V.
V.
Bacsányi gr. Forgách Miklós titkára lesz. – A Martinovics összeesküvés felfedezése. – Bacsányit elfogják. – A pör. – Egy évi börtönre itélik. – Kufsteini fogsága. – A kufsteini elegiák.
Bacsányi az államszolgálatból elbocsáttatván, magánhivatalt keresett és talált is. Gr. Forgách Miklós, a nagy műveltségű és felvilágosult gondolkodásáról ismert nyitrai főispán, kihez 1790-ben nyilt levelet intézett,* fogadta maga mellé titkárnak.* A rokonszenves főúr mellett bizonyára boldog napokat látott, de csakhamar innen is távoznia kellett.
M. Museum. II. 159. l.
Hajnóczy is volt Forgách titkára. Fraknói. Martinovics. 99. l.
A Martinovics-összeesküvést fölfedezték s megkezdődött a vizsgálat. A már elfogottak vallomásai mind több és több embert kevertek a főbenjáró ügybe s az elfogatások sűrűn követték egymást. Bacsányi neve szintén szerepelt a terhelő vallomásokban. Hajnóczy azt vallotta róla, hogy ismeretségben volt vele, Martinovics pedig* azt, hogy a titkos társaság egyik igazgatója.*
Fraknói. Martinovics összeesk. 257. l.
U. ott. 247. l.
Ez elég volt Bacsányi elfogatására. Kazinczy elbeszélése szerint, «éppen Forgách nyitrai jószágán időzött, mikor a grófné azzal a hírrel érkezett Bécsből, hogy Bacsányit kerestetik. A gróf kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, nemmel felelt, ekkor a gróf elküldötte Budára, hogy jelentkezzék Sándor főherczeg nádornál». Bacsányi Budára ér és jelenti magát, esküszik, hogy ártatlan, a palatinus örvend, följegyezteti szállását, s azzal a fogadással ereszti el, hogy nem lesz semmi baja, ne féljen az elfogatástól, ez szállására megyen, leveleket ír és tizenkét órakor (1794. szeptember 11-ikén)* elfogják és Bécsbe viszik.*
Fraknói. Martinovics. 282. l.
Szirmay. A magy. jakobinusok. 102. l.
Őt is a gróf Saurau Ferencz elnöklete alatt álló vizsgáló bizottság hallgatta ki. Vallomásából kiderült, hogy június elején ismerkedett meg Martinovicscsal, kivel aztán többször találkozott az utczán és lakásán, de bizalmatlan és tartózkodó volt iránta, mert tudta, hogy némelyek veszélyes egyénnek, mások titkos kémnek tartják. Ezt Martinovicsnak szemébe mondta, ki rossz néven is vette tőle ezt a gyanakodást. Érdeklődvén a titkos társaságok iránt, Martinovics közlötte vele a felvételi szabályokat s a titkos jeleket, melyeket ő le is írt magának, hogy végére járjon a dolognak, de senkivel sem közölt semmit a hallottakból. Martinovics az igazgatói tisztet is felajánlotta neki. Vallomásában végűl kiemelte, hogy Magyarországban forradalmat senki sem óhajt, de igen sokan kívánják az alkotmány reformját.*
Fraknói. Martinovics. 282–284. l.
31. MARTINOVICS ARCZKÉPE.*
Martinovics Ignácz arczképét (82. l.) a Beöthy-féle képes irodalomtörténetből (2. k. 1. köt. 803. l.) vettük át. V. ö. Millennaris történet VIII. köt. 557. l.
A bizottság fölterjesztésében kimondta Bacsányiról, hogy Martinovics terveiről tudomása volt s mégsem jelentette azokat fel, továbbá, hogy forradalmi szellemű munkái vannak és vallomásaiban túlzó nézeteket hangoztatott; ezért a legveszedelmesebb emberek közé tartozik.*
Fraknói. Martinovics. 288. l.
A foglyokat ezután Budára szállították (november 22-ikén és 24-én), hol a nádori testőrség volt laktanyájában helyezték el őket.*
U. ott. 305. l.
Az ügy a királyi tábla elé került, melynek elnöke Ürményi József volt, a kir. ügyész tisztét pedig nyéki Németh János, ez a rosszakaratú és jellemtelen ember, viselte.* A kir. tábla fölmentette Bacsányit, mert csak maga Martinovics (tehát egy tanú) vallott rá, a saját vallomásai alapján pedig nem lehetett elítélni. A mi végre forradalmi verseit illeti, azokért már kiállotta a bűntetést.*
Kazinczy «vérszomjas Caraffának» nevezi.
