XX. A SAJÓ ÉS A BODROG KÖZÖTT.
XX. A SAJÓ ÉS A BODROG KÖZÖTT.
A NÉGY vármegye (Hont, Nógrád, Pest és Heves), valamint a bányavárosok lecsöndesítése után a kormány első sorban a tiszáninneni vármegyék megnyugtatása iránt látszott érdeklődni; talán azért is, hogy Lengyelországgal a katonai és kereskedelmi összeköttetést biztosítsa.
Gömörvármegyében a fölkelésnek kevés sikere volt.* Csak annyit tudunk, hogy a vármegye birtokosai közűl Derencsényi György és Kállay János olyan buzgó és hű szolgálatokat tettek, hogy II. Ulászló király még abban az esztendőben megjutalmazta őket a békésvármegyei Maráz község birtokával, mely Tiszavarsányi Varjasy Ozsvát magvaszakadtával szállt a kincstárra.*
Gömör-Kishont vármegye. (Magyarország vármegyéi és városai), 492–493. l.
Datum Bude feria tertia proxima post festum beati Briccij episcopi anno dni 1514. (november 14.). Vörös királyi pecsét töredékeivel. Kállay-levéltár a Nemzeti Múzeumban.
Borsodvármegyében a nemesek felültetését Bebek János már május vége felé megkezdte. A négy vármegye szövetségéhez csatlakozott s május 28-án fogadkozott, hogy «a legközelebbi napokban» az öt vármegye nemességét Egerben összegyüjtvén, az egri püspök vitézeivel együtt megy a keresztesek ellen, hogy őket – bárhol találja – mindaddig ölje, vágja, míg dühöngésöknek véget vethet.*
Kassai levéltár 929. sz. Kaprinai-kéziratok, XXVII. 185–186.
Ulászló király örömmel, vagy inkább megnyugvással értesült Bebeknek erről a nagy felbuzdulásáról s arról, hogy némi néppel már föl is kelt a keresztesek ellen, a kik annyi bajt és rendetlenséget okoztak idáig, mert raboltak, gyilkoltak, gyujtogattak. Június 6-án tehát meghagyta a kassaiaknak is, hogy a milyen gyorsan csak lehet, kétszáz gyalogkatonát, vagy ha annyi nem telik, annyit, a mennyit kiállíthatnak, továbbá hadiszereket és pedig tábori czélokra alkalmas bombavető ágyúkat küldjenek Bebek Jánoshoz, a kit néhány vármegye kapitányává nevezett ki.*
Datum Bude, feria tertia psot festum pentecostes. Papíroson, piros zárópecséttel. Kassai levéltár, 919. sz. Kaprinai-kéziratok, XXVII. 182–183.
Bártfa város nagyobb pecsétje.*
A «Turul» 1892. évfolyamában (129. l.) közölt metszet után. A pecsét körirata: * Sigillum * maius * civitatis * bartphe * terra * hungarie.
Bártfára Pál deák vitte meg a királynak ezt a parancsát s a tanácsot Pempflinger Márk alkincstárnok* mindjárt meg is kérte, hogy a küldöttnek mindenben hitelt adjanak.* Pár nap múlva a király maga is fölkelésre szólította őket. Eperjes városának már június 11-én, Szentháromság vasárnapján megparancsolta, hogy a parasztok ellen, a kik a nemesség ellen vérlázító kegyetlenségeket követnek el, hadakat küldjenek.* Június 13-án pedig a bártfaiaknak és a kassaiaknak írt hasonló módon. «Hiszen tudják – úgymond,* hogy a köznépek és a parasztok – a keresztesek neve alatt – milyen rosszlelkűen támadtak ellene s mindenütt mennyi borzasztó tolvajlásokat követtek el, hány nemesi házat forgattak fel, hánynak a vagyonát ragadozták szét s a leggyalázatosabb halállal – a hol megfoghatták őket – mennyi nemest végeztek ki. Minthogy pedig gonoszságuk napról napra növekedik, elhatározta, hogy ellenáll nekik. Meghagyta tehát a felvidék valamennyi urának és vármegyéjének, hogy fejenként fölkeljenek és egész erejökkel, mentűl nagyobbszámú néppel álljanak ellen a parasztoknak, ha azok a királyi parancsra leszállani (resedere) és sajátjukba visszatérni nem akarnának.
Életrajza Fabritius Károyltól az Akad. Értekezések közt (1875).
