NEGYEDIK KÖNYV ÚJ OTTHON
NEGYEDIK KÖNYV
ÚJ OTTHON
ÚJ OTTHON
63. CZÍMERES LEVÉL DÍSZÍTÉSE A XVI. SZÁZADBÓL.*
A 123. lapon közölt fejlécz egy XVI. századbeli czímereslevél diszítése. Eredetije a M. Nemz. Muzeum levéltárában.
A magyar elégületlenek. Forgách részessége a Dobó–Balassa-féle összeesküvésben. Békés Gáspár tervei. Medgyesi országgyülés 1570. jan. 1-én. A béketárgyalás Miksával újra megindul. János Zsigmond betegsége, halála. Készületek a fejedelemválasztásra. Báthory Istvánt Erdély fejedelmévé választják május 25-én.
Miksa nem nézhette tovább egykedvűen a magyar eseményeket. Az elpártolók folyton növekedő száma, a nyilt alakban mutatkozó elégületlenség – a nemesség az országgyűlésen nem akart megjelenni, – továbbá az erdélyi fejedelem nagyobbodó népszerűsége végre gondolkodóba ejtették. Észrevette, hogy nem kellett volna mindenben bécsi tanácsosaira hallgatni. Megkérdezte két magyar tanácsosát: Draskovics György zágrábi és Bornemisza Pál nyitrai püspököt, hogy mi az oka az elégületlenségnek. A mit tudtak, híven elmondták.
Sajátságos valami nemzetünk életében, hogy a nehéz viszonyok nem az összetartozás érzetét ébresztették fel, hanem a társadalmi osztályok ilyenkor egymás rovására fejleszteni törekedtek jogaikat. Most is a nemzet életének egyik nehéz korszakára hivatkoztak az elégületlenek. Széltében fogadkoztak az országban, ha a király nem tartja meg esküjét s a törvényeket, a hazai törvények és Endre király törvénye szerint ők is föl vannak mentve hűségesküjök alól. Az bántotta a németet legjobban – írja Forgách – hogy az ország szabadságának megsértése miatt még a királynak is bűntetlenűl állhatnak ellen. De volt mégis némi összetartás az elégületlenek között. Az Erdélybe átpártoltak élénk eszmecserét folytattak az itthon maradottakkal, egymás segítségétől várták helyzetük jobbulását. Erdély állapota Forgách átpártolása idejében nem volt szerencsésnek mondható. János Zsigmond gyenge király volt, tanácsosainak akarata nyomult előtérbe. Az udvar erélye egyedül a nemzet szabadságainak védésében nyilvánult, egyébként függő helyzete volt Bécs és a porta között. Az országból átmentek azonban tevékeny szellemet vittek magukkal, mely elől János fejedelem nem térhetett ki. Mivel az országban a fejedelem fegyveres készülődésének híre terjedt el, azért a bécsi kormány nagy figyelemmel kisért mindent, a mi az erdélyi dolgokkal némi összefüggést mutatott. Ha a közérzés nyilvánulását erőszakkal elfojtják, előáll az összeesküvés. Most is úgy történt. A még kevésbbé ismeretes események azért érdekelnek bennünket közelebbről, mert az egykorúak Forgáchot is ludasnak mondják bennök.
Az erdélyi átpártoltak fentartották az érintkezést az országban maradottakkal. Sűrű levelezés állott fenn köztök, melyeket titkos követek közvetítettek. Az udvar kémei azonban megtudták a dolgot s a királynak gyors cselekvést ajánlottak. Az udvar haragjának éle főleg Dobó István ellen irányult. Jól sejtették, hogy az ő elméjében fogamzott meg János Zsigmond biztatásának s az ország ellen indítandó hadjáratnak terve. Dobónak volt oka rá, hogy az udvar ellen gyűlöletet szítson. Forgách a dolgot a következőképen mondja el: Perényi Gábor volt ezen időben a gazdag és jól megerősített Sárospatak ura, kitől Dobó a várat törvényes úton követelte mint annak jogos birtokosa. Perényi azonban megvesztegetett egy nemes asszonyt, ki azt vallotta, hogy Dobó István és Ferencz az ő férjét nemes létére bántalmazták. Ebből Perényi vádat kovácsolt ellenök, de a pör lefolyása előtt meghalt. Minthogy benne családjának férfi ága kihalt, a vár a koronára szállt vissza.
Dobó hiába szállt pörbe a fiskussal, mert a király Perényi özvegye által könnyen eszközölhette a pör megújítását. Mégis folyamodott, majd tiltakozott a vár elfoglalása ellen. Miksa tehát, minthogy a vár szépen jövedelmezett, elrendelte, hogy hajtassék végre Dobón a nemes bántalmazása következtében beálló büntetés, a fej- vagy jószágvesztés. A bíróság azonban tudomásul vette, hogy az özvegy s a vádlottak már pénzben kiegyeztek, bár a király vádlói ellenvetették, hogy Dobó még nem teljesítette a kiegyezés föltételeit. Dobó pedig azzal mentegetődzött, hogy a mulasztás az özvegy hibájából eredt, ki megvesztegetve az ő ellenségeitől, nem akart a föltételeknek helyt állni. A kétes ügy Miksa elé került; a közvádlók a fiskus érdekeinek megóvására sötét színben terjesztették föl a dolgot, mire a király úgy ítélt, hogy a bírák által egyszer már kimondott ítélet érvényes. Erre Dobót a poroszlók elfogták. Szabadulásának föltétele az volt, hogy a kérdéses Sárospatak várán kívül Léva és Végles, továbbá Göncz és Telkibánya birtokáról mondjon le, s hogy a Ferdinánd király által neki adott 30.000 aranyat fizesse vissza. Dobó azonban nem akarta ilyen drága áron megváltani szabadságát. Cselt tervezett tehát; szolgáit felvilágosította a történendőkről, fegyvereket rejtett ruhájok alá, hogy erőszakkal törjenek útat fölfedeztetés esetén. Azok előre mennek a város kapujához, ő maga, mint a város nyájának csordása, minden baj nélkül kimenekül Pozsonyból, s váltott lovakon gyorsan haza ér.* Ez volt az ok, mely miatt Dobó az összeesküvők élére állott.
417–418. 1.
64. LÉVA.
Pozsonyból Léva felé menekült Dobó. Nemsokára összeköttetésbe lépett – bizonyosan az erdélyi átpártoltak útján – János Zsigmonddal, kinek felajánlotta szolgálatait s biztatta a fejedelmet, hogy gyorsan felkészülődve támadja meg Miksa országát. Erdélyben a terv kivitelét nem tartották lehetetlennek, azért a fejedelem 1569 márcziusában Bocskay Gergelyt küldte Dobóhoz, hogy a dologról tanácskozzanak. Egyben azt is ajánlotta, hogy nagy titoktartás mellett lépjen Balassa Jánossal levélbeli érintkezésbe. Balassa pedig már a megelőző év elején (1568), mikor János Zsigmond készülődésének híre elterjedt, hasonló ügyben fordult a fejedelemhez. Dobó és Balassa 1569-ben már jó ismerősök voltak. Dobó menekülése után már Léván találkozott Balassával, hogy a teendőket megbeszéljék. A találkozás után Zólyom felé indult Balassa, Dobó meg Szerencsre.
65. BALASSA JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.*
Balassa János névaláírásának (126. 1.) olvasása: Joannes Balafi (manupropria). Az 1554. aug. 24-én kelt eredeti levél a M. Nemz. Muzeum levéltárában.
A király vádirata szerint Balassa a Liszkovicz melletti erdőben (Zólyom és Végles közt) Balassa Farkassal és annak Nagy Miklós nevű ügyes szolgájával találkozott. Föltárta előtte a helyzetet, hogy Miksától semmiféle jót sem lehet várni többé, jó lesz más úr után nézni. Miután Balassa és szolgája megesküdött, a legszigorúbb titoktartást igérve, őket is beavatta a tervbe. Nagy Miklósra rábízta a Hagymásinak szánt fontos levelet. Nagy vigyázatra intette, megtanította arra is, hova tegye a levelet, ha esetleg elfognák. Nagy elvitte a levelet a kijelölt helyre; Hagymási pedig a levél elolvasása után vele együtt Erdélybe ment Békés Gáspárhoz, kinél Csáky Pállal együtt a fontosabb erősségek ügyét beszélték meg, majd a fejedelemhez mentek át. A tanácskozás eredményét levélben tudatták Balassával, melyet Nagy szerencsésen megvitt. Balassa újabb levelére Hagymási maga ment el Erdélybe, s azt az üzenetet hozta, hogy a háborút a következő évre (1569) határozta a fejedelem.
A dolog azonban csak akkor kezdett komolyabb fordulatot venni, midőn 1569 márcziusában Bocskay megérkezett. Szerencsen jöttek össze az érdekeltek. Dobó időközben megnyerte az ügynek Homonnay Gáspár, tehetős fölvidéki nemest is. Ekkor a terv határozott alakot öltött, a vádirat szerint hűséglevelet küldtek Erdélybe, meg is esküdtek, hogy a fejedelmet támogatják. Szélesebb körben indúlt meg az eszme terjesztése. Bocskay György, Pekry Gáspár, Székely Antal ekkor szereztek róla tudomást. Ördög András és Szabó Domonkos vitték a leveleket Kismarjára, Szerencsre és Munkácsra, amaz Bocskay, emez Székely szolgája volt. Szorosabb lett a viszony az erdélyiekkel, Gyulaffival s talán már ekkor Forgáchcsal is, a ki minden bizonynyal tudott már a dologról.
Az udvarnak azonban jó kémei voltak. Már 1569 február elején írt Kenderessy István a királynak az összeesküvésről. Hallomás után leírta szándékukat, hogy «ne csak papiroson, de a király szívében is nemes hírében álljon». Jól kiismerte a vállalkozókat. Ajánlja a királynak, hogy a nagybeteg Dobót fogják meg, mert máskép elmenekül. Miksa tudomásul vette Kenderessy tudósítását s Rueber, kassai kapitány figyelmébe ajánlotta. A hitvány hizelgő ekkor aljas tettre határozta el magát. Kivésette Balassa János pecsétjét, írását utánozva, levelet küldött az ő nevében János Zsigmondnak és Békésnek, melyben fölajánlotta szolgálatait, tanácsot adott a háborúra, buzdította, hogy használja fel az alkalmas pillanatot, mert hadserege láttára a magyarok tömegesen melléje állnak.* Krusith terve szerint Horvát Miklós, Balassa Farkas szolgája (a vádirat szerint Nagy Miklós) vitte el Erdélybe, a választ pedig Bécsbe, azt hazudva, hogy a fejedelemnek szóló levelet a két Balassa tette a csizmája sarkába a Végles melletti mogyorós berekben. Ennek előadásából merítette a vádirat már említett állításait. Balassa értesült a dologról, írt sógorának, Bocskay Györgynek, hogy valaki az ő nevében hamis leveleket írt Erdélybe. János Zsigmond ezt elismerte s Balassának első dolga volt Bécsbe vinni a fejedelem levelét. Miksa elfogadta az igazolást, Balassát nyugodtan haza bocsátotta.
