V.
V.
Esterházy László, a család érdekeinek képviselője. Soproni főispánná neveztetik ki.
LÁSZLÓ gróf már 1645-ben jelét adta körűltekintő óvatosságának a magyar cancellárhoz intézett azon feliratában, melylyel neve fényének s háza érdekeinek más irányú csorbítását igyekezett megelőzni.
«Isten ő szent fölsége» – így szól mérsékelt hangú s itt-ott Esterházy Dániel kezével javított levelének fogalmazata – «kiszóllítván a boldogemlékezetű urat, nekem édes Atyámat e világból: alázatossan a szegény Úr halálát megírván ő felségének, az én kegyelmes Uramnak, azon is alázatossan könyörgöttem ő felségének, hogy vacálván most ennek a Sopron vármegyének főispánsága tiszte, ő felsége a jó emlékezetű Úrnak igaz hű szolgálatjára való tekintetiből és hogy egyébaránt is énnekem vagyon legtöbb jószágom és residentiám is ebben a Sopron vármegyében, s időm is immár ezen tisztnek elviselésére is alkalmatos vagyon, – kegyelmessen conferálta volna nekem ennek a Sopron vármegyének főispánságát, egyébaránt is kegyelmes oltalmába vevén ő felsége minket árvákat egész familiástól; mely dologért ugyan bizonyos emberemet is küldtem vala ő felségéhez. Azomban Gróf Nádasdi Ferencz sógor uram is ő kegyelme instál hiszem ezen főispánság tisztiért ő felségénél, úgy mindazonáltal, hogy ha tudniillik ő felsége nekem nem conferálná; tehát conferálná ő kegyelmének, a mint egyaránt maga is ő kegyelme énnekem declarálta magát, hogy külömben ő kegyelme nem kívánja ennek a főispánságnak tisztit, hanem ha ugyan absolute énnekem nem conferálná ő Felsége, egyébaránt kész cedálni énnekem ezt a hivatalt. Annak okáért nagy szeretettel kérem kegyelmedet, hogy az Istenben elnyugodt jó emlékezetű úrnak Atyámnak tekintetit s méltóságos állapotját s hű szolgálatjait is az Austriai házhoz s Országához is tekintvén Kegyelmed, mutassa minden jóakaratját hozzánk árvákhoz, s legyen minden jó promotióra kegyelmed ő felségénél, hogy ő felsége a megírt főispánságnak tisztit kegyelmessen conferálja énnekem, hogy mi is a jó emlékezetű Úr édes Atyánk böcsületit holta után is az ő felsége kegyelmességéből csak valami részéből is viselhessük s szolgálhassunk is mind ő fölségének, a mi kegyelmes Urunknak, s mind hazánknak, a kin teljes szívből is egész familiástól igyekezünk.
Továbbá esék értésemre az is, hogy Gróf Nádasdi sógor uram ő kegyelme, szegény Istenben elnyugodt Gróf Ezterhás István Bátyám Uram kisded árvácskája, Ezterhasi Ursula tutéláját kérné ő felségétől. De a kis árvácskának tutorsága ő felsége után, akár a vérséget és atyafiságot s akár Országunk constitutióját, s akár pedig a jó emlékezetű Úr édes Atyánk testamentumát tekintsük, mindenestől engemet és nem mást illet: mert a vérséget a mi illeti, a szegény árvácskának édes atyjával attyul, édes anyjával annyul mindegy voltam; ha Országunk constitutióját nézzük pedig, az is nyilván való dolog, hogy successio est causa tutelć, nekem pedig in causa defectus orphanć (kit Isten tartson meg, szívből kívánom) successióm vagyon a jószágban, a mint az ő idejében ki is fogna tetszeni leveleimből; ha a jó emlékezetű Úr testamentomát tekintjük, a kit, ha közelebb volna kegyelmed, együtt Ezterházi Dániel bátyám uram ő kegyelmével közlenénk is kegyelmeddel, a minthogy azután is meg fogja látni kegyelmed, úgy is az testamentom szerént engemet illet az a tutorság, nyilván egynehány helyen a testamentomban engemet hagyván a jó emlékezetű Úr tutoráúl árva kis hugomnak; a jószág is pedig, a ki az árvát illetné, én kezemben vagyon, kit kezemből nem is akarok kieresztenem. Üdőm is pedig nem obstál semmit, mert noha még eddig a jó emlékezetű Úr akaratjából is oskolákban tanultam, mindazonáltal tizenkilenczedik esztendőmben vagyok, s ifjabbak is én nálamnál szokták a tutelákat viselni, s jó meghitt és értelmes gondviselők által