Kelt Budán, június 7-ikén. Papíroson, zárópecséttel, a bártfai levéltárban. Dr. Iványi Béla szíves közlése.
Eperjes város levéltárában. Említi Lasztókay (az perejesi főimnázius 1880/I. évi értesítőjében, 14. l.) A kivonat szerint a hadakat Perényi Istvánhoz kellene küldeni, a mit azonban az alábbi levelek sehol sem mondanak.
Datum Bude, feria tertia proxima post festum sancte et individue trinitatis. A bártfai levéltárban 126. sz. a. és az eperjesi levéltárban, papíroson, töredékes vörös viasz zárópecséttel. (Mind a kettő dr. Iványi Béla szíves közlése. Az eperjesit Lasztókay is említi u. o., 14.) Kiadta Wagner, Analecta Scepusii IV. 24. Katona, Hist. Critica XVIII. 728. és (némi eltéréssel) Pray, Epist. Procerum, I. 86–87.
Mindenesetre jellemző a király jóakaratára nézve, hogy a szegény népet valamennyire védelmébe veszi s még a forradalomnak ebben az előrehaladott állásában is azt akarja, hogy az urak, mielőtt vért ontanának, előbb hűségre és engedelmességre bírják a kuruczokat. Most különben az urakhoz és a vármegyékhez kamarását, Perényi Istvánt küldte ki, hogy őket személyesen mentűl nagyobb sietségre nógassa és szóval őket is, a bártfaiakat is részletesebben tájékoztassa a király akaratáról. A legszigorúbban meghagyta tehát a bártfaiaknak s bizonyára más városoknak is, hogy az urakat és a nemeseket minden alkalmas módon segítsék a köznépek elnyomásában s hadiszereket és ágyúkat bocsássanak a parasztok szétszórására; ha pedig szétszórták, hadinépökkel együtt az urakhoz és a nemesekhez csatlakozva jöjjenek a királyhoz és mindenben úgy tegyenek, a hogy, a király nevében, Perényi István rendelkezik velök.
Perényi István kamarás János főajtónállónak, az egykori ugocsai főispánnak fia, János máramarosi főispánnak és főasztalnoknak unokája, Gábor ugocsai és máramarosi főispánnak pedig öcscse s az abaújinak (a nádornak) unokaöcscse volt.* Mint különben is abaúji tősgyökeres család sarjadéka, ennek a három vármegyének viszonyait jól ösmerhette. A király meg is volt elégedve eljárásával, mert István még abban az esztendőben főlovászmester, később pedig főpohárnok lett. Egyébiránt unokatestvére volt a nádornak, a mi emelkedését még érthetőbb teszi. A király őt most a kassaiakhoz is hasonló, de nem olyan részletes parancsolattal küldte, noha ez a rendelete is június 13-án kelt.* Különben a felvidéki öt város: Bártfa, Kassa, Eperjes, Lőcse és Kisszeben szövetkeztek egymással s az őket közösen érdeklő ügyekben kiküldött embereik jártak el.* Példáúl mikor Bebek János csakhamar megparancsolta nekik és a vármegyéknek, hogy a keresztesek ellen elegendő népet bocsássanak rendelkezésére, június 19-én a lőcsei tanács megkérte a többi várost, hogy a felelet megadása végett Eperjesen vagy máshol gyűljenek össze;* július elején viszont Eperjes Tanácsa azt írta a bártfaiaknak s bizonyára a többi három városnak is, hogy a király parancsának tárgyalására valahol gyűlést kellene tartaniok.* A parasztháború tehát szorosabb összetartásra buzdította a polgárokat; mindamellett a lőcsei tanács még augusztus elsején is megkérdezte a kisszebenieket, hogyan gondolkoznak arról a tervről, hogy megbízottakat küldjenek a királyi udvarba? Ebben a nyári hőségben bizonyára (ernyős) kocsin mennének oda. Előbb azonban gyűlést kellene tartaniok, hogy megbeszéljék, melyik útvonalat válaszszák. S kérték őket, hogy levelöket Eperjes és Bártfa városokkal is közöljék.* A kassaiaknak bizonyára külön írtak.
Nagy Iván, IX. 227.
Kassai levéltár, 920. sz. papíroson, piros zárópecséttel. Továbbá: Kaprinai-kézíratok, XXVII. 183. és Collectio Prayana, LIII. 150. (Mind a kettő a budapesti egyet. könyvtárban.)