A hamisítást Forgách Simon fedezte fel, mint ő maga írja Forgách művében.
A megbocsátás azonban nem meggyőződésből eredt.
Mikor az országgyülésnek kezdődni kellett volna, már említettük, hogy Miksa aggodalommal vette észre a nemesek tüntető távol maradását. Tanácsosai javaslatára elhalasztotta az országgyűlés megnyitását s külön biztosító levelekkel hívta meg a rendeket az országgyűlésre. Dobó és társai hittek a komolynak látszó igéreteknek, elmentek Pozsonyba.
66. RADÉCZI ISTVÁN EGRI PÜSPÖK NÉVALÁÍRÁSA.*
Radéczi István egri püspök névaláírása (128. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltára eredetijéről. Olvasása: Stephanus Radecius episcopus Agriensis et Locumtenens manu propria.
Miksa az országgyűlésen keserű fájdalommal telt szavakkal emlékezett meg a már említettek hálátlanságáról s a hűteleneket azonnal elfogatta. Dobó és Balassa többször írtak a királynak, hogy vizsgálja meg ügyöket, ítéljen felettök. Dobó betegségére is hivatkozott, melyet a börtön csak elviselhetetlenebbé tett. Pedig ő rá nagyon vigyáztak, minthogy felesége közreműködésével már Erdélyből egyszer megszökött. Rotkircher és Pflug kapitányok külön utasítást nyertek Radéczi váradi püspöktől, kire a foglyok bízva voltak. Nappal csak két őr volt mellettök, éjjel a beteg és köszvényes Dobó kamrájában kettő maradt, Balassa mellett egy. Ajtóikat mindig nyitva tartották. Magános látogatást nem fogadhattak, az őrnek érteni kellett a beszélgetést. Nyilvánosan étkeztek. Jól átvizsgált kamrájukból nem mehettek ki, mert a kevésbbé megerősített várból könnyű lett volna a menekülés. 1569 végén megszerkesztették a vádiratot, melyben 13 pontba foglalják össze az elfogottak bűneit. A már említetteken kívül az is köztük van, hogy Gyulaffyval, Forgách sógorával sűrű levelezést folytattak. Hosszú sort alkot a kihallgatandók jegyzéke. Köztük van Forgách Simon és Imre is. Megemlékezik a vád az egyesek bűneiről is külön-külön; mint főtanú az aljas jellemű Kenderessy szerepel, a kiről ekkor még nem bizonyosodott be hamis eljárása.
Forgáchnak ezalatt meglehetős egyformaságban teltek napjai Erdélyben. Eleinte szokatlan volt élete, új környezetben, változott viszonyok között találta magát. A király nagyon előzékenyen fogadta, nagy előnyt várt a tudós államférfiú átpártolásából. A környezettel azonban nem tudott megbarátkozni, kivéve az egy Báthoryt, ki anyai ágon rokona is volt, azonkívül régi ismerősök is voltak. Békés Gáspár és párthívei a bécsi udvar oltalmát keresték s alattomban készítették elő Békés uralmát János Zsigmond halála esetére, Forgách tehát még elvben sem egyezhetett meg velök. Az átpártoltak javarészével ő is Báthory híve volt, tőle várta a szomorú állapotok megjavítását. Érdekes tudósítást közöl az erdélyi udvar életéből Radéczi váradi püspök. 1570 január 29-ikén írja a királynak, hogy valami Gurgurics Ferencz nevü szigetvári katona megszökött fogságából Konstantinápolyból, azután Thráczián és Bulgárián át egy hónapig Erdélyben időzött. A fejedelem Forgáchcsal a szentháromság titkáról vitatkozik – írja a püspök – s minthogy a szultán megtiltotta neki (János Zsigmondnak) a tervbe vett háború kivitelét, hadat üzent Isten fiának és a szentháromságnak. Gyulaffy szakállat növeszt;, a katona kérdezősködéseire azt felelte, hogy a sors és a kicsinyes németek miatt ment át Erdélybe, azt meg rosszallotta, hogy a török szultán megakadályozta a háború megkezdését. Kevés ideig hallgatagon nézett maga elé, azután lyrán oszlatta el fájdalma kitörését. Az összeesküvők elfogását általában nehezteléssel fogadták, csupán a szászok hallgatnak. Giczy azzal okolta meg átpártolását, hogy hiába kért a királytól adományokat. Kamuthit és Forgách Pált az említett katona nem látta. Az átpártoltak szolgái pedig kilátásba helyezték, hogy még a tavasz elején visszatérnek a királyhoz.
Külön bizottságot is kiküldtek már az összeesküvők ügyének megvizsgálására, amikor Balassa váratlanul megszökött börtönéből. 1570 márczius 9-ikén este nyolcz órakor a kiszolgáló fiú be akart menni Balassa börtönébe, de a rab nem engedte be, hanem a szokásos kilencz órára hivatkozott, a mikor magánimádságait végzi. Azalatt benn egy félreeső hely fölött lyukat vájt a falba, a bizonyosan neje által odakészített hágcsón leszállt, azután lóra ült és gyorsan elvágtatott. Mikor a fiú visszatért, üres börtönt talált. Rotkircher éppen vacsoránál ült, mikor a dolgot jelentették. Balassa levelet írt őreihez s azt börtöne ajtajára függesztve, bezárta maga után az ajtót, azután elszökött. Radéczi az őrök mulasztását okozta a rab megszökése miatt, azért azokat Rotkircherrel együtt elfogatta. Szökésével súlyosbította Dobó helyzetét, kit most annál jobban őriztek.* Forgáchnak tudomása volt az összeesküvésről, sőt bátran föltehetjük, hogy némi része is volt benne. Már álláspontját tekintve, sem lehet föltennünk, hogy egykedvűen nézte a dolog fejlődését, mely Erdély állapotára olyan fontos befolyással igérkezett. Forgách egyénisége mindig a tevékenységet kereste, s az idő alkalmas volt arra erdélyi tartózkodása kezdetén. Gyulaffy sűrűn levelezett a főbbekkel, s Forgách valószinűleg az ő útján szerzett a dologról tudomást. Különös valami, hogy az összeesküvés fölfedeztével jónak látta mégis, hogy mentegesse magát a király előtt. Azt írta levelében, hogy tudomása sem volt a dologról. Levelére Trautsohn 1570 deczember 11-ikén felelt. Azt válaszolta ura nevében, hogy Miksa Forgách mentegetődző levelét megkapta, de a kezei közt levő, különböző emberekhez intézett izgató iratok megczáfolják mentegetődzését. Egyébiránt igérte, hogy a királynál lehetőleg mindent megtesz érdekében.* Valóban nehéz okát adni, hogy miért mentegetődzött Forgách az amúgy is ellenséges udvar előtt. Alig lehetett reménye, hogy a király jó indulatát megnyerheti, bár meglehet, hogy a királynál levő iratok nem tőle eredtek. Ez azonban nagyon kétséges, mert művének szelleme is inkább az ellenkezőre enged következtetést. A dolog lényege egyébként az, hogy a király nem fogadta el mentegetődzését, azért a két ember lelke még jobban elvált egymástól.
Tört. Tár 1879, 672–706. 1. és Forgách 417–422. 1.
Tört. Tár, 1879, 702. 1.
67. BÉKÉS GÁSPÁR.*
Békés Gáspár arczképe (131. 1.) Kraszewski «Wilno od poszatkóv jego do r. 1750. Tom. I–IV. Wilno 1840–42.» cz. műve 3. kötetében jelent meg először.
Néhány hónap alatt Békés Gáspár a legfőbb politikai tényezőnek küzdte föl magát. Számításba vette, hogy a betegeskedő János Zsigmond halála után a koczka jobbra vagy balra dőlhet. A bécsi udvar érintkezésbe lépett vele, törekvésük megegyezett. A király jónak látta Békés támogatását, mivel jó szolgálatot tehetett az udvarnak, ha támogatásával elnyeri a fejedelemséget. Békésnek pedig erős pártja volt Erdélyben, tehát magyarországi szövetségesek után nézett. Ilyennek igérkezett Kenderessy, ki az összeesküvés elárulásával jó nevet szerzett az udvar előtt. Bocskay György elfogatta Kenderessynek 1569 nyarán Erdélybe küldött szolgáját s november végéig már fogságban volt, amikor Békésnek az a gondolata támadt, hogy föl is lehetne saját érdekében használni. A fejedelem megbízásából visszaadta szabadságát azon feltétel alatt, hogy az erdélyi udvar szolgálatába szegődik mint kém. A halálos beteg ember készségesen megigérte. Békés azután elküldte ura után. Igért a szolgának tizenkét faluból álló nemesi birtokot, ha Kenderessyt ráveszi az átpártolásra. Buzdította, hogy beszéljen jól a lelkére, figyelmeztesse, milyen hálátlan a bécsi udvar az ő szolgálatai iránt, míg a fejedelem javai visszaállítását, sőt újak adományozását helyezte az átpártolás esetében kilátásba. Kenderessy nem volt előrelátó politikus. Nem tudta kihasználni a kinálkozó előnyös alkalmat. Ahelyett, hogy kezet fogott volna az udvartól támogatott Békéssel, a bécsi udvar előtt csábítással vádolta, akihez színleg jó volna csatlakozni, ha a király beleegyezik. Így saját előnyére akarta Békés helyzetét kihasználni. Az udvar azonban nem igen törődött Kenderessy kicsinyes szolgálataival, Békés tervét nem ejtette el, nyiltan pedig nem vallotta be, hogy már az ő szolgálatában áll a csábítgató.
68. KENDERESSY ISTVÁN KÉZÍRÁSA.*
Kenderessy István kézírásának. Eredetije a bécsi cs. és kir. udvari és állami levéltárban. Kelte: 1569. febr. 5.
Olv.:
... ad annos longinquos et felices Deus conservet Maiestatem Vestram. Datum Cassoviae 5. Februarii 1569.
