VIII.
VIII.
Szilágyi Mihály kormányzó. Mátyás találkozása anyjával. A straszniczi tárgyalások.
MÉG UGYANAZON napon, melyen a Mátyás királylyá kikiáltatott, Szilágyi Mihály az ország kormányzójává választatott meg, oly módon, hogy öt esztendeig viselje e tisztet.* Határoztatott egyszersmind, hogy országos követségek mennek Podjebrád Györgyhöz a király szabadon bocsátásának és Fridrik császárhoz a szent korona visszaadásának kieszközlése végett; és erre ha békés úton nem lehetne őket rávenni, fegyver hatalmával fognak kényszeríttetni.*
TOHAMASI január 24-iki jelentése.
KAPRINAI. I. 426.
Podjebrád irányában erőszakos eszközök alkalmazása nem volt szükséges. A cseh kormányzó üzenetet küldött, hogy Mátyást ünnepélyes módon maga fogja az ország határaihoz kísérni; február 5-ikét tűzte ki az országos küldöttségnek a találkozásra, melynek a Morva folyó partján, Strasznicz határvárosban kellett megtörténnie.*
A megnevezetteknek jelenlétéről Straszniczban, tanúskodik az ott február 9-ikén kelt oklevél. TELEKI X, 575.
Szilágyi Mihály vezette a küldöttséget. Vitéz János váradi, Szilassi Vince váczi püspök, Rozgonyi János erdélyi vajda, Rozgonyi Sebestyén főlovászmester, Ország Mihály főajtónálló, Bátori István főasztalnok voltak legelőkelőbb tagjai. Hunyadi Jánosné is hozzájok csatlakozott, hogy minél előbb keblére ölelhesse gyermekét. Fényesen fölszerelt fegyveresek csapatai kísérték őket.*
BONFIN téved, mikor azt írja, hogy Mátyást Straszniczba Podjebrád fia hozta. Egy másik, szintén február 9-ikén ott kelt oklevél kétségtelenné teszi Podjebrád jelenlétét és felsorolja a többi cseh urakat is. TELEKI. X. 576.
Podjebrád György, előkelő cseh urak és díszes dandár kíséretében, a kitűzött napon a straszniczi várba hozta Mátyást.
Amint az első találkozáskor az ő daliás alakja feltűnt, a magyarok zajos örömkiáltásokkal fogadták. Vitéz János tartotta az üdvözlő beszédet. Az ifjú király latin nyelven válaszolt. De ékes szavainál mélyebb lehetett hatása a zokogásnak, mely beszédét félbeszakítá, mikor a megindulás erőt vett rajta.*
BONFIN elbeszélése. De a beszéd, melyet Vitéz ajkaira ad, bizonyosan a történetíró műve.
A viszontlátás ünnepélyes óráját komoly tanácskozások követték, melyek több napot vettek igénybe.
Ugyanis Podjebrád azt kívánta, hogy leányának eljegyzése Mátyással, ennek anyja, nagybátyja és a magyar főrendek által jóváhagyassék.
Ez nagy nehézségekbe ütközött. Kínos conflictust támasztott.
Hunyadi Jánosné és Szilágyi Mihály alig négy hét előtt a legünnepélyesebb esküvel vállalták magokra azon kötelezettséget, hogy Mátyással, a mint az ország területére lép, Garai László leányát házastársúl vétetik el. Ezzel nyerték meg a hatalmas nádort; ezzel hárították el a választás egyik nagy akadályát.
Most tehát, mielőtt az ifjú királyt szülőföldjére visszavezetnék, kötelesek voltak elfogadtatni vele a nevében megkötött egyesség föltételeit.
Az eskü szentsége és a loyalitás sugallata mellet fontos érdek is kívánta ezen kötelesség telejsítését. Előre lehetett látniok, hogy Garai László, ha magát kijátszva, ambitiosus terveinek végső maradványait is megsemmisítve látja: az alig elnémított gyűlölet megújuló ösztöne által indíttatva, a király ellen fog fordúlni.
És ők kétségkívül mindent megtettek, hogy terveiknek megnyerjék Mátyást. Ez pedig bizonyára hőn óhajtotta elhárítani mindazt, ami a viszontlátás örömét megzavarhatta, teljesíteni anyja kívánatait, megkímélni őt a fájdalomtól és megaláztatástól, melyet czélzatainak meghiúsulása volt okozandó.
Azonban hatalmasabb tekintetek elnémították a gyermeki kegyelet szavát.
Mátyás fiatal szíve még szabad volt. Podjebrád Katalin a fejletlen gyermek, nem volt képes azt meghódítani. De hogy abban helyet adjon Garai Annának, ezt a gondolatot, fölháborodással utasította vissza.
Trónja és országa érdekében ám követeljék tőle, hogy ellenségeit és vetélytársait királyi kegyelmével áraszsza el. De hogy bátyja egyik gyilkosa leányának szentelje legnemesebb érzéseit, hogy az élet legmagasztosabb perczeinek derűjét a kivégezett testvér véres árnyékával hagyja elsötítéteni: arra nem volt rábírható.
És azt, hogy atyja ellenségének kedvéért atyja szövetségesének irányában a háladatlanság bűnét kövesse el; hogy uralkodásának pályáját a szószegés tényével nyissa meg: még anyja sem követelhette tőle.
Mivel pedig Podjebrád barátsága és szövetsége nagyobb értékű, ellenséges indulata és boszúja veszélyesebb lehetett, mind a nádoré: a poltikai érdekek is az ő részén állottak.
Szilárdul ragaszkodott elhatározásához. És ezt érvényre tudta emelni. Anyjának, nagybátyjának, a főrendeknek meg kellett hajolniok akarata előtt. Az eljegyzést és szövetséget szentesítő okírat alá függesztették pecséteiket!*
Az 1458 február 9-ikén Straszniczon, Mátyás és Podjebrád által kiadott, a magyar és cseh főrendek által megerősített okleveleket közli TELEKI. X. 573. 576. Hogy Mátyásnak erős küzdelmet kellett anyjával és nagybátyjával folytatni, ezt az általok Garaiékkal kötött egyezség szövege valószínűvé, Szilágyi Mihálynak későbbi magatartása kétségtelenné teszi. Mindaz, amit Hunyadi Jánosné és bátyjának jelleméről tudunk, kizárja azon föltevést, hogy könnyen, vagy épen szívesen ejtették volna el a szegedi tervet.
Ezek után Mátyás mint igazi férfiú és valódi király léphette át országa határait.
Szent István koronájának gyöngyei még nem ragyogtak homlokán; de a jellemszilárdság gyémántfénye már körülsugározta nemes alakját!
21. EGY CORVIN-CODEX ZÁRÓ KAPCSA.