administrálni, a minthogy én is ez aránt, ha szintén még valami kevés ideig a studiumot continuálnám is, nem akarok megfogyatkozni árva kis hugom javának, s azonban üdőm is napról-napra nevelkedvén. Kérem azért fölötte igen ez aránt is kegyelmedet, mutassa minden jóakaratját hozzám s informálja alázatossan ő felségét is, könyörögvén mellettem ő felségének, hogy ebben is kegyelmes oltalmába és protectiójába vévén ő felsége, ne engedjen megbántódnom; hanem az ő felsége kegyelmes szárnya és oltalma alatt, mind vérségemre, mind successiómra, mind pedig jó emlékezetű édes Atyám testamentomára nézve, viselhessem gondjait ennek a tutorságnak is, alázatossan könyörögvén ő felségének, hogy ő felsége is a Dativa Tuteláját is árva kis hugomnak méltóztassék kegyelmessen nekem conferálni, a ki nem leszen Nádasdi sógor uram ellen is, ha szintén ő kegyelme kívánta a tutorságot is, holott ő kegyelme engemet assecurál, hogy semmiben egy punctban is káromat nem kívánja, – károm lenne pedig s gyűlölségre való ok lenne, ha a tutela ő kegyelmének és nem nekem conferáltatnék; kit alázatosan ő felségének egész familiástól életünk fogytáig meg igyekezünk szolgálni, elhivén kegyelmed felől is azt, hogy ha nem az én érdememre nézve is (a ki még sem ő felségének, sem Országomnak nem szolgálhattam ifjúságom miatt, de igyekezem ezután szolgálnom minden tehetségemmel), a jó emlékezetű szegény Úrhoz való jóakaratjából is az följül megirt dologban méltó tekinteti leszen reánk, kit mi is egész familiástól meg igyekezünk szolgálni kegyelmednek.»
31. GRÓF ESTERHÁZY ISTVÁNNÉ THURZÓ ERZSÉBET.
Ez a nyugodt érvelés csakugyan meggyőzte az intéző köröket, a fiatal főúr kettős kérelmének jogosúltsága felől.
III. Ferdinánd még ugyanazon évben aláírta az ünnepélyes okmányt, melylyel gróf Esterházy László Sopronmegye főispáni méltóságára kineveztetett, s a megyéhez is leérkezett az intimatum, mely szerint az elhúnyt nádor soproni főispánságába utódúl László fia lett beiktatandó. – Az Esterházy Orsika fölötti gyámságra vonatkozó kérelem most még egész teljében nem nyert ugyan kedvező elintézést, a mennyiben az László gróf nagykorúságáig valóban Nádasdy Ferenczre ruháztatott; de már 1646-ban ünnepélyesen, visszavonta Esterházy László az e részben sógorának adott engedményt, s maga vette kezébe, 1652-ben pedig öcscsére, Pál grófra hagyta árva húgocskájok gondnokságát.
III. Ferdinánd még ugyanazon évben aláírta az ünnepélyes okmányt, melylyel gróf Esterházy László Sopronmegye főispáni méltóságára kineveztetett, s a megyéhez is leérkezett az intimatum, mely szerint az elhúnyt nádor soproni főispánságába utódúl László fia lett beiktatandó. – Az Esterházy Orsika fölötti gyámságra vonatkozó kérelem most még egész teljében nem nyert ugyan kedvező elintézést, a mennyiben az László gróf nagykorúságáig valóban Nádasdy Ferenczre ruháztatott; de már 1646-ban ünnepélyesen, visszavonta Esterházy László az e részben sógorának adott engedményt, s maga vette kezébe, 1652-ben pedig öcscsére, Pál grófra hagyta árva húgocskájok gondnokságát.
Az ifjú soproni főispánnak oly kiválóbb tisztségre sem kelle sokáig várakoznia, a melyen neki is alkalma nyílhatott családja hagyományos harczratermettségét érvényesíteni. Ugyanis már 1648-ban kinevezte őt III. Ferdinánd a nagyfontosságú pápai erőd főkapitányává, a mely főtisztséggel korán elhúnyt bátyja, István, szintén fel vala ruházva. A király e kinevező okmányban kamarásának mondja az egyebütt aranysarkantyús vitéznek czímzett soproni főispánt s Fraknó örökös grófját, dícsérettel emlékezvén meg naponként való hűséges szolgálatairól és a katonai dolgok iránt tanúsított kiváló hajlamáról.*
Gróf Esterházy László úr ő nagysága pápai főkapitányságáról való ő felsége Dónatiója, a kismartoni hgi főlevéltárban. Rep. 2. és 3. Fasc. H. nro 127.
