7. A Kelet népének intentiója és hatása. – A Mátyás-emlék anyagi nehézségei. – Művészeti értéke. – Schwanthaler és Casagrande. – …
7. A Kelet népének intentiója és hatása. – A Mátyás-emlék anyagi nehézségei. – Művészeti értéke. – Schwanthaler és Casagrande. – Új fölszólítás. – Ferenczy utazása.
A Kelet népe majdnem osztatlan ellenzéssel találkozott, s csupán irója ellenfeleinek, főkép Kossuthnak népszerűségét fokozta. A Mátyás emlék bukásáért Széchenyit okolni már csak ez okból sem lehet. Ez nem is volt czélja; szavaiból kitetszik, hogy az ügy anyagi részét már biztosítottnak tekinti; művészeti birálattól teljesen tartózkodik; az egész ügyet csak mellékesen említi, a tervszerűtlen, érzelem sugallta vállalatok egyik példájaként. Ebbeli szándékát ép úgy félreértették, mint egész könyvét. Vörösmarty nemes heve tiszteletreméltó, sőt megindító, de a legnagyobb magyarral szemben igaztalan. Nem ellene van helyén, hanem az apró vakondok ellen, kik az emlék talaját aláásták.
Széchenyi csakhamar egyedül marad, s kortársait eltörpítő nagyságában a magyar történelem egyik legmegrendítőbb jelensége. Ferenczy kristály tiszta jellemére vall, hogy 1843-ban, mikor az akadémiai beszéd folytán nyilt és kíméletlen harcz indul meg Kossuth és Széchenyi között, így nyilatkozik: «Miolta levelezésünket félbeszakasztók, ugyan sok történt ám. P. o. azok a Széchenyi s Kossuth tirádák uj esztendőtől fogva; azok a sok időt s gondolkozást lopó szerek ezen szerencsétlen nemzettől, mely minden tanulást s gondolkozást a háttérbe tesz. Ha Tyrannus volnék, nem tudnék jobb szert népem igazgatására, de így s most, ha kettő között választanom kellene, mégis Széchenyit választanám ...»*
Öcscsének 1843 szeptember 12. ( A levél csak Ferenczy József másolatában maradt meg.)
A Mátyás emlék sorsa tulajdonképen már a Kelet népének megjelenése előtt eldőlt. 1840 november 13-iki ülésén a Mátyás emlék társaság beszámolt szétküldött aláirási ívei eredményéről. 439 ilyen ív közül csak 140 érkezett vissza, összesen 8598 forintra és 29 aranyra rugó összeggel.* Minthogy ilynemű gyűjtésnél az első év eredménye a döntő, előrelátható volt, hogy ezen az úton a kivánt 100.000 forint még csak meg sem lesz közelíthető. Voltak, a kik már ekkor tisztán látták a helyzetet. 1841 januárjában Ferenczy kihallgatáson volt József nádornál s bemutatta neki a Mátyás emlék tervrajzát. «Nem mulasztotta el – írja a szobrász – azon jóslatokat is tenni, hogy nem készülhet el a pénz nem léte miatt. Erre mondám, hogy Fenséged ebbe sokat tehet, ha a dologba részt veend. Ő pedig felele, hogy bizony nem vesz ő addig, míg nem látja, hogy valóban létesül. Hiszem még most annyi sem jött be, a miért a rajzot kifizethetnénk; a mi hazánk fiai nem örömest adakoznak.»*
Pesther Tageblatt 1840. II. deczember 12.
Öcscsének, 1841 január 28-ikán.
79. MÁTYÁS, MINT A TÖRVÉNYEK VÉDŐJE. A GIPSZDOMBORMŰ HARMADIK RÉSZLETE.DAGUERROTYPIA UTÁN.
E kudarcz okait említettük már. A társaság által elkövetett hibák, az ujságok áskálódásai, a politikai érdeklődés túltengése az irodalmi és a művészeti rovására, Ferenczy személyének megcsökkent jelentősége s népszerűsége mind hozzájárultak a vállalat megbénításához. Valószínű, hogy a 100.000 forintra szabott költség is meghaladta azt az összeget, mely a nemzet akkori helyzetében ilyen czélra önkénytes adakozásból várható volt. A Mátyás emlék lényegileg már megbukott, mielőtt a művész csak a kis gipszmintát is kiállíthatta volna; nem művészeti okokból, hanem egyes-egyedűl a pénz nem léte miatt.
