VII. BEZERÉDJ CSALÁDI ÖRÖKSÉGE. REMETEÉLETE HIDJÁN. HALÁLA.
VII.
BEZERÉDJ CSALÁDI ÖRÖKSÉGE. REMETEÉLETE HIDJÁN. HALÁLA.
BEZERÉDJ CSALÁDI ÖRÖKSÉGE. REMETEÉLETE HIDJÁN. HALÁLA.
AZ EMBERI őstermészet, a maga öröklött kapzsiságával sehol sem nyilvánul meg szembetűnőbb mezítelenségében, mint a mikor a családban az anyagi javak szétosztására kerül a sor. A rokoni szeretetnek, önzetlenségnek, lelki finomságnak és nemességnek rendszerint a testvérek s más örökösök közt való birtokosztály a legigazibb próbaköve és fokmérője. Egész élet testvéri harmóniáját zavarhatja meg ilyenkor a nyomorult garas kérdése s a holtig tartó viszály magját ültetheti az addig békés családi otthonokba.
402Az öreg Bezerédj és két fia e tekintetben is mintaképül szolgálhat mindenkinek. Ritka önzetlenség, előzékenység jellemzi őket. Valósággal egymást mulják felűl az egymás iránt való szeretetben. S kivált Bezerédj Istvánnak nemes lelkét szebben meg nem világíthatjuk, mint ha a családi birtokosztály okmányaiból, a melyek nagyobbrészt az ő tollából erednek, kivonatoljuk a jellemzőbb részeket.
Gindly Zsófiának, Bezerédj Mihály udvari tanácsos, a hétszemélyes tábla közbírája feleségének a hidjai, felsőapáthii és kistengeliczi pusztákból, a medinai és bikádi puszta-részekből álló birtokát 1820 Szent Mihály napjától, a mint már láttuk, az öreg Bezerédj István bírta bérben. Az örökösök végre is az osztályt meg akarván ejteni, 1829 augusztus 2-án Hidján jöttek össze s a következő megállapodásra jutottak:
Jezerniczky Józsefné Bezerédj Anna az őt megillető 1/4 résznek valóságos osztálybeli kimetszéséről atyafiságos indulattal lemondott, illetve azt bizonyos évi járadék fejében közös osztályra bocsátotta, így az egész birtokot három részre osztották s a megejtett sorshúzás útján esett:
I. Id. Bezerédj Istvánra a) a hidjai, kistengeliczi és apáthii egy tagban levő pusztának nyugoti alsó, azaz felső apáthii része 2679 4/8 (1200 öles) hold nagyságban, s a kistengeliczi erdőnek alsó fele, a Hiemer-örökösökkel közös erdőt is hozzávéve, a kikkel megegyeztek; b) a bikádi allodialis szőlő, a bikádi és medinai hegyekben levő egész hegyvám, mely a Bezerédj-ágat illeti s a medinai pincze; c) jutottak továbbá ezen osztályrészhez: Mészáros Mihály 1/4, Szücs István 2/4, Imre Fülöp 2/4, Urilló Gábor, 1/4, Domonkos János 2/4, Berkány Árszó 2/4, Koszta Csiró 2/4, ifj. Varga István 2/4, Futó István 2/4, Oláh István 1/4, Kis Szabó István 1/4, Varga Ferencz 2/4 helyes, összesen tehát 5 egész helyes medinai jobbágyok és Bodai János, Mészáros János, Földi István, Balog Mihály és Bodai Ferencz kis házas jobbágyok, ezen utolsó különösen ezen részhez köttetvén.
II. Bezerédj Ignácz örökösei, t. i. II. Ignácz Jozefa (Bezerédj Mihályné), Miklós, Alojzia (Derra Jakabné, kinek gyermekei 403Miklós, Kálmán, Rozália), Zsófia (Nagy Péterné, kinek gyermekei Miklós és Ilona) Anna (Csernelházi Csernel Jánosné), kapták a) az említett pusztáknak nyugoti felső, azaz hidjai részét, 2777 holdat; b) a gerjeni, apáti 6-dos és 8-dos, az azon hegyen levő allodialis szőlőket és a medinai szőlőből 2643 ölet; c) 5 egész helyes jobbágyat, 4 kis házast.
III. Bezerédj Zsófia Zichy Jánosné kapta a) a puszta nyugoti részét, t. i. Kistengeliczet, 2518 holdat; b) a faddi, tengeliczi 8-ad vámos szőlőhegyet az abban fekvő allodialis szőlővel s a medinai allodialis szőlőből 1725 négyszög ölet; c) 5 egész helyes jobbágyat, 4 kis házast.
Az osztályból az utakat és csapásokat kihagyták. A különbséget apróbb kikötésekkel egyenlítették ki. Az épületeket 39.649 frt 12 kr-ra értékelték. Ezekből Hidjára 15.782 frt, Apátira 12.072 frt 24 kr., Tengeliczre 11.794 frt 41 kr. esett, a különbséget készpénzzel egyenlítették ki.
A majdnem 8000 holdat kitevő összes birtoktestből azonban egyelőre csak a Bezerédj Zsófia férj. Zichy Jánosnéra esett 2518 holdas birtokrész szakadt ki, a mennyiben a Bezerédj Ignácz utódaira szállott 2777 4/8 holdat és járulékait mint bérlő az 1834 június 25-iki szerződés szerint egészen 1840 Szent Mihály napig id. Bezerédj István kezelte.
1835 június 13-án ugyan Bezerédj Ignácz utódai megosztoztak a reájuk esett 2777 4/8 holdnyi örökségen, a gerjeni szőlőn s hidjai erdőrészen. Jutott pedig Bezerédj Miklósra 634 1/3 hold, Bezerédj Alojziára 542 hold, Bezerédj Zsófiára 604 hold, Bezerédj Ignáczra 473 hold, a hidjai majorral, a medinai allodialis szőlő, a medinai zsellérekkel, és Bezerédj Jozefára 512 hold. A birtok azonban a bérszerződés lejártáig közös maradt, sőt ezen szerződést Bezerédj Ignácz maradékai 1838 október 15-én 1840-en túl, egész 1848 Szent Mihály napjáig meghosszabbították. Legfeljebb annyi változás állt be, hogy 1835 szeptember 17-én Bezerédj István nevében ifj. Bezerédj István és Bezerédj Pál csereszerződésre lépnek Bezerédj Jozefával, Bezerédj Mihálynéval, 404enneki hidjai örökrészeért s medinai birtokaiért elcserélik a Bezerédj-nemzetség bezerédi, koppányi és dötki birtokaiból atyjukra eső 1/8 s a Teleki-pusztából atyjukat illető 1/4 részt, úgy, hogy 20.000 conventionalis értékű pengő forintokat és 100 darab aranyat fizetnek reá s magukra vállalják a Jezerniczky Józsefnénak Bezerédj Jozefa által fizetendő évi 200 forint életjáradék fizetését. Ezért 3333 frt 20 kr. a 20.000 forint ráfizetésből felmondhatatlanul náluk marad.
Az elmondottakból kitetszően csak magában Tolna megyében 5000 holdon felüli birtok volt együtt idősb Bezerédj István, jobban mondva fiai, vagy inkább talán csak ifj. Bezerédj István kezelése alatt. De neki, a mint egyik levelében írja: «izgató-mozgató természete» volt, a mely mindég «új ingert» és hatáskört keresett, hogy energiáját érvényesítse. 1826-ban az öreg Szent-Iványi Antal, a tatai Eszterházy-uradalom nyugalomba vonult inspektora a maga helyére Bezerédjt kívánta volna megnyerni uradalmi inspektornak, de ő jobban szerette a teljes önállóságot s praktikus gazdálkodó szenvedélyét inkább saját birtokán kívánta értékesíteni. S mint szorgalmas, takarékos gazda, minden igyekezetét a birtokszerzésre irányította. Leveleiből kitetszően nagyobb birtokot akart vásárolni Pakson s a fehérmegyei Velenczén. 1830 november 1-től 1836 október utolsó napjáig Csapó Dánieltől, a Kápolnay Antal táblabíró árváinak gyámjától bérbe vette évi 4319 forintért a kápolnai pusztát is, első felesége kedvencz üdülőhelyét, 1840-ben pedig öcscsével egyetértően megvásárolta Festetich Sándor gróftól fele Kakasdot. De mint okos, számítani tudó gazda, belátta a többfelé való gazdálkodás sok hátrányát s ezért nem idegenkedett tőle, hogy az egész ősi szerdahelyi és szentmiklósi birtokot örök áron eladják az Eszterházy-uradalomnak. Ezt 1835 márczius 23-án Pozsonyból meg is írja szüleinek: «Ajánlatot kellene tenni herczeg Eszterházynak. Szegedynek mostani befolyásánál fogva – annál inkább, mert magátul eredt az idea – hiszem, hogy kedves is volna nekie aquisitiot tenni a herczegi háznak 405sequesteri adminisztrálkodása alatt – azután ennek kára nélkül, a mi hasznunkat örömest előmozdítaná.»
Azonban e birtokvételből nem lett semmi. Szerdahely ma is a család birtokában van.
