I.
I.
BEZERÉDJ az 1830. évi országgyűlésen tűnik fel a magyar közélet számára. Ez a rövid országgyűlés azonban – mindössze 1830 szeptember 8-tól deczember 26-ig tartott – sokkal jelentéktelenebb volt, semmint tárgyalásain a Bezerédj felvilágosodott szelleme és nemes szíve érvényesülhettek volna. A szerény tolnai követ nem jut szerephez, az ő ideje még nem érkezett meg.
1830 előtt Magyarországon a reformeszmék csupán óhajtásképpen élnek, a gyakorlatban nem jutnak érvényre.
A párisi forradalom mindenhol tettre szólította a szabadelvűség bajnokait, a magyar szabadelvűek azonban egyelőre nem léphetnek a cselekvés terére. Igazi politikai pályák csupán a politikai szabadságok árnyékában támadnak s politikai szabadságokat Magyarországon az absolut kormány alatt hiába keresünk. Nálunk nem tehetségek, hanem kegyenczek jutottak kormányra s az ilyen kormány csak kegyeket ismer, a jogoktól idegenkedik. Ez a talaj nem volt alkalmas Bezerédj számára.
BEZERÉDJ ISTVÁNNÉ ÉS FLÓRIKA.
(1838. évi kőnyomat után.)
169Nem született kegyencznek: sokkal felvilágosodottabb és egyenesebb lélek, mintsem hogy szellemét alárendelje s akaratát béklyókba vesse. De hiányzott belőle a kegyenczek önzése is, lelke eszményei között nem volt meg az érvényesülés vágya.
Politikai érvényesülésre a kormányzatban való részvételen kívül az országgyűlések nyújtanak még alkalmat, de az országggyűlések Magyarországon ez időben még nem emelkedtek arra a színvonalra, a hol a politikai érvényesülés lehetővé válik. Nem a korszellem irányította az országgyűlési tárgyalásokat, hanem a kormány akarata, a mely a korszellem ébredését aggódó figyelemmel szemlélte. Így történt, hogy az 1830. évi országgyűlés, melyet az 1827. évi VIII. törvényczikk reformországgyűlésnek tervezett, jelentéktelen eseménynyé, koronázó és újonczmegszavazó gyűléssé lőn. A kormány egyszerűen túltette magát az országgyűlési rendelkezéseken s a reformmunkálatok elejtését a királyi előterjesztésekben azzal indokolta, hogy tárgyalásuk nincs kellően előkészítve.*
Horváth: Huszonöt év. I. k. 220. l.
Az előkészítés tényleg nem történt meg, az igazi indok azonban mégis más volt. A párisi forradalom erős befolyást gyakorolt a kormányra s egyrészt fegyveres készültségének emelésével, másrést a reformtörekvések elnyomásával igyekezett az ország nyugalmát biztosítani. A szabadelvű nemesség buzgalmát is mérsékelték a júliusi forradalom tanulságai s a megfontoltság elve lépett előtérbe. Ez a megfontoltság eredményezte, hogy a szabadelvű nemesség nem a reformokat, hanem az ősi alkotmány fenntartását kezde hangoztatni. Az ősi alkotmányért való aggodalom annyira előtérbe lépett, hogy egyenesen akadálya lőn a reformoknak.
A szabadlelkű ellenzék lelke Wesselényi volt, országgyűlési tevékenysége azonban a teljesen kormánypárti főrendiházra szorult, a hol egyáltalán nem érvényesülhetett. A követek tárgyalásait a Nagy Pál szava irányította, a ki azonban a szabadelvű 170nemességhez hasonlóan szintén óvatosabbá vált s nem volt a régi többé. Saját kijelentése szerint «Alkotmányunkat nyolczszáz év óta nem fenyegette akkora veszély, mint jelenleg. A tatárok és törökök elpusztították az országot, de abból önként vagy kényszerítve kitakarodtak pusztításaik után. Jelenleg azonban erkölcsi hatalom fenyeget bennünket, melynek iránya egyenesen ellentétben van avval, mit nekünk legszentebb gyanánt kell megőriznünk. Minden el van telve a demokratikus elvekkel, napról-napra tovább terjednek azok mint a tűzvész s aristrokratiai rendszerünket is végromlással fenyegetik.» E felfogásban Nagy Pál nem állott egyedül, a szabadelvű nemesség nagy része így gondolkodott. Még szerencse, hogy az országgyűlés nem tárgyalta a reformjavaslatokat, mert szomorú sors jutott volna azok osztályrészéül. A franczia események az országgyűlést nem csupán óvatosságra késztették, hanem egyenesen a haladást ellenző táborba állították.
