2. A múzeumi őrség. – A Kölcsey- s a Suszter-emlék. – A Ferencz császár emlék Prágában.
2. A múzeumi őrség. – A Kölcsey- s a Suszter-emlék. – A Ferencz császár emlék Prágában.
Nemcsak a balsors, a szerencse is ritkán jár egyedül. Ez egyetlen vállalat elégséges lett volna, hogy Ferenczyt munkátlan két éve gyötrelmeiért kárpótolja, sőt esztendők sorára foglalkoztassa erejét, s ugyanezen időben minden oldalról érkezik segítség. A Mátyás emlék társaság Pestmegye vezető embereiből állott; benne volt Földváry és Simoncsics, a két alispán, Nyáry Pál, a megyei főjegyző. Ezek első összejöveteleiken – Ferenczy minden módon lehető fölsegítéséről lévén szó – «arról is tanácskoztak, hogy a jövő congregatióba (megyegyűlés), szóba jöjjön és elvégeztessen, hogy oly móddal, mint Horváth Istvánnak 2000 forintot resolvált az ország, úgy itt is a vármegye fel fog szólítani más vármegyéket, hogy adja instructióba követeinek, hogy én nekem is hasonlót rendeljenek. Nohát van ismét mi reménységgel kecsegtetni. – Arra különösen emlékeztetlek, hogy nem úgy van felvéve, mintha én volnék az országra szorulva és mintegy koldulás volna, hanem úgy, hogy az országot megkéri ezen társaság, hogy használják az alkalmat és Ferenczyvel, míg él, egynehány derék emberinek emeltessen emléket és minthogy a museum is épül, tehát engem kérjenek meg, hogy a régiségekre való ügyelést vállaljam magamra és azért adnak egy honorariumot».*
Öcscsének, 1839 november 1-jén.
64. KÖLCSEY FERENCZ EMLÉKSZOBRA, MÁRVÁNY. NEMZETI MÚZEUM.
Pestmegye rendei csakugyan 1839 őszutója (november) 13-ikán, 6623. sz. alatt indítványozzák, hogy «még a jelen országgyűlés kieszközlendi jó királyunk’ bizonyos egyetértésével, hogy Ferenczyt országosan kinevezzék a’ nemzeti múzeum mellé a’ szobrászati és általán véve a’ képező művészeti osztály felügyelőjének, országos fizetés mellett.»*
Közli a Társalkodó 1840. I. 4. sz. A Mátyás emlék társaság összes okiratai a pestmegyei levéltárba tétettek le s ott őriztetnek; megtalálni azonban, sajnos, nem lehetett szokat.
Ezen instructio ellen csakhamar aggályok ébredtek. «Azon határozata a vármegyének, – írja maga Ferenczy – hogy nekem a Museumnál valami tisztségem és ahhoz kötött tiszteleti díj és ez dietailag pertractálódjon, nem tudom mennyire érhet czélt, mert a mágnások táblája, aztán felsőbbhelyi helybenhagyás! Mert már most is némelyek észre vették, hogy országgyűlésen választanak csak Palatinust, koronaőrt és én lennék a harmadik: de semmi, várjunk az időtől ezen dologra nézve.»*
Öcscsének, 1839 deczember 27-ikén.
Kételye nem volt indokolatlan. 1840 június 3-ikán már közli az eredményt öcscsével: «A pozsonyi diétának is vége, az ott való dolgom a státusoknál csak ugyan által ment, hanem a mágnásoknál elesett. Most Fáy s ki azzal vigasztalnak, hogy a jövő országgyűlésen. Én akkor sem hiszem, hogy által fog menni, mert tudnom kell, hogy micsoda mágnások fognak ott lehetni, mint Sz.; aztán meddig kelletik élnem, hogy reám kerüljön a sor, vagy csak nyugpénzt akarnak adni, nem pedig munkálkodásra való segedelmet». Valóban, a múzeumi tisztség ügye többé nem került napirendre.
65. SUSZTER JÁNOS MELLSZOBRA. MÁRVÁNY. NEMZETI MÚZEUM.*
Suszter János mellszobra. (257. l.) Hogy Ferenczy minden idealisálás mellett mennyire megtartotta az arcz jellemét, kitünik, ha művét összehasonlítjuk Erminy kőnyomatával. – Weinwurm A. fölvétele.