66. BEZERÉDJ ISTVÁN RAJZAI GONOSZTEVŐKRŐL.
De az öreg Bezerédj István mindjobban-jobban érzi az évek múlását, sokat betegeskedik. 1841 április 27-én tehát formaszerűen írásban is átadja összes birtokát fiainak, – a melyet voltaképpen azok már régebben ténylegesen is kezeltek. S a bölcs, józan megfontolású öreg úr a következő érdekes nyilatkozattal vezeti be osztálylevelét: «Alúlirt ör. Bezerédj István – miután két fiamnak Istvánnak és Pálnak gyermekeik vannak – amannak idvezült feleségétül Bezerédj Amáliátul született leánya Flóriána, emennek pedig hitvesétül gróf Murray Everildátul csak taval született fia Pál, az én édes unokáim: jónak gondoltam, hogy felejthetetlen feleségem F. B. Nagy Örzsébet, fiaimnak jó édes anyok és már meghalálozván, még az én már hetven évü kort haladt életemben, nevezett két fiam közt mind az anyagi, mind az én utánnam várható vagyonra nézve a valóságos és tellyes erejü osztály megtörténjék. Hogy mint eddig atyai örömömre 406engedelmes jó fiuk és egymást szerető egymással jól megférő és egymástól semmit sem irigyelő testvérek vélem egy kenyéren a már hosszabb idő olta reájuk bizott gazdaságomat közre folytaták, úgy ezután elválasztva mindegyik maga kezére s számára az ő külön osztályrészét, melyet ezennel nékiek áltadok, hasonló egymás eránti jó indulattal használja.»
Az osztálylevélben ezután kifejti, hogy e rendelkezésre abban is fontos indítóokot talál, «hogy most már mindkettőjüknek családjuk lévén a szükségképpen sokban különváló és elágazó érdekeik, életmódjuk és vállalataik egymást ne akadályozzák és ne zavarják».
Élete fogytáig évenként 2500 forintot köt ki magának ezüst huszasokban, úgy, hogy 1250 forintot István július 1-én és január elsején, Pál pedig Szent György és Szent Mihály napkor fizessen.
Lakását akármelyik jószágán, vagy a soproni házban választhatja, vagy ha ezt eladnák s mást szereznének, akkor ott, úgy, a mint «atyát, házi urat és tulajdonost illeti». A tartásért azt adja annak a fiának, a hol lakik, a mennyit a 2500 forintból jónak gondol. Ha a kikötött összegnél többre volna szüksége, a fiainak átadott értékből azt is kiveheti. «Mire nézve nem mintha édes fiaimnak erántami engedelmességök felől legkevésbé is kételkedni okom volna», tartoznak «harmincz és harmincz ezer pengő forint értékü vagyont, capitalist, vagy földbirtokot folyvásti evidenciája alatt kijelölve, minden tehertül szabadon tartatni, mely érték, beleértvén a rendesen fizetendő 2500 frtnak 6% tőkéjét – azaz 41.666 frt 40 kr-t, ha a kikötött összegnél többet kivánna, mint szabad rendelkezése alatti tőke marad.»
Ha külön házat akarna tartani, a szükséges házi bútorokat, fehérruhát, ezüstöt, konyha- s asztal-edényt, lovat, kocsit a most átadott, vagy a helyibe szerzett vagyonból veheti ki, de mégis egyforma arányban. Ha fiai közül valamelyik hamarabb meghal, az atyai hatalom reá száll, melyet Pál hitvesével fog gyakorolni, de úgy ez, vagy az, a kit fiai választanak, rendes számot adni s rendeléseit elfogadni tartozik.
407«Mi pedig Bezerédj ifjabb István és Pál egy testvérek hálaadóan elismervén jó édes atyánknak ebbeli rendelkezésében megszokott kegyességét és szeretetét, mellyel ő, úgy, mint idvezült édes anyánk egész éltükben folyvást, rendkivüli mód, sokféle önáldozás mellett és sokszor erejük felett erántunk viseltettek… édesatyánk ebéli kivánságának teljesítésére magunkat lélekismeretben legszorosabban köteleseknek ismerjük – … édes atyánk szülői hatalmát ezentúl is tisztelve és óhajtva reánk nézve elismerjük és tőle kikérjük, szükségeinek, kivánatainak kielégitését nem csak az általa szabott, de minden tehetségünkben levő mód főkötelességünknek és vigasztalásunknak ismerendjük és a jó Istent imádjuk, hogy nekünk erre drága életének terjesztésével még sokáig alkalmat adjon.»
Az osztály megejtése előtt kimondották, hogy:
1. Az atyai és anyai értékeket egybevéve osztják fel.
2. A csak fiúágat illető Szerdahelyet Pál kapja. Ezen birtokhoz ugyan Istvánnak lett volna elsőbbségi joga, de mert neki Flóra leányán kívül más gyermeke nem volt, halála után a birtok amúgy is Pálra, illetve ennek fiúmaradékaira szállt volna vissza, jobbnak találták tehát, hogy «e részben gyermekeiknek egymás közt bontakozásuk ne legyen», ha a birtok mindjárt Pálra száll. De a szerdahelyi részben leányágat illető rész is volt. A szőlők, a vitnyédi rét s az öreg Bezerédj István által a testvérbátyja: Bezerdj Ignácz két fiától: Ignácztól és Miklóstól részint készpénzen vett, részint a reá jutott zalamegyei, kis- és nagygörbői leányágú birtokrészért elcserélt szerdahelyi birtokrész. Most ezt a leányágat illető birtokrészt hozzácsapva a csak fiúkat illető részhez, egyenlőnek mondták ki a Bezeréden, a Bezerédjek ősi fészkén, a csak fiúágat illető, öreg Bezerédj Istvánra jutott örökrészszel, a melyet ő Bezerédj Jozefával – Bezerédj Mihály hitvesével ennek hidjai birtokrészéért elcserélt, így az egész Szerdahely Pálnak jutott, a tolnai jószágokat pedig, a melyhez a női ágnak is jussa lett, két egyenlő részre osztották. A hidjai lakóház, major és az apátii belső épületek Bezerédj 408Istvánnak, az apátii új, Jegenyés nevű major pedig Pálnak jutott.
A szerdahelyi birtok Istvánt megillető feléért Pál évi 1800 pengő forint fizetésére kötelezte magát. Ha István újra megházasodnék s fia születnék – férfi maradéka az 1800 frt fizetés 6% tőkéjét, 30.000 pengő forintot kap ezüst huszasokban, de csak 6 év mulva mondhatja fel az összeget – két részletben. Ha Pál tolnamegyei részét eladná, a 30 ezer forintot köteles Istvánnak teljesen biztosítani. Ha István előbb meghalna, mint leánya férjhez megy, az utóbbi egy évig még kapja az 1800 frtot, azontúl esztendőnként 600 forintot s kiházasításra a fiúágat illető jószágból egyszerre 1000 frtot. Ha István leánya atyja halálakor már férjnél van, az egy esztendői 1800 frton kívül Pál neki semmivel nem tartozik.
Ha Pál halna meg fiúmagzat nélkül, akkor a szerdahelyi birtok Istvánra száll, az özvegyi jussok teljesítendők. Ha Pálnak leánya marad, akkor ennek fizeti István az első esztendőben az 1800 frtot, azután 600 frtot s kiházasításra 1000 frtot. Magvaszakadás esetén Pál a szerdahelyi részt külön szerzeménynek nem tekintheti, ez esetben István leányát az egész jószágra nézve teljes osztályos örökösödési juss illeti.
A szerdahelyi egész birtok értékét a maradékokra való tekintetből 60.000 pengő forintban állapították meg, igen testvérileg, mert a birtokért többet is adnának, s e mellett a közös adósságból ezen egyedül a férfiágat illető birtokra semmi terhet se róttak, így «Pál nemcsak örömmel vállalja az évi összeg fizetését, de viszonzásul a soproni házért és badacsonyi szőlőkért a kakasdi aquisitiot egészen István rovására átengedni igen is méltónak ismeri».
Az így megosztott birtokon levő épületeket egyforma értékben vették át a testvérek, azok értékét külön-külön 15 ezer pengő forintban határozták meg, a csak fiúágat érdeklő épületekét pedig 2000 pengő forintban.
A medinai, összesen 6 jobbágytelket, pinczét, szőlőket, 409István vette 4600 pengő forintért, az úrbér és Sárrét rendezési költségekkel együtt.
A kakasdi helység feléből álló jószág, a melyet ör. Bezerédj István 1840-ben gróf Festetich Sándortól vett – ugyancsak Bezerédj István kezére ment át, «a mit Bezerédj István édes atyjától alázatos köszönettel fogadván, Pál öccsének ebbeli szándékában nemcsak megnyugszik, de abban jó akaratját s reá nézve kölcsönösen mutatott tekintetét elismeri s a kakasdi vett jószágot ezen aquisitionalis árban t. i. 41.000 pengő forintban és 300 darab aranyban elvállalja».
Végrendelet nem létében Pálnak s maradékainak azonban oldalági örökösödési jussuk megmarad.
A soproni házat, a badacsonyi szőlőket Pál kapta a beszerzési árban, azaz 12.800, a szőlőket 2400 pengő forintért.
Ezután részletesen intézkednek a vetésekről, takarmányról, borokról, birkákról, marhaállományról, kocsikról, kész fáról, a melyeket két egyenlő részre osztanak.
Egyformán felosztják az ezüstneműt is. A mi nemeskő, más ékszer és ilyenféléje volt a szülőknek, azt köztük már úgy is felosztották. A gyöngyöket azonban Pál vette mind által. A házi, asztali fehérruha, könyvek – a melyekből Hidján nagyobb értékűek és számúak voltak – az órák, képek, porczellán, üveg, szoba-, konyhaszerek kinek-kinek osztályrészében úgy maradnak, mint eddig.
