IX.
IX.
Hanem a barát ezentúl annál erélyesebben sürgette Ferdinándnál Erdély átvételét, mivel a török hódítástól féltette. Az új évben (1551 január végén) gyűlésbe hívta az erdélyi és magyarországi nemeseket Váradra, aztán Diószegen tárgyal a római király biztosaival. De a királyné most már nem hajlandó kimenni az országból, s nemességével külön tanácskozik Fejérvártt, majd Enyeden, állást foglalva a baráttal szemben, bár az váltig tagadta, hogy a némettel alkudoznék. Mikor aztán értesült, hogy az ország átvételére kirendelt biztosok már közelednek, bezárkózott fejérvári, illetőleg szász-sebesi várába, hol (Gyulafejérvár eleste után) az alkudozások is megkezdődtek. Ezeket Nádasdy Tamás és Castaldo Baptista János vezette, György barát irányította. S miután a királyfinak és anyjának kárpótlásúl az oppelni, herczegséget, évi jövedelmet s a királyné hitbéreért 100,000 forintot biztosított, Izabella Gyulafejérvárra jőve sírva aláírta a nevezetes egyezséglevelet, melyben országáról és koronájáról lemond.
MIUTÁN a királyné asszony «engedelmese» lőn a kincstartónak abban, «hogy el nem szakadna az keresztyén fejedelemtűl», somlyai Báthory Andrást a fejérvári udvarból Salm Miklóshoz küldték, hogy megbizonyosodjék «ha királtúl mindenre volna teljes tanusága» a tárgyalásokra. De a gróf váratlanul meghalt, mielőtt hozzájuthatott volna. Ekkor Izabella meg a barát rávette, hogy menjen egyenesen Károly császárhoz és Ferdinándhoz.* Hanem erre nehezen szánta el magát, mivel sejtette, hogy hiába fog járni és fáradni. «Örülünk vala rajta – írja Nádasdy Tamásnak – hogy királyné asszony, Petrowith és kincstartó megegyenesedínek, de az mint esmerem, csak szín alatt cselekedett királyné asszony kincstartóval.»* És igaza volt, mert Izabella egyáltalán nem gondolt országa átadására. Rég vala, mikor ezt őszintén óhajtotta s megtette volna, de azóta kiábrándult Ferdinándból és minél inkább sürgette ügyét a barát, annál görcsösebben ragaszkodott a hatalomhoz. Kezdte érezni, hogy felcseperedett fia iránt kötelességei vannak, a mikre a temesi bán is mindegyre emlékeztette. Hogy is törődött volna a lemondás gondolatával, mikor éppen 1551 újév napjára ért udvarába a portai csausz a szultán üzenetével, hogy a «Dunának felét és Tiszának felét esmét újonnan fiának adta», de mielőbb koronázzák meg, hogy lássa belőle a nagyúr, hívek-e iránta az erdélyiek. Hogy mi lesz ennek következménye, könnyen elképzelhető, és általános volt a meggyőződés, hogy «ha ez egy barát idejében reá nem gondol ő Felségé[re,] soha azután övé nem leszen ez ország».*
Somlyai Báthory András Nádasdy Tamáshoz Somlyóról, 1551 január 14-ikén; eredetije az orsz. levéltárban, id. h.
Ugyanő Váradról, 1551 január 27-ikén; Majláth, Oklevelek Maylád István életéhez, 40. l.
Somlyai Báthory András id. január 14-iki levelében, továbbá Sbardellati Ágoston váczi püspök és Teuffel Erazmus jelentése Báthorból, még 1551 január 7-ikén Ferdinándhoz; a bécsi állami levéltárban.
Hát ő bizony gondolt is, jobban, mint valaha. Január végére gyűlésbe hívta Váradra az erdélyi és magyarországi nemeseket, erélyesen intvén őket, hogy szakítsanak a törökkel és mentsék meg a hazát. S mivel, meggyőződése szerint, már «sem ő, sem királné asszony nem elég az oltalmazásra», keressenek olyan fejedelmet, a ki az országot megvédheti, «mert ha mindnyájan Petrowittal törökké akarnak lenni is, ő egyedül soha törökkel nem akarna tartani, hanem mint keresztyén emberhez illik, ahhoz akarja magát tartani».* A gyűlés szétoszlásakor pedig átment Balassa Menyhárt, somlyai Báthory András, Boynichich (Horvát) György és mások társaságában a közeli Diószegre (Forgách Zsigmond birtokára), hogy Ferdinánd biztosaival: Sbardellati Ágoston váczi püspökkel, Teuffel Rézmánnal és ecsedi Báthory Andrással megbeszélje az átadás körülményeit. Február harmadikán este találkoztak, de másnap már szétoszlottak, nehogy a török erről az összejövetelről is értesüljön és idő-nap előtt meghiúsítsa tervüket.
Ecsedi Báthory András Nádasdy Tamásnak Báthorból, 1551 január 27-ikén; első kiadása a M. Tört. Tárban: I. k. 244. l.
A tárgyalást a barát előadása nyitotta meg, ismételvén régi meggyőződését, hogy Erdélyt azért kell egyesíteni Ferdinánd alatt Magyarországgal, mert attól fél, hogy magára nem állhat fenn a törökkel szemben. Ennek azonban két főfeltétele van: hogy Izabellának és fiának kárpótlásul annyi fekvő birtokot adjanak, melynek jövedelméből rangjukhoz méltóan megélhessenek, Erdélyt pedig védelmi állapotba helyezzék.* Mindkét dologgal sietni kell, mivel a török azzal hiteti az erdélyieket, hogy János király fiát meg fogja koronáztatni, habár ez csak ürügy arra, hogy az országot elfoglalja.* Ezt azonban meg lehetne akadályozni öt-hat ezer főnyi hadsereggel, melylyel még Havasalföldét is meg tudná szerezni. Közben pedig, a míg Ferdinánd döntése megjönne, «kész az erdélyi országgyűlést és János Zsigmond megkoronáztatását lehetőleg elhalasztani»,* a törököt meg áltatni. Hisz eddigelé is csak úgy tudta féken tartani. Nemrégiben is, midőn meghallotta, hogy a királyné kétszeres adót ígért a portának, figyelmeztette a hazaindult Mahmud útján, hogy ahhoz neki nincsen joga, s ő a rendek hozzájárulása nélkül az adót nem emelheti fel.*
Badoer jelentése Bécsből, 1551 április 6-ikán; az id. velenczei k. 404. l.
