II.
II.
Az 1832/36. évi országgyűlés az előbbieknél kedvezőbb körülmények között nyilt meg. Kedvező körülmény volt elsősorban az, hogy a reformmunkálatok kiadása és vármegyénkinti megvitatása kellően előkészítette az országgyűlési tárgyalásokat, s ennek következtében a követi utasítások szellemi színvonala magasabb volt a réginél. Horváth Mihály e körülményt kizárólag József nádor javára írja, József nádor magatartását pedig Reviczky Ádám kanczellár iránti személyes ellenszenvével magyarázza, kinek elavult politikai módszerét ez úton akarta megbuktatni.*
Huszonöt év I. k., 263. l.
A reformmunkálatok kiadása és megvitatása arra mindenesetre alkalmas volt, hogy öntudatos és széles körökre kiterjedő politikai érdeklődést támaszszon. Ez a politikai érdeklődés aztán felette megnehezítette a kormány helyzetét a következő országgyűlésen, mert a reformmunkálatok nyomán nyilvánvalókká lett országos bajokat a rossz kormánypolitika rovására 183írták, s a kormánynak nem lehetett a régibb patriarchalisabb szellemű országgyűlésekhez hasonlóan azzal a kifogással élni, hogy az ország érdekében mindent megtett, a mit a körülmények megengedtek. A multért viselni kellett a felelősséget s az ébredő szabadelvűséggel szemben konzervativvá kellett lennie.
62. GRÓF REVICZKY ÁDÁM KANCZELLÁR.
A reformmunkálatok kiadása* ismertette meg a fennálló bajokat, ez keltette fel a javítás iránti vágyat s igazolta a haladást sürgetők törekvéseit.* A reformmunkálatok megvitatása pedig lehetővé tette azt, a mit a censura gondosan megakadályozott, t. i. hogy a közállapotok feletti nézetek nyilvánvalókká legyenek, a politikai felfogások megalapoztassanak, s elhatároltassanak, egy szóval országos politikai pártok keletkezhessenek s nyugateurópai értelemben vett politikai élet keletkezhessék Magyarországon. Mindezek a reformmunkálatok 184előzetes közlésének és megvitatásának javára írhatók, s ezek tették az 1832/36. évi országgyűlés korszakalkotóvá hazánk történetében.
1831-ben jelentek meg 4 kötetben a következő czím alatt: Systematica operata Regnicolaris Deputationis.
Csengery: Deák emlékezete 8. l.
De része volt e változásban annak a bátor és öntudatos fellépésnek is, melyet Széchenyi István első politikai munkáival juttatott kifejezésre. Széchenyi István munkássága az ország főbb feladataira hívta fel a figyelmet s ezzel a magyar politikai életet új irányba terelte. E feladatok részben közreművelődésiek voltak, s a magyar kultura fejlesztését és biztosítását czélozták; részben társadalmiak, s a XIX. század szellemével össze nem egyeztethető társadalmi rendszer megváltóztatását munkálták; részben pedig közgazdaságiak, s gazdasági szervezetünk elavult formáinak kiküszöbölését, gazdasági tevékenységünk új alapokra fektetését sürgették.* Egy szóval felölelte a nemzeti élet egyetemét s ezzel a politikai életnek olyan tartalmat adott, mely nagy alkotásokra s korszakos átalakításokra képesítette azt. Széchenyi munkássága ugyanazt a szerepet töltötte be a magyar reformszellem felköltésében mint Rousseau a franczia forradalmi korszak előkészítésében. Ő juttatatta először kifejezésre a reform gondolatát, s ez a gondolat eleven visszhangra talált országszerte. Munkái felrázták aléltságából a nemzetet, s megindult az élet útján, a melyen megállítani többé nem lehetett.
Kautz Gyula Széchenyi munkáinak akadémiai kiadásához írt bevezetésében.
