VI.
VI.
Esterházy Miklós családi élete. Fiának, Istvánnak házassága. Utasításai fia részére. Annak birtokai. István gróf halála.
MIKLÓS nádor családi életének egén is gyors egymásutánban váltakozott: verőfény és búfelleg. Legderűltebb napjai közé számíthatta az 1638. évi szeptember 26-át, mely napról a már idézett családi naplóban ezt olvassuk:* 1638 szeptember 26-án vette el nagyságos gróf Esterházy István úr szerelmes házastársul gróf Thurzó Erzsébetet dispensatio által, Kismartonban, ki volt akkor 22 esztendős és az asszony 17 esztendős.
Protocollum, seu brevis chronica nativitatum etc. a Kismartoni főlevéltárban. Rep. 85.
A menyasszony Thurzó Imrének és Nyáry Krisztinának gyermeke, így tehát Esterházy Miklósnak mostoha leánya volt, kit első hitvesétől, Dersffy Orsolyától született fiával, Istvánnal összeházasítani: kedvencz terve vala a nádornak. Elképzelhetjük azért az örömszülők boldogságát, midőn gyermekeik oly szép jövővel biztató frigyét megvalósulni látják; de nehéz volna leirni a pompát, melyet a ház kettős örömének e verőfényes napján a nádor udvara kifejtett, vendégűl üdvözölhetvén az ország legtöbb főurát és nagyszámú nemeseit. Lósy érsek jelent meg a király képében; Rákóczy szintén fényesen képviseltette magát. A császári követségen kívül a lengyel kir. udvar követei is megjelentek.
12. GRÓF ESTERHÁZY ISTVÁN ALÁÍRÁSA.
A nagyszombati egyetem a nádori udvarban tartotta meg alkalmi előadásait. A vőlegény nevelője, Keresztesy István, írta az egyetem nevében üdvözlő menyegzői verseket, melyek díszpéldányait selyem- és atlaszlapokra nyomtatták.
13. GRÓF THURZÓ ERZSÉBET ALÁÍRÁSA.
A tantestületet Forró igazgató képviselte. A Jézus társaságából vele voltak a kismartoni lakodalomban: Wesselényi, Keresztesy és Nádasy.
A nászbeszédet Forró mondotta, az Írás e szavaiból indúlván ki: «Mit Isten kötött össze».
Az egyházból ágyúk dörgése mellett vonúlt föl a fényes nászmenet. S a lakoma után a vendégek szórakoztatására egyebek között ünnepélyes lóversenyek is rendeztettek.
Az örömapa szívének melegét érezteti velünk ma is azon «atyai szeretetből való rövid intés, tanúság és informatio», melyet Esterházy ekkor a saját tűzhelyt alapító Istvánhoz intézett.*
Eredeti a kismartoni hgi főlevéltárban. Repos. 71. Opinion. Palatini Pars II. Nro 173.
14. A GALANTAI KASTÉLY.
Biztosítja önállóvá lett fiát, hogy őrködő szemeit ezentúl sem veszi le róla. «Azt cselekedd csak,» – teszi hozzá, – «a mit mi előttünk is megcselekednél, vagy jó ítélettel a mi javallásunkat hinnéd benne, avagy más eszeseknek is dícséretét».
Birtokviszonyairól kimerítő részletezéssel informálja őt: «Nyilván vagyon, tudom, nálad,» – írja fiának, – «az én mindennapi számtalan munkám is, kiket kívánnék, hogy könnyebbítenél. És arra nézve kívánnám hozzám való közel laktodat is, gyakorolván magad a munkában és szolgálatban; hogy így az én holtom után is mind nemzetségednek, hazádnak és Uradnak hasznos szolgája lehetnél, a mint hogy kedved lévén hozzá, ezekre itt nálam elég alkalmatosságid is volnának. Mindazáltal, tudván az ifjúságnak állapotát s a te hajlandóságodat is, én semmire nem kényszerítlek.»
Csak arra kéri, hogy a mit most kezeibe ád, helytelenűl el ne költse. «Hiszen előtted» – így folytatja atyai intelmeit – «sem Urad, sem hazád, sem mások dolga nem forog; hanem magadra és magad dolgaira lesz most csak gondod. S ha magadnak is meg kezdenél fogyatkozni, mindenek ítélete szerint annyival alkalmatlanabb leszesz másoknak.
Fölös és haszontalan cselédet tartanod szükség nélkűl való; elég szolgánk leszen minekünk, a kiket helyes és jó dolgokban mindenkor szolgáltathatsz, a minthogy szolgálnak is, csak te is kinek-kinek közöttük illendő becsületeket megadjad, kiket mi jó rendbe is veszünk, hogy az öreg uraim hét- avagy holnapszámban legyenek melletted a continuusokon kívűl.
