MÁSODIK KÖNYV FORGÁCH MINT ÁLLAMFÉRFIÚ
MÁSODIK KÖNYV
FORGÁCH
MINT ÁLLAMFÉRFIÚ
FORGÁCH
MINT ÁLLAMFÉRFIÚ
17. GIMES VÁRA NYUGATRÓL.*
Gimes vára (35. 1.) Baranski Emil L. eredeti rajza.
Várad János Zsigmond kezére jut. Forgách szereplése Ferdinánd udvarában. Tevékenysége a kath. egyház érdekében. Gyula várának birtokviszonyai. A Forgáchcsalád bárói méltóságot nyer. Heraklides Jakab terve és Forgách javaslata. A történetíró németalföldi útja. Az 1563-iki országgyülés. I. Ferdinánd utolsó napjai.
KEVÉS időre azután, hogy Forgách a regensburgi követségből visszatért, Várad végleg elveszett.
Várad helyzete a kettős királyság korában nem volt szerencsésnek mondható. Fontosságát érezték Bécsben is, Erdélyben is, azért mindegyik magának akarta megszerezni. Fontos volt fekvésénél fogva, valóban Erdély kulcsának volt nevezhető, de azért is, mert püspöke hosszú ideig, és pedig éppen a legválságosabb körülmények között, Martinuzzi volt. E férfi vasakarata az ország ügyeinek gondozása mellett püspökségére is kiterjedt. Erős kézzel orvosolta egyrészt a káptalan kebelében felmerült bajokat, másrészt meg is védte az erőszakosságoktól, melyek Izabellának Erdélybe való visszatérése után fenyegették. Utóda, Zaberdin Mátyás is harczias ember volt. Alatta azonban már 1555-ben történt kisérlet az egyházi javak elfoglalására. Bár nem sikerült, mégis vészes jövő előjele volt.
Az erdélyi hadak Déva és Gyulafehérvár után Újvárt foglalták el. Itt két részre oszlott a sereg, Somlói Báthory András csapatai Husztot vették ostrom alá, a sereg többi része pedig 1556 márcziusában Varkocs Tamás és Bátori Báthory György alatt Várad alá szállt. Újvár eleste előtt Dobó gyakran kérte a királyt, küldjön zsoldot vagy segítséget. Ferdinánd válasza biztató volt, de segítséget nem tudott küldeni. A királyné pedig Erdélybe érvén, a kiséretében levő lengyel és magyar csapatokat két részre osztva, Huszt és Várad ostromlóinak erősítésére küldte. A szász-sebesi gyűlés kimondta az egyházi javak elfoglalását, s bár Izabella a törvény megerősítését visszautasította, de mikor a közvélemény a törvény mellett foglalt állást, az ügyet elhalasztotta s a végleges határozást magának tartotta fenn. Az erdélyi püspökség javait azonban elfoglalták, Bornemiszának Gyulafehérvárról menekülnie kellett.
18. DOBÓ ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
Dobó István névaláírása (36. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltára eredeti okleveléről való. Olvasása: Stephanus Dobo de Ruszka, Comes Comitatus Bar fiensis etc.
A porta magatartása, melyet Zay és Verancsics portai követek határozott színben megírtak, arra birta Ferdinándot, hogy Erdélyt János Zsigmondnak visszaadja, visszavevén a sziléziai herczegséget és a porta teljes kibékítésére elrendelje a birtokában levő erdélyi várak kiürítését. Feltételül azt kötötte ki, hogy katonái a fölszerelés odavitt részeivel szabadon vonulhassanak ki a várakból. Dobó István tehát meg is kezdte a kivonulást, de a királyné Perényi Gábor és Kendi biztatására nem akarta Erdélyből kibocsátani, attól tartván, hogy seregével Husztot vagy Váradot az ostrom alól felszabadítja. Dobó és Kendy ugyanis már hosszú idő óta czivakodtak; ez idő tájt pedig egy fekete lovon vesztek össze. Az egykorúak azért gúnyos közmondást alkalmaztak rájok: az ősök fehér lóval szerezték meg a hazát, ők meg fekete lóért vesztik el. Akár akart Dobó Váradnak segítséget nyujtani, akár nem: az eseményekre mindegy volt, mert a királyné elfogatta, feleségestül Újvárt elzáratta.
19. VÁRAD.
A szorongatott Huszt városa két követet küldött ezalatt Ferdinándhoz, hogy a segítséget sürgessék. A vár az egész Máramaros kulcsa; elestével a király sójövedelme is szenvedne. Gyors segítséget igért tehát. Az egyik követ visszament a szorongatottak biztatására, a másik Brandeisszal a szétszórt csapatok egybegyűjtésén fáradozott. Közben megérkezett Forgách Simon követe is Váradról. A király tehát úgy határozott, hogy a sereg Huszt után majd Váradot szabadítsa fel az ostrom alól.
A vállalat nem volt szerencsés kezekbe letéve. Brandeis nem volt híres harczi sikereiről; a fontos vár fölmentését erősebb kézre kellett volna bízni. Gyors cselekvésre volt főleg szükség, mert a védők sokáig nem tudták már a harczot folytatni. Forgách Simon ajánlotta is követe által a királynak, hogy ha ő a várból kijöhet, alvezére a várat tovább védi, ő meg a szétszórt sereghez új katonákat toborozva, végrehajtja a vár fölmentését. Zrinyi Miklós a költséget is felajánlotta a vállalatra, ha azt a háború végével Ferdinánd neki visszatériti. A követségből éppen visszatért Forgách Ferencz is kérte a királyt, hogy valamelyik magyar vezérre bízza a vállalatot. Kész volt e czélból apai örökségét is pénzzé tenni. De minden törekvés hasztalan volt. Brandeis térképekről nézegette, merre és mely várak területén kellene áthatolnia, mennyi nehézséggel kellene megküzdenie. Postakocsira ült, megint visszajött, majd újra eltávozott az udvarból, hogy az időt töltse, mialatt az ostromlottak hiába várták a segítséget – írja Forgách, ki bosszúsan nézte a «német fővezér» silány készülődését.* Husztot a védők föladták, a várat ostromló sereg tehát a váradihoz csatlakozott. A védők vitézül viselkedtek; gyakran kitörtek a várból, melyet a vezérek vitézsége és ügyessége mindeddig megmentett. De az ostrom már másfél év óta tartott, a védőket éhség kezdte gyötörni. Szent Márton napján (november 11-én) nagyobb kirohanást intéztek az ostromlók ellen, vagy négyszázat le is vágtak közülök. Forgách Simont csatározás közben egy kézi hajítógép lövege fejbe ütötte, de sisakja föltartotta a halálos ütés erejét. A védők vitézi ellenállása mellett a vár megmaradása már csak rövid idő kérdése volt. Segítség nem volt, az élelem is szűken jutott, zsoldot meg éppen nem kaptak, azért sokan átszöktek az ostromlók táborába. A megmaradt gyalogosok zúgolódtak a vezér ellen, ki a lovassággal együtt még kitartott volna.
A vállalat nem volt szerencsés kezekbe letéve. Brandeis nem volt híres harczi sikereiről; a fontos vár fölmentését erősebb kézre kellett volna bízni. Gyors cselekvésre volt főleg szükség, mert a védők sokáig nem tudták már a harczot folytatni. Forgách Simon ajánlotta is követe által a királynak, hogy ha ő a várból kijöhet, alvezére a várat tovább védi, ő meg a szétszórt sereghez új katonákat toborozva, végrehajtja a vár fölmentését. Zrinyi Miklós a költséget is felajánlotta a vállalatra, ha azt a háború végével Ferdinánd neki visszatériti. A követségből éppen visszatért Forgách Ferencz is kérte a királyt, hogy valamelyik magyar vezérre bízza a vállalatot. Kész volt e czélból apai örökségét is pénzzé tenni. De minden törekvés hasztalan volt. Brandeis térképekről nézegette, merre és mely várak területén kellene áthatolnia, mennyi nehézséggel kellene megküzdenie. Postakocsira ült, megint visszajött, majd újra eltávozott az udvarból, hogy az időt töltse, mialatt az ostromlottak hiába várták a segítséget – írja Forgách, ki bosszúsan nézte a «német fővezér» silány készülődését.* Husztot a védők föladták, a várat ostromló sereg tehát a váradihoz csatlakozott. A védők vitézül viselkedtek; gyakran kitörtek a várból, melyet a vezérek vitézsége és ügyessége mindeddig megmentett. De az ostrom már másfél év óta tartott, a védőket éhség kezdte gyötörni. Szent Márton napján (november 11-én) nagyobb kirohanást intéztek az ostromlók ellen, vagy négyszázat le is vágtak közülök. Forgách Simont csatározás közben egy kézi hajítógép lövege fejbe ütötte, de sisakja föltartotta a halálos ütés erejét. A védők vitézi ellenállása mellett a vár megmaradása már csak rövid idő kérdése volt. Segítség nem volt, az élelem is szűken jutott, zsoldot meg éppen nem kaptak, azért sokan átszöktek az ostromlók táborába. A megmaradt gyalogosok zúgolódtak a vezér ellen, ki a lovassággal együtt még kitartott volna.
Forgách, 149–155. 1.
Szabad elvonulás kikötése mellett Forgách Simon 1557 június 13-ikán feladta a várat. Aznap már a vezérnek se volt enni valója, hanem Ártándi Kelemen küldött némi harapni valót ebédre.
Varkocs Tamás így Váradot birtokába vevén, a káptalan és püspök javait összeíratta és lefoglalta. Az erdélyi rendek ugyanis már az előző év végén (november 24-én) kimondták Kolozsvárt, hogy a kik a szászsebesi országgyűlésen az alsó-magyarországiak közül a hűségesküt még nem tették le, azok deczember 6-ikától számított egy hónap alatt tegyék le, máskép javaikat az ország számára lefoglalják. Minthogy a váradi káptalan és püspök ezt nem tették meg, lefoglalták birtokaikat. A káptalan fej nélkül volt, birtokait az erdélyiek elszedték, azért a tagok is szétmentek. Ki ide, ki oda. A székes káptalan ügyeit a megmaradt szent István káptalan folytatta, mely átvette az egyház és levéltár őrizését. Forgách Ferencz püspöki széke így veszett el Váradon. Az egykorúak írják, hogy soha nem is láthatta meg egyházmegyéjét.*
Bunyitay V.: Váradi pkség tört. 1. k.
20. ZRINYI MIKLÓS.*
Zrinyi Miklós, a szigetvári hős képe (39. 1.) Zund Mátyás egykorú metszetéről készült. Először megjelent Thallóczy: «Zay Ferencz» cz. műve 37. lapján.
A király Várad veszett ügye mellett is méltányolta Forgách Simon vitézségét. Még a várban volt, mikor január 21-én báróvá tette és megajándékozta a hűtlenségben elitélt Bajoni Benedek István fiának és özvegyének vagyonával Zemplén- és Ungmegyében; két héttel a vár feladása után ismét új adományt nyert Ferdinándtól, ki az elpártolt Nádasdy Miklós és Czobor Mihály Abaúj-, Torna- és Borsodmegyében levő birtokaival adományozta meg.*
Károlyi cs. oklt. III. 184. sz.; Királyi könyvek III. 313. lap.
Némi kárpótlást nyujtott Várad elvesztéséért a Szőllős mellett nyert győzelem. A király serege most is sanyarú helyzetben volt ugyan, de vitéz vezér alatt, úgy látszott, hogy nyerni is tud csatát. Forgách Simon sokat panaszkodik a sereg fentartásában mutatkozó hanyagság miatt. Mikor a sereg az országba jön, szokás szerint egy hópénzt osztanak ki neki. Mikor az elfogy, kóborolva fosztogatnak, ha erre nincs módjuk, éhen halnak. A sereg után élelmet nem visznek, tudván, hogy úgy se tudnák megvenni. «Ha megér szegén betegedni – írja Forgách Simon – egy jó falatot, egy ital bort nincs mivel venni, soha fel nem táplálhatja magát, hanem meg kell halnia; magok is annyira elunják egymást, hogy oztán az betegeknek feléjek sem mennek, hanem az mellikkel asszonyember vagyon, mig az egészséges, az a mint lehet, bánik vele, ha az is megbetegszik, senki feléjek sem megyen oztán, hogy ki nem mehetnek helekből; az táboruk elbüdösül, eldöglik, és nagy nyomorúságos halálokval halnak meg; mert sok meggyógyúlna bennek, ha volna mit enniek és inniok, de az fizetetlenség miatt éhség leszen köztök, abból döghalál, oztán hamisan az magyar égnek tulajdonítják.»
21. TATA.
A tétlenségben élő vagy czéltalanul kóborló emberekre tehát nagy jótétemény volt, hogy Telekessy Imre a megyei seregekkel együtt Szőllősön Perényi Ferenczet hirtelen ostrom alá fogta s a várőrséget kivervén, Perényit feleségével, fiaival együtt elfogta; zsákmány bőven volt, Forgách – kétségtelenül nagyítva – a vezérek osztályrészén kívül negyszázezer aranyra becsüli a győzők kezébe jutott kincsek értékét. Báthory és Bebek ostrom alá vették ugyan a várat újra, de kénytelenek voltak a szabad elvonulás föltételébe és Szőllős lerontásába belenyugodni. A győzelem megnyugvást, sőt örömet keltett Ferdinánd párthívei körében. Egyébként ezen győzelem kezdetével meg lehetünk teljesen elégedve – írja Verancsics Oláh Miklósnak Bécsből 1558 január 10-ikén – csak a végét is ki tudjuk hasznosan aknázni, nem úgy, a hogy gyakran megesett; nagyon megörültünk a jó kezdetnek s a végén az ellenség ült diadalt.*
Katona, XXIII. 15. 1.