Maiestatis Vestrae Caesareae fidelis servitor.
Stephanus Kenderessy.
(Eredetije a M. Nemz. Muzeum levéltárában.)
Az udvar útját Békés a béke létrehozásával akarta megnyitni. A királyt körülhálózta beszédével, akaratát teljesen lebilincselte. 1570 január 1-jén a rendek összegyűltek Medgyesen. Előrelátható volt, hogy Békés indítványa nagy vihart idéz elő, mégis megtette. Hosszú és heves szóvita után elhatározták, hogy Miksához követet küldenek a béke megkötése érdekében. A feladatot azonban senki sem akarta magára vállalni, minthogy a szultán akaratával ellenkezett, másrészt féltek János Zsigmondtól, a ki mindenben Békés véleménye szerint intézkedett. Továbbá a házasság ügyét is rendbe kellett volna hozni, de a fejedelem gyönge egészségét tekintve, a király felesége nem felelt volna meg mindakét párt igényeinek. A követség elintézése tehát mintegy kényszerítő alakban Békés vállaira nehezedett, a ki örült neki, legalább alkalma nyilt a közvetlen érintkezés megkezdésére az udvarral. Miután Miksa biztosító levelét vette, április 12-dikén elindult Gyulafehérvárról. A király parancsához híven mindenhol ünnepi díszben fogadják, az ország határán pedig ágyúkat is elsütnek tiszteletére. Április végén hozzá csatlakozott Conarsky Ádám is, Zsigmond Ágost lengyel király követe.Prágában nem tárgyalták a béke ügyét, mert a király a speyeri gyűlésre sietett. A követek az udvarral együtt mentek Németországba, ott kötötték meg a békét, mely hivatva volt a két ország viszonyát állandóan szabályozni. Megírták az oklevelet, a követek meg is esküdtek megtartására. De nem számoltak le a török gyámsággal.
A béke hírére Szelim követet küldött Lengyelországba és Erdélybe. Az erdélyi követ szavait Csáky Mihály tolmácsolta a fejedelemnek. Intette a szultán a köztük fönnálló viszonyra, óva intette a tervbe vett házasságtól. Harmadik követe Francziaországba ment, hogy a király nővérét nyerje el János Zsigmond nejéül. A szultán nevében intette Miksát, hogy a fönnálló békepontok szerint nem szabad a fejedelemmel tárgyalnia. A dolgot azonban már nem lehetett félbehagyni. Békés befejezte küldetését, s miután magánügyeire is biztatást nyert az udvartól, szeptember közepén visszatért Erdélybe. Minthogy útközben megbénult kezére és lábára, a fejedelem az ő házába hívta össze a három nemzet tanácsát. Csáky Mihály megfontolás nélkül elfogadta a béke előterjesztett pontjait, esküt ajánlott. Párthívei mellette voltak, helyeselték szándékát. Óvatosabb volt Báthory, ki oly feltétellel egyezett a béke megkötésébe, ha Szatmárt és birtokait a németek visszaadják. A fejedelem ennek kivívását megigérte. Forgách bízott a legkevésbbé a béke tisztaságában, azért ahhoz kötötte hozzájárulását, vajjon üdvös lesz-e, így összefér-e az ország törvényeivel? Békés pártjának érdekében állt a béke szentesítése; az ellenkezők aggodalmait azzal oszlatták el, hogy a szultán kibékítését bizonyosan remélik; e mellett szemökre lobbantották ellenfeleiknek, hogy ilyen fontos körülmények között is önző szempont vezérli őket. Ha valamit a dologhoz szóltak, csak azt hajtogatták, hogy védekezzenek Szelim ellen, de a haza megvédésére éppen nem gondoltak – írja Forgách. Minthogy azonban a Békés-pártiak a várak őrségét Miksa hűségére esketni kezdték, nem lehetett jobbat tenni a béke elfogadásánál. Újra megkezdődött az erőltetett alkudozás, hogy ki vállalja el a békepontok közvetítését. A fejedelem attól félt, hogy Békés nem bírja ki az út fáradalmait. Érdemei elismeréséül szépen felkantározott lovat küldött neki ajándékul. Minthogy az előkelők közül senki sem akarta a követséget elvállalni, a fejedelem alsóbbrangúakat kezdett biztatni, minél inkább húzódtak tőle, annál jobban. Mert János Zsigmond megelégedett volna ugyan az eredménynyel, de Békés sehogysem, azért a fejedelemnek sem lett volna elég. Hasonló mértékben félelmes volt Csáky Mihály befolyása is.
69. SPEYER.
A bizalom tehát kényszerűségből újra Békésre irányította a fejedelem figyelmét. Könyörgött neki, hogy legalább ő ne hagyja el szorongatott helyzetében, ilyen nagy tett dicsőségét ne engedje át másnak. Békés szokása szerint mennyre-földre esküdözött, hogy még járni sem tud, hogy már eleget fáradozott s az út halálos veszélylyel járna rá nézve. Néhány nap telt el ilyen kínos bizonytalanságban. Közben betegsége enyhült s a király mindennapos látogatásának kényszerítő hatása alatt végre könyezve elvállalta a tisztséget, csak arra kérte urát, hogy távolléte alatt senkinek tisztséget ne adományozzon, mert fél tőle, hogy távolléte alatt igazságszeretete és hűsége miatt meggyűlölik. Mikor a fejedelem megigérte, még arra is rávette, hogy másokkal ne igen barátkozzék, hogy kívüle ne higyjen senkinek. Az udvarba rendelt öccsének meghagyta, hogy az ellenpárt vezéreit (a két Báthoryt, Forgáchot, Bánffy Pált, Gyulay Mihályt) be se engedje a fejedelemhez. A két udvari orvostól nem kellett tartania, mert hívei voltak. Miután így minden lehető eshetőségről gondoskodott, jól fölszerelte magát lovakkal, drága öltözetekkel, prémekkel és pénzzel, továbbá a jegyes számára viendő prémekből és a drága gyöngyökből álló ajándékot magához vette, a kiválasztott nemesek kiséretében karácsony harmadnapján elindult Kassán keresztül Prágába, a hol Miksa a speyeri gyűlés óta tartózkodott. A rendes útvonal Krakón ment át, minthogy a zord időben nem volt tanácsos rövidebb úton menni, ők is átmentek a városon. A várt ünnepélyes fogadtatás elmaradván, siettek útjokat folytatni, s még január közepe táján a kitűzött helyre érkeztek.*
Forgách, 442–450. 1.
Forgách tehát ki volt zárva az udvarból. János Zsigmond pedig szívesen beszélgetett a mély tudású történetíróval, főleg vallási kérdésekről. A fejedelem ezen időben már erősen kételkedett a vallási igazságokról, közel állott hite elhagyásához. 1570 február 25-ikén Benessa Péter megküldi a fejedelemnek Tubero művének letisztázott másolatát, melyet 1569-ben Forgách nála látott Raguzában s a fejedelem számára megrendelte. Az átpártolt történetírót a fejedelem szívesen fogadta, még 1569-ben neki adta a híres kolozsmonostori apátságot, azonkívül a királyi tanács tagjává nevezte ki. Mint ügyes politikus hamar észrevette az erdélyi udvar két pártjának irányát; minthogy a politikai semlegesség hálátlan állapot, teljes elhatározással csatlakozott Báthoryhoz. Békés észrevette Forgách állásfoglalásának fontosságát, azért befolyását teljes erejével gyöngíteni törekedett. János Zsigmond életében a két párt harcza elfojtott volt, csupán egymás befolyásának ellensúlyozására szorítkozott. Az egyes politikai eseményekből hol az egyik, hol a másik párt fölülkerekedésére lehetett következtetni, de látszott az is, hogy a másik párt nem engedi át küzdés nélkül a harczteret. Olyan megvillanás volt minden fontosabb esemény, mint a nyári zivatart megelőző villám fénye, melyből annak kitörésére következtethetünk.
70. KRAKÓ.*
Krakó XVI. századi képét (137. 1.) Szádeczky L. «Békés Gáspár»-jából (Tört. Életrajzok) vettük át.
A pártharczban csak akkor állt be szünet, amikor Békés eltávozott Erdélyből. Forgách ilyenkor megszokott foglalkozásához látott: okleveleket kivonatolt, adatokat gyűjtött megírandó munkájához. Közbe haza is utazott családi birtokára. Ilyen eset volt 1570 május és szeptember között, hogy elment a nógrádmegyei birtokára, a már többször említett Komjátiba. Itt érdekes dolog történt. Már említettük ugyanis, hogy atyja protestáns volt s fivérei is mindnyájan. Nem jól itélné meg a XVI. század szellemét, aki merev határokat vonna az emberek közé tisztán a vallás szempontjából. A meggyőződés higgadtsága akkor is megvolt az emberek között s a műveltebbek akkor is bizonyos tisztelettel hajoltak meg egymás vallásos meggyőződése előtt. Így történt, hogy a Forgách testvérek is szépen összefértek a vallásbeli különbség daczára is. Simon és Imre amellett buzgó protestánsok voltak, Ferencz pedig nem habozott, ha vallási meggyőződésének kifejezést kellett adni. Hittudományi képzettsége mellett jó vitatkozó képessége is volt, azért kedvelte János Zsigmond is a vele való eszmecserét, noha felfogásuk teljesen eltérő volt. Határozott meggyőződésének még urával szemben is kifejezést adott. Munkájának meg nem dönthető előnye mégis, hogy a kellő tárgyilagosságot a vallási ügyeknél oly nemesen megőrzötte. Fáj neki az ország politikai megoszlására bekövetkezett vallási megoszlás. Ferdinánd utolsó szavaiban ezt a fájdalmat fejezi ki: «Nem a munka tett tönkre, hanem szerencsétlen sorsom és az, hogy Miksa lutheránus érzelmű.» Nemes szívére mutat azonban, hogy fivérei vallási nézeteiről sehol sem emlékezik meg. Pedig Simonról 1569 május 15-ikén is azt írta Verancsics a királynak, hogy erőszakos eretnek, ki az egri káptalan tagjainak házaiba szállásolta a katonákat, a plébánost és egyházfit kizárta a főtemplomból, azonkívül a birtok jövedelmének felét lefoglalta. Írt ezen ügyben már a veszprémi püspöknek is, jőjjön a király a szorongatottak segítségére.*
Katona. XXV. 67–68. 1.
