VI.
VI.
Mátyás egyházpolitikája.
A királyi kegyúri jog. A püspükségek betöltése tárgyában a szent-székkel támadott összeütközések. Beckensloer ügye. Aragoniai János és Esztei Hippolyt esztergomi érsekek.
A királyi kegyúri jog. A püspükségek betöltése tárgyában a szent-székkel támadott összeütközések. Beckensloer ügye. Aragoniai János és Esztei Hippolyt esztergomi érsekek.
A MIKÉNT az ország rendeivel szemben, szintúgy a szent-szék irányában is, Mátyás politikájának vezérlő gondolata: a királyság tekintélyének és hatalmának gyarapítása volt Szent István, a magyarországi kath. egyház megalapítója és bőkezű adományozója, a szent-széktől sokféle kiváltságokkal, a kegyuri jogok teljességével ruháztatott föl. Ezek azonban nem szállottak át utódaira csorbíttatlanúl. Az általános egyházi jog fejlődésének egyes stádiumai Magyarországon is éreztették hatásukat. Már a XIII. század folyamán a káptalanok töltötték be a püspöki székeket. És a királyok megelégedtek azzal, hogy a választottak a megerősítésért folyamodtak hozzájok.
A következő században pedig a pápák vonták magokhoz, különféle formában, úgy a püspökségek, mint a kisebb egyházi javadalmak közvetlen adományzását. Magok a királyok Róbert Károly, Nagy Lajos Mária, mikor híveiket egyházi méltóságokra óhajtották emelni, mint folyamodók jelentek meg a pápa előtt.
Zsigmond király is így járt el uralkodásának első éveiben. De később azután erőfeszítéseket tett, hogy visszahódítsa a koronának az egyházi javadalmak adományozási jogát, melynek biztosításáról az 1397-ik évi országygűlés törvény útján intézkedett.*
L. erre nézve e sorok írójának történeti bevezetését a «Magyarországi Vatikáni Okirattár» I. sorozat, III. kötete élén. (Budapest 1888.) XXV-XXIX.
Mindazáltal a pápák ezentúl is (kezdetben sűrűn, később csak szórványosan állítottak ki adományleveleket magyarországi egyházi javadalmakra.
Egy ilyen adománylevél késztette az 1450-iki országgyűlést a magyar korona kegyúri jogainak érdekében a következő nevezetes tiltakozásra:
«Tudja meg Szentséged, hogy habár sértetlenűl kívánjuk megőrizni hódolatunkat az apostoli szék tekintélye iránt: mindnyájan közakarattal elhatároztuk, hogy inkább ellenség mint ilyen vendég (t. i. A pápa által kinevezett egyházi férfiú) előtt nyitjuk meg az egyházat. Ezen ország a míg fönnáll, szabadságát is fönntartja. Ha tehát Szentséged azt akarja, hogy Magyarország hűségesen ragaszkodjék a szent-székhez, tartsa tiszteletben szabadságát.»
És az ország rendei ezen alkalommal hirdetik először azon tételt, – mely azóta a magyar közjog egyik sarkalatos törvényét képezi – hogy «Magyarországon az összes egyházi javadalmak adományozása és az azokkal való rendelkezés joga, ember-emlékezetet meghaladó idő óta, a korona kiváltsága».
A Hunyadi János kormányzósága alatt, Zrednai vitéz János váradi püspök által szövegezett ezen jogelveihez szorosan ragaszkodott Mátyás is.
És mikor II. Pál, azonnal trónralépte után, (1465) az egyetemes egyházi jog elveinek nevében, a magyar korona kegyúri jogainak korlátozását megkisérlé, és erre névze leplezetlen nyíltsággal fejtette ki felfogását:* a király olyan határozottsággal lépett föl, és olyan világosan igazolta álláspontjának jogosúltságát, hogy a pápa visszavonúlt igényeivel.