Sbardellati és Teuffel jelentése Ferdinándhoz Egerről, 1551 február 7-ikén; eredetije a bécsi állami levéltárban.
Ugyanannak folytatása kivonatban Óvárynál, id. m. II. füz. 93–94. l.
Malvezzi Ferdinándhoz Drinápolyból, 1551 január 9-ikén; eredetije a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
György barát.
(XVII. századi olajfestmény a Magyar Történelmi Képcsarnokban.)*
György barát arczképét (313. l.) a Magyar Történelmi Képcsarnokban levő XVII-ik századi olajfestmény után adjuk.
Ezalatt bejött a királynéhoz Musztafa és Ali csausz, hogy meggyőződjenek, kik vannak Petrovics ellen,* mire gyűlést tartott Fejérvártt február 22-ikén. Itt Ali főcsausz megkérdezvén a rendeket, hogy hívek-e János király fia és anyja iránt, előadta a már újévkor ismertté vált szultáni izenetet, hogy átengedi a Dunáig terjedő földeket s a Tiszáig terjedőknek felét a királyfinak, sőt azt meg is koronáztatja, ha Becse várát átadják s az adót felemelik. A barátnak is visszaadja a királyné jelentése alapján a kormányzást és tisztségeit, ha őt és fiát igazán és hívséggel szolgálja.
Ugyanaz Drinápolyból, 1551 február 16-ikán; ugyanott, és Izabella rendelete Besztercze tanácsához, hogy a bíró azonnal hozzá jőjjön tanácskozásra; Gyulafejérvárról, 1551 február 4-ikéről, a beszterczei vármegyei levéltárban.
Visszavonulván a csausz, a királyné emígy szólt az urakhoz: Lássátok, mit végeztek, minden kegyelmetek akaratától függ, mert én senkit rábeszélni, befolyásolni nem akarok. Cselekedjetek, a mi szabadságukra szolgál, de midőn határoztok, ne gondoljatok annyira elhagyatottnak, hogy ne lenne, hová lehajthassam fejemet fiammal együtt. Nektek ám más Erdélyetek ezen kívül nincsen; lássátok hát, mit csináltok. Én semmire sem kényszerítem kegyelmeteket, de tegyék azt, a mit javuk kíván.
E szavakra a rendek előbb teljes gyűlésre akarták a tárgyalást halasztani, tekintettel arra, hogy a barát és a bán nincs jelen. De a török követ nem várhatott. «A hatalmas császár lova már fel van nyergelve – mondá – úgy végezzetek hát, hogy a mit határoztok, tőlem izenjétek meg». Erre aztán biztosíták őt a királyné és a szultán iránti hűségükről, de az adóemelés ügyét a következő gyűlésre halaszták, Becséről meg ő Felsége határozzon azzal a hat tanácsúrral, kik (minden nemzetből ketten) most mellette maradnak a jövő országgyűlés idejéig. Arra egy háromtagú küldöttség által a barát is behívandó, kérve, hogy hagyjon fel a némettel, kit ő hír szerint az országra akar hozni, «mert ők a királynétól s fiától nem akarnak elválni» és őket haddal is készek megvédelmezni.*
Erdélyi országgyűlési emlékek, I. k. 270–272. és 312–316. l.
A szultán fönhatóságát elismert rendeknek határozott állásfoglalása a némettel szemben volt a fejérvári gyűlés legfontosabb mozzanata. A bátrabb kisebbség meggyőződésének tudatos kijelentése ez, mely a töröktől nem féltette az ország függetlenségét, miként az aggódó barát; sőt a török veszedelem bekövetkeztét éppen a német beavatkozásban látta. Ez a két felfogás állott szemben az enyedi gyűlésen is, melyet Izabella Judica-vasárnapra rendelt.* Talán azért oly korán, hogy a barátnak ne igen legyen ideje sokat készülődni. Hanem ő már készen volt, s «igen hirtelen», a rendek tilalma daczára fegyveresen jött be, több mint ezer lovassal és 600 puskással; miközben a megáradt Sebes-Kőrösön kocsija is felfordult.* Azonkívül előre beküldte a Szilágyságból somlyai Báthory Andrást. Hogy pedig Petrovics ne jelenhessék meg, végig dúlatta birtokait,* s fellázította az egész sebesi és lugosi vidéket.* Csakhogy a királyné asszony is ezer puskással (és négy szál lovassal!) érkezett a gyűlésre, mely egy heti várakozással vasárnap, márczius 22-ikén nyílt meg,* igen feszűlt hangulatban. Még aznap összetűztek, pedig jelen volt Mahmud csausz is,* úgy hogy egyszerre csak híre terjedt, hogy Izabella népei fegyverkeznek s a várkastélyból kitörni készülnek. Mindenki attól félt, hogy most néhány száz ember elpusztúl, de mégis lecsendesedtek és vérontás nélkül szétoszlottak. Ekkor harmadnapra a királyné dobot üttetett és «végezet nélkül» visszament Fejérvárra, s onnan Szász-Sebesre, hol nagyobb biztonságban érezte magát. «Minden hitemmel hiszem, hogy ez ország ezennel elvész», írá Báthory András, és félős, hogy a rendek semmit sem végeznek, mivel igen «sok párt vagyon köztük», s egy részük nagyon hisz a «török hazugságnak», más részük pedig a keresztyén fejedelmek segítségében bízik.* Hanem azért mégis csak végeztek, főleg a török adó ügyében, melylyel már két évre adós volt az ország. Ezért portánként 99 dénárt ajánlottak fel, míg a szászokra egyetemlegesen 16,000 frtot vetettek ki. Aztán megszavazták a királyné udvartartási költségét (de csak négyezer forintot) s a barát fizetését, és végül megválaszták a portai követséget.*
Izabella meghívója Gyulafejérvárról, 1551 február 28-ikáról; a beszterczei vármegyei levéltárban.