Még kassai főkapitány korában oda vetődött Forgách Simonhoz Huszár Gál vándor könyvnyomtató. Forgách Simon pártfogásába vette, s csak az ő befolyásának köszönhette, hogy Verancsics üldözését és a fogságot kikerülte. Később Komjátiba került, a hol nyomdáját berendezte. A védelmet és támogatást Forgách Imre vállalta el, ki ekkor még Nagy-Idán lakott. Később átköltözött Gimesre; mindvégig lelkes hitújító volt, az ő védelme alatt gyűltek egybe a prédikátorok 1580 október 9-ikén a trencséni zsinatra. Mikor Forgách 1570-ben Komjátiba jött, ott találta Huszárt. Valahogy összeszólalkoztak, aminek az lett a következménye, hogy Forgách a könyvnyomtatót bántalmakkal illette s birtokáról kiűzte. Nem is térhetett Huszár vissza többé Komjátiba.* Ipolyi Arnold azt vélte (Veresmarty Mihály, I, 54. l.), hogy a később élt Forgách Ferencz bíboros a történetíró udvarában nevelkedett s az ő behatása folytán lett katholikussá. A föltevés nem valószínűtlen, mert megtérése oly homályba burkolt, mint a történetíróé, a szülei háznál pedig a már említett okok miatt nem történhetett, hiszen anyja, Pempflinger Orsolya, az újító Pempflinger Márk, nagyszebeni királybíró leánya volt, atyja pedig Forgách Simon. Vallási meggyőződésének erőssége mellett pályája elején Oláh pártfogása, később Verancsics barátsága és levelei tanúskodnak.
Fabó A.: Monum. Evang. III. 98–160. 1 és Századok, 1867, 148–149. 1.
71. JÁNOS ZSIGMOND CZÍMERE.*
János Zsigmond czímere (139. 1.) a Werbőczi «Tripartitum opus»-a 1565-iki kiadásából való, a Nemzeti Muzeum példánya után; síremlékét (147. 1.) a Gyulafehérváron levő eredetiről Cserna Károly rajzolta.
Az eseményekben annyira fontos 1571-ik év elején erős várakozás volt tapasztalható. Az emberek nem igen mozdultak ki, legfölebb vadászat kedvéért, melyre az időjárás nagyon kedvező volt. A beteges fejedelem január 1-jére hívta össze a rendeket gyűlésre Székely-Vásárhelyre. A zord idő daczára elég szép számmal gyűltek össze. Néhány nap előleges tanácskozással telt el a béke pontjairól, majd megajánlották a szokásos adót. Január 6-ikán a szász egyetem bemutatta hódolatát, ajándékul a fejedelemnek 115 frt 20 d. értékű kupát, Csákynak 51 frt 32 d., Bornemisza Farkasnak, Forgáchnak és a többi jelenlevő tanácsosoknak bort, fügét, borsot és sáfrányt, mindössze 17 frt 60 d. értékű ajándékot adott. A gyűlés további folyását a vallási ügyek tárgyalása töltötte be. A fejedelem azt ajánlotta, hogy az unitariusok gyalázóit büntessék meg törvényes rendelkezéssel. A javaslat minden oldalról ellenzéssel találkozott, bár a tervet Blandrata és Csáky adták a javaslathoz. Különösen Blandrata, a ki gyulafehérvári pap volt, lutheránus lett, öregségére pedig unitarius (arianus). A tanácskozás helyéül szolgáló templomban nagy vitatkozások folytak a szentháromságról, de kevés hallgatóság előtt, annyira bűnösöknek találták a hirdetett tanokat. A fejedelem hosszabb beszédeket is tartott az egyes tételeknél, élénk érdeklődéssel kisérte a tárgyalást. Forgách bizonyos borzongással ír róluk.* – Istentelenségöket nem lehet elmondani – írja – de azt hiszem, elég, ha csak ennyit mondok: az evangeliumot nem fogadják el, sőt meg szeretnék semmisíteni, emberi műnek tartják, nem is tanítják összejöveteleikben. A szentségekkel nem élnek, sem a keresztséggel, úrvacsorával, se a házassággal, az asszonyokat érzékiségök szerint változtatják. A többi szentséget pedig éppen nem fogadják e1.*
457–458. 1.
U. o.
72. BLANDRATA NÉVALÁÍRÁSA.*
Blandrata névaláírásának (140. 1.) olvasása: Georgius Blandrata. Eredetije ugyanott.
Január végén a fejedelem hosszabb időre terjedő vadászatot rendezett a szomszédos várak területein. Korán reggel fényes szánokra ült a társaság. Útközben azonban a fejedelem elszédült, majd átszállt megszokott négyesére. Alighogy Vecse várhoz értek, hányt, majd déltájt egészen visszavonult a társaságtól. A vadászlakoma a szomszédos teremben volt fölterítve s János Zsigmond apródja jelentette, hogy urát a hideg leli, de azért költsék el vidáman az étkeket. Ő maga nagyon szerette a borozást. Ha valaki nem ivott ismételt kínálására, nagyon megsértette, viszont jó indulatát is meg lehetett nyerni borozás közben. Így tehát a társaság a késő éji órákig együtt maradt.
A fejedelem hátralevő napjai folyton megújuló kínokkal teltek el. Néhány nap múlva az említett esemény után déltájban elindult a társaság Görgénybe, hol az út mellett folyó vadászatot terveztek. Vad azonban nem igen akadt, a fejedelem pedig nagyon kimerült a lovaglásban, este felé a várba érve, olyan erős gyomorfájdalmak lepték meg, hogy arcza és szája eltorzult a kínokban. Őrei azonban Békés utasítása szerint senkit sem bocsátottak hozzá, azt mondták, hogy csak a lába fáj. Majdnem február végéig beteg volt, a mikor egészsége némileg helyreállt, kocsin Gyulafehérvárra ment. Itt két napig tűrhető állapotban volt, harmadnapra azonban (február 27-ikén) öltözködés és mosdás után szokása szerint a tűzhely mellett a könyörgő iratokat intézte el, miközben betegsége hirtelen meglepte es szánalomraméltó módon gyötörte. Fájdalma között nyelvét összeharapdálta, úgy, hogy két hétig már beszélni sem tudott, csak a szeme fejezte ki, hogy még él. Végre a Teremtő megkönyörült a sokat szenvedett emberen; márczius 14-ikén éjjel két órakor az utolsó Szapolyay megszünt élni.
Forgách igazán tacitusi sorokat szentel elhúnyt ura emlékének. Fejedelmi erényeket keresett benne, de nem sokat talált, azért meggyőződése szerint jellemezte a fejedelmet. Minden szava megfontolt, a maga komolyságával hat meg bennünket. Ment a hizelgéstől, s bár sötét színei részben egyoldalúak, mégis közelebb állnak az emberi élethez, mint a hizelgők idealismussal telt leírásai. A történetíró pártatlan szigorúsággal ír a fejedelemről, a ki mint menekülőt befogadta országába. Nem az alattvaló kegyeletes megemlékezését írta le évkönyveiben, hanem a történelemnek eseményeken alapuló igazságos itéletét.
Valami hihetetlenül rossz viszonyok között volt az ország az anya és fiú uralma alatt. Amaz szabados életet élt, fiát pedig rosszúl nevelte, sohasem volt rábírható, ámbár az ország rendei együtt is kérték, hogy szoktassa hozzá fiát a tanácsokhoz, hogy okos férfiakra bízza nevelését, csak azon okból, mert az uralkodást önmagának akarta megtartani. Így rossz gyerektársak, romlott életű lengyelek közt nevelkedett föl, s ilyen volt élete mindvégig. Tanítóinak könnyelműségét, tudatlanságát és iszákosságát sajátította el első sorban. Annyira szerette a jéghideg bort, hogy ágyában is vele volt éjjel, a mit szintén anyjától sajátított el. Ennek a szenvedélynek romboló hatása, hogy emlékezőtehetsége alig volt, úgy vitatkozott, mint a gyermek szokott, hogy tagjai épségét élete végén mind elvesztette. Homloka alacsony, szemei kicsinyek voltak, karcsú termetű, szakálla ritka, vörhenyes színű, majdnem meg lehetett számlálni az egyes szálakat. Arcza szomorú; idegenek előtt tartózkodó volt magatartása. Mindezt szerencsétlen sorsa azzal tetőzte be, hogy három elvetemült ember közé jutott. Mintha az egész világból lettek volna kiválogatva. Csáky Mihály kanczellár, volt pap, irígységből és nagyravágyásból rontotta. Békés Gáspár a kegyetlenséget táplálta benne, nemcsak arra ösztönözte, a mire akarta, de uralkodott is rajta, akaratának sohasem mert a fejedelem útjába állni. Isten oltalmazta meg a két Báthoryt, hogy Békés ki nem végeztette őket. Az előkelő családokat meggyűlöltette a fejedelemmel, hogy távol tartsa őket az udvartól. Senki sem volt az országban, a kit szóval vagy tettel meg ne sértett volna.
Harmadiknak Blandrata csatlakozott hozzájok. Ez az ember annyira a hatalmon érezte magát, hogy Brassóban nem akarta a halálosan beteg fejedelmet gyógyítani, míg az unitárius tanokra meg nem esküdött. A Nagybánya és Kővár ellen intézett hadjáratkor váltig erősítgette, hogy az egy Istent hivők nagy győzelmet aratnak, mert megigérte, hogy az ő tanítványai csodákat fognak művelni. Azért olyan szerencsések a törökök. – Hasonló vallási lelkesedéssel buzdította övéit Karácson Gergely Szolnok, Debreczen és Szent-Miklós ostromakor. De rajtok is fogott a török golyója.* – Folytonos rábeszélésével elhitette a fejedelemmel, hogy a tévtanok elfogadása képezi jövendő boldogságának alapját. Annak, a ki azóta a fejedelemtől valami kegyet kért, hozzájok kellett csatlakoznia. Így tértek sokan félelemből, mások érdekből, ismét mások a pártfogás reményében a tévtanokhoz: Nisovszky Szaniszló, Hagymásy Kristóf stb. Most már szervezni kezdték a hivők sokaságát. Blandrata két olasz zászlót hozatott Erdélybe Raguzán át, katonákat és tiszteket toboroztak, de Békés félt, hogy ezek összecsődítésével veszt hatalmából. Végre fölismerték egymás kiváló tulajdonságait. S ekkor hallatlan merészséggel a közös koncznak tekintett ország megszerzését tűzték ki törekvéseik czéljául. Csáky tekintélyét, Békés a hadat, Blandrata az olasz katonák erejét vetette latba az ügyért. Közvetlenül Szeben elfoglalását tűzték ki czélul, a mi annál könnyebb volt, mert őrségét hamar felválthatták olaszokkal. Nem alaptalanul remélték, hogy a városból Erdély uralmát nem lesz nagy feladat megszerezni.