L. e sorok írójának «Vitéz János élete» czímű munkáját 61-69.
A Mátyás által kinevezett, vagy egyik püspöki székről a másikra áthelyezett főpapoknak, nehézség nélkül adta meg a pápai megerősítést.
Ezt annál nagyobb megnyugvással tehete, mert bőségesen volt alkalma meggyőződnie a királynak a szent-szék iránti hódolata és vallásos buzgósága felől.
Nemcsak Rómába írta volt a király, hogy «tévedésnek nem lehet helye ott, hol a Szent-Lélek a sugalmazó»; hanem az egyház reformjának kérdéseivel foglalkozó franczia királyt is figyelmeztetet, hogy «a pápa illetékességéhez tartozik reformálni az egyházat, melyet ő Isten nevében kormányoz».*
Epistolae I. 140., 179.
És fölterjesztéseiben ismételten olvashatott a pápa ilyen nyilatkozatokat: «Magyarország főpapjai, kik lelki ügyekben előljárók és igazgatók, világi ügyekben is a közállapotok erősségének és szilárdáságának főtényezői. Ennélfogva kívánatos, hogy méltóságuk gyarapodjék, tekintélyök emelkedjék, és így nekünk is nagyobb szolgálatokat tehessenek. Mert ha valahol a világon, nálunk mindenekfölött szükség van tekintélyre.» És: «Állapotunk, valamint a közös oltalom ügye akkor tekinthető a legbiztosabbnak, mikor főpapjaink a legnagyobb tekintélyben állanak.»*
Epistolae II. 26., 55.
A helyzet nem változott IV. Sixtus uralkodásának első évtizedében; még azon nehéz időben sem, mikor az esztergomi érsek és a pécsi püspök mint nyílt lázadók állottak uralkodójukkal szemközt.
Az első összeütkőzés 1480-ban támadott. Ekkor a megüresedett modrusi püspökség betöltésének jogát Mátyás átruházta nejére, ki gyóntatóját, a dalmát származású Zárai Antal, domonkos-rendű szerzetest, nevezte ki.*
Beatrix 1480 augustus 15-én a ferrarai herczegnőhöz intézett levelében világosan írja, hogy ő adományozta a püspökséget. (Dipl. Eml. II. 440.) A kegyuri kinevezési jog átruházásának több esetét ismerjük.
A pápa azonban, mielőtt a királyi fölterjesztést vette, ő maga, unokaöcscsének Riario Julian bíbornoknak egyik udvari papját, Raguzai Kristóf tudort nevezte ki modrusi püspökké; az egyetemes egyházi jog azon intézményére támaszkodva, mely a Rómában elhúnyt főpapok utódjának kinevezését a pápa jogköréhez utalta.*
A nápolyi királynak 1483 september 18-ikán Mátyáshoz írt levele. Epistolae. III. 105.
Mátyás király rögtön utasította a pápai udvarnál levő követeit, hogy a kegyúri jogain ejtett sérelem orvoslását sürgessék. Maga is írt a pápának, nyugodt de határozott modorban. «Nem vártuk volna szentséges atya – írja egyebek között – hogy királyi jogunkat, amely iránt régi időktől fogva nehézség vagy kétség soha sem merűlt föl, a melyet elődeink mindig szabadon gyakoroltak s mi is gyakoroltunk, Szentséged ez időszerint engedni fogja bárki által megsértetni. Szentséged ismeri, vagy mások előadásából megismerheti, a magyarok szellemét és szokásait, a mely szerint készebbek volnának harmadízben is elpártolni a kath. hittől* és a hitetlenek táborába állani, mint megengedni, hogy az ország javadalmai, a király választásának és bemutatásának megelőzésével, a szent-szék által adományoztassanak.» Ennélfogva «a keletkezhető további bajok és botrányok elhárítása végett» kéri a pápát, hogy Zárai Antal atyát erősítse meg; mert nem fogja engedni, hogy bárki más a modrusi püspökség birtokába lépjen.*
Valószínűleg az ős valás hívei által szent István halálát követő időkben támasztott két fölkelésre utal.
