VII.
VII.
Mátyás megválasztatása. III. Calixtus pápa üdvözlő irata.
A főrendek lakomáján, valamint a Rákos mezején és Pest utczáin felhangzó üdvkiáltások egyértelműsége Mátyás megválasztatását bevégzett tény gyanánt tüntették föl. Csak a formaszerű kihirdetés volt hátra. A főpapok és főrendek Budavárában jöttek össze. Megállapodásukat küldöttség volt megviendő a Rákoson egybegyűlt köznemességhez, tárgyalás és hozzájárulás végett. De a köznemesség lázas izgatottságában nem bírta nyugodtan elvárni az üzenetet. Kora reggeltől fogva betöltötte Pest utczáit. Fölkereste a templomokat, melyeknek egy részében még hő imákat küldöttek az éghez, a választás szerencsés kimeneteleért; némelyekben már hálát adtak Istennek azért, hogy meghallgatta a nemzet óhajtásait. Majd a keményen befagyott Duna jégpánczélján foglaltak állást. Türelmetlenűl várták, hogy a várból elhangozzék a név, melynek minden remény teljesülését biztosító varázshatalmat tulajdonítottak.
Fönt ezalatt hosszúra nyúltak a tanácskozások; mert a királyi szék betöltésével kapcsolatosan több fontos kérdést kellett elintézni. A köznemesség félreértette a késedelmet. Aggodalom szállhatta meg, hogy a megválasztandó személy iránt mutatkozik nézeteltérés. A türelmetlenség és izgalom nőttön-nőtt. Mind sűrűbben és erőteljesebben emelkedtek a különböző csoportokból a kiáltások, melyek a királyt éltették.
A főrendek sietve befejezték tárgyalásaikat. Kihirdették egyhangú megállapodásukat, hogy Hunyadi János fiát, Mátyást, kívánják és ajánlják királyúl.
Erre negyvenezer ajakról hangzott fel: «Éljen Mátyás király!» s a nemzeti akarat által szentesített törvény erejét kölcsönözte az inditványnak.*
A fenmaradt egykorú történeti emlékek összevetése alapján készült a fentebbi elbeszélés. – 40,000 ember jelenlétéről szól THOMASI még aznap írt tudosításában, (Diplom. Emlékek. 1. 3.) és AENEAS SYLVIUS néhány hónappal utóbb írt művében. Ez utóbbi kiemeli, hogy a köznemesség a Duna jegén gyűlt egybe. Egy századdal később OLÁH MIKLÓS írja, hogy Mátyás a Duna jegén választatott meg. Régi Magyar Költők Tára. 1. 23. és 283.
A férfiak lelkesedése viszhangra talált az ifjúság és az iskolás gyermekek tömegeiben. Csapatosan fel s alá járván, a hagyomány szerint, ilyen forma verseket énekeltek:
Mátyást mostan választotta,
Mind ez ország királyságra,
Mert azt adta Isten nekünk,
Menyországból oltalmunkra!*
Mind ez ország királyságra,
Mert azt adta Isten nekünk,
Menyországból oltalmunkra!*
Hogy egyhangúlag és minden nehézség nélkül történt Mátyás megválasztatása az egykorú emlékek hosszú sorozata hangsúlyozva emeli ki. Így THOMASI január 24-ikén, Szilágyi Mihály ugyanezen napon és január 30-ikán, egy zarai és egy spalatói levél február 22-én, Mátyás király ápril 14-ikén. – És DLUGOSS is, bár tollát gyűlölet vezérlé: «Pronis atque concordibus votis» történt a választás – úgy mond – «quod raro apud illam gentem contigisse quis meminerit».
Majd az ország minden részébe sebes futárok vitték meg a választás hírét, mely mindenütt az öröm és lelkesedés nyilatkozatait idézte föl.
Miként néha hirtelen lecsillapodik a dühöngő zivatar, a tornyosuló hullámhegyek helyét enyhén fodrozott vízlepel foglalja el, és a sötét fellegek közül derűlten bocsátja le sugarait a nap: szintúgy történt Magyarországon. A legnemesebbek életére törő pártszenvedély nyomaiba testvéri egyetértés látszott lépni.*
Az 1458 január 24-ikén kelt írat TELEKInél. X. 572.
