I.
I.
2. TAPOLCZA.*
A keszthelyi régi premoratrei gymnasium és rendház (7. l.) a keszthelyi kath. gymnasium millennaris értesítőjében megjelent fénynyomat után készült.
A Bacsányi család. – Bacsányi ifjúkora és tanuló évei. – Első munkája. – Összekötttetése az Orczy családdal.
A BACSÁNYI családról eddigelé igen keveset, mondhatni semmit sem tudtunk. Az irodalom és közélet terén csak egy Bacsányi szerepelt, a költő, s maga sohasem emlékezik meg családjáról, rokonairól. Pedig a Bacsányi család igen nagy volt s most is virágzik, habár tagjai nem vívtak is ki maguknak ismert nevet s nem tűntek ki semmi téren.
Tapolcza, Zala megyének ez a kis mezővárosa, volt a Bacsányiaknak főfészke, hová a családi hagyomány szerint a kurucz világban költöztek át Pozsonymegyéből, Tót-Újfaluból s tulajdonképen Bossányiak, vagy Bassányiak voltak. «Gyakorta hallottam gyermekkoromban, – írja Bacsányi Juranics Lászlónak* – hogy mink onnan származtunk és valóságos szittya vérű eredeti magyarok vagyunk. Nem lévén gyermekeim és az efféle régi s elavult dolgokról keveset aggódván, nem igyekeztem eredetünkről bővebben tudakozódni; azután pedig idegen messze országokban élvén, nem volt erre sem időm, sem alkalmatosságom.*» A Nemzeti Múzeum levéltárában lévő újabban előkerült két zalamegyei oklevélen egy Martinus Baczanj (1612.) vagy Buczany (1620.) aláírása látható, ki iudex nobilium volt. Ez valószínűvé teszi, hogy a Bacsányiak nemesek voltak s Zalamegye az ősi fészkük s nem Pozsony megye. Annyi való, hogy hivatalosan nem voltak nemesek. A pesti piarista gimnázium klasszifikáczióiban «ignobilis»-nak és «plebeus»-nak van írva. A tapolczai plébánia anyakönyveiben a nemesség pontosan jelezve van a nevek mellett, de a Bacsányi név mellől mindenütt hiányzik a «nobilis» jelző.* A család különben nemes családokkal házasodott össze, mint ez az anyakönyvekből kitűnik. A tapolczai Bacsányiak családja Bacsányi Izsáktól származik, fiai: János, György és Mihály, kik a család három ágának alapítói.* Bacsányi Jánosnak (a költőnek) szülei Bacsányi György és Mészáros Katalin voltak. Jánosnak hét testvére volt, a gyermekkorában elhalt Ferenczet kivéve mind leány. (A családnak ez az ága Jánossal fiágon kihalt.) A költő atyja állítólag sarú-varga volt, ki a bőrt is maga készítette ki.
Értényi plébános, később pécsi kanonok.
Levélconceptus dátum nélkül (körülb. 1827-ből), B. hagyatéka az Akadémia kézirattárában.
Nagy Iván Horányi Nova Memoriájának alapján mondja nemesnek. (L. Magyarország családai).
A B. család genealogiáját ft. Ley József, tapolczai plébános úr volt szives nagy és fáradságos munkával összeállítani és rendelkezésemre bocsátani, a miért itt is ismételten hálás köszönetet mondok neki.
Bacsányi János 1763-ban született. Születése napjára nézve eltérők az adatok: márczius 11-ike, május 11-ike, május 7-ike és május 9-ike szerepelnek, mint Bacsányi születésnapjai. Ezek közül csak a májusiak jöhetnek tekintetbe. Bayer Ferencz szerint a május 9-ike, mely a tapolczai anyakönyvben van, a keresztelés dátuma, ezért kombináczió útján 7-ikére teszi Bacsányi születése napját,* míg mások helyesen május 9-ikére teszik.* Maga Bacsányi május 9-ikét tartja születése napjának. A Kazinczy írta életrajzban maga igazítja ki május 9-ikére a hibás márczius 11-ikét.* Két levelében határozottan mondja, hogy május 9-ikén született.* Feleségének verse: «Am 9-ten May 1828,»* továbbá linczi sírfelirata is ezt bizonyítja.* Azt hiszem, hogy ezek után határozottan kimondhatom, hogy Bacsányi 1763. május 9-ikén született.
Bayer Ferencz. B. életrajzához. Figyelő, 1878. IV. 52.