Mivel Pál így 2000 forinttal többet vesz át, ezt hozzácsapják a soproni ház és badacsonyi szőlőkre eső összeghez, így Pál a közösnek 17.200 forinttal tartozik. István azonban kinyilatkoztatja, hogy ő 16 évi házassága alatt a dolog természeténél fogva több jóban részesült szüleitől, mint Pál még 3 évre sem terjedő házassága alatt, s ezért «nem mintha öcscsének a tőle ezen többet bizon nem irigylő vagy neheztelő szeretetét, szívességét pénzre redukálni, vagy ezzel megfizetni akarná, de eránta viseltető hasonló indulatból és maradékaira való tekintetből» – Pál részére 8000 forintot juttat. Pálnak a közösre való 410tartozása így 9200 frt volna, a melyből Istvánnak 4600 forint jutna, de mert ő meg a medinai birtok árában éppen ennyivel tartozik – egyiküknek a másikon semmi követelésük nincs.
A Jezerniczkynének hidjai részétől járó 1000 forintot s a Bezerédj Jozefától vett résztől járó évi 200 forintot közösen fizetik, de az egészet Pál egyenlíti ki, beszámítván a szerdahelyi birtok után Istvánnak fizetendő összegbe.
Az érdekes osztálylevél végső pontja ez: «Befejezésül fiaimra, maradékaikra s mindennemű vállalataikra atyai áldásom adom s azért a jó Istent buzgón kérem – mi pedig azt fiuk ájtatos lélekkel fogadván – mind a hárman azon bizodalmat és jótevő hitet tápláljuk magunkban, hogy azon atyai, gyermekei és testvéri szeretet, indulat és viszonok, melyek eddig köztünk fennállottak és bennünket a sorsnak sokféle csapásait, viszontagságait legyőznünk engedték és segélték, ezen intézkedésünk mellett bennünket ezután Isten kegyelmével nem kevésbbé boldogítani fognak. Amen.»
Ezen osztálylevelet 1841 július 18-án, a mikor a birtokok végleges elkülönítésére összejöttek, érdekes függelékkel egészítették ki.
Bár a szerdahelyi birtokot a legméltányosabban becsülték fel, abból indulva ki, hogy a jószág nem igen szokta örök árának 6% kamatját meghozni, kimondják, hogy Pál az Istvánra eső 30.000 forint után annak csak 5% kamatját fogja Istvánnak fizetni, vagyis 1500 forintot. Ha azonban Pál, vagy maradékai Szerdahelyet eladnák, elcserélnék, vagy haszonbérbe bocsátanák, úgyszintén, ha a tolnai birtokot adnák el, vagy elcserélnék, vagy ha ez 4000 forintnál több haszonbért hozna, akkor 6% kamatot fizet. Flóri azonban megkapja annak idején a 6% kamatot, minden körülmény közt.
Úgy találták továbbá, hogy István Pálnak az épületek és a pinczebeliek értékéek kiegyenlítéséül 1000 frtot méltányosan fizethet. Ezt István fel is ajánlja, sőt kijelenti, hogy ha Pálnak becsesebb, vagy alkalmatosabb lenne az ő, István által átvett osztályrész, azt kész neki átengedni, az osztálylevélben csak a 411nevek cseréltessenek fel. Pál azonban ezt el nem fogadja, de viszont ezt az ajánlatot ő is megteszi Istvánnak, de István sem fogadja el az ajánlatot, így «mindketten szabad választás szerint» megtartják az előbbi osztályrészeiket.
67. BEZERÉDJ PÁL.
Ezután felosztják az aktiv és passiv tőkéket. István a 70.175 frt 45 kr. adósságból 38.799 frt 4 kr.-t vállal el. Az aktiv 58.000 frt követelésekből pedig 24.400 frt jut reá. Végkiegyenlítésül Pál tartozik Istvánnak 8311 frt 52 kr.-ral.
A nagyanyjuk, Gindly Zsófia örökrészéből gróf Eszterházy Miklósnál levő 30.000 frt követelést – mely őket 1/3 részben 412illeti – osztatlan hagyják, illetve ennek csak a Bezerédj Ignácz által kezelt kamatján osztoznak.
A Csapó Dánielnél levő 250 arany követelés is osztatlan marad. Kamatját öreg Bezerédj István élvezi.
A két Bezerédj testvér azonban ezen birtokosztály után is egymást segítő gazdasági összeköttetésben marad egymással. Így atyjuk halála után 1843-ban 36.600 forintért közösen vásárolják meg Derra Kálmántól, Derra Miklóstól és Derra Rosina férjezett gróf Klebelsberg Ferencznétől, a néhai Bezerédj Annára, Derra Jakab generális feleségére, a Gindly Zsófia-féle hagyatékból jutott hidjai, apáthii s medinai 542 holdnyi birtokrészt.
Bezerédj Flórikának 1844-ben történt halála új helyzetet teremt Bererédj Istvánra. Mint özvegyen maradt – s akkor még nősülésre egyáltalán nem gondoló gyermektelen apára – megszünt a külön vagyonszerzés minden további czélja és ingere, ezért összes igyekezetét a Pál és gyermekei családi boldogulásának előmozdítására fordítja. Legelőször is könnyíteni akar a távoli Sopron megyében élő öccsének gazdálkodási gondjain. A tolnai rossz gazdasági évek hatása alatt 1846 augusztus 7-én Sárkányból kelt levelében ajánlatot tesz Pál öccsének a jegenyési birtok kibérlése iránt. Megadja neki a Pál által kivánt 6000 forintot, ezen kívül, ha a gyapju 90 forinton felül kél el, 2500 darab birka arányában a fele gyapju árt is felajánlja s a fele szederfák jövedelmét is neki adja Jegenyésről, de kiköti, hogy évenként legalább egyszer lejöjjenek hozzá. Pál pedig többször is. «Igen örülnék, ha így neked könnyebbségedre válna a dolog. A nyereség és veszteség úgyis csak egy jószág több rubricáihoz hasonlítván, gyermekeidre nézve csaknem mindegy volna.»
Hidjáról augusztus 11-én újból megismétli ajánlatát Pálnak. 200 ürüt és 24 «tokju» nőstényt küld, ezek közül 12-őt a három gyereknek. Kéri, hogy külön bélyegeztesse le őket, hogy «az első kezdettel is megvessék a gyerekekben a birkatenyésztés és átalán a gazdaság eránti szimpáthiát, ez pedig ápolva és kifejtve sok jót gyümölcsözzön nektek».
413Mennél jobban gondolkodik, annál inkább szükségesnek és kívánatosnak találja a jegenyési árendálást. A külön gazdálkodás nehezíti az osztályt. Mind a két rész egy adminisztrálása növelné a birtok produktivitását «a gazdálkodás az úrnak szeme alatt és előtt – mindenesetre élénkebben folyik, nekem pedig izgató, mozgató természetem mintegy új ingert és kielégedést is fogna találni s energiát, találékonyságot nagyobbat fejtene ki az öregbedett hatáskörben és gyermekeid jövendőjét, mint igen méltó czélt tekintve – működhetne.»
Legjobb, ha mindenki saját tulajdonai szerint választja hatáskörét. Ő tud aranzsirozni, produkálni, felosztani és sokfelé működni, Pál pedig tartsa meg a kasszát s az ő gazdaságába való betekintéssel, ha az Isten jobbra fordítja az itteni gazdák sorsát, akkor Pál nem vonakodhatik, hogy gyermekei neveltetését is az ő jövedelme czéljául tekintse, s a mint a birkákrul Sárkányból írta, a repczére, búzára, a szeder jövedelmére és egyes parcellás eladásokra is tehetnek külön kikötéseket, hogy érdekeik annál inkább egyesítve maradjanak. A tavalyi esztendők komor képe érlelte meg benne a gondolatot, hogy egyesült erővel küzdjenek meg a bajokkal, «utilisalván t. i., mint az én jó barátom mondani szokja, egymásnak tulajdonait, képességét, közös és gyermekeid jövendő hasznukra».
Jegenyést aztán Bezerédj István tényleg kezelésbe is vette. S később saját jószántából felemelte a bért, előbb 7000 frtra, majd 1854-ben Pál testvéri indulattal fogadta ajánlatát, hogy a bér 8000 frt legyen s a felesleges jövedelem felosztása 25 ezer forintnál kezdődjék. Ezen harmonikus, bensőséges testvéri viszonyt az sem zavarta meg, hogy Bezerédj István 1848-ban váratlanul másodszor is megnősült. Második feleségének, Bezerédj Etelkának is családi tulajdonsága volt a szívbéli jóság és nemesség.
A kies Hidja így megmaradt a megelégedés boldog tanyájának, a honnan mindenfelé csak áldás, szeretet sugárzott szét.