Nem egy párt győzött, nem egy család magasztaltatott föl; a magyar nemzet ülte diadalát. És ez annál jelentőségteljesebb vala, mert a megelőző küzdelem heve a magyar állameszme és törzséből friss hajtást fakasztott: a magyar faj, a magyar nemzetiség, a magyar nyelv eszméiben, melyek ötödfél század múltával, legelőször most találnak nyílt kifejezést egy zord harcosnak, Szilágyi Mihálynak, ajkain, mikor nemzete képviselőihez szól; és azon levelek lapjain, melyeket az ő nevével a legműveltebb magyar főpap, Vitéz János püspök, a győzelem mámorában intéz az ország rendeihez és a külső hatalmasságokhoz:
«Nem kételkedünk – így szól az erdélyiekhez – itt levő követeitek csakamar értesíteni fognak afelől, hogy az egész magyar nemzetnek, melynek ti is a vér erejénél fogva tagjai vagytok, legnagyobb előnyére és örök dicsőségére, Magyarország összes főpapjai, zászlósai, főrendei és nemesei, a Ti követeiteknek is lelkes hozzájárulásával, az isteni kegyelmesség sugallatára, tekintetes és nagyságos Mátyás urat, néhai Hunyadi János kormányzó és beszterczei gróf úr fiát, a mi szeretett öcsénket, egyértelmű akarattal megválasztották. Mivel pedig követeiteket az ország fontos ügyeinek tárgyalása itt visszatartja, nehogy ezen nagy öröm és közvígság hírét elkésve kapjátok, jelen levelünk előmutatóját, nemes Sárkány Mihályt, küldjük, ki a legnagyobb sietséggel megy hozzátok és mindent bőségesen elő fog adni. Ti a fenséges Mátyás urat a Ti körötökben láttátok születni, házi isteneitek között nevelkedni és felserdűlni, így tehát inkább mint mások örömújjongva a magatokénak nevezhetitek. Nyissátok meg most a közvígasság forrásait, örvendjetek, vígadjatok ujjongjatok, és adjatok hálát a jóságos nagy Istennek a Ti országrészetek ilyetén felmagasztalásáért, valamint azon dísszért és üdvösségért, melyben a magyar nemzet részesűlt!»*
Az 1458 január 30-ikán kelt írat Diplomatiai Emlékek. 1. 4.
És Milánó fejedelméhez intézett levelében hangsúlyozza, hogy «Isten csodás kegyelmességével, a különféle viszontagságok által megzavart Magyarországra vetvén irgalmas tekintetét, legújabban úgy ezen országnak, mint egyszersmind mi magyar nemzetünknek rég letűnt boldogságát visszaállította». Azon biztos reményét fejezi ki, hogy a fejedelem, ki «ezen ország és nemzet iránt» mindig nagy rokonszenvet és jóakaratot tanúsított, osztozni fog örömükben.*
Milánó németújhelyi követe 1458 február 18-ikán írja: «Dicese qua che la matre…menaza forte ad Todeschi, dicendo che non sará uno anno chel fará correre tanto sangve de Todeschi per terra, che li cavalli li anderanno dentro a meza gamba». És Mátyásról így szól: «Dicono…chel ha una brutta cera de homo et chel ha uno male sangveet chel sel vive el saria el pégiore homo et piú crudele ceh havesse mai queste parte». (Eredetije a párisi nemzeti könyvtárban.)
Így, mint a magyar fajnak az idegen befolyással szemben kivívott győzelmét értelmezték Németországban a királyválasztás tényét, melynek horderejét leghívebben tüntetik föl az alaptalan, de jellemző hírek, melyek a félelem és gyűlölet hatása alatt megszülettek. A németújhelyi császári udvarnál azon nyilatkozatot adták Mátyás anyjának ajkaira, hogy «egy esztendő eltelte előtt, annyi németnek vérét fogja ontani, hogy térdig gázolhatnak benne a lovak». Mátyást ugyanott valóságos szörnyeteg gyanánt állították elő; és azt jósolták, hogy ha életben marad, a leggonoszabb ember, a legkegyetlenebb uralkodó válik belőle.*
Az 1458 márczius 14-ikén kelt bréve THEINERnél II. 312. Ugyanazon napon ír gratuláló leveleket Carvajalnak, Szécsi Dénesnek, Szilágyi Mihálynak és Magyarország főrendeinek. 309-317.
