TÁJI MUNKAMEGOSZTÁS

Teljes szövegű keresés

TÁJI MUNKAMEGOSZTÁS
A paraszti gazdaság és háztartás jellemzője az önellátásra törekvés: a létfenntartáshoz szükséges termények és termékek minél teljesebb körének megtermelése, feldolgozása, sőt a termelés és feldolgozás eszközkészlete egy részének előállítása és karbantartása is. A paraszti létformát tehát a mezei gazdálkodás és az erre épülő vagy ezt szolgáló iparűzés „családi gazdaságokká” szervezésének szabályozott rendszereként írhatjuk le. Hozzátévén, hogy a családi munkaszervezetben megoldhatatlan feladatokat faluközösségi keretben és munkacserével szokták elvégezni az egymástól természetesen nem elszigetelt családok.
Fontos fokmérője lehet ugyan a paraszti létformából való kilábolásnak, a polgárias társadalmi munkamegosztásba való betagolódásnak, hogy az agrár- és az ipari tevékenységekből mennyit is vállalnak a parasztgazdaságok: milyen mértékben vannak ráutalva termelőként és fogyasztóként a piacra. Ebből a szempontból karakteresen különböznek egymástól az ipari forradalom előtti és utáni parasztok, illetve azok a parasztok, akik a peremterületeken, s akik a centrumban élnek. A paraszti önellátás azonban a szó szoros értelmében soha és sehol nem valósult meg, mert nem megvalósítható. Több ok miatt:
– A természeti adottságok egymástól nagyon is eltérő volta nem tette, nem teszi lehetővé mindenütt az összes szükséglet kielégítését, viszont bárhol kínálhat olyan speciális adottságot, mely valamiből felesleg megtermelését, előállítását is megengedi. Így a helyben nem, csak másutt megtermelhetőnek csere útján való beszerzése nemcsak lehetőség, de elemi szükséglet is.
– A parasztgazdaság létalapja az önellátáshoz elegendő földdarab birtoklása. Azonban a vidékenként nagyon különböző földhasználati lehetőségek: a család eltartására elégtelen terjedelmű gazdaságok túlszaporodása, ezzel együtt krónikus munkaerő-felesleg 841egyik helyütt, a munkaerőhiány állandósulása másutt, szükségszerűen elvezetett valamilyen kiegyenlítődéshez a munkaerőpiacon, ha az eltérő adottságú vidékek lakosságában tudatosodott a lehetőség és a közös érdek.
– Mivel úgy tagolódtak be a parasztok a rendi társadalom termelési rendszerébe, hogy a fölöttük álló, őket elnyomó rétegeket is, az iparcikkeket előállító kézműveseket is el kellett látniuk mezőgazdasági termelvényekkel, valamelyes felesleg előállítása éppen úgy hozzá tartozott a paraszti létformához, mint az önellátásra törekvés. Ha pedig a felesleg, annak legalább egy része a piacon értékesült, az agrártermelő bízvást lemondhatott az önellátáshoz egyébként hozzá tartozó tevékenységek egy részéről: az egyes iparágakra szakosodottak áruját igényelte. Olyan árucikkeket természetesen, melyeknek az elkészítése amúgy is meghaladta a „mindenes” parasztgazdaság technikai-technológiai felkészültségét.
Azért kell legalább vázlatosan végiggondolnunk ezeket a társadalomtörténeti összefüggéseket, hogy a táji kapcsolatok ismertetése előtt világossá tegyük: a faluközösségi kereteken túlmutató árucsere- és munkakapcsolatok korántsem az elmúlt egy évszázad modernizációjának, vagyis a technikai forradalom infrastruktúrája kiépülésének és a kapitalista piacgazdálkodásnak a következményei. A modernizáció, mely sokkalta könnyebbé tette a földrajzi távolság leküzdését, tehát általános értelemben „közelebb hozta egymáshoz az embereket”, a parasztság horizontját inkább beszűkítette, mint kitágította. Hiszen miközben a gyáripari termelés és a mezőgazdálkodás nemzeti, majd nemzetközi együttműködéssé szerveződött, a falvak-mezővárosok népének szükségletkielégítése – azaz a kereskedelem – is intézményesedett, ezért feleslegessé vált az eltérő adottságú s az egymásra utaltságukat számon tartó táji csoportok közvetlen együttműködése. Ha az évszázados hagyományú táji munkamegosztás számos eleme meg is maradt: hozzáigazodott a változó lehetőségekhez, a közvetlen népi kapcsolatok most már csupán kiigazították az újmódi kapcsolatrendszer tökéletlenségeit, időleges zavarait, és kitöltötték hézagait.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem