XIII. A GYÖNGYÖSI MÁSODIK ÉRTEKEZLET. (1704. augusztus-szeptember.)
XIII.
A GYÖNGYÖSI MÁSODIK ÉRTEKEZLET.
(1704. augusztus-szeptember.)
A GYÖNGYÖSI MÁSODIK ÉRTEKEZLET.
(1704. augusztus-szeptember.)
RÁKÓCZI még Szeged alatt értesült, hogy az erdélyiek őt július 6-ikán fejedelemnek választották;* tíz nap mulva – Szolnok és Gyöngyös közt hallotta, hogy 13-ikán Marlborough és Jenő herczegek Höchstädt és Blendheim közt megverték a francziákat és a bajorokat.* Egy pozsonyi levelező mindjárt megjegyezte, hogy ehhez fogható győzelem századok óta nem volt; de még nem tudta, hasznos-e vagy káros a magyarnak?* Mialatt a császáriak egyre-másra tartották a Te Deumokat,* Rákóczi azonnal gyanította, hogy külföldi segítségre többé nem támaszkodhatik, a bajorokkal, franciákkal nem egyesűlhet, a bajort nem választathatja meg magyar királynak* s erdélyi fejedelemsége elfoglalásával is várnia kell egy darabig.* Mindamellett el volt szánva, hogy a Gyöngyösön megnyíló második békeértekezleten is fentartja követeléseit, pedig előre tudta, hogy – mint minden győzelem után, – a bécsi udvar az eddiginél is jobban fog akadékoskodni.* Bercsényi reménykedett benne, hogy Gyöngyös helyett Ólmoshoz kell mennie.* Hiszen már Anna angol királyné figyelmeztette a bécsi udvart, hogy ha az egész nép elégűletlen, csekély gyözelmekkel. a fölkelést nem nyomhatja el és hogy ő, mint a császár fő szövetségese, jogosan és komolyan kívánhatja a fegyverben álló magyarok kibékítését,* Ezt akarták a hollandok is, hogy a császár azután minden erejével a francziák ellen fordúlhasson.* Június elején a király valóban olyan engedékenynek mutatkozott, hogy a nádor el volt ragadtatva, ellenben a magyar küldöttek (Viza és Okolicsányi) elégedetlenkedtek. Az angol követ szerint egy nemzetnek, mely szabadságáért már hétszer fogott fegyvert, csakugyan óvatosnak kell lennie* Szerinte a békét legjobban ellenzik a javaikat féltő jezsuiták, a háborúban szabadon gazdálkodó tábornokok, a protestánsok kiirtását óhajtó papok és az önkényre hajló miniszterek.*
Július 27-ikén Hadady Györgytől, augusztus 6-ikán a Lázár Ferencz vezetése alatt álló követségtől. Századok, 1906. 113., 229-231.
Rákóczi levele XIV. Lajoshoz augusztus 29. Fiedlernél, II. 449.
Rákóczi emlékíratai 103., 178., 265. Gróf Altheim Bécsbe 17-ikén vitte meg a hírét (Simonyi, I. 385–6.), melyről tehát Rákóczi gyorsan értesűlt. Az elesett francia katonák zsebében megtalálták Ács (Aachs) Mihály prédikátornak Strassburgban 1702-ben a «Boldog halál szekere» czímmel nyomtatott imádságos könyvét, a melyet a csatlakozás pillanatában mint ismertető jelt mutattak volna meg a magyaroknak. (Thaly, Bercsényi, III. 214.) Azonban erre nem nyilt alkalom. A «boldog halál szekere» 15.000 francziát és bajort vitt a másvilágra.
Arch. R. IV. 97.
Simonyi I. 385–6. Tört. Tár 1896. 20.
Rákóczi emlékíratai 103. 178. Önéletrajz 176.
Harley Stepneyhez, 1704. szeptember 12. Simonyi I. 429. Whitworth szeptember 26. U. o. 439.
