoz intézett levelében mondja: Quod sacra reginalis maiestas per te informata est de me, id ipsum et ex ipsius maiestatis litteris intelligo. (Oláh Levelezése 279. l.) Oláh Miklósnak egy 1533 márczius 15-ikén kelt brüsszeli levelében olvassuk: Reginae responsum ad te cum presentibus mitto. (Levelezése 320. l.) Scepper Kornél egy 1533 április 12-ikén Máriához intézett levele Oláhnál. (Levelezése 350. l.) Sceppernek 1535 február 8-ikán Linzből Máriához irott levelében mondja: Litteras sacrae nostrae Reginalis Maiestatis decima quarta Januarii datas, qua decuit veneratione accepi die februarii sexta. (Levelezése 345. l.)

Egyik levele: Geben in vnnserm Schloss Theernhaudt dess Zwelfften Tag Juny Ao im 50ten. Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 219–22.

Schradt Kristóf híreket közöl a lippai táborból 1551 november 18-ikán a királynénak Lippa ostromáról. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 307.) Ugyanő értesíti a királynét Pozsonyból 1552 márczius 3-ikán Szegednek Bakits Péter által történt elfoglalásáról. (Brüsseli Okmtár II, 327.) Ugyanő közöl Bécsből 1553 január 17-ikén különböző ujságokat a királyi családról s az országról s arról is, hogy a lengyel király János vajda fiát az ország birtokába segíteni akarja. (Brüsseli Okmtár II, 365.)

Turnhout 1550 június 20. Közölve Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 225–26.

Kitetszik ez Thurzó Eleknek Prágából 1531 június 23-ikán Oláhhoz írt leveléből. Quamvis non ignoremus, írja ehhez, D. V. non praetermisisse ad alios scribere; forsan non fuisset alienum, si etiam ad nos aliquid rerum nouarum scripsisset. (Oláh Levelezése 135. l.)

redditae sunt mihi litterae Matis vrae, írja 1552 január 6-ikán a veszprémi püspök Máriának, in quibus Serenitas vra scribit meam in suis negocijs sollicitudinem et diligentiam sibi gratam fuisse. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 314–15.)

Báro Burgio János Antal Londonban, 1531 november 8-ikán keltezett s Oláh Miklóshoz intézett levelében üdvözli ezt, non solum quod audiam te in obsequiis serenissimae reginae nostrae constantissime perstitisse, sed etiam quod amicitia sic arctissime amplexaris, quod haud scio si ex gente nostra de uno vel altero ita excepto, vere mihi liceat praedicare. (Oláh Leveleése 165. l.)

Schradt Kristóf írja 1553 június 17-ikén Bécsből: Eiver kun. Mt. Hoffmaister Herr Wolff Haller, hat mir von E. K. Mt wegen beuolhen, oft zu schreiben vnnd anzeigung zu thain, wie es an der Rum. Kun. Mt Hoffstat, vnd was ich in Vngarn vernimb. (Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 365.)

Ac illa quoque, írja 1533 márczius 7-ikén Oláh Sceppernek, quae ad me scripsisti in his partibus, quae visae uerunt oportune maiestati suae communicaui, quae omnia audiuit iucundo ammo. (Levelezése 308. l.)

mirum in modum fuit recreata, nihil magis desiderans, quam fratris commodum, regni Hungariae quietem ac firmam pacem. (Oláh 1533 május 1-én Scepperhez irott levele. Levelezése 355–56. ll.) A tőle, illetve házától való elpártolás miatt való neheztelését is enyhítette a magyar haza ügyének jobbrafordulása. Mikor Brodarics ajánltatja magát Oláh által a királynénak, ez jobb hírek érkezésekor kevésbbé neheztelt. Quae tametsi ingrato animo ferat tuam a nobis profectionem, írja Oláh 1536 márczius 30-ikán Brodaricsnak, tamen animi eius alienati mitigatio hinc ex maiori parte fieri poterit, si viderit res Hungaricas, quibus ipsa mirum in modum fauet, rectificari et tuam curam eo tendere, uti id fieri possit, non tantum pro suae maiestatis commodo, cui nihil, quod ad principum foeminam pertineat, hic derst, quantum pro nominis Hungarici decore et illius, ac suae quoque, ut dicit, patriae salute. (Levelezése 572. l.)

Hogy Gerendi püspök nála járt, kitetszik a pozsonyvárosi 1540–41. évi számadókönyvek e tételéből: It Eodem (wochen Viti) kaufft allerlai visch die man dem bischoff Gerendy verert als er aus dem Niderland von kň: Mt khomen pr. I. t v ß VI d.

Egy 1550 június 20-ikán Turnhoutban keltezett levelében mondja: Als vnns ieczund vnnsere Rathe vnnd Gesandten so wir ain Zeitlanng in Hungern zu verrichtung etlicher vnnser geschafft verordnet gehabt. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 225.)

A pozsonyi városi 1542–43. évi számadókönyvekben olvassuk: it. die wochen Laurenti Chamerer kaufft allerlai guet visch die man konigin Maria rätt verert pr. I. t iij ß VII d. – Werner Györgynek meghagyta, hogy a huszti, máramarosi és munkácsi tisztviselők kötelezvényeit a bányavárosok haszonbérletét illető augsburgi szerződés szerint azon tisztviselőktől valahára kieszközölni igyekezzék. Turnhout 1550 június 20. (Brüsseli Okmtár II, 225–26.) – Továbbá Schradt Kristófnak, hogy a bányavárosokban künnlevő adósságokat mennél előbb beszedni igyekezzék. Turnhout 1550 június 20. (Brüsseli Okmtár II, 226.) – Az udvari kamara tanácsosainak, hogy, miután Ferdinánd király a bányavárosokban reformokat tenni szándékozik, a szükséges felvilágosítások kiszolgáltatása végett megbízta Scharberger Orbán udvari titkárt. Turnhout 1550 július 21. (Hatvani: Bürsseli Okmtár II, 227–28.) – Ugyanez ügyben a Körmöcz és Selmecz város bírájának és tanácsának. Turnhout 1550 július 21. (U. o. 228. l.) – Ugyanerről tudósítja a királyné Ferdinánd király megbizottait is. Turnhout 1550 július 21-ikén. (U. o. 228.) – Ugyane tárgyban külön is ír Krabath (Horvát) Györgynek, a királyi biztosok egyikének, jóvoltába ajánlva Scharbergert. Turnhout 1550 július 22. (U. o. 228. l.) – És meghagyja Kremer Farkasnak, hogy a kezelése alatt lévő pénzből Scharberger Orbánnak, MOgba küldött, egész távolléte alatt, az általa teendő rendkívüli költségek megtérítésén felül, visszatértéig, havonként 36 rajnai forintot fizessen. Turnhout 1550 július 22-ikén. (Brüsseli Okmtár II, 228.)

Schradt Kristóf értesíti Máriát Pozsonyból 1552 márczius 3-ikán az 1552. évi pozsonyi országgyűlésről. (Brüsseli Okmtár II, 327.) 1552 április 18-ikán Batthyány Ferencz elküldi Ujvárról Mária királynénak a mult pozsonyi országgyűlés végzéseit. Misi Mati vrae pariam articulorum Posonij in dieta proxima praeterita proditorum, melyekből ő megtudhatja, mit határoztak akkor. Elég súlyos tehet vettünk magunkra, – mondja – ha ugyan elbírjuk. De minthogy a török zsarnokságot tovább nem bírjuk, ettől a bajtól szabadulni akarunk, eltökélvék az ellent megtámadni. (Brüsseli Okmtár II, 331.)

Oláh felkéri 1533 május 1-sején irott levelében Sceppert, hogy ne szóljon az ő, Oláh, szándékba vett elhatározásáról: Nollem enim ante tempus reginam intelligere, me ab ea parare abitionem. (Levelezése 357. l.)

Megbecsülhetetlennek titkárának, Oláh Miklósnak levelei.

1537-ben 600 forintot adott Mária segélyül a Szapolyai ellen való hadra. (Oesterr. Gedenkbuch von 1537. I. Epist. Oberleitnernél: Archiv f. Kunde österr Geschichtsquellen XXII, 66.) Az 1542–1546. évi háború folytatására ugyanő 108.645 forintot és 106.105 aranyat kölcsönzött. (Oesterr. Gedenkbuch 1544. 18. October. Oberleitnernél: Archiv f. Kunde österr. Geschichtsquellen XXII, 80.)

