II. Váradi kapitánysága s házassága
II. Váradi kapitánysága s házassága
Az erdélyi fejedelemségben a kormányzóság után a legfontosabb tiszt a váradi főkapitányság volt. A váradi főkapitány egyszersmind Bihar vármegye főispánja is volt, közvetlen parancsnoka a hajduságnak, tehát a magyarországi Részek legnagyobb részében fejedelmi helytartó. Terűletileg is nagyobb volt a mármarosi főispánságnál, kővári kapitányságnál, a karánsebesi s lugosi bánságnál és a jenei végvidéknél, de épen azért, mert egyfelől a török, másfelől a császár által bírt magyar részekkel határos volt sok, gonddal, éberséggel és vigyázattal járt a váradi kapitányság.
Báthory István király idejéből maradt fenn egy levél, melyet Gyulay Pál írt Sibrik Györgyhöz, kapitánynyá kineveztetése alkalmával, mely azóta állandóan utasítása volt a váradi kapitányoknak.* E levél egy kis irodalmi remekmű, oly szépen és gonddal van dolgozva, – de fő fontossága abban áll, hogy a követendő politika útjait írja el. Három szó lebegjen előtted, mondá Sibriknek, «új ember vagyok; Váradot bírom; Géczy János volt előttem». Mint új ember ne bízzék túlságosan a maga eszében, hanem tanácskozzék azokkal, kik abban forgottak. Mint a ki Váradot bírja, gondolja meg, hogy két szomszédság, török és német, közt vagyon, az első «igen hatalmas», a másik «igen practicus». Ennek a practikáit kell megelőznie», melyekkel Erdélyt a török előtt «kétségben akarja hozni». A töröknél pedig ne a portával, hanem a szomszéd basákkal gondoljon. Mint Géczy utódja, gondolja meg, hogy «jeles ember után nehéz jó nevet vennünk».
Megjelent e levél bethlen Farkasban latinúl. Magyarúl kiadta TURKOVICS CSEPREGI MIHÁLY Szebenben, 1663-ban. Szóról-szóra megegyezik azzal a példánynyal, melyet Rákóczy leiratott.
S valóban Géczyt a váradi kapitányságban a kiváló emberek egész sora követte: az utolsó ifj. Bethlen István volt, kinek halála után Rákóczy nem tölté be. Csak vicekapitányt nevezett ki, Ibrányi Mihályt,* s ezt a főkapitányi teendőkkel is megbízta. Minthogy Zsigmond herczeg is kilépett sz iskolából, s György huszadik évébe lépett, elhatározta a tanácsurak meghallgatásával s beleegyezésével a főkapitánysági tisztet ráruházni. 1640 aug. 14-én nevezte ki. A főurak közűl egy párt mellé rendelt, kiknek tanácsával éljen s főként Kornis Zsigmondot bízta meg a kényesebb ügyek intézésével. Elkészítette számára az instructiót. Egy igen fontos bevezetés után, melyben nyomatékkal hangsúlyozá, hogy inkább akar «ez szép végházban hasznos, istenes, józan, mértékletes, vigyázó s gondviselő idegent tartani, mintsem haszontalan, részeges, tobzódó, becstelen életű fiat vagy atyafiat», beigtatta Gyulay Pál levelét és a saját maga Ibrányinak adott utasítását. S e két utasítás szépen egészíti ki egymást: az egyikben egy fenkölt szellemű humanista a teendőket általános, magasabb szempontból ecseteli, a második a leggondosabb minutiositással 52 pontban mindent részletez s azokat, melyek azokban nincsenek befoglalva, külön fejedelmi intézkedésnek tartja fenn. S így egy könyvbe foglalva, leíratta díszesen – első sorai meg voltak aranyozva – s a fejedelmi nagy pecséttel megpecsételve átadta fiának. «Ha ki jobbat adhatott ennél fiának – írá sajátkezűleg rá – adjon hálát érette az úristennek s mi is örömmel tanulunk belőle: mi csak addig nyújtózhattunk, az meddig lepedőnk érhetett.»*
Kelt Gyula-Fejérvártt, 1635 jul. 1-én.
E díszpéldány – mely a pataki leveles ládában helyeztetett el, az Orsz. Ltárban a tárlatban őriztetik.
7. RÁKÓCZY UTASÍTÁSÁNAK UTOLSÓ LAPJA.*
Rákóczy utasítása az ottani tárlatban.