Centorio Ascanio, Commentarii della guerra di Transilvania, (Velencze, 1566.) 69. l. és a névtelen olasz leírás (Pray gyűjteménye 58. k. 48. l.) a budapesti egyetemi könyvtár kézirattárában. Balesetét leírja maga a barát is Enyedről, 1551 márczius 31-ikén Ferdinándhoz intézett jelentésében; Tört. Tár, 1880. évf. 61. l.
Verancsics Nádasdyhoz Bécsből, 1551 márcz. 8-ikán; az orsz. levéltár Nádasdy-iratai közt.
Petrovics Péter a szultánhoz Temesvárról, 1551 márczius 16-ikán; Malvezzi másolata a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
Ostermayer krónikája is e napra teszi kezdetét; id. h. 511. l.
Szeben tanácsa 1551 márczius 9-ikén küldi Mahmudot Majláth Jánossal Izabellához Szász-Sebesre, és április 2-ikán hazatérőben ismét náluk jár; a nagyszebeni városi levéltár id. 1551-iki számadási kötetében.
Somlyai Báthory András Nádasdy Tamáshoz Enyedről, 1551 (nagykedden) márczius 24-ikén; az országos levéltárban, id. h. György barát Ferdinándhoz, 1551 márczius 31-ikén; Tört. Tár, 1880. évf. 61. l.
Erdélyi országgyűlési emlékek, I. k. 275. és 322. l.
A rendek felhívására a barát tagadta, hogy ő a némettel alkudoznék, pedig hadai már közeledtek. Sőt midőn jelenlétükben Enyeden kívül misét mondott* egy templomban – a mit nagyon ritkán szokott tenni* – könyezve fogadta, hogy átkára legyen az ostya, melyet vett, ha ő Ferdinánddal vagy a némettel praktizál. És ime nemsokára ostrom alá fogta Gyulafejérvárt, a honnan Izabella alig menekülhetett, hátrahagyva sok holmiját.*
Hogy György barát fel volt szentelve, maga írja 1545-ben; Verancsics összes munkái, VI. k. 184. l.
Egykorú feljegyzés Album Oltardianum, id. h. 21. l.
Blandrata vallomása az id. római vatikáni kötetben, 291. l.
**
Az enyedi gyűlés után április elején Izabella nevében Raguzai Antal, a rendek részéről meg Nagy Antal és Buday István érkezett Ali csauszszal Drinápolyba a szultánhoz. Kérték, legyen még néhány hétig türelemmel az adóért, ne követelje Becse várát, vagy, mivel az «a Tiszán innen oly sok nyomorúság és zavar okozója volt», engedje meg, hogy lerontassék, és adjon nélküle is, meghatalmazást János király fia megkoronázására «Erdély királya» czímen, bocsáttassa vissza a tavaly elhurczolt erdélyi foglyokat s végül, engedje hazavitetni szegény Maylád István holttestét.*
Mayládnak még 1550 «karácson előtt való hétbe lött halála»; somlyai Báthory András id. 1551 január 27-iki levele.
Egyidejűleg Izabella is a fiával együtt aláírt levélben kérte Rusztán basa közbenjárását ez ügyekben, hangsúlyozván, hogy a barát hűtlensége után is meg akarják óvni a porta iránti ragaszkodásukat Petrovicscsal együtt. Csak adjanak rendeletet a szandsákbégeknek s az oláh vajdáknak, hogy szükség esetén megsegítsék őket, «egy másik rendeletet pedig a népekhez, hogy az adót az ő kezeikhez fizessék», mert a barát nyilvánosan elpártolt a szultántól s a németekkel szövetkezett. Ne is küldjenek hozzá többé «se követet, se semminemű rendeletet, mert ő azt a közjó veszedelmére használná fel.»*
Izabella és fia Szász-Sebesről, 1551 márczius 9-ikén; eredetije a bécsi állami levéltárban, honnan együttes aláírását közöljük. A levél kivonata Óvárynál, id. m. II. füz. 97. l.
93. Izabella és tizéves fia együttes aláírása.*
Izabella és tízéves fia együttes aláírása (316. l.) Rusztán basához Szász-Sebesről, 1551 márczius 9-ikén írt levelükön a bécsi állami levéltárban van. Olvasása: Ysabella regina mpr. Ioannis rex fecit.
Hanem állítólag egyúttal György barát is ajánlatot tett – külön emberével – hogy adja neki Erdélyt évi 30,000 frt adóért, s kötelezi magát, a szultánt parancsára Ferdinánd vagy bárki más keresztyén fejedelem ellen megsegíteni, teljes erejével és seregével! Alkudozni is kezdtek, mert Rusztán basa 40,000 aranyat kívánt;* Nagyot pedig 15-ikén sietve hazaküldték, hogy egy hónap alatt behozza az idei adót, melynek biztosítására addig társát visszatartják.* Be is küldte a kincstartó három emberével hamarosan az adót a segesvári gyűlésből, nehogy a török a Dunán át betörjön az országba,* vagy neki magának, fejének valami baja legyen!
Malvezzi jelentése Ferdinándhoz Drinápolyból, 1551 április 8-ikán; eredetije a bécsi állami levéltár Turcica osztályában. V. ö. Kropf tanúlmányát Castaldoról: Hadtörténelmi Közlemények, 1896. évf. 303. l.