***
414Bezerédj pörének eldőlte, illetve a Haynautól nyert amnesztia után ide vonult vissza, jobban mondva Hidjára internálták. S ezen a kis Szent-Ilona szigeten meglehetősen szorgos őrizetnek volt kitéve. Úgyszólván ki sem mocczanhattot A mikor kebelbarátja: Sztankovánszky Imre, feleségének elvesztése után, 1853-ban Kajdácsra érkezett, Bezerédjnek kérvényt kellett benyújtania, hogy őt gyászos állapotában az alig egy félórai távolságra fekvő birtokán meglátogathassa. Természetesen elkobozták meg a házőrzésre szánt utolsó fegyverét is. Útlevelet pedig egy-két évig sehova sem kaphatott. Peréből kifolyóan nemcsak a lefolytatott elővizsgálatkor, de azután is többször volt kitéve hivatalos zaklatásoknak. A hadi törvényszék 1850 márczius 11-iki leiratával felhívta Augusz Antalt, a «tolnai polgári kerület cs. kir. kerületi főispánját», hogy Bezerédj ellen a «forradalom érdekében kifejtett működése miatt» megindított vizsgálat folytán, a megyében viselt tetteiről és szerepéről kimerítő jelentést tegyen. A vizsgálattal Forster Károly kormánybiztos volt megbíva, a ki Babics Mihály levéltárnokot, Németh Mihályt, Szekszárd város első jegyzőjét, Martin Antal és Kristofek Ferencz szekszárdi lakosokat hallgatta ki. Ezek valamennyien kedvezően vallottak, Szekszárd is kedvező bizonyítványt állított ki, így Augusz azt jelentette a hadi törvényszéknek, hogy Bezerédj ott volt ugyan az 1848–49 június 23, illetve 5-én tartott gyűléseken, de lázító beszédeket nem mondott s forradalmi tanácskozásokon részt nem vett. 1850 szeptember 19-iki leiratában ismét felhívta a hadi törvényszék Auguszt, hogy Bezerédjt Pulszky Ferenczre vonatkozólag hallgassa ki. Pulszky Nógrád megye követe volt s mint a magyar miniszterium államtitkárja 1849-ben politikai ügynök volt Londonban. Ezért hosszas távolléte miatt törölni akarták a képviselők sorából, de Bezerédj védelmére kelt, elmondva érdemeit, kiváló szolgálatait az 1849. évi márczius 24-iki országgyűlésen. Bezerédjtől tehát azt akarták megtudni: a) mit tud Pulszky működéséről a forradalom érdekében? b) sorolja fel Pulszky működését; c) honnét tudja azt, 415hogy Pulszky a magyar kormány ügynöke volt s Londonban működött? d) e minőségében kifejtett tevékenysége miben állott, mikor vette kezdetét s meddig tartott?
Augusz a kihallgatással Forster Károly kerületi kormánybiztost bízta meg, ez pedig Velits Istvánt, a szekszárdi cs. kir. bírság h. elnökét, ki szeptember 25-én terjesztette be a kormánybiztoshoz a vallomást s ez másnap a hadi törvényszékhez küldte.
Mi volt a vallomásban, nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy Bezerédj nyilatkozatai nem igen járultak hozzá Pulszky in effigie való elítéltetéséhez. Pulszky későbben is a legmelegebb elismeréssel emlegeti Bezerédjt, a kivel már régebbi idő óta szoros összeköttetésben állott s nejével is többször volt Hidján. Flórikát különösen szerette s neki nemcsak maga, de Deákkal, Eötvössel együtt is többször írt kedveskedő levelet.
A hadi törvényszék kihallgatásokkal még 1852-ben is zaklatta Bezerédjt. Maga írja meg feleségének július 21-én, Ercsiből, a Semlin gőzösről, hogy előtte való nap Szekszárdra kellett mennie. A hadi törvényszék rendeletére Teleky Blankára vonatkozólag hallgatták ki. De a mint Etelka is tudja, semmi oly összeköttetésben nem volt vele, a mely Teleky Blankára, akár őr reá nézve terhelő lehetne. Vége is lett hamar a dolognak.
Különben is állandóan kémek figyelték, mert azzal gyanusították, hogy az emigráczióval összeköttetést tart fenn. Egyszer valaki azt a hírt terjesztette, hogy ismeretlen ember levelet dobott be az udvarára. Persze felkutatták lakását, de eredménytelenül. Tolnáról éjszaka többször is felverték a vasas németek. Körülvették hidjai házát, feltörték szekrényét, titkos zárú íróasztalát, de semmi kompromittálót nem találtak. Utoljára már a jobb érzésű katonatisztek is szégyenlették zaklatását. Az is megesett, hogy egy D. nevű tiszt előre figyelmeztette Bezerédjt iratai elrejtésére. Erre azonban nem volt szükség. Bezerédjnek nem volt titkolni valója. Egész élete nyitott könyv, a melynek nem voltak kitépni való lapjai. Felmentése után a szó valódi 416értelmében tartózkodott minden politikától. Hogy ő is, mint állítólag Teleky László csakis ily ígéret mellett kapott volan amnesztiát, ezt semmi kézzel fogható adat nem támogatja. Közeli ismerősei, barátai azonban egész határozottan állítják, hogy a vármegyei élettől való teljes visszavonulása az Augusz Antal és közte lefolyt inczidensre vezethető vissza. Bezerédj t. i. valami ügyben a megyeházán járt s a lépcsőn találkozott a szembe jövő, nagyhatalmú cs. kir. kerületi főnökkel, a hajdani kebelbaráttal, Auguszszal, a kit a régi szívélyességgel így üdvözölt: «Szervusz Tóni…» Mire Augusz durván így válaszolt: «Mit keres itt az úr?» Bezerédj szótlanul megfordult és többet nem tette be lábát bálványozásig szeretett vármegyéjének hivatalos házába. Valósággal kerülték egymást. 1851 augusztus 14-ről írja feleségének: «Jó hajón jöttem. Augusz családostul szinte azon jött, de elkerültük egymást. Mind ketten elég ügyesen, úgy, hogy köszöntésre sem volt alkalom.»
Úgy látszik, ezen időtájban mondott véglegesen búcsut Pestnek. Ugyanebben a levelében írja: «Pestről tehát tegnapelőtt baj nélkül haza értem édes kis üres Hidjánkra. Igen-igen sóvárgok utánad édes Etelkám és minden kis holmidat, mi itt van, össze-össze keresem és csókolom és olvasom sokszor füredi leveleidet…»
Felesége t. i. már 12 nap óta ott időzött. Öt nap múlva ő is oda készül s aztán két, legfeljebb három hét múlva «édes Etelkája» is otthon lesz, mint egy «kis friss őz.»
Ott éldegéltek aztán hidjai csendes otthonukban. Felesége megértő lélekkel simult hozzá s nagyban hozzájárult, hogy Bezerédj egy perczre sem veszítette el híres optimismusát s a jövőbe vetett hitét. Barátai közül Sztankovánszky Imre és Perczel Béla jöttek el hozzá gyakrabban. Néha meglátogatta Deák Ferencz, Scitovszky herczegprimás. Bartal György odafenn maga is kompromittálva volt, így sem neki, sem Bezerédjnek nem állott érdekében a régebbi, úgyszólván mindennapos találkozás. Csekély számú barátaival azután megtárgyalták az 417eseményeket, a haza sorsát. Flórika fái alatt el-elgondolkoztak a múltról, tervezgettek a jövőről. Elsiratgatták a régi jó barátokat, Batthyány Lajost, az elbújdosottakat s az akkoriban meghalt báró Wesselényi Miklóst, kit gyöngéd szálak fűzték Hidjához. Perzczel Móricz szavai szerint mielőtt Wesselényi fogságát megkezdte volna, meglátogatta Bezerédjt s ott Perczel Móriczczal együtt fogadalmat tettek, hogy a magyar szabadság zászlaját soha el nem hagyják.* Wesselényi ezután is többször megjelent Tolnában s gyakran váltottak levelet. S különösen hálás volt Bezerédjnek, hogy felesége szüleit pártfogásba vette s birtokán szerény kertészi minőségben alkalmazta. Ezért írja neki Zsibóról 1845 október 13-ról: «Kedves Barátom! Még a múlt hó 3-án írt leveledet szíves örömmel vettem. Hát még a jó kis Ninám minő örömben úszott: már előre látta szeretett szüleit kényelemben telepedve meg a te kegyes pártfogásod alatt.»
Leopold: Bezerédj István 41. lap.
A külvilággal való összeköttetést Bezerédj Sztankovánszkyn és Havas Ignáczon kívül felesége révén tartotta fenn, ki betegeskedése miatt gyakrabban megfordult Pesten s ott a Korona-herczeg-utczában állandó lakást tartott. Bezerédj jól volt tehát értesülve mindenről, maga azonban tartózkodott minden politikai mozgalomtól és érintkezéstől. Nagyon jól tudta, hogy Argus-szemekkel figyelik. Bizonyára ez az oka, hogy ebben az időben írott levelei közérdekű dolgot alig tartalmaznak. Felesége 1852 elején komolyan megbetegedett. Havas kezeli Pesten. Bezerédj naplószerűen, a legapróbb részletekig megír neki minden otthoni dolgot. Feljegyzi úgyszólván óráról-órára, hol, merre járt, mit tett. Már korán reggel utána néz a gazdaságnak. Ott van a szántóknál, istállókban, a baromfiudvaron s gondos háziasszony feleségének darabszám is beszámol az apró jószág szaporulattal. Az iskolába is mindennap benéz s maga mondja, hogy a rendesnél háromszorta több időt tölt ott, mert Király tanítóval 418nincs megelégedve. S ellátogat a temetőbe. Közben olvasgat s mint maga mondja: ezzel le van írva a nap, melyen át a te édes kedves képed folyton kísért, vidámított s jobb jobb színben, erőben, egészségben volt mellettem… bennem … (1852 márczius 25.)