Ferdinánd 1542 február 16-ikán Speierből felkéri Máriát, hogy mivel neki a török ellen tervezett és személyesen vezérlendő hadjáratára elegendő lova nincsen s pénzen sem képes azt szerezni, legyen a királyné neki segedelmére, felszólítván némely fejedelmeket vagy más főembereket, hogy neki lovakat küldjenek. (Hatani: Brüsseli Okmtár II, 47–48.)

1529 május 23-ikán támogatja Ferdinándnál a sopronyiak kérelmét. (Datum in castro nostro Znoymensi XXIII. Maii, anno d. 1529. Papir-másolata a sopronyi városi ltárban. Kiadta Pollák: A zsidók tört. Sopronban 339. l. és Friss Ármin: Magyar zsidó Okltár I, 411.) 1533-ban október 30-ikán értesíti a pozsonyiakat, hogy kérésüket ajánlatával támogatja Ferdinándnál (Bruxelle, tricesima Octobris, anno d. 1533. Papir eredetije a pozsonyi városi ltárban. Kiadta Friss Ármin i. h. I. 426–27.) s ebbeli készségét 1533 október 30-ikán be is bizonyítja. (Brüsszel. Eredetije Nagyszombat város ltárában. Kiadva Frissnél i. h. 427–28.)

Botka: Magy. Sion II, 108.

Quae supplico Mati Vrae, velit illas (primicias) sua praesentia aut per hominem suum ornare. (Oláh Miklós Prágában 1552 január 6-ikán kelt levele. Kiadta a Brüsseli Okmtár II, 315.)

A püspök egyik Bécsből 1533 május 19-ikén Oláhnak küldött levelében írja: Nisi nimium esset, supplicarem Maiestati reginali, ut eius libertate habere possem violaceum ac nigrum pannum ad vestimenta duo; hic enim pannus, qui quidem alicuius esset pretii, hoc tempore non inuenitur; et alioqui gloriam doni reginalis pluris, quam ipsas vestes facerem. Tu videris, an tacienda eius rei sit mentio: nollem notari impudentiae. (Oláh Levelezése 368. l.)

Nem kevésbbé rokonszenvessé tette magát a magyarságnál azzal, hogy gazdasági szükségleteit hazánkból szerezte be. Magyar borokkal, kivált szerémségivel, sümegivel és kismartonival látta el pinczéjét,* nyers és aszalt gyümölcscsemegével éléskamráját,* magyar vagy a török által Magyarországba jutott keleti nemesvérű lovakkal istállóját,* nyitravidéki magas röptű sólymokkal udvari falkászatát.* Viszont egyetmást, miben mi szükölködtünk, ő is küldött Németalföldről, így gyümölcsoltványokat s egyebeket.* Még nemzeti öltözködési szokásunkhoz is ragaszkodott. Az ő érmein és festett képein vagy szoborművein, kevésnek kivételével őt, a nemzeti viseletben látjuk feltüntetve. Egy-két érmén, így a Leone Leoni nagy bronzemlékérmén, továbbá két, a mohácsi csata emlékére vert érmen és egy Máriát Lajossal egy lapon feltüntető 15–20 évszámmal jelölt érmen, valamint egy a bécsi császári éremtárban, tiroli Ferdinánd főherczeg arczképgyűjteményének egyik és a berlini muzeumban levő szines fametszetű arczképén van feltüntetve az olasz renaissance-costumeben, mindegyik érmén és festményén abban a ruhaviseletben, mely közönségesen német renaissancenak mondunk, t. i. fején bonnettel, a nyakon körülcsavart, s aztán stólamódra hosszant lelógó végekkel. Kérdés azonban, hogy az öltözködési mód csakugyan német renaissancebeli vagy magyar ruhaviselet-e? Magyar nők középkori arczképein tényleg szemlélhetjük ezt a divatot, elég említenünk itt Izabella királyné és a későbbi Lórántfy Zsuzsánna* arczképét,* s minthogy Mária királynéról tudjuk, hogy sok rokonszenvvel viseltetett népünk iránt még azután is, hogy tőlünk megválva Németalföldön tartózkodott, nem valószínűtlen, hogy ő a magyar divathoz ragaszkodott. És ebben megerősít egy egykori feljegyzés is, még pedig egy oly művészé, ki okvetlenül irányadó és döntő. Értjük Leone Leoni mestert, kinek Mária királynét feltüntető állószobra Madridban az El Prado-muzeumban őriztetik. E szobrot illetőleg a nevezett mester fiának, Pompejo Leoni leltárában, melyet 1582 márczius 12-ikén készített madridi műhelyéről abból az alkalomból, hogy atyjához Leone Leonihez Milanóba utazott, a következőket találjuk: «Item egy bronzszobor Mária királyné ő felségét ábrázolja, életnagyságú, özvegyi ruhában, magyar módra öltözve. Sértetlen és jól kezelve.»* Ez a leltári bejegyzés tehát minden kétségen felül állónak magyar özvegyi viseletnek mondja azt, melyet borismerő íróink német renaissancebelinek tartanak. Egészen az a viselet, melyet Máriának ugyancsak a madridi El Prado-muzeumban levő márvány mellszobrán látunk, bár a szobortalapzaton a renaissance-kor kétségtelen alakjai és díszítményei jelentkeznek.* De mindezeknél sokkalta megbecsülendőbb az, hogy nekünk szívét, igaz, hű szeretetét ajándékozta. Nem egyszer vágyódott vissza, lelki üdülésre Magyarországba.* Lelke, gondolata Magyarországban időzött* s végül is nem habozott nyiltna kijelenteni: «hogy valamennyi ország közt, melyekben megfordult, Magyarország az, melyben legszivesebben tartózkodnék». Ez nyilván nem azt jelenti,* hogy «hazánk nem szerette».*

