VI.
VI.
Új-Zrínyivár újabb ostroma. A törökök kezére kerül, kik lerombolják. A nagyvezér Körmend felé vonul.
MIALATT Zrínyi serege Kanizsát vívta, Souches tábornagy Magyarország felvidékein győztesen harczolt a törökök ellen. A törökök által tavaly elfoglalt Nyitrát, majd Lévát* megvevé; elfoglalta Párkányt is, és a Dunán levő hidat szétrombolta.
Souches, Lévát elfoglalván, őrséget vetett ide is; Husszein budai basának ez hírül adatván, Léva visszafoglalására ment, azonban, az elkeseredett küzdelemben maga is elesett, s így Léva a mienk maradt.
A nagyvezér, látva a keresztények megfutamodását, vígan vonul be Kanizsára, megerősíti az őrsereget, de maga nem sokáig időzik itt, hanem egész dühével Zrínyi, annyi győzelem kivívója, s neki annyi baj szerzője ellen fordul. Már harmadnap Új-Zrínyivár felé közeledik, de Zrínyi eléje megy és apró csatározásokkal sok kárt okoz seregében; éjjelre azonban visszavonul várába, felkérvén Hohenlohét és Strozzit, hogy a vár s a török sereg között helyezkedjenek el. De ezek nem teljesítették kérelmét.
Másnap a nagyvezér, látva hogy a mieink átkeltek a Murán, és alacsony s nedves helyen ütöttek tábort, a vár szomszédságában levő hegyet pedig fedezet nélkül hagyták ostromra készűlt; a védtelen hegyet megrakta fegyveresekkel, és örvendett ez előnynek, mert e pontról a várat, mint hivé, könnyen elfoglalhatja. Azt is látta, hogy a mieink nehezen kaphatnak segélyt, mert ennek, hogy a várba juthasson, a folyón kellett volna átkelnie, az pedig szintén az ő hatalmában volt.
Új-Zrínyivár valamikor kastélyszerű épület volt, és a törökök midőn Szigetvárt, Babocsát, később pedig Kanizsát elfoglalták, ezt a helyet is teljesen lerombolták, úgy hogy sokáig lakatlan maradt, míg végre Zrínyi Miklós, hogy a kanizsai törököket zaklathassa, czélszerűnek vélvén e helyet, újra építette, sokkal erősebben, mint azelőtt volt; és Új-Zrínyivárnak nevezte el. A király az 1662-iki országgyűlésen helyeselte az építést, és királyi őrséget helyeztetett a várba. Új-Zrínyivártól északra Kanizsa, keletről Berzencze és Segesd feküdtek; a hegy felőli oldalán, ettől mély árok választotta el, északnak nagy munkával Zrínyi óriási tavat ásatott, délnek és nyugatnak a Mura övezi, s így úgyszólván szigeten feküdt. Minthogy dombon épült, kissé nehéz volt hozzáférni; mivel azonban a talaj homokos s nem sziklás volt, a vár, bár sok fáradtsággal épült, tulajdonképeni erőditménynek még sem volt mondható, különösen, mert a hegyek oly közel voltak hozzá, hogy onnan ágyúkkal könnyen el volt érhető. Ezért is nevezte Montecucoli juhakolnak, bár vitéz hadsereg védelme alatt ez a juhakol valóban nehezen elfoglalható és talán végzetes lehetett volna az ellenségre, a mit bizonyít az is, hogy a nagyvezér már 1662-ben követelte annak lerontását.