80. MÁTYÁS APOTHEOSISA. A GIPSZDOMBORMŰ ELSŐ RÉSZLETE, DAGUERROTYPIA UTÁN.
A társaság azonban még nem látta ügyét veszendőnek. Az említett ülésen a szobrászt fölszólította, hogy a fölmerült kifogásokra feleljen a hazai lapokban, a szobormintán pedig némi változtatást tegyen. Ez újítások valószínűleg a talapzat bejáró és hátsó oldalára vonatkoztak, hova Ferenczy eredetileg csak decoratív domborműveket, hadi trophaeumokat szánt, melyeket most a társaság kivánságára allegorikus ábrázolásokkal helyettesített.
81. MÁTYÁS APOTHEOSISA. A GIPSZDOMBORMŰ KÖZÉPSŐ RÉSZLETE. DAGUEROTYPIA UTÁN.
A hátsó oldalra Mátyás apotheosisát, elől a bejárat mellé az Erő és a Tudomány allegoriáit tervezte.
1840-ben és 1841-ben elkészítette az emlék külsejére és belsejébe kerülő összes domborművek teljes nagyságú gipszmintáit, s ezzel biztos alapot nyújtott az emlék szobrászati részének művészeti értékelésére. A gipszminták ránk maradt daguerrotyp fölvételei* alapján mi is ítéletet alkothatunk magunknak róluk.
L. a 336-ik lapon.
Az emlék tetejére kerülő lovasszobor (71. ábra) ellen több kifogást emelhetni. Zavaró különösen az a turbánban végződő fegyverhalom, mely az ágaskodó ló támasztékául szolgál, továbbá a királynak kevéssé jellemző tartása és kifejezése. Meggondolandó azonban, hogy ez emléktervnek a lovas szobor nem lényeges alkotó része, s szerepe inkább csak olyan, minő például a quadrigáké a diadalíveken. Ez teszi jogosulttá a ló mozgalmas, nyugtalan helyzetét is, a classicismus lovasszobrainak canonszerű nyugalmával szemben.
A domborműveken formai hiányok mellett megkapó szépségekkel is találkozunk. Legsikerültebb az a relief, mely Mátyást és Beatrixet a tudósok és művészek körében ábrázolja (74., 75. és 76. ábra). Pendantjában – Mátyás, mint a törvények védője – szintén vannak jó részletek (77., 78. és 79. ábra). Legkevésbbé sikerült az imént említett három dombormű, mely a társaság utólagos megrendelésére készült. A Tudomány és az Erő allegoriái (88. és 89. ábra) hevenyészett, merev munkák; nem sokkal jobb a Mátyás apotheosisa (80., 81. és 82. ábra) sem. A sírjából felhőkön emelkedő Mátyás ábrázolása (81. ábra) nagyon naiv; a bal oldalcsoport mellette Thorwaldsen A genio lumen czímű domborművének utánzata (82. ábra).
Az emlék belsejébe szánt domborművek között két történelmi tárgyut is találunk. Mátyás, atyja sírhalmán (83. ábra) és Mátyás kibékülése Szilágyival (84. ábra) korhűségre törekesznek, s a fejlődő romanticismus hatását éreztetik. A bejárat fölött gubbasztó Idő szobra (85. ábra) pedig már határozottan romantikus képzelet szüleménye. Az egész emlék telítve van romantikus, nemzeti tartalommal, s csak külsején őrizte meg a classikus mezt. A fejlődésnek ugyanazt a pontját jelöli, mint az irodalomban Zalán futása.
82. MÁTYÁS APOTHEOSISA. A GIPSZDOMBORMŰ HARMADIK RÉSZLETE. DAGUERROTYFIA UTÁN.
83. MÁTYÁS ATYJA SIRHALMÁN. GIPSZDOMBORMŰ. DAGDERROTYPIA UTÁN.*
Mátyás atyja sírhalmán. (305. l.) V. ö. a X. mellékletről mondottakkal.
