VI.
VI.
Esterházy Pál tanulmányai Nagyszombatban. Jelen van a pozsonyi koronázó országgyűlésen. Tanulmányainak menete.
AZALATT a gyermek, Esterházy Pál, nyilvános iskolákban folytatta az atyai háznál oly biztatón megkezdett gymnasiumi tanulmányait. Tanuló évninek benyomásai s a diák-kor kedves élményei felől ő maga következőleg ad számot már idézett emlékezéseiben:
Szegény üdvözült atyám uramat Nagyszombatban eltemetvén, engemet a tutor atyafiak Esterházy Gáspár, Mihály és Sándor uraimékkal Grćczben iskolába küldöttek, a holott mindjárt princzipiába vittek, Esterházy Sándor urammal együtt, az 1646. esztendőben. Ottan tanulván, igen nehéz betegségbe estem, egy Mozer nevű embernek házánál lakván, a Dominicana-apáczák ellenében. Annyira voltam pedig, hogy épen halálos ágyamban lévén, egykor mély álomba esném, a holott sok nagy dolgokkal látogattattam Istentől; a mint hogy csakhamar az után fölgyógyúltam egynehány nap alatt. Annak utánna mentünk mulatság kedvéért a Grćcz körűl való helyekre s a többi között Straszengel nevű bucsújáró helyre, a hol egy fából kinőtt feszületkép vagyon, mely csudálatossan úgy nőtt a fában, kinél most is sok csudák történnek.
Ugyanottan egy igen jámbor szentéletű cisterciensis barát lakott, a ki asszonyemberre nézni sem akart, mindazonáltal, midőn mi ottan volnánk a gazdával s gazdaszszonynyal együtt, kinek leányai is valának, véletlenűl házába menvén azok is, nem láttatott valami alteratiót vagy idegenséget mutatni.
Voltunk más helyeken is a míg ottan jártam iskolába, úgymint Straszengen, a három sz. körösztnél, Ekkenpergben s más több helyeken is.
Onnét a vacatiókra haza jövén Homonnay György urammal, mentünk azután való esztendőben Nagyszombatban iskolába, Grćczben hagyván Ferdinandus quartust, a ki azután magyarországi királylyá lött, s a hugát, ki spanyol királynévá lött, s az öcscsét is, Leopoldus Ignatius herczeget, ki a magyarokat (főképen pedig kettőnket Homonnay György urammal), kiváltképen szerette.
Szombatban azért gramaticába mentem, magister Galgóczi lévén mesterem, a hol prćmiumot hármat vettem.
Esztendőre pedig ugyan megint odamentem Esterházy Sándor urammal együtt sintaxisra, ugyan magister Galgóczi lévén mesterem.
32. POZSONY LÁTKÉPE.
Azomban volt az országnak gyűlése in anno 1647 Pozsonyban, a hová engem is elvitetett bátyám, Esterházy László uram. Ott voltam azért akkor, a mikor Gróf Draskovit Jánost az ország palatinussá választotta a zöld háznál, a honnét fölmentünk mindnyájan a várba s ott letette hitit a palatinus.
Ugyanazon gyűlésben koronáztatott meg Ferdinandus quartus a magyarországi királyságra, a káptalan szentegyházában, a hol a sok tolongás között engem épen elnyomnak vala a sok nép, hanem Hofmán Pál püspök uram, ki igen magas ember vala, fölkapván ölébe, úgy vitt ki a szentegyházból, ugyanakkor menvén ki az új király is a clerussal s a többi urakkal.
Azon gyűlésben Leopoldina császárné magyar tánczot kívánt látni; engem azért fölvitetvén a várba, ott köllött tánczolnom a magyarországi kisasszonyokkal a császár és császárné előtt. Volt pedig akkor igen jó tánczos kisaszszony Esterházy Rebeka, szegény Esterházy Pál uram leánya, s mások is voltanak, de azzal köllött az oláh tánczot járnom. Ki igen jó tánczos vala.
Annak utánna két mezítelen karddal köllött a hajdútánczot járnom, kinek igen mestere voltam akkor. Azon táncz igen tetszett a császárnak s a császárnénak; voltak pedig muzsikások Forgách Ádám uramé, a hegedűst Hanzlinak hítták.