Szinnyei József: Magyar Írók Élete és Munkái. I. 321.
Erdélyi Muzeum. 1816. 5. f. 91. lap. (B. példánya a N. Múzeumban.)
Akad. kéziratt.
Akad. kéziratt.
Thaly K. B. sirja és emlékezete Linzben. Figyelő 1877. III. k. 243. l. és Akad. kéziratt.
Ifjú koráról s iskolázásáról nem sokat tudunk. Elemi iskoláit valószínűleg szülőhelyén végezte, azután Keszthelyre került a premontreiek gimnáziumába.* A két évvel ifjabb Juranics itt a legmeghittebb barátja volt egy évig. «Mi köthetett akkor bennünket oly szorosan össze, hogy mindennapi lenne társalkodásunk, nem képzelhetem, talán természetünk egyformasága cselekedte» – írja Juranics Bacsányinak.* A kies Keszthely vidékét együtt kóborolták be, így a Kisfaludy megénekelte Szent Mihály hegyét* s valószínűleg a régi váromladékokat is, melyek mélyen hatottak Bacsányi ifjú lelkére. Tán azért szerette jobban Himfy szerelmeinél a Regéket.* Fejér György szintén iskolatársa volt Keszthelyen, habár nem jártak is egy osztályba.* Naplótöredékében is említi egy helyen Bacsányit. Szokásban volt ugyanis, hogy verseket írtak az iskolában a tanár felügyelete alatt. Bacsányi is csinált verset, de valami Propotich nevű horvát legyőzte a versenyben ezzel a hexameterrel:
Juranics L. életrajza. Szinnyei Magyar Írók, V. k. 725. l. és B. levelei. Ak. kéziratt.
1822. június 22-ikén. Akad. kéziratt.
Juranics levele 1823. ápril 26. U. o.
Kisfaludy maga mondja. Váczy: Kazinczy Levelezése VI. k. 85. l.
Fejér Gy. levele B.-hoz 1837. május 12. és 1838. okt. 20. Akad. kéziratt.
«Vertagus in sylvis cervos latrando sequatur.»*
Szilasy János. Fehér Gy. életrajza. Uj M. Muzeum 1853. I. k.
Fejér Pesten is iskolatársa volt Bacsányinak, de Juranicscsal többé sohasem látták egymást, noha majdnem életük végéig leveleztek.
3. BACSÁNYI NÉVALÁÍRÁSA.*
Bacsányi névaláírása (5. l.) a M. Tud. Akadémia kézirattárában őrzött eredeti leveléről való. Olvasása: Batsányi.
Kazinczy, Horányi és Toldy szerint Veszprémben folytatta az iskolát. Erről többet semmit sem tudunk, a veszprémi piarista gimnázium iratai semmi felvilágosítást sem nyújtanak.* Annak sem igen tudják okát adni, hogy miért ment át Veszprémbe, de hogy mégis járt ott, bizonyítja az a körülmény, hogy a Kazinczy-féle fönnebb említett életrajznak ezt az adatát nem czáfolja meg Bacsányi, holott majdnem mindegyikre tesz megjegyzést.
Bayer Ferencz. Bacsányi János. Soprony. 1879. 8. l.
A grammatikai osztályok elvégzése után a humaniorákat Sopronban folytatta a benczések gimnáziumában. Itt az 1781-iki és az 1782-iki évkönyvben tényleg szerepel a neve.* Sopronba bizonyosan német szóra küldték. Élt-e még akkor atyja, nem tudjuk; anyja körülbelül 1800-ban halt meg.*
Bayer F. Bacsányi J. 8. l.
Baumberg Gabriela levele B.-hoz 1801. márcz. 20. Akad. kéziratt.
Mindezek az adatok azonban Bacsányi tanulmányokban való haladására nem igen derítenek világot.