453–455 1.
)
János Zsigmond adománylevelének (143. 1.) eredetije a M. Nemz. Muzeum Forgách-levéltárában.
Olv.:
Joannes secundus dei gratia Electus Rex Hungariae, Dalmatiae, Croatiae etc. Fidelibus Nostris Egregiis atque Nobilibus Arendatoribus decimarum nostrarum, modernis atque futuris pro tempore constitutis, vel constituendis, Signanter vero Egregio Joanni Chianady Arendatori decimarum nostrarum moderno, salutem et gratiam. Expositum est Majestati nostrae, per Magnificum Franciscum Forgách de Gymes Consiliarium nostrum nobis sincere dilectum, quemadmodum, cum ob desiderium sincerae servitutis suae, nostrae Majestati, propter quod et Imperatorem Maximilianum, accepta prius ab ipso gratiosa venia, atque insuper dignitates proventus atque emolumenta, quae habuisset, quaeque habere sperasset, simul cum omni patrimonio relinquere, ab exterisque Regionibus ab nos venire non dubitasset, tum vero ex singulari nostra Regia Clementia nos castellum seu Curiam Abbatialem Colosmonostor vocatam in Comitatu Colosiensi existentem, medio aliarum litterarum nostratum privilegialiter emanatarum, simulcum universis ejus pertinentiis, proventibus, utilitatibus, atque emolumentis, quocumque nomine vocitentur ad idem et eandem spectantibus e manibus nostris Regiis, sibi haeredibusque suis dedissemus, atque contulissemus. In cujus et quorum pacifico usu dominio ultra unius anni evolutionem stetisset et nunc quoque existeret Nihilominus Tu, nescitur unde motus in decimis pertinentiarum eiusdem Castelli seu curiae ipsum molestare attentavisses, vellesque. Supplicavit ergo humiliter Maiestati nostrae, ut nos in suis iuribus donacioneque nostra Regia ipsum clementer manu tenere et conservare dignaremur, Quocirca supplicatione eius clementer exaudita, cum nos tam castellum seu curiam Colosmonostor dictam, quaeque proventus, utilitates et emolumenta necnon etiam universas decimas vinorum, frugum et omnium Bladorum ac Apum et Agnellorum, aliorumque omnium quaecunque de iure vel de consuetudine decimari sunt solita, ex eodem oppido sepedicti castelli seu curiae Colosmonostor aliisque possessionibus ad idem et eandem pertinentibus provenire debentes, eidem Francisco Forgach de Gymes haeredibusque eius dedisse atque donavisse intelligamus, imo dedimus, damusque atque donamus. Ne ergo etiam futuris temporibus aliquando de praedictis decimis dubitatio ulla exorire possit, Tibi Joannes Chianady aliisque Arendatoribus deincepsque quocunque temporis successu futuris harum serie firmissime committimus et mandamus, quatenus Ipsum Franciscum Forgach haeredesque eius in praedictis decimis vinorum, frugum, Bladorum omnium, Apum et Agnellorum, aliorumque omnium quecunque ut praefatur, de iure vel de consuetudine decimari sunt solita, molestare et turbare contra huius serii nostri mandati vigorem nequaquam audeatis et praesumatis gratiosam expensam atque omnimodam nostram donationem voluntatemque exequuturi. Secus ergo agere non praesumatis. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum in oppido nostro Thorda vicesima secunda die Mensis Mai Anno domini Millesimo Quingentesimo Septuagesimo.
Joannes Electus Rex.
Mich. Csaki Cancellarius.
(Eredetije papiron a Forgách-család levéltárában, Magy. Nemz. Muz. és Toldy LIX–LXXX. 1.
A szöveget a «Nihilominus Tu» szavakig adja. Kiadta Mocsáry u. o. a 156–158. 1.)
74. SZENTMIKLÓS.
75. SZEBEN.
Tervük kivitelére nagyon ügyesen felhasználták a fejedelem szánandó állapotát. Kivülök más tanácsadó nem mehetett az udvarba, a fejedelem pedig ösztönszerűleg került minden érintkezést alattvalóival. Egyedül étkezett. Csak a vadászaton érintkezett másokkal, de akkor is a kérdésekre jó volt, ha egy szóval válaszolt. Az ország minden ügyét a három emberrel intézte el. Kedélyvilága erősen melancholikus volt, napokon át ült egy helyben, szemeit egy pontra szögezve, még a ház mellett sem sétált, testi vagy lelki szórakozást nem használt egyebet a vadászaton kívül, ha ebben is a betegség nem akadályozta meg. Betegágyában mindig Békést hívta. Később olyan lelki szomorúságba esett, hogy nem beszélt, néha sóhajtott vagy nyögött, a míg nyelvét és érzékei épségét el nem vesztette. Istenről vagy szent dolgokról sohasem tett említést. Szentségekkel anyja halála óta nem élt; úgy látszott, mintha a vallás minden szikrája kialudt volna belőle. Minden bizalma Békésben volt s utolsó óráiban is azzal foglalkozott, milyen előnyös lesz a Miksával létrejövendő rokoni kötelék. Élete delén halt meg, 31 éves volt. Forgách gondviselésszerű időben történtnek mondja halálát, mert Szelim megtudta a békealkudozást, s csapatai már fegyverkeztek Erdély ellen. A hadjárat nagy kárt vitt volna a már annyit szenvedett országra, ha a szultán nem is foglalja el egészen, újabb pénz- és véráldozatba, néhány ezer fogolyba került volna.
A szultán aljas eszközökhöz nyult bosszúsága kielégítésére. Ajas béget megmérgezett ruhákkal küldte, ha Békés a béke létrejöttét hozná hírül urának. Jól tudta mindenki, hogy Szelim megtorolja a tettet, de senki sem mert a veszélynek szemébe nézni. Ilyenek voltak az emberek, ilyen az idő – írja Forgách. Még János Zsigmond utolsó óráiban jött meg Békés lehangolt levele. A bajor választó nem adja unitarius emberhez leányát; máshol kapna ugyan leányt, de nem szép. Ezek a hírek még növelték a beteg fejedelem fájdalmát. Olyan különös dolog – írja történetírónk – hogy atyja, anyja és ő egyforma körülmények közt halt meg: mindhárom erősen várta a béketárgyalás kimenetelét, de egyik sem tudta vágya teljesülését elérni.*
459–464. 1.
76. JÁNOS ZSIGMOND SÍREMLÉKE.
János Zsigmond halála után azonnal egybegyűlt a tanács, mely az esetet hírül adta Szelimnek és Békésnek, a kinek megparancsolták, hogy a tárgyalást szakítsa félbe, tudassa a királylyal a fejedelem halálát, beszélje meg a szultánnal való közös eljárást, azután jőjjön vissza az országba. Minthogy egészsége nem volt jó, kocsira ült s reményekkel telve hazafelé indult. A helyzet kialakulása úgy kezdődött, hogy a két párt küzdelme nem a trón elérésére, de egymás megsemmisítésére törekedtek. Bár az ellentétnek a két párt közt régi alapja volt, csak most tört ki. Forgách onnan származtatja, hogy Huszt eltulajdonítása volt a harcz kitörésének közvetlen oka. A szigetvári csata évében János Zsigmond betegen került Brassóba, annyira, hogy állapotát végveszélynek tartották. Békés és Csáky ezt tekintetbe véve, föl akarták használni, azért a fejedelem beleegyezésével – a mire könnyen rávették – végrendeletet írtak. A gyűlésen minden ellenkezés daczára keresztülvitték, hogy érvényesnek fogadják el, csupán azt kötötték ki a rendek, hogy az országéból senkinek se adjon a fejedelem semmit, továbbá, hogy a fejedelem utódát közmegegyezéssel kell választani. Erre megesküdtek a jelenvoltak, s minthogy a szultán oklevéllel adta hozzájárulását, misem látszott a dolog jó kimenetelét akadályozni. A családi birtokokból a török és lengyel királyoknak, a királyné három nővérének jutott a megillető rész, azonban a szövetségesek nem feledkeztek meg magukról, azért a végrendeletben Huszt várát 30,000 aranyért a saját javukra iratták. Békés a zsoldosokra s magyarországi híveire támaszkodva, ment a küzdelembe, Báthory ellenben gazdagságát, a haza szabadsága és üdve érdekében tett érdemeit vetette latba a küzdelemben.*
Forgách, 465. 1.
A válság tulajdonképen még Békés távollétében dőlt el, midőn a hadsereg vezetését az április 1-jén tartott részgyűlésen Báthory Kristófra bízták. Ebben az előleges intézkedésben rejlett Békés Gáspár bukása. Erős küzdelem indult meg ez állásért, s az ellenpártnak pótolhatatlan kára volt, hogy vezér hiányában nem volt egységes. Ellenezték sokáig a többség döntését, de végre megadták magukat, talán abban bízva, hogy Békésnek lesz még ereje a határozatot megváltoztatni. 2500 ember toborzását rendelte el a gyűlés, melynél azonban jóval nagyobb volt Báthorynak saját serege, mely készenlétben várakozott ura szavára Tordán. – A tárgyalás második viharos pontja volt, hogy Miksához és Szelimhez egyszerre küldjenek levelet a szabad választás megengedése érdekében. A Békés-pártiak ellenezték, hogy a szultánt újra tudósítsák. A két levél mégis elment. A szultán újra kedvező választ adott, csak a hozzá való hűségre intette őket. Igérte, hogy követét hamarosan elküldi Erdélybe. A Miksának küldött levélben elmondták a portához való viszonyukat, egyúttal jelentették neki, hogy a fejedelmi széket választással töltik be. Miksa válaszában kijelentette, hogy nem vágyik az uralomra, melyet úgy sem tudna megvédeni, beleegyezik a szabad választásba, csupán egyetértésre intette őket, hogy a török sereget ne zúdítsák az országra. Megnyugvással fogadták a király válaszát, de fenyegető hangok hallatszottak, ha valaki említést tett Miksa jelöltségéről. Fontos volt a két elismerés külömbsége. Miksa a speyeri pontok alapján fenhatósága alatt álló vajda szabad választását ismerte el, míg a porta önálló – bár adófizető – fejedelmet kívánt Erdély trónján látni. Különös volt, hogy politikai czélból a katholikus bécsi udvar Békést pártfogolta, a török porta pedig a katholikus Báthoryt, a ki két évig fogoly volt már Bécsben, mert az önálló politika híve volt, melylyel ellenkező párt élén János Zsigmond állott. Ezek napja azonban az utolsó Szapolyay napjával együtt áldozott le.