Az öröm csakugyan korai volt. Már néhány hónappal később, 1558 elején a fontos fekvésű Tata veszett el, a régi királyok gyönyörűsége, mint Forgách nevezi.* Nagy János, a vár kapitánya, élelmi szerek beszerzésére Komáromba ment. Minthogy az út bizonytalan, sőt veszélyes volt, a vár őrségét a gyalogság kivételével magával vitte. Az otthon maradtak pedig, élve az alkalommal, leitták magukat, az őrizetet elhanyagolván. Hamza bég Esztergomban értesült a dologról, rajtok ütött, létrákkal a várba bejutván, az alig ébredezőket kaszabolta, míg megadták magukat. Hiába sürgette Ferdinánd a béke alatt elfoglalt vár visszaadását. Szulejman azt felelte, hogy nem a béke megszegése az, mikor katonái az őrizet nélkül hagyott várat elfoglalták. A vár elvesztésének áldozata Nagy volt, hanyagsága miatt elitélték és június 15-ikén Komáromban lefejezték. Az udvar Tata elvesztését szomorúan vette tudomásul, nem tudta, hogy mihez fogjon. Itt Bécsben Tata elvesztése után béke állott be – írja Verancsics Mihály Antal bátyjának (május 25-én). Csak a király tudja, mit kell cselekedni. Most is dadog ugyan, de nincs semmi más baja. A nádor kiépült válságos helyzetéből, s most félig egészségesen, még gyönge testtel, ide vánszorgott, mert az állapotok úgy kívánják.*
Forgách, 162. lap.
Katona, XXIII. 51. lap.
Forgách Ferencz, mióta Németországból visszatért, állandóan az udvarnál tartózkodott. Ez időtájra eshetik fölszenteltetése áldozó pappá. Ferdinánd kegye is ezen év elején tehette meg őt titkos tanácsossá. Az is valószinű, hogy a király már 1558-ban kérte a pápát, hogy Forgáchot erősítse meg püspöki székében. 1553-ban lett Oláh esztergomi érsekké, a mikor a pápa a magyar rendek kérésére (1550. országgyűlés 14. §.) kivüle még, kilencz püspököt nevezett ki, de ekkor már újra négy püspök várt megerősítést: Bruman Mátyás zágrábi, Draskovics György pécsi, Verancsics Antal egri és Forgách Ferencz váradi püspök. Hogy a megerősítés késett, okául azt tartották, hogy IV. Pál neheztelt Ferdinándra, hogy már V. Károly életében császárrá koronáztatta magát. Szeretnék a pápáról jobb dolgokat írni – írja Verancsics Busbeknek Bécsből (szeptember 1-én) – de nagyon nehéz. Neheztel a császárválasztás miatt, melyhez szavazatával s tekintélyével járulni óhajtott, ha ugyan nincs más oka is, a mit száraz tollból is meg lehet érteni. A császári felség azonban a nem remélt és alkalmatlan időben jött dolgok folyását (a mint az efféle zavarok között tenni szokta, igazán erős császári, azaz le nem győzött lélekkel), bölcs belátással és önmérséklettel tűri, várván ő szentsége követét, kit a bíbornokok közül már kiszemelt, a mint követeink által is kifejezte.*
Katona. XXIII. 118–119. 1.
22. VERANCSICS ANTAL NÉVALÁÍRÁSA.*
Verancsics Antal névaláírása (43. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltára eredeti okleveléről. Olvasása: Antonius Verantius Archiepiscopus et Locumentenens etc. Manu propria.
Ferdinánd pedig nem szolgált rá a pápa neheztelésére. Saját hatáskörében, kétségtelenül Oláh Miklós támogatásával, komolyan hozzáfogott a katholikus egyház állapotának javításához. A vallási állapotok rendezésére hoztak ugyan törvényeket az országgyűléseken is, de senki se hajtotta őket végre. A királyt a birodalom ügyei foglalták le, az ország rendei pedig nem mertek a régen huzódó ügyhöz hozzáfogni. Az 1558. év meglehetősen nyugodt volt, legalább az egyházi ügyekre is sor került. A király tehát július 24-ikén Révay Mihály thuróczi főispánhoz, Nyáry Lajos és Lőrinczhez, Loránth Miklóshoz, Sárkány Orsolyához, Szakolcza, Nagyszombat stb. városokhoz erős hangú leveleket intézett, melyekben a katholikus egyház tanainak buzgó pártolására intette őket. Jóváhagytuk a jámbor és keresztény határozatot – írja Ferdinánd a beszterczebányaiakhoz – hogy kiengeszteljük és eltávoztassuk Isten haragját és bosszúját, hogy a mi vallásunk, mely ez időtájt (fájdalom) különféle eretnekségekre és átkos szektákra vált szét, melyek már kárhoztatva voltak, hogy a szent atyák tanítása, melyet az egész keresztény világ elfogadott és tartott, Magyarországunkban mindenhol helyre állíttassék, hogy ezáltal Isten jóindulatát megnyervén, az ország is jobb állapotba jusson.
Mert nem is lehet afölött kételkedni, hogy mindaz a sok baj és veszély, melyek eddig a keresztény országokban tapasztalhatók nem voltak, főleg azért állott elő, hogy az ősi szent katholikus hit, a legjobb és legnagyobb Istennek tisztelete és imádása az új felekezetek elfogadásával elhanyagoltatik és meggyaláztatik. Azért helyeztük a főpapokat és püspököket híveik élére, hogy az Isten szavának hirdetésével és tanításával, azután erkölcsös életükkel vezessék és tanítsák a római szentegyház szokása szerint a rájok bízott nyájat. Támogassátok azért őket nehéz munkájukban. Az anabaptistákat és sacramentáriusokat az 1548. és 1550. évi törvények szerint húsz nap alatt távolítsátok el.*
Lányi-Knauz: M. Egyháztörténelem, II. k., és Ribini I.: Memorabilia Aug. Confess. I. 130–132. 1.
A király levelei minket annyiban érdekelnek, mert Forgách Ferencz aláirásával jelentek meg, a levelek stilusa is Forgáchra vall. Következőleg nem kis része volt bennök. Ifjú lelkében szorosan ragaszkodott egyháza tanaihoz; a nemzet megerősödését remélte attól, ha a katholikus egyház tudja majd egyesíteni a vallás és terület tekintetében részekre szakadt országot.
23. I. FERDINÁND.*
I. Ferdinánd arczképe (45. 1.) a Magyar Tört. Képcsarnokban levő olajfestmény után készült. Először Veress «Izabella királyné» cz. művében jelent meg.
24. VÉGLES.
Oláh Miklós gyakorlatilag fogott tervei megvalósításához. Magához rendelte időnkint egyházmegyéje papjait, hogy hivatásukról, kötelességeikről jámbor és üdvös atyai intéseket adjon. A dolog azonban nehezen indult meg, a papság idegenkedéssel fogadta az érsek meghívásait, félt katonás szigorától. Nyitra, Zólyom és Bars papjait azért részgyűlésre hívta össze. Főespereseinek határozott utasítást adott, hogy a papokat a megjelenésre buzdítsák. Zachai Balázs, zólyomi főesperes írja is Bálint plébánosnak és radványi esperesnek, hogy ne féljen senki az érsek szigorúságától vagy kegyetlenségétől. Biztosra vegyék, hogy nem kegyetlensége gyakorlására vagy szigorúsága kimutatására hívta egybe a zsinatot, hanem hogy kötelességéhez híven üdvös intéseket és tanítást adjon, hogy közéjök mint kegyes úr és atya jött. Tájékoztatásukra az általános zsinat egybehívásáig szeptember 18-ikán rendszabályokat adott át nekik, melyekben a szentségek kiszolgáltatásáról, az eretnekek megtérítéséről, a papok ruházatáról stb. szólott.*
Katona, XXIII. 136–140. 1.
25. VERANCSICS ANTAL.*
Verancsics Antal arczképe (47. 1.) Lorck Menyhért metszete után készült. Aláírása: ANTonio VERANCIO ANNos NATO LII. QVINQue ECCLESiensi EPiscopO SACRi ROMani REGni DE PACE APVD TURcos ORATori MELCHIOR LORCK PICTor BENEVOLentiae ERGO Fecit CONSTANTINOPoli MDLVI.
Ferdinánd megkedvelte az udvarában tartózkodó Forgách Ferenczet. Képzettsége, eszessége és erős akarata megnyerték a király tetszését, ki ezután már minden fontosabb ügyben megkérdezte. Kegyének nyilvánulása volt, hogy 1558 augusztus 18-ikán neki adományozta a pornói apátságot, melynek javadalma Benalis Ferencz halálával megüresedett. Az apátság a zircziek tulajdona volt, s Bressani Polidor még 1535-ben azzal a feltétellel kapta meg a királytól, hogy a törvény által megszabott időben a rendbe lépjen és magát fölszenteltesse.*
Királyi kvek III. 532. 1.
Az udvarral november 20-ika körül Forgách Prágába ment, onnan Linczbe s csak a következő év elején tért vissza Bécsbe. Ferdinándot Prágában főleg Dobó István ügye foglalkoztatta. Újvárból kötélen leereszkedett és az elkészített lovakra ülve, elvágtatott. A vár lengyel kormányzója is be volt a dologba avatva. Hosszú szakállal és bajuszszal, szennyes ruhában ment Prágába, hol szenvedései emlegetésével mindenkit elhalmozott. Jól értett a költéshez természeténél és hajlamánál fogva is. Könyörgéseivel, a királynak tett szolgálatok emlegetésével megnyerte Ferdinánd kegyét, ki Léva és Végles várakat adta neki. E mellett Göncz és Telkibánya falvakat, azonkívül 1032 forintot kárpótlásul. Tehát többet ért ennek hosszú haja és szennyes öltönye, mint másnak vitézsége, szolgálatai, hűsége és bőkezűsége – írja méltatlankodva Forgách.*
183. 1.
A tavaszi napok nagyon szépek voltak, az időjárás már márcziusban csendes és száraz volt.* A török Tata könnyű megszerzésén felbátorodva, már 1558 szeptemberében Gyula ellen készülődött újra. Három várat épített ellene, 9-ikén már kettő készen is volt, mint Verancsics Nádasdy nádornak írja. Az egyik Világosvár, a másik Erdőhegy. A harmadikat közvetlenül a vár előtt építik Varsányban. Mágócsy Gáspár vagy négyezer szedett-vedett emberrel van a várban, teljes erővel küzd a török bilincs ellen. Isten segítse, mert az emberek már nem tudják. A komolyabb ostrom márczius 7-ikén vette kezdetét. A lippai bég sok fát hordatott Varsány építésének folytatására, megerősítésére. A gyulaiak többször kicsaptak a várból, megütköztek a portyázó csapatokkal, de a környék dúlását nem tudták megakadályozni.* Így a váradi püspökség utolsó birtoka is napról napra pusztúlt. A birtok állapotáról Gaál Bertalan értesítette állandóan, az ő javainak kezelője. Tudósításokat küldtek még Török Imre nevű szolgája meg Kamonczy Gergely, gyulai háztulajdonos.
Torda Zsigmond, Scriptores minores 1. 113. 1.
Katona, XXIII. 62., 227., 301. 1.
A LIPPAI TÖRÖK BAZÁR.
Gaál Bertalan élete is olyan változatos, mint Radák Lászlóé, Mágócsyé, Kerechényié, vagy e korszak sok más emberéé. 1515-ben született, atyja Gál Ispán, 1556-ban csongrádmegyei főispán, anyja Somogyi Krisztina volt. Huszonhét éves korában beállt Várday Pál érsek szolgálatába, hol tiz évi hű szolgálat után a biharmegyei Lél-Ősi egy részét nyerte adományként. Életének egyhangúságát megúnta, beállt Csongrádba végbeli vitéznek. Veszekedő természete miatt összekoczant Magócsyval, menekülnie kellett. Hiába hivatkozott a nemesek és polgárok tanúságára, nem fogadták vissza. Újra szolgálatot vállalt tehát, s ekkor került Forgách Ferenczhez mint a gyulai jószágok gondozója. András nevű bátyja is összeveszett Gyulán Mágócsyval: visszahuzódott leleszi birtokára. 1556-ban újra Gyulán találjuk, levelet hozott Kerechényinek a török seregen át.
Gaál Bertalan nem jól kezelte Forgách gyulai javadalmait. 1560-ban adós maradt neki 100 forinttal, ezután három évi bérből 760 forinttal. Az első tartozását István nevű bátyja fizette ki helyette, de a többi adósság mindvégig az maradt. Forgách gyulai kincseit Varga Mihályra bízta, ki szintén egyike lehetett szolgáinak. A hűtelen ember titkon a kincseket a gyulai polgároktól 100 forintért megváltotta és elvitte magával Kassára, hol elvesztek. Forgách többször tiltakozott az eljárás ellen, a királynál tanúvallatást, nyomozást eszközölt ki, de minden törekvése hiábavaló volt, a kincseket nem lehetett megtalálni.
Kamonczy Gergely 1549-től egri éneklő kanonok volt, 1559-ben bekerült az udvarba mint a király káplánja. Itt ismerték meg egymást Forgáchcsal. Barátságos levelezéseiben küldött neki értesítéseket a gyulai állapotokról. Később eltávozott Gyuláról; 1561-ben csornai préposttá nevezte ki Ferdinánd.*
Karácsonyi: Békés vármegye 1. 192., III. 55–60. 1., Bunyitay V.: Váradi pkség tört. III. 463. 1.
Május havában a király és környezete Augsburgba ment a birodalmi gyűlésre. Hogy Forgách is vele volt, bizonyos, mert a Berzeviczy család részére kiadott czímeres levelet (május 30) mint alkanczellár ő is aláírta.*
Tört. Tár, 1899. 39. 1.
26. IZABELLA NÉVALÁÍRÁSA.*
Izabella királyné névaláírása (50. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltára eredetijéről (1542. aug. 4.) Olvasása: Ysabella regina.