A Mátyás emlék igazi értéke nem egyes szobrászati tagjaiban, nem is egyes kiváló szépségű részleteiben van, hanem a terv egészében. Ferenczy terve valóban meglepő építészetszobrászati compositio, s mint ilyen, művészeti szempontból is kifogástalan. Egységes, monumentális; s nagy hatását az egyes reliefek kezdetlegessége egyáltalán nem érinti. Kora izlésének jellemző kifejezése, s ha létesül, Budapestnek bizonyára legérdekesebb szobrászati dísze, s ma már művészettörténeti értékű emléke volna.
* * *
A szobor ellenei nem nyugodtak s a hirlapi hajsza elnémulta után más eszközökhöz folyamodtak.
«Tudtomra van az is bizonyos kútfőből, – írja Ferenczy – hogy két magyar mágnás Münchenbe írt bizonyos Schwanthaler képfaragónak, a ki ott a legelső hirben áll, hogy küldene nekik egy Mátyás emléki modelt. – Ez éppen munkára nem lévén szorulva, de talám becsületes gondolkozású ember is, egy jó barátjának Pestre írt, hogy így s így van dolga, irná meg azért neki titkon, hogy mibe van az a Mátyás dolga, mert ha már meg volna rendelve, úgy hiába nem akarna sem fáradni, sem az ügyhöz tolakodni. Ez alkalmasint megirta neki, hogy sessionaliter el van végezve, hogy én készítsem, azért’ maga neve alatt lépést benne nem is teve. Hanem mégis érkezett Münchenből egy Mátyás lovagszobra Wiedemann név alatt gipszből, mintegy két láb magasságú; természetes, hogy csak úgy van fel fogva, mint Barbarus népek királya, nincs az egészen borostyán, pálma, olaj vagy cserfa levelecske, mely az ő erényét jelelné, hanem egy vasas német Ritter, köpönyegbe és koronával, egy magasan az ég felé nyujtó hosszú, egyenes karddal, egy ordinarius hosszú serényű kozák lovon, úgynevezett bialfejjel, ebbe is semmi nemesség. – Ha királyi korona van a fején, akkor kellene királyi palást és királyi pálcza, ha vaspánczélba van, akkor paizs és sisak, ez logica. De már akármint van, a bizonyosnak látszik, hogy Wiedemann nem maga készítette és hogy itt senkinek sem tetszik, habár az okát kevesen tudják is megmondani».*
Öcscsének, 1841 július 18-ikán.
84. MÁTYÁS KIBÉKÜLÉSE SZILÁGYIVAL. GIPSZDOMBORMŰ. DAGUERROTYPIA UTÁN.*
Mátyás kibékülése Szilágyival. (306. l.) V. ö. a X. mellékletről mondottakkal.
85. AZ IDŐ. GIPSZ. DAGUERROTIPIA UTÁN.*
Az idő. (307. l.) V. ö. a X, mellékletről mondottakkal.
Schwanthaler gipszmintája, melyet bizonyára tanítványával, Widnmann-nal együtt készített, ma a müncheni Schwanthaler museumban 42. szám alatt látható. A terv határozatlanságára jellemző, hogy Widnmann azt használta föl később I. Lajos bajor király müncheni bronzszobrában.
Ferenczy ellenei megpróbálkoztak a Pesten letelepedett Casagrandéval is, ki az esztergomi templom párkányán levő decorativ szobrokat faragta. Ez «fényesen és szemrehatólag illuminált emlékmintákat terjesztgetett el a közönség közt hirlapi mellékletekül. És sokan ámultak, noha a tervezett minták inkább kertbeli dísz-állványoknak, portáléknak, pavillonoknak stb. illenek vala, mint egy nagy király szilárd emlékének».* (86. és 87-ik ábra.) Úgy látszik, Fáy e szavakban Ferenczy találó itéletét adja vissza.
Fáy A. Függelék «Ferenczy István» emlékezetéhez. Bud. Szemle 1860. IX.68. l.
86. CASAGRANDE: UJ TERV MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉRE. I. SZINES RÉZMETSZET.*
Casagrande: Uj terv Mátyás király emlékére. I. II. A Honderű melléklete. A Magyar Történeti Képcsarnok példányáról.