74. BÁTHORY KRISTÓF NÉVALÁÍRÁSA.*
Báthory Kristóf névaláírása (149. 1.) 1578. ápr. 26-án kelt s az Országos Levéltárban őrzött eredeti okleveléről. Olvasása: Christophorus Bathory de Somljo manu propria.
A gyűlés nem kevésbbé viharos harmadik tárgya a fejedelemválasztás közelebbi meghatározása volt. A székelyek és a nemesség többsége a nemzetgyűlés összehívását pártolták, a mi azonban az okosabb embereknek nem tetszett. Féltek a székelyek erőszakos megjelenésétől, a kik a levert lázadásért készültek bosszút állni. A belátás győzött, azért a székekből küldtek fel meghatározott számú követeket, hogy a régi szokáshoz híven minden járni tudó nemes fegyveresen jelenjék meg a választásra. A választás színhelye fölött is erős vita indult meg, Torda és Gyulafehérvár közt oszlottak meg a vélemények. Amazok a város alkalmas fekvését vették első sorban figyelembe, a Báthory-pártiak azonban Gyulafehérvár mellett küzdöttek, minthogy a hadsereg zöme ott állomásozott, azonkívül pedig a város falai védelmet nyújthattak az esetleges erőszakos befolyás érvényesítése ellen. Tehát az utóbbit fogadták el, egyszersmind őrizet alá vették a fejedelmi kincseket. A testőrség szokás szerint Báthory Kristófnak hűséget fogadott. Így gondoskodtak törvényes úton mindenről, hogy Békésnek uralomra törő vágyai kibúvót a törvényes rend alól ne találjanak, erőszakot ne vehessen alkalmazásba.
Békés Gáspár a fejedelem váratlan halálának híre idejében már elemében volt. Miksa támogatását sikerült megnyernie, azért szövetségesek után látott. Legjobbnak igérkezett, ha a király különös védelmébe veszi a Békés által ajánlott egyéneket, ha Békés pártjára állanak s az udvar jelöltjét támogatják. Forgách nem emlékezik meg az alkuról, melyet a bécsiek Békéssel támogatás fejében kötöttek, de sejtenünk lehet, hogy Erdély önállóságának erősebb pontjai benne voltak az alkuban. A bécsi tanácsosok bátorsága tovább ment ennél is. Ott volt az erdélyi tanácsosok közt Forgách, a ki nagy tekintélye s politikai befolyásával nem kis gondot okozott a számítani tudó bécsieknek. A nehézséget úgy oldották meg, hogy a király nevében megbocsátó levelet küldtek a bűnösnek, melyben Miksa neki is mint a többi erdélyi hűségen levő főnemesnek megbocsátotta mindazt, a mit a fejedelem szolgálatában ellene tettek, s biztosította őket, hogy bosszút nem áll érte (január 31-ikén). A dologban egyébként semmi rendkívüli nem volt, a béke pontjainak gyökeres megvalósítása kívánta így. Azonban mégis közeledést jelentett az udvar részéről, bár Forgách érdemeinek ilyen negativ elismerése nem eredt önzetlen forrásból.
Ügyeit Békés rendbe hozván, április közepén tehát sietett haza, hogy az előkészületeket elvégezze. Alig volt valami sejtelme arról, hogy már mindent elvégeztek. A közmeggyőződés gyűlölettel gondolt Békés útjának eredményére, szó volt arról, hogy mikor a Báthoryak birtokán átvonul, fogják el. Annyira közmegvetett volt néhány nappal a fejedelem halála után annak mindenható embere. Báthory ügyes kémei által mindenről értesült, tudta előre Békés minden lépését. Tudta, hogy fél tőle. A nemesen gondolkodók elhatározásával szívesen fogadta birtokán, elébe ment, előzékenységével akarta a jó ügynek megnyerni. Már akkor nem igen tartott tőle, nem éreztette vele, hogy egészen hatalmában van. Mikor Gyulafehérvárra ért, szövetséges társai értesítették a veszni indult ügyről. Békés azonban jellemileg makacs volt, utolsó lehelletig védte a már felvett álláspontját. Miksa útravalóval ellátta, jó tanácsokkal, azonkívül 18 szereplő emberhez írt leveleket, hogy Békés pártjára birja őket. A szövetséges társakon kívül azonban senki sem fogadta el, olyan megvetés környékezte – mint Forgách írja – a végrendeletesek pártját. E levelek közül a Forgáchhoz írt is megmaradt.
Emlékezetébe hozza Miksa, hogy a békepontok megtartására ő is megesküdött, minthogy pedig azok megtartása által az ország jóléte és üdve szívén fekszik a királynak, hozzá és a többiekhez küldi Békés Gáspárt, kedves hívét. Adott neki bőven utasításokat, hogy mi a nézete a tartomány további békés állapotáról, meghagyta neki, hogy Forgáchcsal és a többiekkel mindent közöljön. Inti tehát a történetírót, hogy az ő (Miksa) nevében előadandó dolgokat fogadja el, a mint a hűség szavánál fogva kötelezve is van. Inti, hogy a beléje helyezett bizalomnak most is feleljen meg az országnak és a királynak teendő szolgálataival.* A dolog azonban tárgytalanná vált, mert a békepontok úgy sem voltak érvényben János Zsigmond halálával, tehát a királynak tett hűségeskűre hivatkozni ebből a szempontból is hiábavaló volt, másrészt meg Békésre senki sem hallgatott, annyira gyűlöletes volt Miksa befolyása a rendek előtt. Érthető, hogy mind a két párt lázasan várta az élet-halálharcz kezdetét.
Bevezetés, LXXII–LXXIV. 1.
Végre földerült a nagy nap. Május 20-ikán már előzetes tanácskozások folytak, hiába akarták a német párt hívei a választás idejét elhalasztani. Másnap, hétfőn a szabad királyválasztó Gyulafehérvár ünnepi színt öltött. Sajátságos képe volt a városnak: minden főúri ház erőddé alakult át, katonák őrizték. Csáky Mihály kanczellár 200 lovas és 200 gyalogos katonát toborzott össze és álutakon házába szállásolta el őket. Az ország serege is talpon volt Tordán. A zsibongó tömegben volt a lengyel király és a szultán követe, kik a történendőket kiváncsian várták. A gyűlés megkezdése előtt János Zsigmondnak adták meg a végtisztességet. Nagy tömeg kisérte utolsó útjára a fejedelmet, midőn a várból anyja mellé vitték. A szertartás megdöbbentő hideg volt: az unitarius szokások szerint egyházi férfiak segédkezése nélkül ment végbe, a harang szava nem adta tudtul, hogy a nép urát temeti. Miután Csáky Mihály kanczellár a koporsót lezárta, feketébe öltözött harczosok sorfala között vitték a korán elhunyt fejedelem holttestét, melyet világiak és papok nagy tömege kisért. A menetet feketeruhás lovag zárta be, ki felfordított pajzsával hirdette a Szapolyay-család magvának megszakadását.
)
MIKSA MEGBOCSÁTÓLEVELE FORGÁCH FERENCZHEZ 1571. JAN. 31.
(Eredetije a M. N. Muzeum Forgách-levéltárában.)*
Miksa megbocsátó levele (kelet: 1571. jan. 31.).
Olv.:
Maximilianus Secundus divina favente Clementia Electus Romanorum Imperator, semper Augustus ac Germaniae Hungariae Bohemiae Dalmatiae Croatiae Sclavoniae etc. Rex Archidux Austriae Dux Burgundiae Styriae Carinthiae Carnioliae et Virtenbergae Comes Tyrolis etc. Recognoscimus, et notum facimus tenore praesentium, quibus expedit universis, quod cum jam inter nos, ex una, et nomine Serenissimi Principis Domini Joannis, Serenissimi olim Joannis Regis Hungariae Dalmatiae Croatiae etc. Filii, Principis Transilvaniae, et partium Hungariae, Consanguinei, et affinis nostri charissimi, per dilectionis suae supremum Cubicularium, Consiliarium et Oratorem, Magnificum Casparum Bekes de Kornyath ad id pleno cum mandato, et potestate missum, altera ex parte, conventum sit: quod nos propriis litteris Dominos Primores Summates in genere autem Nobiles ac alios Status et Ordines Transilvaniae, et Partium Hungariae, quas Serenissimus Princeps possidet, nostro haeredumque nostrorum nomine assecurabimus: Quod ob fidelia servitia ipsi Serenissimo Principi moderno praestita eos non infestaturi neque impedituri neque injurias nobis aut nostris forte illatas ullo unquam tempore ulturi neque in bonis Juribusque possessionariis aut in personis ob id ipsum quoquo modo interturbaturi, atque hac de re litteras nostras assecuratorias, ita ut Domini Primores Summates singuli suas proprias et Nobiles Status et Ordines in uno quoquo Comitatu itidem suas obtineant expedituri simus idcirco volentes huic conditioni satisfacere, ex certa nostra scientia animo bene deliberato ac omni meliori modo et forma, quibus potuimus et debuimus, Magnificum Franciscum Forgach, pro nobis et heredibus nostris assecuravimus, et certificavimus, ac vigore praesentium assecuramus et certificamus promittentes sub fide et verbo nostro Caesareo Regioque pro nobis et Successoribus nostris nos ob fidelia servitia per eundem Franciscum Forgach ipsi Serenissimo Principi moderno praestita eum non infestaturos, neque injurias nobis aut nostris forte illatas ullo unquam tempore ulturos, neque in bonis, Juribusque Possessionariis aut in persona, ob id ipsum quoquo modo interturbaturos esse. Harum testimonio litterarum manu nostra subscriptarum, et sigilli nostri appressione munitarum. Datum in Arce nostra Regia Pragae die Ultima Mensis Januarii Anno Domini Millesimo Quingentesimo Septuagesimo Primo. Regnorum nostrorum Romani Nono, Hungarici Octavo, Bohemici vero Vigesimo Secundo.
Maximilianus.
Joannes Listhius,
Episcopus Vesprimiensis etc.
Episcopus Vesprimiensis etc.
(Eredeti hártyán függő pecséttel a gr. Forgách-család levéltárában a M. N. Muz. Kiadta Mocsáry,
u. o. a 160–162. 1. és Toldy LXX–LXXII. 1.)