Szeptember 20-ikán meghalt Izabella királyné. Atyjától életén kívül mást nem örökölt, természete, szokásai és erkölcse anyjára emlékeztetett. Forgách az erdélyi udvarban nyert kedvező tudósítások ellenére szigorú színekkel jellemzi őt. Ligenza lengyel nemesen kívül János király halála után másokkal is volt gyengéd viszonya. A tánczot és dalt nagyon szerette, nem restelt az udvari cselédek közül is bárkivel tánczolni. A behűtött bort télen-nyáron itta, s evvel rontotta el belső szerveit, úgy hogy 40 éves kort sem érve, halt meg. Sok baj okozója volt, de legnagyobb hibája vagy inkább mulasztása volt, hogy fiát magához hasonlónak nevelte, ki árván és fejedelmi tulajdonok nélkül maradt hátra. A magyar főurakkal keveset érintkezett, nyilvános és magánügyeiben inkább lengyel tanácsadóival tanácskozott. Nem jó szemmel nézték szabados életmódját, a királyfi asszonyos neveltetését. János király özvegyének ajtaja azért zárva volt a magyarok előtt; csak a könnyelmű lengyelek juthattak be az udvarba, kik nem a vitézségben versenyeztek egymással, hanem a borivásban és tétlenségben.*
Forgách, 171., 187. 1.
Izabella királyné arcképe.(51.l.) Kranach Lukács egykorú festménye a herceg Czartoryski-muzeumban, Krakoban. Többször megjelent.
Izabella királyné arcképe.(51.l.) Kranach Lukács egykorú festménye a herceg Czartoryski-muzeumban, Krakoban. Többször megjelent.
27. IZABELLA KIRÁLYNÉ.
Az udvar november elején visszatért Bécsbe. Mint alkanczellár november 30-án Forgách megengedte Gyulaffy Lászlónak, hogy Forgách Jánossal való rokonságát az oklevelek alapján kiegészíthesse.* Ferdinánd deczember másodikán írt Verancsics egri püspöknek, hogy Zolthai Istvánt valami Huszayndede nevű török szerzetessel a hó közepére küldje fel Bécsbe. Ezekkel együtt a zsidók pénzét is. Ha addig nem tudja a katonáktól összeszedni, pótolja a magáéból s haladék nélkül küldje fel. – Verancsics a pénzt összegyűjtve, a fogoly Zolthaiért Perényihez küldött. Perényi azonban nem merte a foglyot kibocsátani a király parancsa nélkül, mert Forgách Ferencz, váradi püspök a király nevében bízta rá az ifjú őrzését. Miután a megismételt sürgetés se járt eredménynyel, hozzá küldte a király parancsát a pécsi püspök által. Erre hajlott már Perényi. Zolthait tehát másnap reggel útnak indította Ónod felé.*
Forgách Ltár a M. N. Múzeumban.
Katona, XXIII. 319., 322. 1.
Verancsics a királyhoz írt leveleiben a törökök betöréseiről többször megemlékezik, melyek leirásával a közbiztonság állapotára érdekes világot vet. Az utakon kiséret nélkül veszélyes volt járni, mert sokszor mintegy a földből bújt ki a portyázó török csapat. Ha előkelőbb ember utazásának neszét vették, előre készültek a támadással. Sergeny Mihály a minap felségedhez ment Bécsbe – írja deczember 21-ikén Ferdinándnak – ki az egri katonaság követe. Eltávozása előtt meghagyta szolgáinak, hogy a termést a tiszamelléki Csaba faluból vigyék Egerbe. Négy el is ment a mondott helyre. Útközben a váradi püspök Simay Miklós nevű szolgája is hozzájuk csatlakozott. Mikor a püspök Füred (Fywred) nevű falújába értek, körülbelül 50 török megtámadta őket, kikben Szolnok és Balázs-Szent-Miklós őrségét ismerték fel. A szolgákat hosszú üldözés után utólérték, egy elmenekült, a többit elfogták. A foglyok közt volt a váradi püspök szolgája is.*
Katona, XXIII. 329–333. 1.
)
IV. PIUS PÁPÁNAK FORGÁCH FERENCZET A VÁRADI PÜSPÖKSÉGBEN MEGERŐSÍTŐ BULLÁJA, 1560. JUL. 17.
(Eredetije a M. N. Muzeum Forgách-levéltárában.)*
IV. Pius pápa azon bullájának, melylyel Forgách Ferenczet a váradi püspökségben megerősiti, (1560. júl. 17.) (52. 1.) eredetije a Magyar Nemz. Muzeumban letéteményezett Forgách-levéltárban őriztetik, mely a Kállay-levéltárral együtt gazdag s értékes régi anyagánál fogva a családi levéltárak között az első helyen áll.
Olv.:
IV. PIUS PÁPÁNAK FORGÁCH FERENCZET A VÁRADI
PÜSPÖKSÉGBEN MEGERŐSÍTŐ BULLÁJA.
1560. JÚLIUS 17.
PÜSPÖKSÉGBEN MEGERŐSÍTŐ BULLÁJA.
1560. JÚLIUS 17.
Pius episcopus servus servorum dei. – Dilecto filio Francisco Forgach Electo Varadiensi salutem, et apostolicam benedictionem. Apostolatus officium meritis licet imparibus nobis ex alto commissum, quo ecclesiarum omnium regimini divina dispositione presidemus utiliter exequi coadjuvante domino cupientes solliciti corde reddimur et solertes, ut cum de ecclesiarum ipsarum regiminibus agitur committendis tales eis in pastores preficere studeamus, qui populum sue cure commissum sciant non solum doctrina verbi, sed etiam exemplo boni operis informare, commissasque sibi ecclesias in statu pacifico et tranquillo velint et valeant, auctore domino, salubriter regere, et feliciter gubernare. Dudum siquidem provisiones ecclesiarum omnium tunc vacantium, et in antea vacaturarum ordinationi et dispositioni nostre reservavimus; decernentes extunc irritum et inane, si secus super hiis per quoscunque, quavis auctoritate, scienter vel ignoranter contingeret attemperari. Postmodum vero ecclesia Varadiensis, cui bone memorie Mathias Episcopus Varadiensis dum viveret presidebat, per obitum ejusdem Mathie Episcopi, qui extra Romanam Curiam debitum nature persoluit, pastoris solatio destituta. Nos vocatione hujusmodi e fidedignis relationibus intellecta, ad provisionem ejusdem ecclesie celerem et felicem, de qua nullus preter nos hac vice se intromittere potuit, sive potest, reservatione et Decreto obsistentibus supradictis ne ecclesia ipsa longe Vacationis exponatur incommodis, paternis et sollicitis studiis intendentes, post deliberationem, quam de preficiendo eidem ecclesie personam utilem et etiam fructuosam, cum fratribus nostris habuimus diligentem. Demum ad te presbyterum Nitriensis seu alterius diocesis de legitimo matrimonio procreatum, et in etate legitima constitutum, pro quo Charissimus in Christo filius noster Ferdinandus Vngarie Rex Illustris in Imperatorem Electus, nobis ad hoc per suas litteras supplicavit, et cui apud nos de litterarum scientia, vite munditia, honestate morum, spiritualium providentia et temporalium circumspectione, aliisque multiplicium virtutum donis, fidedigna testimonia perhibentur, direximus oculos nostre mentis. Quibus omnibus debita meditatione pensatis, Te a quibusvis excommunicationis, suspensionis et interdicti, aliisque ecclesiasticis sententiis, censuris et penis a iure vel ab hodie quavis occasione vel causa latis, si quibus quomodolibet innodatus existis, ad effectum presentium duntaxat, consequendum, harum serie absoluentes, et absolutum fore censentes; de persona tua nobis et fratribus ipsis, ob tuorum exigentiam meritorum accepta eidem ecclesie, de eorumdem fratrum consilio, apostolica auctoritate providemus, teque illi in Episcopum preficimus et Pastorem, curam et administrationem ipsius ecclesie tibi in spiritualibus et temporalibus plenarie committendo, in illo, qui dat gratias et largitur premia, confidentes, quod dirigente domino actus tuos, praefata ecclesia, sub tuo felici regimine regetur utiliter, et prospere dirigetur, ac grata in eisdem spiritualibus et temporalibus suscipiet incrementa. Quocirca discretioni tue per apostolica scripta mandamus, quatenus impositum tibi a domino onus regiminis et administrationis dicte ecclesie prompta devotione suscipiens, curam et administrationem predictas sic exercere studeas sollicite, fideliter et prudenter, quod ecclesia ipsa gubernatori provido et fructuoso administratori gaudeat se commissam, tuque preter eterne retributionis premium nostram et apostolice sedis benedictionem et gratiam exinde uberius consequi merearis. Necnon dilectis filiis Capitulo et Vasallis dicte ecclesie ac Clero et Populo civitatis et diecesis Varadiensis, ut Capitulum tibi tanquam patri et pastori animarum suarum humiliter intendentes exhibeant tibi obedientiam et reverentiam debitas et devotas, ac clerus te pro nostra et sedis predicte reverentia benigne recipientes et honorifice pertractantes, tua salubria monita et mandata suspiciant humiliter, et efficaciter adimplere procurent. Populus vero te tanquam patrem et pastorem animarum suarum devote suscipientes et debita honorificentia prosequentes, tuis monitis et mandatis salubribus humiliter intendant ita, quod tu in eos et devotionis filios, et ipsi in te per quonsequens patrem benevolum invenisse, gaudeatis. Vasalli autem prefati te debito honore prosequentes, tibi fidelitatem solitam nec non consueta servitia et iura tibi ab eis debita integre exhibere procurent. Alioquin sententiam sive penam quam respective in rebellés tuleris seu statueris, ratam habebimus et faciemus auctore domino usque ad satisfactionem condignam inviolabiliter observari. Rogamus quoque et hortamur antea dictum Ferdinandum Regem, ac Venerabilem fratrem nostrum Archiepiscopum Colocensem, ipsi Archiepiscopo per eadem scripta mandantes, quatenus te et prefatam ecclesiam dicti Archiepiscopi suffraganeam habentes pro nostra, et prefate sedis reverentia, propensius commendatos, in ampliandis et conservandis Juribus suis, sic te benigni favoris auxilio prosequantur, quod tu eorum fultus presidio in commisso tibi cure pastoralis officio possis deo propitio prosperari, ac eidem Ferdinando Regi a Deo perennis vite premium, et a nobis condigna proveniat actio gratiarum ipseque Archiepiscopus proinde divinam misericordiam, ac nostram et ejusdem sedis benedictionem et gratiam uberius valeat promereri. Preterea ad ea, que ad tue commoditatis augmentum cedere valeant, favorabiliter intendentes, Tibi, ut a quocunque malueris catholico antistite gratiam et consecrationem dicte sedis habente, accitis et in hoc sibi assistentibus Duobus vel Tribus aliis catholicis Episcopis similes gratiam et consecrationem habentibus, munus consecrationis recipere valeas, ac eidem Antistiti, ut recepto prius per eum a te nostro, et Romane ecclesie nomine fidelitatis debite solito iuramento, juxta formam presentibus annotatam, munus predictum auctoritate nostra impendere licite tibi possit, plenam et liberam auctoritatem predicta tenore presentium concedimus facultatem. Et insuper ut statum tuum juxta pontificalis dignitatis exigentiam, decentius tenere valeas, motu proprio, non ad tuam, vel alterius pro te nobis super hoc oblate petitionis instantiam, sed de nostra mera liberalitate Tecum, ut etiam, postquam in vim provisionis et prefectionis predictarum pacificam possessionem, seu quasi regiminis et administrationis dicte ecclesie ac illius bonorum seu majoris partis eorum assecutus fueris et munus predictum susceperis, Monasterium, Abbatiam nuncupatum de Porno sancti Benedicti vel alterius ordinis, Jauriensis, vel alterius diocesis, quod ut accepimus ex concessione apostolica in commendam obtines, et cujus fructus, redditus et proventus Centum ducatorum auri de Camera secundum communem estimationalem valorem annuum, ut etiam accepimus, non excedunt, ut prius quoad vixeris, etiam una cum dicta ecclesia quamdiu illi prefueris, retinere libere et licite valeas. Generalis Concilii et aliis constitutionibus et ordinationibus apostolicis ac Monasterii et ordinis predictorum juramento confirmatione apostolica vel quavis firmitate alia roboratis, statutis, et consuetudinibus, ceterisque contrariis nequaquam obstantibus dicta auctoritate tenore presentium de specialis dono gratie dispensamus. Decernentes propterea commendam hujusmodi non cessare, irritum quoque et inane si secus super his a quoquam quavis auctoritate scienter vel ignoranter contigerit attemperari. Volumus autem, quod in dicto Monasterio divinus cultus et solitus Monachorum et ministrorum numerus nullatenus minuatur, sed ejus ac dilectorum filiorum illius Conventus congrue supportentur onera consueta. Et insuper etiam volumus, et eadem auctoritate statuimus et decernimus, quod si non recepto a te per ipsum Antistitem predicto Juramento idem Antistes munus ipsum tibi impendere et tu illud suscipere presumpseritis, dictus Antistes et pontificalis officii exercitio, et tam ipse, quam tu ab administratione tam spiritualium quam temporalium ecclesiarum vestrarum suspensi sitis eo ipso. Ac etiam volumus quod formam hujusmodi Juramenti a te tunc prestiti, nobis de verbo ad verbum per tuas patentes litteras, tuo sigillo munitas, per proprium nuncium quanto citius destinare procures. Quodque per hoc prefato Archiepiscopo nullum inposterum prejudiciurn generetm. Forma autem Juramenti per te prestandi talis est: Ego Franciscus Electus Varadiensis ab hac hora, ut antea fidelis et obediens ero beato Petro, sancteque apostolice Romane ecclesie ac domino nostro domino Pio Pape IIII. suisque successoribus canonice intrantibus. Non ero in consilio, consensu vel facto, ut vitam perdant, aut membrum, seu capiantur, aut in eos manus violenter quomodolibet ingerantur, vel injurie alique inferantur quovis quesito colore. Consilium vero quod mihi credituri sunt, per se aut Nuncios, seu litteras ad eorum damnum me sciente nemini pandam. Papatum Romanum et Regalia sancti Petri adjutor eis ero ad retinendum, et defendendum contra omnem hominem. Legatum apostolice sedis in eundo, et redeundo, honorifice tractabo, et in suis necessitatibus adjuvabo. Jura, honores, privilegia et auctoritatem Romane ecclesie, domini nostri pape, et successorum predictorum conservare, defendere, augere et promovere curabo. Regulas sanctorum patrum decreta ordinationes sententias dispositiones reservationes provisiones et mandata apostolica totis viribus observabo et faciam ab aliis observari. Hereticos, scismaticos et rebelles, domino nostro, et successoribus predictis pro posse persequar et impugnabo. Vocatus ad sinodum veniam, nisi prepeditus fuero canonica prepeditione. Apostolorum limina Romana curia existente citra, singulis annis, ultra vero montes, singulis bienniis visitabo per me aut per meum Nuncium, nisi apostolica absoluar licentia. Possessiones vero ad mensam meam pertinentes non vendam neque donabo, neque impignorabo, neque de novo infeudabo vel aliquo modo alienabo, etiam cum consensu Capituli ecclesie mee, Inconsulto Romano pontifice. Sic me deus adjuvet Et hec sancta dei Evangelia. Datum Rome apud Sanctum Petrum Anno Incarnationis Dominice Millesimo quingentesimo sexagesimo; sextodecimo Kalendis Augusti Pontificatus nostri Anno primo.