54. KANIZSA OSTROMA 1664-BEN.
Zrínyi látván a nagyvezér készülődéseit, látva mint ásat embereivel futó árkokat, hogy a várat megközelíthessék, újra felkéri Hohenlohét és Strozzit, hogy a török erejét apró csatározásokkal iparkodjanak gyengíteni; bizonyítja nekik, minő előnyös volna az, ha a törököket hirtelen megtámadnák, azonban ismét süket fülekre talál. Látva a törökök, hogy a mieink nem merik támadni, 200 jancsárt átszállítanak a Murán, hogy ezek közelítő árkokat ássanak. Végre a keresztények, a szükségtől kényszerítve elhatározzák a támadást; első volt Strozzi, ki az ásó törököket nehány császári muskatérossal bátran megtámadja, és midőn ezek segítséget kapnak, ezek ellen fordítja fegyverét, sokat megöl, másokat megfutamít, de midőn folyton űzi a barbárokat, két jancsár-golyó éri, egyik tomporában, másik homlokán, s erre holtan rogyik össze. A jancsárok ki levén verve a szigetből, a törökök már nem kísérlették meg újra átkelni a folyón, Zrínyi pedig nap-nap után támadta őket magyar és horvát vitézeivel; sokat megölt, sokat foglyul ejtett közűlök.
LÉVA VÁRA ÉS KÖRNYÉKE 1672-IKI FELVÉTEL UTÁN.
A Mars Hungaricus mellett levő eredeti festett tollrajz után.*
A felső bal sarokban olvassuk: Geometrischer Grundrisz der Christlichen Gränitz Vöstung Löwentz, Welche anno 1664. den 14. Juny von Ihro Excell. Herrn Feldmarschalle vnd Grafen de Sóúches von dem Erbfeinde wieder Erobert vnd in Ihro röm. Keys. Maytt. Devotion wieder bracht worden.
Az alsó bal sarokban: Erklärungen der Buchstaben: A die jnnerste retirada des Schloszes. B das Rätzen stätlein. C die Huszarn wacht. D dasz thor in das Huszarn wacht, e ein lehres gemäur. F gedrayt Casten. g Ein Bolwerg mit Einem Cavallir. H roszstall, j Wohngebeu des Hr. Grafs. K Eingang in die Casamatten. L Soldaten quartire. M die stiegen in des Herrn grafen quartier. N wie ein Newes ravelin ahn zu legen, o ein kleines pförtel. p wo die Contrascarpa desz newen graben Zumachen. q wie ein newer graben zu machen. R wie die newen Husarn quartir anzugeben. S wie zwey Newe Bolwerg ahn Zulegen. T ein platz voll heu und ..... V das Mühlgraben. W der Weg auf Neuhäuszl. X Ein Fahrweg ...... y Krautgärten. Z der weg nach Klein ..... <s> Morast vnd Gebüsche. <s> wie von Mauerwergk Eine neue Fortification anzulegen. <s> Ein ahngesetzter ...... welcher die streichlini blendet.
Alul középen a lépték: Scala von 100 ruthen Rainländisch, és a tervrajzot készítő mérnök neve: M. I. O. fecit 1672.
Végre megérkeztek a segélyhadak; velök Montecucoli Rajmund, ki Zrínyit és Hohenlohét megörvendezteté megjelenésével; Spork altábornagy 5000 lovassal, Spaar báró és Sulzbach herczeg császári tábornagyok nagyszámú gyalogsággal, tűzérséggel, s ezeket követte 5000 magyar vitézzel Nádasdy Ferencz tábornagy, Esterházy Pál és sokan mások a főurak közűl. Akkorára nőtt a mieink serege, hogy ha nem múlta is felül a törökökét, de utólérni látszék, különösen, midőn Zrínyi Péter Horvátországból és a horvát főurak is hoztak vagy 10 ezer embert; továbbá naponként várták a bádeni őrgrófot seregével, s a franczia király is vagy 6000 jeles vitézt küldött, a würtembergi herczeg pedig 3000 embert hozott. Ily körűlmények között biztosra lehetett venni a győzelmet. A keresztények hidat vertek a Murán, melyen át naponként lehetett pihent erőket küldeni a várba, melyek a védelemben elfáradtakat felváltsák. Ezt látva a török, nemcsak a várat, hanem a hídat is löveté, és sikerült is neki az azt képező hajókat szétverni.