Békés elhamarkodott lépéseivel mindig jobban rontotta ügyét. A jelenlevők között alattomban, majd nyiltan azt a nézetet terjesztette, hogy Miksa Gyulafehérvár s a főbb várak átadását követeli. A szűk látkörű ember azt hitte, hogy e túlzó követelése teljesülésével Miksa Erdély kormányzójává teszi. Viharban tört ki a méltatlankodás, fenyegető mozdulatokkal tolongtak a szövetségesek köré, csupán Báthory erélyes nyugalma tudta őket lecsillapítani. Mindenfelől emlegették, hogy a hatalma alatt levő országokat sem tudta megvédeni, s Erdély is csak János király kitartásának köszönheti fönnállását. Békés tehát elállott tervétől, hogy a szultán követe meg ne tudja indítványát, de ez is megtörtént.
78. MUSZTAFA BUDAI BASA NÉVALÁÍRÁSA.*
Musztafa budai basa aláírása (153. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltárában.
A közóhaj nyiltan kifejezést nyert Báthory István személyében. A szultán budai helytartója, Musztafa basa ápril 6-án már a szabad választás megengedéséről ír az esztergomi bégnek. «Hanem mostan my azon kérönk – írja hozzá – hogy az végbelijeknek feokeppen Erdelyhez keozel waloknak ereossen megh parancsolyatok, hog vesztegsegben legyenek, myert hogj Erdel ys az my kegyelmes Feyedelmonk yozaga.» – Ha békébe nem lesznek az erdélyiek, a szultán parancsára 50–60,000 tatár tör be az országba, minthogy a szultán jóakaratjából önmaguk közül választanak fejedelmet, a ki hű embere lesz a portának.*Az ellenpárt azonban nem tudott a változatlan dologba belenyugodni. Ellenállt, kért, igért, vesztegetett, máskor Miksa neheztelésére hivatkozott, de ez is hiábavaló volt. A török követeknél minden kisérlet meghiúsult, különösen Békésre nehezteltek; majd oláh és török fegyveres segítségre gondoltak a németpártiak, azután a főbb katonák megvesztegetése jutott eszökbe. Báthory Kristóf azonban erősen őrködött rájok, a sereg a várostól egy mértföldnyire táborozott Tuis faluban. Mégis magához hivatta éjnek idején Sasa János és Vadas Mihály vezéreket, nagy igéretekkel csalogatta őket hűségre. Igért birtokokat az esetleg bekövetkezhető vérontásért kárpótlásul, de a katonák kitartó hűséggel tagadták meg, hogy magánember ügyeiért kardot rántsanak. Aznap Békés haraggal és bosszúsággal telve bocsátotta el őket. Másnap éjjel országos ügy intézése czéljából újra hivatta őket, de azok értesültek, hogy cselvetéssel el akarja őket tenni láb alól. Tehát éjjel nem mozdultak ki a táborból, hanem másnap elözönlötték a fejedelmi palotát, őrséget állítottak fel minden fontosabb helyre. Az előkelők néhánya és a köznemesség a vár alatt levő templomban helyezkedett el, a főbbek javarésze pedig a várba ment föl. Az őrség illő tisztelgéssel fogadta a várba sietőket, a kik nem tudták mire vélni a katonák jelenlétét. Békés hívei pedig félni kezdtek, érezték, hogy a választás kedvezőtlen kimenetele végzetes baj lehet részökre. Békés híveiben az előrelátás eszméje lépett előtérbe. Elhatározó lépéssel Báthoryt is meghívták a tanácskozásra. Kérték, hogy csillapítsa le a katonákat. Belenyugosznak megválasztásába, csak a fejedelem végrendeletének végrehajtását engedje meg, titokban tegye le a hűségesküt Miksának, azután minden várat átadnak Báthorynak. A két párt ebbe belenyugodott, azután Báthory a katonákat békére intette, noha erősítgették, hogy az ő életét is féltették, azért léptek fel nyiltan Békés ellen. Az ügy kimenetelére döntő mértékben az folyt be, hogy Békés eltávozott Erdélyből, éppen a legfontosabb pillanatban. Kiment Rueberhez Kassára, onnan Bécsbe, hogy erősebb támogatást eszközöljön ki Miksától. A vezér nélkül maradt párthívek között felbomlott az egyetértés. Első sorban Csáky kanczellár hagyta el Békés zászlaját, a méltatlanság érzete ébredt föl benne. – Hagyja ott a fogát, a hol fente vagy fenette. Ha a római császár jobban bízott Békésben, mint bennem, ám lássák kegyelmetek, itt a koncz, elnyeli más – mondta Hagymásinak a választás előestéjén.*
Magy. Nemz. Múz. törzsgyűjt.
E. O. E. II. 398. 1.
Május 25-ikén végre közmegegyezéssel Báthory Istvánt Erdély fejedelmévé választották.
A Békés-pártiak Miksához írt levelökben panaszkodnak a választás ellen, azonkívül Báthoryt a király ellenségének mondták. Miksa azonban örült, hogy Békéstől megszabadult, azért nem is méltatta feleletre levelöket. Arra törekedett, hogy a fejedelemmel a jó viszonyt fentartsa. Meleghangú levélben üdvözölte Báthoryt a fejedelmi székben, hiszen követi minőségében volt alkalma a királynak megismerni kiváló tehetségét és békeszerető hajlamait. Azért jó reményeket fűz megválasztásához. Az udvar öröme nem volt ugyan meggyőződésszerű, de ekkor közel állt ahhoz. Békés megválasztásának keresztülvitele sok nehézségbe ütközött volna, azt az udvar már régen belátta; hozzá még a főbb urakat jobban elidegenítette volna magától, a kik minden úton megakadályozták volna, hogy Békés nagy szolgálatokat tegyen az udvar támogatásának meghálálására. A bécsi spanyol követ azt jelenti haza, hogy a kedélyek Erdélyben Báthory megválasztásában megnyugodtak. Miksa király örül a választásnak, de a török miatt nem meri mutatni, hogy az támadást ne intézzen, azért a szertartások és a fogadtatás is titokban ment végbe.* Igazi nehézség abban merült fel, hogy Miksa nem volt hajlandó Báthoryt souverain uralkodónak elismerni, a mit a várak átadásának megtagadásával világosan kifejezett. Bámulatraméltó tapintattal és évtizedek óta gyakorlott ügyességgel kérte ez Miksát, adassa át az ország várait, hogy a török gyanúját eloszlassa, a kinek jó indulatát nem akarja nagyobb mértékben igénybe venni. Az ország nagy része nem tud a hűségesküről, pénz sincs a kincstárban. A török követe még mindig várta a dolog lefolyását, az átadás megtörténte előtt nem akart elmenni Gyulafehérvárról. Báthory tehát a rendek igéretére támaszkodva, megnyugtató felelettel bocsátotta haza, biztosítva urát ragaszkodásáról és hűségéről.
A Tört. Bizotts. okl. másolatai.
A választást a pártok megegyezése szerint a végrendelet nyilvánossá tétele követte. János Zsigmondnak szép kincstára volt, a hír szerint Mátyás kincseiből is volt benne szép számmal. Mindezt a már említett módon osztották föl; Szelimnek kevés értékű jutott belőle, Miksának semmi sem. A bosszús párt ezután a palota felszerelésére vetette magát. Forgách méltatlankodással írja róluk, hogy ellenséghez sem méltó módon elpusztítottak mindent: diszítést, szőnyeget, bort, a konyhafelszerelést, minden helyen megrongáltak valamit, úgy, hogy semmi sem jutott épen Báthoryra, a ki mindezt nyugodtan eltűrte. Végre megrakták a társzekereket a lengyel királynak szánt dolgokkal, melyeket követe vitt magával, a király nővéreinek szánt dolgokat pedig egyidőre Huszton helyezték el. A közvélemény jónak látta, hogy a megegyezés szerint vegye át az ország a Békés által említett várakat, hogy a történhető cselvetésnek elejét vegyék. De Báthory annyira jellemes ember volt, hogy annyi rosszat nem tudott elleneiről föltételezni. Így tehát csak a várakban levő készleteket iratta össze. A János Zsigmond halálát megelőző gyűlés elfogadta ugyan a király végrendelkező jogát, de kimondták, hogy az ország várait magánembernek ne ajándékozza.
Békés mégis erősítgette, hogy Huszt várát a fejedelem neki adta 30,000 arany fejében, s ebbeli jogához erősen ragaszkodott. Báthory a törvényes intézkedés alapján állva, jogosan követelte tehát, hogy a várat bocsássa rendelkezésére, azonkívül Miksa levelére is támaszkodott, ki helyeselte követelését. De változott a kép. Békés bécsi befolyása nagy volt, a király környezete útján rávette Miksát, hogy a vár birtokában erősítse meg. Noha a kérés maga, nemkülönben annak megtevése alkotmánysértés volt, Miksa mégis megtette, a mi által kényszerítette Báthoryt, hogy szakítson eddig tanúsított mérsékelt irányú politikájával. A harcz újra kitört, még pedig veszedelmes alakban, minthogy a pártoskodókat törvényes úton megválasztott fejedelem ellen támogatta a külföldi hatalom.
79. BÁTHORY ISTVÁN.*
Báthory István arczképét (157. 1.) az ambrasi arczképgyűjteményben lévő eredetiről Thury Gyula rajzolta.
Báthory székének megerősítéséhez a török porta járult méltó módon. A fejedelemválasztó országgyűlés ugyanis háromtagú követséget választott, mely a portának hírül vitte a választás kimenetelét s a szultánt biztosította Báthory hűségéről a szokásos adó átadásával. Azonkívül elvitték a János Zsigmond végrendeletében neki hagyott kincseket is. A szultán legkedvesebb emberét, Mehemet agát bízta meg a válasz megvitelével. Kétszáz fényes csatlós kisérte a szultán követét, nagyszámú tevéket is vittek magukkal. Augusztus idusán érkezett a fényes küldöttség Gyulafehérvárra, kik elé Báthory egy mértföldnyire előre ment. A találkozásnál aranyozott hegyű lándzsát nyujtott át a fejedelemnek, miután előbb megcsókolta, s a fejedelem hasonló módon fogadta el. A városon keresztül így mentek együtt a fejedelem palotájáig. Augusztus 18-ikán fogadta Báthory ünnepélyesen a követet, ki átadta magasztaló beszéd kiséretében a szultán ajándékát: aranyos ruhákat, díszes szerszámmal nyergelt lovakat, kormánypálczát és koszorút. Azután az előkelők közül 25 számára hozott kaftánokat adta át, melyeket azok felöltvén, a követ a fejedelemhez való hűségre intette őket. A megerősítés lefolyása után a szultán másik követe a lengyel király részéről tett panaszt adta elő. Zsigmond Ágost panaszkodott, hogy nem adtak meg neki mindent, a mi a rokoni köteléknél fogva is megilleti. A szultán tehát óhajtotta a rokoni kötelék kimutatását, azonkívül a végrendelet másolatát kérte. Forgách megrójja ezen eljárása miatt a lengyel királyt. A rendek úgyis megtagadták, hogy az ősi királyi kincseket kivigyék az országból (1400 font ezüstneműt követelt Zsigmond Ágost), hiába vesztegette meg a király a kapzsi főurakat az ország felháborodásának elnyomására. Azon tettével, hogy a szultánhoz fordult panaszával, nemcsak keresztény királyhoz nem méltó módon járt el, hanem kapzsi hajlamait is kimutatta, a mellett még nevetségessé is tette magát.*
Forgách, 476. 1.
