ERKÖLCS ÉS ÉRTÉKREND
ERKÖLCS ÉS ÉRTÉKREND
Az erkölcs vonatkozásában talán a munkához való viszony terén volt a legnagyobb a változás, s ez generációs szinten is érzékelhetővé vált. A még a magángazdálkodás körülményei között felnőtt generációnak a mai napig a munka az erkölcse. Ez részükről a tétlenség tagadását is jelenti, s igen rosszallják, hogy a fiatalabbak a munkát „abba tudják hagyni” (Zsombó, 1975. Jávor Kata gyűjtése). A most 50–60 éves korosztálynál az öncélú szorgalom helyett egyre inkább a munka eredményessége vált fontossá. A legfiatalabb generáció számára pedig a munka célból eszközzé vált. A szorgalom mellett az ügyesség növekvő szerepéhez a legidősebb generáció mindmáig vegyes érzelmekkel viseltetik. Bár dolgozni ők másképp már nem tudnak, de a munka–becsület korábban oly szoros összefüggése bennük is fellazult, mivel úgy tapasztalják, hogy „az boldogul, aki nem dolgozik”. A munkához való viszonyulás megváltozása azonban a fiatalabbaknál sem jelenti a tétlen életmód elfogadását.
Fontos megemlítenünk az erkölcsi megítélés egyfajta megkettőződését (Valuch T. 10031988: 120), ami mögött a kollektivizálás következtében kialakult „második nyilvánosság” működése húzódott meg. A munka vonatkozásában ez azt jelentette, hogy más mércével mérték a termelőszövetkezetben végzett munkát, mint a háztáji tevékenységet. De ugyanígy megkettőződött a tulajdonhoz való viszony is. A közvélemény a „közösből” való lopást „szerzésnek” nevezve, hallgatólagosan azt el is ismerte, mivel úgy látták, hogy „mindenki lop”, s hogy „ma csak az érvényesül, aki lop, csal, nem érdemes becsületesnek lenni” (Varsány, 1973. Jávor Kata gyűjtése). A magántulajdont védő normák ugyanakkor továbbra is erősek maradtak.
Nagy változás tanúi lehetünk az 1970-es évektől a szexuális erkölcs, különösen a premaritális szexualitás terén, s ezzel összefüggésben természetesen a lányokkal kapcsolatos magatartási normák vonatkozásában is, jóllehet a lányok nevelésében a hagyományos minták tovább maradtak érvényben, mint a fiúk esetében. Nemcsak az idevonatkozó szigorú normák fellazulása, de az a nyíltság is új, ahogy ezeket a kérdéseket kezelik. A lányoknak, az esetek nagy részében, anyjuk által is hallgatólagosan jóváhagyott újfajta engedékenysége a megváltozott házassági stratégia részének is tekinthető. A mai falusi lányok véleménye szerint a fiúk otthagynák őket, ha nem engednének nekik.
Korábban sok vidéken egy lány jóhíre veszélyeztetése nélkül még a falu határát sem hagyhatta el. Az 1970–1980-as évektől általánosnak tekinthető, hogy ugyanúgy eljárnak tanulni, dolgozni, mint a fiatalemberek. A szexuális normák változása a házassági piac új feltételrendszerének is következménye, annak, hogy a párválasztás kikerült az idős generáció kontrollja alól.
E kontroll kikerülésének lehetőségét szolgálta a fiatalok új szórakozási formájának, a diszkónak a falvakban is általánossá válása, mely lehetetlenné tette az anyák, és egyáltalán az erre hivatott idősebb női generáció hagyományos ellenőrző funkciójának gyakorlását. Fontos változás volt ezen a téren a más faluban való udvarlás szokásának divattá válása is.
A korábban az utcán szemlesütve járó, otthon kelengyéjét hímző lány modelljét felváltotta a diszkóba járó, sokfajta szabadságot élvező leányé.
A városi minták hatása mellett az idősebbek kontrolljának visszaszorulásával is számolnunk kell a házasság felbonthatatlanságának falun oly szigorú normája fellazulásában, a válás terjedésében.
Bár a hagyományos nemi sztereotípiák egymáshoz közelítése nyilvánvaló, mégsem szűnt meg teljesen a kettős erkölcs elve, nevezetesen az, hogy elkövetőjének nemétől függően ítélnek meg egy cselekedetet.
A szocializmus időszakának faluját vizsgálva lényegében a morális szempontok általános visszaszorulásának tanúi lehetünk. Fontos változás ezen a téren, hogy míg a tradicionális státusok és társadalmi rangok rendjében a morális jegyeknek meghatározó szerepe volt, az utóbbi évtizedekben viszont az anyagi eredményesség önmagáért való fontosságának növekedését láthatjuk. Mégis, legalábbis az absztrakció szintjén, a mai napig a tízparancsolatra épülő erkölcsi rend él.
Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy a falu értékrendje már régóta nem egységes. Mégis az, hogy a legutóbbi évtizedekig viszonylagos megegyezés volt az egyes emberek rangbesorolását illetően, lényegében közös értékmérők meglétére utalt. A régi rangskála nagy személyi ismertséget is feltételezett, ami az utóbbi évtizedekben megszűnőben 1004volt, a falusi közösségek elveszítették múltbeli egységüket (Hann, C. 1980: 183). Ez a folyamat a társadalmi kontroll gyengülésével is összefüggésbe hozható. A magyar faluban az utóbbi évtizedekben lezajlott nagy horderejű változások eljutottak olyan szintre, hogy alapjaiban kezdték ki a hagyományos értékelveket, végeredményben a magatartási minták országos méretű lecserélődését indították meg, ám nem vezettek egy egységesen elfogadott értékrendre, amely a megszerezhető státusok jól kidolgozott, megrögzült hierarchiájához kötődne, s ezért nem mosódott ki a korábbi státuskülönbségek tudata sem.