(Eredeti hártyán a gr. Forgách-család levéltárában a Magy. Nemz. Muzeumban. Kiadta Mocsáry, Nógrád Vármegye Leir. IV. 148–156. 1. és Toldy, LXI–LXVII. 1. A szöveg mindkettőnél hibás.)
Az 1559– 1560 közti tél nagyon szigorú volt. Az erdélyi rendek azonban Izabella királyné halála következtében megszakadt béketárgyalásokat folytatni akarták. Felkérték Zsigmond Ágost lengyel királyt is a közbenjárásra. Csakugyan még a tél idején megjelent Bécsben Przerembsky Miklós, gnezeni érsek, mint a lengyel király és János Zsigmond követe. A téli vihar meg jég szétrontották a bécsi hajóhidat, csak nagy veszélylyel tudott csolnakon átkelni a zajló jég között. Késő este volt, hogy a városba ért; kisérete fáklyavilágot gyújtott. Szerette volna, ha fogadtatására Ferdinánd előre küldte volna követeit; de a király csak a kastély előtt fogadta. A király eljárása viszonzás akart lenni, minthogy az érsek is így bánt el Ferdinánd követeivel, kik leánya házassága ügyében keresték fel.
28. A FORGÁCH-CZÍMER.*
A Forgách czimert (53. 1.) Richter Aurél rajzolta a Nemzeti Muzeum levéltárában lévő eredetiről.
A palotában Hermsteiner és Forgách Ferencz üdvözölte a király nevében. Másnap ült össze a tanács. Przerembsky elhibázta az első lépést, mert a királyt János magyar, dalmát, horvát-szlavon király nevében köszöntötte, a ki azt felelte, hogy ő másik magyar királylyal nem tárgyal. Az előadott feltételeket se tartotta elfogadhatóknak. János Zsigmondnak másodszor küldött feltételei se voltak különbek. Ferdinánd nem titkolta el bosszúságát a fölött, hogy nem azon álláspontból kezdték meg a béke tárgyalását, melyben Izabella halálakor elhagyták. Az alkudozás így hosszúra nyúlt, befejezését a békés állapot se sürgette, de az alkudozó felek se viseltettek a kimenetel iránt nagy érdeklődéssel.*
Forgách, 188–189. 1.
A tárgyalások ideje alatt, márczius utolsóelőtti napján jelent meg a Forgách család történetében nevezetes oklevél, melyben Ferdinánd Forgách Zsigmondot és fiait bárói méltóságra emeli. A kitüntetés Ferdinánd különös kegyének nyilvánulása volt. Az oklevél a család vitézségét és Forgách Ferencz hű szolgálatait dicsérő módon emeli ki, melyek által érdemesekké lettek a kitüntetésre. – Minthogy ti a szent koronának s nekünk változó helyen és időkben úgy a törökök ellen, kik Krisztus keresztjének mérhetetlen ellenségei, továbbá a lázadók ellen, kik ama János király és fia hűségét követik, javaitok és vagyonotok elvesztésével, életetek veszélyeztetésével, véretek ontásával, a hűségben és állandóságban soha meg nem ingatva szolgáltatok, mint azt sok tanúbizonyságaink bizonyítják: tehát ezért, másrészt tisztelendő Forgách Ferencz, váradi püspök, a mi tanácsosunk és titkárunk kedves és hű szolgálataiért, kiváló képzettségéért, a szabad művészetekben való jártasságáért, lelkének más kiváló tulajdonságaiért méltóknak itéltünk benneteket Zsigmond, Simon, Pál és Imre, hogy nemes törekvéseitekkel ezután is érdemekre törekedjetek, utódaitok pedig ezen mintegy halhatatlan emlék s a polgári erények példái által kiváló tettekre ösztönöztessenek: királyi kegyünk különös nyilvánulásaként titeket a nemesek sorából kiemelvén, az ország báróinak sorába fogadunk és választunk, stb.
Ferdinánd 1559–1560 között úgy intézkedett, hogy püspöki jövedelme helyett a kamarától nyerjen évdíjat Forgách. Ezt bizonyítja július 29-ikén kelt levele Armpruster Kristóf, kamarai pénztárnokhoz. Meghagyja benne, hogy Liska János nevű szolgájának adjon úti költséget Gimesbe. Ő nem adhatott, mert pénze elfogyott. Armpruster fel is jegyezte, hogy a püspök évdíjából a szolgának három forintot és 50 denárt kifizetett.*
Divatcsarnok, 1854. 13. sz.
A levél kelte előtt két nappal állította ki IV. Pius Forgáchot püspöki székében megerősítő bulláját. Ferdinánd ismételten sürgette a magyar püspökök megerősítését, de csak Forgách nyert ez évben megerősítést, jóval megelőzve a többieket. A pápai kuria meghagyta a pornói apátság javadalmában is, melynek jövedelme nem haladta meg a 100 aranyat évenkint. Forgáchnak tehát megszaporodtak tisztségei. A királyi udvarban tanácsos, alkanczellár, titkár volt. Mint egri kanonok Verancsics fenhatósága alatt állott, mint pornói apát a győri egyházmegyei, mint váradi püspök pedig a kalocsai érseki kerületbe tartozott. A király adományaival kárpótolni akarta őt egyházmegyéje majdnem semminek mondható jövedelméért. Az udvarban a vallási ügyek elintézésének vezetője, egyszersmind a kor legkiválóbb egyéneinek egyike Oláh Miklós érsek-kanczellár volt. Ferdinándot hajlamai is a vallás megvédésére indították. Oláh tehát sokat igérő úton haladt, midőn a katholikus egyház régi tekintélyének visszaállítására törekedett, hiszen a király akarata támogatta. A kiváló főpap egyénisége nem maradt hatás nélkül Forgáchra se, ki hű tanítványának mutatkozott. A humanista irány felé való hajlam benne is feltalálható, ő is törekedett minél nagyobb tudásra szert tenni, mint Oláh, utazásokat tett, hogy világot lásson, hogy a külföldön szerzett ismereteket hazájában értékesítse, a mint mestere és pártfogója tette.
29. DUDICS ANDRÁS NÉVALÁÍRÁSA.*
Dudics András névaláírása (56. 1.) M. Nemz. Muzeum levéltára eredetijéről. Olvasása: Andreas Dudith Sbardellatus Episcopus Quinque Ecclesiensis etc.
Törekvéseik rokonsága nemcsak a kölcsönös barátságból és gyakori érintkezésből, de hajlamaik rokonságából is eredt. Olyan sajátságos valami volt az a humanista katholicismus. Oláh Miklós érintkezésben állott, levelezett kora legkiválóbb humanistáival érseksége idején is, nemcsak németalföldi tartózkodása alatt. Pedig akkor már sok humanistának világosan látható volt egyházellenes irányzata. Érdeklődött a németalföldi protestánsok sorsa iránt. A német vallási küzdelem egyes részletei nálunk is izgalomba hozták a kedélyeket, sajnálkoztak a vallási harcz okozta károkon; a szabad szellemi és erkölcsi irány a magyar egyháziak körében is helyet talált. Oláh mint főpap éveken át nem misézett, Forgách se, – bár nála mentségül szolgálhat az, hogy egyházmegyéje felett soha nem gyakorolhatta jogait, – felfogásuk világosan mutatja, mennyit vettek át a felvilágosodott írók gyakran egyházellenes tanaiból. Mégis mikor a katholikus egyház védelméről volt szó, a király erős támasztékot talált a főpapokban. Oláh főpásztori szereplését már részben láttuk, Forgáchét is, míg Dudics András pécsi püspök kiváló elismerést szerzett a magyar névnek a trienti zsinaton. Néhány évvel utóbb pedig az egyházi rendből kilépve, megházasodott.
1560 április 10-ikén Ferdinánd újabb királyi levelet adott ki a lutheránusok erőszakosságai ellen. Szigorúan meghagyja, hogy az egyháziak erőszakosan elfoglalt vagyonát adják vissza a tulajdonosaiknak; ha ezek már nem élnének, a jogos érsekek és püspökök kezébe adják át, kik az elhaltak jogos utódait a birtokba helyezzék. Ha ez nem volna hamarosan lehetséges, a püspök tartsa el a birtokaik hasznától megfosztott javadalmasokat, a kik templomaik felépítéséig is tegyenek eleget vallási kötelességeiknek.* A levél Forgách aláirásával jelent meg, modora és hangja is ő rá vallanak. Annál jobban tudjuk méltányolni hithűségét, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen időben Simon bátyja az egyháziak birtokának zsarolásából éppen nem csinált lelkiismereti kérdést. Kassai kapitány korában Huszár Gált megvédte az elfogatás ellen, erőszakosan lefoglalta az egyházi tizedeket. Verancsics 1559 július 19-ikén írja már Oláhnak, hogy Forgách Simon, állítólag Miksa cseh király parancsára Gagy, Ruszka, Nádasd, Füzéralja, Gálszécs, Liszka, Zemplén, Tolcsva és Benge tizedeit magának szedeti össze; a püspök panaszkodik az erőszakosság ellen, mert eleget küldött Kassa és Sáros megye fentartására. A tényt Liszthy János hat nappal később kelt levele is megerősítette. A tizedre Egernek is szüksége van, kérte a királyt, hogy tiltsa el Forgáchot a tized további gyűjtésétől. Ugy látszik, több panasz is érkezhetett a királyhoz, mert hamar bekövetkezett Forgách kegyvesztettsége. Ferdinánd 1560 július 10-ikén Forgách Simon Zemplén (Usnak, Lucz, Vigyázó, Lada, Bekecs, Lazon, Lak), Szabolcs (Felső-Dob) és Abaúj megyében (Bolop és Devecser) levő birtokait, valamint a sárosmegyeieket is (Nagy-Szilva, Som stb.) Horváth Ferencznek adományozta.*
Katona, XXIII. 403. 1.
Katona, XXIII. 245–252. 1. és Királyi könyvek, III. 671. 1.
Az udvar hangulatát Oláh ügyes számítással használta fel czéljai kivitelére. Országos ügyet óhajtott tenni a katholikusok ügyéből. Országgyűlés hiányában újra nemzeti zsinatot hivott egybe akkori székhelyére, Nagyszombatba, hogy az 1558-iki gyűlés eredményeit tovább folytassa, vagy az azóta felmerült sérelmeket orvosolja, a hiányokat pótolja. A következő év elején tehát főpásztori levelében felszólította a püspököket s egyéb egyháziakat, hogy szent Adalbert napjára (szeptember 3-ikán) a nagyszombati Szent-Miklós templomba gyűljenek össze. Figyelmezteti testvéreit arra, hogy az egyház nehéz helyzetében főleg a papságnak kell helyt állania. A kik az Úr, Szabaoth Istene szőllőjének gondozására vagyunk hivatva, annak művelésére és őrzésére fáradhatatlan szolgálattal kell működnünk, hogy példánkkal a többi működő testvéreinket és alattvalóinkat is a munkálkodásra felbuzdítsuk.
30. A «CATH. RELIGIONIS CAPITA, VIENNAE, 1561» CZÍMLAPJA.*
A «Catholicae ac christianae religionis praecipua quaedam capita. Viennae 1561.» (58. 1.) cz. mű czímlapját a M. Nemz. Muzeum könyvtárának példányáról vettük.
A szent atyák és nagy őseink nyomdokait akarván tehát követni, hogy az együttműködésre buzdítsuk a híveket, alattvalóinkat pedig helyzetükről fölvilágosítsuk, kötelességeikről üdvös tanítást adjunk, továbbá, hogy a Krisztus örökségében élők az ártalmas tanoktól visszatartassanak, s az üdvös tettekre irányoztassanak, a püspökök tanácsára szent Adalbert, az esztergomi főtemplom védőszentének ünnepére részleges gyűlést hívunk egybe Nagyszombatba.