Mátyás király dátum nélküli levele egy múzeumi codexben. Közelebb napvilágot lát a Vatikáni Magyar Okirattár I. sorozatának VI. kötetében, mely a Mátyás király és a pápák közt váltott leveleket tartalmazza.
És a bibornokokhoz intézett levelében is erőteljes kifejezésekkel jellemezte a magyar nemzet ragaszkodását a királyi kegyúri jogokhoz. «Ő szentsége – úgymond – biztos lehet afelől, hogy a magyar nemzet készebb az ország jelvénye gyanánt szolgáló kettős keresztet hármas keresztté átváltoztatni,* mint megengedni, hogy a korona jogköréhez tartozó javadalmak és főpapi méltóságok a szent-szék által adományoztassanak. Nem lehet tehát meglepő, hogy mikor ő szentsége jogaink ellen sérelmet követ el, mi ezt zokon veszszük, és jogainkat megóvni iparkodunk. Mi, kik a szent-szék iránt mindig engedelmességet tanusítottunk, és gyermek-korunktól fogva hódolatunkat bebizonyítani törekedtünk, megvárhatnók, hogy jogainkat a szentszék ne sértse, és mások által sértetni ne engedje.»*
A hármas kereszt a szakadár görög egyház jelvénye volt.
A dátum nélküli levél Epistolae. IV. 57.
Több évig függőben maradt az ügy. 1483 nyarán a nápolyi király fordult Mátyáshoz azon kérelemmel, hogy Raguzai Kristófnak a modrusi püspökség birtokba vételét engedje meg.*
Epistolae. III. 106.
És Mátyás, kegyúri jogai biztosítása mellett, nem vonakodott a pápa kegyeltjét elfogadni.*
Farlati Illyricum Sacrum IV. 109., 110.
Ezalatt még súlyosabb bonyodalmakat támasztottak Beckensloer János esztergomi érsek szökésének következményei.
Mátyás, fölháborodásában, a hűtlenségnek ezen maga nemében egyedűl álló ténye fölött, nem engedte magát meggondolatlan elhatározásra ragadtatni. Még a törvényes lépéseket sem tette meg ellene Rómában.
Sőt egy fél esztendővel a szökés után, a szent-szék egyik követét, ki Budáról a császári udvarhoz ment, megbízta, hogy nevében Beckensloert visszatérésre szólítsa föl.*
Erre nézve érdekes részleteket tartalmaz Lupus Lukács kir. tanácsosnak Budáról, 1476 novemberben, a milánói herczeghez intézett jelentése. (Kiadatlan, a milánói levéltárban.)
De ez a fölhívásnak, melynek őszinteségében nem bízott, vonakodott megfelelni. A császári udvarnál állandón megtelepedvén, izgatásaival és cselszövényeivel közreműködött abban, hogy Frigyes és Mátyás között (1477) a háború kitört.
Ekkor a király a szent-széknél vádat emelt ellene; majd csakhamar, a pápa által megbízott követ vizsgálatának eredményét be nem várva, önhatalmúlag megfosztotta őt az érsekségtől, melynek betöltésére határozta el magát.*
A pápa 1477 september 29-ikén ad megbízást a vizsgálat megindítására. (THEINER II. 454.) Mátyás 1478 october 28-ikán sürgeti az elmozdítást. (D. E. IV. 328.) Beckensloer 1478 augustus 18-án a pápához intézett levelében írja, hogy Mátyás által «ausu proprio sine omni juris ordine de facto fuisse spoliatum et ejus possessione pene biennio esse destitutum». (Eredetije a velenczei szent Márk könyvtárban.)
Mind a három főpappal, ki ekkorig uralkodása alatt a prímási széket elfoglalta, súlyosan kellet éreztetnie királyi haragját.