Bezerédj szabadelvű lelkét nem töltötte el kizárólag az ősi alkotmány iránti rajongás, a mult tisztelete nem tudta elfogulttá tenni: eszménye a jövő s eszköze a jelen volt. Pedig Nagy Pálhoz való rokoni viszonya kiválóan alkalmas volt arra, hogy első országgyűlési szereplésére elhatározó befolyást gyakoroljon. Nem így történt. Bezerédjt a külföldi szabadelvű áramlatok nem töltötték el aggodalommal, mert gyakorlati érzéke meggyőzte, hogy az életből fakadt áramlatokat nem szabad elnyomni a mult megmentéséért, a jövőt nem szabad feláldozni a multért. Jóságos lelke nem riadt vissza az áldozatoktól. Az okosság politikáját követte, s mint a gondos kertész, nyugodt lélekkel lenyeste az elvénhedt ágakat, hogy új és életerős hajtásokra késztesse a törzset… E felfogás nem illett be az 1830. évi országgyűlés keretébe, hol a multért való rajongás s a jövőtől való rettegés töltötte el a lelkeket s irányította a tárgyalásokat.
A magyar országgyűlések szervezete különben sem volt alkalmas arra, hogy a szabadelvű eszmék rohamosan hódíthassanak. A vezető szerepet a vármegyei követek vitték, kiket 171a vármegyei nemesség választott s látott el kötelező utasításokkal. E kötelező utasítások a vármegyei nemesség véleményét képviselték s így a vármegyei követek nem a saját, hanem a vármegyei nemesség véleményét adták elő az országgyűlésen. Minthogy pedig a vármegyék a kormánynyal szemben mindenkor az ősi alkotmány védőiül szerepeltek, a vármegyei követek is ugyanezen irányzatot kénytelenek képviselni. Ebben s nem a követek egyéniségében volt az oka annak, hogy a vármegyei követek minden kormányjavaslatot bizalmatlansággal fogadtak,* s sok életrevaló eszme csupán azért bukott meg, mert a kormány köréből indult ki.
Orosz: Terra incognita 277. l.
57. FELSŐBÜKI NAGY PÁL.
Pedig ezek a vármegyei követek, a kik túlnyomó részben a vármegyei tisztviselők sorából kerültek ki, kitűnő képességekkel rendelkeztek a követi hivatás betöltésére. Mint tisztviselők 172élénk részt vettek a vármegyei életben, a hol a közigazgatást a politikával vegyesen tárgyalták s minthogy az országos politika az előbbiek szerint a vármegyékben készült, a legkitűnőbb iskolából kerültek a politikai pályára. E politikai tehetségek azonban nem érvényesülhettek az országgyűlési tárgyalások alatt, mert a tárgyalások nem voltak erre alkalmasak. A tárgyak rendesen nem voltak kellően előkészítve s egy-egy ötletszerű indítvány gyakran megszakította a tárgyalást, melyhez a követek mindig készületlenül szóltak hozzá.* A legtöbb esetben nem is érdemleges vitát folytattak, hanem szónoki hírnévért versengtek egymással, a mi a tárgyalásokat felette hosszadalmasakká tette, az ügyet azonban nem vitte előre.* Nem volt olyan szerve sem az országgyűlésnek, mely a vitának mederbentartására alkalmas lett volna, mert az alsóház elnöke, a királyi személynök, a kormánypoltika védelmére volt hivatva s így maga is kénytelen volt résztvenni a vitákban. A kerületi ülések pedig, melyek az országgyűlési tárgyalások előkészítésére voltak hivatva, még tágabb teret nyitottak a szónoki versengésnek, mert innen még az elnöki tekintély is hiányzott s mindenki szabadon beszélhetett.* «Itt sem törvényes előlülőség, sem tekintet, sem tiszti ügyész, sem II. 69. nincs: egy kis convenientián alapul minden rend s ily gyenge alapról mily könnyű lehullani» – mondja róluk Kölcsey.