Reméllem azt is, hogy mind magam s mind mások relatiójából nyílván lehet nálad: az Igazságért és Uramhoz való hűségemért s hazánk szabadságaért is mennyit szenvedtem légyen én a Bethlen idején való háborúságban; úgy hogy valami jóm énnekem volt vagy magamé, vagy szegény atyámfiáé, az anyádé, többire mindazok elvesztenek tőlem, úgy hogy jószágimban több a lánzséri puszta kőfalnál én kezemben meg nem maradt, elköltvén életem és becsületem megtartásáért minden ingó-bingó javaimat is; hanem valami jóm nekem most vagyon, mindeneket előmentemmel, böcsületemmel, jó nevemmel újonnan köllött szörzenem, hatalmas gonddal, munkával, szenvedéssel s kemény gondviseléssel és nagy hűséggel, – s talán méltán új keresetnek is tarthatom nemcsak a mit azután találtam, de a mi azelőtt volt is. – Mindazonáltal, tudván, hogy lesznek hízelkedőid ebben is, akarom, hogy értsed: micsoda javai vagy jószági voltak szegény anyádnak, mikor én elvettem.
GRÓF ESTERHÁZY ISTVÁN.
15. SZTRÉCSEN VÁRA.
Bírta azért Munkács várát és jószágát, Lánzsér várát, Zólyom várának felét, Sztrecsen várának felét s jószágában Zsolnát és három falut s a Beczkói portiót. – A mi azért a munkácsi jószágot és várat illeti, elhalván az emberek, nem annyira tudják, de különben nincsen, hanem én tartottam meg szegény atyámfiának azt a várat; mert elfogyatták volna életét s úgyis hozzá nyúltak volna szegény Mágócsi attyafiai a várhoz, kiben meg is reszkettették volt már; kit ő szegény maga is megvallott és arra nézve nekem is kötötte volt nemcsak Munkács várát és Zólymot is, de Lánzsért is ötven ezer forintban, miről autentica fassiók exstálnak most is. Azután impetálta a fiscus is azon munkácsi jószágot s ha az én resolutióim, nagy szorgalmatosságom, nagy summa fizetéseim nem lettek volna, bizonyosan elvette volna a fiscus is tőlünk, mely váron és jószágon négy rendbeli summa volt, úgymint: Mágócsi Gáspár summája, a ki circiter – a mint eszembe juthat – 73 ezer forint volt. Ezt a summát a Mágócsiak defectusa után hagyta Mágócsi Gáspár a Kátai és Moricz familiának s e mellett akartak a várhoz is jutni, kikkel én sok fáradságom, költségem és contentátióm után conveniálván, én reám transferálták jussokat, úgy vagyon, szegény atyámfiával együtt.
A másik summa negyvenezer forint volt, melyet Mágócsi Ferencz adott volt reá. A harmadik summát Rákóczi Sigmond adta volt reá, ki 77 ezer és háromszáz s 50 frtot tett, de mivel tutorságában adta volt, Magócsi Ferenczre szállott az a summa is. Azaz a munkácsi jószágon mindenestül százkilenczvenezer és háromszázötven forint volt, s mivel conditiójokban az volt, hogy öt esztendő alatt minden esztendőben ezer-ezer forint szálljon le benne, így szegény Mágócsi Ferencznek nem többen, hanem csak szintén száznyolczvanötezer és háromszázötven forintban volt Munkács vára és jószága, melyből kivévén a 73 ezer forintot, úgy mint a Mágócsi Gáspár reá adott summáját, kit már én aquiráltam, nem marad liquide több fenn abból a summából, a ki szegény atyámfiára szállott Mágócsi Ferenczről, 112 ezer háromszáz és ötven frtnál. Ezek után, a mikor mi kezünkbe jutott volna a jószág, mi is egyszer 15 ezer forintot adtunk reá, másszor ötven ezeret, melyeket összevetvén a fölül megirt summákkal, a mint az arról való én új Inscriptionálisom is tartotta, kétszázötven ezer háromszáz és ötven forintban volt Munkács minálunk, a 112 ezer háromszáz és ötven forinton kívűl magam aquisituma lévén a többi, úgymint százharmincznyolczezer forint, mely summákhoz sok rendbeli káraimért, Munkácson tett épületimért és ugyanott 13 holnapig magam költségén tartott presidiariusokért, ki majd 700 emberből állott, és több sokrendbeli költségimért és sok nagy fáradsággal való hűséges szolgálatimért, augeálta ő fölsége másfélszázezer frttal, s úgy adta volt a két jószágot: úgymint Fraknót és Kismartont négyszázezer forintban szegény megholt Császár Urunk, ezután még mi ezen jószágokra épületeken kívűl majd másfélezer forintot adván és Fraknót örökben is szörözvén. – Ebben vagyon azért a munkácsi summának állapotja s nem különben.