S fiát a mellé rendelt biztosokkal együtt útnak indítá Váradra. De alig távozott el az ifjú György, azonnal pótrendeleteket küldött utánna.* Lelkére kötötte, hogy az utasításokat olvassa meg s ha miben fennakad, közölje Kassaival. Készíttessen azonnal leltárakat, főként a hadi felszerelésről, Csernelt tartsa három hétig magánál, az utasítást olvassa sokat, nem árt, ha könyvnélkűl megtanúlja. A rabokról szerezzen be kimerítőbb adatokat, s a ki hosszabb idő óta van elfogva s nem követett el igen nagy bűnt, azoknak adjon kegyelmet, «de a szántszándékkal cselekedett gyilkosoknak» ne kedvezzen, s «erszényénél fogva» senkit se büntessen.
Fejérvár, aug. 14. és 20. Családi Levelezés, 65–8. ll.
Az ifjú György aug. 21-én érkezett Váradra s a beigtatás azonnal megtörtént. Elől ment a váradi katonaság hat zászlóalj hajdú csapattal. Ezután kétszáz lovasból álló csapat, a mezei hadak, sisakosan pánczélosan, fejér és veres zászlókkal, utánok vittek két aranyos zászlót s tizenkét fényesen öltöztetett lovat vezettek. Következett a két beigtató biztos, Kornis Zsigmond és Kassay István, azután Rákóczy György s hátrább Bakos Gábor és Bornemisza Pál. Mögöttök jöttek az udvari emberek, mintegy 80-an, közűlök huszonhárman tigris-, leopard- vagy párduczbőr volt. Végűl jött a pataki és munkácsi őrség. Az egész menet 2500 emberből állt.
8. CHERNEL GYÖRGY ALÁIRÁSA.*
Csernel György 1645 febr. 6.
A beigtatási helyre érkezve, Kornis üdvözlé az új főkapitányt s e szavakkal adta át a zászlót: «Kegyelmes urunk azért adja e zászlót nagyságodnak, hogy e zászlóval s a parancsnoksága és kapitánysága alatt álló hadakkal azonnal, amint a fejedelem parancsolja, felűljön s éjjel nappal siessen, hova parancsoja;» azután a kardot nyújtotta át a következő szavakkal: «ezt azért küldi a fejedelem, hogy ha a szükség kívánja, azzal harczoljon mindig a fejedelem mellett.»
9. BORNEMISZA PÁL ALÁIRÁSA.
10. KORNIS ZSIGMOND ALÁIRÁSA.*
1643 okt. 19.
Kassay a buzogányt e szavakkal nyújtotta át: «a fejedelem azért adja e buzogányt, hogy barátainak barátja, ellenségeinek ellensége legyen, ezeket hűsége alá hajtsa, s ha nem akarnának vagy útját állanák, ezzel fenyítse, büntesse őket».
Következett a dísz-ebéd, miközben az új kapitány megérkezésekor mintegy 60 díszlövést tettek ágyúkból. Másnap az ajándékokat osztogatták ki s 25-én a fentartására rendelt Székelyhidba igtatták be a biztosok.*
Egy magyarországi főúr jelentése a beigtatásról. Erd. Orsz. Emlékek. s. k. 298. l.
Mint a jelenlevők nagy száma mutatja, a beigtatás élénk érdeklődés mellett ment végbe s a megye és szomszédos főurak szépen voltak azon képviselve. Senki sem volt kétségben az iránt, hogy e kinevezésnek jelentősége van, s ez csak fontosabb előléptetések útját készíti elő. Mert Váradon rendezett viszonyok voltak, mely jó iskolát képezett egy nagyobbra született, de még tapasztalatlan fiatal embert számára, a legalkalmasabb hely arra, hogy onnan a török végbeli tisztekkel, a hatalmas budai vezérrel, az egri basával, a bégekkel jó szomszédsági viszonyba lépjen, kik majdan szószóllói legyenek, ha az ifjú Györgynek fejedelmi utóddá választása szóba kerűlne, sőt a határszéli rablások megfékezése által magán a portán is jó hírt, nevet szerezzen magának. S az öreg György, hogy ennek útját egyengesse a portán, amint fiának kinevezése megtörtént, tudatta a nagyvezérrel, hogy «a tanács tetszéséből s értelméből» az ország «fővégházát» fiára bízta, hogy ő hatalmasságának hasznosan szolgálhatna.* S megbízta az akkor kinevezett kapitihát, Sebessi Boldizsárt, hogy tegyen jelentést, hogyan fogadta e kinevezést a nagyvezér?*
A fejedelem aug. 16-iki levele a fővezérhez. Beke és Barabás, 439. l.
Ugyan ott 521. l.
11. ZAKRZESKA ANNA ALÁIRÁSA.*
1648 szept. 9.