Azután nemsokára Pozsonyból Nagyszombatba köllött mennünk, a hol a pater jesuiták egy igen nagy s szép comśdiát tartottanak egy Joas királyról, kit a mostoha anyja, Atalia, üldözött. Joas personáját pedig én viseltem. A hol több volt negyedfélszáz versemnél. A holott Atalia megőleték s Joas király fia megkoronáztaték; ki jelenti vala Ferdinandus quartust.
Azon esztendőben pedig három prćmiumot vettem s jöttem Kismartonba a vacatiókra, a hol bátyám, Esterházy László uram, egy jó török lovat adott, kit Dervisnek híttak. Más esztendőre megint Szombatba mentünk. Esterházy Sándor, György, Miklós, Mihály uraimékkal, a hol megint el kellett sintaxisban maradnom. Akkor is egy igen szép comśdia tartatott, szent Judit asszonyról, a mikor a vörös papokat elsőben vitték be a seminariumba, Lippay esztergami érsek előtt; Judit képit én viseltem. Turzó Mihályné asszonyom öltöztetett föl, igen szép arany míveket rakván reám; ugyanakkor le is írattatott engem pater Keresztes uram, ki a vörös papok rectorává lött. Azon comśdiában is igen sok verseim voltak, majd ötszázig való. Ott is három prćmiumot vettem. Azon comśdiában volt Judit vénasszonya Salacher nevű deák, ki igen csúfos ábrázatú vala, szava is ahoz igen jeles volt, úgy hogy az emberek igen nevetnék.
GRÓF ESTERHÁZY PÁL JUDIT SZEREPÉBEN.*
Az Esterházy Pált Judit szerepében ábrázoló képet, továbbá Esterházy Pált ifjú korában és Esterházy Ferenczné Thököly Katát ábrázoló arczképeket Fraknóban lévő eredetiek után színnyomatban készítette Ulmann.
Ez a comśdia bőjtben volt. A nagyhétben pedig, úgymint nagypénteken, a processioban az isteni szeretetnek geniussa voltam, a hol a theatrumon köllött bizonyos verseket mondanom: úgy a comśdiában is a szent koporsó előtt egy zöld leveles fára voltak kezeim fölfüggesztve, ugyanazon isteni szeretetnek képit viselvén. Azon esztendőben letten rectorrá a macula nélkül való Boldogságos Szűz congregatiójában; pater Aincsics nevű mesterem lévén, a ki legelsőben akkor kezdé nékem dícsérni a pater jesuiták szerzetit elannyira; hogy nem kevés kedvem lőn azon szerzethez egész vacatiókig; gyóntató atyám pedig volt egy pater Gazeczki nevű lengyel, igen jámbor istenfélő ember, a ki mindazáltal gyengébben hozta a szerzetet előttem elő.
Vacatióban haza jövén, Esterházy György uram Rómába ment philosophiára. Esterházy Miklós uram pedig elhagyá az iskolát, meghalván édes anyja, a nagyságos Viczay Éva asszony. Esterházy Mihály uram is, a ki a többinél öregebb vala, elvégezte iskoláit s ment Nádasdy Ferencz sógor uram udvarába; és így nem maradt több vélem Esterházy Sándor uramnál, a ki is más esztendőre poësisból elhagyván az iskolát, hazament.
Vacatiók után mentünk megint Szombatba. Azomban meghalván Draskovith palatinus, az ország gyűlése hirdetteték Pozsonyba, a hol is ott voltam, mikor Pálfy Pált választották palatinusnak, az előbbeni mód szerént; kin igen megháborodott Forgách Ádám uram, vélvén, hogy őtet választaná az ország, de megcsalá a reménység. Mi pedig azon választás után megint Szombatba menénk, a holott újabban igen szép comśdia tartaték szent Catharina császári leányról, kinek személyét én viseltem, több lévén ott is ötszáz versemnél. Ekkor is Turzó Mihályné asszonyom öltöztetett fel, igen szépen. Azon comśdiában is két prćmiumot vettem.»
33. RÉSZLET EGY TÖRÖK NYEREG-TAKARÓRÓL.