A bizalmatlanság, melylyel ilyen előzmények utána magyar főpapok során végig tekintett, arra indította, hogy őket az ország első méltóságának betöltésénél mellőzze; Beatrix kérései pedig könnyen rábírták, hogy választása az ő fivérére essék, ki a rokoni kapcsolatban a hű ragaszkodás zálogát nyújthatta, és ifjú koránál fogva a királyi politika szolgálatkész eszközévé volt alakítható.
A nápolyi király legifjabb fia, János herczeg, ekkor (1477) életének még csak tizennegyedik esztendejét töltötte be. Az egyházi pályára lévén szánva, gondos tudományos kiképzésben részesűlt, és már mint gyermek jeles tehetségeinek nyilatkozataival lepte meg környezetét és a római udvart is.*
L. RÁTH GYÖRGY dolgozatát Aragoniai Jánosról, a Századok 1890-ik évfolyamának IV. füzetében.
A pápa korán elhalmozta őt az egyház legmagasabb kitűntetéseivel. Az 1477-ik év végén a bíbornoki méltóságra emelte. Az 1479-ik év tavaszán mint a szent-szék teljes hatalmú követét Magyarországba és a szomszéd államokba küldötte, azon megbízással, hogy az uralkodókat a törökök ellen háborúra lelkesítse.*
THEINER II. 466.
Ezen alkalommal jött először Magyarországba, és 1480 majus 11-ikén ünnepélyesen bevonúlt esztergomi székhelyére. Azonban az érsekség egyházi kormányát nem vehette át; nélkülözvén a pápai megerősítést, melyet el nem nyerhetett, mivel Beckensloer a szent-szék ítélete által el nem mozdíttatott, és önkényt lemondani még akkor sem volt hajlandó, mikor a salzburgi érsekséget elnyerte. Ellenben a királyi adományozás által János érsek, az érseki javak jövedelmeinek élvezetére föl volt jogosítva. Mindazáltal, emelkedett szellemét fényes világításba helyező önzetlenséggel lemondott egyelőre ezen jogról is , és aképpen intézkedett, hogy az ügy elintézéséig a jövedelmek a káptalannál letéteményben helyeztessenek el.*
Aragoniai János kineveztetésének időpontját nem határozhatjuk meg egész biztossággal. Beatrix egy későbbi (1486 april 8-ikán kelt) levelében említi, hogy mielőtt bíbornokká lett, nevezetett ki; ebből az következnék, hogy 1477-ben nyerte e a érsekséget. (D. E. III. 65.) De ezzel ellenkezik a császári udvarnál levő milánói követ 1478 november 12-ikén kelt tudósítása. (D. E. II. 372.) János érsek Esztergomba jövetelének időppontját BONFIN jegyzi föl. Ugyan ő szól a jövedelmek tárgyában tett intézkedése felől. Elbeszélésének hitelességét kétségbevoni, semmi okunk sincs. (Dec. IV. Lib. VI. 447.)
84 ARAGONIAI JÁNOS BÍBORNOK PECSÉTJE.
Mátyás mindent megtett, hogy Beckensloer makacsságát megtörje. A pápához intézett levelében kijelentette, hogy «inkább kész életét feláldozni és országát veszélynek tenni ki», mint sem a szökevény visszahelyezéséhez beleegyezését adni. Kéri tehát, parancsolja meg néki, hogy egyességre lépvén, önkényt mondjon le, vagy pedig alkalmazza ellene apostoli hatalmát.*
Az 1480 december 19-iki levél D. E. IV. 343.
Ekkor azután a pápa rendeletére tárgyalások indúltak meg. Beckensloer azt kínálta, hogy az esztergomi érsekség czímét megtarthassa, a győri püspökséget nyerje el, és az esztergomi érsekség jövedelemiből évdíjt élvezzen. Mátyás az első két föltételt elfogadta, de a harmadikat visszautasította.*
Mátyásnak a pápai követhez intézett levele. Epistolae IV. 135.