Sziklay-Borovszky, Magyarország vármegyéi és városai, (Abaúj-Torna vármegye és Kassa), I. 90.
Lőcse város levele a bártfai levéltárban, papíroson, zárópecséttel. Dr. Iványi szíves közlése.
Eperjes levele u. o., papíroson, zárópecséttel. Iványi szíves közlése.
Ez a levél valóban a bártfai levéltárban maradt fenn, honnan dr. Iványi volt szíves közölni velem.
Perényi István névaláírása.*
Kassa város levéltárából. Olv. S[tep]hanus de Peren / Regius Cubicularius.
A prudentes et circumspecti cives – az okos és óvatos polgárok tehát nagyon is hosszasan és körülményesen akarták megfontolni és meghányni, vetni, mit tegyenek; a mi a gyors cselekvés pillanataiban nem tartozik a legfőbb polgári erények közé. Egyébiránt a királyt a vármegyék és városok halogatása és közönye kihozta türelméből s június második felében minduntalan sürgető leveleket és parancsokat küldött rájok.
«Ezekben a napokban – szólt június 15-én az abaúji birtokos és egytelkes nemesekhez, valamint a praedialis nemesekhez,* – már több levelünkben megírtuk és megparancsoltuk nektek, hogy az országban támadt akkora tűznek eloltására és akkora bajnak elnyomására fejenkint a leggyorsabban fölkeljetek. Ti azonban még saját üdvösségetekről is megfeledkezvén s azonfelűl azt sem gondolván meg, hogy nemcsak jószágotokról van szó, hanem életetekről is, ebben a dologban eleddig közönyösek és késedelmesek voltatok.» Igaz ugyan, hogy egyik levelében (a mely azonban nem maradt ránk), azt hagyta meg nekik, hogy Báthory István temesi grófhoz és alsómagyarországi főkapitányhoz csatlakozzanak s vele odamenjenek, a hol szükség van reájok; most azonban a végső veszedelem azt követeli, hogy mentűl hamarább fölkelvén, egyenesen hozzájöjjenek. Tehát örök hűtlenség s vagyonvesztés büntetésének terhe alatt parancsolta meg nekik, hogy mostan már semmiféle parancsra nem várva, ily nagy szükségben fejenként szokott módon fölkeljenek s éjjel-nappal hozzá siessenek. Így a legközelebbi vasárnaptól (június 18-ától) fogva egy hét alatt (június 25-éig) a táborban megalakúlnak, hogy azután Isten segítségével s velök és másokkal az ellenségnek az ország ama részeiben nagy számban összegyűlt erejét elnyomják és kiirtsák.
Datum Bude in festo sacratissimi corporis Christi. Kassai levéltár, 925F. sz. a., egykorú másolatban; továbbá Kaprinai-kézíratok, XXVII. 194–195. a budapesti egyet. könyvtárban.
Utazás a XVI. században.*
Braun «Civitates orbis terrarum» (1582–96.) cz. művéből vettük.
Ez, a mint ösmeretes, hamarább megtörtént, mint maga a király remélte; mert Bornemisza Gubacsnál és Drágffy János Debrőnél a kereszteseket már június 21-én leverte. Érdekes azonban a levélnek az a része, a mely a királynak azt a reménységét jelenti ki, hogy mihelyt ezeket megveri és megszalasztja, a többit azután könnyen megsemmisítheti. Hozzátette, hogy a kik az uraknak s akárki másoknak szolgálatában volnának, vagy pedig nemök és koruk gyöngesége miatt fölkelni és gyakorlatot végezni nem tudnának, a már jelzett büntetés terhe alatt maguk helyett más katonát tartozzanak a nemesi fölkelésbe küldeni. Ennek következtében tehát a legsürgősebben keljenek föl és jöjjenek hozzá; mert ha a leggyorsabban nem jönnek, mint hűtlenektől, minden vagyonukat és örökségöket elkobozza, ingóságaikat pedig azok közt osztja szét, a kik parancsolatának engedelmeskedve ily nagy veszedelemben segítségére jönnek. Ha tehát vagyonukat, javaikat, sőt életöket is elveszteni nem akarják, tovább semmi okból se késlekedjenek.