Ugyanaz, Drinápolyból, 1551 április 17-ikén; ugyanott.
Badoer Bécsből, 1551 április 20-ikán, György barát megelőző nap érkezett emberének jelentése alapján; az id. velenczei k. 409. l. és Ostermayer, id. h. 511. l.
94. Az erdélyi biztosok aláírásai.*
Az erdélyi biztosok aláírásai (317. l.) Ferdinándhoz Báthorból, 1551 május 6-ikán írt jelentésükről vétettek; az eredeti ugyanott. Olvasásuk: Tho[mas] Nadasdii manu propria. Andreas de Bathor manu propria. Sig[mund] Freiherr zu Heberstain propria.
E sietségre, valamint a barát portai ígéretére azért volt szükség, mivel folytonos sürgetései után Ferdinánd végre a cselekvés mezejére lépett. György barát követe, Bornemisza Gergely még Augsburgig is utána ment,* hol bátyjával megbeszélvén az ügy részleteit, márczius közepén hazatért, a hónap utolsó napján pedig ki is nevezte biztosait, Nádasdy Tamás országbíró, ecsedi Báthory András és Herberstein Zsigmond személyében,* a kik Izabella királynénál, György baráttal s a rendekkel Erdély és a szent korona átadása fölött egyezkedjenek; azzal a titkos megbizatással, hogy «a körülbelől 70 éves» barátnak (mint váradi püspöknek) ajánlják fel jutalmúl az esztergomi érseki széket, melynek évi jövedelmét 36,000 aranyra becsülték s helyezzék kilátásba a bíbornoki süveg megszerzését.* Egy hónap múlva meg hadsereget is indítanak Erdélybe (habár alig nyolczadfélezernyit) egy olasz generális, a hatvanadik évét betöltött Castaldo Baptista János vezérletével,* kinek havi 700, illetőleg 1000 forintnyi – akkoriban szokatlan nagy – fizetést rendelnek.* Harmadik eszköze Erdély megszerzésének lett volna a királyné megházasítása az ezúttal szóba került Albert brandenburgi őrgróffal, ki Izabellának hír szerint nagyon tetszett, a miért Ferdinánd udvari marsalljával kérdeztette meg, hajlandó lenne-e a szép özvegyet elvenni.*
V. Károly Augsburgból 1551 márczius 6-ikán és Ferdinánd 9-ikén; Óváry regestái, II. füz. 98. l.
Ferdinánd megbízó-levele Bécsből, 1551 márczius 31-ikéről, pergamenen; az orsz. ltár Történeti emlékek B osztályában.
Badoer velenczei követ id. április 6-iki jelentésében.
Ferdinánd útasítása Castaldo számára Bécsből, 1551 április 27-ikéről; Utiesenovič, id. m. függelék, 24–32. l.
Martinengo apát pápai nunczius a pápai államtitkárhoz Bécsből, 1551 április 22-ikén; a római vatikáni levéltárban: Nunziatura di Germania 63. k. I. l. és Ferdinánd titkára Castaldohoz Bécsújhelyről, 1551 június 13-ikán; Óváry regestái, II. füz. 111. l.
Ferdinánd V. Károlyhoz Bécsből, 1551 április 19-ikén, midőn Pappenheimot az őrgrófhoz küldte; Druffel, Briefe und Akten, I. k. 620. l. és Badoer jelentése Bécsből, 1551 június 2-ikán; az id. velenczei k. 420. l.
95. Castaldo tábornok aláírása.*
Castaldo tábornok aláírása (318. l.) 1551-ből a Magyar Nemzet Története V. kötetében jelent meg. Olvasása: fiel servidor Ioan[nes] Baptista Castaldo.
Ily előzmények után mindegyre növekedett a királyné és helytartója közti ellenszenv, pedig ez mindent elkövetett lecsillapítására. Az enyedi gyűlés után április végén Segesvárra gyűjtötte a rendeket, s azoknak egy küldöttsége 27-ikén járt a királynénál audienczián. Nagyot sóhajtva, meggondolási időt kért magának tőlük és Pesthy Imrétől, a barát külön követétől azokra, a miket előterjesztettek. Másnap reggel aztán Izabella a kertben tárgyalt két órahosszáig tanácsosaival. Kérték, fogadná el a barát szolgálatait, mert nélküle se maradni, se kimenni nem bírna, sőt hamarább elvész ő Felsége fiával és országával, mintsem a kincstartó, a ki pedig már oly előre haladt a királylyal folytatott tárgyalásaival, hogy nem léphet vissza. Izabella hihetetlennek látta és tartotta, hogy ez az ország német fenhatóság alatt megmaradhasson, sőt hamarább fog csalódni – mondá – a kincstartó a németekben, mint ő maga a törökben, mert mindent a mit akart, nélküle végzett a némettel «és csak azért akarja velem az országgyűlést egybehívattatni, hogy egyszerűen tudomásukra adhassa a rendeknek azt, hogy az egész ügy már be van fejezve.»* Növekedett így a két párt közti viszály is, melyet hatalmaskodó főurak és törvényt megvető nemesek valóságos rablásra, fosztogatásra használtak fel. A barát ezek megbüntetésére Vásárhelyről jőve május közepén gyűlést tartott Tordán s azon elrendelvén az általános hadfelkelést, maga is táborba szállott a kocsárdi mezőn. Itt várta be a székelyek és szászok seregeit, s a nemesek csapatjait, habár nincsenek is mind egy akaraton. Szegény somlyai Báthory Andrásnak is a fogarasi várban kelle hagynia szépséges ifjú menyasszonyát, az özvegy Mayládné leányát, Margitot, kivel a háborús idők miatt nem kelhetett még egybe. De ő a kincstartót már Gyulafejérvár alatt találta,* melyet ostrom alá fogtak.*
Pesthy Imre György baráthoz Gyulafejérvárról, 1551 április 28-ikán; Tört. Tár, 1880. évf. 68. l. és Kropf tanulmányában, id. h. 311. l.