Végre Zrínyi elhatározó lépést kívánt tenni, és megtámadni a törököt; ezt a szándékát közölte Montecucolival is, segédhadakat kérve tőle, mert azt remélte, hogy ha elegendő erővel támadhat, az ellenséget nem csak kiűzheti az árkokból és aknákból, de elveheti, vagy legalább beszegezheti ágyúikat. Míg a tanácskozás tartott, nagy veszteség érte a magyarokat. Egy csapat megtámadta a törököket, s ezek golyói leterítették Kis Farkast, ki első volt a támadók között. Ez az ember Zrínyi legkedvesebb vitéze volt; születésére nézve török, de áttért a keresztény hitre, és vitézségével, bátorságával sok kárt okozott a törököknek. Zrínyi megismerkedvén vele, magához vette, és benne engedelmes és hű emberére talált, s első lett Zrínyi seregében, neki jobb keze, s a törököknek réme; egész Magyarország csodálta vitézségét. E férfiú elestét Zrínyi és övéi őszintén megsiratták. A Zrínyi által szándékolt kirohanást Montecucoli jónak tartotta ugyan, de habozó, késlekedő és theoriákon nyargaló természete folytán még sem ajánlotta, mert mint mondá, a törökök sok sánczot ástak, s ezek mögűl, mint megannyi erődökből kitörve, a mieinkre golyózáporral támadhatnának. És így Zrínyi terve dugába dőlt. De midőn a mieink szerencsés sikerrel lődözték az ellenséget, s nehány aknáját felrobbantották és ezzel nagy károkat okoztak neki, a hadi tanács végre hajlott Zrínyi kérelmére, és tanácsára öcscsét, Pétert magyar, horvát és német csapatokkal kiküldték Berzencze felé, hogy innen hátból támadja meg a törököt, ugyanekkor a várbeliek szemben velök fogván kirohanást tenni.* S e csel sikerűl vala, ha egy szökevény muskatéros a tervet el nem árulja, és az ellenség vigyázva, meg nem hiúsítja azt. Zrínyi Péter tehát visszatért, és a várbeliek rohama is elmaradt.
Farkasfalváról június 15-én írja Esterházy: «Én ide Farkas Falvára érkezém, holnap Regedéig igyekezünk, onnét Muraközben Zrin Vár felé, az Várat igen löveti az Török, de még tűrhető állapottal vagyon. Zríny Uram maga is ottbenn vagyon az Várban. Kis Farkas az minap elveszett, e mellett ötszáz Török is, az egyik sánczot elnyerték az Törököktől s az ágyúkat is elrontották, – tovább mi lészen megirnya el nem mulatom.»
A regedei mezőn június 17-én kelt levelében: «Mi itten Fölső Lindva s Regede között vagyunk. Ma általmentünk volna az Regedei hidakon, de az Német Tábor takaroszik most azon által. Zrín Ujvár még jó karban vagyon, jól is viselik magokat az ben valók. Carintiából s Carnioliából és Stiriából az Polgárság is mind Zrínvára felé takaroszik. Hiszem Istent, jól lészen az dolog. Az török Császártól az minemű Csauz jött az fővezérhez, azt el fogták. Az levélben azt írja a fővezérnek, hogy még huszonötezer embert küldhet, többet nem ez idén. – Az Postát Pordánra köll küldeni, és így mindenkor irhatok levelet, ha Nádasdi Uram leveleit arra viszik.»
Utóbb ismét: «Mi itten lassan-lassan szaporoszunk, csak Isten adna jó Szivet Montecuculi Uramnak. Az török tábor az Murán tul vagyon, két batériából löveti az Várat, de lövéssel soha meg nem veszi, hanem minálni kezdette s immár valóban az külső revelinhez közel is vagyon, ugyannyira, hogy két nap alatt nagy dolog, ha ez revelin oda nem lészen. Egyébaránt már az mieink is megásták, ha megvenné is, puskaporral fölvetnék s nem árthatna az Várnak. Nagy Isten ostora, hogy többen vagyunk most is az Töröknél, még sem mernek az emberek reá menni. Tegnap voltam benn az Várban, mind eljártam, s im delineátióját elkültem. Datum Zrín vár alatt levő táborban 24 Junij 1664.»