Mikor Oláh Miklós 1532 július 26-ikán a Freiburgban tartózkodó rotterdami Erasmust a hazatérésre rábirni igyekszik, egyebeken kívül jó magyar borral is biztatja s csalogatja. Habebis etiam (a burgundi boron kívül) aliquando Hungaricum non peius, neque insuauius Burgundiaco. Quod ex Hungaria reginae huc naui allatum est, etsi pax in mea Hungaria secuta fuerit, afferetur annuatim. (Oláh Levelezése 228. l.) Egy későbbi levelében ezt az érvet újból használja: Ut ex meis prioribus intellexisse potuisti, hic et Burgundiacum et Hungaricum ex penu reginae habere potuisses, quo aetatem tuam foueres. (U. o. 276. l.) Magának a királynak 1551 július 25-ikén kelt leveléből kitetszik, hogy meghagyja a hallersteni Haller Farkas, tanácsosának és udvarmesterének, miszerint küldessen Kramer Farkas által jó magyar borokat az ő udvara számára, damit Du fur vnns guet Simicher (sümegi) vagy szerémi ? vnnd annder hungrisch wein einkhaufen vnnd herab verordnen soltest. Ist derhalben hiemit vnnser gnadiges begern an dich, beuelhend, demnach zuuerhoffen, das durch die Gnad des almechtigen dieses iar das weingewechs, wie es sich dan biszheer erczaigt, wolgeroten werde, Du wollest bestes Vleiss daran sein, nadhfrag vnnd Zeitliche verordnung thuen, damit von Simmicher vnnd andern hungrischen Wein, der besten so die zubekhomen, fur vnns bestelt, erkhauft vnnd an vnnsern Hoff gebracht worden. (Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 297.) Ugyanő 1551 július 25-ikén, tehát az előbbivel egyidejűleg Eyczing Ulriknak is ír, hogy miután ő (a királyné) megbízta Kremer Farkast jó sümegi és más magyar borok számára való bevásárlásával s udarába küldésével, Eyczing is tegye meg erre nézve a szükséges lépéseket Kremer Farkasnál. (U. o.) 1551 október 4-ikén köszöni Batthyány Ferencznek, amiért számára lovakat és szerémi borokat szerezni igyekszik. (Úgy látszik a levél nem expediáltatott, mert oldalt a szélén e szavak olvashatók: ist nit geferttigt vnnd hernach geendert worden. U. o. 298.) 1551 október 6-ikán azt írja Szalonakból (Schleuningből) gr. Batthyány Ferencz neje Katalin Máriának, «hogy jó bort küldjek Felségednek, különösen ügyekezzem sümegi (Sumicher wein) bort szerezni… Habár ez idén symicher borral nem szolgálhatunk is, mindazáltal jó bort akarok küldeni Felségednek». (Ered. német levél a brüsszeli ltárban. Közli egész terjedelmében Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 299. Hű magyar fordításban közli ugyanő: Pár szó özvegy Mária királyné összeköttetéseiről Magyarországról. Kisebb Tört. Munkái II, 428–31. 1551. november 23-ikán írja Mária Batthyány Ferencznek, studium et diligentiam tuam in perquirendi bonis equis et vinis Sirmiensibus praeterae quoque te nobis duo uasa uini et uascula aliquot fructuum Hungaricorum in praesens mittere, ex dictis literis tuis intelleximus. (U. o. II, 298.) Egy 1551. évi november 1-én kelt útlevélmásolatban megkeresi Mária királyné a németországi fejedelmeket s azok tisztviselőit, kivált harminczadosait, hogy a jelen útlevél birtokosa vagy előmutatója által a királyné számára szállítandó 16 hordó magyar bort vámmentesen átbocsássák. (U. o.) Egy 1552 január 18-án Gentből keltezett levelében Mária írja Oláh Miklós egri püspöknek s kir. cancellárnak: Wein herab in diese Niederlanndt gebracht. (Hatvani U. o. II, 316.) 1552 április 18-ikán Battyhány Ferencz értesíti Újvárból Máriát, hogy nem feledkezett meg a szerémi borról, az azon vidéken időző Báthori Andrással is beszélt ez ügyben, de szerinte a szerémi borok, mióta a török van itt, már nem oly jók mint régebben s kivitelük is tiltva van. Brüsseli Okmtár II, 332.) Ugyanő az írja 1552 deczember 14-ikén Bécsből Máriának Quod ad vina Sirmiensia attinet, azok megrendeléseiben ugyan szorgos volt, de nem kaphatott minden utánjárás daczára, e bor kivivőit a törökök megölik. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 309.) Mária ismert borszállítói gr. Batthyány Ferenczen kívül Lander Péter s Kramer Farkas voltak.