Feleségét a híres orvos Balassa Gleichenbergbe küldte s Bezerédj akkor még el sem kísérhette. Azzal vígasztalta magát, hogy «jó volt honn maradnom. Sokban hátramaradás volna, kivált a selyem dolgában». Büszke is a szedresiekre, a kiket «alig győz idővel és pénzzel a galletákért». (1852 július 4.)
Etelkája távollétében aztán jókedvűen válaszol ennek leveleire. Csak azt nem érti, hogy nevezheti Gleichenberget unheimlichnak. Ez csak az első pillanatban van így. A nagy természetkedvelő Bezerédjnek «jól esett az erdő, fűvek szép leírása s örült a hangulatnak, hogy Etelka úgy fogta fel, a mint leírta». Védelmére kel azonban szépséges Hidjájuknak: «De azért a vinczellér gunyhótóli kilátás stb. ügye nem veszíti el jelentőségét?» (1852 július 11.)
Vígasztalóan bátorítgatja aztán. Az egészségében beállt «némi kis változást tekintse a víz hatásának s a fürdő általi megizgatásának». (1852 július 18.) Elhalmozza a gyöngédség minden jelével. Tudja, hogy Etelka amúgy is «gustios toilettekben» jár, de csak írjon Pestre, Bécsbe is, nagy örömet szerez, ha valamit még hozat általa. «a repcze várakozást fölöző árja megbírja.» Panaszkodik az óriási hőségről: «Adok is bort nem fösvényesen a munkásoknak s pinczénk az evangeliumi olajos korsó tulajdonával látszik bírni!» A virágok, a jázmin, minden öntözés mellett is csak alig illatoznak. «Hála Isten, hogy nem árt a szárazság azon képek frisseségének, melyek ott körül lengenek.» (1852 július 14–18.)
Bezerédj leveleiben ezután sem találunk egyebet. Mintha gazdaságán, bálványozott feleségén kívül nem is lenne más a földön, a mi érdekelné. Ez a kis világ az ő – nagy világa. «Ma szép esőnk volt…» Ezzel az örvendetes hírével már érdemesnek 419tartja levelét, «mint extra póstát elküldeni». S így folytatja: «Kedves képed megfrissült levél és virág koszorúban foglalva lebeg előttem. De ha száraz szalmát rakna is a sors körülötte vagy tövist és tudja Isten mit, csak a te képed legyen friss és a szeretet tekintetével nézzen rám – a fő, mit Istentől kérek, megvan, te, édes lelkem, szeretett feleségem!»
A sorok közül azonban ki-kicsillan más is. Az, hogy a gazdasági gondokba való elmerülés neki és másoknak valóságos menedék volt abban a nagy, nehéz napokban. Erre czéloz az Etelkához írott július 21-iki levele. «Pakson Deák nénje beszélte, hogy Kehidát határozottan eladják. Deák Bécsben volt egészségére nézve. Most jobban van. Az egész tavasszal igen oda volt. Sajnálom, hogy ha elmegy Kehidáról, mivel foglalatoskodik majd, mely úgy is kielégítse, – mint a gazdálkodás?»
Pedig ekkor már egy kicsit derülni kezdett. Bezerédjnek megengedték, hogy beteg feleségét Gleichenbergben meglátogathassa. De micsoda utánjárásba került ez! Vele ment Sztankovánszky is, kinek a halállal küzködő felesége is ott keresett menedéket gyógyíthatatlan bajára. Képzelhetni, a börtönéből kiszabadult sas mily boldog örömmel kelt útra! Ezért is írja 1852 augusztus 6-án Bécsből Etelkájának vissza Gleichenbergbe: «De nem volt oly kedves vissza az út, mint hozzád menet. Azonban igen vidám jótevő képet viszek rólad magammal, édes Etelkám.»
Bezerédjt ez a kegyesen engedélyezett kirándulás aztán nagy elhatározásra ösztönzi. Állandósíttatni akarja útlevelét. Barátaival, Sztankovánszkyval, Havas Ignáczczal, Bezerédj Lászlóval, valóságos haditanácsot ül, hogy mit tegyen. 1853-ban Augusz Antal Budára került a helytartósághoz mint alelnök. Azt tanácsolják tehát Bezerédjnek, hogy folyamodjék a főherczeghez, de az eljárás Auguszra bízassék, a formaság inkább biztosítván a sikert. Fogalmazásának toldalék-czikkét azonban elhagyandónak tartják. «Helyén és idején lett volna az, az önkéntes adózás és ipar érdemével, midőn még háziasan és kegyeletesen kormányoztunk 420és – tattunk, de most más szokásokban történik az és az adó behajtatik akár «selyemből», akár daróczból, bárkitől jöjjön is…» írja Sztankovánszky. (1853 február 9.) Bartal azonban február 20-án arról értesíti Bezerédjt, hogy a Tormaytól vett tudósítás szerint rendeletet adott ki a főherczeg, «miszerint oly konfináltaknak, kiknek magokviselete ellen nincs panasz, a megyefőnökök adhatnak ki úti engedelmet». Így Bezerédj a megyei főnökhöz adta be folyamodását, kérve előbb kapott útlevelét Gleichenberg, valamint Csébnek kihagyásával csak Pestre, Bécsbe s Kőszegre kiállíttatni. Utazását családi dolgaival indokolja úgy Kőszegre, apósához, mint Bezerédj Pálhoz, Bécsbe, s Bezerédj Ignáczhoz és Miklóshoz Pestre. Ezenkívül beteg szemeinek orvoslása is szükségessé teszi Bécsbe, Jäger professorhoz való járulását. S mert dolgait egyszerre nem végezheti, télen át áprilisig oda és vissza járásra kér engedelmet.
Forster megyefőnök Angyal főbírónak adta ki a kérvényt, a ki aztán azt jelentette, hogy «Bezerédj István úr a maga mostani viseletével legkisebb gyanu alá sem eshető, mert bár szemmel tartom és megbízott emberem által szemmel tartatik minden lépésére csaknem, de társaságokban megjelenése alkalmából beszédjére is a legszorosabban vigyázok és vigyáztatok titkon, semmi olyas tettét nem tudom, miért őt csak parányi bűnösnek vádolhatnám».
Így aztán véleményezték útlevelét. De tovább is megfigyelés alatt maradt.
Bezerédjnek azonban az útlevelére jó darabig nem volt szüksége. A mint Sztankovánszkynak 1853 február 23-án Pestről írt leveléből tudjuk, ezen tájban súlyos betegen feküdt. Jó ideig nyomta az ágyat. De a bajt végre is kiheverte. Ismét visszanyerte régi mozgékonyságát s új kedvet kapott az irodalmi munkálkodásra is. Erre az Erdélyi Gazdasági Egyesület adta meg neki a serkentést, a melynek elnöke, gróf Mikó Imre hosszabb levélben az iránt kereste meg, hogy a mennyiben az egyesület a selyemtermelés történetének adatait össze akarja 421gyűjteni, a Magyar Gazdasági Lapok 1854. évi 2-ik számában foglaltak szerint: Bezerédj «mint Magyar honban a selyemtenyésztés buzgó ápolója» adjon szíves választ az alábbi pontokra:
1. Hidján hány darab, milyen fajtájú, hány éves eperfával űzik a selyemtenyésztést? Darabjára hány font levelet számítani? Szedetik-e az eperlevelet, vagy a «jövésekkel» metszik le? Melyik fajta tenyésztetett inkább? Nagy féle, puha, vagy cserje? S mennyi távolságra ültetvék egymástól?
2. Miféle fajta selyembogár tojást kezeltet? Hány font gubó nyeretett egy lat tojásból? Hány gubó ment egy fontra? S hány font gubó adott egy font lemotollált selymet?
68. GR. MIKÓ IMRE NÉVALÁÍRÁSA.
3. A gubók osztályozása hogy történt? Kettősen? gyenge végűn? Mocskos gubón kívül minden gubó összegombolyíttatott-e? Vagy külön osztályoztatott az előtt, a selyem finomságához képest? Minő áron gombolyítják le Hidján a selyemnek fontját s lehetne-e onnan s mi áron legombolyító nőket, leányokat találni?
4. Hány próbás selyem termeltetett Hidján 1853-ban és 1854-ben s mi áron kelt?
5. A Locatelli motollának mi erőssége van Hidján más motolla felett, hol és mi áron kapható ez?
6. Csak 70 foknyi melegvíz-e az R., szerint, mi a gubó enyvét felolvasztja, s melybe a gombolyítóknak működni kell? Vagy van-e a vegytannak más szere is föltalálva, mely ezt pótolhatja?
4227. Több éveken keresztül mennyi száztólit jövedelmezett Hidján a selyemtenyésztés?»
A mint látszik, elég sok fajta s szövevényes kérdések, Bezerédj azonban derekasan megfelelt reájuk. Egész kis tanulmányt szentelt az ügynek s ezt azzal fejezte be, hogy «a feleségével elevenen örülne és selyemtenyésztési közös fáradozásaik jutalmául fogadnánk, ha az oly tisztelt hazafiakat szerény házukba vezetné, melyben a kényelem hiányát legszívesb látással igyekeznének pótolni».