A társaság azonban nem hagyta magát eltéríteni útjából. Ferenczy tovább dolgozott és 1842 tavaszára elkészítette az emlék belsejébe szánt márvány mellszobrot (IX. melléklet). Az 1842 május 5-iki választmányi ülés elhatározta ennek kiállítását, s végre belátván az eddigi gyűjtés eredménytelenségét, új fölszólítást tett közzé. A fölhívások új módozathoz folyamodnak: az adakozó 10 évre; évenkint legalább egy forintnyi hozzájárulásra kötelezze magát.
* * *
Talán a társaság megbizásából, Ferenczy június havában hoszszabb útra indul, részben emlékszerű szobrok, részben bizonyára az érczöntés tanulmányozása végett. Pozsonyon át Bécsbe megy, s miután ott útlevelét a követségeknél láttamoztatta, 22-én gyorskocsin Triesztbe indult, a hova negyednap reggelre érkezett. Innét este tovább menvén, másnap, június 26-án reggel Velenczébe ért. «Tudomásod szerint – írja öcscsének – már én Venetiába voltam, és az általános külső nézete a régi maradt, de belsőképen – akkor még tapasztalatlan lévén – most egészen máskép tünt fel … A művészeti nevezetességeken kívül, melynek itt előadása temérdek lenne, – kell említenem azon munkálatot, miszerint Venetia a szárazfölddel öszve fog köttetni egy kőhídnál fogva, melyen egy vasút fog lenni. Körülbelől vagy 40 kőláb már áll is, és ezen munkák a legnagyobb egyszerűséggel történnek az itt helybeli munkások által, nem pedig alla Széchenyi anglománia szerint.»*
1842 június 30-ikán.
87. CASAGRANDE: UJ TERV MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉRE. II. SZINES RÉZMETSZET.*
Casagrande: Uj terv Mátyás király emlékére. I. II. A Honderű melléklete. A Magyar Történeti Képcsarnok példányáról.
Július 1-én tovább ment Pádovába, onnét Veronán, Mantuán, Parmán át Piacenzába. Itt az Alessandro és Ranuccio Farnese herczegeket ábrázoló két barokk lovagszobor ragadta meg figyelmét, Francesco Mocchi kissé modoros, de hatásos művei, melyeket hamarjában jegyzőkönyvébe vázolt. Milanóban a Brerában – vázlatkönyve tanúsága szerint – Mantegna távlati mesterműve, Krisztus siratása lepte meg. Július 18-ikán Comóban volt, s kirándult a Villa Sommarivába, a hol a Thorwaldsen-féle Nagy Sándor diadalmenetét, részben önnön keze munkáját, nézegethette. A Lago Maggiorén megragadta az Isole Borromee csodás fekvése, s e gyönyörű kirándulás után visszatért Milanóba, onnét Bergamón, Brescián és Desenzanón át Veronába. Július 23-ikán vágott neki a trentói alpeseknek, s 27-ikén már Innsbruckban volt. «Eddig tett utazásomba – úgymond – két hely volt, a mely rendkívül hatott reám, egyik Piacenzába két lovagszobor, más Insprukba az udvari templomba a Maximilián császár emléke, mely 1515 körül emeltetett, az emlék körül álló 28 érczstátuákkal, mind fél colossalis nagyságba.»* Innsbruckból Münchenbe utazott, a hol az akkori német festészettel, Rottmann, Schnorr, Kaulbach s a többiek művészetével nem igen tudott megbarátkozni. «A müncheni újabb művészet – írja – csak részbe elégít ki, mindenütt találok valami elvenni valót, mert az az agyonhalmozása a szineknek nagyon törökösen azaz barbarusan jön ki.»* Véletlenül találkozott barátjával, Hild építőmesterrel s ezzel együtt folytatta útját Augsburgon, Nürnbergen át Regensburgba, a hol a Walhallát tekintették meg. Innét azután gőzhajón jött visszafelé, s augusztus második felében hazaérkezett.
Öcscsének, 1842 augusztus 6-ikán.
U. o.
IX. MÁTYÁS MELLSZOBRA.
Márvány. Kassa, Múzeum.*
Mátyás mellszobra. (311. l.) Lévay István kassai polgári iskolai igazgató úr fölvétele.