Majd utóbb: «Egyéb új hireket nem irhatok, hanem tegnap reggel ment ostromnak a török, a revelinban már benne is volt, az Németek szalattak is, de magyar hajdusággal megsegítettük, s az Törököt éppen kivágtuk az sánczbol; Sok török veszett el, az mieinkben harminczig. Ez estve mintegy tiz ezeren mentek csatára, Zriny Péter Uram lészen előttök; mit ad Isten ő sz. Fölsége: azon leszek hogy megirjam, mihelyen visszatérnek. Egésségem Istennek hálá jól szolgál, Zrin Vári tábor 28 Junij 1664.»
Már az ostrom hetedik hete járta, s a törököknek még mindig nem volt reményök, hogy Új-Zrínyivárt elfoglalhassák. Ekkor egy végzetes esemény feléleszté reménységöket. Ugyanis, nem tudni, hogyan, a vár legnagyobb bástyáján, a hol gránátok és egyéb lőszerek nagy mennyiségben valának felhalmozva, tűz ütött ki, és a levegőbe röpítette az egész telepet, s a mieinknek óriási károkat okozott emberben is, és Zrínyit egy igen derék vitézétől, Horváth Andrástól fosztotta meg, ki neki Kis Farkas után legkedvesebb volt.
E naptól kezdve a vár sorsa meg volt pecsételve; egyik szerencsétlenség a másikat érte. Zrínyi látva, hogy az ő kedves vára minő sorsnak néz eléje, a segédhadak tétlensége, akadékoskodása, hogy ne mondjam bátortalansága és rosszakarata miatt, biztos volt benne, hogy a vár nem sokára elvész; nem is beszélt róla már másképen, mint a törökökéről. Megerősíté őt ezen aggodalmában az is, hogy a keresztény hadak az ő javait dúlták, kifosztották a templomokat, megfertőztették a nőket és leöldösték a föld népét. Keservesen panaszkodott mindezekről kebelbarátjának, Esterházynak. És végre, hogy ne lássa a szégyent, miképen fog. Új-Zrínyivár török kézre kerűlni, oda hagyta azt, és csak néhány hívétől bucsúzván el, Csáktornyára ment. Esterházy még az nap bement Új-Zrínyivárba, és látta az ott történőket. Az ágyúk lehordattak a falakról, s egyéb lőszerekkel együtt kivitettek a várból, a falak alá, hogy felrobbantassanak, lőport helyeztek el, s ebből, mint a tűkörből, látta az emberek szándékát, hogy t. i. Új-Zrínyivárt pusztulásnak engedjék át.
Jól érezték a magyarok és horvátok, hogy Zrínyit vissza kell hozni Csáktornyáról, mert az ő puszta jelenléte is felér egy sereggel; felkérték tehát Esterházy Pált, menjen utána, s bírja rá a visszatérésre. Ekkor már a segédhadak vezérei is kezdték érezni a nagy hibát, melyet a magyar vitéz iránti féltékenységből és irígységből elkövettek, s Esterházynak levelet adtak át, melyben maga Montecucoli kéri Zrínyit, hogy térjen vissza.
A követ ágyban, a sok lelki fájdalomtól betegen találta a hőst; de két óráig tartó rábeszélés után, érveinek tárházát víve sorompóba, sikerült Zrínyit megkérlelnie, és küldetésének sikere feletti örömében visszasietett Új-Zrínyivár felé.