Nagy Pál mondotta az 1834 szeptember 13-iki ker. ülésen: «Mi nem rágcsigáljuk ülve nyolcz napig otthon a beszédeket, mint a francziák vagy németek, hanem in promptu kell székünkről felállanunk s a tárgyakhoz hozzászólanunk».
Orosz: Terra incognita 250. l.
Kölcsey országgyűlési naplója 33. l.
Ilyen körülmények között nem szabad megütődnünk azon, hogy a magyar országgyűlések nem voltak képesek olyan munkát teljesíteni, a mire a bennük felhalmozott politikai tehetségek alapján hivatottak lettek volna. A kormány és a vármegyék közötti harczok színhelyei tulajdonképen, a mely harczok eszmetermelésre felette alkalmas eszközök voltak, alkotó munkára azonban annál kevésbbé.
17358. V. FERDINÁND MEGKORONÁZÁSA.
174Az 1830. évi országgyűlés tulajdonképpen koronázó-országgyűlés volt, a melyen a trónörököst magyar királylyá koronázták s ezen kívűl csupán az ujoncz- és adómegajánlás voltak jelentősebb tárgyai, a melyek tárgyalása kapcsán a magyar nyelv ügyében is merültek fel javaslatok s ezek némelyikét sikerült megvalósítani.
Az országgyűlés folyamán felmerült javaslatok között figyelemreméltó volt a gróf Andrássy György tornai követ indítványa egy országgyűlési újság kiadása tárgyában.* Ez indítvány nagyon életrevaló volt, mert a censura megakadályozta az országgyűlési tárgyalások hírlapi közlését s a közönségnek nem volt alkalma tárgyalások menetét megismerni. Nem alakulhatott ki egységes közvélemény felmerült javaslatokról s a követek tevékenysége sem állott kellő ellenőrzés alatt. Az eszme nagy lelkesedést keltett s alkalmat nyújtott arra, hogy a sajtószabadságról figyelemreméltó vita fejlődjék, de a vita eredményre nem vezetett. Bezerédj követtársával, Csapóval egyetemben az újság kiadása mellett nyilatkozott,* a szeptember 16.-iki ker. ülés azonban mégis csupán annyit mondott ki, hogy a censura ellen hajlandó a vállalkozót védelmébe venni,* s ugyanígy határozott az országos ülés is. A vállakozó be is adta folyamodványát a helytartótanácshoz, azonban a folyamodvány az országgyűlés befejeztéig elintézést nem nyert*, s így az országgyűlésnek nem nyilt alkalma reá, hogy a kilátásba helyezett védelmet gyakorlatilag megvalósíthassa. Az országgyűlési újság ügye tehát megbukott s mindössze annyi eredménye volt a hosszú vitának, hogy gróf Mailáth meglehetős száraz előadásában s minden politikai szín nélkül kiadhatta az országgyűlés történetét, a mely sem a közönség épülésére, sem a magyar irodalom díszére nem szolgált.*
Der ungarische Reichstag im 1830, 147. l.
Orosz: Ungarns Gesetzgebender Körper, I. k. 9. l.
Bertha: Országgyűlési tárcza 16. l.
Bertha: id. m. 227. l.
Normann: Ungarn, das Reich, Land und Volk so wie es ist, II. k., 71. l.
175A censura ez időben még virágkorát élte Magyarországon s a szabad gondolat bilincseit egész közéletünk viselte. Minden új eszmében veszedelmet láttak a hatalom képviselői s a mult fájának elvénhedt gyökerén élősködtek a politikai élet gyenge hajtásai. De nem csupán a politika szegődött a censura pártfogójául, az irodalomban is akadtak, kik a censura mellett szólottak». 176«Ez igen is az – írja egy 1831-ben megjelent röpirat* – a gonosz írásoknak tudniillik a sajtótól való örökös eltiltása, a sajtószabadságnak meghatározása, a szentül rendeltetett könyvvizsgálat, a censura, ez az egy foganatos mód és hathatós eszköz, mely a határtalan szabadságot, e képtelenséget, ezen eloltóját, elpusztítóját, gyilkosát az emberi, a nemzeti szabadságnak megállíthatja, megronthatja.» Igaz, a sajtószabadságnak is akadtak irodalmi védelmezői, mint a conservativ hajlandóságú, de nagyműveltségű Dessewffy József gróf, ki az angol sajtótörvények meghonosítását sürgette* ugyanezen időben, de ez a tekintélyes hang nem tudott érvényesülni, a censura tovább is megmaradt.