Somlyai Báthory András Nádasdyhoz Fogarasból, 1551 május 23-ikán, jelentvén, hogy 26-ikán indul a barát hívására; az orsz. ltár Nádasdy-iratai közt.
Ez május 23-ikán kezdődött, mivel a barát 22-ikén Enyedről írja, hogy még aznap átteszi táborát Gyulafejérvárra és 24-ikén már valóban onnan ír; Tört. Tár, 1880. évf. 76. l.
Ez most azért vált szükségessé, mivel a királyné bezáratta előtte a kapukat, felkelésre szólította ellene a nemeseket, s hogy akadályozzák meg Ferdinánd seregeinek bejövetelét, sőt híre járt, hogy a lengyel királytól is kap segédhadakat.* A mellett hallani sem akar az egyezkedésről, országa átadásáról, úgy, hogy a bécsi udvarban már fel is adták annak reménységét, látva, hogy inkább bízik a törökben, mint a keresztyénség támogatásában.* Csakhogy a török is ígéretekkel tartotta, s még kevésbbé merte megkoronáztatni a fiát, azzal leplezvén bátortalanságát, hogy azt a rendek nem akarták, ifjú kora miatt.* Pedig Petrovicstól is alaposan értesülhetett a bajokról, de a bán is késlekedett nyugtalan ráczai miatt.* Izabella így hátrahagyván holmija egy részét* még az ostrom előtt, május 21-ikén* hirtelen Szász-Sebesre vonúlt fiával. Ezt is most kettős őrséggel védelmeztette, mely még a templomba is elkíséri; a mióta a barát (hogy könnyebben czélt érjen) a fejérvári udvarból csellel el akarta raboltatni.* Mellette látjuk Pathócsyt, Balassa Menyhártot és Bánk Pált alig «negyedfélszáz lóval», mert naponta szöknek el mellőle a nagy bizonytalanságban, a mi miatt Balassáné is keservében «az fejére kolcsolja az kezét, úgy jajgat» naphosszat.* Pár nap múlva aztán (május 25-ikén) a királyné a távollévő Petrovics és a mellette kitartó rendek pecsétjével megerősített levélben kérte a szultán segítségét, mivel Gyulafehérvárt állandóan lövik, ostromolják és három helyen létrát támasztottak falainak a németek.* Pedig a barát is sok nehézséggel küzdött. A szászok szebeni univerzitása küldött ugyan 500 ostromhoz értő puskást,* de a székelyek elmaradoztak s csak lassan gyülekeztek, a római király Magyarországból bejött csekély seregei pedig öt héten át nem kaptak hópénzt, úgy, hogy hadnagyaik közűl Krusyth János bosszúsan hazament, Dobó Domonkos meg nem törődött velük a táborban, melyben mind nagyobb lett a szükség.*
Badoer jelentése Bécsből, 1551 május 17-ikén; az id. velenczei k. 418. l.
Martinengo apát írja Bécsből, 1551. május 20-ikán Izabelláról, hogy «sta piu pertinace et arrabbiata, che mai, ne si scorge speranza alcuna di poterla acquistare»; Theiner, Vet. mon. Slavorum merid. II. k. 12. l.
Szulejmán szultán Zsigmond Ágost lengyel királyhoz Konstantinápolyból, 1551 június 30-ikán; a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
Petrovics 1551 május 7-ikén Temesvárról értesíti Musztafa béget, Szeged kapitányát a királyi biztosok közeledtéről és szándékáról, kérve, tartson kész sereget és naszádokat Izabella és fia megsegítésére, a baráttal szemben; eredetije a bécsi állami levéltárban.
Tinódi, id. h. 30. és 368. l.
Izabella 1551 május 20-ikán még Gyulafejérvárról ír Herbersteinnak, de másnap már elhagyta székhelyét; egykorú másolata a bécsi állami levéltárban. György barát id. május 22-iki levelében.
Badoer id. június 2-iki jelentésében.
Székely László, ecsedi Báthory Andráshoz, a Gyulafejérvár alatti táborból 1551 (június elején;) az orsz. levéltár Báthory-iratai közt.
Levelüknek Malvezzi-féle másolata a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
A nagyszebeni id. 1551-iki számadási könyv feljegyzése.
Székely László id. levele és mellette «Az király szolgái Dobó Domankos és Krusyth János hadnagysága alatt valók» panaszos levele a gyulafejérvári táborból 1551 (május végén) ecsedi Báthory Andráshoz; az országos levéltár Báthory-iratai közt.
96. A gyulafejérvári székesegyház.*
A gyulafejérvári székesegyházat ábrázoló kép (321. l.) Dörre Tivadar rajza után megjelent a Magyar Történelmi Életrajzok III. évfolyamában.