Várad jó hely volt s az új kapitány dolgot és mulatságot eleget talált ott. Útját állta a határszéli rablókalandoknak, kergettette az orvokat s látogatásokat tett a szomszédoknál. E látogatások közűl egynek komoly következményei lettek: Somlyón megismerkedett Báthory Zsófiával s megszerette. A fiatal leány viszonozta vonzalmát s e dolog nem sokára a szülők részéről komoly megfontolás és tanácskozás tárgyává tétetett. Alapjában e házasság ellen nem lehetett szólani, mind a kettő fejedelmi család – hanem a mi szülőket nagyon aggasztotta, az a vallás kérdése volt – hogyan vegyen el a kálvinista Rákóczy pápista leányt? A vegyes házasság nem volt szokatlan dolog Erdélyben – de a fejedelem abba nem nyugodhatott volna bele. Itt csak egyetlen megoldás volt: ha az ifjú leány felveszi leendő vőlegénye vallását, a mi természetesen anyjának, Zakrzeska Annának, beleegyezésével történhetett volna meg csak. Rákóczy öreg barátjához, Prépostváryhoz fordúlt, ki özvegy Báthorynénak is jó szomszédja volt s ez csakugyan olyan ígéreteket nyert az özvegytől, melyeknek alapján 1641 nyarán a fiatalok közt az eljegyzés véghez ment.*
SZALÁRDY: Siralmas krónika, 138. l.
A mint őszszel a török adó befizetésének határideje eljött, elhatározta a fejedelem szóba, hozni a portán fiának utódjává leendő megerősítését. Főkövetté Serédyt, öreg megbízható tanácsurat, egy éles eszű és éles nyelvű főurat s kapitihává Rácz Istvánt nevezte ki, feladatokká tévén, hogy eszközöljék ki a porta előleges beleegyezését fiának leendő megválasztásába s az ezért adandó ajándékok mennyiségére is egyezzenek ki a nagyvezérrel. Ez volt a fő, mert a dolog lényegére nézve a nagyvezérnek nem volt semmi nehézsége, nem is fukarkodott az ígérgetéssel, de késett a válaszadással: mígnem dec. közepére megalkudtak: somma (azaz a rendes adó) fejében a fejedelem 13 ezer tallért fizet, a fővezérnek úri s a császárnak császári ajándékot küld,* melyeket főkövet fog beszolgáltatni.
A hírrel dec. 17-én Maurer indúlt vissza. Levelek és Akták, 648. l.
Ez oldalról megnyugtatva a fejedelem, 1642 febr. 16-ára Fejérvárra egyetemes országgyűlést hirdetett. Ismerte az országgyűlést, tudta, hogy ez semmit sem őriz olyan féltékenyen, mint a szabad választás jogát, s voltak némi aggályai, hogy még az ő hatalma s tekintélye sem lesz képes biztosítni az egyhangú választást. S a mint a gyűlés tagjai megjelentek, külön-külön magához hívatta a tanácsurakat, a főispánokat s táblát, a regalistákat, követeket s mindenikkel külön tárgyalt, értekezett. Igyekezett megnyugtatni őket, hogy az a szabad választáson csorbát ejteni nem fog, s csak a fejedelmi szék megürülése alkalmával előállani szokott zavarokat oszlatja el. Kétségtelenűl a nagy többség a választás mellett volt, lehetett azonban olyan is, kinek nem nagyon tetszett, s az egész oppositio Haller Gábor egy szerény kijelentésben nyilvánult, hogy érvényes választ csak az ország adhat.
Ezt úgy is tudta a fejedelem, de már azt is tudta, hogy semmi ellenmondástól sem tarthat, s febr. 19-én épen a fejedelemasszony neve napján beküldte a rendek közé a propositiokat. Nyomon meg is történt a választás, s a hírt, hogy az «minden contradictio nélkűl» ment véghez, ünnepélyes követség vitte meg a fejedelemnek. Az öreg Rákóczy most intézkedett, hogy fia Váradról haladéktalanúl jőjjön Fejérvárra, a rendek pedig hozzá fogtak a választási feltételek elkészítéséhez, a mi a választásnál nehezebb s épen olyan fontos dolog volt mint az, mert ez által volt módjukban a rendeknek biztosítni az alkotmányt.