Sajtószabadság 39. l.
Über Pressfreiheit und Bücherzensur 63. l.
59. GRÓF ANDRÁSSY GYÖRGY.
Hosszú vitatkozásokra adott alkalmat a megkoronázandó trónörökös hitlevele is, mert számos követ az 1792. évi hitlevél kibővítését sürgette azon okból, hogy az 1823. évi adó- és újonczállításbeli önkényességek megismétlődésének elejét vegye. Bezerédj azonban követtársával Csapóval és a többséggel egyetemben az 1792. évi hitlevél szövege mellett nyilatkozott s ez értelemben határozott a szeptember 18.-iki ker. ülés is.* Csupán azt a jogot tartotta fenn magának az országgyűlés, hogy a hitlevelet szükség szerint megváltoztathatja, a mit a kormány hallgatagon elismert.
Orosz: Ungarns Gesetzgebender Körper I. k., 15. l.
60. GRÓF MAILÁTH GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA.
Nagy lépéssel jutott előre az országgyűlésen a nemzeti nyelv ügye, mert a követek elhatározták, hogy magyar nyelven fognak 177a főrendekkel érintkezni. Az eszmét Bene József csongrádi követ vetette fel a szeptember 21.-iki ker. ülésen,* s a szeptember 27-iki ker. ülésben kimondották, hogy ezentúl minden üzenet magyar nyelven irattassék. A ker. határozat ellen az október 5-iki országos ülésen szót emelt a kir. személynök s álláspontját a követek közül többen osztották, a magyar nyelvet védelmező követek azonban többségben voltak s megvédték a ker. határozatot. Hosszas üzenetváltás indult meg ez ügyben a két tábla között, a mely alatt Bezerédj is a magyar üzenetek mellett szólalt fel,* s elvégre is diadalmaskodott a követek szándéka, a főrendek kénytelenek voltak az újításban megnyugodni. A magyar nyelv ügyének felsőbüki Nagy Pál volt a leghatározottabb 178védelmezője s ámbár a tolnamegyei követeket utasításuk is arra kötelezte, hogy a magyar nyelvnek az iskolában, közigazgatásban és törvénykezésben való érvényrejuttatása mellett szóljanak az országgyűlésen, kétségtelen, hogy Bezerédj István lelkes fellépését nagybátyjának, Nagy Pálnak a felfogása is erősen befolyásolta. Bezerédj István hazafias szereplésében Nagy Pál megifjúdott lelkét szemlélhetjük. Nagy Pálban a régi szabadelvű politikusból csupán ez a szikra maradt meg, Bezerédjben a hazafiság szent tüzén kívül a haladás nagy eszméi is éltek s ezek számára is vitatta az életet, az érvényesülést. A hazafias irányzat különben az országgyűlésen a körülményekhez képest sokban érvényesült, mert a magyar nyelv számára megnyitotta a közigazgatás és törvénykezés eddig elzárt sorompóit. Közigazgatásunk és törvénykezésünk magyarosodása ez országgyűléstől számítandó s ebben oroszlánrésze van Tolna vármegye lelkes követének, Bezerédj Istvánnak.*
Bertha id. m. 41. l.
Orosz id. m. I. k., 80. l. Bezerédjnek e tárgyban történt szereplése irányította reá nagyobb mértékben a közfigyelmet. Horváth: Huszonöt év. I. k., 292. l.
Horváth: Huszonöt év I. k. 233. l.
61. GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF.
A reformmunkálatokra nézve már a királyi meghívólevél a tárgyalások elhalasztása mellett nyilatkozott s ugyanilyen szellemű előterjesztést tett a kormány is, midőn a szokásos országgyűlési programm (propositiones regiae) 2. szakaszában a következőket jelentette ki: «Ő Felsége az 1827. VIII. törvény által kirendelt küldöttség munkáit megengedi kinyomatni a s azoknak felvételére a jövő 1831. esztendei október 2-án Pozsonyban beállandó országgyűlést határozá el…» 1830 szeptember 24-én vegyes ülésben terjesztette elő a nádor a reformmunkálatokra vonatkozó jelentését, a melyben különösen azt emelte ki, hogy «nem könnyű volt azon kényes és a küldöttség által iránypontul kitűzött utat s módot feltalálni, melynél fogva egyrészről az ősi alkotmány is egész épségben fennmaradjon, másrészről pedig az idő lelke s a sokakban megváltozott körülményekhez képest» korszerű javaslatok terjesztessenek elő.* A nádori kijelentés teljes világosságot 179vet a reformmunkálatok szellemére s nyilvánvalóvá teszi, hogy az ősi alkotmány fenntartása fontosabb volt a bizottságok előtt, mint a korszerű reformok.