«Az uram körtvét és almát is küld az itteni kertből» írja Batthyány Katalin grófnő 1551 október 22-ikén Németujvárról Mária királynénak. (Német eredetije a brüsszeli ltárban. Magyar fordíásban közli Horváth Mihály: Pár szó özv. Mária királyné összeköttetéseiről czímű czikkében. Kisebb tört. Munkái II, 432.) Máriának egy 1551 november 23-iki leveléből tudjuk, hogy Batthyány Ferencz igért uascula aliquot fructuum Hungaricorum in praesens mittere. (Brüsseli Okmtár II, 298.) 1552 deczember 14-ikén azt írja Batthyány Ferencz Bécsből Mária királynénak: Fructus illi, quos Mati Vrae misi, maturescent adhuc ad Quadragesimam, eruntque valde bonj, praesertim pira. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 310.)

L. a fentebb közlöttekből az 5-ik sz. jegyzetet. Batthyány Katalin grófnő azt írja 1551 október 6-ikán Schleuningből Mária királynénak: »Ügyekezni fogok lovakat keresni Felséged számára, de úgy látom, hogy azok már nem oly jók, mint husz vagy hatvan év előtt voltanak. Kérem Felségedet, tudassa velem, melyik volt azon négy közől, melyeket Felségednek adtam, a legalkalmasabb, hogy tudjam, minőket vegyek ezentúl… Nekem a lóvételre nem adatott pénz; de azért ha valahol találok Felséged számára valót, azt mégis megveszem, mert az én és uramnak java s vagyona Felségedé s mind a kettőnknek nagy örömére van Felségednek szolgálnunk. És kérem Felségedet, írja meg, hány jó lóra van szüksége s miként tetszettek azok, melyeket Felségednek adtam.» (Horváth M.: Kisebb tört. munk. II, 428–43. és eredeti németben Hatvaninál: Brüseli Okmtár II, 300.) Máriának egy 1551 október 4-iki és egy 1551 november 23-iki levelében köszöni Batthyány Ferencznek studium et diligentiam tuam in perquirendis bonis equis. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 298.) Batthyány Ferencznek egy Bécsből 1552 deczember 14-ikén Máriához intézett leveléből kitetszik, hogy a gróf ezután is fáradozott ez ügyben, csakhogy mint mondja a jó lovak száma igen kevés. (Hatani: Brüsseli Okmtár II, 310.)