Itt első kérdés volt: minő különváló assecuratoriát kívánjanak az újon megválasztott fejedelemtől a választási feltételek megtartásáról? Semmilyent sem, izente be a fejedelem, mert nem önjogú s nem elegyedhetik az ország kormányzásába. Ebben aztán megnyugodtak a rendek, s hozzá fogtak a fejedelmi conditiok megalkotásához. A legtöbb pontra nézve Bocskay s Bethlen idejéből volt bizonyos megállapodás, s ezeken a szükséghez képest keveset módosítottak. Szabad vallásgyakorlat, a jogok és kiváltságok fentartása, hűség a portához, béke a császárral, az ország terűleti épségének megvédése, a szólásszabadság s az unio fentartása, a tanácsurak felelőssége: mind ezeknek jövendő megtartására kelle magát előre kötelezni. Egészen új csak az volt, hogy atyja életében távol tartja magát a kormányzástól, ennek méltóságát, tekintélyét nem sérti, s továbbá, hogy Bethlen István adományait érvényben tartja.*
Erdélyi Orsz. Eml. X. k. 321. l. V. ö. HALLER GÁBOR naplójával. 76. l.
Mire a fejedelem és rendek közt a megállapodás létrejött a pontokra nézve, a váradi kapitány is megérkezett mart. 3-án. Az országgyűlés testületileg s Zsigmond herczeg az udvari had élén mentek ki elébe a Fejérvár előtti térre, hol az első üdvözlő szónoklatot Zsigmond herczeg s a másodikat a rendek nevében Kornis Zsigmond tartották. Másnap a pompás székesegyházban megtörtént a beigtatás: Kassay felolvasta a választási feltételeket s az esküformát, melyeket az ifjú György utána mondott. Az ünnepélyt isteni tisztelet zárta be, mely alkalommal a szent beszédet a püspök tartotta. E napon az öreg s a következő napokon az ifjú fejedelem adtak díszebédet.
Hátra volt még, hogy a választásról a portának tegyenek jelentést: melynek szövege elkészülvén, mart. 6-án a rendek fejenkint aláírták,* s aztán megválasztották a portai főkövetség tagjait: Serédyt a főurak, Sulyok Istvánt a magyarok, Basa Tamást a székelyek s a szászvárosi királybirót a szászok részéről. S a mint a gyűlés véget ért, az új fejedelem másnap (mart. 9.) visszatért Váradra.*
Török-magyarkori Államokmánytár, VII. 320. l.
Beke és Barabás, 582. l.
Még vége sem volt az országgyűlésnek, az öreg fejedelem Dániel Ferencz által előleges tudósítást küldött a portára. Dánielt a nagyvezér apr. 15-én «böcsülettel látta, s kedvesen értette» az ifjú György megválasztását.* Gyorsan ment utána a főkövetség is s ennek első fogadtatása majus 7-én volt. A tárgyalások 11-én vették kezdetöket. Egészen elképpedtek a követek, midőn a nagyvezér azt kérdezte tőlük «hova megy most uratok?» Hiszen – mondá Serédy – urunk az ország igazgatásában nem ad fiának részt. – «Nem-e?» szólt a nagyvezér, «hiszen most is Kassán van, hogy a német párton helyet szerezzen magának.»*
Levelek és Akták, 665. l.
Beke és Barabás, 597. l.
Nehéz elképzelni, hogy ezt az otrombaságot a nagyvezér komolyan hitte volna – de fel akarta használni az alkalmat, hogy mennél többet zsaroljon a fejedelmen. A követeknek az volt a feladatuk, hogy a magukkal hozott ajándékokból s pénzből megtakarítsanak, a mennyit lehet; a vezéré, a közvetítőké s a tolmácsé, hogy kitudják, hogy mit és mennyit hoztak magukkal, sőt hogy még esetleg kölcsön felvételre is bírják a követeket. Mikor már Serédy nehány nap múlva azt hitte, hogy minden rendben van, akkor hallotta meg, hogy nem kap athnámét: azt csak az öreg fejedelem halála után kapja meg fia. Volt eleinte nagy ijedelem, de lassanként rendbe jött a dolog: megkapták az athnámét s a beigtatási jelvényeket. Egyik sem volt ínyökre: az athnáme nem volt olyan, milyent elődei s az öreg György nyertek, nem igen volt az több berátnál, s a beigtatás jelvényei közűl hiányzott a ló.*
L. Serédy és Rácz jelentéseit: Beke és Barabás, 585–603. ll., továbbá Levelek és Akták, 668–77., 699–703. ll. Török-magyarkori Államokmánytár 99–129. ll.