Jobb sikerrel járt barátainak egy masik vállalkozása. Kölcsey Ferencz 1838 augusztus 24-ikén elhalálozott. Ez év november 25-ikén tartott Kisfaludy társasági űlésen szóba jött a számára fölállítandó emlékszobor ügye is.* Egy külön Kölcsey emlék társaság alakult; Vörösmarty megírta s a lapokban közzétette lelkes fölszólítását, s az adakozásból csakhamar oly összeg gyűlt egybe, melylyel a szobor fölállíthatása biztosíttatott. Természetesen Ferenczyre bízták, ki az elhúnytnak odaadó tisztelője s személyes barátja volt. A Kölcsey társaság elnökének, Fáynak fölszólítására a művész a következő hivatalos ajánlatot intézte hozzá «Tekintetes Tábla Biró Ur!
Bártfay naplója. Nemzeti Múzeum kézirattára.
«Én igyekezvén egybe-találkozni azon közkivánsággal, mi szerint boldogult Kölcsey Ferencznek, Hazafiai s Baráti, egy érdeméhez illő Emléket állítani igyekezek, és ebbeli tárgyba a Ts. Ur is engem fel szóllítani kivánt; akarom ezen írásom által mind a Ts. Urat mind általánosan az egész Kölcsey Társaságot e következendőkbe tudosítani.
«Már régi tanakodásom lévén a tárgy felett, jó formán készen találám magam az Idea adással, más részről, a leg régibb s ujabb Nemzetek példáiból, úgy tanultam, úgy találtam, hogy a legnemesebb, és legnagyobb szerű Emlék volna az, ha ezen szerény tiszta csendes gondolkozású hazánkfia, természeti nagyságba, fejér márványból kifaragtatnék, melly egy hosszas négyszögletű Piedestalon állana, Sóskuthi kőből; eggyik oldala minden esetre a Falhoz jövén, tehát a három oldalat stukkal márványozni, elől pedig egy fejér márvány tábla volna be eresztve, a hova az Inscriptio jönne és mint a Virágé, Kisfaludié, a Museumnak egyik teremébe állhatna: jól értvén, hogy mozdulatnak, arczkifejezésnek felette jelentőnek kellene lenni; erre nézve készítettem is egy rajzot, mellyet itt hozzácsatoltam: némi nemű magam mentségére hozzá tettem egy Kisfaludi Emlékrajzot is, hogy ebből láthatná a Ts. Ur és Ts Társaság, hogy micsoda külömbség van mindenkór az Skiccze és kész munka között, melly majd márványba leendő.
66. A PRÁGÁBA SZÁNT I. FERENCZ EMLÉK TERVE. VIZFESTMÉNY. SZÉPMŰVÉSZETI. MÚZEUM.
«Ezen munkának ára Piedestallal és helyre állítással együtt 2500 két ezer 500 Conv. Pénz,* és még azon alázatos kéréssel, hogy a felét most, a felét pedig későbbi rátákba fel vehetném. Hogy ezen kivánságom nem minden ok nélkül van, ide rekesztek más három szerződésimet, melyből nyilvánságos, hogy minden uj munkánál tetemes summát kelletett előre kapnom, mert, mingyárt tetemes vásárlásokat, mint Gibset, vasat. s at. kelletik tennem, osztán a Kőbányák, fuvarozások, s a t. – a Grófnő Brunswick, Gróf Károlyi István, Gróf Fáy István, Forray, Marczibányi, ezekkel nincsen, nem is volt semmi szerződésem, hanem bántak velem azon szelidséggel, mellyet szép gondolkozó lelkek magokkal hozott.
Tényleg 2400 frtot kapott, három részletben.
«További biztosítására a Ts. Urnak és Ts. Társaságnak annyit mondok, hogy ha még három holnapig élek, úgy a Kölcsey-emlék már el készül, addig reménylem, hogy a Gibs modell el készült, tehát a Manuscript meg van, és egy darab kő is Budán a Duna parton, minden nap látható, mellyet csak azért sajnállok, hogy egy kicsint nagy, és alkalmasint mást fogok hozni, hanem ha hirtelen halálom történne, akkor van nekem még igen ügyes emberem is, hogy azt méltólag el fogná készíteni, melly felől azok, kik ollykor műhelyemet meglátogatták, tökélletesen meg is vannak győződve.
«Zárólag jelentem azt is hogy – két Esztendő a leggyorsabb menetelibe a dolognak bele telne mig el készülne.
«Magamat szives szeretetibe ajánlom a Ts. Tábla Biró Urnak és az ezen czélra öszve gyűlt Társaságnak.
«Budán Deczember 16-dikán 1839
alázatos szolgájok
Ferenczy István
a művész.»*
A Nemzeti Múzeum kézirattárában.