1550 június 14-ikén írja turnhouti kastélyából Eyczinger Ulriknak: Welchermassen wir dir hiebeuor von Brussel aus von wegen etlicher Blawfues vogl vnns dieselbigen in Hungern, sonnderlich in dem Bisthumb Neutra zubstellen vnnd herab in diese Niederlanndt zuuerordnen geschriben, wierdest one Zweifl aus demselbigen vnnsern schreiben verrer inhalts verstannden haben, Dieweil wir aber vnnczheer auf angerurt vorig vnnser schreiben von dir khain anndtwurtt emphangen, Ist derhalben nochmals, vnnser beuelch vnnd mainung, Du wellest moglichen Vleisz furkheren, das wir solche Blawfues bekhomen, vnnd sonnst hierinnen handeln, inmassen wir dir zuor zuthuen auferlegt haben. (Másolat a brüsszeli kir. levéltárban. Közli Hatvani: Brüss. Okmtár II, 224.) Ugyanez ügyben írt egyidejűleg magának a nyitrai püspöknek is. Quandoquidem praeteritis annis ad oblectamenti et recreationis nostrae usum iin episcopatu vestro Nitriensi pro beneuola eiusdem subiectione accipitres nonnullos pro nobis capi et conquiri benigne permiseritis ac concesseritis, nosque eorundem nunc iterum indigeamus, scripsimus eapropter Magnifico fideli nobis dilecto Vlrico libero Baroni ab Eyczing, Consiliario nostro, vt is sedulo demandet ac effectum redat, quo praedictae Aues quae ceteris sint praestantiores, suoque volatu aërem altius petent, diligenter in dicto Vestro Episcopatu capiantur et conquirantur, ab eodemque nobis deinceps in regiones hasce transmittantur. Kéri a püspököt, legyen Eyczingi Ulrik iránt jóakaratú. Si quoque, teszi aztán hozzá, praeter haec Auium uterum aliquas in Aërem altius uolitantes ipsi in promptu habetis, quae iam cicures et Aucopy sunt edoctae, similiter rogamus vt earundem nobis duas, per dictum Consiliarium nostrum mittendas curetis. (Másolat a brüsszeli kir. ltárban. Közli Hatvani: Brüsszeli Okmtár II, 224–25.)

«Az oltványokból, melyeket Eyczing úr Felségedtől hozott, írja neki Német-Ujvárról 1551 október 21-ikén Batthyány Katalin grófnő, néhány jól megérkezett.» (Horváth M.: Kisebb tört. munkái II, 432.)

Eredetije a Tört. Képcsarnokban az Akadémiában. Közli Veress Endre Izabella királyné életrajzában a M. Tört. Életrajzokban. Budapest, 1901.

Eredetije a Tört. Képcsarnokban az Akadémiában. Közli Szilágyi Sándor Rákóczy Zsigmond életrajzában a M. Tört. Életrajzokban. Budapest, 1886. 174. l.

L. Luboczki Zs. czikkét az Arch. Ért. Uj foly. VII, 145–46.

U. o. VII, 147.

Oláh Miklós 1533 május 1-sején felkéri Sceppert, hogy valamiképen ne árulja el idő előtt, hogy ő – Oláh – Magyarországba vissza akar térni, nam nec regem, nec reginam vellem aliquid tale de me ante tempus suspicari, praesertim cum sciam reginam non valde abhorrere ab Hungaria, cuius est nunc quoque cupidissima ad breue tempus solatii gratia adhuc reisenda. (Levelezése 357. l.)

Egy későbbi, 1534 július 27-iki levelében írja ő Thurzó Eleknek: Serenissima regina mea iam ex Dei gratia optime valet; et si futura est spes in Hungaria, non abiecit animum redeundi, et rebus isthic suis aliquandiu prouidendi. (U. o. 516. l.)

Animus eius in Hungaria est, mondja Oláh Miklós Tamás egri püspökhöz, a magyar cancellárhoz 1533 május 2-ikán irott levelében. (Levelezése 361. l.)

Botka: Magy. Sion II, 24.

Nagyon méltányos volna, ha Akadémiánk vagy kormányunk Mária turnhouti szép arczképét, melyet a háborus zavarok miatt ez életrajz részére nem lehetett megszerezni, később a Magyar Történeti Képcsarnok számára lemásolhatná.