Az athnáméval és jelvényekkel Mustafa aga küldetett Erdélybe. Fényes kísérettel jul. 8-án érkezett Fejérvár alá. Ez nap reggelén az ünnepélyre összejött főurak és rendek, az ifjú fejedelemmel élükön, tisztelkedtek a fejedelemnél, onnan templomba mentek s aztán kivonultak a Fejérvár előtti térre, hol találkoztak a kapucsi basával. A hivatalos üdvözletek végeztével ez átadta Györgynek a kardot, zászlót és botot. Más nap volt szemben az öreg fejedelem a kapucsi basával, ki megcsókolta kezét és köntösét s átadta az athnámét és kaftányokat. Aztán az ifjú fejedelemnek kézbesíté a két kaftánt s fejébe tette a császár által küldött skófiumos süveget. Végűl a főurakat kaftánozta meg s az ünnepélyt díszebéd fejezte be. Most már az ifjú György is a szultán által elismert fejedelem volt.*
Ez ünnepélyeket részletesen ismerteti egy egykorú napló, mely megjelent Rajzok és Tanulmányok I. k. 238. s. köv. ll.
Ha magával az eredménynyel meg is volt elégedve a fejedelem: de nem volt a porta eljárásával, s ezt a búcsú kihallgatáson a kapucsi basa előtt nem is titkolta el. Most már, utódja sorsa iránt meg levén nyugtatva, hozzá látott, hogy fiának házassága is úgy menjen véghez, a mint ő akarta. Meg volt győződve, hogy a portán nem fog komoly nehézségekkel találkozni, s erre vonatkozólag kapott is megnyugtatást már akkor, midőn ott fiának fejedelemmé erősítést tárgyalták. Ott arról tartottak, hogy az öreg fejedelem külföldi uralkodó családokból fog fiának nőt választani s megnyugtatásukra szolgált, hogy menyasszonynak magyar nő van kiszemelve.
A mi őtet komolyan aggasztotta a menyasszonyt illetőleg, az a vallás kérdése volt: nemcsak lelkiismereti okokból, hanem politikai tekintetekből is. Már az is nehezére esett, hogy családjának egyik ága catholicus: de ez nem zavarta meg jó viszonyát ez ággal. Hanem hogy a legközelebbi családjában legyen catholicus nő, ezt nem tudta elszívlelni. Európa két táborra van osztva a catholicusok és protestansok közt s ő már nehányszor állott azon a ponton, hogy beleelegyedik a küzdelembe. Hogyan vonjon ő kardot, ha övéi közt pápista nő van? Mennyi küzdelmébe kerűlt feltartóztatni a catholicismus előhaladását Felső-Magyarországon, s mennyi küzdelemre lesz még szükség, hogy csak az eddigi vívmányok is fentartassanak… s képes lesz-e fia folytatni a harczot egy catholicus nővel oldalán? E gondolatra elszorúlt szíve, hátha még át is térne fia: «ki hogysem holtunk után történnék – írá Kassaynak elkeseredetten – az istentől inkább kívánnám, én temetném el Rákóczy Györgyöt; és nem csak két fiúnkat, sőt ha száz volna is, inkább, hogy sem isten tisztességének kárt tegyünk.»*
Rákóczy levele Kassayhoz 1642 dec. 26-ról.
A jegyesek, a szülők rettenetes bánatára, «bolond s rend felett való szeretettel» ragaszkodtak egymáshoz. Elválasztásukra gondolni sem lehetett: s komolyan nem is akarták a szülők, hiszen olyan jól összeillettek! De a mennyire megrendűlt a gondolatra az öreg fejedelem, hogy pápista menye legyen, annyira aggasztotta Zakreska Annát leánya hitehagyása. De a szegény özvegy, kinek leánya boldogsága s saját lelke nyugodalma közt kelle választania, az időtől várt. Beleegyezett leánya áttérésébe az öreg Rákóczyval szemben, de azért leányát mind erősítette, «vastagította» hitében: s a kitérés csak maradt. S a szegény ifjú György legtöbbet szenvedett ebben a harczban. Egészen eltérőleg eddigi életrendjétől, a mulatságokban «a sokféle italt elkezdte»,* a miért aztán anyja megdorgálta. György zokon vette a dolgot s boszúsan oda vágta: «úgy keresi atyja kedvét, mint fogadja».* Annyi bizonyos, hogy az a bolond szerelem s ez a szokatlan daczolás aggasztotta a szülőket, kik végre is belátták, hogy a kellemetlen, feszűlt viszonyoknak úgy vethetnek véget, ha fiatal pár összekelését nem halasztják tovább. A menyegző napját 1642 őszére kitűzték s a meghívókat szétküldötték, abban a feltevésben, hogy kitartásuknak még is csak sikerűlni fog az öreg lengyel asszonyt rábírni, hogy – amint meg is ígérte – ne gördítsen akadályokat leánya kitérése elé s fiúk által nyomást gyakorolni a menasszonyra is, hogy ez adott ígéretét váltsa be.