Vagyis ólomgolyókkal lőttetnie.-Arch. R. IV. 95.
Hedges Stepneynek 1704. április 18. Simonyi, I. 243. Harley Stepneynek július 4. U. o. 337–. és julius 21. U. o. 358.
A hollandi kormány a császárhoz április 21. U. o. 261–3.
Stepney június 21. U. o. I. 321–3. Rákóczinak azonban ezúttal nem írt sem ő, sem Bruyninx, mert utolsó levelökre nem válaszolt elég udvariasan s nem fogadta el közbenjárásukat.
Stepney július 2. U. o. I. 355–6. János Vilmos pfalzi gróf, a ki junius 9–10. éjszaka, a bécsi riadalom idejében állt az udvari békepárt élére, július végén már elkedvetlenedve akart visszavonúlni, mert törekvése fő ellenzőit, Harrach, Mansfeld és Buccellini minisztereket megbuktatnia nem sikerűlt. Stepney Marlboroughnak július 25. U. o. I. 360–3.
Mindamellett a «császár» június 26-ikán elhatározta, hogy bár szemerei (koronczói) győzedelme után megsértett királyi tekintélyéért bosszút állhatna, «vele született osztrák jámborságánál és kegyelménél fogva» kímélni akarja a keresztények és alattvalói vérét, visszaadni a sok viszontagságon átment ország nyugalmát, meggátolni a nép végső romlását. Tehát még ez egyszer hajlandó kegyelmet adni és orvosolni törvényeseknek látszó sérelmeiket. E végből Széchenyi érsek elnöklete alatt bizottságot küld ki a béke tárgyalására. Most már az egész világ láthatja, hogy akárhogyan bántották, sértették, nincs forróbb vágya a mostani mozgalom lecsöndesítésénél, a nép megnyugtatásánál, «kedvelt» országa nyugalmának és békéjének helyreállításánál, a törvények erejének visszaszérzésénél, az azoktól eltántorodott lelkek visszatérítésénél.*
Dési gymn. könyvtár. «Urbarium, 1714», 78–81.
Kaunitz herceg felszólította Rákóczit, hogy egyenesen vele tárgyaljon. Szirmay Istvánt is rávette arra, hogy Rákóczinak, Bercsényinek békéltető levelet írjon.* Húsz esztendővel ezelőtt a király – írta Szirmay a fejedelemhez* – azt válaszolta a nemzetnek, hogy lázadókkal nem alkuszik, inkább fegyverrel veszti el az országot; s mikor a diploma megsértése miatt biztosítékot kivánt tőle, azt kérdezte, a pogány miféle biztosítékot ígért az athnamé mellé? Ezt a mostani kegyes válaszát tehát alig remélhették; s így bízhatik benne, hogy Rákóczi nem szalasztja el ezt az alkalmat, melynél kedvezőbbet még nem ért a magyar, mióta a magyar nemzet fennáll. Isten őt olyan bölcs elmével áldotta meg, hogy megitélheti, ha Becsből ír is neki, igazán és alaposan ír-e, vagy hízelkedésből? Hitére mondja, Bécsben akármelyik magyar is hiába hízelkedik, mert a német fölteszi róluk, hogy Bécsben lakva sem kivánnak rosszat hazájoknak, és hogy csak külsőségekben különböznek egymástól. Rákóczi Bethlennél s az eddigieknél jobb reménységekkel foghat a tárgyaláshoz. Az örökös királyság ne legyen akadály; hiszen megvolt az már I. Ferdinándtól fogva, sőt a nemzeti királyok alatt is, mert a szabadválasztást rendesen az elsőszülöttre korlátolták. Elég, ha meggátolják az örökös királyság elfajúlását. Vigyázzon, azt ne higyjék róla, mint Thököly Imréről, hogy a közhaza javát félretévén, a maga hasznát keresi; már pedig a tárgyalástól való vonakodását erre magyaráznák. Rákóczi necsak a magyarokat, de a balvélekedésben levőket is győzze meg, hogy a haza boldogúlásától s nem annak ellenére várja a maga boldogúlását és hogy több jót kíván hazájának, mint a francziának, ki már többször is megcsalta szegény nemzetünket.