Gróf Mikó Imre 1855 márczius 3-án szép levélben válaszolt Bezerédj soraira: «A nyert felvilágosítás benső becsénél, gyakorlatiasságánál és a kérdés minden árnyalataira kiterjedő voltánál fogva, mind a hazafias szellemű, előzékeny és lekötelező modort oly fontosnak, oly meglepően nemesnek s a publicus spiritus majdnem teljes kihalása ezen napjaiban oly kedvesnek tartja», hogy be sem várva márczius 11-iki közgyűlésüket, előre siet a hálás köszönet érzelmeit kifejezni.»
Ez a szép, nagyszabású tanulmány aztán majdnem szó szerint megjelent «A selyemtenyésztés Hidján» czímmel «A magyar nép könyve» II. kötetében (1855, 176–198 lap.) Kivonatát más helyen közöltük.
1855 április havában Csengery Antal is kéréssel fordul Bezerédjhez. Mindenek előtt kimenti magát, hogy Hidjára nem mehet. Keménynek azonban hirtelen beteg édes anyjához kellett utaznia s pár nap alatt minden írói dolgaikat, közös vállalkozásaikat, sőt Zsigónak magándolgait is neki kell majd rendbe hoznia. Azután előadja, hogy Korizmits «Mezőgazdaság Könyve» számára Magyarország magángazdasági történetével is foglalkozik s tőle annyit hallott már Bezerédj jeles gazdasági eljárásáról, hogy Hidja nem maradhat könyvében érintetlen, az ő révén kér tehát adatokat Bezerédjtől azokra nézve, a miket 1830 óta, midőn még homokpuszta volt Hidja, az újabbi időkig tett. Kérdés, mily eszközökkel emelte azt jelen állapotára, és miben áll ezen állapot, mennyi földet mível, mennyi fa van, 423mi hatással van a selyemtenyésztés, melyet teremtett a vidéki népre, főleg a falura, mely az által jött létre? Csak rövid jegyzeteket kér s levelét így fejezi be: «Neved Magyarország kifejlési történetében e téren sem maradhat említtetlen.»
Bezerédj a nála megszokott nemes szerénységgel felelt a levélre. Az iratai között levő fogalmazvány szerint többek közt ezeket mondja: «Kedves barátom! Adatokat kívánsz tőlem a Hidjai gazdaságrul, mikép az 1830 év óta jelen állapotjába alakult.
Tudod, hogy igen örömest tellyesítem kívánságodat, de arról is meg fogsz emlékezni, hogy én szaktudományilag rendszeresen képzett földmívelő éppen nem vagyok és csak a régi magyar földesuri életmód szerint tanultam bele, atyám mellett, úgy, ahogy, a pusztai birkászattal, gulyával, ménessel bíró gazdálkodás vezetésébe, ez is csak igen mellékes és éveken át csak mintegy lopva üzhető foglalatosságom maradván, a mint tudod, más irányokban vezető életpályámon.
69. CSENGERY ANTAL.
Igen eleven élvezetet találván azonban mindenkor a természetben és tenyésztésben, nemcsak annak jövedelmére nézve, hanem önmagában a természet fejlődése és annak intézgetése által, mohón kaptam minden kis időt, melyet gazdaságom szemlélésére, kutatására szoríthatok és midőn hon nem voltam, másokéban is hasonló érdekkel tevém és nem hagytam használatlanul az alkalmat, értekezni más, nálamnál tanultabbakkal – kik közt Somsits Miklós hajdani követtársamra most is hálásan emlékszem.
424Jelenleg pedig – 1850-ben hazaszabadultam és folyton itthon levén, azt tapasztalom, hogy a határban a munkások közötti sürgés mintegy szokásommá vált, mihez némi temperamentumomban rejlő mozgékonyság is járulván, a sok elmebeli és testi mozgalmaknak van mégis némi látszatja, mely azonban inkább érezteti velem, hogy az eredmény egészen más fogott vola lenni, ha mindenféle erőm megfelelő szakismeretek szerint fogott volna ruháztatni Hidjába.
Így barátom Hidját, láthatod, a gazdasági rendszerek és ezeknek alkalmazására nézve, mintegy állattenyésztési, földmívelési és technologiai előhaladás mintájául le nem írhatom, ha csak tanuság helyett megmosolygást nem akarok előidézni.
Három tárgyat találok mégis gazdaságomban arra valónak, hogy azokról mások előtt szóljak. A pusztai birtok itteni részének telepítését, a nagyobb terjedelmű faültetményeimet s egy kis selyemtenyésztést.»
A telepítésekről szólva: «A nagyobb birtokon azon sokféle, jótékony következményt, melyet embertársainknak megtelepedése, a családok alakulása, életmozgalma s működése szül, semmi más nem pótolhatja. Ezen tapasztalás után inkább-inkább erősödik meggyőződésem, hogy hazánk törvénye «de praediis impopulandis» nemcsak köz, hanem magánérdek szerint is lőn hozva…
Kár, hogy Bezerédj fejtegetése itt megszakad. De ennyiből is megismerhetjük az ő saját érdemeit inkább kisebbíteni szerető szerénykedését s érdekes socialis gondolkozását…
Bezerédj ezután is élénk összeköttetésben állt Csengeryvel, ki mint a Pesti Napló belső embere, minden alkalmat megragadott, hogy őt publiczistai tevékenységre sarkalja. Erre azonban már nem nyilt alkalom. Bezerédj saját szavai szerint – készült begubózni önmagát, közeledett élete végéhez. A mi kis ideje hátra volt, azt teljes visszavonulásban gazdaságának, főleg a selyemtenyésztéssel való bibelődésnek szentelte s igyekezett tovább folytatni ismert jótékonyságát. Áldott lelkű felesége vele 425versenyzett ebben. A legnagyobb szívbeli szeretettel karolták fel mindketten Bezerédj Pált és családját. A Tereziánumban nevelkedett gyermekek a vakácziót rendesen náluk töltötték. Karácsonyra s más ünnepi alkalmakra elhalmozták őket mindenféle ajándékokkal, de főleg jó könyvekkel. Bezerédj formálisan felhatalmazta öcscsét, hogy gyermekei számára az ő költségén nem csak az iskolai könyveket szerezze be, de nekik más hasznos könyveket is vásároljon. Öcscse mély hálával vette ezt az igazi testvéri gondoskodást, mert a szabadságharcz leverése után önhibáján kívül küzdenie kellett a gazdasági bajokkal. Pál még 1847-ben házat vásárolt Bécsben, a melyre voltaképpen nem volt semmi szüksége, csak borát akarta jobban értékesíteni, mert részben ezzel fizetett. A Schottenfeld-külvárosban fekvő kétemeletes házért 35 ezer forintot adott. 26 ezer forinttal egyelőre adós maradt. Az első 9 ezer forintot pedig 900 akó óborral egyenlítette ki, számítva reá, hogy a hátralevő részleteket is lassan így törleszti le. Közbejöttek azonban az 1848-iki események. Az óriás pénzszűk-világban elég volt gazdaságát rendben tartani. Pedig az eladó sürgetni kezdte a vételér hátralékát s Bezerédj Pálnak az Eszterházy Kázmérnál volt követelése is jó pár évig kétessé vált, míg aztán annak kifizetését Liechtenstein herczegné vállalta magára. Járt ő ez utóbbi adósság kifizetése és részére halasztás kieszközlése iránt a fiatal császárral is, a ki kegyesen fogadta, de kérvényét nem szignálta. Pálnak így bizony jól esett testvérének jószívű gondoskodása.
70. CSENGERY ANTAL NÉVALÁÍRÁSA.
De ilyen a Bezerédj-pár másokkal szemben is. Meleg, rokonszerető lelkek mindketten. Rokonsági összekötő kapocs sem kellett azonban, hogy ők másokkal jót tegyenek. Az akkori szokás szerint komaságban állottak rengeteg sok családdal. Bezerédj egy sereg rokon gyereken kívül keresztapja volt 426Havas, Tormay, Varga István, Garay János, Vörösmarty, Csengery Antal stb. gyerekeinek. Kölcsönös komasági viszony volt közte és Sztankovánszky közt is. S a sok kis keresztgyereknek nem volt oka megbánni szüleik – komaválasztását. Különösen sokat tettek a Vörösmarty-árvákért. Tolnában Perczel Béla, a későbbi igazságügyminiszter és Bezerédj István fejtett ki legnagyobb agitácziót, Deák Ferencz felhívására ki Bezerédj Pál egyik levele szerint ezer levelet írt (vagy szándékozott írni) az árvák ügyében, mivel az újságban való felhívás el volt tiltva. Bezerédjék nagyobb összeget adtak s Pál apró gyermekei részéről is adott át személyesen Deáknak 10 pengő forintot, ki azt meghatva köszönte meg.
71. TÓTH LŐRINCZ LEVELE BEZERÉDJHEZ.
Hogy milyen biztossággal lehetett számítani Bezerédj jó szívére, ezt az írásai között talált, Tóth Lőrincztől származó levélből is láthatjuk. Tóth Lőrincz 1853 márczius 27-én hosszabb levélben megírja neki, hogy a Magyar Akadémia – Helmeczyvé, azaz pénztárosává választotta. E hivatallal szép, ingyen szállás és 500 pengő forint évi díj jár, a mi neki nevezetes segítség. Csakhogy Helmeczy megváalsztásakor kauczióról szó sem volt. «Gróf Széchenyi felállt s kimondta: én ezen emberért jót állok s az elégnek tartatott.» De most a pénztár ügyei rendeztetnek, 10 ezer forint kaucziót kívánnak. Ő azonban csak 10 ezer forint vagyont mutathat ki, pedig a pupillaris biztosítás szabályai szerint ehhez 20 ezer forint alap szükséges. Kéri 427tehát Bezerédjt, hogy 4–5 ezer forintos betáblázást vállaljon saját ingatlan birtokára. Bár tudja, hogy Bezerédj meg van győződve róla, hogy ő az Akadémia pénztárát el nem sikkasztja, felajánl egy Batthyány gróf féle 7000 forintos kötelezvényt is neki biztosítékul.