Minthogy költség a gyűlés megtartására nem volt, a püspököket felszólította, hogy jövedelmeik arányában járuljanak a zsinat kiadásainak fedezéséhez. Mindnyájan beleegyeztek. Minthogy az adott összegek a püspökök vagyoni viszonyaira világot vetnek, érdekes lesz őket összehasonlítani. A püspökök közül az esztergomi érsek 300, egri 200, zágrábi 60 aranyat adott; továbbá az erdélyi 66, nyitrai 66, váradi 55, pécsi 100, veszprémi 70, váczi 40 aranyat. Forgách Ferencz nem püspöksége, hanem egyéb egyházi javadalmai után fizette le azon összeget. A káptalanok: esztergomi 101, egri 150, győri 32, zágrábi 50, pozsonyi, 12. szepesi 12, nyitrai 8, soproni keresztes konvent 4 aranyat: a szent-mártoni apát 25, szent-gotthárdi 30, zalavári 50, kapornaki 20, borsmonostori 20, lebeni 20, jáki 2, skalkai 5, tapolczai 10 s a kachi apát (Eger, mellett) 2 aranyat adott Oláhnak. A prépostok közül a következőket említi az egykorú feljegyzés: leleszi 25, sághi 5, bozóki 6, rajki 2, csornai 5, papotzi 3, tepleni 3, óbudai 8, felhévizi 2, szepesi 20, aradi 2, mizslei 100, újhelyi 6 aranynyal járult a költségek fedezéséhez. Az összeg 739 aranyat tett ki, melyhez az egri püspök még 8 aranyat adott egyéb javaiért s a veszprémi püspök hasonló okból ötöt.
A zsinat nagy ünnepélyességgel nyilt meg, egyháziak nagy számmal gyűltek össze. A püspökök sorában nagyon valószinű, hogy Forgách is ott volt. A zsinatnak két fontos eredménye volt a jövőt illetőleg. Rendezték az esztergomi egyházmegye viszonyát a többihez és betelepítették a jezsuitákat. A zsinat színhelyén építették fel házukat, az iskolát, melyben Sclan Tamás atya a rhetorikát, Hers Flonder Gellért a poetikát, Canisius Tódor pedig az ékesszólás elemeit kezdte tanítani. Eleinte csak két osztályt építettek meg. Mindjárt a megnyitás kezdetén kis félreértés támadt a buzgóságában sokat kivánó Oláh s a jezsuiták között. Az érsek kívánta, hogy az atyák az ifjakkal naponkint énekes misén legyenek jelen, de kimutatták neki, hogy a rend szabályai értelmében arra nem kötelezhetők.*
Katona. XXIII. 446–452. 1.
Az ország élénk érdeklődéssel kisérte a zsinat lefolyását. Időközben azonban olyan ügy jött közbe, mely a király és az előkelők figyelmét is másfelé irányította. Erdély állapota Izabella halála előtt, de utána se volt szerencsésnek mondható. 1561 közepén a király élete ellen tervezett merénylet tartotta a kedélyeket izgatottságban. Majláth Gábor, István fia valami Jeromos nevű olasz cziterást fölbérelt, hogy gyilkolja meg a fejedelmet. Ez több izben játszott a király előtt, egy alkalommal pedig cziterájába kardot dugva ment elébe. János Zsigmond egy Lactantius nevű olasz feljelentéséből értesült a dologról, június 6-ikán a cziterást elfogatta, s minthogy a kardot csakugyan megtalálták, a merénylőt három nap múlva el is itélték. Majláth Gábor Fogaras várában hagyva nejét, Lengyelországba menekült, hogy apja sorsára ne jusson, kit árúlás miatt Bécsben kivégeztek. Majláth nővére Báthory András felesége volt, ki befolyásával hosszú könyörgés után megszerezte sógorának a kegyelmet. Jeromost nem lehetett kivégezni, mert bántatlanságot igértek neki, ha a merénylet értelmi szerzőjét elárúlja. Miután ez kitudódott, kiutasították az országból. Ferdinánd portai követei hasonló zavart írtak a török udvarból. A szultán követsége a perzsákhoz nem járt a várt eredménynyel, azért nagyon lehangolttá tette és szomorúvá. A perzsáktól visszatért követ ugyan szigorúan titokban tartotta a hozott választ, de a szultán cselédsége folytán javarésze kiszivárgott. Az oroszok megverték a tatárokat, kiknek segítségére a török hajóhad Konstantinápolyból kihajózott. A muszka követet küldött Lengyelországba, hogy állandó békét hozzon létre. Mindez erős aggodalmat szült a törököknél. A dolgok híre hamarosan eljutott a bécsi udvarba, Forgách már július közepén (11-ikén) tudósítja a hírekről a betegeskedő Nádasdyt.
31. FOGARAS VÁRA.*
Fogaras vára (61. 1.) Dörre Tivadar rajza. (Deák: Béldi Pál.)
Az erdélyi zavarok, a török haderő lekötöttsége egy kalandos tervet érlelt meg a főbb magyar urakban. 1560 őszén a kor egyik kiváló kalandora jelent meg az udvarban, ki felajánlotta Ferdinándnak szolgálatait, ha a király őt Moldva elfoglalásában segíti. Ez az ember Heraclides Jakab volt.
Kréta szigetéről származott, egyik sarja volt a kalandokra vágyó tengermelléki görögöknek. Atyja hajókormányos volt; a kalandort családi nevén Basilicus Jánosnak hívták. Mint ifjút atyja valami Heraclides Jakab nevű előkelő görög udvarába adta, ki állítólag Samos és Paros szigeteinek uralkodó családjából származott, az események idejében pedig V. Károly zsoldos lovas vezére volt. A tehetséges ifjút megszerette, taníttatta, halála előtt pedig fiaként ajánlotta rokonai jóindulatába. A vagyont a rokonok szétvitték, Basilicusnak alig maradt mása, mint V. Károlynak egy adományozó oklevele nevelő atyja számára. De ezt fel is használta. Az oklevél jogot adott az említett szigetek névleges birtokolására, mert elfoglalni őket úgy se lehetett reménye Heraclidesnek, továbbá császári hatalomból kifolyólag doktorok, koszorús költők és nyilvános közjegyzők fölavatására.
32. HERACLIDES JAKAB PÉNZE.*
Heraclides Jakab pénze (62. 1.) a Hurmuzaki «Documente privatore la istoria románilor. Vol. II. partea 1. (bucuresci 1891.)» czimű műben jelent meg először.
Basilicus néhány hónappal nevelő atyja halála után az ismeretlenek előtt annak nevét kezdte használni, mintha ő maga volna Heraclides Jakab. Beállt görög zsoldosnak, majd Mária királyné szolgálatába szegődött Belgiumban. Bekalandozta Franczia- és Németországot, Lengyelországot. Már mindenhol Heraclides néven emlegették. Lement Moldvába, hol Sándor vajda felesége rokonának bizonyítgatta magát, a hogy azt nevelő atyjától hallotta. Az oláh nemesek szivesen látták a kellemes modorú és megnyerő külsejű kalandort, annál is inkább, mert Sándort kényúri hajlamai miatt nem kedvelték. Alacsony sorból emelkedett fel a vajdaságba, de hála helyett kegyetlenkedéssel fizette meg a nemesség pártfogását. Nem kerülte ki figyelmét az ál-Heraclides szereplése, ki észrevevén Sándor gyanúját czéljai iránt, Izabellához menekült Erdélybe, onnan meg az ország felső részébe.
Késmárkon megismerkedett Lasky Alberttel, kinek atyja Késmárkot és Dunavecsét nyerte adományul Ferdinándtól, de többet harácsolt össze a zavarosban. Fia a könnyen szerzett birtokhoz felesége útján, ki Serédy György özvegye volt, még vagy százezer aranyat érő vagyont csatolt, mint az egykorúak beszélték. Lasky hamarosan megbarátkozott a kalandorral, együtt kifőzték Moldva elfoglalásának tervét, melynek kivitelére Lasky készségesen ajánlotta fel busás kamatok reményében birtokait. Még 1560 őszén hozzáfogtak a készülődéshez. Vettek kilencz kisebbszerű ágyút, toborzottak lengyel meg magyar zsoldosokat. A kis csapattal elindulnak, de a ruthén földön szétverték őket, elvesztették fölszereléseiket, Heraclides maga is sietve menekült Kassára Zay Ferenczhez. Zayt szintén be tudta hálózni kalandos tervével. A dolog csak annyiban változott, hogy Zay erősebb alapra óhajtotta fektetni a vállalatot. Arra határozták el magukat, hogy Ferdinándot levél által felszólítják, hogy bizonyos feltételek mellett segítse a vállalatot.
33. LASKY ALBERT NÉVALÁÍRÁSA.*
Lasky Albert névaláírása (63. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltárában lévő 1554. május 20-án Eperjesen kelt eredeti oklevélről. Olvasása: Albertus Lasky manu propria.
Sándor vajda valamit megtudott a dologból, hamarosan írt Zrinyi Miklós útján Ferdinándnak – Zrinyi feleségének rokona volt – hogy ne támogassa a kalandort. Ferdinánd már tudott a tervről, de a vajdának azt válaszolta, hogy semmi ellenséges szándéktól ne tartson, ő elődei nyomdokát követve támogatja Moldvát. Valódi szándékát azonban nem árulta el. Igaz, hogy a titkos tanácsosok véleményét meghallgatva, eleinte semmit se akart tudni a dologról. A tanácsban nagyon kevesen voltak, hogy valami hír ki ne szivároghasson: Oláh kanczellár, Draskovits György, zágrábi, Forgách, váradi püspökök, és a nem régen felgyógyult Nádasdy Tamás nádor. Forgách kivételével mindnyájan ellenezték a tervet. A dologban akkor állott be változás, midőn a vállalat segélyezésével Erdély elfoglalásának tervét kötötték össze. Ez a remény megvolt a nemesek egy részénél, kiknek hangulatához mérten Forgách terjedelmesebb iratot nyújtott be Ferdinándnak, hogy a vállalat részére megnyerje. Az irat eredetijét most a pénzügyminiszterium levéltára őrzi.
Jóllehet minden meghatározott gondviselés szerint történt – írja Deliberatiójában Forgách, – mégis a legeltérőbb kimenetelt a háborúkban tapasztalhatjuk. Mert miként a jókor és hosszú megfontolás után hozott terven is szokott változtatni a sors és azt kijátszsza, úgy a gyors és alkalomszerű elhatározás is eléri néha czélját, miként az elsőt a franczia-olasz háború, az utóbbit pedig az egyiptomi szultánok szánalmas elpusztulása is igazolja. A jelen irattal tehát Erdélynek és Tiszántúlnak elfoglalását mutatom be, ha a sors nem akadályozza meg biztos és igazságos szándékomat. – Két főrészre osztja tervét, melyek egyike Erdélylyel, másika pedig a török vagy egyéb esetleg közbelépni szándékozó európai hatalmasság kijátszásával foglalkozik.
Ha a despota (Heraclidest érti) járatlan utakon át hirtelen Moldvában terem és azt katonáival el tudja foglalni, ugyanolyan erővel és gyorsasággal Erdélyt is el tudja foglalni, melyet felszerelés nélkül váratlanul lephet meg. Méltányolni kell a trónkövetelő hűségét, ki mellé katonák bizonyára hamarosan fognak csatlakozni. Az elfoglalandó terület nincs messzire. Közbe csak Fogaras vára esik, mely Majláth Gáboré, ki nemcsak megengedi az átvonulást, de hat nap alatt 1000 lovassal és 2000 gyalogossal csatlakozik hozzájok. Az erdélyi nemesek közül is fognak csatlakozni (Pathócsy Gáspár, Harinai Farkas stb.). Inteni kell tehát a kalandort, hogy a siker kivívása után hamarosan induljon Erdély ellen. Az elfoglalt területekkel az elégedetlenkedőket ki lehet majd békíteni.
Miként azonban az orvos is a genyedtség eltávolításával gyógyítja a betegséget, úgy kell tenni a jelenben is, el kell zárni minden utat Magyarországból Erdélybe. Készüljenek fel valami ürügy alatt az északi kapitányok is, hogy hirtelen támadhassanak Erdélyre. A töröktől nem kell félni, sok katonát hívott vissza az országból, meg nem is tud hamarosan sereget küldeni. A határszéli váraknak parancsolja meg a király, hogy ágyúk felkészítésével, szekerek és lovak előállításával azt a hírt terjeszszék, hogy hadba készülnek állni, mert így elvonhatják Erdély figyelmét Moldvától. Az ügy szerencsés kimenetelével 35 év viszályait intézik el egy csapásra. Mindenekfelett azonban a legnagyobb titoktartásra kell törekedni, nehogy a veszélyt Erdélyben megelőzzék. Forgách tervét a király magáévá tette, annál is inkább, mert Thurzó, Torda és Mágócsy kapitányai a terv mellett foglaltak állást. Senkisem támadhatja meg Erdélyt most a siker nagyobb reményével, mint a despota – írják a királynak deczember 30-ikán, – a mint mi értjük, akár elfoglalja Moldvát, akár nem, a mitől Isten óvja. Erdély leigázására nem kínálkozik jobb alkalom, mint a mit ő ajánl, olyan nagy sikerrel szolgálhat felségednek és az egész kereszténység ügyének, a minővel senki más.*
Történeti Lapok, 1875. 759.1.
34. HERACLIDES JAKAB KEZEÍRÁSA.*
Heraclides kézírását (65. 1.) egy 1563. május 9-én kelt okmányról Hurmuzaki (id. h.) közölte először.
Ferdinánd végre beleegyezett, 8000 forintnyi segítséget adatott a kalandornak s megengedte a szabad toborzást. Zay lelkesedéssel segédkezett. A titoktartás nagyobb előnyére a kalandor halálhírét terjesztették, Késmárkon Lasky nyilvános temetést is rendeztetett neki. Hamarosan megnyerték Székely Antalt vezérnek. A sereg idegen zsoldosok toborzásával folyton nőtt, végre a despota 1600 emberrel és nyolcz ágyúval megindult. Moldva határáról vissza akartak térni, de mivel a ruthen vajda serege élén várta őket hátuk megett, a háborúra bízták szerencséjüket. Apró csatározások után a Szuchva folyó felé tartott a sereg, hova Sándor vajda övéit gyüjtötte.