Az alkudozások megszakadtak. Mátyás bosszúságában szemrehányásokat tett a pápának is, hogy elnézésével bátorította föl János érseket az ellenállásra. Újból kijelenti, hogy készebb magát országával együtt bármily veszélynek tenni ki, mint neki megengedni, hogy érseki székére viszatérjen. Kéri tehát a pápát, hogy most már haladék nélkül foszsza meg őt az érseki méltóságtól.*
Az 1481 julius 13-ikán kelt levél D. E. IV. 355.
Mindazáltal az ügy ezután is még két esztendeig maradt függőben.
Aragoniai János az 1484-ik év elején másodízben Magyarországba jött, és ekkor elfoglalta érseki székét.* De nem soká bírta azt. A következő (1485) év october 17-ikén – rómában időzése alatt – elragadta a halál a huszonkét éves főpapot.
BONFIN 453.
October végén a király Bécsben tartózkodott nejével, mikor Aragoniai János halálának hírét vették. Beatrix, már a következő napon azon kérelmet intézte Mátyáshoz, hogy az ő testvéröcscse helyére unokaöcscsét, Esztei Hippolyt, ferrarai herczeget, emelje. A király készséggel ígérte meg, hogy óhajtását teljesíteni fogja; habár a herczeg még csak hét esztendős gyermek volt.*
Ezt maga Beatrix beszéli el 1486 martius 8-ikán Eleonorához intézett levelében. D. E. III. 63.
Így tehát elkésett a milánoi udvar, mely már nyolcz nappal Aragoniai János halála után intézte Mátyáshoz azon kérelmet, hogy Sforza Ascanio bíbornoknak adományozza az esztergomi érsekséget.*
A milánói fejedelem 1485 october 25-ikén kelt levele Diplom. Eml. III. 56.
A bíbornok ugyanakkor a szent-szék pártfogását is igénybe vette és kieszközlé, hogy érdekében a pápa Mátyáshoz ajánló leveleket intézett.
Ezeket Ascanio bíbornok udvari papja, a forli apát hozta Budára, hová a király 1485 végén átköltözött, és az ország rendeit egybehívta volt. Itt az olasz ügyviselő túlzó buzgalma, mit küldője éredekében tanusított, nagy visszatetszést szűlt. Ő ugyanis azt hangozttata, hogy az esztergomi érsekséget, mivel Rómában bekövetkezett haláleset által üresedett meg, a pápa önhatalmúlag adományozhatja.
A királyi kegyúri jog ellen intézett támadás, melyről valószínűleg az hitték, hogy a pápa tudtával történik, a visszatorlás intézkedéseit vonta maga után. Az országtanácsban kimondatott, hogy az ország határain kívül tartózkodó főpapok Magyarországon egyházi javadalmakat ne bírhassanak, és akik már bírnak, jövedelmeiket ne élvezhessék. A király azonnal foganatosította ezen rendelkezést; arról értesűlvén, hogy a Rómában időző egri bíbornokpüspök embere harmadfélezer aranynyal urához indúlt, futárt küldött utána, a ki Zágrábban utolérte és a pénzt tőle elvevén, Budára hozta.
Ellenben a főrendek megnyugodtak abban, hogy a gyermek Hippolyt nyerje el az esztergomi érsekséget, azon föltétel alatt, hogy állandón Magyarországon tartózkodjék.
Ilyen körülmények között Beatrixnak könnyű volt megnyugtatni a ferrarai udvart. A király – írja – hamarább szánná el magát arra, hogy a trónról lemond, mintsem hogy az esztergomi érsekeséget Ascanio bíbornoknak engedje. Sőt figyelmeztette nővérét, ne gondoljon arra, hogy Ascaniot valamely olaszországi javadalom adományozásával lemondásra késztesse; mert ezzel elismervén, hogy néki az érsekségre jogos igényei vannak, megbántaná Mátyást, ki mihelyt arról értesűlne, az esztergomi érsekséget megtagadná Hippolyttól, és a magyar főpapnak adományozná. Egyúttal kérte, hogy Hippolyt azonnal küldessék Magyarországba, hol úgy fog vele bánni, mintha saját fia volna.*
Beatrix martius 6-iki levele. D. E. III. 63. És a ferrarai herczeg Budára küldött ügyviselőjének martius 5-iki jelentése, a modenai levéltárban.
