BEVEZETÉS.
BEVEZETÉS.
2. MÁRIA KIRÁLYNÉ ÉRME. RICHTER AURÉL RAJZA.*
Richter Aurél festőművész tervezte és rajzolta. Az éremkép aláírásának olvasását l. a 84. lapon a «C) Mária reliefarczképei» feliratú jegyzetben 3. szám a.
HABSBURGI Mária, II. Lajos magyar király neje, csak rövid ideig ült, igen fiatal korában s a legválságosabb időben, hazánk trónján s azért itt távolról sem fejthette ki azt az eredményes kormányzati és kulturális munkát, melyet tőlünk a mohácsi vész után nem nagy időre elszakadva, a külföldön egy negyed évszázadon át, nagy elismeréssel és dicsőséggel végzett. Mégis hazai működése is mint országos pártalakítóé és a Habsburgok magyarországi trónjának megalapítójáé jellemzetes s nagyban magára vonja a történetíró figyelmét és érdeklődését. Csupán hazai működésének feltüntetése mindazonáltal csak hiányosan jellemezné az ő nőegyéni és kormányzati tulajdonságait. A hazai tórnra ült fiatal királyné s a nagy császár szolgálatában állott, korban gyarapodott s gazdag tapasztalatok által tökélyesbült özvegy egy szerves egészszé csak úgy válik, ha tevékenységét nyilvános szereplését és privát kedvteléseit életpályájának nemcsak kezdetén, hanem annak befejezésében is, tehát elejétől fogva végiglen, feltüntetjük. Eddig életiratát csak úgy szerkesztették, hogy magyar íróink Máriának csupán a mohácsi vész után következő évig való szakaszát, a külföldi irók pedig csakis az 1530-tól haláláig terjedő másik szakaszát írták meg, ezek is, azok is feltűnő fogyatkozással. Ezt a szakadozottságot és fogyatékosságot a jelen mű úgy törekszik pótolni, hogy Mária két életszakaszát, magyar királynői és németalföldi helytartói szereplését nemcsak összekapcsolja s lehetőleg egy összefoglaló szerves egészszé teszi, hanem okiratokon és művészettörténeti adatokon alapuló bő életrajzi közlésekkel is kiegészíti. Igy psychologiailag érthetőbbé lesz Mária egyénisége s jellemének fejlődése, mérlegelhetőbbé történeti jelentősége.
Feltűnő, hogy a németalföldi írók történeti műveiben Mária egyénisége és szereplése csak nagyon mellékesen érintetik. Conscience H. Belgium történetében* alig említi Máriát és ahol említi, úgy teszi azt, mintha Mária egy gyenge, ellenségétől reszkető, félénk nő lett volna, ki abban a gloriában, mely testvérét, V. Károly személyét és szereplését körülözönli, egészen eltűnik, holott kétségtelen, hogy e nő, egyéni ambicziójánál, férfias erélyénél és nagyokosságú tapintatánál fogva inkább is V. Károly dicsőségének ha nem is éppen okozójául, de kétségtelenül hathatós előmozdítójául tekinthető.* Ha az események elbeszélésében már tárgyilagosabb és tartalmasabb az, a mit Block P. I. Németalföld történetében az ő hazai eseményeivel kapcsolatosan elmond Máriáról,* mégis egyéni és korrajzi magaslatra e mű sem emelkedik.
Geschichte von Belgien. Aus dem flämischen von O. L. B. Wolff. Leipzig 1847.
«Es ist wahr, dass ein grosser Theil seiner (Karls V.) Popularität bei Zeitgenossen und Nachkommenschaft in den Niederlanden der trefflicher Regierungskunst seiner beiden Statthalterinnen zuzuschreiben ist, seiner Schwester Königin Marie von Ungarn besonders, der würdigen Nachfolgerin ihrer Tante Margareta.» (Blok: Gesch. d. Niederlande. II. 393.)
Geschichte der Niederlande. Von P. J. Blok. Im Auftrage des Verfassers verdeutscht durch Pastor O. G. Houtrour zu Neermoor. Gotha. 1905.
Máriát a világgal életrajzilag megismertetni, a külföldiek közül Juste T. tette az első kisérletet.* Hogy csak kisérletet tett, azt az ő műve maga hirdeti, mint melyben Mária magyarországi szerepléséről alig is van szó. De németalföldi működéséről is csak annyit mond, hogy vele túl ne lépje a gyorsan olvasni szeretők türelmét. Műve távolról sem elégítheti ki az alaposság és okadatoltság után vágyakodó művelt olvasó igényeit, inkább élénken érezteti vele, hogy hogyan kellene a rendkívüli nő életrajzát megirni. Juste művét inkább is csak izleltetőül tekinthetjük s nekünk magyaroknak az annál kevésbbé kielégítő, mivel magyar fordítása is meglehetősen gyarló.*
Les Pays-Bas sous Charles-Quint. Vie de Marie de Hongrie. Uj kiadás. Bruxelles 1861.