35. JÁNOS ZSIGMOND NÉVALÁÍRÁSA.*
János Zsigmond névaláírását (686. 1.) az Országos levéltárban őrzött, 1568. nov. 10-én kelt okleveléről vettük. Olvasása: Joannes Electus Rex.
Az ellenfeleket a folyam és a rajta levő híd választotta el egymástól. Másnap a folyó hídján kezdődött a csata, Heraclides emberei erős küzdelem után átszorították az ellenfélt a hídra, vagy ezret csata közben megöltek s ugyanannyit fogtak el üldözés közben. A nyert csata után megnyilt az út Moldvába, melynek fővárosa mellett volt a második ütközet. Sándor Magyarországba menekült, hol seregét szaporította, míg Heraclidest a papság vajdává avatta. Belátta az új vajda, hogy Sándor miatt nem remélhet biztos uralkodást, tehát 16.000-re szaporodott serege élén Sándor ellen ment, ki a Pruth mellett ütötte fel táborát. A siker itt is Heraclidesé volt, ki elől Sándor a portára menekült. A szultán pártját fogta eleinte, a görög beglerbég vezetése alatt indult is sereg Heraclides ellen; de miután ez biztosította a portát hűségéről, évi adó gyanánt 10,000 aranyat és gazdag ajándékokat küldött a portára, a szultán köpönyeget fordított, a sereget visszahívta, Heraclidesnek elküldte a vajdáknak szokásos dárdát, ki így 1561 november 10-ikén Moldva törvényes urává lett.*
Forgách, 217–229. 1. és Hunfalvy: Az oláhok tört. II. 290–293. 1.
Erdély elfoglalása azonban nem sikerült. János Zsigmond tudósítást nyert Ferdinánd terveiről. Jó előre megtette az óvóintézkedéseket, seregét rendbe állította. Másrészről meg Balassa Menyhért átpártolása miatt török beavatkozással újra megkezdődött a háború. Két év múlva Heraclidest a moldvaiak elűzték, mert Sándor nyomdokait követte az erőszakosságban, tehát Erdély elfoglalásának tervéről végképen le kellett mondani.
Érdekes kérdés, hogy miért pártolta Forgách olyan hévvel a kalandor tervét? Némelyek szerint Imre öcscse buzdítására tette, ki külföldön ismerkedett meg a kalandorral s később is barátságos viszonyban állott vele. E feltevés azonban erőtlen okot nyújt a magyarázatra, mert alig hihető, hogy ilyen fontos lépésben döntő módon befolyásoltatta magát alig húsz éves öcscsétől, ki akkor tért haza tanulmányaiból. A királyhoz benyújtott javaslatában elég fontos okot hoz fel a terv támogatására. Fontos szolgálatot vélt tenni vele a kereszténységnek és királyának. Bár ezek elegendők arra, hogy a terv támogatását Forgách részéről megértsük, nem lehet kizárt dolog, hogy egyéni okai is lehettek a terv támogatására. Remélhette, hogy Erdély megszerzésére irányuló tervének sikere megerősíti Ferdinánd bizalmában, növeli befolyását az udvarra, mely ellen egyedül ajánlotta a kalandor támogatását. Az is szemei előtt lebeghetett, hogy Erdély megszerzésével visszanyeri püspöki birtokait. Mindez hozzájárulhatott meggyőződése erősítéséhez, de döntő tényezők gyanánt mégis a sikerből a közjóra háramló előnyök szerepelhettek.
Ferdinánd október 28-ikán Prágába ment a cseh rendek gyűlésére, hol Miksa megkoronázását a következő évre tűzték ki. Vele ment vagy nem sokkal később követte Forgách is. Előzetes tanácskozás után a király elhatározta, hogy Draskovich György, pécsi püspököt küldi a trienti zsinatra, kinek követi levelét a király 1563 január első napján írta alá s Forgách ellenjegyezte.* A király figyelmét eleinte néhány aprólékosabb ügy intézése foglalta le. Január 20-ikán elintézte Ladányi Ferencz és Haraszty Anna árváinak ügyét, márczius közepén Horváth János és Berzeviczy Márton közt fölmerült birtokügyi ellentéteket simította el.* Forgách a király ezen intézkedéseibe befolyt, mivel ekkor mint kanczellár a király mellett tartózkodott.
Horányi Bevezetésében.
Forgách Ltár; Tört. Tár, 1899. 43. 1.
Ferdinándot a magyar állapotok nyugtalanították. Minthogy a háború kikerülhetetlennek látszott, kapitányainak meghagyta, hogy teljes erővel álljanak ellen a török támadásainak. A támadást Balassa János kezdte meg, ki Szécsént fogta gyülevész hadával ostrom alá. Viszonzásul a budai basa Hasszán bég füleki szandsákot küldte Szécsén védésére; ez márczius 27-ikén jelent meg Szatmár alatt. A gyülevész had csakhamar megfutott, maga Balassa csak kevesedmagával tudott megmenekülni. A török a temesvári pasa csapatával megerősödve, ostrom alá fogta Szatmárt, hova a környékbeli nemesek feleségei és gyermekei beszorultak, sok aranyat és ezüstöt hordva össze. Ghémes Ferencz meg Kátay 150 lovassal itt portyáztak Egerből, tehát szintén a várban vonták meg magukat. Minthogy az ostrom komolyabb jelleget kezdett ölteni, a benszorultak Baksay Tamást megbízták, hogy vagy 50 lovassal váratlanul üssön a támadókra. A hirtelen támadás zavart idézett elő, a várból is erős lövöldözéshez fogtak, mire a török elvonult a vár alól. Balassa Jánost segítségért kis halászbárkán a táborból kiküldték; mikor a Szamoson már átért, a török hirtelen elfogta. – Én úgy hallottam a vezérektől – írja Forgách, – hogy a kiküldés oka az volt, hogy azt az árulás, esküszegés, gyilkosság, rablással terhelt eretnek embert, mint a halandók leggyalázatosabb bűneivel vádlottat lelkiismeretük szavának engedve, mint szennyet a táborból kiűzvén, a halhatatlan Istentől az emberek számára segítséget nyerjenek.
36. EGER.
Ferdinánd prágai tartózkodásának czélja fia cseh királylyá történendő koronáztatása volt, melylyel római királyságát akarta megelőzni. E végből Smekovics Ádámot jóelőre a szász, Ungnad Lajost pedig a brandenburgi választófejedelemhez küldte az ügy előkészítésére. Elhatározta, hogy husvét után a birodalmi gyűlésre megy, hogy Miksát Frankfurtban megkoronáztassa.* Miksa főherczeg szeptember 19-ikén vonult be Prágába. A fényes kiséretben négyszáz magyar lovas is volt, kiknek fényes fölszerelése különösen bámulat tárgya volt. A cseh lovasság hét mértföldnyire ment Miksa elébe; jó későre járt már az idő, mikor a várba fölértek. Ott Ferdinánd üdvözölte fiát, aztán a székesegyházba mentek, hol a hálaadást elvégezvén, a vár sánczaiból sok ágyú dörgése hirdette az ünnep estéjét. Másnap, szeptember 20-ikán a prágai érsek cseh királylyá koronázta, feleségét pedig a következő nap.
Forgách írja Nádasdynak márczius 12-én; 1563 hiba Horányinál, honnan Toldy közli.
37. NÁDASDY TAMÁS NÉVALÁÍRÁSA.*
Nádasdy Tamás névaláírása (70. 1.) a M. Nemz. Muzeumban letéteményezett Soós-levéltár 1543. ápr. 22-én kelt eredeti leveléről. Olvasása: Idem Thomas Nadasdy manu propria.
Az év nyarán újra pestis dühöngött az országban, melynek áldozata lett Nádasdy Tamás nádor is június 2-ikán Egervárt. Forgáchnak jó barátja volt, sűrűn leveleztek egymással. A megemlékezés, melylyel Nádasdynak adózik munkájában, nem elfogúlt, nem egyoldalúan hizelgő, mint azt jó viszonyukból kifolyólag várnánk. Forgáchnál a történetírói szempont minden más érzés fölött érvényesült, a baráti szeretet melegsége nem födte el a történetíró előtt a barát rossz tulajdonságait. Kérlelhetetlen szigorúsággal mond ítéletet élete felett; igaz, hogy már tíz év választotta el Nádasdy halálától, mikor művét megírta, tehát nem a közvetlen hatás befolyása vezette megemlékezését, mégis előnyére kell betudnunk, hogy inkább történetíró volt mint kegyeletes megemlékező, kinek főelve: De mortuis nil, nisi bene. Nádasdy köznemesi családból származott; olasz földön tanult, jelleme ravasz, ügyes színlelő volt, hadi és polgári erényekben kitünt s a nádorságban ügyesen tartotta fenn magát minden fondorkodás ellenére. Fiatalon került II. Lajos udvarába mint a király titkára. A király halála után Bornemisza Jánoshoz került. Élete ezután tele van viszontagságokkal. Miután Ferdinándnak kiszolgáltatta a Bornemisza által Pozsonyba szállított királyi kincseket, budai várnagygyá lett. Felesége a Kanizsai család egyetlen leánymaradéka. Minthogy nem tartották hozzá méltónak, Hassády Dénes nevű védőjét láb alól eltétette, a többit megvesztegette és így vette el a még csak 11 éves hajadont feleségül. Hirtelen haragú ember volt. Mikor a török Budát ostromolta, fekete koporsót mutatott ki a vár falán. Miután a német zsoldosok lázadása következtében a vár török kézre jutott, János király szabadon bocsátotta Nádasdyt, ha pártján marad. Egy alkalommal Istvánffy István nevű katonája, egyébként igen előkelő és jeles katona, gúnyos czélzással alkalmazta rá a szentírás szavait, a fekete koporsóra czélozva: Föltámadt, nincs itt, mire Nádasdy a vízbe fojtatta. Későbbi élete csendes és erényekben gazdag volt.*
Forgách, 241–244. 1.
Az udvar a tél elején hagyta el Prágát, miután a római királyság útja elő volt készítve. Október végén értek a majnai Frankfurtba, az ősi koronázó székvárosba. Miután római királylyá választották s atyja utódának is elfogadták a császári méltóságban, Moguntin érsek november 31-ikén Miksát a régi egyszerű koronával megkoronázta. A koronázás napján a város kapui zárva voltak, azért a fényes kísérettel megérkező török követ a sűrű havazás daczára kénytelen volt a kapun kívül várakozni. Hosszú könyörgés után este bebocsátották s fáklyafénynyel körülvezették, hogy a választófejedelmek láthassák. Miután átadta a szultán ajándékait, a felek nyolcz évre békét kötöttek egymással.
38. MAJNAI FRANKFURT.*
Majnai Frankfurt (72. 1.) és Basel (189. 1.) mindkettő Merian metszete után készült.
Az év eseményei Forgách magánügyeibe is engednek némi bepillantást. Ghymes vára Forgách Péter és Zsigmond között oszlott meg. Az ügyet úgy intézték el végleg, hogy a vár egy része örök áron a ghimesi, másik része a gácsi ág birtokában maradjon. Forgách Zsigmond és Ferencz fia a saját területükön a Mórtoronytól nyugatra, a vár kisebb kapuja mellett házakat és istállókat építettek. Ez bizonyos perlekedésre adott okot s Báthory András 1562 június 6-ikán úgy intézte el a dolgot, hogy Péter és fiai a vár bejáratánál, a Mórtoronytól keletre, szintén építhessenek lakóházakat, istállókat és a föld alatt víztartókat.* – Régi pártfogója, Oláh, beteges volt. Nem is követte Ferdinándot prágai útjára, Bécsben maradt. Szeptember 14-ikén lelkének megnyugtatására megtette végrendeletét. Végrehajtóinak Draskovics pécsi püspököt, Görög Mátyás nagyprépostot, Radeci szatmári, Telegdi zólyomi főispánt, Listi János és Usaly Péter, Nagyváti Ferencz esztergomi kanonokat tette meg. Forgáchról is megemlékezik benne: Forgách Ferencz, váradi püspöknek, mint fiamnak, arany gyűrű helyett tintatartómat hagyom.* Mutatja e megemlékezése Oláhnak, hogy Forgách még mindig a régi szeretettel ragaszkodott mesteréhez. Verancsics hasonlóképen beteges volt ezen időben, azért püspöki székhelyén tartózkodott. Vasszorgalmú ember volt, egészségének kedvezőtlen állapota daczára mindig elvégezte megszabott teendőit. Különösen kiterjedt levelezése vette sok idejét igénybe. Mentegetődzik Forgáchhoz írt levelében is (augusztus 25-ikén), hogy már három levelére nem válaszolt. Oka volt megszaporodott s nagy arányú elfoglaltsága, melyek nemcsak napról napra lefoglalják, de óráit is lekötik. Közbe azután testileg is kifárad, szellemileg is kimerül. Boszankodik az ellene terjesztett rágalmak miatt. Kérem, vagy inkább könyörgöm Tisztelendőségednek – írja Forgáchhoz, – hogy már nekem is higyjen egyszer s igérje meg önmagának, hogy hisz az én becsületességemben és jóindulatomban.
Forgách Ltár.
Tört. Tár, 1896. 154.