Mátyás april első napján állította ki az adománylevelet. Ebben meglepő nyiltsággal adja elő az indító okokat, melyek vezetik, Kiemeli, hogy Aragoniai János kinevezésére a «halhatatlan szerelem, melyet legkedvesebb neje iránt érez; a rokonszenv és vonzalom, melyet nejének testvére iránt táplált; végre azon kötelesség érzete, hogy neje atyának kitelhetőleg kedveskedjék» késztette. Most János herczeg halálával az esztergomi érsekség «az ország régtől fogva fennálló szabadsága és gyakorlata értelmében a király kezeire és rendelkezésére szállott». «Mi tehát – így szól folytatólag – miután fejedelmi nagylelkűségünk bőkezűségében mindazokat, kik személyünk körűl érdemeket szereznek, részesítjük; nem mellőzhetjük azokat, kiket a természet jogánál fogva szeretni köteleztetünk, és a sógorság kötelékei csatolnak hozzánk. Ennélfogva azon sógorsági viszonynál fogva, melyben méltóságos Hercules ferrarai herczeghez állunk, főképen pedig tekintettel a fenséges királyné kérésére, méltóságos Hippolyt herczeget…. esztergomi érsekké megválasztjuk és kinevezzük.»*
Az adománylevél eredeti példánya Modenában
Türelmetlenűl várta a gyermek-prímás megérkezését, kiben már eleve öröme telt. Július végén, udvarának jelenlétében fogadván a ferrarai herczeg követét, ki Hippolyt és fivére, Ferdinand herczeg, arczképét hozta, az atyai gyengédség egy nemével büszkélkedett, hogy «az ő magyarja» sokkal szebb fiú, mint a másik; mire ismételen megcsókolta a festményt, melyet azután a jelenevő urak kézről-kézre adtak. És ezek, bár kétségkívül a felháborodás érzései töltötték be lelöket, csak hogy uralkodójuk kedvében járjanak, nem haboztak szintén csókokkal halmozni el az arczképet.* A mely méltatlan jelenet illustártiójául szolgálhatna azon régi igazságnak, hogy «rabszolgák nevelik a zsarnokokat».
A ferrarai küldöttnek, Valentini Cäsarnak, 1486 augusus 3-ikán Poszonyból írt jelentése. D. E. III. 150.
Egyébiránt Mátyás azon volt, hogy lehetőleg kímélje a nemzeti érzékenységet, melyet az idegen gyermeknek felmagasztalása szükségképen mélyen sértett. Nemcsak «magyarnak» nevezte őt, hanem hirdette és a ferrarai udvar irányában is hangsúlyozta, hogy Hippolytnak meg kell tanúlnia a magyar nyelvet, el kell sajátítania a magyar szokásokat, hogy ily módon megkedveltesse magát a magyarok előtt.*
Beatrixnak augustus 3-ikán Hippolyt anyjához írt levele. D. E. III. 152.
85. ESZTEI HIPPOLYT ÉRME.
Aziránt, hogy Hippolyt kineveztetését rómában miképen fogják fogadni, úgy látszik a legkisebb aggodalmat sem táplálta. Biztos volt afelől, hogy miután ott a tizennégy éves Aragoniai János kora miatt nem tettek kifogást, Hippolyt megerősítése sem ütközik nehézségekbe.
Azonban csalódott. Előterjesztésére, melyet Rómában tartózkodó követei: az egri bíbornok-püspök és Vitéz János szerémi püspök élő szóval is hivatva voltak támogatni, elutasító választ kapott.