Hogy Bezerédj tette-e le a hiányzó kaucziót, nem tudjuk.
Nagyon jellemző Bezerédj nemes lelkére a halála előtt négy hónappal (1855 november 23-án) Garay Jánosnéhoz írott alábbi levél is, a melyet minden előzmény nélkül, tisztán csak jó szíve sugallatából írt a nagyon nehéz viszonyok között maradt özvegyhez:
«Kedves Komámasszony! Szeretem hinni ugyan, mi szerént úgy se gondolta, hogy azt, mit boldogult férjének, az én kedves barátomnak, költsön adtam, valaha vissza kívánjam: jónak gondolom mégis, minden esetre, ezen biztosító levélkét írni komám asszonynak, mellyel boldogult barátom Garay Jánosnak minden nálam vagy utánnam található kötelezvényeit tellyesen eltörlöm, megsemmisítem, és érvénytelennek nyilatkoztatom.
Örülni fogok, ha komámasszony ebben némi jelét szemlélendi azon jó indulatnak, mellyel az elhúnyt eránt viseltettem és mellyel komámasszony s gyermekei eránt mindenkoron viseltetni fog.»*
Garay Gizella hagyatékában, a Szekszárdi Múzeumban.
De Bezerédj István jó szívére, nemes emberbaráti gondolkodására talán legélénkebb világot vet a Palóczy Lászlóhoz való viszonya.
Palóczy László, Borsod vármegye híres követe többek közt arról volt nevezetes, hogy mint kerületi jegyző az országgyűlésen hozott törvényeket magyarul kezdte szerkeszteni, a miért aranytollal tüntették ki követtársai. Palóczy és Bezerédj barátsága az 1832-iki országgyűlésen kezdődött s az a korkülönbség daczára (Palóczy 1783-ban született) a legbensőségteljesebb volt mindvégig.
42872. BEZERÉDJ LEVELE ÖZV. GARAYNÉHOZ.
Palóczy tollából származott az a meleghangú búcsuztató levél, a mellyel a pecsovicsok által viszszahívott Bezerédjtől követtársai 1840-ik év márczius 9-én elbúcsuztak. Az érdekes búcsuiratot, melyet 127 képviselő írt alá, más helyen közöltük. Barátságukat az Újépületben való tartózkodás még szorosabbá tette. Palóczy több levelében tesz említést a szabadonbocsájtása utáni zaklattatásáról. S egyszer, összeszólalkozván 429egyik leányával, azt határozta el, hogy Bezerédj Istvánhoz megy lakni Hidjára. Bezerédj iratai közt megvan az ő páratlan jó szívét jellemző válaszlevél fogalmazánya. A 71 éves öreg embert nem akarván megszokott életviszonyaiból kiragadni, őszintén elmondja, hogy falun, szerény földszinti házban lakik, a hol mulatságról, szórakozásról szó sem lehet. A policia úgyszólván elzárja a világtól, közvetve, közvetlenül értésére adja ismerőseinek, hogy hozzá ne jőjjenek. Nyaranta pedig nagynénje s testvérje családja látogatásakor oly szűk a hajlék, hogy egy melléképületben kellene Palóczynak megvonulnia. Engedélyt ide különben sem kaphatna. Egy mód van tehát a segítségre. Feleségével egyetértve évi 600 váltó forintot ajánl fel, hogy «Palóczy egyik leányának, kiben várakozása nem teljesedett, kötelességét ő pótolja». Ezt a nagylelkű ajánlatot Palóczy, a mint későbbi levelei bizonyítják, el is fogadta. S Bezerédj minden évnegyedben pontosan elküldte neki a 60 pengő forint segélyt…
Ilyen csendes jótékonyságban telt az Istentől megáldott házaspár élete. Lelküket még a testi szenvedés sem tudta elfásítani. Pedig az utóbbi években sok bajjal küzdöttek. Nemcsak Bezerédjn volt észlelhető a rohamos hanyatlás, de felesége is sokat gyengélkedett. 1854-ben ismét használnia kellett Gleichenberget, 1855-ben pedig Ischlben kereste a gyógyulást.
73. PALÓCZY LEVELE BEZERÉDJHEZ.
430Bezerédjnét itt időzésekor nagyon megijesztette férje balesete. Bezerédj szenvedélyes lovas volt. Nem múlt el nap, hogy kedves szürke lován az utóbbi években is ki ne lovagolt vola. A ló pedig nem egyszer makranczoskodott alatta. Pedig, amint mondják, Bezerédj sokszor mondogatta kedves állatjának, a nyakát veregetvén: hogy egy okos arabs paripa soha sem lehet olyan – szamár, hogy gazdáját levesse. 1855 nyarán mégis megesett vele, hogy lováról leesett. Unokaöcscsével, az ott vakcáziózó ifjabb Bezerédj Pállal lovagolt ki éppen, amikor baleset érte s hanyatt vágódott lova alá került. Tüstént hivatták a doktorokat, köztük Tolnáról Wosinszkyt, s később Tamásiból a fiatal dr. Sass Istvánt – Petőfi barátját, a kik vállcsonttörést konstatáltak. Bezerédj jó ideig nyomta az ágyat e miatt, jobban mondva, talán soha sem heverte ki az esés folytán előállott belső komplikácziókat. Írja is felesége julius 10-én Ischlből: «Hogy a lóról leestél, eléggé aggaszt. Csak a jó Istent kérem, hogy különösen őrizzen minden bajtól, mert – magát hiba kérem…»
Apósa: Bezerédj György is megleczkézteti 1855 szeptember 21-én kelt levelében.
A jó tanács azonban már későn jött. Az edzett férfiú, a ki még 1853 február 2-án dicsekedve írta a feleségének: «olvastam, írtam, átnéztem Macaulayt, járkáltam kinn és veszekedtem a széllel, hóval, – meg is győztem…» mind jobban-jobban gyengült-hanyatlott. De még ekkor sem akart eltérni megszokott napi foglalkozásától, a munkától. Akkoriban a pusztájukon állítandó kis kápolna ügye tölti be egészen lelkét. 1855 deczemberben még tárgyal az oltárkép ügyében Perczel Bélával, ki deczember 21-én meg is írja, hogy az oltárkép hosszúsága 6, szélessége 4 láb; az ára 300 forint. A kiállításon is ennyire becsülték. Kedves dolgot tesz Juliska sógornőjének, ha a képet megvásárolja. A kápolna elkészültét azonban már meg nem érhette. 1856 február 9-én kelt levelében, amelyre kebelbarátja, Sztankovánszky Imre ezt jegyezte rá: «Utolsó 431levele hozzám feledhetlen szeretett barátomnak, kit ennek írása után egy hó múlva a kérlelhetetlen sors örök fájdalmamra elszakasztott» – még kedélyesen eltréfált.
Tréfás neheztelését a mindég rossz levélíró Sztankovánszkynak úgy adja tudtul, hogy maga részéről fél zavarni «mély hallgatásuknak a bosszuságosbul innepélyessé váló csendjét». De ő, a ki már úgy sem hall – Sztankovánszkyhoz, a ki pedig egészen jól hall – egy teljesen idegen hang bocsát a hangvezető szálra, vagy csőbe. Nemes Székely Macskásy Antal segédlelkésznek, Vörösmarty után a Perczel Sándor gyermekei mellett volt informatornak hangja ez, a ki általa kéri Sztankovánszkyt, tegyen lépéseket érdekében a pécsi püspöknél.
74. BEZERÉDJ UTOLSÓ LEVELE SZTANKOVÁNSZKYHOZ.
S így fejezi be levelét:
«És ime elrezg az idegen hang – mély, ünnepélyes csend áll ismét be és mi így csak némán küldünk, azért nem kevésbbé 432szíves, meleg üdvözletet, öleléseket és várjuk, mint Izrael népe a Messiást, hogy megzendüljön egyszer már a kedves, óhajtott, rokonszívű s lelkű szózat és megnyissa száját is – Etelkával együtt a télen jobban, mint reményleni merhettük – átvergődő h. b. Pistának…»
Lehetetlen ezeket a mély sejtelmességű sorokat megindulás nélkül olvasni. Bezerédj lelke megunta a hosszas rabságot, várta a bilincs alól való felszabadulást, a szabadon szólhatás annyira sóvárgott boldog idejét, amikor tudniillik a néma falaknak sem lesz – fülük… De ezt már nem érhette meg… A fenti sorok elküldése után alig néhány nap mulva ágynak esett. 1856 február 27-ikén még ezt írja neki Bartal György: «Fájdalommal értettem tegnap Zichynétől, hogy hosszabb hallgatásodnak csakugyan komolyabb oka van s hogy a betegség, melynek csekélyebb kezdetét leküzdhetni vélted, erősb fokozatban kitört rajtad… Kiméld magad – nehogy tevékenységednek egyes napokat kicsikarni akarván, éveket, sőt oly drága életet veszíts, melynek nyomdokait annyi áldás követi…»
Alig egy hét mulva ezután már a szomorú gyászjelentő hír verte fel az akkori nemzeti zsibbadtság, halálos dermedtség mély csendjét. Bezerédj Istvánné a következő, Bezerédj Pál által fogalmazott gyászjelentést küldte szét a megdöbbent rokonokhoz és jó barátokhoz:
«Bezerédj Istvánné született Bezerédj Etelka, és Bezerédj Pál, ugyan Pál, Andor és Clotilda gyermekei nevében is mély fájdalommal jelenti buzgón szeretett Férjének, illetőleg pedig kedves testvér Báttyának és tisztelt Nagybáttyuknak, bezerédi Bezerédj Istvánnak élete 60-ik évében f. 1856. évi márczius 6-án ideglázban a halotti szentségek felvétele után szeliden történt örök elszenderülését.