Oda érkezve, a dolgokat a lehető legrosszabb állapotban találta. Rövid távolléte alatt teljesen reménytelenné vált a helyzet. Midőn ugyanis a törökök észrevették, hogy a várban már nincsenek ágyúk, óriási zajjal megtámadták azt és rövid küzdelem után leöldösték a bent találtakat; a kiknek sikerült megmenekülniök, azok alatt a Mura hídja beszakadt és a szennyes hullámokban lelték halálukat; s így a törökök a várat, a kereszténység örök gyalázatára, elfoglalták.*
Esterházy levele feleségéhez: «Jó hírt nem írhatok, hanem tegnapelőtt estvéig ott benn lévén az várban, láttam miként vetették föl az Törökök mináját. Azonban kijövén onnét, Bán uram haragját vettem eszemben Hohenloi Generálisra, ki miatt innét ez Táborbul el is ment Bán uram Csáktornyára, kihez képest az egész Magyar urak s Montecuculi uram is postán engem oda küldöztek, hogy vissza hozzam. Ez elmult éjjel mentem oda, s hálá Istennek reá is beszéllettem, hogy visszatérjen. Azonban hogy már jöttem volna csak közel Zrín várához, az Török Generális ostromot bocsátott az várra, mintegy tizezer embert, kik az harmadik ostromra mintegy tíz óra tájban délelőtt megvették az várat, az németekben veszett nyolczszázig, kik meg sem harczolván az Törökkel, mingyárt hátat attanak s az Mura hidján nyomták be az Murába egymást; jobbára mind az Vízben vesztenek. Már most az Murán innét levő sánczot löveti; csak Margraf fon Badent várjuk, mingyárt által megyünk az Murán, s megütközünk az Törökkel derekassan, ha az németség előbbi szokása szerént szaladóra nem vészi az dolgot, egyébaránt ha megverhettyük, az vár is hamar mienk lészen Isten segítségéből. Egyáltallyában harczot akar Montecuculí uram próbálni. Zrínvári tábor 30. Junii. 1664.»
Esterházynak mindezek láttára köny tolult szemébe, és bánta, hogy Zrínyit a visszatérésre rábírta. Négy nap mulva a törökök tanácsot tartván, elhatározták, hogy a várat teljesen lerombolják. A falak alá helyezett puskaport meggyújtották, s ezzel a falakat szétvetették. Három napig tartó pusztítás után már nem lehetett megkülönböztetni a vár körvonalait sem, annyira egyenlővé tették azt a földdel.* Zrínyi Bécsbe ment a királyhoz, és írásban mondotta el neki a maga véleményét a vár elvesztének okairól, s hogy ebben nem volt kíméletes, kitűnik Esterházy azon szavaiból, hogy sokakat bántott ez írás tartalma. Ez meg is látszott az udvar, és az udvariak iránta való viseletében, bár a nép tiszteletének nyilatkozataival bőségesen elhalmozta.* Zrínyi Péter azután elvezette a horvátokat, a császáriak Alsó-Lindva felé, a magyarok pedig Esterházyval együtt Alsó-Lindvára és Szerdahelyre vonultak.*
Esterházy levele feleségéhez, Zrínvár alól július 7-én: «Vettem leveleidet édesem, bizony szomorú szívvel értem betegségedet, kérlek, tudósíts felölle, ha könnyebben vagy-e? – Az ide való hirekről im tudósítlak, azokat Esterházy Farkas uramnak mutasd meg. Kérlek mégis édesem: tudósíts egésséged felől. Isten éltessen jó egésségben.
P. S. Ma reggel 6 órakor az török Zrín várának az alsó kerítését meggyujtotta, annak utána az bástyákat két helyen minával megásván porral föl vetette, ki után körös-körül meggyujtván az Várat porrá égette. Ez délig tartott. Annakutána maga is költözni kezdett Canisa felé. Holnap a fővezér maga is elmegyen, bizonyos számú jancsárságot hagyván maga után, az ki holnap után megyen csak el. Este felé vonatták ki az batériákbol az ágyukat bialokkal; de még két ágyujok maradott, azokkal lőnek néha. Mi is harmadnap alatt gondolom megindulunk Győr felé. Montecuculi uramnak semmi kedve nincsen az ütközethez, előbbeni módgya szerint defensive viseli magát. Bán uram elmarad tőlünk. Battyáni uram minden hadaival haza ment; az Horvátországi hadak is haza oszlottak; Zríni Péter uram is elment. A mi kevés hadunk is oszlik az füzetetlenség miatt; alig vagyunk többen háromezernél. Canisa alatt késik a török; meg akarja építeni. Az alatt tudom Battyáni uram végházai füstöt vetnek s az Rába tulsó fele is. Az erdélyi, moldvai had Érsek-Újvárnál vagyon.»