VIII. Incze pápa kiemelte, hogy ő a király iránt, tekintettel a kereszténység ügyében tett nagy szolgálataira, mindig kiváló figyelmet óhajt tanúsítani. És azért most is az esztergomi érsekség betöltése iránt nem intézkedett, hanem bevárta előterjesztését. De ezt az abban foglalt kívánat méltatlansága miatt, mely becsületére árnyékot vethet, nem terjesztette a bíbornoki testület elé; annál kevésbbé, mert ennek hozzájárulását lehetetlen volna kieszközölnie. Ennélfogva fölkéri, hogy tekinetbe véve országa legelső egyházának magas méltóságát, irányozza inkább figyelmét érdemes férfiakra, kikben országa bővelkedik. «Mert azon egyház kormányát gyermekre, úgy szólván csecsemőre bízni, – valóban képtelen és igazolhatatlan eljárás volna!»*
Az 1486 junius 6-ikán kelt pápai breve. D. e. III. 100.
Ezen komoly szózat nem tette meg a várt hatást. Mátyás a pápa kifogásait Sforza Ascanio bíbornok befolyásának tulajdonította, és annak is, hogy római követei ezen ügyben nem léptek föl kellő hatályossággal.
Válaszában arra utalt, hogy ő szentsége már is sokkal jelentéketlenebb állású egyének kedveért tett olyan engedmények, melyek az egyházi törvények szempontjából még inkább kifogás alá esnek. Egyúttal kijelenté, hogy ha ő szentsége az esztergomi érsekségre maga nevezne ki valakit, ez viselhetné ugyan a czímet, de Hippolyt fogja élvezni a jövedelmet.
És hogy kitűntesse, mennyire komolyan veszi a kijelentést, intézkedett, hogy az érsekség jövedelmeiből «mintegy ízlelőűl» kétezer arany küldessék Ferrarába.*
Valentini Caesar 1486 augustus 10-iki jelentése és Beatrixnak augustus 13-ikán kelt levele. D. E. III. 163–7.
Határozott magatartásának az volt eredménye, hogy october utolsó napjaiban Rómából újabb pápai iratot vett, mely Hippolyt kineveztetésének megerősítését ígérte.*
Ezen iratot nem bírjuk. Említést tesz róla Valentini Caesar 1486 october 30-iki jelentésében i. h. 199.
Azonban a megerősítést tartalmazó pápai bullák kiállítása több hónapig késett. Mátyás ezt ismét Ascanio bíbornok cselszövényeire vezette vissza, ki ily módon azt akarta kieszközölni, hogy a ferrarai udvartól kárpótlásúl valamely olaszországi javadalmat nyerjen el.
De Mátyás ezt erélyesen ellenezte; és esküdözött, hogy inkább visszavonja Hippolyt kineveztetését. «Majd megmutatja – így fenyegetődzött – hogy ő Magyarország királya, nem pedig a pápa, sem Ascanio bíbornok!»*
Beatrixnak 1487 martius 2- és april 17-ikén kelt levelei i. h. 268., 290.
A bullák kiállíttattak. Hippolyt 1487 nyarán Magyarországba jött és elfoglalta a prímási széket.*
Számos levele és reá vonatkozó iratok a Diplom. Eml. III. és IV. kötetében.
Mátyás tehát ez esetben is valósította akaratát!
Azonban, ezalatt Veronai Gábor bíbornok halálával, megüresedvén az egri püspökség – a magyarországi javadalmak sorában jövedelemre nézve a második – óvakodott újabb sérelmet ejteni a nemzet és a magyar clérus önérzetén. Magyar főpapokat léptetett elő. Dóczi Orbán kincstárnokot egri, s helyébe Erdődi Bakócz Tamás királyi titkárt győri püspökké nevezte ki. Ellenben a péterváradi apátsággal kellett beérnie a pápa jelöltjének, a hatalmas Borgia Rodrigo bíbornoknak, ugyanannak, ki néhány év múltával VI. Sándor névvel a pápai trónt foglalja el.
86. HIPPOLYT ÉRSEK CZÍMERE.