20. CALIXTUS PÁPA ARVKÉPE.
Ellenben a magas világnézet, a rokonszenv és kegyelet álláspontjáról ítélték meg Rómában Mátyás megválasztatását, és hírét elragadtatással fogadták. Ennek ékesszóló tolmácsait bírjuk III. Calixtus pápa leveleinek egész sorozatában. Legfellengzőbb és egyúttal valóban történeti értékű a Mátyáshoz intézett íratnak tartalma, mely a látnoki clairvoyance meglepő nyilatkozatait tünteti föl.
«Midőn épen – írja a pápa egyebek között – a török zsarnok fenyegető készületei és a keresztény fejedelmek vészteljes hanyagsága a legnagyobb aggodalommal töltötte el lelkünket; feltűnt azon szerencsés nap, melyen magyar királylyá megválasztásodról tudósíttatánk. Hogy ez be fog következni, előre megjósoltuk, erősen hittük. Mert nem lehetett föltennünk, hogy az igazságos Isten, a kiért és a kinek híveiért boldog emlékezetű atyád dicsően és vitézűl harczolt, az ő házát a viszontagságok súlya alatt elmerűlni engedje.
«Megválasztatásod hírére szívünket oly vígság és megelégedés szállotta meg, hogy soká haboztunk, mily szavakkal fejezzük ki méltó módon érzelmeinket, melyeknek tolmácsolására a nyelv elégtelen… Mert a mi örömünk annál inkább felülmúlja a másokét, mennél fájdalmasabbak voltak aggodalmaink fulánkjai, és mennél inkább bíztunk Istenben, hogy lelkünk titkos sejtelmét valósítani fogja … Fenséged felmagasztaltatásában imádságaink és könyeink gyümölcsét látjuk. Fenséged személyében pedig Istennek emberét ismerjük föl, akit nemcsak Magyarországnak, hanem az egész keresztény világnak küldött, és azért emelt virágzó korában trónra, hogy a belső viszályok leküzdése után a mohamedán felekezet kiírtására czélzó dicsteljes küzdelemnek szentelhesse erejét.
«Mivel pedig ezen vállalt létesítéseért lelkünk kimondhatatlanúl hevül,… mindenki elgondolhatja, milyen nagy a mi örömünk, mikor Téged annyi jeles tulajdonság birtokosát, oly szép remények zálogát, a legalkalmasabb időpontban küld az ég, a kereszténység javára.
«Fölidézve atyádnak, Krisztus győzhetetlen atlétájának, örök dicsőséggel környezett emékezetét, azon meggyőződést tápláljuk, hogy az ő gyászos halála után Magyarország Benned újabb támoszlopot nyert, melynek szilárdságát növeli az, hogy előtted áll atyád dicsőségének példája. Ezt biztos hitünk szerint Te nemcsak el fogod érni, hanem minden igyekezettel fölűl is fogod múlni…
«Mindezeknél fogva Fenségednek, saját magunknak és az egész kereszténységnek szerencsét kívánunk. Egyúttal buzdítunk, hogy az igaz hit védelmét és a hitetlenek kiirtásának vállalatát azon buzgalommal karold föl, melyet Tőled meg lehet várni, mint a kit Istennek mintegy különös rendelkezése úgy teremtett, hogy az egész kereszténység Beléd helyezhesse bizodalmát.
«Erős meggyőződésünk az, hogy Fenséged a halhatatlan Isten kegyelme által vezérelve, a mily szerencsével emelkedett ifjú korában azon hatalmas ország trónjára, oly sikerrel fog a hit ellenségeinek megsemmisítésére és az örök dicsőség elnyerésére működni!»*
A király és a kormányzó megválasztásáról alkotott törvény szövegét nemi ismerjük. A fenmaradt országgyűlési törvénykönyv erről említést sem tesz. THOMASI január 24-ikén jelenti, hogy a királyválasztás után «per la gioventú del qual, per esser ancor in Boemia e non in libertá, hanno eletto el Governator». – Ugyanezen napon Szilágyi Mihály «nomine et in persona…electi regis Gbuernator in Regno Hungarie constitus» czímet veszi föl. (TELEKI X. 571.) Hogy öt esztendőre választatott meg, BONFIN nyomán tudjuk. Ilyen fontos tényről bizonyosan jól volt informálva, így tehát állítását elfogadhatjuk.