Az ajándékok viszonzása után a követek augusztus 29-ikén eltávoztak Erdélyből. Mehemetnek a kincstár 8000 aranyat adott, mivel pedig szörnyen panaszkodott, hogy az ő ajándékához mérten többet remélt, még küldtek neki ezer aranyat és ezüst edényeket; a másik követnek szintén ezer aranyat és ezüstneműt adtak, a többi között pedig méltóság szerint vagy 5000 aranyat osztottak szét. Nagyon zokon esett nekik az is, hogy az aranyos kaftánért csak Báthory Kristóf és Forgách adtak viszonzásul ajándékot, a többi nem.
80. ZSIGMOND ÁGOST.*
Zsigmond Ágost lengyel király arczképe (159. 1.) az Ő Felsége metszetgyűjteményében őrzött eredeti metszet után készült.
A fejedelemválasztó gyűlésen a szász egyetem is bemutatta hódolatát. Az egyetem jegyzőkönyvében fel vannak sorolva a tisztelgés közben átadott szokásos ajándékok is; ez reánk első sorban azért fontos, mert sokat vitatott kérdést dönt el. Kitűnik ugyanis, hogy Báthory megválasztatása után azonnal kinevezte Forgáchot az erdélyi udvar kanczellárjává (május 31-ikén). Annyi bizonyos, hogy 1571 augusztus 12-ikén már az volt. A jegyzőkönyv ugyanis így sorolja fel az ajándékokat: Báthory Kristófnak adtak 56 frt 32 d. értékű, Forgách Ferencz kanczellárnak 34 frt 77 d. és Bánffy Pálnak 25 frt 73 d. értékű kupát.* A küzdők tehát végre mégis elérték czéljokat, s a lefolyt küzdelemre megnyugvással tekinthettek vissza. A Békés-pártiak napja leáldozott, csupán a bécsi udvar alattomos fondorkodása meg a dacz tartotta még benne néhány évig a távozni készülő lelket. Báthory helyzetének javulásához nem kis mértékben járult a szultán jó indulata.
Erd. O. E. II. k. 408. 1.
Szelim ugyanis már Békés első útját nehezteléssel hallotta, a második út hírére pedig haragra gyuladt, minthogy Békés könnyelmű módon már előre dicsekedett sikereivel. A tatár seregből 50,000-et Oláhország határához rendelt, a két vajdának egyenkint 40,000-et kellett fölszerelnie, s e seregekhez még néhány görögországi csapat is járult. Csak arra vártak, hogy milyen üzenetet hoz Békés Bécsből. Azért írja Forgách, hogy a gondviselés által rendelt időben halt meg János Zsigmond.* A veszélyt ki akarván kerülni, a Gyulafehérvárott egybegyűlt rendek Vajda István gyors követtel megírták a szultánnak, hogy a fejedelem meghalt, ők a régi hűségben akarnak megmaradni, egyszersmind kérték a szabad választás megengedését. A diván hozzájárult a kéréshez, különösen Mehemet aga pártolta, a ki tudtára adta a rendeknek a válaszszal visszaküldött Vajda útján, hogy a porta óhaja szerint Báthoryt jelöljék ki fejedelemnek. Ugyanezzel az utasítással jött később az aga is követségbe. A választás lefolyását már láttuk.
Forgách id. m.
81. MAGYAR KATONÁK A XVI. SZÁZADBAN.*
A XVI. századbeli magyar katonákat (161. 1.) (Brawn fentidézett művében közölt) egykorú metszetről Richter Aurél rajzolta.
A török sereg azonban nem oszlott szét, hanem követeket küldtek a lengyel királyhoz azzal a kétségtelenül jogtalan követeléssel, hogy szövetségök értelmében adja meg minden embernek a megállapított zsoldot és a prémes ruhát. Zsigmond védekezett, hogy a szövetség szerint csak akkor tartozik az említett dolgokat megadni, ha a sereg az ő szolgálatában állott. A tétlen tömeg nem alkudozott tovább, csapatostul betörtek Moszkva területére és portyázó csapataik elől a tartomány herczege kénytelen volt háza népével együtt elmenekülni. A tatár hordák erre megrohanják a várost, kirabolják, felgyújtják, azután a védtelen falvakra rohannak, a szörnyű zsákmányon kívül vagy 100.000 embert raboltak el a török piaczok számára, vagy szétosztották őket a tatár falvak lakói között. Mikor a tatár sereg Bizánczba ért, akkor ért oda az évi adót vivő magyar követség is, a kik látták az elrabolt szörnyű embertömeget. Ezek a követek (Gyulay Mihály, Tompa István, Várffalvi Gergely) hozták meg a porta megerősítő oklevelét, mely által Erdélyt Báthorynak adományozta.
Így tehát az egyik nagyhatalom irányában biztosítva volt a kis erdélyi hatalom. Báthory ügyes lépéssel ment tovább, hogy a bécsiek gyanúját eloszlassa, titokban hűségesküt tett Miksának, a mivel a másik hatalom részéről érhető támadások ellen iparkodott védekezni. Nagyobb baj volt azonban az, hogy a belső ellenséggel még nem sikerült egészen megbirkóznia. A székelyek már a fejedelemválasztást zavarossá akarták tenni, hogy szabaduljanak a János király által rájok rakott terhek alól. Alig volt fejedelem, – írja Forgách – a ki ellen ne támadtak volna, de olyan sem, a ki rajtok ne bosszúlta volna meg a sérelmeket.* János király először leverte őket, ellenőrzésül két várat épített székeik közé, azonkívül korlátozta a kereskedés terén megvolt szabadságaikat is. Most ezektől szabadulni óhajtottak, azért a lófők titokban, majd nyiltan biztatták a szegényebbeket, hogy értsenek egyet. A fejedelem előtt mentegetődztek, hogy óvatosságból tesznek előkészületeket valami nagyobb baj elhárítására. Ezalatt Csík és Gyergyó székekben megkezdik a szervezkedést, ezren összeállnak, innen kiindulva a falvak használható embereit maguk mellé vették és a tömeg lassú előhaladással mindig jobban növekedett. Báthory levelekkel, követekkel kisérelte meg a már fenyegető arányú lázadást lecsillapítani, de a székelyek minden közeledést visszautasítottak. A fejedelem kész csapataival erre Udvarhelyre ment, a hová a főbbeket rendelte, maga is nagyobb sereget szervezett s a lázadók tábora ellen vonult, melyet körülfogott. A harczi dühtől elvakult emberek még most sem adták meg magukat. Október 3-ikán éjjel sötét volt nagyon, s ezt a fölkelők a kivonulásra akarták felhasználni. A fejedelem katonái ellenálltak, váratlanul még az éjjel erős csata fejlődött ki köztök, mely sok székely vérébe került, míg sok a sötétség leple alatt az oláh határ felé menekült, mások fogságba kerültek, a kik fölött a fejedelem tanácsa szigorú itéletet hozott, s azt intő például végre is hajtotta. A székelyek kifolyó piros vére nehéz jövendőnek előjele volt; úgy látszott, hogy a hamis ügy martyrjainak vére is termékenyítő volt, mert Báthorynak még erős küzdelmet kellett vívnia honfitársai ellen, hogy uralmát velök elismertesse.
478–479. 1.
A szentpáli csata fordulópontot jelent a különálló Erdély történetében. Báthory bebizonyította, hogy a belső ellenséggel is meg tud küzdeni.
Egyidőre figyelmen kívül hagyja Békést és pártját, és a lengyel viszonyokat veszi megfontolás alá. A trónválság, mely itt Zsigmond Ágost magtalan halálával beállott, erősen gomolyogva indult meg, a megválasztandó személye felől teljes bizonytalanságban voltak maguk a lengyelek is.
Báthorynak volt reménye a trón elnyerésére. Mint erdélyi fejedelem a nemzeti törekvéseknek hivatott megtestesítője volt, ilyennek látták őt a lengyel köznemesek. Az a bámulatos gyorsaság és körültekintő tapintat, melylyel uralmát kifelé és befelé elismertette, azt a reményt ébresztette fel a jövőn aggódó lengyelekben, hogy Báthory erős keze talán kiragadhatja őket a pusztulásból. Másrészt fejedelmi tulajdonsága volt az is, hogy határozott katholikus érzülete mellett a vallásbékét nem engedte megzavarni. A katholikus Lengyelországnak ilyen uralkodó kellett.
Hogy a lengyel dolgok felől közvetlen értesítéseket szerezzen, kiválasztotta Blandratát, az udvari orvost, és elküldte Lengyelországba bő utasítással, tág felhatalmazással és sok pénzzel. Blandrata a követségre alkalmas volt: Bona királyné udvari orvosa volt hosszú ideig, s ismerte a lengyel viszonyokat. Már augusztus első felében Krakóban van, és megkezdte Báthory pártjának szervezését. Dudics méltó ellenfélnek tartja, figyelmezteti Miksát, hogy jó lesz működését ellensúlyozni.*
Szádeczky: Báthory lengyel kir. választ., 172–173. 1.
Míg Blandrata kifelé érvényesítette ura törekvéseit, Báthory következetesen haladt tovább a megkezdett úton. Az erdélyi ügyek intézésében mellette látjuk Forgáchot, a ki később Blandrata munkálkodását is folytatta Lengyelországban.
82. BÁTHORY ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
Báthory István névaláírása (164. 1.) a budapesti egyetemi könyvtár 1574. máj. 6-án kelt eredeti leveléről. Olvasása: Stephanus de Bathor manu propria.