16. LÁNZSÉR VÁRA.
A mi Zólyom dolgát illeti, új Inscriptioval kértem volt azt is én meg magamnak, kin szegény atyámfiának harminczkétezer forintja volt circiter, mit megmutathat az Inscriptionalis levél; mert noha felét bírtuk mi is Zólyomnak, de valami Consiliáriusságára való füzetésért több summájok volt szegény Dersfi Miklós maradékinak rajta négyezer forinttal, mely jószágot nekem nagy szükségemben kölle eladnom, a mikor újonnan Bethlen Gábor nagy erővel, törökkel, német ellenséggel reánk üt vala, kinek ellene menvén én is derék hadakkal, meg is szégyenedett vala; mely jószágot én, magánossan kérvén meg ő fölségétől és egynehány ezer frtot is adván reá, nemcsak partim pénziért s partim atyafiságos szeretetből cedáltam* Esterházy Pál uramnak öcsémnek, de Inscriptiómban való jussomat is transferáltam ő kegyelmének, – ebben értsed azért lenni a zólyomi jószágnak állapotját is, kiért illető summádig contentátiód fog lenni.
Ez atyafiságos szeretet már 1617-ben arra bírta e ritka nagy embert, hogy fivérei javára összes atyai-anyai örökéről lemondjon. V. ö. «Renovatio Cessionalium Comitis Palatini Nicolai Eszterházy super bonis suis tam patern quam matern, pro fratribus suis Gabriele, Paulo et Daniele emanat». Kismartoni főlevéltár, Rep. 7. Fasc. A. nro 1. és 2.
17. ALSÓLINDVAI KASTÉLY.
A strecseni jószágot is el köllött vala zálogosítanunk, kinek hétezer forintban három faluját még szegény anyád adta el Réwai Márton uramnak, kit Réwai László uram bír most is; valami arany lánczot adott volt szegénynek, kiben ezer arany volt hiszem, a mint eszembe juthat, s adott volt valami kevés pénzt is, úgy, hogy négyezer forintig való contentatiót tett, s a többit, úgymint háromezer forintot, atyafiúságból superinscribálta, kinek refusiójával talán én nem tartoznám, de nem leszek feledékeny abból is, mivel az én javallásom is volt rajta. A várbeli részt és Zsolnát pedig a zólyomi portiójokért adtam volt Veselényi uraméknak, ki tizennyolczezer forintban vagyon, noha ők húsznak vélik, de nem úgy van, mert kétfelé oszlott s egyik részét annak a summának, úgymint a 36 ezer forintnak Thurzó Györgyné asszonyom maradéki vette föl s nem több, hanem csak tizennyolczezer forint adatott azoknak is.
A beczkói portiót adtam Esterházy Dániel öcsém uramnak, először együtt szegény atyámfiával, azután magánossan cum auctione summć in flnis 12,000,* kiről a magunk protocollumunkban extál is az Inscriptionális levél; de e helyett megint azon beczkói jószágból a minemű két falubeli portiót, úgymint Szernyén és Leszkón (Szrnye és Lieszko) a szegény öregatyád, Dersfy Ferencz, nagy summában involvált volt, visszaszerzettem. És noha azt is öcsém, Esterházy Dániel uram kezébe eresztettem, de nem inscribáltam; nem sokkal halladván azért meg ott, a mit ily atyádfiának adtam, s nem is mindenestől ingyen, azt, a mit visszaszerzettem: gonosz neven nem veheted. Contentatiót teszek mindazonáltal arról is, a mivel superálja az öcsém uram inscriptionalis summája az aquisitumot noha ebben öcsém uramat meg ne bántsd, sőt neki engedd a fölül megnevezett két falubeli portiót is, atyai szeretettel intlek, látván maga emberségét és feles szép gyermekit.
V. ö. «Prothocollum incriptionalium etc. Palatini Nicolai condam Eszterházy.» Nro 1. pag. 57. Kismartoni főlevéltár.
Alsó-Lendván is volt valami portiód, három vagy négyszáz forintot jövedelmező. Ezt Bánffi Christóf uramnak cedáltam, azont cselekedvén szegény Nádasdi Pál is, a beczkói pörre nézvén, kinek jó conditiói vannak; a mint meg fogod a levelekből látni, szükséges is volt vele contrahálnunk a Beczkóban való securitásért, úgy azért, hogy ha a törvény elvetné Bánffi uramat attól a keresettől, in tali casu ne csak azt a lendvai portiót tartozzék visszaereszteni minden pörpatvar nélkűl, de esztendőnként való jövedelmét is tartozzék egyszersmind megadni, négyszáz forintot tudván egy esztendőre.