Sopronból Pestre került a húsz éves ifjú s a piaristák gimnáziumában végezte a filozofia két esztendejét. Ez a két év hatalmas lendületet adott szellemi fejlődésének. Tudjuk, hogy a piarista gimnázium akkor is egyike volt a legkitünőbb iskoláknak, sőt mondhatjuk, ritkította párját. Tanárok és tanrendszer egyaránt kiválók. Jellemző adat erre pl., hogy a pesti piaristák már a XVIII. század elején fejtegették Leibniz, Wolff és Newton tanait, mikor a magyar és ausztriai egyetemen hire sem volt a modern filozófiának.* Bacsányi tanárai közűl elég Horányit és Benyákot említenünk.* Mind a kettő lelkes magyar és nagy műveltségű tudós. Benyák Bernát különösen mint filozófiai tanár nevezetes, Horányi pedig «Memoria Hungarorum»-a révén (1775–7) már akkor európai hírnévre emelkedett. Horányi különösen szerette a tehetséges ifjút, a mit az is bizonyít, hogy «Nova Memoriá»-jában (1792) nyolcz oldalt szentel neki s rendkívüli dicséretekkel halmozza el. A lelkes tudós bizonyára a magyar irodalom művelésére buzdította tanítványait s buzdításai Bacsányi lelkében termékeny talajra találtak. Bacsányi a jeles és szorgalmas tanulók közé tartozott. A filozofiában «inter excellentes quartus» volt, metafizikai kérdésről vitatkozott («defendit egregie») s nyilvános vizsgálatot tett. Hasonlóképen szép eredményt ért el a históriában és oekonomiában, csak a mathematikában volt valamivel gyengébb.* Viselete is kifogástalan, csak azt jegyzik meg róla, hogy «sui iuris»: tehát már akkor is megvolt benne az önállóság és önérzet, mely későbben még erősebben kifejlődött benne.
Takáts Sándor. A bpesti piarista kollégium tört. Bpest. 1895. 178. l.
Mind a ketten 1784. júliusáig tanítottak Pesten. U. o. 200., 280. l.
Informatio Gymnasii Regii 1783., 1784. A budapesti piarista gymn. levéltárában. Ezekhez az iratokhoz ft. Takáts Sándor dr. úr szivességéből juthattam.
4. A KESZTHELYI RÉGI PREMONTREI GIMNÁZIUM ÉS RENDHÁZ.
Tanulmányainak ideje alatt maga tartotta fenn magát korrepetitorsággal, iskolatársát Nolli Kristófot tanította szállás és élelem fejében, 1784-ben azonban úgy látszik, más volt a jövedelemforrása, mert már nem lakott Nolliéknál a Kecskeméti-utczában, hanem a szervitáknál s lakásáért maga fizetett.*
U. ott.
A filozofia végeztével a pesti egyetemen jogot hallgatott.* Megerősítik ezt saját szavai, melyeket első munkájában mond, hogy t. i. «most még csak a Themisnek leczkéit» hallgatja.* Mint egyetemi hallgató Orczy Lőrincz báró házába került Orczy István mellé, a ki jogásztársa volt. Kármán Józseffel, ki ugyanekkor hallgatott jogot Pesten, szintén összeköttetésben lehetett. Az Orczy család révén előkelő családokba is bejutott, hol a szép és szellemes ifjút bizonyára szívesen fogadták; valószínűleg az öreg Ráday Gedeonnal is ekkor ismerkedett meg. Az ifjú Ráday báró által összetoborzott «Magyar játszók társaságában» tevékeny részt vett, Voltaire «Mahomet» czímű tragoediáját magyar nyelven adatta elő az akkori «kis játékszínben» «az ottani magyar publikumnak nem kevés örömére».* Kazinczy szerint ő miatta oszlott fel a társaság.* Kár, hogy erről a nagyérdekű vállalkozásról ezen kívül semmit sem tudunk.
Horányi. Nova Memoria 1792. 318. l.
A magyarok vitézsége, Előljáró beszéd.
B. levele Jankovich Miklóshoz 1837. szept. 18. Akad. kéziratt.
Kaz. lev. II. k. 120. l.