Szirmay. A magyar jakobinusok. 103. l. (Kaz. följegyzése.)
A fölmentő ítélet oly örömmel töltötte el, hogy börtöne falára ezt a verset írta:
«Szép a hazáért tűrni, viselni rab-
láncot, s halált szenvedni dicső dolog,
A mely halandó él s vesz érte,
Nemzeteket nemesít nevével.»*
láncot, s halált szenvedni dicső dolog,
A mely halandó él s vesz érte,
Nemzeteket nemesít nevével.»*
Fraknói. Martinovics. 358. l.
Öröme korai volt, mert a hétszemélyes tábla (a nádor elnöklete alatt) megváltoztatta a kir. tábla ítéletét s Bacsányit nem tartotta bűntelennek, mert Martinovics terveiről tudomása volt s nem tett feljelentést s védíratában «kárhozatos elveket» hangoztatott.* Látjuk, hogy a bécsi bizottság véleményét fogadták el. Kazinczy szerint a föntebbi verset is súlyosbító körülménynek tekintették, valamint azt is, hogy a kir. ügyészszel «proterve» bánt.*
Fraknói. Martinovics. 366. l.
Szirmay. 103. l.
Mindezekért az ítélet kihirdetésétől (június 1-jén) számítandó egy évi börtönre ítélték,* tehát nem számították be neki a több mint kilencz hónapi vizsgálati fogságát.
Fraknói. 367. l. – A N. Múzeumban megvan Németh János eredeti fogalmazványa, mely B. fejére is halált kér. Neve át van húzva és fölé Őz Pálé írva. Figyelő. 1875. 44. l.
A 27 elítélt egyelőre Budán maradt fogva. Helyzetük meglehetős volt, társaloghattak egymással, látogatókat fogadhattak s írással, olvasással is foglalkozhattak. Bacsányi fogságát nagyban enyhítette Verseghy, Szentjóbi társasága, sőt Kazinczyé is. A közös csapás bizonyára a két ellenfelet kibékítette némileg egymással. Augusztus elején elváltak a foglyok: Bacsányit, Szentjóbit, Verseghyt s még négy társukat Kufstein várába szállították.* A magas hegyi vár kerek tornya volt börtönük, honnan gyönyörű kilátás nyílt a szép tiroli tájra. De mit ér ez a rabnak? A «felhőkig érő durva fogház rejtekiből» szomorúan küldi sóhajait az ég felé s a holddal és az ablakára szálló kis madárral beszél elhagyatottságában, s a beteg Szentjóbi nyögését hallgatja az éjtszaka csendjében. A szegény Szentjóbit hamar kiszabadította börtönéből a halál. (1795 október 10-ikén.) Barátjának ez a korai halála is mélyen érinthette a fogoly lelkét.
Fraknói. 416.
32. A «VÉRTANUK FÁJA».*
A «Vértanuk fája» cz. rajz (84. l.) rendkivül sok másolatban maradt fenn, egy egykorú példánya a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. A fán Bacsányi neve a baloldalon alulról számítva a második levélen olvasható.
Lelki hánykodásairól néhány költeménye tanúskodik, az ú. n. «kufsteini elegiák», melyeknél szebbeket sem azelőtt, sem azután nem írt. Hogyan, mennyi nélkülözés és szenvedés közt múlt el ez az egy esztendő, nem tudjuk, csak ezekből a költeményekből sejthetjük.
33. VERSEGHY FERENCZ ARCZKÉPE.*
Verseghy Ferencz arczképét (85. l.) Császár Elemér «Verseghy Ferencz élete és művei. Budapest. 1903.» cz. munkájából vettük.
A «kufsteini elegiák»,* noha egy kivételével tulajdonképen nem is határozottan elégiák, hangjuknál fogva méltán nevezhetők így. Ezekben már a német lyra felé hajlik s az ossziani énekek hatását is mutatja.
Beöthy Zsolt elnevezése.