39. MIKSA KIRÁLY ARCZKÉPE.
Elküldöm egyszersmind valami Illosway Péter nevű wittenbergi tanuló tanító levelét, most debreczeni munkás volt, a ki Ecsed várától nem messze, Csaholy faluban felakasztotta magát a praedestinatiótól való félelmében. Ez a szörnyű tett már a negyedik azóta, hogy egri püspök vagyok. A meggondolatlanok még sem térnek észre, látva az intő példákat, melyek itt napról napra megtörténnek. Mi tehát, kedves barátom és testvérem, maradjunk hűek anyánk tanításához, mint az Úr hű szolgái s szolgálójának fiai. Hadd lázongjanak a hit- és vallásújítók, a mint akarnak: mi folytassuk előbbi munkánkat, ne bánjunk turkálva az isteni dolgokkal, melyek nem a test számára rendeltettek; nehogy vigyázatlanul fenhéjázókká legyünk.* – Míg Dudics püspök a trienti zsinaton tartott beszédeivel általános elismerést szerzett a püspöki karnak, mely ekkor valóban jeles egyénekből állott, s Borremeus bíbornok méltán fejezte ki a zsinaton, hogy terjedelmesebb tudományú szónokot még nem hallott beszélni* az ország vallási állapota tényleg nagyon zavaros volt. Forgách püspöki birtokáról írja Brandeis a királynak, hogy mikor Fövényesi Gaál András a királytól engedelmet kért, hogy Gyulára katholikus papokat vezethessen be, halállal fenyegették, —annyira eretnekek a városbeliek.*
Munkái, VIII. k. 370–373. 1.
Katona, XXVIII. 638. 1.
Katona, XXIII. 654. 1.
Az év hátralevő részét Forgách utazással töltötte el. November 27-ikén még Frankfurtban van, mert a király adományozó levelét Berzeviczy Márton és Czibak András, Péter, László és György, bihar- és zarándmegyei nemesek részére mint alkanczellár aláírta. Berzeviczyhez személyes barátság is fűzte, leveleztek is egymással. Deczember elején azonban Ferdinánd Keglevics Péterrel a Németalföldre küldte, valószinűleg követségbe. Útjának bővebb czéljáról nem vagyunk tájékozva, mindössze egyetlen levél őrzi emlékét. Deczember 28-ikán Antverpenben van még s onnan írja a királynak: Ilyen kedvező alkalom, melyet Felséged kegyéből élvezek, alig jut egyszer osztályrészül az embernek. Hozzájárul még, hogy a csodálatra méltó dolgoknak ujdonsága, a sok város és tengernyi nép soknak megszemlélésére hívja fel az embert, melyekre alig gondolna. Ez a csodálatos és hasznos dolgokkal telt utazás bizonyára megtermi értékes gyümölcseit. Itt az Úr születésének ünnepe miatt négy nap óta tartózkodunk, Isten segítségével holnap Genten és Bruggon át tova utazunk, s onnan haladék nélkül sietünk Felségedhez.*
Tört. Tár, 1899, 43. 1.; 1881, 784. 1.
A művelődés oly előrehaladt állapotában levő Németalföldön valóban akadhatott Forgáchnak látni valója. A kereskedelem és ipar útján anyagi előnyökhöz jutott ország ez időben a művelődés egyik góczpontja volt. Az irodalmi élet, a művészet hazai viszonyainkhoz képest igen előnyös helyzetben volt. A politikai viszonyok azonban a néhány év mulva kitört szabadságharcz előzményeit mutatták. Bizonyosan érintkezett a kiváló egyénekkel, a vezető emberekkel. Utazása maradandó emlékű volt, később is megőrzötte rokonszenvét a szabadságáért küzdő nemzet iránt, melynek kivívását érdeklődő gonddal írta le évkönyveiben. A németalföldiek kitartása ügyük védelmében analogiául szolgálhatott a magyaroknak, hiszen a szabadságnál többet, fajuk fennmaradását kellett védeniök. Az iparágak fejlettsége, az élénk városi élet mind hatottak reá s üdvösen kibővített látókörrel tért vissza útjáról.
40. GYULA VÁRA.*
Gyula vára (76. 1.) Baranski Emil Lászlónak a helyszinén készült eredeti rajza.
Ferdinánd Frankfurtból Elzászon, Konstanzon és Szászországon át január 29-ikén Insbruckba ért. Valószinűleg itt érte utól Forgách is az udvart, mikor Antverpenből visszatért. A félbemaradt trienti zsinat folytatását ide tűzte ki Ferdinánd. Májusban érkezett meg a pápa követe, Moro bíboros. A császár a városon kívül háromszáz lépésnyire ment elébe, a találkozásnál kezet fogtak egymással.
Ferdinánd és a franczia követek megegyeztek abban, hogy az egyház reformját a régihez való visszatéréssel kell kezdeni. A pápai követ hivatása az volt, hogy a császárt lehetőleg eltérítse eszméitől s a pápai tekintélyt megvédje. Az alkudozások között a lényeg elveszett, csupán formai ügyekre terjesztették ki a zsinat figyelmét. Ferdinánd kivánságait a jelenlevő Forgách röviden összegezi: kívánta a császár az úrvacsora két szín alatt történő kiszolgáltatását, a papok nősülésének megengedését, a pápa hatalmának szoros körülírását, a zsinat és pápa tekintélyének meghatározását, engedélyt az egyházi építkezésekre; törölje el a pápa a római udvar visszaéléseit, írjon elő határozott választási mintát, a püspökök helybenlakásának kánoni jogát mondja ki a zsinat, végre bíbornokokat az előző zsinatok törvényei szerint meghatározott számban minden nemzetből nevezzen ki az egyház feje. – A kívántak közül az elsőt nagy nehezen elfogadták a többségben levő olaszok is, de a pápa akaratától tették függővé. Sok vitára adott okot a papi házasság kérdése. Ferdinánd is, Miksa is sürgették, de a császárt nemsokára a magyar országgyűlés ügye szólította el a gyűlésből, a dolog tehát abbamaradt.* A meghívókat június 6-ikától kezdve küldték széjjel, a gyülekezés határnapjául augusztus 20-ika volt kitűzve. Ferdinánd hajóra ült s július elsején ért Bécsbe.
Forgách, 247–250. 1.
Már előtte megjött János Zsigmond követe, Somlói Báthory István, Forgáchnak anyai ágon sógora, hogy a már sokszor megkezdett tárgyalásokat befejezze. A béke megkötése mindkét félre üdvös volna. Kérte Ferdinándot, hogy a már anyjának Izabellának, megigért Johanna főherczegnőt adják hozzá nőül. Ő már nem mondhat le a királyi czímről, de fiutódja részére megelégszik olyan czímmel, milyet Ferdinánd vagy Miksa neki adnak. Közbenjárásra kérte Miksát is atyjánál, s július 11-ikén írta követének, hogy minden lehetőt tegyen meg a kérdéses ügy elvégzésére, használja fel az udvarnál levő előkelő barátai közbenjárását is, Kerecsényiét, Batthyányét és másokét.* Július 16-ikán Ferdinánd az udvarnál levő főpapokat és főurakat tanácsba hívta egybe. Az udvarnál ez időtájt hármas tanács intézte az országos ügyeket. A főpapokat és főurakat időnkint hívta egybe a király, hogy a nagyon fontos ügyekben adjanak tanácsot a teendők felől. Így történt ez a jelen esetben is. Az ország tanácsát Ferdinánd fiai, magyar főpapok és főurak alkották, míg a legfontosabb ügyekben egy szűkebb tanács döntött, ezt Michiel János velenczei követ a titkos tanácsnak hívja, melynek tagjai voltak Ferdinánd és fiai, a marchall, a cseh kanczellár (Neuhauser Joachim), Ghenger orvos és Seld alkanczellár.*
Pray: Epist. Procer. III. 173. 1.
Jelentése 1563-ból az Akad. Tört. Bizotts. okl. másolatai közt.
A tanácsosok véleménye az ügyben nem volt János Zsigmond kérésének megfelelő. János Zsigmond kérte Ferdinándot, hogy a czímet illetőleg egyezzék bele, hogy a törököknél és alattvalóinál így nevezhesse magát: János, János magyar-dalmát-horvát stb. király fia, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelme. Azt kell a kérés ezen első pontját illetőleg felelni, hogy ilyen czím használatát sehol se lehet megengedni, mert Ferdinánd mint magyar király Magyarország fejedelme is egyúttal. A birandó területet is nagynak gondolják. Elégedjék meg János Zsigmond Erdélylyel, hol gyakorolhatja jogait mint főbiró, a régi jogszokás szerint ott adományozhat birtokokat a király híveinek, de egyéb helyre csak az ország beleegyezésével terjeszthesse ki jogait, másként Erdély megszűnnék a szent korona tagjának lenni. Egyedül a házasság ügyében volt a tanácsosok véleménye kedvező. Azt írják Ferdinándnak, ha már megigérte, hogy leányai közül egyet nőül ad János Zsigmondhoz, tartsa meg szavát. Ha ezek már másnak volnának eljegyezve, az egész kereszténység érdekében kérik a királyt, hogy unokái vagy rokonai közül adjon hozzá valakit feleségül. Úgy tapasztaltuk – írják, – hogy más országokban is a legnagyobb egyenetlenségeket, hosszú időn folytatott ellenségeskedést gyakran házassággal szüntették meg, s így remélhető most is, hogy egyetlen házasságból Felségedre, fiaira s az egész országra nagy haszon fog hárulni.*
Tört. Lapok, 1875. 840–842.1.
41. JÁNOS ZSIGMOND.*
János Zsigmond arczképét (79. 1.) Wehle másolta Bécsben Ő Felsége metszetgyüjteményében lévő eredetiről. először Thallóczy «Zay Ferencz» czímű művében jelent meg.
Minthogy a tárgyalások alatt az országgyűlés megnyitásának ideje elérkezett, a folytatást elhalasztották. Miksa főherczeg kocsija a királyi palota közelében néhány nappal a gyűlés határnapja előtt felborúlt s lába megsérült. Azért az udvar csak augusztus utolsó napján ért le Pozsonyba. A Dunán kettős hidat vertek, hogy a szembejövők egymást az átkelésben ne akadályozzák. Miksa kisérete 3000 lovas és 5000 gyalogosból állott. Kisérték Károly és Ferdinánd főherczegek, neje és a két nagyobb fia, a salzburgi érsek, a boroszlói püspök. A magyarok 2300 lovassal mentek elébe, élükön az esztergomi érsekkel, kit kilencz püspök és nagyszámú főúri csapat kísért. Oláh lendületes üdvözlő beszédet tartott, a boroszlói püspök válaszolt s Miksa is mondott néhány köszönő szót a fényes fogadtatásért.*
Cromer Márton lengyel követ jelentése az Akad. Tört. Bizotts. tulajdonában.
A nagy tömeg lassan megindult, a csehek a Duna túlsó partján vertek tábort, a magyarok a város falai alatt, míg a német kíséret a Duna innenső partján telepedett meg. Miksát és kíséretét Oláh fogadta magyar vendégszeretettel. Másnap a magyarokat szemlélte meg Miksa főherczeg. Jól esett neki, hogy olyan sok fényes díszt látott, olyan hatalmas tömeget a nemzet fönségének megfelelelően, mely szép volt, bár a multtal nem is volt összehasonlítható. Sokan mondogatták – írja a jelenlevő Forgách, – hogy a Rákos mezején 80,000 embert is láttak együtt.*
253. 1.
42. KÁROLY FŐHERCZEG NÉVALÁÍRÁSA.*
Károly főherczeg névaláírása (80. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltára eredeti okleveléről. Olvasása: Carolus.
Az országgyűlés előzményei közül érdekes még megjegyeznünk, hogy innen kezdődik a történetíró és Zrinyi Miklós szigetvári hős feszült viszonya. A megnyitás előtt ugyanis szállásrendezők mentek az országgyűlés helyére, hogy a tömegesen egybegyűlt rendek szállást nyerjenek. Most is úgy történt s a pozsonyi házak kapui fölé fölírták a beszállásolandó nevét. Forgáchnak nem volt szállás készítve, valószinűleg tévedésből, azért Zrinyi szállását foglalta el. Mikor ez megérkezett, haragra gerjedt a sérelem miatt. Augusztus 19-ikén leírja a dolgot Miksának, mert már Oláhnak is írt, de az a papi rendnek kedvezve, Forgách javára ítélt. Kéri a királyt, vegye tekintetbe az ő érdemeit, a helytartó által felküldött javaslat ellenére igazság szerint ítéljen. Nem magát az elfoglalást, hanem Forgách erőszakosságát fájlalja nagyon, a ki már addig is sok igazságtalanságot követett el rajta. Ilyen volt a nemzeti csendélet egyik példája hazánkban.*
Zrinyi okltár, I. 619–621. 1.
43. BÁTHORY ANDRÁS NÉVALÁÍRÁSA.*
Báthory András névaláírása (81. 1.) a M. Nemz. Muzeum levéltára eredetijéről. Olvasása: Andreas de Bathor Comes etc. ac va˙woda Tranffiluaiensis etc.
A király előterjesztésének főtárgya fiának, Miksa cseh és római királynak megkoronázása volt. A rendek azonban a királyválasztás előtt a nádori szék betöltését sürgették, mert annak van döntő szava a megválasztandó személyét illetőleg. Soha nem volt törvényes választás nádor nélkül, ki a szabadságnak, igazságnak és a nép üdvének védője az országban. A megválasztandó királynak eskümintát is szerkesztettek, mely az országhoz hozzá fűzze. Az ellenzék legtekintélyesebb embere Báthory András volt, ki bizonyos bántódás miatt állt az ellenzék élére. Felesége Thurzó Anna Elek leánya, kivel vagy 40,000 forintot és szép vagyont örökölt. Thurzó másik leánya, Erzsébet, Pernsteiner Jaroszlav felesége volt, ki fényűző életmódja miatt Rómába ment, miután birtokait a hitelezőknek ítélték oda. Vagyonától megfosztva, visszatért feleségéhez, s bánatában iszákosságba sülyedt, mely halálát okozta. Thurzó Erzsébet nem volt nagyon erényes asszony, hamarosan férjhez ment újra Ungnad Ádámhoz.