Ez időre esik első munkájának megjelenése is. Ifjúkori kisérlet ez a kis könyv, melynek czíme: A magyaroknak vitézsége régiek példáival megvilágósítva. Pesten, 1785. (czímképpel). Maga azt mondja róla, hogy latinból fordította,* mindazáltal nem merné igaz fordításnak nevezni: «sem nem egészlen eredeti munka, sem nem egészlen fordítás».* Báró Orczy Istvánnak «a pesti mindenséges tudományaknak királyi főoskoláiban tanuló társának» ajánlja könyvét, melynek megjelenését is valószínűleg az öreg Orczy bőkezűsége tette lehetővé. Érdekes és jellemző fiatal barátjához írt előszava, melyből egyrészt szeretet és hála, másrészt önérzet és komolyság sugárzik. «Nagyságod nagyra született nemes szíve nem fő rendű vérből lett származásával, nem eleitől kölcsönezett fényességgel, hanem valóságos érdemekkel, nemes tulajdonságokkal kíván ékeskedni, tündökleni. Tudja, mely üres semmi légyen a büszke nevezet érdem nélkül, oly világban, melyben a valóságot az árnyéktól és az igaz érdemet meg kezdik választani a külső máztól.» Ime, azt mondhatjuk, előttünk áll Bacsányi; egyszerre tünik elénk jellemének komolyságával, szelleme kincsének tudatával, önérzetének fényében. Egy szegény, nem-nemes ifjú, ki rá van szorulva nagyúri jóltevőinek kegyére s azért mégis büszke a maga szegénységében, nemes alacsony származásában és független másoktól való függésében. Kész jellem áll előttünk, melynek fejlődéséről csak sejtelmünk lehet. Könyvét különben hazaszeretet jellemzi. Előljáró beszédében kis munkáját a magyar ifjúság nemzeti önérzetének felserkentésére szánja. Maga a munka némileg keretesnek mondható, amennyiben egy katona barátjának mondja el történeti példáit, melyeket hét csoportra oszt: a vitézséggel kapcsolatos vallásos buzgalom, szűz Mária tisztelete, a bajvívásban tanusított vitézség, a hazáért való önfeláldozás, az őrhelyek (várak) halálig való védelmezése, a haza és király iránti önfeláldozás s a veszedelemmel való merész szembeszállás példáira. Ez a különben jelentéktelen kis könyv ékesszólóan tanúsítja az ifjú Bacsányi lelkes magyarságát, hazaszeretetét, komoly és nemes törekvését, melynek végczélja a haza dicsősége, boldogulása. Nem csodálkozunk rajta, hogy ifjú társai között nagy hatást tett ez a hazafias kis mű és még verssel is ünnepelték szerzőjét. Így Berzeviczy Sándor lelkes latin verset ír hozzá s bevallja, hogy:
Petrik Bibliografiája sz. Akai János Epistolae heroum cz. munkája után.
Magyar Múzeum. I. k. 307. l.
«Me quoque perlectus (nam cur id dicere nolim?)
Egregia movit conditus arte liber.
Egregia movit conditus arte liber.
5. HORÁNYI ELEK ARCZKÉPE.*
Horányi Elek arczképe (9. l.) Horányi «Nova Memoria. I. (Pest, 1792)» czímű műve melléklete gyanánt jelent meg. Aláirása: «Anton Tischler Pinx. et Sculp. Pest 1788.»
Horányi az egész verset közli* s maga is nagy szeretettel és részletesen szól Bacsányi ez első kisérletéről s az ifjakat hasonlók írására buzdítja.
Nova Memoria. 321–2. l.
Bacsányi szellemi gyarapodására nagy hatással volt az Orczy-házban való tartózkodása. Nem tekintették úgy, mint alárendelt személyt, hanem mint a család tagját. Az ifjú Istvánnak meghitt barátja, maga az öreg Orczy Lőrincz, ki ekkor már visszavonult a magánéletbe, fiaként bánik vele. «Nekem atyám helyett édes atyám vala» énekli róla Bacsányi a Barcsaihoz írt költői levélben. Másutt is azt mondja, hogy Orczy jóltevője, ösztönzője és atyja volt.* Tehát ösztönzője is volt, a ki lelkesítette a költészetre s tanácsaival támogatta tanulmányaiban.
Magyar Minerva. I. k. Ányos Pál munkái. Bécs. 1798. 186. l.
6. BENYÁK BERNÁT ARCZKÉPE.*
Benyák Bernát arczképe (11. l.) a Beöthy-féle «Képes Magyar Irodalomtörténet»-ben 2. kiadás. l. köt. 521. lap) jelent meg.
Orczy, mint tudjuk, nem büszke aristokrata, nem is demokrata, híve a hűbéri alkotmánynak, de a «szegény paraszt népet» már észreveszi, sőt magasztalja, mint a nemzetiség őserejű, romlatlan védőjét, őrét, míg a külföldieskedő aristokratiát pellengérre állítja. Mily hálás lehetett ezekért iránta a társadalmi különbségek nyomását érző ifjú! – Orczy hű alattvaló, de büszke magyar. Az «arany középszer» hirdetője, egyszerű és természetes bölcselkedő, néha szatirikus és humorista. Vonzó egyénisége nagy hatással lehetett a komoly, lelkes ifjúra, s így útmutatása, tanácslása is, mert hiszen a kedves oktatónak tanításai is kedvesek. Bacsányi kétségkívül sokat köszönhet a családnak szellemi tekintetben, sőt a társas érintkezésbeli «pallérozódás» dolgában is. A társalgás és modor fínomságát itt sajátította el, a mi később egész életében szívesen látott vendéggé tette az előkelő és művelt társaságokban, habár bizonyos merevség mindig volt viselkedésében.