A helyzet kétségbeejtő voltát ennél őszintébben föltárni valóban nem lehetett s azt lehetett volna hinni, hogy a nemesek most már szinte özönlenek a király táborába. Azonban ez nem történt, mert az abaúji nemességet és a városi polgárságot saját vidéke állapotának bizonytalansága is aggasztotta és otthon tartotta. Perényi István június 20-án már arra kérte a szikszaiakat és Wertlaut Lénárd kapitányt, hogy maradjanak otthon az állomásukon. Ellenben Bebek János megfenyegette őket s azt mondta, hogy ha nem csatlakoznak hozzá, úgy bánik velök, mint a törökökkel.
Csáky Demeter ispán – a csúfosan kivégzett Csáky Miklós csanádi püspök unokaöcscse, Csáky Lászlónak a fia – sok jó nemessel Szikszón állott s bizonyára égett attól a vágytól, hogy megbosszúlja nagybátyja halálát. Bebek János arra kérte, hogy menjen hozzá Miskolczra. Csáky azonban s a nemesek nem akartak Bebek alatt szolgálni. Bor Lénárdot már előtt izenettel küldték a királyhoz s követjük azzal a hírrel tért vissza, hogy Székely (Dósa) Györgynek igen sok népe van,* Bornemisza pedig már a sereggel Pest és Buda felé vonult. A király négyszáz embert fogadott zsoldjába, hogy a Dunán lefelé Dósa György ellen küldje. Mikor azonban a zsoldosok megtudták, hogy őket Székely György ellen akarják vezetni, kapitányukat ott hagyták s mindnyájan átállottak Székely Györgyhöz.* Mondják, hogy Dósa Györgynek sok huszára van s a zsoldosok puskákat és ágyúkat is vittek magukkal. Mindenütt nagy károkat és nyomorúságot okoznak. A kereszteseknek egy tábora Debrő (Dobre?) körül állt, s hogy tovább mit csinált, azt a bártfaiaktól kellene megtudni. Sayczlich János azonban a további tennivalókra nagy sietve írt levelében a kassaiaktól kért utasítást.*
Der Zekel Jorg seer vil volkh hatt.
Idáig nem ösmertük ezt az érdekes részletet, a mely egyik jele annak, hogy Dósa György mellé hivatásos katonák is álltak, a kik az ágyúk kezeléséhez, várak ostromához a fölkelőknél jobban értettek .
Ausz Zyxo Mittwoch ante octavam corporis Christi, 1514. Kassai levéltár, 925GG. sz. Eredeti, zöld pecséttel lezárva.
Még aznap* újabb tudósításokkal is szolgált.
Johann Sayczlich levele a kassai tanácshoz. Datum ausz Zyxo hora 10. feria quarta ante octavam corporis Christi 1514. U. o. 925H. sz. a. Eredeti. Papíroson, zöld zárópecsét nyomaival.
Perényi István átjött hozzájuk Szikszóra a nemesekhez és oltalomlevelet hozott magával, hogy ekként lecsillapítsa őket. Így azután a nemesek megegyeztek egymás között; közülök azonban némelyek Perényi Istvánnal együtt Rozgonyi Istvánhoz és Homonnay Jánoshoz akartak vonúlni.* Perényi vezértársai már nem voltak fiatal emberek. Rozgonyi István apja János volt, Mátyás király országbírája, nagyapja pedig István temesi gróf, ura annak a Szentgyörgyi Cziczellének, a ki Galambócz ostrománál megmentette Zsigmond király életét. És azóta
A német tudósító a magyar neveket mind magyarosan írja. (Peren˙ Istwan, Rozgon˙ Istwan, Homonay Janus, Bebek Laslo stb.)
«Egy árva szó sem beszéli Zsigmond győzedelmét, –
Min a világ, széles világ Rozgonyi Cziczellét.»
Min a világ, széles világ Rozgonyi Cziczellét.»
Unokája maga is vitéz ember hírében állt. Huszonnégy esztendővel ezelőtt ugyan II. Ulászló öcscse és vetélytársa, Albert herczeg érdekében vonta ki kardját, de most nyolcz esztendeje már törvényes királya védelmére követte Szapolyait, a ki Mksa császár ellen indult. – A másik úrnak, Homonnay (Drugeth) Jánosnak törénete azzal az erőszakoskodással kezdődik, a melyet II. Ulászló uralkodásának kezdetén öcscsével, Gáspárral együtt követett el, mikor a karthauziak szepeslechniczi kolostorát kirabolta és a szerzeteseket megsebesítette. Ebben az 1514. esztendőben azonban, mikor az egyház a kathauziak alapítóját, Brunót, a szentek sorába emelte, Homonnay Jánost már az egyház hű fiának tartották, a ki különösen az ungvári pálos szerzeteseket vígasztalta meg ajándékaival. Felesége Mátyás király hatalmas nádorának, Szapolyai Istvánnak leánya lévén, sógorságban állott János vajdával, kiben a nemesek a mostani veszedelemben szabadítójukat látták és Zsigmond lengyel királynak, ki a legrövidebb úton éppen a Homonnayak birtokát át küldhette be a várva-várt segedelmet.