Stepney Harleyuak 1704. augusztus 9. Simonyi, I. 373–4.
Június 29. Dési gymn. könyvtár. «Urbarium, 1714.» 115–7. A Bercsényihez ugyanakkor írt levél u. o. 117–9.
Mathai Viza János neszter-fejérvári püspök, kalocsai nagyprépost és Okolicsányi Pál augusztus 5-ikén Szegeden már találkoztak a fejedelemmel, a ki hajlandónak mutatkozott elfogadni az angolok és a hollandok közbenjárását, de szeretné megnyerni a svédekét és a lengyelekét is.* A két úr az udvarnál csakhamar gyanúba esvén, Rákóczihoz a király helyettök Szirmay Istvánt küldte, a ki azonban nem bízott a sikerben.* Pedig augusztus 23-ikán a császár kijelentette az angol és a hollandi követeknek, hogy békét akar kötni a magyarokkal, a kik olyan nagyon makacsok.*
Viza és Okolicsányi Stepneyhez. Simonyi, I. 378.
Stepney szeptember 6. és 7. U. o. r. 417., 419–423.
Stepney Harleyhoz. U. o. 388–9.
Rákóczi azonban Szent István napján (a mikor az érsek még csak megindúlt Sümegről), azzal az eltökélt szándékkal érkezett Gyöngyösre, hogy meghallgat a békére vonatkozó minden előterjesztést. Igy akarta függőben tartani a legfélénkebbeket és azokat is, kik féltek a jövő miatt. Egy szabad nemzet kormányzásában semmit sem tartott veszedelmesebbnek, mint a titkolózást, nem gátolta tehát, hogy a bécsi udvar küldöttei szabadon érintkezzenek mindenkivel. Ezt annál hasznosabbnak vélte, mert ígéreteiket üres szavaknak találta.
Széchenyi érsek már augusztus 28-ikán előterjesztette egy három hónapra tervezett fegyverszünet feltételeit,* a miket «resolutiójában» Rákóczi csekély módosításokkal és hozzáadásokkal szeptember 2-ikán el is fogadott.* E szerint ráállott, hogy a megszállott várak ostromzárán könnyítsen, az eleségszállítást s a helyőrségek kiegészitését megengedje, úgy azonban, hogy a csapatok hadállása ne változzék. Hajlandó Pozsonyba vagy Nagyszombatba követeket küldeni a béketárgyalásokra, de a végső elhatározást az országgyűlésnek tartotta fenn.
Közli Katona, XXXVI. 480–1. V. ö. Széchenyi jelentése a királyhoz Millernél II. 102–5. Whitworth Harleyhoz szeptember 13., 20. Simonyinál I. 430–4., 437–440. Stepney Harleyhoz november 3. U. o. 514. és 524.
Stepney id. h. 514.
Gyöngyösön már is volt valami fiókországgyűlés-féle. Okolicsányi Pál királyi biztos izgatására ugyanis az északnyugati tizenhárom vármegye protestánsainak követei hivatlanul is megjelentek, kihallgatást kértek, s a linzi (1645.) béke értelmében őket megillető templomok visszaadását sürgették. Nem nyugodtak meg, a fejedelem válaszában, mely szerint országgyűlés elé terjeszti a dolgot és esküvel fogadja, hogy ott kívánságaik teljesednek. A fejedelem magától még azon esetben sem intézkedhetnék, ha törvényesen elismert feje volna a nemzetnek. Csak kálvinista udvarnagya, báró Vay Ádám és ágostai hitvallású főudvarmestere, Ottlyk György útján bírhatta reá a követeket, hogy a vallás ügyét mostan még ne bolygassák, mert ezzel csak a bécsi udvarnak tennének szolgálatot. Kiáltványt bocsátott ki, mely szerint az országgyülés további intézkedéséig minden felekezet megtartja templomait, javait és szabadon gyakorolhatja vallását.