Családi Levelezés, 94. l. «Vígan laktál te Solyomkőbe, mikor én igen búsultam – írja anyja – azért te se búsíts, én se búsítlak» (azaz nem dorgállak).
Családi Levelezés, 88. l. Lorántffy Zs. 1641 (s nem 1640, mint tévedéssel van írva) oct. 18-iki levele.
12. BÁTHORY ZSÓFIA ALÁIRÁSA.*
1649 okt. 13.
Elég rövid határidőt szabtak: 1643 febr. 3-át.
S azonnal lázas gyorsasággal megkezdődtek az előkészületek. Első gondja volt az öreg fejedelemnek fiát atyai tanácsokkal látni el. Nem mintha eddig utasítás, hanem levél alakjában, s szóbeli izenetekkel, melyeket az ifjú Györgynek anyja és testvére vittek meg (1643 sept. elején) Somlyóra. Szeresd feleségedet annyi szeretettel s ragaszkodással, mennyivel minden igaz férfi tartozik nejének, de csak annyira, «hogy ahhoz való szereteted hazádnak, nemzetednek, kiváltképen az isten tisztességének szeretetét feljebb ne haladja, s ezektől el ne vonjon», mert feleséget még találhatsz, de hazát, nemzetet, istent, egynél többet nem».* Elméletileg szép és igaz volt mindez: gyakorlati haszna azonban nem lett. Sem az öreg fejedelemasszony, sem Zsigmond herczeg semmit sem tudtak végezni: üres biztatásoknál egyebet nem vittek haza Somlyóról, s az öreg György gyanakodni kezdett, hogy fia nem járt el kellő erélylyel. Azt kívánta volna, hogy ez «a bolond szerelmes» ifjú hitczikkelyeket magyarázzon menyasszonyának s meg se gondolta, hogy elég más tárgy van, melyről azok szívesebben beszélnek. Mennél inkább közelgett a menyegző határnapja, mennél több válasz érkezett a meghívókra s mennél inkább szaporodnak a bevásárlások, annál jobban aggódott. Hátha meg akar maradni a menyasszony a pápistaságban? hátha anyja vagy más valaki megeskette, hogy megmarad? Végre is decemberben még egyszer kérdést tétetett nálok.*
Lorántffy Zsuzsánna, 54. l.
Lorántffy Zsuzsánna, 27. l.
De a dolgon változtatni feltűnés nélkűl nem lehetett volna, s a fejedelemnek bele kellett nyugodni, hogy az áttérés majd lakodalom után fog megtartatni.
Egész sereg vendég volt meghíva: a császár, a lengyel király, a kurlandi herczeg, a nádor, több lengyel főúr, a moldvai s havasalföldi vajdák: ezek képviselőiket küldöttek el. Nagy számmal jöttek a főurak Magyarországból, a Részekből s Erdélyből – s egy csomó közrend is. A menyasszony elhozására Somlyóra Kornis Zsigmond utazott, öt főúrral. Ezek jan. 26-án értek oda s a császár és nádor követei, Jakusith egri püspök s Wesselényi Ferencz, már ott voltak. A somlyai ünnepélyes meghívás és táncz után, jan. 28-án indúltak meg 18 hintóval, két társzekérrel 200 gyaloggal s az urak udvari népével: a cselédség más felé ment. A menyasszony és anyja zöld bársonyos hintajába a menet közepében, két festett farkú és sörényű ló volt fogva. Zilahon Bánffy Györgygyel találkoztak, kit a fejedelem Wesselényi elé küldött. Febr. 2-án értek Fejérvár alá. Sátor volt ott felvonva, hol az ifjú fejedelem az «urakkal és ország színével», körűl-belűl 4–500 emberrel, várta az érkezőket. A menyasszony nevében Prépostváry üdvözölte a vőlegényt s ennek nevében Haller István felelt. A vörös kívűl-belűl aranyos, skófiumos vánkosokkal ellátott díszhintóba, melyet hat kék s oroszlán módra festett ló volt, a vőlegény segítette fel menyasszonyát. A mint a hintó megindúlt, megkezdődött a lövés s tartott, míg ez a város kapujához ért.