A Perényiek, Rozgonyiak, Homonnayak az északkeleti felvidék 8 vármegyéjében összesen 257 faluban voltak földesurak* s így nagyon érhető, hogy a felvidék nemességének élére mostan ők állottak. A Szikszóról hozzájuk kívánkozó fölkelő nemesek június 21-én teljes egyetértéssel határozták el, hogy még aznap meginduúlnak Pest felé.* Mivel így a szikszaiak magukra maradtak volna s nem tudták, mihez tartsák magukat, Sayczlich János maga is beszélt Perényi Istvánnal, a ki különben is földesura volt Szikszónak. Perényi azt felelte, hogy a irály hatalmat adott neki az urak, nemesek és városok minden hadinépe fölött és ebben az ügyben a király nevében már követet és levelet is küldött Kassa városához. Sayczlich azonban ezután is kérte, hogy a népet ne hagyja magára s a nemesekkel ne vonuljon el onnan. Ekkor Báthory Jánost (Szaniszófi Báthory János és Szokoli Borbála fiát) küldte hozzájok és azt ajánlotta, hogy mivel csakugyan veszedelmes volna magukban maradniok, vonuljanak Győr (Diósgyőr) felé. Megírja feleségének (Frangepani Iskotának), hogy bocsássa be őket első várukba (a borsodvármegyei Csorbakőbe?) s ő szavára és hitére fogadja, hogy a népet és javait* megoltalmazza. Ha azonban Bebekhez akarnak vonulni, hát hiszen Bebeket is azért küldték, hogy a népre és annak vagyonára vigyázzon. A szikszaiak mégis jobbnak látták, hogy Perényinek valamelyik várában húzódjanak meg. Perényi újból izent nekik s megkérdezte, nem volna-e jobb, ha őket Bebekhez és az urakhoz küldené, hogy a többi várossal együtt ők is táborba szálljanak?
Csánki, Magyarország tört. földrajzának adatai szerint.
Sayczlich id. levele szerint Pestwert.
«Vor volk wnd gessew», «volk wnd den gezew.» (Gezäu vagy Gezähe voltaképen szerszám).
Ágyú a XVI. században.*
H. Vulliéty «La Suisse a travers les ágos» művéből való.
Ezt a szikszaiak a kassaiak megkérdezése nélkül nem akarták megtenni. Utasítást kértek tehát tőlük sürgősen, hogy csatlakozzanak-e Bebekhez vagy sem. Sayczlich, a hogy maga mondta, eléggé csitította a népet s nem kímélte a lovat, hogy mentűl előbb megtudja, mit csináljanak. A nemes urak maguk mondják, hogy nem tudják, a lázadó parasztok melyik órában támadnak rájuk. Bebek László kikémlelte őket s azt állítja hogy nagy seregök van.
A nemes urak valóban sietve hagyták oda Szikszót, a hová Székely (Dósa) György* még aznap körlevelet küldött s felszólította a lakosokat, hogy melléje álljanak és segítségére legyenek.*
Der Zekel Jorg. Ez is a középponti vezetés jele.
Sayczlich idézett levele a kassai levéltárban, 925H. A levél hátán: «Den Namhafftigen Weissen heren Richter wnd Ratt an der Stadt Cassaw unsern Erhafftigen heren.»
Perényi István Szikszóról ugyanaznap (június 21-én) a kassaiaknak írt.* Remélte, hogy már megkapták, elolvasták és megértették a király levelét, a melyet, megbízásához képest, ő küldött meg nekik. Ennek értelmében Bebek János különféle utasításokat fog küldeni a kassai hadak és azoknak vezetője tekintetében. Minthogy pedig a kassai tanács Perényitől egyenesen megkérdezte, hogy hadinépök tőle fog-e függni, vagy Bebektől, ő – elég óvatosan, de nem elég határozottan – azt felelte, hogy közöljék a király levelének tartalmát katonáik elüljáróival vagyis kapitányaival s akkor majd eldönthetik, ki álljon az élükre.