Bertha id. m. 35. l.
A reformmunkálatok nem voltak ismeretesek a követek előtt s egész természetes, hogy irányukról nem nyilatkoztak. De nem is tárgyalhatták volna azokat, mert a követek utasításaik szerint voltak kötelesek nyilatkozni, utasítások adására pedig a reformmunkálatok ismerete nélkül nem volt módjuk a vármegyéknek. A követek az október 6-iki ker. ülésben teljesen belenyugodtak a tárgyalások elhalasztásába, mert belátták, hogy «ezen nagy tekintetű tárgy úgy intéztethetvén a haza jövendő boldogságára, ha az elébb közönségessé tétetik és minden oldalról jól megvizsgáltatván, fog tanácskozás alá vétetni.»*
Bertha id. m. 63. l.
A ker. határozatot az október 16-iki országos ülés tárgyalta, a hol a küldöttségi munkálatok kinyomatása tárgyában több javaslat merült fel. A nógrádi és barsi követek az albizottsági munkálatok és jegyzőkönyvek kinyomatását is sürgették, hogy a vármegyék a különböző véleményeket és indokaikat megismerhessék s utasításaikat ezek alapján készíthessék.* Bezerédj javaslata tovább ment: nem elégedett meg a hivatalos tárgyalások közzétételével, hanem azt kívánta, hogy magánosok nézetei is kiadhatók legyenek.* E javaslat súlyát csupán akkor értjük meg, ha számbaveszszük, hogy a censura nem engedte meg az ilyen természetű munkák kinyomatását s így a szakkörök véleményét nélkülözni volt kénytelen a közélet. Mondani sem kell, hogy ilyen munkák hiányában a reformjavaslatok tárgyalását korántsem lehetett kellően előkészítettnek tekinteni s nem csoda, ha törvényhozásunk életében sajnálatos egyoldalúság nyilvánul meg mindaddig, míg a censura bilincsei le nem hullanak s a politikai élet irányításában az összes hivatott körök részt nem vesznek.
Bertha id. m. 90. l.
Orosz id. m. II. k., 106. l.
180A személynök állást foglalt az összes javaslatok ellen s elegendőnek tartotta a reformmunkálatok kinyomatását, a miben a követek meg is nyugodtak. A mint általában az országgyűlés nagyon engedékenynek bizonyult a kormánynyal szemben s a nyugateurópai események lehellete egyáltalán nem látszik meg tárgyalásain.
Ennyit tudunk a Bezerédj első országgyűlési szerepléséről, a mely jelentős közéleti pályájának bevezetője volt. A tolnamegyei követek közül Csapó Dániel alispán a tekintélyt, Bezerédj a lelkesedést képviselte, s míg Csapó tekintélye az országgyűlésen Tolna vármegye szavának súlyt kölcsönzött, addig Bezerédj szónoki tehetsége meghódította a lelkeket. Bezerédj megismerkedik az országgyűlésen a magyar közélet számottevő elemeivel s nemes lelkével soknak barátságát nyeri meg. Mint lelkes vármegyei tisztviselő megy fel az országgyűlésre s mint tapasztalt és tekintélyes politikus tér onnan vissza, ki a vármegyében innen kezdve nagy hatást gyakorol.