13. SZILÁGY-SOMLYÓ VÁRA.
1. A hajdani fejedelmi lakóház. 2. Bástya. 3. Sütőházak. (Rajzolta Cserna K.)
Itt vette a díszmenet kezdetét. A kapu előtt tizenöt zászló székely gyalog állt, vörösbe öltözve, s a mint a menet oda ért, beindúlt; utánok a lovasok, a fejedelem és ország «színes hadai», 18 párduczbőrös, öt tigrisbőrös «fő legény», nyolcz török ló felöltöztetve, s azután öt párduczbőrös ifjú legény, 16 trombitás, két lengyel s két török sípos, az úrfiak, az öreg úri rend hármasával, az ország színe s azután a meghívottak. Az elfogadás és tisztelgés az öreg fejedelemmel a bokályházban volt.
14. SZILÁGY-SOMLYÓ-VÁR NYUGOTI BEJÁRATA.
Febr. 3-án megtartatott az esketés. Az ifjú párt Geleji püspök eskette össze, két superintendens s a szász püspök segédlete mellett. Azután tizenhárman mutatták be az ajándékokat a menyasszonynak: Kemény János a főkomornyik, s tizenkét úrfi; nyakláncz, medaillon, gyöngy, láncz, násfa, arany perecz, fülön függő, gyöngyös szoknya, bársony janker, vont arany janker, nyuszttal béllelt bársony palást, subák stb.
15. WESSELÉNYI FERENCZ ALÁIRÁSA.*
1649. nov. 18.
Két órakor volt az ebéd. A palotában «volt csinálva egy majestas» négy asztallal s egy pohárszékkel. Ennél a négy asztalnál voltak a fejedelmi család s a külföldi követek elhelyezve. A főhelyen a császár követe, jobbján a lengyel király követe, balján a fejedelem, neje, az ifjú fejedelem, menyasszonya, anyja, Forgácsné, Alliáné, az oláh követek stb. A majestás alatt levő nyolcz asztalnál főurak és asszonyok foglaltak helyet. A pohárszék telve volt kristályüveggel, zománczos arany kupákkal, arany csészékkel, egybejáró aranyos poharakkal: innen csak asszúszőlőbort töltögettek. A majestason az erdélyi főurak udvart állottak, mindenik kezében ezüstös ébenfa-pálcza. Minden főkövetnek főember «innyaadója» s tányértörlő inasa. Háromféle zene volt: német, magyar, czigány. A felköszöntők sorát a fejedelem kezdte meg. Az ebédnek nyolcz órakor lett vége.
Alig volt idejök átöltözni a vendégeknek: nyomon következett a bál egy más teremben: de ez csak rövid ideig tartott. Minthogy a császár követe, mint pap, nem tánczolt, a fejedelem nyitotta meg a tánczok sorát. Mikor a menyasszony tánczára kerűlt a sor négy pár állott fel: Wesselényi, Forgács s két erdélyi főúr. A mint a harmadik ugróra kerűlt a sor, hat szövétnekes ifjú útját állotta a tánczosoknak. Rákóczy Zsigmond kézen fogva kivezette a menyasszonyt. Elől mentek a szövétnekek, utánok négy fő asszony – ez volt jeladás a bál bezárására. Az ünnepélyek még három nap tartottak: 4-én díszebéd s ajándékok bemutatása, 5-én a fejedelmi istálló megtekintése, díszebéd, tűzijáték, 6-án családi ebéd, fesztelen mulatság. A fejedelem kecvencz czigányát, Rigót, két fuvolással Wesselényi háta mögé állítá s «ezek annyira belevonták, fútták a bort», hogy akkor volt legjobb kedve.*
Erdélyi Orsz. Eml. X. k. 361. l.
A lakodalmi ünnepélyek lezajlása után a fejedelmi család Fogarasba utazott, az egyetlen lengyel asszony kivételével, ki haza ment. Nagyon valószínű, hogy a fiatal pár szívesebben ment volna Váradra – de ez elől nem lehetett kitérni. Az új asszonynak be kelletett ígéretét váltania. S így történt, hogy a mézeshetek örömeit, boldogságát meg kelle osztania a hittanulás fáradalmaival s férje szeretetteljes szavai után magába kelle szívnia a fejedelem udvari papjának száraz tanításait. Mikor ő már azt hitte, marc. vége felé, hogy eléggé meg van erősítve a kálvinista vallásban, ezt bejelenté a fejedelemnek és Lorántffy Zsuzsánnának s ez utóbbinak még azt is kijelenté, hogy nem félelemből vagy kedvezésből szánta magát e lépésre: apr. 5-én megtörtént az áttérés s az úrvacsorák felvétele. De a család nehány hétig még Fogarasban maradt, hogy az új asszonyt hitében megerősítsék.