Ezek azért, a mik szegény anyád javai voltak, és most nem bírjuk. S így is mentek más kézre, s ebben is vagyon állapotjok; semmit, csak két pénzt is azokban gonoszúl el nem költvén vagy tékozolván.
Vagyon a lánzséri jószágod hátra, kit im dependensis kezedbe eresztek. S úgy vagyon nem kevés csorba esett ebben is a jószágban, de két jó faluját, úgymint Rorbokot és Pamgortot (Rohrbach, Baumgarten, ma Nádas és Kertes) még szegény atyámfia idejében adtuk volt zálogba, sőt Pamgort azelőtt is zálogban volt, hanem mi váltottuk volt ki, de hirtelen kelle Munkácsra summát adnunk s akkor kelle újonnan ezt is, Rorbokot is elzálogosítanunk, – s a szerint Gyirótot is szegény Czirákinak, – a rajdingi portiónál egyebet én el nem adván benne, kiknek inscriptiójok megvannak protocoluminkban, kiket mi tartozunk kiváltani s ki is váltjuk, ha Isten megtart bennünköt, avagy az ő idejében mind ezért s mind a többiért más jószágokat adunk s mindenestől contentálni kívánunk, ha most nem lehetne is cum diminutione status et conditonis nostri, holtunk után, noha arra nem kívánom hallasztani, csak éltessen Isten benneteket, holott akkor ex dispositione nostra több is jut ezeknél.
18. A NÁDASI UDVARHÁZ.
Ezeket így értvén, se magadat ne fonnyaszszad ezek miatt, se mások hízelkedő beszédinek helyet ne adj, annyival inkább minket s anyádat is, atyádfiait s kiváltképen a kikkel egy vagy, meg ne búsítsad, se valami kedvetlenséget hozzájok ne viselj; mert cum fśnore megtér a te jód, csak egyébaránt alkalmaztasd mind ezelőtti s mind a mostani Instructiónk szerént magadat, kire kívánok Istentől malasztot is, melyekhez alkalmaztatván magadat: Isten is úgy áld meg s evvel tartsd a mi szeretetünköt és atyai áldásunkat is magadon, s így leszesz a jóakaratú embereknek is kedvében s magad tisztességes, emberséges állapotodat, lölki nyugodalmadat, egészségedet, ezekkel fogod atyai szeretetünknek nevelésével nevelned.
19. A CZINFALVAI KASTÉLY.
Holmi egyéb aprólékos dolgokat le nem írhatunk, hanem ím szépen fölépült és rakott házba bocsátunk be, de mindenestől kezünket és gondviselésünket mi sem veszszük ki belőle, s minthogy ily beteges állapottal is vagytok, és semmi derekas orvos közel nincsen ott, a hova némely casusokban (a ki meg szokott történni) alkalmatlan volna nekünk is oda mennünk: kívánjuk azért, hogy derekas lakástokat közelebb hozzad, és gyakrabban nálunk vagy Czindorffon (Czinfalván) alkalmaztassatok, nem úgy mi érettünk, mint magatokért, kik nem értitek még, mit tegyen embernek szabadságban a magára való gondviselés. De elvégezem írásom, mível nagy sok dolgaim közt csak igen currenti calamo írám ezeket is; hanem mivel most bocsátunk először magatokon házunkból ki: kívánjuk szívünk szerint, hogy Isten jó egészségben és szeretetben tartson meg sokáig benneteket, s éljetek lelketek üdvösségére s nekünk is örömünkre, s láthassátok maradékaitokat, a ki első méze a házasságnak, kiknek veletek együtt örvendhessünk mi is. Amen.»
Így hangzott Miklós nádor atyai áldása.
Az ifjú házaspár a lánzséri jószághoz tartozó lakompaki kastélyba költözött, hol bár csöndes és rövid ideig tartó, de annál boldogabb házaséletet élt. 1641 márczius 7-én született kis Orsika leányuk, kinek a család történetében oly szép és jelentős szerep jutott osztályrészűl.
21. A LAKOMPAKI KASTÉLY.
Esterházy István, ki már korábban köszvényben szenvedett, még gyermeke születése előtt «neki nehezedvén, vitette Bécsbe s onnét Badenbe magát, ki is nem használván, sokáig betegeskedett».
1641 július 4-ike véget vetett hosszas szenvedésének. E napon halt meg Bécsben, esti kilencz óra után a 26 esztendős István gróf, a ház első szülöttje, kit jobbágyai a szegények atyjaként tiszteltek, s a kinek egészségi állapota fölött nagynevű atyja oly szeretetteljes gonddal őrködött.
21. ESTERHÁZY MIKLÓS TEMETKEZÉSI CZÍMERE.