Hanem azért a kincstartó mégis csak győzedelmeskedett: nagyobb számbeli erejével, kitartásával és ügyességével, mielőtt még Castaldo megsegíthette volna. Petrovics és Balassa nem tudott a körülzárolt Gyulafejérvárba, védőinek felmentésére bejutni, s mikor ötezernyi emberükkel június első napjaiban ütközettel akarták kierőszakolni az útat, megverettek. Balassa megsebesült, s mindkét részen 300 ember esett el.* Erre aztán a várbeliek alkudozni kezdtek, és a barát június 7-ikén végre megegyezett kapitányaival (Horváth Ferenczczel és társaival)* abban, hogy átadják a várat és bántatlanúl tovább szolgálnak benne a királyfi neve alatt, de parancsnokokúl saját kapitányait fogadják be. Ugyanezen a napon feladták Enyed kicsi templomkastélyát is, és a királyné embere, (a ki e két vára kapitányainak az átadásra feljogosító rendeletét meghozta,) a barátot is biztosítá a felől, hogy az alkudozások elé több akadályt nem gördít, teljesen a római király akaratára bízza magát, és várja biztosait.* Ehhez pedig nagy elhatározás kellett, mert eddigelé hiába jártatta küldönczeit Sebesre. De nem csoda, ha tudjuk, milyen ellentétes tanácsok hatása alatt állott a szegény királyné. Anyja, az özvegy Bona pl. azzal biztatta, hogy ne távozzék az országból, királyi öcscse meg már újév előtt megmondta két követének: Paczynskinek és Ligenzának, hogy jöjjön birodalmába lakni. Ezt tanácsosai ajánlatára is tette,* s bár később ő is anyja véleményére hajlott,* most meg egy főemberét küldte hozzá, hogy rábeszélje a feltételek elfogadására.* Ez a lengyel követ Grudzienski János volt, de Ferdinánd emberei Sárospatak körül elfogták,* s május végén csak akkor bocsátották szabadon, midőn kitünt, hogy tulajdonképpen az ő érdekében fáradozik.* Ezt Zsigmond király Lang dr. közbenjárására indította be nővéréhez, miután április végén újra felkereste Krakóban Ferdinánd megbízásából; bár az volt meggyőződése, hogy minden zavarnak a barát és Petrovics vetélkedése az oka.*
Badoer jelentése Bécsújhelyről, 1551 június 15-ikén; az id. velenczei k. 423. l.
Társai voltak Kapitány Pál, Paksy György és Kis Ambrus; Ostermayer krónikája, id. h. 512. l.
György barát Nádasdy Tamáshoz a gyulafejérvári táborból, 1551 június 7-ikén; az orsz. levéltár Nádasdy-iratai közt.
Zebrzydowski püspök levelei Krakóból, 1550 deczember 20-ikán, 1551 január 2-ikán és Miechówról 7-ikén; Wisłocki, id. m. 282–286. l.
Zsigmond király Izabellához Krakóból, 1551 márczius 9-ikén; Óváry regestái, II. füz. 98. l.
Ugyanő Izabellához Krakóból, 1551 május 2-ikán; Óváry regestái, II. füz. 104. l. és Badoer id. június 15-iki jelentése szerint.
Serédy Benedek a királyi biztosokhoz Tokajról, 1551 május 20-ikán; eredetije a bécsi állami levéltárban és Ferdinánd levele: Óváry regestái, II. füz. 103. l.
Castaldo emberei is elfogták június közepén Izabella három lengyel küldönczét: Grimoltowski Sebestyént, Greginskit és Ligenza Miklóst; Óváry regestái, II. füz. 115–116. l. június 21-ikéről és július 1-jéről.
Lang János jelentései Ferdinándhoz Krakóból, 1551 április 28-ikán és Neisseból május 8-ikán; a bécsi állami levéltár Polonica osztályában.
E közben a római király biztosai kellő katonai fedezettel benyomúltak Erdélybe, Herbersteint kivéve, a kit május elején hazarendeltek,* talán mivel Izabella még a lengyel udvarból és Buda ostroma idejéből ismerte. Társai: Castaldo, Báthory és Nádasdy június elsején értek Kolozsvár alá, s ez utóbbi Szamosfalváról jelenti be a királynénak közeli látogatását.* Egy hét múlva már lenn is volt a gyulafejérvári táborban, honnan a barát június 14-ikén vitte el a királyné asszonyhoz Szász-Sebesre. Itt bemutatván Ferdinánd üdvözletét és megbízólevelét, annak elolvasása után köszönetet mondott ő Felsége kegyes jóindulatáért, s kiküldvén udvarát, csupán fia és a barát jelenlétében hallgatta meg a király feltételeit. Nádasdy előadta útasítása részleteit, de kerülte a forró kását, s csak Izabella határozott felszólítására árulta el annak a három sléziai herczegségnek a nevét,* melyekkel fiát Erdélyért, őt meg hitbérbirtokaiért akarják kárpótolni.* Szállására vonúlva, kis idő múltán ismét magához hívatta Nádasdyt a királyné. Ekkor előadván, hogy kevesli a római király ajánlatát, mivel fia évi 12–15 ezernyi frtból meg nem élhet,* kívánságait három pontba foglalta össze: 1. Fiáról illően gondoskodjék Ferdinánd és adja hozzája feleségül kisebbik leányát. 2. Kárpótlásul országaiért adjanak fiának annyi birtokot, hogy évi 38,000 forintnyi jövedelme legyen belőle. 3. Míg a király e feltételeket teljesítheti, bocsássa kezére Kassát, Munkácsot és Husztot, Bereg, Máramaros és (Aba)-Ujvár megyékkel együtt.
Ferdinánd Herberstein Zsigmondhoz Bécsből, 1551 május 9-ikén; Óváry regestái, II. füz. 106. l.
Nádasdy Tamás Izabellához Szamosfalváról, 1551 június 5-ikén, jelezvén, hogy Herbersteinhoz intézett levelét (ő nem lévén köztük) maga bontá fel; Óváry regestái, II. füz. 110. l.
Tulajdonképpen csak Sagan volt herczegség, s benne Naumburg és Priebus két város, melyeket most herczegség néven adtak elő.
Ezekkel úgy titkolóztak, hogy pl. még Petrovics is azt hitte eleinte, hogy János király fiát a württembergi herczegséggel kárpótolják; Petrovics id. 1551 márczius 16-iki levelében.
A bécsi udvari tanács első javaslata ez ügyben; Óváry regestái, II. füz. 99. l.
Nádasdy Tamás nem árulta el, hogy e kívánságokat sokalja, de még aznap visszatért a fejérvári táborba a baráttal, a ki minden áron ki akarta csalni Izabellát Szász-Sebesről, mert félt, hogy ha megjön Petrovics, lebeszéli az egyezségről,* melyre a királyné most elég hajlandóságot mutatott.