Juste: Mária magyar királyné. Fordította Szász Károly. Pest 1869.
Német részről Sacher-Masoch tett kisérletet Mária életét megírni.* Nem tagadjuk, hogy sok érdekes és új adatot beszél el az általa dicsőített fejdelmi nő életéből, de minthogy adatait igazoló eredeti okiratokat nem közöl, de sőt azokra nem is utal, ezek annál kevésbbé számíthatnak feltétlen hitelre. Előadása művét amúgy is inkább szépirodalmi műnek minősíti. Szereti a paradoxont, ellenszenv vezeti a magyarok, rokonszenv a Habsburgok iránt oly mértékben, hogy ez által állításainak súlya tetemesen könnyül a komoly megítélés mérlegén. Egy előkelő magyar író nem éppen túlozva Sacher-Masoch művét pamfletnek nevezi.* De még inkább mondható ez a német szerző egy másik hasontárgyú művéről, mely második kiadásban 1870-ben jelent meg Jenában 3 kötetben.* E művet, igaz, nem tudományos művül, hanem «történeti regényül» írta szerzője, de még mint ilyen sem jöhetne a Mária-biografiák közt tekintetbe. Eltekintve azoktól a lélektani absurdumoktól, melyekkel e műben lépten-nyomon találkozunk, Mária s a vele érintkezésben állott személyek oly kedvezőtlen, hamis világításban állítvák az olvasó szemei elé, hogy az csak torzképet láthat. Kritika helyett csupán a szabadjára eresztett fantázia rajzolja meg a képeket, melyek mindegyike a részrehajló, felületes, lelkiismeretlen szerzőre vall. E művel szemben elmondhatni azt, a mit Jókai mond: «Az életírás a historikus feladata, nem a költőé.»*
Dr. Leopold Ritter von Sacher-Masoch: Ungarns Untergang und Maria von Oesterreich. Zum Theil nach Urkunden des k. k. Staatsarchivs zu Wien. Leipzig 1862.
Salamon Ferencz: Budapesti Szemle, 1862. XVI, 231.
Der letzte König der Magyaren. Historischer Roman von Leopold Sacher-Masoch. Zweite Ausgabe. Jena 1870. I–III. Bd.
Politikai Divatok. Bpest 1907. Ötödik kiad. I, 5.
Magyar részről már többen igyekeztek Mária életrajzához adatokat, történeti anyagot és részben annak kritikai feldolgozását szolgáltatni. Ki kell itt mindenek előtt történetírásunk nagy mesterét, Horváth Mihályt emelnünk, mint ki a szabadságharczra következett szomorú absolutidőszakban Svájczban és Németalföldön tartózkodván, az ottan levő levéltárakban található gazdag anyagot részben összegyűjtötte s nyers alakban közzétette. Éppen megbecsülhetetlenek történetünk szempontjából azok az okriatok, melyeket a «Brüsseli magyar okmánytár» czímén a M. Tud. Akadémia kiadásában még az 1857–1859. években közrebocsátott.* Adatait azonban Horváth Mihály nem dolgozta fel s a mit egy másik kis dolgozatában közzétett, abban csak pár szót mond azon összeköttetésről, melyet Mária egyes személyekkel, kik iránt, Budán lakván, nagyobb bizodalommal s kegyelemmel viseltetett, azután is, a távol Németalföldről állandóan fenntartott. Ezen levelekből is csak egy párt kivánt közleni. «Nem szándékunk, mondja, ezen összeköttetésekről egész terjedelmében szólani; még azon viszonyokat sem akarjuk említeni, melyek özvegyi javainak, a bányavárosok, a zólyomi, diósgyőri, huszti, munkácsi stb. uradalmak birtokánál fogva közte és az ország között holtáiglan fenmaradtak.»* Sok nemes igyekezettel törekedett Akadémiánk egy régi jeles tagja, Botka Tivadar* és még fokozottabb buzgósággal egy másik jeles és szerencsés, mondhatni gondviselésszerű írónk, Fraknói Vilmos írt Máriáról. De sem Botka, sem Fraknói, bár ez utóbbi kiadványai a Mária királynéra és korára vonatkozó iratok egész sorozatának megjelentetésével dicsekedhetnek,* nem tartalmaznak összefoglaló, áttekinthető szerves történeti életrajzot. Botka a királynénak csupán gyanúba vett hitvallási meggyőződését kívánta tisztázni, míg Fraknói tágasabb kritikában nemcsak a királynénak a reformáczióval szemben elfoglalt állásáról, hanem a királynő és férje udvaráról, anyagi viszonyairól s egyes udvari személyzetéről is tett közzé nagybecsű kutatásokat. Tulajdonképeni életiratot azonban ő sem írt, a királynénak németalföldi tartózkodásáról és tevékenységéről egyáltalán mit sem közölt. S ezért azt reméltem, hogy törekvésem némi jóakaratú méltánylást érdemel úgy a külföldi, mint a hazai írók szemében, mint ki egy összefoglaló, Mária életműködésének összességét feltüntetni akaró, könyv- és levéltári anyagon, művészettörténeti kutatásokon és személyes helyszíni tapasztalatokon nyugvó műnek megírására vállalkoztam.
Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi levéltárból. Összeszedte és lemásolta Hatvani Mihály. I–IV. köt. Pest 1857–1859.
Pár szó özvegy Mária királyné összeköttetéseiről Magyarországgal. Eredetileg megjelent a «Történelmi Zsebkönyv»-ben, onnan újból nyomatott «Horváth Mihály kisebb történelmi munkái» II-ik köt. Pest 1868. 425–433. ll.
Mária magyar királyné győzelme a vallási gyanusításokon. Közzétéve Knauz Nándor Magyar Sion-jában, II. 19–32. és 97–111. ll.
Henckel János, Mária királyné udvari papja. Pest, 1872. (Értek. a tört. tud. köréből, II. k. 4. p.) – II. Lajos és udvara, 1876. (Budapesti Szemle, X. köt. Olcsó könyvtár, Bpest, 1878. 47. p.) – II. Lajos számadási könyve, 1525. (Tört. Tár. XXII. kk. és kül. lenyomatban is.) – Mária magyar királyné állása a reformatio irányában. (Megjel. az Uj Magyar Sion, IX. köt.)
Elengedhetetlennek tartottam ugyanis művem szerkesztésében nemcsak a kútfőkből meríteni, hanem a helyi személyes tapasztalatokból is okulni. E végett felkerestem 1912 nyarán Lüttich, Brabant, Antwerpen, Kelet- és Nyugat-Flandria és Hennegau tartományok városaiban: Lüttich, Tirlemont, Löwen (Louvain), Mecheln (Malines), Antwerpen (Anvers), Turnhout, Gent (Gand), Brüge (Bruges), Brüssel (Bruxelles), Mons (Bergen), Binche (Bingen), Mariemont városaiban illetve helységeiben, ezek könyvtáraiban, muzeumaiban, templomaiban, kolostoraiban, városházaiban s egyéb köz- és magánhelyiségeiben Mária királynénk emlékeit, érmeit, arczképeit, könyveit s az általa létesített építészeti és művészeti alkotások maradványait s ha be is kell vallanom, hogy ép azokban a városokban, melyekben legtöbbet véltem találhatni, legkevesebb Mária-vonatkozású anyagra tehettem szert, mégis egészben örvendetes eredményt mutathat fel ötheti belgiumi tanulmányutam, mert sok érdekes anyaggal s tapasztalattal gyarapította ismereteimet.*
Elszámoltam az út eredméyneiről külön iratban: Egy magyar királynő emlékeinek nyomai a külföldön. Közzétéve Angyal Dávid Történelmi Szemle-jében. Budapest, 1914.
Belgiumot elhagyva folytattam tanulmányaimat az útközi nagy kulturmetropolisokban: Párisban, Münchenben és Bécsben. Párisban a Cabinet de France-ban levő hires Mária-fémer minden tanulságát még nem vonta le a külföldi és hazai műtörténetirás. E fémer tüzetes tanulmányozása igen fontos műtörténeti felvilágosítást adhat Mária és korának műtörténeti viszonyairól. München képtárai és éremmuzeuma nagyon becsesen egészítik ki a Mária-biografia anyagát. Bécs pedig valamennyi gyüjtemény legkiválóbbikának bizonyul. Az Albertina ugyan a Dürer-rajzon kívül más Mária-vonatkozású műtárgyat nem foglal magában, de annál többet a Császári hitbizományi könyvtár, melyben nem kevesebb mint 13 Mária-arczrajz, továbbá a Császári éremtár és a Császári műtörténeti muzeum, melyekben igen becses festészeti és éremmetszésű műtárgy található Mária királyné életének és korának történetéhez.
A gyüjtött adatokat és a helyszíni tapasztalatokat felhasználva írtam meg Mária királyné és korának eme történetét. Vajha sikerült volna azt csak megközelítőleg is hűen és tanulságosan megírnom. Minden e műben mutatkozó fogyatékosságot mentsen a kegyes olvasó birálatában szándékom nemessége és lelkesedésem tisztasága.
3. MÁRIA KIRÁLYNÉ ÉRME.*
A bécsi cs. éremtárban. Az érem aláírásának olvasását l. 84. l. jegyz. C) 4. sz. a.