Az 1832/36. évi országgyűlés előtt két politikai munkája jelent meg, a «Hitel» 1830-ban, s a «Világ» 1831-ben, az országgyűlés alatt adta ki végül harmadik munkáját, a «Stadiumot». E munkákban politikai felfogásának elméleti alapjait adta elő, s az utolsóban gyakorlati politikai programmját is kifejtette. A «Hitel», «Világ» és «Stadium» ugyanazon eszmekör fokozatos fejtegetése, a «Stadium»-ban pedig legfőbb reformeszméi vannak kifejezve. A «Hitel» lényege Magyarország szánandó állapotának megismertetése s azon elv kifejtése, hogy ez állapoton segíteni kell. Meg kell reformálni a fennálló viszonyokat, 185mert csupán a reform alapján virágozhatik fel az ország szellemi és gazdasági élete. A «Világ»-ban is azt igyekszik bizonyítani, hogy Magyarország mindenben hátra van a külföld mögött, pedig a magyar fajban megvan a képesség arra, hogy előre jusson, csak nemzeti öntudatát kell felébreszteni s műveltséget kell fokozni. A «Stadium»-ban végül határozottan megjelöli a czélokat, melyekért küzd, köztük az ősiség eltörlését, a nem nemesek birtoklási képességét, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a kiváltságok megszüntetését, a magyar nyelv érvényreemelését.* Mind megannyi korszakos újítás, mely a régi Magyarország teljes megszünését jelentette. Ez eszmékért harczolnak az 1832–1848 években politikusaink legjobbjai s ez eszmék diadalra jutásával eltűnik a régi Magyarország, s megszületik a Széchenyi Magyarországa.
Gyulai Pál Széchenyi műveinek akadémiai kiadásához írott bevezetésében.
63. SZÉCHENYI «VILÁG» CZ. MŰVÉNEK CZÍMLAPJA.
Joggal írhatta tehát Kautz Gyula Széchenyi első politikai munkáiról a következőket: «Meg lőn az alap vetve, hogy Magyarország a lényegében középkorias jellegű államból az új kor szellemének és követelményeinek megfelelőbb állammá válhassék s a modern polgárosultság és kultúra igényeit kielégítőbb fejlődési polczra emelkedhessék. A «Hitel» s a mindjárt nyomában megjelent s hozzá szorosan csatlakozó «Világ» és «Stadium» idézték elő a bennük foglalt radikális, hazánkra nézve meglepő újdonságú eszmék és 186elvek hirdetésével azt a mély benyomást, a mely lélektani rugójává vált a nézetek, felfogások és aspiratiók átalakulásainak, valamint az új alkotások egész sorának, a melyek közállapotaink sok irányban való megváltozását s megújhodását vonták maguk után».
Széchenyi nagy horderejű kezdeményezése két magyar államférfiút hódított meg a reformok számára, Bezerédjt és Deákot, s Bezerédjben a lelkesedés kiolthatatlan szent tüzét, Deákban a politikai bölcseség akadályokat elhárító erejét nyerte meg programmja számára. S ha az 1832/36. évi országgyűlés tárgyalásait a Széchenyi szelleme hatotta át, akkor ezt a Bezerédj lelkesedésének s a Deák bölcseségének a javára kell írni, mert az életben e lelki tulajdonságok jobban érvényesülnek, mint a Széchenyi magasan járó szelleme.
A politikai életnek szemmellátható fellendülésével szemben a kormány aggódó, sőt ellenséges álláspontra helyezkedett. Kitűnik ez az uralkodó beszédéből, melyet 1832 márczius 5-én mondott, midőn uralkodásának negyvenéves jubileumán 34 vármegye küldöttségét fogadta. E beszéd szövegéből figyelemreméltó a következő rész: «Vigasztalásunkra és örömünkre szolgál, hogy magyarjainkat is a bizalom és hála érzelmei lelkesítik, mi nekünk annyival örvendetesb, minthogy ezen érzelmek egyszersmind legbiztosabb jelei, hogy ti e nyugtalan időkben is sikeresen fogtok a jövő szervező országgyűlésen mindazok elintézésében munkálkodni, mi titeket és hazátokat a csalékony elméletek káros befolyása s a belőlük származó zivatarok ellen megóvhat, nemzeti jellemeteket sértetlenűl, törvényes jogaitokat és szabadságtokat épségben fenntarthatja, vagy a mik a még látszó hibák megjavítására, a hiányok pótlására, s a nagyobb tökély megalapítására szolgálhatnak. A magyarnak vele született tekintete s tisztelete régi alkotmánya iránt óvjon meg titeket azon veszélyektől, melyekkel az újítás kórsága s a külföldi utánzása, mi által magatokhoz s dicséretes elődeitekhez lennétek hasontalanokká, mindenkor 187össze van kapcsolva.»* E szavak a reformok embereinek szólottak s olyan időben hangzottak el, a mikor az országnak igazán szüksége volt a reformokra, ha élni akart. Ugyanezen felfogásnak az irodalomban a Dessewffyek adtak kifejezést, s ezzel az irodalomban is, a közéletben is megindult a harcz a szabadelvűek és konzervatívok között, a mely a szabadelvűek diadalával végződött ugyan, de egyszersmind az 1848. évi katasztrófára vezetett.
Horváth Mihály: Huszonöt év I. k., 279. l.