A társaság elfogadta a vázlatot, s 1839 deczember 18-án meghötötte a szerződést a szobrászszal. «A Kölcsey társasággal, – írja ez öcscsének – mostanába alkura léptem, kinek elnöke Fáy, tagjai Vörösmarty, Szemere, Bajza és Schedel. Egy kis skicczet küldök, hogy legyen ideád az előttem kedves egyszerű emlékről. Ők, ugyan erőltettek, hogy már csak szép legyen, alatta értvén, hogy körülötte mindenféle figura, embléma, stemma lenne, fel nem foghatván azt, hogy ebbe volna a legnagyobb szépség és felsége az emléknek, ha Kölcseyt csaknem maga valóságába ezen egy státuácskába kifejezhetném: de meg is kellett igérnem, hogy jövendőre uj kontraktus mellett még valamit a Piedestal oldalaira tapogatok; alkalmasint ugy fogok vele bánni, mint az Isten tett a stigliczczel, a melyen minden festékes bögréjét kitörülgette.»*
1839 deczember 27-ikén.
67. A PRÁGÁBA SZÁNT I. FERENCZ EMLÉK TALAPZATÁNAK KERESZTMETSZETE. VIZFESTMÉNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
Csakugyan, a társaság 1841 augusztus 1-jei űlésén, midőn az összeg második részletét folyósítja, «egyszersmind kéri Ferenczy urat, hogy most az emlék készítéséhez azonnal hozzá fogván, azt egy év alatt végezze el; a talap iránt pedig adjon újabb tervet, micsoda kőből s micsoda domborművekkel éhesítve gondolná azt készítendőnek azon esetre, ha az adakozásokból nagyobb pénzösszeg gyűlvén, a társaság tovább terjeszkedhetnék.»*
Az 1841 augusztus 1-i ülés jegyzőkönyve. Jegyzé Bajza. Nemzeti Múzeum, Kézirattár.
A nagyobb pénzösszeg s vele együtt a díszesebb talap is elmaradt. A kész szobrot 1846 nyarán József nádor engedelmével a Nemzeti Múzeum raktárába viszik, addig, mig Pollák építész illő helyet jelöl ki számára.* Jelenleg a múzeum másodemeleti folyosóján, a képtár bejáratánál látható.
A nádor leirata, valamint a Kölcsey-társaság actái, a Nemzeti Múzeum kézirattárában, Fol. Hung. 969. alatt.
A szobor (64-ik ábra) egyes részletei, mint az előrenyújtott bal láb, kitünőségükkel rég fölkeltették a bírálók figyelmét, az egész azonban merev és élettelen. Úgy az antik ruházat redővetése, mint az alak arányai a szobrász képzettségének hiányos voltáról tanúskodnak.
A Kölcsey emlékkel majdnem egyidejűleg kapott megbizást Suszter János egyetemi tanár képmásának készítésére. Az elhalt tudós emlékére Bugát Pál indított gyűjtést az Orvosi Tárban s a mellszobor készítését Ferenczy vállalta el 300 pengő forintért.* A ruskiczai márványból készült emlék (65-ik ábra) a Nemzeti Múzeumban látható; mint a művész készítette képmások legtöbbje, határozottan sikerült és értékes munka. Az ábrázoltnak rút arczvonásait lehetőleg nemesítette a művész, de azért a formák jellemzetességét föl nem áldozta.
Orvosi Tár. 1839 deczember 8-ikán. – Pesther Tageblatt. 1840 No 182. Aug. 1.
A munkák e halmozódása nem volt elég, Ferenczy még egy nagy pályázaton is résztvesz. A Wiener Zeitung 1839 február 22-ikén fölszólítást közölt egy Prágában állítandó Ferencz császár emlék terveinek beküldésére. Ferenczy valószinűleg csak november elején értesült a pályázatról; rögtön kész az eszmével; s hozzáfog a rajzoláshoz. «Az emlék (66-ik ábra), – írja öcscsének – áll egy kétkerekű triumfalis kocsiból, mely négy elefántoktól huzatik, a kocsiba áll a császár, mellette a Győzödelem és Békesség geniussai, kik az elefántok gyeplőjét tartják. A két oldalán két bariliev; az egyiken a mint több népek harczolólag egymás ellen rohannak, házakat gyujtanak, és a felség a békesség pálczáját közikbe nyujtja és azonnal békesség lett, – és a felség mellett több tudományokat, mesterségeket ábrázoló emblémák vannak, – ezen felülírással: Fundatori pacis. A más oldalán, a mint több európai provintiák fegyvereket nyugalomra teszik, némelyek kardjokat hüvelyekbe dugják, a felség mellett több fegyverek egy rakásra depositoriumba tetettek, ezen felülírással: Restitutori quietis.... Gondold ezen kívül, mintha a József császár emléke alatt Bécsbe egy földalatti kripta volna, hol egy igen egyszerű emlékecske, egy Ferencz büsztje volna (67-ik ábra); általellenbe a falon egy fejér márványtábla, a hol egy rövid biografia volna bevésve.»*
1839 november 8-ikán.