Mikor a magyar tanácsosok a pozsonyi országgyűlés idejének kitüzéséről tanácskoztak Bécsben, Ungnad Báthory feleségének részéből is követelt, sőt megígérte Miksának, hogy a peres birtok egy részét neki adja, ha a hosszadalmas peres eljárást mellőzve, tárgyalják a dolgot. Mikor egy alkalommal Báthory ebéd után szállására tartott hazafelé, elfogták, hosszabb ideig fogságban volt, szabadságát csak azon igérete kierőszakolásával nyerte vissza, hogy minden vagyont hűségesen visszaad. A kapuhoz állított őrök az előkelők szekereit is átkutatták, hogy Báthory meg ne szökjék Bécsből. Az elfogatás színleges okául azt hozták fel, hogy bécsi vendéglősének 600 aranyat adott azért, hogy a városban leendő tartózkodása alatt nyugodt szállása legyen. Mikor az szavát nem tartotta meg, ő boszúból a vendéglős eladásra küldött juhait elfogta. Miksa helyeselte Báthory elfogatását, a ki később észrevette, hogy a vendéglős ügye csak ürügy volt az igazi ok eltakarására. A magyar főnemesség jogainak mellőzése fölingerelte Báthoryt s megfogadta, hogy Ausztria határát többé nem lépi át. Bár fogadását nem tartotta meg, az ügy élénk feltűnést keltett s szerteszéjjel beszéltek róla – kissé nagyítva is – az országban.*
Forgách, 252–255. 1.
A tárgyalások vége mégis az volt, hogy a rendek nádor nélkül is elfogadták Miksa cseh király megkoronázását. Szeptember nyolczadikán reggel hét órakor az érsek a főpapokkal és főurakkal a szent Márton egyházába ment, hol felöltözve várták az udvart. A király a várból jött le, leült trónjára, mellette a kardot Pappenheim báró, a jogart Eberstain, az almát Lobenstain gróf tartotta. Azután jött a királyné fiaival s nagy kísérettel. Miután már mindnyájan elhelyezkedtek, a király a templom végén levő szent-háromság kápolnába ment, hol a koronát őrizték. Felvette ott a palástot, sarut, kardot, majd az egri és erdélyi püspök kíséretében kijött az oltárhoz, Batthyány Ferencz vitte a nádor helyett a koronát, Báthory András országbíró a jogart, gróf Zrinyi Miklós tárnokmester az országalmát, Forgách Ferencz a kis keresztet, Erdődi Péter, horvát-szlavon bán a nagyot, Tahi Ferencz lovászmester a kihúzott, Perényi Gábor a hüvelybe dugott kardot, Báthory Miklós Szent István kardját, Zrinyi György Magyarország zászlóját stb. Oláh Miklós a misét végezte, míg a püspökök az oltár két oldalán ültek. A templomban csak kevés meghívott nézhette végig a szertartást. A nádor helyett Batthyány kérdezte a jelenlevőket, akarják-e Miksa cseh királyt magyar királylyá koronázni, s ekkor Listhy János leírása szerint főleg a magyarok kiáltották, hogy akarják. A templom előtti téren mondta el az eskü szavait, majd a Duna mellett tette meg a király a szokásos kardvágásokat, azután a sarkantyús vitézeket avatta fel. Másnap a királynét koronázta meg a veszprémi püspök az ősi szertartások szerint.*
Scriptores Min. I. 140–148. 1.
44. BÁTHORY ANDRÁS ORSZÁGBIRÓ PECSÉTJE.*
Báthory András országbiró (83. 1.), Delphino Zakariás bibornok (97. 1.), Bornemisza Pál erdélyi püspök (109. 1.) (1568. évi oklevélről), Forgách Ferencz (207. 1.) pecsétjeit a M. Nemz. Muzeum levéltára eredeti pecsétjeiről Richter Aurél másolta.
Az idő szeptember közepéig lakomákkal, ünnepségekkel telt el. A látványosságok között Trója égését is bemutatták. Az összetákolt építményt azonban olyan időben gyujtották meg, mikor sok kiváncsi volt benne. A hirtelen terjedő tűz elzárta a kijárókat, sokan benne égtek. Valami Robles Menyhért nevű spanyol kalandor Pethő János kamarást a nyilvánosság előtt megölte egyik társával; a zavarban hirtelen elillantak, de a király felségsértés miatt elítélte őket.
Az országgyűlés heves jelenetekben folytatódott. Sok nemes sírva panaszkodott a szenvedett bántalmak miatt; a katonák zsold híjával rabolnak s pusztítanak mindenfelé, a derék ember nem nyer hivatalt, az erőszakosság ellen hiába panaszkodnak, sohasem ítélték el őket, semmi jogot nem tartanak tiszteletben. Különösen fájt a rendeknek az, hogy a király fiscusa Székely Antalt pártfogásába vette a király parancsából, noha öt vármegye emelt nyiltan vádat ellene. A Várdayak vádolták Balassát, hogy Zinier nevű várukat erőszakkal elfoglalta; a nádorválasztás ügye is sok vitára adott okot, míg végre a következő országgyűlésre halasztották. A hivatalokat se tudták a magyarok számára kivívni.
Báthory István az országgyűlés alatt Pozsonyban tartózkodott; erősítésül János Zsigmond Blandratát küldte melléje titkos parancscsal. A tárgyalás már eredménynyel kezdett kecsegtetni. Ferdinánd beleegyezett, hogy János Zsigmond bármilyen czímmel éljen a királyi helyett, leányát azonban nem adja nőül hozzá. Birtokában marad az egész Erdély s Magyarország a Tiszáig királyi tekintélylyel. Eltérő volt a két fél véleménye Munkács és Huszt birtoklására, míg Bereg, Ugocsa megyét és Abaújvár környékét Ferdinánd vette birtokába. A török beavatkozás minden időben várható volt. Minthogy a tárgyalás az örökösödés kérdése és a János Zsigmondhoz átpártolt urak ügye miatt sokáig húzódott, János követét visszahivatta. Báthory azonban nem akart eredmény nélkül visszatérni Erdélybe. Ferdinánd előtt kijelentette, ha visszatérése előtt kedvező választ nyer, követségét eredményesnek tekinti. Kassán érték utól a király hírnökei, így ő kedvező választ vitt haza, honnan a béke pontjainak megerősítésére a rendek visszaküldötték. Alig volt annyi ideje, hogy régen nem látott családját meglátogathatta.
BROGYÁN.*
Brogyán (84. 1.), A pozsonyi prépostsági épületet (108. 1.) Baranski Emil L. a helyszinén rajzolta.
A néhány nap alatt gyökeresen megváltozott minden. A békefeltételeket nem létezőknek tekintették, melyeknél nagyobbakat lehet elérni a lengyel király közbejárásával. A béke megerősítése két évig elhuzódott. Az országgyűlés tárgyalásai november végén befejeződtek, a király deczember 20-dika után visszament Bécsbe. Még az országgyűlés folyamata alatt meghalt Forgách atyja, Zsigmond; viszontagságokkal telt élet után végre megnyugvást talált. Országos állást töltött be, majd visszavonult a nyilvános élettől. Élete tiszta volt, halála nemes; mindenki tiszteletétől környezve halt meg.
45. RÉSZLET FORGÁCH ZSIGMOND ÉS PÉTER LEVELÉBŐL.*
A Forgách Zsigmond és Péter levele (85. 1.) a M. Nemz. Muzeum Forgách-levéltárában van.
Olv.:
Ego Sigismundus Forgacz de g˙mes ex praecio arcis Wgrocz dedi ad manus Petri Forgacz una cum domina Anna sorore nostra uxore autem Wolphangi Derenczen˙ in parva moneta florenos 9, maius florenos 22.
(M. N. Muz. Forgách-levéltár.)
Kevéssel utóbb új csapás érte Forgáchot. Ez legfőbb pártfogójának elvesztése volt, mely Ferdinánd halálával érte. A király már 1564 elején erejét hanyatlani érezte, de legkevésbbé se tért el megszokott foglalkozásától. Mikor betegsége ágyba döntötte, a késő éjjeli órákig egyházi énekek játszásában keresett szórakozást; a nevében kiadott leveleket az ágyban írta alá. Mikor már nagyon súlyos lett állapota, elvégezte vallási kötelességeit, s bűneit megbánva, július 24-ikén meghalt. Halála napját előre megérezte, hogy szent Jakab napján, Spanyolország védőszentje ünnepén hal meg. Be is teljesedett. A környezet gyakran kérte, hogy enyhítsen erős fáradozásain, de hiába. Ferdinánd azt felelte nekik, hogy nem a munka viszi sírba, hanem élete változatos lefolyása, Miksa fiának protestáns vallási nézetei, Ferdinándnak rossz felesége (Filippina).*
Forgách 272. 1.
Az ügyek vezetését Ferdinánd halála után a már megkoronázott Miksa vette át. A török hamarosan elküldte követét a béke megerősítésére ugyanazon feltételek mellett, melyekkel atyja idejében megkötötték volt. Ugyanezt sürgette Miksa is Wiss Albert követéhez küldött levelében. Október elején (5-ikén) eldőlt végre Gyula várának ügye is. Miksa szerződést kötött Kerecsényi Lászlóval, mely szerint ad neki teljes és feltétlen hatalmat a vár felett, évenkint 31,000 magyar forintot azért, hogy a várat megőrizze s abban kellő számú őrséget tartson fenn; a körüllakók vagyonát védje meg, a vár védelmére és fentartására szükséges munkáról gondoskodjék s tartson készenlétben bizonyos mennyiségű hadi felszerelést.*
Haan–Zsilinszky: Békésm. okltár, 148–149. 1.
Forgách Ferdinánd halála idejében Bécsben tartózkodott, a haldokló király környezetében volt. Január végén Imre öcscse is az udvarban volt, mert Tordai Zsigmond feljegyezte, hogy január 30-ikán Vizkeleti Tamást Bécsbe küldte Miksának szánt pénzzel, de Forgách Ferencz és Imrének, továbbá Bruman Mátyás zágrábi püspöknek szóló leveleket is adott át neki.*
Kovachich: Script. Min. I. 120. 1.
Mielőtt Forgách életének lefolyását tovább vizsgálnók, tekintsünk körül gazdasági ügyeit illetőleg is. A Forgách család történetében általában a legjelentőségteljesebb volt az 1550–1564-ig terjedő időszak. A király megbocsátólevele óta egymást érik a birtokot és méltóságot adó levelek, majdnem évről évre. Sok birtokot nyer különösen Simon, kinek vitézségét jutalmazta a király, noha közbe-közbe el is vesztette Ferdinánd jóindulatát. Imre fivére birtokai is szépen szaporodtak: 1554-ben Belay Sebestyén nyitramegyei birtokait nyeri adományul Császár Miklóssal együtt, 1558-ban Jaxith János csanádmegyei birtokait. Forgách Ferenczet is pótolni iparkodott az elveszett püspöki javakért. 1558-ban pornói apát lett, 1559 márczius 28-ikán nyerte adományként Oláh Mátyás barsmegyei Barogya (Brogyán) és más megyében levő birtokait, 1563 október 1-jén a Praznowcze család birtokait kapta a három testvér, mely család Pál nevű tagjában halt ki. Ugyanazon nap megerősítette őket a király ősi birtokaikban. November 1-én kinevezte pozsonyi préposttá. Érdekes adatunk van a család belső életéből. Báthory András országbíró a nyitrai káptalan által megidézteti az udvarba Forgách Ferenczet, Imrét és Forgách László özvegyét, Révay Zsuzsannát. Az idézés oka az volt, hogy Forgách Ferencz bevádolta őket az országbíró előtt, hogy 1556 deczember 6-ikán érthetetlen okból (bizonyára birtokvillongás lehetett) fölfegyverezték Keresztény Ferencz lovászukat, Béres Gergely, Nagy János, Drobauch Mihály nevű jobbágyaikat, Forgách Lászlóné pedig lovasait Komjáth várból Wyrasztó Jakab nevű emberével, s az így felfegyverzett csapat Forgách János Mehanos Mátyás nevű jobbágyának házára támadt Komjáton. Lerombolták a házat, megverték lakóit, pusztítottak, az értékesebb holmit pedig elhordták. A kár megbecsült értéke vagy száz forint volt.
46. FORGÁCH IMRE NÉVALÁÍRÁSA.*
Forgách Imre névaláírása (87. 1.) a M. Nemz. Muzeum Forgách-levéltára eredetijéről. Olvasás: Emericus Forgach de Gymes Episcopus etc. manu propria.
Báthory az ügy letárgyalását az 1558-ik évi törvényszék elé tűzte ki; a káptalan a főbíró levelére elintézte az idézést. A káptalan kiküldötte 1559 január 15-ikén elment Komjátiba, hol Forgách Ferencznek átadta saját és távollevő Imre öcscse részére az idéző levelet, míg a szintén távollevő Révay Zsuzsánnáét Mátyás nevű szolgája vette át. A megjelenés február elsejére szólott s az erőszakos cselekvésben résztvevő szolgáknak is meg kellett jelenni. Ilyen volt a családi csendélet Komjáthiban. Forgách János szeretett pereskedni, az alnádornál Forgách Péter ellen szintén sokat pereskedett.* Családi birtokairól kevés adatunk maradt meg. Az 1564. évi összeírás szerint Diószegen, Egyeden, Paatzon és Sámsonon volt birtoka. Jó magyar nevű jobbágyai voltak: Pap István, Kalmár Mihály, Horsy Bálint, Szemes Bálint, Piros Albert, Bordas László, Jánosy Tamás, Bojtor Miklós stb.
Forgách Ltár a M. N. Múzeumban.
56. FORGÁCH FERENCZ NÉVALÁÍRÁSA.*
Forgách Ferencz névaláírása (88. 1.) az Országos levéltárban őrzött 1572. ápr. 1-én kelt leveléről. Olvasása: Franciscus Forgach de Gimes manu propria.
