A FEJREVALÓK DÍSZÍTÉSE
A FEJREVALÓK DÍSZÍTÉSE
A süveg, a kalap a házasembert éppúgy megkülönböztette a legénytől, mint az asszonyt a főkötő a leánytól. De mivel a legény és a házasember is azonos fejrevalót viselt, leginkább annak díszítettsége árulkodott viselőjéről. A karimába szúrt pipával díszelgő kakas-, gácsér- vagy pödrött lúdtollas süvegek – mint a 16–17. századi nemesek tolltokos, medálokkal, sas-, daru- és kócsagtollal ékes süvegeinek szerény társai – a meglett, házas emberekhez illettek. A múlt század közepére azonban már az sem volt elképzelhetetlen, hogy a legény túzok-, páva- vagy strucctollal díszítse kalapját. Fekete strucctollat – tucatot 40 krajcárért – pl. a Nógrád megyei Szügy kicsiny boltjában is vásárolhatott, a legkedveltebb darutollat pedig a hazai madárvilág szolgáltatta. Ekkor már nem főemberek udvarában, de pl. a sárréti darvászok gondozásában tenyésztek a darufalkák. A darvász egy-két köböl búza árát is megkérte a vásárban az ellenállni nem tudó legénytől a leggyengébb szárú, ringós, fehér, göndör, baloldalas tollért. Balosért, mert Európa-szerte a kalap bal oldalára került a fejdísz, hogy a kardforgató, esetleg lasszót, botot használó, szerszámot cipelő férfiembert tevékenységében ne akadályozza.
A tollas kalap csak a legényt és a pásztorembert illette meg. Bokrétát is ők tűztek a kalapjuk mellé, a somogyi pásztor pl. tölgyfalevelet vagy búzafejet, a legények korábban élő virágot: rózsát, csengővirágot. A bokrétát a leány ajándékozta a kiválasztott legénynek. A múlt század közepén Muzslán (Esztergom vm.) karácsonykor gruspánt, húsvétkor rozmaringot, pünkösdkor rózsát kapott a legény aranykalásszal, amit aztán szerelmi jelvényként viselt kalapja mellett. A „csinált virág” már tartósabban fejezhette ki az ajándékozó és a megajándékozott kapcsolatát, a bokréta összetétele, nagysága, kapcsolatuk mélységét. Mezőkövesden korábban szalmából fonták, gyöngyökkel, rezgővel díszítették a művirágbokrétát, amit utóbb a bársonybimbós rózsabokréta váltott fel. Az őrhalmi leányok pár szál művirággal emlékeztek meg táncpartnereikről. A lányhoz járó legény már nagyobb bokrétát kapott, míg a jegyességét a nagybokrétával hirdette faluszerte a legény. Ezt szentkúti bokrétának is nevezték, mivel az ottani búcsúban szerezte be a leány a legénynek (Fél E. 1955: 9).
A vőlegénybokrétát korábban a kalász egészítette ki, majd országszerte az árvalányhaj lett a divat. De sem ezek, sem később a művirágok nem pótolták a hűséget jelképező rozmaringot (Észak-Magyarország, Mezőség). Galgamácsán pl. aranyozott rozmaringszálból formált kiskoszorút tettek a vőlegénykalap tetejére.