Nádasdy Tamás országbíró jelentése Ferdinándhoz a gyulafejérvári táborból, 1551 június 15-ikéről; az orsz. levéltárban, a Történelmi emlékek B. osztályában lévő sajátkezű fogalmazványáról az Erdélyi országgyűlési emlékek I. k. 331–33. lapján, hol a 38 ezernyi összeg helyett hibásan 8 ezer áll.
Izabellának, látva a biztosok határozatlanságát, a következő tárgyalás alkalmával az a közvetítő, de sajátos eszméje támadt, hogy az eddigi török adót Ferdinándnak fogja fizetni, csak békével élhessen Erdélyben az ő fönhatósága alatt. De ekkor György barát sürgős és erélyes felszólítására, Nádasdyék komolyan felajánlták az oppelni és ratibori két herczegséget.* Ferdinánd így csak most intézkedett Oppersdorf Györgynél, sléziai kapitányánál, hogy tegyen haladéktalan jelentést e herczegségek állapotáról, meghagyván neki, hogy ha Izabella királyné is kérdezősködnék nála felőle, adjon levelére «kedvező» választ.* Ez azért jellemző Ferdinánd tanácsosaira, mert élénken mutatja minden őszinteséget nélkülöző politikájukat. Hisz azok különben is tisztára hitték, hogy az egész ország meghódol, a mint Castaldo beteszi lábát zsoldosaival Erdélybe. De nem így történt, mert még a szászok sem akarták elismerni Ferdinándot, a míg (a velenczei követ szerint György barát tanácsával) hosszas habozás után, sajátkezű kötelezvényt nem küldött nekik arról, hogy a folyamatban lévő tridenti zsinat végzéséig nem zavarja őket lutheránus vallásgyakorlatukban.*
Badoer jelentése Bécsből, 1551 július 4-ikéről; a velenczei, id. k. 428. l.
Ferdinánd Oppersdorfhoz Bécsből, 1551 június 24-ikén; fogalmazványa a bécsi hadügyi levéltár Feldakten osztályában.
Badoer fenti, július 4-iki jelentése szerint.
A tárgyalások további menetére ekkor már az olasz Castaldo is befolyt. Maga a királyné asszony sürgette jövetelét Fabio György atya útján, hogy «őt ez országból, ez átkozott purgatoriumból kiszabadítsa.»* A generális Ferdinándtól való levelet küldött Izabellának, mely «nagy örömmel tölté el, a rég nem hallott udvariasságok után újra föllélegzett», és hálásan köszöni a király jóságát.* S midőn erre Castaldo nemsokára udvarába ért, egy régi pénzekkel megrakott kupával és egy ezüst készlettel ajándékozta meg. Ezután többször ebédelt a baráttal együtt a királynénál,* és kölcsönösen elbocsátották fegyveres kíséretüket, hogy jelenlétük egymás iránt gyanút ne keltsen. Máskor meg állandóan a baráttal étkezett, «kinek egy percznyi nyugalmat sem engedett»,* s így e folytonos találkozások alkalmával a szerződés minden részletét és pontját megbeszélték. Megírásául is kitűzték július második napját,* de az ügy halasztást kívánt, s csak két-három hét múlva intéződhetett el, miután a barát egy egész hetet a királyné mellett töltött. Erre aztán Izabella felcsomagolta kincseit, drágaságait és kincscsel felérő házi patikáját,* s megindúlt a biztosok és rendek kíséretében Gyulafejérvárra. Itt nagy katonai parádéval fogadták, mely alatt a spanyol harczosok ügyességét úgy megkedvelte, bemutatott gyakorlataik annyira elütöttek azokétól, kiket eddigelé látott vitézkedni, hogy elismerését csapatvezérük, Aldana előtt az izgatott kedélyű királyné azzal a kijelentéssel fejezte ki, «hogy azok után, a miket most látott, arra a meggyőződésre jutott, hogy eddig bestiák közt élt, nem pedig emberi lények társaságában».*
Izabella Castaldohoz Szász-Sebesről, 1551 június 17-ikén; Óváry regestái, II. füz. 112. l.
Izabella Castaldohoz Szász-Sebesről, 1551 június 20-ikán; ugyanott, 113. l.
A szebeniek 1551 június 26-ikán bort és zabot küldenek a királynénak ajándékba, de György barát számlájára, pénzt pedig ez évben csak május elsején adnak neki, ezer frtot; a nagyszebeni id. 1551-iki számadási kötetből.
Castaldo Ferdinándhoz Szász-Sebesről, 1551 július 7-én; Óváry regestái, II. füz. 118. l.
Badoer jelentése Bécsből, 1551 július 14-ikén; a velenczei id. k. 430. l.
Ezt a szebeni gyógyszerész az elmúlt őszön rendezte be számára, a miért a királyné neki 1550 szeptember 10-ikén 74 frtot utal ki Gyulafejérvárról a szebeniek adójából; eredetije a nagyszebeni városi levéltárban.
Aldana Bernát, Memorial histórico Espanol, X. k. 499. l. és ennek nyomán Kropf id. h. 472. l.
Másnap végre, július 19-ikén Izabella királyne sírva* aláírta azt a nevében szerkesztett, de fenyegetéssel és ágyúszóval kierőszakolt fontos állam-okmányt, melyben a saját és fia nevében lemond a szent koronáról és János király egykori birtokairól.
Az Album Oltardianum egykorú feljegyzése szerint is «inter lachrimas, ut vidimus ipsi» volt; id. kiadása 20. l.