P. S. Ma reggel 6 órakor az török Zrín várának az alsó kerítését meggyujtotta, annak utána az bástyákat két helyen minával megásván porral föl vetette, ki után körös-körül meggyujtván az Várat porrá égette. Ez délig tartott. Annakutána maga is költözni kezdett Canisa felé. Holnap a fővezér maga is elmegyen, bizonyos számú jancsárságot hagyván maga után, az ki holnap után megyen csak el. Este felé vonatták ki az batériákbol az ágyukat bialokkal; de még két ágyujok maradott, azokkal lőnek néha. Mi is harmadnap alatt gondolom megindulunk Győr felé. Montecuculi uramnak semmi kedve nincsen az ütközethez, előbbeni módgya szerint defensive viseli magát. Bán uram elmarad tőlünk. Battyáni uram minden hadaival haza ment; az Horvátországi hadak is haza oszlottak; Zríni Péter uram is elment. A mi kevés hadunk is oszlik az füzetetlenség miatt; alig vagyunk többen háromezernél. Canisa alatt késik a török; meg akarja építeni. Az alatt tudom Battyáni uram végházai füstöt vetnek s az Rába tulsó fele is. Az erdélyi, moldvai had Érsek-Újvárnál vagyon.»
Ezekről bővebben lásd FRAKNÓI már említett czikkét, a «Történelmi Tár» 1894-iki folyamában.
Esterházy levele feleségéhez: «Vettem leveledet, édesem, örülök jó egésségeden, kiben Isten tartson meg. A mi új hirek itt vannak, im includáltam, hogy Esterház Farkas uram is láthassa. Isten éltessen, édes lelkem. Hodásányi mezőn 16 julii 1664.»
A mellékleten: «Tegnap előtt voltam Zrín várának helyén s az török tábornak is. A minákat mind megnéztem s batériakat is; bizony dolog olyan munkát soha sem láttam. Tegnap indultunk meg az Vár alól, tegnapelőtt szállotta meg az Török Kis-Komáromot; ma vettük levelét Sárkány István vicekapitány uramnak, ki azt irja: negyed napnál tovább nem tarthatja az várat; mi pedig azt meg nem segíttyük, mivel nem is lehet, hanem Pápa felé megyünk s ott verünk tábort az egész armadával, úgy hogy onnét vigyázhassunk az Dunán innét való félre. Az francziák is holnap után ide érkeznek hozzánk.»
Már másnap, datum «Alsó-lindvai mezőn» így ír: «Vettem leveledet, édesem, örülök jó egésségeden. Isten tartson tovább is meg benne. Ma mentem Lindvára, az Várban, ott ettem ebédet, Elég rosz vár. Már egyik oldala ki is dőlt. Főképpen az Nádasdi uram része. Holnap megindulunk innét. Kiskomáromot megvette az török az elmult hetfőn. Hitre adták meg, s az után mind levágták őköt.
P. S. Az minemű egy pár agaram vagyon ottan fekete Kéri Ferencz uramnak igérém; ha érette küld, adassad oda.»
P. S. Az minemű egy pár agaram vagyon ottan fekete Kéri Ferencz uramnak igérém; ha érette küld, adassad oda.»
Új-Zrínyivár bukása után Kis-Komárom, Keménd, Kaposvár, Egervár, Egerszeg és Peleske pusztulása következett. Ezek július folyamán történtek, s a hónap vége felé, július 26-án, a nagyvezér már Körmendnek tartott, nem sejtve még, hogy a dráma utolsó felvonása elé megy, a szentgotthárdi ütközethez.*
Július 26-án már Esterházy is Körmenden volt táborban, honnan így ír feleségének: «Mi itt minden órában veszedelemben vagyunk ugyan, de hiszem az én Istenemet: nem hágy el bennünket. Azomban kérlek, imádkoztass, s az szegényeket tartassad az Várban az mint az előtt, ha gyakrabban lészen is, annál jobb. Én azon leszek, hogy hova hamarább föl menjek hozzád édesem. Azonban álgyon meg az Úr Isten.