Wx Sykzo feria quarta proxima ante festum nativitatis Johannis Baptitse anno dni 1514. Eredetije papírosba nyomott pecséttel a kassai elvéltárban, 930. sz.
Június 24-én a király meghagyta a felvidéki városoknak, hogy a mennyiben lázadó parasztcsapatok ottan nem mutatkoznának, hadaikkal az alföldre siessenek;* 26-án pedig a vármegyéket* és városokat* újból fegyverbe szólította. Már előbb meghagyta nekik, hogy a király és az ország csaknem végső veszedelembe jutván, azon részek uraival együtt minden erejökkel és minden hadinépökkel együtt ők is hozzásiessenek. Mivel azonban ezt nem tették, most újból és a legszigorúbban megparancsolja, hogy mentűl nagyobb erővel és segítséggel jöjjenek hozzá, mert ellenségeik ereje naponkint növekszik, kimondhatatlan bajokat okoznak s a nemeseket elnyomják és megölik. Ha azonban ők maguk is akkora veszedelemben forognak és azok a gonosztevők oly nagy számban gyülekeztek össze, hogy ama részek súlyos és végső veszedelme nélkül hazulról el nem távozhatnak, ebben az esetben a felvidék összes vármegyéi és városai azon gonosztevők ellen indúljanak, hogy őket megszalaszszák és szétszórják. Ha azonban megszalasztották és szétszórták, a legsürgősebben hozzájöjjenek. Újból és ismételve a legszigorúbban meghagyja tehát, hogy mentűl nagyobbszámú népet szedjenek össze s azt a leggyorsabban rendezvén, hadiszerek és fölszerelések kíséretében az urakkal együtt hozzáküldeni tartozzanak. Ha azonban az ügyek alakulásához képest az urak jobbnak látnák, hogy saját vidékük gonosztevői ellen indúljanak, akkor a városok is azon gonosztevők ellen az urak mellé küldjék katonáikat és hadiszereiket. Reméli azonban, hogy erre nem kerűl a sor, mert a gonosztevőket az ország sok részében, nevezetesen Debrő körül és Gubacs mellett már szétszórták, megszalasztották s mindenütt szétzavarták és megkergették. Nem hiszi tehát, hogy ők is oly nagy szükségben volnának, mivel az ellenség erejét napról-napra jobban megtörik és gyöngítik;* ellenben szükségesebb, hogy odamenjenek és a gonosztevők fejét ott zúzzák össze, a hol nagyobb részök van és dühöng. Ha tehát az urak és hadinépeik a városok alá mennek, ők is a királyhoz küldjék katonáikat és hadiszereiket.
A Sáros vármegyéhez szóló levél Datum Bude, feria secunda proxima post festum nativitatis beati Joannis Baptiste. Collectio Prayana, LIII. 150.
Lasztókay az 1880/I. eperjesi értesítőben, 14.
A Bártfához szóló levél ugyanaznapról a bártfai levéltárban 129. sz. papíroson, zárópecsét töredékével az Eperjeshez szóló az eperjesi levéltárban papíroson, födött veres viasz-zárópecséttel. (Mind a kettő dr. Iványi szíves közlése.) A Kassához szóló a kassai levéltárban 921. sz. a., mérleges vízjegyű papíroson, piros zárópecséttel. A bártfainak másolata megvan a Kaprinai-kézíratok közt is, XI. 59–60. s kiadta Pray, Epistolae Procerum, I. 88–89.
Az oklevél eleje éppen az ellenkezőt állítja.
Sayczlich János névaláírása.*
A kassai városi levéltár «1514. feria quarta ante octavam corporis Christi» kelt okleveléről. Olv. Johannes Sayzlich.