A sors azonban, mely életében annyit hányta-vetette, ekkor mérte rá az első csapást, mely megváltoztatta kedvező viszonyait. Tanítványa és barátja, a tizenkilencz éves Orczy István, 1785-ben meghalt. Az egész családot gyászba borította ez a csapás s Bacsányit is mélyen megrendítette. Első nyomtatásban megjelent verse (a Magyar Hírmondóban 1785.) ennek a megrendülésnek ad kifejezést. Egy nagyobb költeményt is tervezett barátja emlékére Barátság oszlopa czímen, ebből azonban csak egy töredéket közölt, melyben István unokahúga báró Splényi Francziska keservét festi.* Koporsó-írását, azaz síríratát is megírta barátjának.* Ebbe a maga hazafiúi bánata is belevegyül, mikor arra kéri a megdicsőültet, hogy könyörögjön istenhez a «veszni tért» hazáért.
M. Museum I. k. 355. l.
M. Museum I. k. 5. l.
…a Halál őtet már öregnek vélte,
S nagy erkölcseiről idejét itélte. –
Mint feljövő napját, hazája úgy nézte,
S érte sóhajtásit az Úrhoz intézte.
Néki másként tetszett! s azért bús végzése
Nem engedte, légyen délre jöhetése!
Megholt! s a ki elébb reményét felhozta,
Édes nemzetének gyászát az okozta.
Eredj már s kérd te is mennyei atyánkat:
Szánja meg már egyszer veszni tért hazánkat!
S nagy erkölcseiről idejét itélte. –
Mint feljövő napját, hazája úgy nézte,
S érte sóhajtásit az Úrhoz intézte.
Néki másként tetszett! s azért bús végzése
Nem engedte, légyen délre jöhetése!
Megholt! s a ki elébb reményét felhozta,
Édes nemzetének gyászát az okozta.
Eredj már s kérd te is mennyei atyánkat:
Szánja meg már egyszer veszni tért hazánkat!
7. «A MAGYAROKNAK VITÉZSÉGE» CZÍMLAPJA.*
«A Magyaroknak vitézsége» czímű mű czímlapját a (12. l.) a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának példányáról reprodukáltattuk.
8. BÁRÓ ORCZY LŐRINCZ ARCZKÉPE.*
Báró Orcy Lőrincz arczképe (13. l.) Abaujvármegye kassai székházában őrzött egykorú olajfestmény reproductiója.
Fájdalma tartósságát bizonyítja, hogy később is szomorúan emlékezik vissza Virághoz irt Búsongásában a «nevendék almafára», mely ledőlt virágjában, mielőtt gyümölcsöt hozhatott volna.
Bacsányi még két évig maradt ezután Pesten, bizonyára jogi tanulmányait folytatva. Miből tartotta fönn magát, nem tudjuk. Lehet, hogy Orczyéknál maradt továbbra is valamilyen alkalmazásban. Az bizonyos, hogy állandó összeköttetésben és bizalmas viszonyban volt a családdal, mutatják ezt Orczy Lőrinczhez írt levelei.* Idejét folytonos tanulással töltötte, nemcsak jogi tanulmányokkal, hanem bizonyára sokkal inkább irodalmi és eszthetikai tanulmányokkal. Az ezekhez szükséges könyveket Orczy útján igen könnyen megkaphatta, az öreg báró tarna-őrsi könyvtárában is búvárkodott* s valószínű, hogy az egyetemi könyvtárnak, melyet 1786 nyarán nyitottak meg újra a rendezés után,* szintén szorgalmas látogatója volt. Az bizonyos, hogy pesti tartózkodása alatt hatalmas szellemi tőkére tett szert, ez magyarázza meg, hogy a Magyar Museum lapjain már mint nagy műveltségű íróval és kritikussal találkozunk vele.
Figyelő 1879. VII. k. 314. l.
U. ott. 315. l. Levele Orczyhoz.
Pauler Tivadar. A bpesti m. kir. t. egyetem tört. 1880. I. k. 292. l.