Kárpótlásúl Ferdinánd átruházza örökjogon János fejedelemre Oppeln herczegségét, mint cseh hűbért, vagyis, hogy iránta, illetve a mindenkori cseh király iránt azzal a hűséggel és olyan szolgálatokkal tartozzanak a királyfi és utódai, mint a többi sléziai fejedelmek. Ha Oppeln évi jövedelme nem tenne ki 25,000 magyar frtot, ez összeg kiegészítésére egyéb birtokokat fog átengedni. De mivel e herczegség zálogon van, karácsonyig, míg az felszabadúl, Kassát kapja összes jogaival és jövedelmeivel. Az Erdélyben élvezett idei tized fejében 3000 frtot fognak kapni kassai szükségletükre, az esztergomi érsekség vagy az egri püspökség jövedelméből. Az erdélyi és magyarországi váraikban maradó ágyúkért hasonlókat kapnak Oppelnben, vagy értéküknek megfelelő pénzösszeget. Végül János Zsigmondnak és netaláni örököseinek biztosítják a trónutódlást Magyarországon, ha Ferdinánd és a császár fiutódok nélkül halna meg; ha pedig a kiskorú királyfinak szakadna magva, visszaszáll a nemzetre a szabad királyválasztás joga.
)
A gyulafejérvári 1551-iki egyezséglevél, melynek utolsó lapját kicsinyítve közöljük (327. l.) a bécsi állami levéltár «Oklevelek» osztályában őriztetik.
Olv.:
haeredes et successores teneantur, juxta promissionem et | obligationem Majestatis Regiae de ducatibus ipsis | tam Oppoliensi, quam Münsterbergensi, vel Frankenstainensi, | aut simul de duobus postremis, nobis et filio nostro | prospicere, nobisque illos reddere, et restituere.
Item, ut literas omnes super hujusmodi transactionibus confectas | et emanatas, interim dum Nos et Illustrissimus filius noster | Cassoviae erimus, quo citius fieri potest, Sacratissima et Catholica | Caesarea, ac Majestas Regia, ipsorumque haeredes et | successores, renovari, ex integroque eas conscribi et | confirmari curent et debeant.
Item, quamvis Nos conditionem Illustrissimi filii nostri a Majestate | Regia oblatam boni consuluimus, et acceptavimus | ea tamen spe, quod Sacratissima et Catholica Caesarea Majestas | statum filii nostri augebit, melioremque reddet, in | cujus arbitrium omnem nostram et filii nostri causam remisimus.
Cum igitur Nos tum ad clementissima monita Sacratissimae et Catholicae | Caesareae Majestatis, tum ad oblationes pias et paternas | Sacratissimae Regiae [Majesta]tis annuissemus, praesentes literas nostras super | ipsis articulis et rebus, in transactione cum dominis | commissariis ipsius Majestatis Regiae Nobiscum inita | conclusis, statutis et decretis, eisdem dominis commissariis | in testimonium omnium praemissorum, sigillo nostro | manusque nostrae subscriptione munitas, dandas duximus | et concedendas. Datum in civitate Albae Juliae, decima | nona die mensis Julii, anno Domini Millesimo | quingentesimo quinquagesimo primo.
Ysabella regina mpr.
(L. S.)
(Legújabb, jó kiadása Utieśenović id. m. függeléke 35–36. l.)
Izabellát Castaldo és két társa nevében kiállított kötelezvénynyel nyugtatták meg. E szerint várakban kapott 140,000 aranyforintnyi nászajándékáért Ferdinánd 100,000 forintot készpénzben ígért fizetni és pedig ez összeg felét karácsonyig, másik felét három év alatt 5 %-os kamatjával együtt, a hátralévő 40,000 frtért pedig (az Oppeln szomszédságában fekvő) Münsterberg és Frankenstein sléziai herczegségeket adatja át neki rögtön, a mint Kassára érkezik. Szabadságában állott azonban a királynénak, akár az egyik, akár mindkét herczegségre esőleg 20,000 frtot készpénzben követelni, mit aztán három év alatt fizetnek ki, de e szándékát egy évvel előre kell bejelentenie.* S «ezen szín alatt a királné asszonyt Erdélyből kiszínlik», jegyzi meg Verancsics Antal.* És egykori titkára igazat írt, mert habár néhány évvel előbb hajlandó is volt lemondani országáról és koronájáról, e lemondás most György barát ármánykodása,* «baráti álnoksággal való kibeszéllése»* nélkül nem történt volna meg soha.
A két okirat legújabb (és legjobb) kiadását, a bécsi állami levéltár példányairól lásd Utiesenovič id. munkájának függelékében, 32–39. l. Többi kiadása fel van sorolva e sorok írójának «Erdély fejedelmi interregnuma» cz. közleményében, (13–14. l.), honnan tartalmuk kivonatát is vettük.
Verancsics összes munkái, II. k. 88. l.
Ostermayer is feljegyezte Izabellára vonatkozólag id. h. 512. lapján, hogy: In Summa, der Münch hat viel List gebraucht, bis er sie ausm Land gebracht, damit er Obrister möge bleiben.
Az egykorú Borsos Sebestyén feljegyzése; Erdélyi történelmi adatok, I. k. (Kolozsvár, 1855.) 17. l.
Szegény Izabellának nyugtalan éjszakája volt. Saját és fia jövője aggasztotta. Nem tudott aludni a gondtól és gondolatoktól, melyek agyát nyomták. Eszébe jutott, mit írt alá a barát és a királyi biztosok rábeszélésére. Szemrehányást tett magának könnyenhivőségeért, melylyel egy birodalmat engedett át – jó reménység fejében. Pedig tudta, hogy fia iránt kötelességei vannak... és láz gyötörte. S a nő, ki tegnap még egy gazdag szép ország féltett királynéja volt, reggelre kelve hazátlan bujdosóvá vált, az utolsó magyar királyfival együtt!
98. Tinódi czímere.*
Tinódi Sebestyén czímere (328. l.) krónikájának 1545-iki kiadásából megjelent a Képes Magyar Irodalomtörténet I. kötetében.