Apr. végén Fejérvárra utaztak, hova a fejedelem országgyűlést hirdetett, melyre a császártól is jött követ, Őrsy Zsigmond. Majus 12-én az ifjú fejedelemnél volt díszebéd, s ezen a fiatal György elég meggondolatlanúl hitvitát idézett fel. György úr azzal dicsekedett, hogy neje önkénytesen csatlakozott anyjához, midőn ez az úrvacsorát felvette. Az ifjú asszony szemei könynyel teltek meg: «soh’ se aggódjék nagyságod», mondá Őrsy, «azzal a darab kenyérrel, mit akkor megevett, nem vétett isten ellen: megeszem én is a kenyeret a nélkűl, hogy bűnt követnék el, egy darab marhahússal. Csak az igaz catholicus vallást, melyet szüléitől örökölt, tartsa meg továbbra is szivében». A társalgás ez irányának az ifjú fejedelem vetett véget; «ne szóljon kegyelmed arról többet», mondá Őrsynek, «mert feleségem már áttért az igazi hitre».*
Őrsy 1643 juniusi jelentése. Erdélyi Orsz. Emléklek. X. k. 389. l.
De ez az áttérés nem volt őszinte. Az ifjú asszony még csak 15 éves volt;* szerelmének hozta meg ez áldozatot, de abba belenyugodni nem tudott. Vezekleni akart, s gyermek-észszel próbát akart tenni, hogy a két hitet kiegyeztesse: meg akarta tartani a pénteki és szombati bőjtöt, híven régi fogadásához. Fejérvárról Somlyóra ment férjével, s itt már újra anyja befolyása alatt volt. Ez a bőjtölés erősen bántotta az öreg fejedelmet, haragudott fiára, hogy nem tud nejére hatni, szemrehányásokat tett neki, hogy felesége «meghódoltatja». Hijában fordúlt az ifjú György anyjához, férje neheztelését ez sem tudta levenni róla. S nejét is híjában kérte – ez nem engedett:* Semmit sem akart hallani a pénteki és szombati «hús megételről», a míg a papok fel nem szabadítják. Az öreg fejedelmet ez még jobban bosszantotta, s Kemény Jánost küldte Somlyóra, hogy a lengyel asszonyra hasson. Midőn ez nem használt, Kereszturyt, udvari papját küldte be, hogy az ifjú asszonytól térítvényt vegyen. Ez azonban nem volt hajlandó ilyen térítvényt adni: nem tud jól írni, mentegette magát, hanem megjött a hír, hogy «a papok felszabadították pénteki és szombati hús nemételét», ígéretet tett, hogy a szombati bőjtről (de nem a péntekiről is) lemond. Az öreg fejedelem hajszálnyit sem engedett. «Vagy te mondd a tollába a térítvényt, vagy ő mondja másnak úgy a mint kívánják, csakhogy ekkor maga írja le s pecsételje meg.»* S csakugyan az ifjú György és Keresztury végre rávették a térítvény kiállítására.
Trauzner Lukács jelentése a fejedelemhez, 1643 jul. 16-ról. Erd. Orsz. emlékek, X. k. 393. l.
Az ifjú R. György levele anyjához. Somlyó, 1643 jul. 21.: «hiszem ha vagy szép szóval, vagy keménységgel végben vittem volna, magam lettem volna oka Ngtok búsúlásának s magaménak is». Ered. Orsz. Ltár. Rákóczy-osztály.
Rákóczy György aug. 20-iki levele. Családi Levelezés, 105. l.
16. KERESZTÚRY PÁL ALÁIRÁSA.*
1637. máj. 3.
Erős leczke volt ez Báthory Zsófiának, megtanulta belőle, hogy ipával nem vonhat újjat. Ragaszkodását ősei hitéhez erősen, de mélyen szívébe kellett zárnia. Pedig már csak hetek választották el az időtől, midőn ipa szablyát fog vonni azok ellen, kik az ő hitének legerősebb támaszai, s férje már is felszerelé az erődítéseket,* mustrát tart a váradi katonák és hajdúk felett, mezei hadait is készen tartja.* S mikor már minden el volt rendezve, megjött az öreg fejedelem rendelete, hogy dec. 28-án indúljon el nejével Fejérvárra, de ünnep napon ne utazzék, «azért is, hogy feleségedet vastagíthasd igaz vallásában».*
Családi Levelezés, 113. l. Az öreg fejedelem inti fiát, hogy ne mulatozzék, hanem legyen Váradon.
Erd. Országgyűlési Emlékek, X. k. 399. l.
Családi Levelezés, 116. l.