A milyen távol állott az 1830. évi országgyűlés a korszellemtől, annyira a hatása alatt állott az országgyűlést követő időszak vármegyei élete. Nagy befolyást gyakorolt erre a reformmunkálatok kinyomatása és vármegyei tárgyalása. A reformmunkálatok átdolgozására az 1827. évi VIII. t.-cz. országos választmányt küldött ki, a mely albizottságokra oszolva, 1828 és 1829-ben Pesten a nádor elnöklete alatt tanácskozott. E bizottsági tárgyalásokat azonban más szellem hatotta át, mint a mely az alapmunkálatoknál érvényesült. A politikai jogok korlátozása és a sajtószabadság elnyomása a közszellemre bénító hatást gyakorolt s ez érezhetővé vált a bizottsági tárgyalásoknál. Így történt, hogy minden jó szándék mellett sem tudtak olyan színvonalra emelkedni, mely a reformmunkálatok korszerű átdolgozásához szükséges lett volna.*
Horváth id. m. I. k., 193. l.
Nem volt meg az európai látókör, nem volt meg a szabadelvű szellem, nem az alkotó munkára helyezték a súlyt, hanem 181a kicsinyes toldozásokban merült ki munkásságuk. Azt meg kellett vallaniok, hogy a hazai közállapotok elmaradottak, reformokra szorulnak, de a reformokban túlóvatosak voltak. A reformmunkálatok nyilvánvalókká tették a fennálló bajokat s ezek ismerte a reformmunkálatokkal együtt eljutott a vármegyékhez. A vármegyék ismét bizottságokban tárgyaltatták a reformmunkálatokat s e bizottsági tárgyalások készítették elő a követeknek adandó utasításokat. E bizottsági tárgyalások nyomán váltak közismertekké a vármegyékben az országos bajok s erősödtek meg a reformtörekvések.* A vármegye az első, mely az évtizedes aléltság után feleszmél s szabadelvű utasításokkal küldi követeit az országgyűlésre. A reformmunkálatokból megismeri a nemesség, hogy az ősi alkotmány védelménél magasztosabb hivatás vár reá, a jövő Magyarország megteremtése s habozás nélkül lép a reformok terére. A magyar szabadelvűség ébredéséről elmondhatjuk, hogy a gyermek nem halt meg s ősi erejének teljében jelent meg Európa színterén. Ez ébredésben Tolna vármegye jó példával járt elől s a megye hangulatának alakítására döntő befolyást gyakorolt felvilágosodott és nemeslelkű főjegyzőjének szava. Bezerédj a szabadelvűséget a vármegyében diadalra juttatta s mint a szabadelvűség képviselője megy fel az 1832/36. évi országgyűlésre.
1832-ben nyomtatásban is megjelentek Nyitra, Bihar, Temes, Torontál, Sopron, Komárom és Verőcze vármegyék e tárgyban kiküldött bizottságainak munkálatai. Lásd Tudománytár III. k., 198. s. k. l.
Az első igazi reform-országgyűlés az 1832/36. évi volt, amely a szabadelvű eszméken kívűl szabadelvű intézményeket is teremtett. Ez országgyűlésen már teljes nagyságában előtűnik Bezerédj alakja, s ha nem jutott vezéri szerephez, az nem tehetségén, hanem szerénységén múlt.* A szabadelvűség eszményei teljesen áthatották a lelkét s eszményeiért mindenkor kész volt síkra szállani. Nem elméletekért lelkesedett, 182szeme előtt állandóan a való élet állott s a jobb jövő megteremtésén munkálkodott. Nem az országgyűlési tárgyalások alatt érlelődnek meg lelkében a nemes elhatározások, nem a szabadelvű tábor harczi tüze adja meg bátorságát: lelkének alaptulajdonsága a szabadelvűség s cselekvését az eszményei igazába vetett hit irányítja. Nemes lelkének állandóan fakadó virágait szemlélhetjük országgyűlési beszédeiben s ha a balsiker fájdalommal is tölti el, egyéni hiúságát soha nem sérti és az eszményei igazába vetett hitet nem csökkenti. Bezerédj a politikai pályán is bölcselő maradt, kinek meggyőződését sem az egyéni érzések, sem a balsikerek nem befolyásolták. E tulajdonok Bezerédjt méltóvá tették az «örök igazság» elnevezésre. Az örök igazságot ő nem csupán szóval hirdette, ez volt lelkének nemcsak ünneplő, de mindennapi ruhája is.
1832 deczember 20-án írja Sztankovánszkynak: «Itt helyheztetésem sokkal más forma színt látszik mutatni meg most, mint harmadéve. Bizodalmat és megelőzést tapasztalok. A notariatussal kínálnak, de erősen mentem magamat. Feltett szándékom, ha csak lehet, elmellőzni.»