Így kerűlte ki azt a tört, a melyet neki az udvar ezen az értekezleten vetett,* hogy elidegenítse tőle a protestánsokat, tehát a magyarok nagy többségét, magára vonja a pápa egyházi átkát s elszigetelje a franczia királytól és a bajor választótól, azoktól a katholikus uralkodóktól, a kiknek szövetségében egyedül bízhatott. A bajor követ azonban Gyöngyösön is mellette volt és szeptember elsején éppen az ő kívánságára küldte kökényesdi Vetésy Lászlót a bajor huszárok betanítására,* vagy inkább a magyar érdekek képviseletére. Nagyon természetes, hogy a protestáns hatalmak jóindúlatát is biztosítani törekedett. A svéd követségből Ráday Pál nem a legjobb hírekkel tért vissza. A fejedelmet nagyon bántotta, hogy XII. Károly szóra sem méltatta az őseivel kötött szövetség említését, holott azok a svéd királyokat annak idején híven segítették háborúikban. Mindamellett bízott benne s remélte, hogy a radomi titkos megállapodásokról Sapieha útján mielőbb értesíteni fogja.*
Rákóczi emlékíratai, 105–7. Whitworth levele szept. 17. Simonyinál, I. 436. Széchenyi érsek maga is megbotránkozott, hogy Viza és Okolicsányi az ő háta mögött alkudoztak Gyöngyösön. (Miller, Epist. archiepisc. II. 116.)
Vetésy emlékírata III. Károlyhoz 1715-ben Fiedlernél, I. 22–23.
Rádai Pál levele gr. Piperhez Gyöngyösről, 1704. augusztus 27. A svéd áll. levéltárban. (Dipl. Transsylv.)
XII. Károly hideg válaszát az okozta, hogy Rákóczi követei a török szövetség eshetőségéről beszéltek előtte. A fejedelem augusztus 28-ikán, mikor erdélyi fejedelemmé történt megválasztásáról értesítette, megnyugtatta, hogy szerfölötti gyöngeségök érzetében gondoltak ugyan török zsoldosok felfogadására, mert úgy hallották, hogy a császár érdekében Marlborough herczeg angol-hollandi sereggel jön ellenök; időközben azonban értesűltek az angol és hollandiai rendek jóindúlatáról, melynél fogva hadaikat a birodalomból nem engedik kivezetni. Siet tehát kijelenteni, hogy a török portától felajánlott segítséget idáig egyáltalán nem fogadták és ezentúl sem fogadják fel, mert nem akarják; hogy az Ausztriai Ház ellen való lázadással, vagy a kereszténység érdekeinek mellőzésével vádolják őket. Igazságos fegyvereiket úgy is mindenütt siker koronázza, mert megszabadúltak attól a borzasztó veszedelemtől, melylyel az Ausztriai Ház fenyegette szabadságukat és lerázták magukról a törvénytelen uralmat.*
Rákóczi XII. Károlyhoz augusztus 28. A. svéd ált. levéltárban. (Dipl. Transsylv.)
Hasonló szellemben írt a porosz királynak is.*
Levele augusztus 28. Tört. Tár 1882. 151. Marczali, Regesták, 270.