A Tünődés Ányos ismert elégiájára (Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál) emlékeztet. Mindkettő a holdat apostrofálja, a holdnak panaszkodik s a halálra, mint megszabadulásra gondol.* Bacsányi költeménye azonban hasonlíthatatlanúl szebb, mert igazabbnak tűnik fel. A mi Ányosnál tán érzelgősségnek tetszik, t. i. a holdnak való panaszkodás, az Bacsányinál egészen másként hat ránk. Itt a helyzet mélységet kölcsönöz az érzelemnek. A börtönben sínylődő rab álmatlan éjszakáját világítja meg a «csillagos ég dicső fénynyel mosolygó asszonya», ki végtelen magányában mintegy társul szegődik hozzá, nem csoda tehát, hogy «óhajtja s várja megjelenését», hogy «áldja és köszönti» a megjelenőt s neki panaszolja el «szíve keservét». A szabad természet nyugalmának ellentéte a börtön nyugalmával megragadó kifejezést nyer e költeményben, mely emelkedettségével s rendkívüli hangulatosságával hat. Az éj «a felhőkig érő durva fogház», a börtön ablakán besütő hold, a börtön csendje s a bujdosó éji szél képzetei mind a hangulat egységét szolgálják. Tökéletes elégia, melynek hatását a fenséges komolyságú klasszikus forma csak növeli. A kezdete és befejezése különösen szép.
Dajka Gábor Kesergése is megegyezik az érintett pontokban Ányos költeményével és így B.-éval is.
A rab és madár rapsodikus költemény. Egyenetlen jambikus sorai nem korlátozzák tartalmát, mely szabadon csapong, mintegy a megénekelt «ékes szavú, szép tollú, drága kis madár» tétova röptét követve. A fogoly követi tekintetével, elmereng dalán, mely felvidítja, lelke vele repül ki a szabadba és a szabadságról álmodik.
A kis madár röpködéséhez, új meg új helyzetéhez, meg-megújuló dalolásához fűzve csapongó változatossággal követik egymást a természeti képek, a hangulatok és reflexiók. E költemény még igazabb, még emberibb talán, mint a másik. Abban csak a bánat komor fönsége uralkodik, ebben a kis madár dalával a báj és kedvesség hangja is megszólal. Maga a tárgy is természetes és igaz s éppen azért megkapó: az ellentét a szabadság után vágyódó rab s a szabad kis madár között.
A szenvedő rapsodikus hymnus istenhez a «De profundis» hangján kezdve s magas ódai szárnyalással folytatva.
34. SILVIO PELLICO ARCZKÉPE.*
Silvió Pellico arczképe (87. l.) Gottschick J. C. P. metszete az «Opere compiute di Silvio Pellico da Saluzzo. Lipsia. 1834.» 4° cz. műben.
Az isteni kegyelem könyet fakaszt szívéből: «irgalom pálczája a kősziklából bő vizet ver», lelke kirepül fogságából, felemelkedik «a halhatatlanok dicső hajlékihoz» s a zsoltár egyszerű fenségének hangján dicsőíti istent és a természetet is felhívja dicsőítésre, igazán hatalmas költői erővel zengő szavakkal. Utolsó része: elmélkedése saját és a természet érdemtelenségéről isten dicsőítésére, csak hangra nézve sülyedés az előbbihez képest, különben gyönyörű befejezése az egésznek, mely a hymnikus költemények remekeinek egyike. Egyszerűségével mélyen megható a Gyötrődés. A maga szerencsétlensége nem elég, kedves barátja, Szentjóbi is ott sínylődik vele együtt. Éjjel hallja, vagy hallani véli nyögését, szíve vérzik miatta, de őrei nem bocsátják hozzá. A halál, ez a jószívű börtönőr, meghallgatja sóhajait és megnyitja barátja börtönének ajtaját. A költő koszorúja egy kis vers, költőtársa sírjára (Egy szerencsétlen ifjú sírjánál). Silvio Pellico jut eszünkbe, kinek barátját éppen így vitték ki mellőle a börtönből az idegen föld temetőjébe. Szentjóbi kedvesének panasza (Lina panasza) s a hozzá intézett Vigasztalás zárja be a sorozatot. Az utóbbinak czímét viselhetné egy eddig kiadatlan töredéke, mely szintén Szentjóbi kedveséhez intézett vigasztalás.*
Akad. kéziratt.
Ezeket a költeményeket sugallta neki a börtön. Mély őszinte lelki megindultságból fakadtak s azért maradandók és Bacsányinak, mint költőnek is föntartják emlékezetét.