Hűlt tetemei a hidgyai temetőben f. hó 9-én délutáni 3 órakor tétetnek örök nyugalomra, a sztmise áldozatok pedig utóbb a tolnai anyaszentegyházban fognak tartatni.»
433Temetése csendben, az akkori szomorú napokban minden országosabb zaj nélkül, alig egy pár jó barát kíséretében ment végbe.
75. BEZERÉDJ ISTVÁN SÍRJA.
Bezerédjre is elmondhatjuk azonban, a mit Garay János a költőre mond: «halálával kezdődik az élete». Kalászba szökkent eszméihez, a közteherviseléshez, a jobbágy felszabadításához, az ősiség eltörléséhez még az akkori szoldateszka uralom sem mert szentségtörő kezével hozzányúlni. Egyéb még meg sem valósult eszméinek pedig tovább plántáló melegágyat biztosított otthonában szerető Etelkája, ez a nagymíveltségű, lelkes magyar nő, a ki Koronaherczeg-utczai lakásán, híres vasárnapi ebédjein állandó vendégül látta az akkori Magyarország legjobbjait. Gyakran megjelentek ott: Deák Ferencz, báró Kemény Zsigmond, 434Horváth Mihály, Csengery Antal, báró Eötvös József, Arany János, Gyulay Pál, Zichy Antal, régebben Wesselényi, Vörösmarty, Tolna jelesebb fiai közül pedig Sztankovánszky Imre, Perczel Mór, Perczel Béla, Bartal György, Csapó Vilmos, stb.
Sok, később valóra vált eszme kelt innen szárnyra. Kevesen tudják, hogy Deák híres husvéti czikke is Bezerédj Istvánné egy ilyen ebédjén fogamzott meg.
Erre a nevezetes husvéti czikkre, jobban mondva fogantatásának helyére czéloz Arany János is, a mikor Bezerédj Etelkának, a «Jóságos özvegynek» írott versében a következőket mondja:
«Ott, mikor fordúlón volt a haza sorsa,
(Bölcse ajakáról nekem is hullt morzsa),
Hogy kössük a multtal a jövendőt öszve?
Fehér asztalodnál pendült meg az eszme!
(Bölcse ajakáról nekem is hullt morzsa),
Hogy kössük a multtal a jövendőt öszve?
Fehér asztalodnál pendült meg az eszme!
Bezerédj Etelka férje nagy eszméivel, szelíd emlékével eltelve, 32 évvel élte túl korán eltávozott hű élettársát. Emlékére Hidján felépíttette a még Bezerédj által tervbe vett kis kápolnát, a melyet éppen azért Szent István napján szenteltek fel s az oltárkép is Szent István megkereszteltetését ábrázolja.
Áldott, nemeslelkű magyar asszony volt. Így 1860-ban gróf Dessewffy Emil, akadémiai elnök felhívására 1061 forintot és egy darab aranyat adott az akadémia házépítésére és tőkéjének szaporítására. Ugyancsak Dessewffy felszólítására nagyobb összeggel járult hozzá a Deák Ferencz, báró Eötvös József, báró Kemény Zsigmond, Kazinczy Gábor és Ürményi József által megkezdett gyűjtőíven, a Kazinczy Ferencz születésének megünneplését czélzó, szegényebb sorsú Kazinczyak neveltetésére szánt alapítványhoz. S Batthyány Lajosné felszólítására ő is ott volt ama száz magyar hölgy között, a kik az akadémiának szánt képet megvásárolták. A férje emlékére tett nagyobb alapítványon kívül nemes szívvel segítette a helyi jótékony czélokat is. A mint dr. Sass István főorvos, Petőfi barátja írja: Birtokán édesanyja volt mindenkinek. Nem volt egyetlen cselédje, ki írni, 435olvasni ne tudott volna. Volt köztük, a ki 40–50 évig családjával együtt ott szolgált a Bezerédj-kurián. Számukra lapokat, erkölcsös havi füzeteket járatott s nemes irányú könyveket osztott szét közöttük.
Férje emlékére szép síremléket állított, a mely fekete márványból készült. Három lépcső felett, négyszögletű márványhasábon a feliratok vannak bevésve s rá letört oszlop nehezedik.
Az emlék déli oldalán, épp a bejáratra nézve, nagy aranybetükből ez a Bartal György fogalmazta felirat olvasható:
BEZERÉDJ ISTVÁN
SZ. 1795 OKT. 28.*
† 1856 MÁRCZ. 6.
SZ. 1795 OKT. 28.*
† 1856 MÁRCZ. 6.
Az évszám hibás!
Az emlék keleti oldalán:
ITT NYUGSZIK Ő
A HAZÁNAK NAGY FIA,
A VIDÉK JÓTEVŐJE,
AZ EMBERISÉG BAJNOKA,
ÉS ALUSSZA AZ IGAZAK
ÁLMÁT, EGYESÜLVE
KORÁN ELHUNYT,
FORRÓN SZERETETT
KEDVESEIVEL:
A HAZÁNAK NAGY FIA,
A VIDÉK JÓTEVŐJE,
AZ EMBERISÉG BAJNOKA,
ÉS ALUSSZA AZ IGAZAK
ÁLMÁT, EGYESÜLVE
KORÁN ELHUNYT,
FORRÓN SZERETETT
KEDVESEIVEL:
Az emlék északi oldalán:
ELSŐ NEJÉVEL
BEZERÉDJ AMÁLIÁVAL
SZ. 1804 ÁPRIL. 15 † 1837 SEPT. 21.
S EGYETLEN LEÁNYUKKAL
BEZERÉDJ FLÓRIVAL
SZ. 1834 MÁJ. 4. † 1744 DECZ. 5.
BEZERÉDJ AMÁLIÁVAL
SZ. 1804 ÁPRIL. 15 † 1837 SEPT. 21.
S EGYETLEN LEÁNYUKKAL
BEZERÉDJ FLÓRIVAL
SZ. 1834 MÁJ. 4. † 1744 DECZ. 5.
Az emlék nyugati oldalán pedig:
AZ ÁLDOTT FÉRJ,
A FELEJTHETETLEN NŐVÉR,
S AZ OLY SZÉP FEJLÉSNEK
INDULT KEDVES GYERMEK
KEGYELETES EMLÉKÉÜL
ÁLLITÁ
BEZERÉDJ ETELKA.
A FELEJTHETETLEN NŐVÉR,
S AZ OLY SZÉP FEJLÉSNEK
INDULT KEDVES GYERMEK
KEGYELETES EMLÉKÉÜL
ÁLLITÁ
BEZERÉDJ ETELKA.
4361888-ban azután a fenkölt lelkű Bezerédj Etelka is ide került nagynevű férje mellé, a ki nem óhajtott hamvainak divatos kriptát, csak azt kívánta, hogy adják vissza őt a drága hazai anyaföldnek, a melyet nálánál jobban senki sem szeretett.
És most együtt pihennek, a kik egymásnak és egymásért éltek. Egész kis erdő nőtt azóta körültük s a saját kezük ültette jázminbokrok lombos sátort fonnak hamvaik fölé… A kis földi paradicsommá változtatott hidjai földben nyugszik a rajongó lelkű nagy hazafi önfeláldozó Etelkájával, a kiben ő Amáliáját szerette s egyetlen Flórikája mellett Amáliája, kinek anyai szeretetét Etelka vette át s a kiről ezért a költő olyan gyönyörűen írja:
«Egynek nem adatván, anyja levél soknak…»
Bezerédj István emlékét aztán vármegyéje is megörökítette. Még 1848-ban elhatározták, hogy arczképét megfestetik. De a szomorú napok alatt ez jó ideig nem valósulhatott meg. 1861 január 9-én tehát újra intézkedett a vármegye s Bartal György indítványára azt is elhatározta, hogy arczképe méltó pályatársa és barátja. Csapó Dániel volt alispán arczképe mellé helyeztessék. A kép 1861 márczius 19-re el is készült. Györgyi Alajos festőművész festette.
Hálás kegyeletét azonban Tolna vármegye másként is le kívánja róni. Nemsokára a szobor érczében* is átadja majd a halhatatlanságnak a messze vármegyéből ide származott, de az itteni vármegyei közélettel oly szorosan összeforrt férfiút, a kinél nagyobbat szülhetett e hazai föld, de önzetlenebb, tisztább szívű, eszményekért rajongóbb idealistát egyet sem…
A szoborállítás eszméjét legelsőnek Bodnár István pendítette meg a «Tolnavármegye» czímű lapban s rá pár évre Simontsits Elemér v. b. t. t., a képviselőház volt alelnöke 37 ezer koronán felül gyűjtött e czélra össze.