Az alkudozások idejére a császáriaknak fegyvernyugvást engedett. Panaszkodott azonban, hogy a «nemzetünkhöz való természetes gyülölségből» a német ismét megcsalta. Heister Szent István napján durva kiáltványban* fenyegette meg «a pártütők istentelen csőcselékét», melynek a császár kegyelmet ad, holott haragjában kiirthatná; a kegyelemmel és a fegyvernyugvással nem törődve, Pápa városát fölégette lakosait kard élére hányta, majd Dunaföldvár felé nyomúlt. Rákóczi tehát szeptember 7-ikén parancsot adott eloszlott hadai összegyüjtésére, hogy ezt a szószegést Ausztria és Morvaország dúlásával torolja meg. Negyednap Ocskay már fölégette a morva Dürrnkrutot,* a hol Kun László magyarjai jó félezredéve a cseh királyon nyert fényes diadallal erősítették meg a Habsburgok trónját. Rákóczi maga is Szécsény és Léva felé akart nyomúlni, hogy a Vág mellett álló Bercsényi erejét növelje. Bercsényi örűlt, hogy a fejedelem nem engedi magát másodszor is megcsalatni az alkudozásokkal, hanem személyesen jön «az istentelen, csalárd ellenségre», a mely a maga lakóhelyén s a maga országában lesz kénytelen téli szállást adni a kurucznak. Lássák ebből, hogy a fejedelem az országnak nemcsak egyik részét, hanem az egész országot szereti. Ha csak a maga hasznát és dicsőségét keresné, az erdélyi fejedelemségbe való beiktatás maga is okot és ösztönt adhatna neki, hogy ne jöjjön a Vág felé; de most már láthatja a haza, hogy nyilt leveleiben nem hiában emlegette hazafiságát: mindent félretéve, az ellenségre megy s dolgozik, fárad a közjóért.* Azonban a fejedelemnek időre és nyugalomra lévén szűksége,* jobbnak tartotta a fegyverszünetet a hadi tüntetésnél; * tehát a már megállapított föltételekkel Viza püspököt és Okolicsányit Bécsbe küldte. Ezek csak 18-ikán érkeztek oda, a mikor a székvárosát féltő király már öt napja aláírta a fegyverszünetet és az érsek mellé Szirmayt küldte ki a további tárgyalásokra.*
Rendelete szeptember 7. és 8. Hornyik, IV. 325–7.
Thaly, Ocskay, I. 44;.
Bercsényi Rákóczihoz szeptember 9. Arch. R. IV. 130–1.
Rákóczi emlékíratai, 105.
Bercsényi Rákóczihoz szeptember 14. Arch. R. IV. 141.
Whitworth levelei. U. o. 433., 435., 437. Lamberg följegyzései, Hadtört. Közl. 1894. 548.
Alsó-Ausztria közelkorú térképe.*
Alsó-Ausztria közelkorú térképe a dr. Márki Sándor birtokában levő eredeti után készült.
Vizát és Okolicsányit a király 21-ikén, az angol és a hollandi követeket másnap fogadta. Ennek az lett a következése, hogy a minisztertanács azonnal a fegyverszünet meghosszabbítása mellett nyilatkozott. Az angol és a hollandi örömest hallotta, hogy a fejedelem, még szeptember 2-ikán írt leveléhez képest, hálás. köszönettel, bizalommal fogadta kormányaik közbenjárását, vagy épen kezességét; de csak a maga nevében nyilatkozhatik, mert a határozat a rendekre tartozik. A külföldi követek becsűlni kezdték azt a férfias önállóságot, a melyet Rákóczi az egész gyöngyösi értekezlet alatt tanúsított. Meglepetve látták, hogy nem ijesztette meg sem Heister előnyomulása, sem a höchstädti vereség. Fentartja minden követelését; a világot egy franczia-bajor-török-magyar szövetség eshetőségével nyugtalanítja; tárgyal angolokkal, hollandokkal, németekkel, svédekkel, lengyelekkel; s hadat küld Ausztriára, a melynek miniszterei nem akarják, hogy Magyarország nevében tárgyaljon velök, mert ez azt jelentené, hogy az egész ország vele tart.*
Whitworth jelentései szeptember 20., 24. és 27. Simonyinál I. 437–455. Stepney emlékirata Marlboroughhoz október 6. U. o. I. 475•
I. Frigyes Vilmos, porosz király.*
* I. Frigyes Vilmos, porosz király. Pesne Antal (1684–1757) festménye után Wolfgang János György rézmetszete.