68. A PRÁGÁBA SZÁNT I. FERENC EMLÉK LÁTKÉPE. VIZFESTMÉNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
Másfél hónapig dolgozott a tervrajzokon és deczember 21-ikén útnak ereszté azokat Prágába, «Mit dem Ocean Krziegen die Winde – Byron» jeligével. Terjedelmes németnyelvű magyarázatot csatolt hozzá,* melyben azt is megokolja, mért élt az elefántok attributumaival. «Az elefánt, úgymond, a legnagyobb, legerősebb, s mégis legszelídebb állat, s azért már régi írók és művészek is alkalmazták a jótékonyság, a szelíd- és nagylelkűség jelölésére. Aristoteles azt mondja róla: «Elephas omnium ferarum mitissimus et placidissimus», Bartholomäus: «Sunt autem Elephantes naturaliter benigni». Plinius: «Animalium maximus elephas, proximusque hominum sensibus» stb. »Hasonló okokból – folytatja – nem mulasztották el a régiek felejthetetlen, különösen szelid imperatoraikat, minők Titus, Domitian, Trajan, Antoninus Pius, Antoninus Philosophus és sok más, épületeken és érmeken ezen attributummal jelölni.» Azután fölsorolja s leírja Domitianus, Trajanus, Antoninus Pius és Lucius Verus érmeit, melyek a császárokat négy elefánttól vont diadalszekéren ábrázolják. Ez érmeket mind a már idézett Erizzo: Dichiarazione di medaglie antiche. Venezia, 1559 cz. műből ismeri,* s bizonyára annak lapozgatása közben jutott egyáltalán az elefántos szekér gondolatára.
A rajzok s a szöveg a Szépművészeti Múzeumban.
A fölsorolt érmek másai az id. mű 204., 219., 317. és 348-ik lapján láthatók.
E gondolat jogosultságát, mint láttuk, csak tartalmi szempontból védi, a mint hogy kortársai is többnyire ezen szempontból itélkeztek a művészeti alkotásokról. Midőn később egyszer a Ferencz emlék tervrajzait megmutatta József nádornak, az «azt nem értette, nevezetesen nem találta helyén, hogy elefántok huzzák a szekeret Európába, tehát, minthogy nem európai állat, azért nem illik».* A formai megoldás szóba sem jő: Ferenczy terjedelmes magyarázó iratában erre egy szót sem veszteget, noha a mai nézőnek inkább ez irányban támadhatnak kételyei. Hogy a régi rómaiak mint oldották meg e föladatot – a négy elefánt túlszéles csoportjának összeegyeztetését a keskeny szekérrel s a rajt álló alakkal–nem tudjuk. S pusztán a rajz alapján Ferenczy megoldásáról sem lehet itéletet koczkáztatni.
Öcscsének, 1841 január 28 ikán.
Meglepő tervének az a sajátsága, hogy szobortalapzat helyett valóságos épületet akar emelni, úgy hogy a tulajdonképi szobor csak a mausoleum koronája volna. Ez igazi római gondolat, melyet nem tanult sem a bécsi akadémián, sem Thorwaldsen vagy Canova műhelyében, hanem a régi romok szemlélete közben, az Angyalvár előtt vagy a Via Appián. Bizonynyal e gondolatra czéloz, midőn öcscsének azt írja: «most nem tudom, ha azt kivánjam, nyerjek-e vagy veszítsek (a pályázaton), mert utolsó esetben némely módosítással bezzeg jó volna Mátyásnak a szép idea!»* Kívánsága teljesedett; a Ferencz emléket másra bizták.*
Öcscsének, 1839 deczember 27-ikén.
1840 májusában visszakapta Prágába küldött rajzait, a következő levél kíséretében: «No. E: 219. m. a. Herrn Stephan Ferenczy. Da die Herren Stände Böhmens, beziehungsweise die in dieser Angelegenheit niedergesetzte ständ. Comite über die zu dem Monumente für Weiland Se. Majestät Kaiser Franz I. eingelangten Ideen und Entwürfe bereits einen Beschluss gefasst haben, so wird Ihnen der eingesendete Entwurf unter mit dem Danke für die Einsendung zurückgestellt. Von der in Angelegenheit des Monuments Niedergesetzten ständ. Comité. Prag, am 29-ten April 1840.» Közli öcscséhez íntézett levelében, 1840 június 3-án.
Most már az antik sírház gondolatát bátran alkalmazhatta a Mátyás emlék tervében.