Azonban az uraknak és a polgároknak volt okuk az otthonmaradásra. Június 29-én pl. Sayczlich (Schewczlich) János levele ejtette gondolkodóba a bártfaiakat. Figyelmeztette ugyanis a bölcs és becsületes urakat arra, a mit az urak és nemesek panaszkodva beszéltek el neki, hogy tudniillik azok a ficzkók, a kik magukat kereszteseknek nevezik, a kik azonban nem valóságos keresztesek,* sok jó úrnak és nemesnek a házát kirabolták, fölgyujtottak, fölégették, barmaikat, paripáikat, kanczáikat elhajtották s a paripákat potomáron eladogatták. Parancsot kapott tehát, hogy minden olyan elhajtott lovat mint bitangjószágot lefoglaljon, mire nézve szolgáit már urasította is. Erről őket mint jóakaró urait és barátait azért értesítette, mert nehezére esnék, hogy azok a könnyelmű ficzkók annyi derék embert megkárosítsanak. Hiszen példáúl Tharcsay Miklósnak is elhajtották minden kanczáját s kára jegyzékét ő már föl is terjesztette az udvarhoz.*
Dy puben dy sich den Crewcziger nennen, unnde dy worhafftigen Crewcziger nicht seyn.
Datum ausz Cassa am tag der heyligen czwelff boten Petri et Pauli 1514. Bártfai levéltár, 130. sz. Iványi szíves közlése.
Ez a Tharcsay, helyesebben mondva Tárczay Miklós ebben az időben királyi kamarás volt; öt esztendő mulva lett királyi főkamarás és Sárosvármegye főispánja s mint ilyen esett el a mohácsi csatában.* A Tárczayaké volt Tarkő vára és uradalma, a melyhez 26 helység tartozott Sárosban, 6 pedig Szepesben. Tarkő vára a Mincsol-hegység tövében, egy 736 méter magas ormon, Kisszeben és Palocsa közt, Sárosvármegye északnyugati részében lévén, elég közel esett Lengyelország határához. Ugyanakkor tehát, a mikor a kuruczok már a Szerémségben is pusztítottak, el lehetett mondani, hogy a fölkelés az ország egyik szélétől a másikig terjedt. Itt azonban, Sárosban és Abaújban, már kialvófélben volt, legalább véres csatákra nem került a sor.
Nagy Iván, XI. 44.
A fölkelés Zemplénvármegyének csak bodrogközi részét zaklatta erősebben, pedig alkalmasint ez a vármegye volt Mészáros Lőrincznek, a hatalmas izgatónak szülőföldje. Heteley Mihály tokaji parancsnok, tudvalevőleg megvédelmezte a keresztesek ellen Tokaj várát.* A Tokaj körűl portyázó csapatok Zombor faluban különösen a Velezdi Kövér-családnak okoztak nagy kárt, a mennyiben okleveleiket és írásaikat magukkal vitték s megsemmisítették. Ennek következtében II. Ulászló király utóbb (1515 október 19-én) néhai Velezdi Kövér Mihály gyermekei (György, János, Dorottya és Margit), valamint néhai Velezdi Kövér János gyermekei (János, Zorárd, Antal, Pál és Brigitta) részére új adományképen adományozta a zombori részjószágokat, a melyek régtől fogva az ő tulajdonaik voltak.* Magáról Sárospatak váráról csak annyit tudunk, hogy a keresztesek kezére jutott.* Az övék lett tehát Zemplén- és Ungvármegyék ekkori főispánjának, Pálóczy Antalnak Patak városában levő kúriája is, a melyet Pálóczy László országbíró Mátyás király korában vár módjára kőfalakkal, tornyokkal és árkokkal erősített meg.* Pálóczy Antal sem mint főispán, sem mint birtokos nem vette könnyedén a dolgot. Július 5-én Homonnay János, Rozgonyi István és ő együttesen küldötték Lasztóczi Benedeket, egy zempléni régi nemes család tagját, Bártfa városa tanácsához, melyet megkértek, hogy neki mindenben hitelt adjanak.* Éppen levelök titokzatossága mutatja, hogy nem akartak papirosra vetni olyan dolgokat, a miknek a fölkelők – a levél elfogatása esetében – hasznát vehetnék.
Pray kézíratai, XXV. 19. Századok, 1872. 436. és 442–443. Szirmay, Notitia inclyti Comitatus Zempléniensis, 136. es 140. l.
II. Ulászló oklevele datum Bude, feria sexta proxima post festum beati Luce evangeliste. (1515.) Orsz. levéltár, Dl. 22.723.
Szirmay, u. o. 136.
Csnki, Magyarorsz. tört. földrajza, I. 335.
Víztől rongált papíroson a bártfai levéltárban, a három úr pecsétjével. (Iványi szives közlése.)
A sárospataki vízi kapu.*
dr. Soós Elemér rajza után készült.
A felvidék ennek a három úr őrködésének köszönhette, hogy ebben a forradalomban nagyobb veszedelem nem érte.
